Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)
1964-09-19 / 261. szám, szombat
Belgrád közelében, a Száva folyó bal partján új város épül: Ľj Belgrád. Ez lesz az ország adminisztratív központja. Képünkön az új város egyik lakónegyede látható. (CTK—Tanjug felvétel). Jugoszlávia szorosabban együttműködik a KGST-vel A KGST moszkvai székházában hivatalosan megerősítették a KGST é» a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság levélváltását egy egyezmény megkötéséről, mely lehetővé teszi, hogy Jugoszlávia is részt vegyen a KGST egyes szerveinek munkájában. Jugoszlávia egyre fejleszti kétoldalú gazdasági kapcsolatait a KGSTtagállamokkal. Külkereskedelme csaknem 30 százalékát ezekkel az országokkal bonyolítja le. Jugoszlávia több KGST-országgal kötött ötéves kereskedelmi szerződést, valamint szerződéseket a tudományos-műszaki együttműködésről. Romániával együttműködve vízi erőművet épít a Dunán stb. Ez a fejlődő kétoldalú együttműködés egyre inkább az ipari együttműködés és a nemzetközi szocialista munkamegosztás jellemvonásait viseli — mondotta Borski jugoszláv ügyvivő, aki részt vett ezen az ünnepélyes aktuson. Jugoszlávia az együttműködés magasabb fokában — a sokoldalú együttműködésben is érdekelt fél. A jugoszláv kormány ezért nemrég azt javasolta, hogy az ország aktívan vegyen részt a KGST egyes szerveinek munkájában. A tanács eleget tett a kormány kérésének. A KGST nem zárt szervezet, sőt ellenkezőleg: bármelyik országot hajlandó befogadni, mely egyetért a nemzetközi együttműködés elveivel. A KGST szabályzatának 10. cikkelye lehetővé teszi, hogy az országok szerződési alapon részt vegyenek a tanács szerveinek munkájában. Jugoszlávia elsősorban a külkereskedelem, valutakapcsolatok, vas- és színesfém-kohászat, gépipar, vegyészet területén, valamint a tudományos-műszaki kutatás összehangolásában vett részt a KGST munkájában. Jugoszlávia képviselőinek lehetővé teszik, hogy részt vegyenek az állandó bizottságok és más szervek munkájában,, az egyes kérdfcek megtárgyalásakor megjelenhessenek üléselken. A KGST és Jugoszlávia ezenkívül egyezményt kötött a különféle dokumentumok és tájékoztatások kölcsönös kicseréléséről a gazdaságtudomány és a technika területén. A feltételezett együttműködés számos kérdést ölel fel, de körüket még jobban ki lehet bővíteni. Ezekkel a szavakkal tolmácsolta valamennyi KGST-tagállam közös álláspontját Fagyejev, a KGST Végrehajtó Tanácsának titkára. Kétségtelen, hogy az ilyen együttműködésnek nagy távlatai vannak és ez a jugoszláv népnek s a többi szocialista országnak is hasznot jelent. • BODU® ITE HQ •0 SD B0 B ?B B 19 33 FORRONGÓ FÖLDRÉSZ E „Az Egyesült Államok tudta nélkül a falevél sem rezdül meg" — mondogatták évtizedeken át az észak-amerikai monopóliumok tekintélyes személyiségei, ha a latin-amerikai, országok fejlődési távlataira terelődött a szó. Ez a megjegyzés több volt a jenki önteltségnél: groteszk tükörképét adta annak az égbekiáltó igazságtalanságnak, hogy egy 180 miliós földrész népei nem vehetik kezükbe sorsuk irányítását. Vajon ma is érvényes-e az északamerikai imperialisták kérkedő megállapítása? — tehetjük fel a kérdést. A választ nem lehet igennel vagy nemmel elintézni. A helyzet kétségtelenül változott. A szocialista világrendszer kialakulása után a nyugati féltekén is megváltoztak a viszonyok, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az imperialisták nem alkalmazhatnak olyan brutális eszközöket, mint a múltban, főként nem kockáztathatják nleg a nyílt katonai beavatkozást a csillagos lobogó égisze