Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-26 / 268. szám, szombat

gnes tulajdonkeppen közölhet- laltot rendelt, akár egy szimplát. Ha- némi igazság. Nemcsak szívesen fote volna a dolgot ahelyett, vonta néhány képeslapot vettem és zök, de szeretek mosni, vasalni és hogy szo nélkül faképnél ha- naponta járt az újság. Télen még né- varrni. S ha nincs semmi dolgom gyott. Meg azt is mondhatta hányszor operában is voltunk. Nyáron szívesen kézimunkázom »olna: pukkadj meg! Nem állítom, Marinóba utaztunk, ahol apámnak há- Mint ahogy már emiitettem Sohahogy tokeletes vagyok, s ha meg- za van. Nem, ebben a vonatkozásban sem hagytam Ágnest egyedül' akkor mondta volna, mi hibát talál bennem, igazán nem bántam vele rosszul, sem, ha anyja, vagy egy barátnője megbeszéljük szépen a dolgot. De szó Még kevésbé panaszkodhatott, hogy látogatta meg. Még angol óráin is sincs róla: kétéves házasságunk alatt semmit sem vettem neki. Akármn-e részt vettem, s igyekeztem ezt a ne még a száját sem nyitotta ki. Ehe- szüksége volt: egy pár harisnyára, héz nyelvet megtanulni, csakhogy t lyett egy szép napon, felhasznalva ta- egy zsebkendőre, vagy egy melltartó- közelében lehessek. Annyira ragaszvolletemet, egyszerűen meglépett. En- ra, elég volt, ha szólt nekem. Vele kodtam a feleségemhez, hogy néha nek körülbelül hat hónapja, s még mentem, együtt kerestük ki a kívánt magamnak is nevetségesnek tűntem, ma sem tudom felfogni, miért tette, cikket s szemrebbenés nélkül fizet- Amikor a kávéházban egy elsuttogott Azon a napon először a piacra tem. szavát nem értettem meg teljesen, elmentem bevásárolni. Szívesen vásá- Így hát sem szerelmi kalandok, kísértem egész a toalettig, ahol a szerolok magam, mert ismerem az ára- sem pénzdolgok miatt nem hagyott mélyzet közül valaki felvilágosított, kat, tudom, hogy mit akarok, és szó- el. Hátra van még az, amit az ügy- hogy ez számomra tilos terület. Igen, rekoztat a nézelődés és alkudozás, védek a jellemek különbözőségében igen, ilyen férjet ritkán lehet találni! Előszeretettel érdeklődöm az iránt, rejlő egyenetlenségnek neveznek. De Ezekre a dolgokra gondoltam, amíg hogy puha-e a hátszín, amiből venni miféle egyenetlenségről beszélhetünk az utcát róttam, és mindig csak visz ALBERTO MORAVIA: MEMTAM akarok, s hogy me lyik vidékről való az alma. Később megint elmentem hazulról, mert az ebédlőfüggönyhöz másfél méter rojtra volt szükségem, mikor újra hazajöttem, tizenegy óra húsz perc volt. Beléptem az ebédlő- nálunk, amikor az elmúlt két eszbe, hogy a rojt színét összehasonlít- tendöben egyetlen - nézeteltérés sem sam a függöny színével. Azonnal ész- vol

t közöttünk. Agnes sohasem monrevettem az asztalon a tintatartót, dott nekem eUent azt mondhatom

> tollat és egy levelet. Őszintén meg- hog

y egyáltalán nem beszélt. Esténként, akár otthon, akár kávéházban voltunk, szinte ki sem nyitotta a szá?n=f )

