Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-19 / 261. szám, szombat

Hogyan járok jobban? s [Ok sző esik mostanában az anyagi érdekeltségről. De ami a lényeg, és a legfontosabb: nemcsak beszélünk az anyagi érdekeltségről, hanem a gyakorlatban, az életben ls egyre jobban érvényesítjük. Mint tudjuk, számos intézkedés törtánt már az anyagi érdekeltség, az anyagi ösztönzők helyes és céltudatos alkalmazására a népgazdaság egyes ágazataiban. S azt is tudjuk, hogy nem eredménytelenül. Gondoljunk csak az építőiparban újra bevezetett akkordbérezésre, amely számos építőipari vállalat munkájában csupán néhány hónap alatt is jelentős változásokat eredményezett a feladatok teljesítésében. De épp így beszélhetünk az EFSZ-ekben alkalmazott anyagi ösztönzők alkalmazásának jelentős eredményeiről. Nem túlzás olyasmit állítani, hogy az egy év előtti helyzethez viszonyítva a közellátás igen jelentős mértékben megjavult, hogy ma például az ember annyi húst vehet, amennyit akar, ebben egyik döntő tényező az anyagi érdekeltség érvényesítése volt. Hogy ma ott tartunk, hogy a szövetkezetek — és nemcsak egyesek, hanem országosan is — a hús eladási kötelezettségeiket jelentősen túlteljesítik, ehhez természetesen megfelelő takarmányalapot kellett teremteni. Gondoljunk csak vissza azokra az évekre, amikor — különösen télen — a szövetkezetek jelentős része takarmányhiánnyal küzdött, s az állatállományt súlyos veszteségek érték. Ám nem is lehetett másképp, mert ugyanakkor igaz az ls, hogy sók szövetkezetben csak a takarmány felét, harmadát takarították be. Ha azokban az években május második felében, a lucerna kaszálása, betakarítása Idején az ember a vidéket járta, sok helyen azt látta, hogy a lucerna lábon öregedett meg, későn kaszálták le, de ha lekaszálták, akkor meg a renden verte az eső, hordta a szél. S ha végül mégis boglyákba volt rakva, akkor meg nehezen került behordásra és kazlakba. És hogy ez így volt, annak az egyik fő oka kétségtelenül az volt, hogy a tagokat nem tették közvetlenül érdekeltekké a takarmány mielőbbi és veszteségmentes betakarításában. E