alatt, mint még nem is olyan rég. Ugyanakkor a latin-amerikai tömegek öntudata is megnőtt. Ma már nem hajlandók a néma igavonó barmok életsorát vállalni; elégedetlenek a helyzettel és gyökeres változásokat követelnek. Az elégedetlenség általános fokozódása forradalmi hangulatot teremt, sokszor úgy érezzük, közel van a robbanás pillanata. • Csábos mosoly és durva erőszak A viszonyok változásával kapcsolatban korántsem állítjuk, hogy az észak-amerikai imperialisták letettek népelnyomó terveikről. Ez ellentmondana az imperializmus lényegének. Csakis arról van szó, hogy a földkerekség egyharmadát felölelő szocialista közösség ereje láttán kénytelenek taktikát, módszert változtatni, vagyis a nyers erőszak helyett ravaszabb módszerekhez folyamodni. Washington legismertebb fogása a dollár megcsillogtatása a szolgalelkű latin-amerikai kormányok előtt. Hatásos-e ez? Igen, de csak bizonyos ideig. Évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy a dollárkötegekből nem sokat látnak a tömegek, mert a korrupt és szolgalelkű kormányok kezén szőrin-szálán „elmorzsolódnak". Különben sem a nagytömegek sorsán kíván javítani a washingtoni kormány, mert jórészt az illető országok költségvetésének "egyharmadát is elérő katonai kiadásokat akarja dotálni. Csoda-e aztán, ha a latin-amerikai országok lakosságának kétharmad része sohasem lakik jól, milliók éheznek, és 180 millió ember közül 60 millió írásudatlan? 9 Az AÄSZ szekerén Washington kezében a gyeplő A Wall Street egyik befolyásos lap ja hetekkel ezelőtt ezt írta: „Erő nél kül a pénz nem vezet sikerre. Itt az ideje, hogy az Egyesült Államok olyan politikát folytasson, amely meg jelel hatalmúnak és felelősségének; azaz régi pozícióinak visszahódítását eredményezze". Ez a leplezetlen va! lomás sok mindenre fényt vet s elárulja, mit is jelent a valóságban az amerikai kormánykörök ún. pragmatl kus doktrínája, haugzatossabban a „nemzeti érdekeket" szolgáló politika. 1943 és 1963 között, tehát húsz év alatt 68 katonai puccs zajlott le 17 latin-amerikai országban. Az esemé nyek hátterében a washingtoni kormány állt. A jenkik régi fogása, hogy az Időközben „engedetlenné" váló, vagy a tömegek előtt levitézlett báb kormányokat egyszerűen leváltja, rendszerint keményebb kezűekkel cseréli ki. Kevés kivétellel ez majdnem mindenütt sikerült. A kubai forradalom győzelme után azonban még azokban az országokban Is megváltozott a nép hangulata, amelyek a legszolga. lelkűbben kiszolgálták az észak-amerikai monopóliumokat. A latin-amerikai népek átka és nyo moruk egyik jő oka az, hogy a föld kincsei néhány mágnás- vagy nagy birtokos család kezében összpontosul nak (Paraguayban a termőföldek 94, más országokban 75—90 százalékát néhány latifundista bitorolja), s ezek a „nagy családok" az államhatalmat is magukhoz ragadják. Mivel az amerikai tőkeberuházással kiépült latin amerikai ipar, továbbá a többnyire monokulturális mezőgazdaság termé keinek értékesítése az észak-amerikai monopóliumok szeszélyétől függ, a hatalmon levő klikkek érdekei nem állhatnak ellentétben Washington ér dekeivel. A latin-amerikai oligarchákat egye sítő Amerikai Államok Szervezete a valóságban az Egyesült Államok poli-, tikal eszköze. Ez az ún. amerikai érdekeket védő szervezet segédkezett néhány hónappal-ezelőtt Washington újabb Kuba-ellenes terveinek végrehajtásában. Gyakorlati leckét adott annak szemléltetésére, milyen is az amerikai „pragmatikus politikai irányvonal". A legdurvább nyomásra — négy ország kivételével — olyan szankciókat szavazott meg, amelyek törvényesítik az