á

t- Mindig én beszéltem. Nem tagadom: szívesen beszélek és szívesen hallgatom magam. vallom, először az asztalterítőn lévő tintafolt tűnt fel. Ez a rendetlen teremtés bepackázta a terítőt doltam, elraktam a tintatartót, tollat és levelet, levettem a terítőt, kivittein a konyhába és citrommal nagy nehezen kivettem belőle a foltot. Visszamentem az ebédlőbe, visszatettem a terítőt, s csak akkor jutott eszembe a levél. Nekem volt címezve. Kinyitottam és elolvastam. „Kitakarítottam. Az ebédet megfőzszatértem a kérdésre: miért hagyott el Ágnes? Először apámat kerestem fel. Majd Ágnes anyjának lakása felé indultam. Arra gondoltam: Ágnes az egyetlen, aki a kérdésemre választ tud adni. Ágneséknél a szalonba vezettek. De a feleségem helyett anyja jelent meg. Amikor megpillantott, tettetett szívélyességgel kérdezte: — Ah, Alfredo, mi szél hozott ide? — Ezt tudhatja, mama. Ágnes otthagyott .. — Igen, »t van... Mit akarsz, fiam? Ilyesmi előfordul. Egy darabig vizsgálódva nézett, azután megkérdezte: — Családod tudja már? — Igen, apámnak megmondtam. És ő azt mondta, ne firtassam, hogy Ággyek az anyámhoz. Ágnes." Először egy szót sem értettem az egész levélből. Amikor másodszor is elolvastam, világossá vált előttem, hogy Ágnes kétévi házasság után megszökött! Nem tudtam a dolgot mire vélni, Egyébként Ágnes is figyelmesen ne

s miért. meghallgatott. Legalábbis azt hittem. - Bölc

s szavak ezek, gyermekem! Csak egyetlen egyszer történt meg, - D® végül i

s ~ hogy elaludt, amikor a fürdőkályha tottan miért hagyott ott? Mit csiműködéséről beszéltem. Azonnal fel- náltam? Miért nem mondják meg neébresztettem és megkérdeztem: „Ta- kem? Ián csak nem unatkoztál?" Habozás Közben az asztalra pillantottam. Az heted egyedül is, hiszen ezt már nélkül felelte: ,,Dehogy! Csak fáradt asztalon horgolt terítő állott, rajta megszoktad. Isten veled. Visszame- vagyok keveset aludtam az éjszak- eSy szekfűkkel teli váza. De a terítő —