zzel szemben mit látott és tapasztalt az ember ez idén, ha a vidéket járta? Azt, hogy a lucerna kaszálását, szárítását, begyűjtését bámulatos gyorsasággal, alig néhány nap alatt elvégezték. És ha ennek a gyors és kifogástalan munkának az okait keressük, akkor megint csak kétségtelen, hogy az okok között első helyen ott találjuk a tagok közvetlen anyagi érdekeltségét, a helyesen, a körülményeknek megfelelően és Idejében alkalmazott anyagi ösztönzőket. S az eredmény? Az egyik legnagyobb csallóközi szövetkezetben mondották, hogy az idén csupán a lucerna első kaszálásából annyi takarmányuk lett, mint amenynylt azelőtt egész éven át az összes takarmánvból nyertek. Hasonló jó eredményről szólhatunk — mint már említettük — az" építőiparban az akkordbér bevezetéséről. Az eredmények nemcsak bizonyítják, hogy ha a dolgozókat anyagilag érdekeltekké teszik a munka mennyiségében és minőségében, akkor a kívánalmaknak megfelelő munkát végeznek, hanem azt is, hogy — mert keresni akarnak — számos, eddig objektívnak mondott és hitt akadályt leküzdöttek. Mit bizonyítanak a fent említett példák? Azt, hogy az anyagi érdekeltség milyen döntő jelentőségű tényező az emberek munkájában, a feladatok teljesítésében. Ami érthető és teljes mértékben indokolt. Hisz az emberek azért dolgoznak, mert keresni akarnak. S ez az igyekezetük egyáltalán nem áll ellentmondásban a szocialista öntudattal, a szocialista erkölccsel, a szocializmust építő társadalom érdekeivel, — mint ahogy egyesek nagyon helytelenül elképzelik. Hiszen a szocialista társadalom elosztásának elve: a mindenki képességei, mindenki munkája szerint, éppen az anyagi érdekeltség helyes és megfelelő érvényesítésében jut kifejezésre. Igaz, viszont azt is meg kell rögtön mondani, hogy az anyagi ér dekeltség elvének társadalmi vonatkozásban való érvényesítése így leírva, roppant egyszerűnek, könnyen megoldhatónak tűnik, holott a valóságban a legbonyolultabb, s éppen ezért a legnehezebben megoldható kérdések egyike. Ennek Illusztrálására elég megemlíteni azt az eléggé elterjedt nézetet, amely az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítését a fizetések és bérek emelésében látja és véli megoldottnak tekinteni, elszakítva a lényegtől: a végzett munka mennyiségétől, minőségétől és társadalmi jelentőségétől. tt és ezen a ponton vetődik fel, méghozzá szükségszerűen, az anyagi érdekeltség és anyagiasság fogalmának tisztázása. Szükséges és fontos ez annál ls Inkább, mivel gyakorta találkozni olyan nézetekkel, amelyek a két fogalmat: az anyagi érdekeltséget és az anyagiasságot összetévesztik. Vannak, akik a szocialista öntudatot vélik lebecsültnek az anyagi ösztönzők alkalmazásával, az anyagi érdekeltséget anyagiasságnak minősítik, s mint ilyet károsnak, megengedhetetlennek, a szocializmussal összeegyezhetetlennek tartják. A másik végletet vallók szerint az anyagi érdekeltség azt jelenti, hogy minél nagyobb bért kapjanak, függetlenül teljesítményüktől, munkájuk mennyiségétől és minőségétől. Sajnos, nem idegen, még csak nem is szórványos jelenség az ilyfesmi. Éppúgy találkozni az Ilyen mentalitású emberekkel a hivatalokban mint az üzemekben, a mezőgazdaságban és a kommunális vállalatoknál. Vajon kl ne találkozott volna n>ég olyan emberrel, aki állandóan azt latolgatja: hogyan járok jobban? MI hoz többet a konyhára? Hogyan lehetne úgy ügyeskedni, hogy minél kevesebb munkával, minél nagyobb keresethez jussak? Igen, az ügyeskedőkről, a hogyan járok jobbant vallókról van szó. Nem azokról, akik ha többet akarnak — és ki ne akarna — akkor csak úgy tudják elképzelni, hogy többet is adjanak. Akiknél a munka és a becsület szinte azonos fogalmat jelentenek, még csak nem is azokról, akik Igazságuk tudatában kikövetelik azt, ami munkájuk után joggal jár nekik. Az ilyesmi nemcsak rendben van, hanem támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek a több keresetre való Igyekezetüket a több és jobb munkához kötik. Hogyan járok jobban? Helyezkedni, ügyeskedni, hogyan kell közelférkőzni ahhoz a bizonyos fazékhoz. Verítéket törölve olyan látszatot kelteni, mintha a munkába szakadna bele. Pedig dehogyl A fizetés — amiért mások becsületesen és keményen megdolgoznak — csak holmi jelenléti díjnak számít, s ha valami munka van, akkor, no, persze, lehet róla szó, de az a kérdés: mit hoz a konyhára. Mert ugyebár, az anyagi érdekeltség ... az embert munkája szerint ... Helytelen és Igaztalan volna az anyagiasságot, a hogyan járok lobbant általánosítani, mindenkire vonatkoztatni. Ez egyszerűen nem volna Igaz, mivel a dolgozó emberek döntő többsége boldogulást, keresetének növelését a becsületesen elvégzett munkában látja s általa akarja megoldani. Am mindez semmi esetre sem jelenti azt, hogy az egyeseknél megnyilvánuló anyagiasság fölött szemet hunyjunk, a jelenségről ne vegyünk tudomást, s hogy ne harcoljunk ellene. Ha ezt nem tennénk, ugyancsak komoly hibát követnénk el. Mert az aAyagiasság veszélyét nemcsak abban a figyelmen kívül nem hagyható kárban kell látni, hogy egyesek meg nem dolgozott, s éppen ezért jogtalan keresethez jutnak, hanem a szocialista társadalom erkölcsétől idegen mentalitásban ls, legfőképp pedig demoralizáló, fertőző hatásában. Mert igaz ugyan, hogy az emberek döntő többsége, amely becsületes munkával jut minden koronához, megveti az ügyeskedőket, a hogyan járok jobban elvét és gyakorlatát vallókat, ám ugyanakkor igaz az Is, hogy látva ezek könnyed életvitelét, nem egyszer elkeseredve teszik fel a kérdést: érdemes jól dolgozni, érdemes becsületesnek lenni? Már pedig kell-e bizonyítani az ilyesfajta kétkedésnek a munkafegyelemre gyakorolt hatását? Bizonytalanságot kelteni a helytállással, a becsületesen végzett munkával szemben? M