észak-amerikai beavatkozást bármelyik latin-amerikai állam belügyeibe, s bármelyik ország — Kubához hasonlóan — agresszornak minősíthető, ha nem akar úgy táncolni, ahogyan Washington fütyül, s természetesen kollektív megtorlásra számíthat. Az amerikai nyomással dacoló négy ország közül három — Bolívia, Chile és Uruguay — lassan beadta a derekát és megszakította kapcsolatait Kubával. A kormányok tisztában voltuk e lépés tömegliatásával, de a gazdasági körülmények rákényszerítették őket. Egyedül Mexikó állja a sarat. • Kuba világítótorony Hálátlap dolog külpolitikai jóslatokba bocsátkozni. A latin amerikai népek szabadságmozgalmának egyik kerékkötője a nemzeti burzsoázia határozatlansága. Nem az észak-amerikai monopóliumokkal cimboráló korrupt burzsoáziára gondolunk, hanem arra a rétegre, amely síkraszáll a nemzeti érdekekért. Kisemmizve érzi magát az északi „védnököktől", ugyanakkor lidércet lát a kubai forradalom példájában s félelme gyakran megalkuvásra készteti, mint ezt Brazíliában Goulart végzetes tétovázásával kapcsolatban láttuk. Bolívia, Chile és Uruguay példája is azt bizonyítja, hogy a burzsoázia — ha kenyértörésre kerül sor — önző osztályérdekből inkább meghátrál, csakhogy elkerülje a tömegek radikalizálódását. A washingtoni háborús körök Kubaellenes mesterkedései tovább tartanak. Rusk államtitkár a napokban a nem latin-amerikai szövetségeseket is rá akarta bírni, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a forradalmi szigetországgal. A szocialista táborhoz tartozó Kuba példaképe a sötét reakciós cselszövések ellenére is világítótornya a forrongó földrész népeinek. LÖRINCZ LÁSZLŰ RSi m (Folytatás a 3. oldalról) gépektől. Ha az automatizálás következtében munkája feleslegessé válik, akkor ingyenes átképzésben részesül, új munkalehetőség nyílik számára, mert a folytonos fejlődés következtében új munkalehetőségek, munkahelyek keletkeznek. A társadalomnak gazdagságot hoz az automatizálás. Az ipari termelőképesség nagyarányú növekedése következtében csökkenthető a termékek ára, s biztosítható az árubőség. A munkaidő csökkenésével több idő Jut a művelődésre, szórakozásra és pihenésre. Tehát összegezve: a szocializmusban az automatzáció bőséget, jólétet, gazdagságot hoz. De mit Jelent az automatizáció a kapitalista országokban? Még mielőtt a kérdést részletesen megtárgyalnánk, lássunk két érdekes újsághírt: „Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának kimutatása szerint az automatizálás következtében a gépiparban, a bányászatban és az építkezésben az elmúlt tíz év folyamán több mint kétmillió dolgozó vesztette el munkáját". „Az amerikai rádiótársaság olyan automata bevezetését tervezi, amely hallás után lefordítja a beszédeket és i le ís gépeli őket. Ha ez az automata megkezdi működését, akkor 1500 000 titkárnő és gépírónő munkája válik feleslegessé." Az Egyesült Államokban eleinte a közvélemény nem ls vett tudomást az automatizációról, túlságosan „természetesnek vette": Jön a „kapitalista csoda", a „bőség kánaánja". A közömbösséget azonban nemsokára riadalom váltotta fel. A kormány gazdasági szakértői már korábban felismerték, hogy az automatizáció előnyei mellett milyen óriási problémákat rejteget. Éppen ezért az Egyesült Államokban, Kanadában és másutt is' kormánybizottságokat létesítettek, hogy kiutat találjanak az automatizáció okozta nehézségekből. Főként arra kellene választ adniuk, ml történjék a jeleslegessé váló emberekkel? 