s « k

a J ' nem vol

t középen, gépiesen, anélkül, legtöbb férj irodába vagy üz- hogy tudnám, mit teszek, felemeltem letbe jár, s ha ott végez, ba- a vázát és megigazítottam a terítőt, rátaival tölti az időt. De szá- Anyósom mosolyogva nézte, azutan momra csak egy iroda, egy megjegyezte: „Bravo, most valóban a üzlet, egy baráti kör létezett: Ágne- közepén van a terítő! Ügyes és szor_ 0_ , sé. Egy pillanatra sem hagytam ma- gos vagy, édes fiam. De most mar gyesmire nem voltam elkészülve, gára és — bármilyen csodálatosnak jobb lesz, hogyha elmegy... Fogtam a kalapomat és útnak indul- tűnik ez — akkor is mellette álltam, |"elállt. Én is felálltam. Szerettain. ha főzött. A konyha ugyanis szenve- tem volna megkérdezni, beMialatt az utcán megebédeltem, délyem. Ezért nap nap után kötényt I szélhetek-e Ágnessal, de érezazon gondolkoztam, mivel bántottam kötöttem magam elé és segítettem tem, céltalan lenne a kerdes. meg Ágnest hogy ilyen barátságtala- Ágnesnek a főzésnél. Krumplit há- így hát elmentem. Ettől a naptól nul hogy ne mondjam, sértő módon moztam, babot fejtettem, habot ver- kezdve nem láttam viszont a feleséotthagyott Először feltettem a kér- tem és ügyeltem a fazekakra. gemet. Lehet, hogy egy nap visszajön, dést- vizsgáljuk meg nem vethet-e Néha a szakácskönyv segítségével mert ilyen férjet, mint én vagyok, Ágres hűtlenséget szememre? Szó új ételeket ís kipróbáltam. nem egykönnyen lehet találni. De a sincs rólai Nem volt nekem sok nő- Egyszer tréfásan így szólt: „Csak lakás küszöbét sem lépheti át addig, vei dolgom, nem értem őket, ők sem tévedésből születtél férfinak. Valójá- amíg meg nem mondja, — miért is értenek engem.. De házasságom óla ban asszony vagy. mégpedig háziasz- hagyott í>1 engem? nyugodtan állíthatom, hogy számom- szony." Be kell látnom, volt ebben Fordította': Kertérz Erzsébet ca egyáltalán nem léteznek idegen nők. Ágnes maga is felhúzott ezzel egyszer, amikor azt kérdezte: „Mi lenne, ha hirtelen egy más nőbe sze rétnél?" Erre azt feleltem, ilyesmi nem történik meg. Szeretlek, és ez az érzés életem végéig fog tartani. Most, hogy erre visszagondolok, felötlik bennem, szavaim: „életem végéig" — nem okoztak neki különösebb örömet, ellenkezőleg: elkomorodott és elhallgatott. Azt is igyekeztem megállapítani, hogy Ágnes talán pénz miatt hagyott el? De ebben a kérdésben is tökéletesen nyugodt volt a lelkiismeretem. Igaz, pénzt csak'nagyon ritka kivételként adtam a kezébe. De miért kellett volna neki pénz? Mindig kéznél voltam, ha fizetni kellett. Ami pedig a szórakozást illeti ... Bárki ítélkezhet: kétszer egy héten moziba jártunk, kétszer egy héten kávéházba. És mindegy volt nekem, akár fagyUITZ BÉLA Pillantás a nagyvilágba A Slovenský spisovateľ kiadóvállalat újdonsággal lepi meg a közönségei még ebben az évben. Karácsony előtt kerül a könyvpiacra az új folyóirat — a Világirodalmi Revü első száma. Michal Bartko, a Revü felelős szerkesztője tájékoztatott ennek a hézagpótló folyóiratnak a küldetéséről. A világirodalom nagyon sok modern alkotása, mindeddig még hem jelent meg szlovák fordításban — mondotta — tehát nemcsak a legújabb szerzőkkel fogunk foglalkozni, hanem Proust, vagy Dosztojevszkij műveit is- lefordítjuk, mert úgy véljük, hogy az úgynevezett modern irodalom velük kezdődik. Ezzel az a célunk, hogy pótoljuk azt, amit a múltban elmulasztottak. Szeretnénk azt is elérni, hogy hazai irodalmunkban azonnal visszhangot keltsenek azok a problémák, amelyek felmerülnek a világ irodalmában, s hogy ezekre azonnal reagálhassunk. Folyóiratunkban nem szorítkozunk csupán szorosan körülhatárolt irodalmi kérdésekre. Helyet akarunk juttatni a képzőművészet, a film és a TV számára is. A Revü első száma többek között Proust ifjúkori elbeszéléseit és Dosztojevszkij ismeretlen naplóját közli. A jelenkor irodalmából A. Voznyeszenszkij, G. Szeferisz és R. Char verseit mutatjuk be. A prózaírók közül P. P. Pasolini és W. Borchert elbeszéléseit közöljük. Ebben a számban FerIinghettit, mint drámaírót mutatjuk be, akit közönség "nk eddig csupán mint költőt ismer. Ezenkívül érdeklődésre tarthatnak számot Sartre új könyvéről, a „Szavak"-ról szóló tanulmány, valamint F. CJaudin cikke a modern képzőművészetben lezajlott forradalomról. Áz új folyóirat első számának képzőművészeti mellékletében Picasso, G. Braquea, P. Kleea, W. Kandinsky, J. Miró műveinek reprodukciói kapnak helyet i—