l hát a feladat, ml a tennivaló? Helytelen volna a kérdésre kerek formulával, kész recepttel válaszolni. Annál Is Inkább, mivel Ilyen kész recept nincs, és nem is létezhet, és óvni kell a leegyszerűsítéstől, a sablontól. Említettük már, hogy az anyagi érdekeltség érvényesítése, gyakorlati alkalmazása egyike a legbonyolultabb kérdéseknek, és hogy helyenként és egyeseknél fennáll a veszélye annak, hogy az anyagi érdekeltséget az anyagiassággal azonosítsák. Éppen ezért a két fogalmat elválasztani és elhatárolni egymástői, csupán az adott helyzet alapos Ismeretében lehetséges. Egy azonban bizonyos: az anyagiasság elleni harcban bízvást támaszkodhatunk a dolgozók döntő többségére. Már pedig ez a feltétele és alapja annak, hogy ez a harc sikerre vezessen. Bátky László I HETEKKEL ezelőtt idős nénike ke- latásukkal szeretnék kiűzni a sajátreste fel szerkesztőségünket. Többek jából. Hivatkozott már arra ls, hogy között panaszt emelt a Nagylégi He- az állítólagos egyezség úgy is érvénylyl Nemzeti Bizottság ellen, mondván telen volna, mivelRigóék nem teljesíszoba-konyhás kis, falusi lakásába tik vele szemben vállalt kötelezettsébeleegyezése és tudta nélkül hattagú geiket. Erre aztán ,azt a választ kapcigányszármazású családot költözte- ta: akár az istenhez is mehet a patett be. Ezzel neki pokollá tették az naszával, ők a nemzeti bizottság tudSletét. fr lakók a tával, jóváhagyásáenyérnyi konyhá- _ _ - - val költöztek be. ban szoroskodnak, * I 1 | I TľS B," Ez adott aztár\okot ő pedig a kis szo- I i J ^^ l^k • Bangha Matildnak bábán retteg, mi- ^ arra, hogy szerkor törik rá az aj- kesztőségünkben tót, hogy mindenéből kifosszák, el- panaszt tegyen a helyi nemzeti biüldözzék a saját házából. Panaszával zottság ellen. már fűhöz-fához fordult, de jóformán HELYSZÍNI KIVIZSGÁLÁSKOR így meg sem hallgatták. kerültünk aztán háromféle Igazsággal A panaszttevő Bangha Matild 58 sz

embe. Bangha Matild szerint az' éves nagylégi lakos, testben-lélekben igazság az ő oldalán áll, hiszen övé összetört asszony. Súlyos betegsége a j,a

Zi n,

er

a köteles senkit megtűrni következtében egyik lábát elveszítet- a sajátjában, különösen olyan embete. Balkezét ls nyomorékká zsugorí- reket nenl) a'kik pokollá teszik az életoíta a csonttuberkulózis, orvosi meg- tét

j elmondják mindennek, bolondnak állapítás szerint beteg a tüdeje és az tartják, akivel mindent csinálhatnak, idegrendszere sincs rendben. A pana- Rlg

ó jánosék az állítólagos egyezsészos története még a múlt év októbe gen túi azzal érvelnek, hogy minek rére nyúlik vissza. Matild nénit a tél g

gy magányos asszoynak szoba-konymajdnem minden esztendőben ágyba [

lá

s i

akás, jobban megilletné őket, a kényszerítette. A múlt év őszén is négygyermekes családot. Egyébként elfogta a rosszullét. Állítása szerint is ö

k bármikor kihurcolkodhatnak, ha ócák hosszat feküdt eszméletlenül a a nemzeti bizottság megfelelő lakást szabad ég alatt. A szomszédok vették utal k

i számukra. A helyi nemzeti észre, azok fektették ágyba. Akik lát- bizottság szintén a maga Igazát védi. ták, egymás között összesúgtak: alig- Q