1963 szeptemberében Kanadában egy értekezlet volt, amelyre a munkások képviselőit meg sem hívták. A megbeszélés nem sok eredménnyel járt. A fennálló nehézségeket a legjobban tükrözi dr. W. D. Wood közgazdasági professzornak hozzászólása, amelynek a lényege a következő: az automatizációval kapcsolatban nagyon sok nehézség vár ránk s, ezek közül egyik legégetőbb a munkanélküliség ... Amíg ezeket a problémákat nem oldjuk meg, szociológiailag, politikailag és gazdaságilag nem tudjuk élvezni az automatizáció áldását. A tőkés érdeke, hogy minél kisebb befektetéssel a lehető legnagyobb profitot zsebelje be. Az emberekkel vajmi keveset törődik. Mint a tekintélyes News Week magazin helyettes szerkesztője írta: „Ebben a társadalomban mind a nagy, mind a kis vállalatoknál nem becsülik sokkal többre a munkásokat a munkaeszközöknél". A vállalkozóknak az automatizálás tetszik, hiszen kitűnő lehetőségeket biztosít számukra. Például egy amerikai acélmágnás örvendezve jelentette kl, hogy a jövőben kevesebb Időt és munkáskezet vesz majd igénybe a termelés. A multimilliomos Ford, a híres autókirály még ennél is tovább megy, szerinte az automatizálás idején a legideálisabb gyári munkások a betanított majmok lesznek. Vessünk egy rövid pillantást, mit hoznak az észak-amerikai munkások számára a „gondolkozó gépek"? John I. Smyder, az amerikai automata gépeket gyártó gyáripar elnöks a szenátus munkaügyi bizottsága elótt megerősítette azt a korábbi számítást, miszerint az Egyesült Államokban hetente negyvenezer munkaalkalom szűnik meg. Így a Jövőben évente kétmillió munkás elbocsátása várható. Ugyanakkor a termelés nagymértékben tovább fog növekedni például az elmúlt évtizedben az automatizálás kezdeti éveiben a bányaipar termelése 96 százalékkal emelkedett, azonban 260 000 muľikás vált feleslegessé. A vasutaknál 540 000-en vesztették el kenyerüket, de a termelés 65 százalékkal emelkedett. Az Igazgató továbbá megcáfolta azokat az optimistákat, akik szerint aggodalomra nincs ok, mivel a gépek legalább annyi munkalehetőséget teremtenek, mint amennyit megszüntetnek. Nagy vonalakban ugyanez a helyzet Kanadában ís, vagyis ha a gyáros beállítja az automatát, amit megkövetel a verseny, aztán már nem törődik azzal, hogy ml lesz a munkásokkal. A szakszervezetek számos javaslatot tettek az automatizáció okozta problémák megoldására, javaslataik között szerepel a kötelező iskolai oktatás meghosszabbítása, a munkaidő csökkentése, a nyugdíj-korhalár megváltoztatása, ingyenes átképző tanfolyamok szervezése stb. Természetesen ezek csak javaslatok. Egyelőre a szakszervezetek mást nem tudnak tenni, tárgyalnak és ha másként nem megy, akkor sztrájkokkal védekeznek az elbocsátások ellen. Az automatizálás szele most ért el Kanadába. A montreali többhetes nyomdászsztrájk után az ITU (Nemzetközi Nyomdász Szakszervezet j torontói csoportja sztrájkra szólította a városban megjelenő három legnagyobb kanadai napilap nyomdászait. A szakszervezettel való szerződések megújítása ősszel lesz esedékes és így az előzetes tárgyalásokon kitudódott, hogy mind a három újság megrendelt egy nagy teljesítményű automatát. Ez a robotgép a következő, munkákat képas elvégezni: automataszedéssei meggyorsítja az újság elkészítését, számfejti a béreket, kiszámítja, hogy a következő napra hány darab újságra lesz szükség, a beadott hirdetések alapján megállapítja, hogy azok az újságban mennyi helyet foglalnak el, mindenféle Információt elraktároz eseményekről és személyekről, egyszerre képes több területen dolgozni és mindezt vlllámgyorsasággal végzi. Ez a gép bámulatos teljesítményű, mindent tud, csak — mint a Daily Star írja róla —, azt nem tudja, hogy mi lesz az