v — Liptóban számos történelmi és műemlék van, közöttük érdekes és értékes templomok is Ezek közé tartozik a Ružomberok közelében levő, ludrovai korai gótikus stílusban épült templom, amely a XIII. századból maradt fenn. A templom festményeit Mikuláš Štalmach, Cyprián Majerník díjjal kitüntetett mikulási művész restaurálja. pF. Kocian felv. — ČTK) V. U Vši C : „Ogy van. A kiadó közölte, hogy a szerződés..." De amint várható volt, a telefon ismét közbeszólt. Az elvtárs oly fájdalmas fintorral reagált az újaob zavarásra, hogy én, aki rendkívül megértő természetű vagyok, csak intettem, nem történt semmi, csak beszéljen nyugodtan. Én várhatok. Kiderült „Értesítés. Fél éve. Posta ú-tján. Kiadóvállalat. Szerződés..." A telefon azonban ismét csengetni kezdett. „Ördög tudja, mi történt ma!" — tárta szét az elvtárs tehetetlenül karajait, majd bosszúsan kézbe vette a kagylót. Miközben beszélt, eredménytelenül Talán tudják, hogy ez a címe Kor- Ebbeii a pillanatban megszólalt a azonban, hogy könnyelmű gesztus törtem az eszem egy rejtélyen: Miért nej Csukovszkij egyik könyvének is, telefon. Az elvtárs gondterhelt arccal volt. A beszélgetés ugyanis ez alka- van a telefon útján jelentkezőknek melyben gyermekek bölcs mondásait, így szólt: „Bocsánat" — és felemelte lommal legkevesebb huszonöt percig ilyen nyilvánvaló előjoguk azokkal nfni'Wmáit ouŕíitfitte lí-Ottfitŕil ŕiť- a l^acrwlÄt ... M r; u U i IKnnäl^ aforizmáit gyűjtötte össze kettőtől öt- a kagylót, éves korig, jóllehet én is így nevez- Ez alkalommal a mondatfoszlányoktem el elbeszélésemet, tiltakoznom ból azt vettem ki, hogy most őrá vekell a plágium gyanúja ellen, mivel szekszik valaki, s még az előbbinél egészen más dologról akarok írni: is kellemetlenebből érintett, hogy fülegy közepesen felelős funkciót betöl- tanúja vagyok az egésznek. Igyekeztő elvtárs fogadóóráiról. tem hát olyan arcot vágni, mintha Minden szerdán és pénteken kettő- egyáltalán nem érdekelne a telefonátöl ötig fogad. Mielőtt egy számomra a

s' * élen

k. érdeklődéssel kezdtem fontos ügyben felkerestem volna, so- '"^nľ^^n^^tnľ"

6

3^" 6 ™ káig töprengtem, mely időpontot vá- »V« t o, Sľn^leSľ K mun* -élyes Ä^t ö a kagylóban, az elvtárs megkönnyebbülten tette vissza a telefont a helyétartott. Nem figyeltem, miről volí kába, gondolatai ilyenkor holmi másodrendű dolgok körül kószálnak, a szolgálati érdekek helyett még a saját érdekkeretébe tartozó ügyek foglalkoztatják. Ha túl későn jövök — az elvtárs már fáradt, szórakozott lesz, re s ismét hozzám fordult: „Tehát hogy is volt?" „Körülbelül öt vagy hat hónapja posta útján kaptam egy értesítést, figyelme ismét nem oda összpontosul amelyben az állt, hogy ..." majd, ahová kellene. Köztudomású Űjból csengetni kezdett a telefon, dolog, hogy a jnég be nem melege- Elhallgattam. Az elvtárs bosszúsan dett motor — éppúgy mint a túlhe- megjegyezte, hogy „egy pillanatig vült — csekély hatásfokkal dolgozik, sem hagyják nyugton az embert" és Úgy rendeztem hát a dolgot, hogy m