k az

t tartjak, hogy egyezzen meg a ha éri meg a tavaszt. Egyesek sajnál- ké

t fgj Egyébként is amint kivettem ták, mások úgy vélekedtek: talán neki az e

gy

es elvtársak szavából, szerinis jobb lesz... tük az igazság inkább Rigóék oldalán Rigó Jánosné is tudomást szerzett áll. Az az érzésük, hogy valamilyen az esetről. Neki azonban nem annyira szóbeli megegyezés csakugyan lehea betegre volt gondja, mint inkább tett közöttük, amire Bangha Matild Matild néni szoba-konyhás házacská jára. Korábbi jó barátságukra hivat kozva nem sokat törődött a szomszédok véleményével, hanem se szó, se beszéd, behurcolkodott a beteg aszszony lakásába. A régi putrit pedig, ma már nem hajlandó emlékezni. Az elejtett, vagy nyiltan kimondott szavakból továbbá arra lehet következtetni, hogy az elvtársak már nagyon ráúntak Matild néni ügyes-bajos dúlahol eddig lakott népes családjával, gaira. Ahogyan kivettem a szavukból, egyik napról a másikra lerombolták, ő egyedül már eddig is több gondot gondolván akárhogy ís alakulna a okozott a helyi nemzeti bizottságnak, helyzet, ne tudják őket visszaköltöz- mint az egész falu lakossága együtttetni előbbi helyükre. A szabad ég véve Milld

enkiben személyes ellenséalá ma már úgysem raknak ki senkit. ^ rosszakaróját látj

a. A köZtársasáMATILD NÉNI az egész telet ágy- gj elnöki irodától, valamennyi lótező ban töltötte. Állítása szerint elképedt, hj

Vat

ait elárasztott panaszlevelekkel. amikor megtudta, hogy Rigóék végle- A pörösködés nláso

k gyalázása, gyagesen átköltöztek az ő házába. Ami- ' iE>a7sá

e keresése már kor tiltakozott, egyszerűen kinevet- *usítgatása, az l£

azsf

if keiesése mar ték. Mozdulni nem tudott, hogy lile- szint

e rögeszméjévé vált. tókes helyen keresse az igazát, meg aztán Rigóék is gondoltak rá, hogy ne csaphasson lármát. Talán rendbe ls jött volna minden, ha a tavasz nem mást hoz, mint amire Rigóék ls számítottak. Matild néni egészségi állapota jobbra fordult. Annyira felépült, hogy most már határozottan követelte: Rigóék hurcolkodjanak ki a házából. Az ügy, a A járási nemzeti bizottság illetékesei szintén notoríkus jelentgetőnek, alaptalan vádaskodónak ismerik. Ezt egyébként hatalmas aktacsomók is bizonyítják. De maga Matild néni sem tagadja, hogv fáradhatatlan az igaz-; ság keresésében. És, hogy valamennyi

: vádaskodása, bizonyítékok híján öszszeomlik, mint a kártyavár, őt ez egyáltalán nem izgatja, mondván: „ott mindennapos perpatvar híre eljutott í

s ellenségeim keze dolgozik", a nemzeti bizottság fülébe is. ENNEK a helytelen magatartásnak Matild néni követelésén ők ls elcso- a következménye aztán, hogy amikor dálkoztak, hiszen RIgóéktól úgy érte- volna is némi igaza, szavait már fennsültek, hogy a beteg asszony engedé- tartással fogadják az illetékesek. Erre lyével hurcolkodtak a lakásba. Rigóék f

él

df az edd

iS tárgy altesetisKinek költözködéséről csak akkor szerezlek g^S't—SÍ tudomást, amikor azok a régi düle- egv dolgot azonban tlsztán kell lá