ellene sztrájkolókkal? A sztrájk oka: a megrendelt automata nyomda 1968 végén kezdené meg a termelést és a most megújított szerződés akkor jár le, ekkorra várható a munkások tömeges elbocsátása. A kiadók ugyan ígéretet tettek, hogy mindenki dolgozhat élete végéig, de a nyomdászok olcsó trükknek vélik ezt az ígéretet, mert tudják, hogy a szerződés lejárta után legtöbbjüket könnyűszerrel az utcára teszik. A sztrájkoló nyomdászok megjelentettek egy lapot, amelyben többek között kifejtik az automatizálással kapcsolatos véleményüket is. Egyik száma most került a kezembe s ebben a nyomdászok úgy vélekednek: ,,A háború és a béke kérdése mellett az emberiség előtt álló másik legnagyobb probléma az automatizáció. A KAPITALIZMUS EGYIK A sztrájkot az a központi kérdés indította el, hogy az automatizáció a széles néptömegek érdekeit fogja-e LEGSÚLYOSABB PROBLÉMÄJA szolgálni, vagy csupán a tőkéseknek hajt hasznot? A nyomdászok az első A fenti példák világosan bizonyít-. sorokban harcolnak azért, hogy az Ják, hogy a monopolisták csak saautomatizálás áldását mindenki élvez- Ját érdekükkel törődnek. így az auze". tomatizálás előnyeit elnyeli a profit. A szakszervezet nem az automatl- Ugyanakkor munkástömegek kerülnek záciőt ellenzi, mert tudja, hogy ezt a z utcára. A lényegesen megváltozott megköveteli a fejlődés és ezért el- termelési viszonyok új társadalmi kerülhetetlen. Viszont úgy látszik, rendszert követelnek, amelyek nem hogy a munkástömegeket már a kez- állják útját a fejlődésnek. Csakis a det kezdetén megkárosítja. A nyom- szocialista társadalom tudja ezt a kérdászok által felhozott példák közül dés t igazságosan megoldani, ahol a kiragadok néhányat: Az Egyesült Ál- termelőeszközök a dolgozók kezében lamok 1953—60 között 500 000 autó- vannak. Tim Buck, a Kanadai Kom. val többet gyártott, ugyanakkor a munista Párt elnöke mondotta: munkások száma 172 000-rel csökkent, „a munkásosztály kezében levő au1960-óta 40 000 liftkezelő vált munka- tomaüzáció csodákat művelne és éleäulfmataílíľeket" SSSSI^ —megváltoztatná. között a termelés 44 százalékkal V lJ zont a monopóliumok kezében leemelkedett, ugyanakkor nőtt a mun- vt > automatizáclót úgy kell kezelni, kanélküliség. Ontarióban az elmúlt 15 mint egy gazdasági atombombát". Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a munkásosztály és a szakszervezet tétlenül nézi az eseményeket. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy az automatizálás valóban a nép Jólétét szolgálja. A tőkés jószántából egy árva fillért sem ad a munkásságnak és nevetséges a National című újság elképzelése, hogy eljut a fejlődés oda ls, hogy a kapitalista a munkásságnak rendes havi fizetést fog folyósítani munka nélkül ls. Az Ilyesmi ostoba utópia. A monopolkapitalista azt nézi, hogy az automaták sokkal nagyobb hasznot hoznak neki, mint az em: berek. Munkásait szívfájdalom nélkül bocsátja el, hiszen „az automatagé-. pek nem sztrájkolnak, év alatt 800 000 munkaalkalom egy- nem kérnek fizetésemelést, nem hídszerűen megszűnt. nyoznak, nem Igényelnek ebéd és Ma már az automatizáció tért hódit kávészünetet, nem mennek többször a keresekedelemben is. A New York-i a mosdóba, csinos lányok nem vonMacy áruházban már működik is egy Iák el figyelmüket a munkától, s ha automata kiszolgáló, amely 36 féle szükséges, éijel-nappal egyfolytában árut ad el 10 különböző méretben, egy dolgoznak. Soha nem fáradnak el, és öt dollárosokat fogad el és pon- s munkájukat tökéletesen elvégzik, tosan visszaad. Soha nem felejtenek el semmit". Ű] SZÖ 4 * 196 4. szeptember 19.