e8

int fe!v€tte a k

a«y

ló

t' látogatásom ne essék se túl koránra, A beszélgetés oly hosszura nyűtt, se túl későre. Pontosan fél négykor hogy közben az elvtárs „a részletek léptem be az elvtárs irodájába. Élénk nem fontosak" megjegyzéssel letette telefonbeszélgetésbe merülve talál- a kagylót az asztalra s jó ideig ott tam, csak szemével intett, foglaljak hagyta karattyolni. Aztán, mintha mi helyet. Leültem. A telefonbeszélgetés sem történt volna, ismét a füléhez szigorúan hivatalos jellegű volt, az illesztette: „Igen, igen, természeteelvtárs szemrehányást tett valakinek, sen..." További tíz perc elteltével aki elfelejtett valamit megtenni. Kis- v

éS

et ért a ^eszelgetes. kellemetlenül éreztem magam, Ne

m vesztegettem az időt. A kagyhogy jelen kellett lennem. A beszél- to megjoforman v'SSM ^m került ' , , , , . ,. a helyere, s mar golyozaporkent ongetes azonban csakhamar befejező- tottam fl sza

Vakat: dött, az elvtárs bocsánatot kért, g

rt€sítést k tam A któdó

vátlak* amiért megvárakoztatott es elozeke- közöU6i hogy a szerződés. nyen megkérdezte, mivel szolgálhat. „Ha megengedi, úgy áW a do-log" — kezdtem el mondőkámat, „hogy úgy öt vagy hat hónappal ezelőtt értesítést kaptam.. Kosik J. rajza szó, mert az egész idő alatt képzeletben egyre tömörebbé igyekeztem szemben, akik személyesen jönnek tárgyalni? Nem sikerült megnyugtató választ találnom- Elhatároztam azttrtr ban, hogy gyümölcsöztetem felfedezésemet, és csendesen kisompolyogtam a szobából. A telefonálásba mélyedt elvtárs észre sem vette távozásomat. Bementem a szomszédos helységbe, engedélyt kértem, hogy telefonálhassak, aztán feltárcsáztam a számot. Természetesen foglalt volt. Űjból tárcsáztam, aztán ismét, néhányszor egymás után. Végül felbúgott a szabad vonalat jelző hang. „Mi tetszik?" — hajtottam az társ hangját. „A dolog úgy átŕ — kezdtem moat már kényelmesen, sietség nélkü®* „hogy úgy öt vagy hat hónappal ezelőtt posta útján értesítést kaptam, melyben a kiadóvállalat közölte..." „Bocsánat, egy pillanat" — saafc* tott félbe az elvtárs. „Maga a®?" „Én." „Honnan telefonál?" „A szomszéd helyiségből." „Miért ment el? Jöjjön vissza, iw#f szabad vagyok." „Eszemben sincs" — válaszoltam. „Az első mondat után megszólalna 8 telefon." „Hm, ha úgy vesszük, igaza ven* — dünnyögte elgondolkozva az társ. „Hát miről is értesítette ímt al kiadó?" Zavartalanul, töviről hegyire megtárgyaltuk az ügyet. S a-z elvtárs meghozta a helyes döntést. A teleforr beszélgetés után egy pillanatra bo néztem hozzá, hogy megköszönjen* „Nagyon hálás vagyok önnek a var tést? Bocsánat, mikor kapta az ér-tesí- összecsűríteni saját mondanivalómat, i

ôt>an operatív és ésszerű.. a mai művészi irodalom divatos táv- - . ... *•-«-• „Fél évvel ezelőtt. A kiedó köz. dl - iratstíiusának példájára. te . „AM mondta, hogy ^oeta úíjáw?'" Mikor ae etotíáes a kae ajtót. Báfcezdtem: De ismét felharsant a tetef-on csengő ie, íg.y hát inkább sietve rázártam új SZO 8 * szeptember 26.