t. dező putrit lerombolták. Egyébként niuk: Rig

ó jánosék Bangha Matild nem ls nagyon akartak beavatkozni ápolását csak ürügynek használták fel a dologba, mondván, ha egyszer meg- ahhoz, hogy jobb lakáshoz, esetleg Kezdjük tiszta lappal a jövö évet (Folytatás az 1. oldalról) .A termelés hatékonyabb fejlődését nemcsak új kapacitások építése, hanem a meglevőek jobb kihasználása, az új technológia alkalmazása .is elősegíti. Például új kohászati üzemek építése helyett a konstrukciókba kell Invesztálni, hogy fémmegtakarítást eredményezzen. Az 1965-ös terv az ideihez viszonyítva az ipari termelés 4,5— 5 százalékos, a mezőgazdasági 1,3 százalékos, a piaci termelés 2,5 százalékos emelésével számol. 9 Érvényesül már az 19B5 iis tervben a népgazdaság irányításának és szervezésének új rendszere és milyen mértékben? A jövö évtől kezdve a nyerstermelés már nem mint direktív mutató fog szerepelni, a fontos a termelés és az anyagi/érdekeltség viszonya. A .iyerstermelést mint mutatót csak olyankor akarjuk alkalmazni, ha az más Iránymutatóval nem helyettesíthető. Egész Iparágakban az energetikai, az élelmiszer-, a tüzelőanyagiparban, a kohászatban a nyerstermelés helyett más mutatókat vezetünk be, mint például technikai egység, munka Igényesség, tiszta termelés. Az új rendszer minden bizonnyal megnehezíti a központi tervezést, mert a különböző Iránymutatókat egységes nevezőre kell hozni. Ez azonban nem akadályozhatja meg az új mutatók alkalmazását a gyakorlati irányításban. Számítunk arra, hogy a jövő év folyamán sokoldalú kísérleteket fogunk folytatni és kipróbáljuk a nyers jövedelmet, a nyereséget, az önköltséget mint az anyagi érdekeltség alapvető Iránymutatóit. Ez azonban megkívánja, hogy a tervezés és a pénzügyi Igazgatás megfelelő teret hagyjon a kísérleteknek. A kormány már a tervfeladatok Jóváhagyásánál intézkedéseket hozott a miniszterek ós Igazgatók Jogkörének bővítésére, melynek célja, hogy tervmódosítás esetén ne kelljen minden változtatásról központilag dönteni. Az Állami Tervblzottság és a minisztériumok által előterjesztett tervezet a mutatók számának csökkentését javasolja, hogy még kifejezőbben Jusson érvényre a vállalatok bővebb jogköre és egyszerűbb legyen az adminisztráció. Az 1965. évi átmeneti intézkedések és az egész vógleges átszervezés azt a célt követi, hogy a vállalatok és a dolgozók érdeklődését helyes Irányba a mennyiségről a minőségre terelje. A minőség fogalma alatt nemcsak az olcsó termelést. hai.em a tökéletesebb kivitelezést, a magas műszaki színvonal érvényesítését értjük. A leghatékonyabb fegyver az anyagi érdekeltség és az anyagi felelősség. • A népgazdaság fejlesztésének fontos tényezője a távlati tervezés. Folynak már az előkészületek az 1S66—70 évi időszakra? A távlati tervet Illetően a helyzet a következő: az Állam! Tervbizottság október végéig megkapja a javaslatokat ós 1965 Januárjában előterjeszti az 1966—70 évi terv irányelveinek koncepcióját. Feltételezzük, hogy az év végéig befejeződnek a tárgyalások a szocialista országokkal az 1966—70-es Időszakra vonatkozó gazdaságaegyüttműködésről, amelyek alapján megköthetők a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmények. A belső kapcsolatokban a terv kiindulási alapja a modernizálás programjának végrehajtása ós az iparágak szerkezeti átépítése. A fő eszközöket a vegyipar és a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. A mezőgazdasági termelés fejlődésének biztosítására olyan feltételeket kell teremteni, hogy képes legyen a fokozódó élelmiszerszükségletet a Jelenlegi behozatal emelése nélkül fedezni. Az 1966—70-es tervben természetesen még kifejezőbben kell érvényre Juttatni a gazdálkodás hatékony fejlődését. Feljegyezte: KIS EVA engedte, legyen úgy. Máskülönben ls a lakás Bangha Matildé, azt vesz magához, akit akar. Rigóék állítása szerint szívességért csak viszont szívességet kért: gondozzák őt betegsége alatt és halála után övék marad a lakás. A nemzeti bizottság titkon még örült is, hogy a dolog így alakult. Egyrészt megoldódott a beteg ápolásának kérdése, amely egyébként a nemzeti bizottságnak okozott volna gondot, mivel Matild néni hallani sem akart arról, hogy kimozduljon otthoöröklakáshoz Jussanak. Az sem vitás, hogy már előre számítottak arra ís, ha mégis hiba csúszik be a tervükbe, a nemzeti bizottságnak már ne álljon módjában viszatenni őket a régi lakásba. És ha történetesen mégis lett volna közöttük valamilyen megegyezés? A lényegen az sem változtat sokat, mivel Rigóék saját bevallásuk szerint már közel fél esztendeje rá sem néznek az asszonyra. Lakbért sem fizetnek. Az esetleges félreértés elkerülése végett még azt szeretnénk megjegyez.... , «,,«..- .u v. i . ni: Németh Vilmosnak, a helyi nemnából, és megfelelő intézetbe helyet ze

t, blzottság titkárá

n;

k ls a

r

z a v

é. sem igen tudtak neki biztosítani. Más- leményej hogy az ügyet mmden körószt látszólag megoldódott Rigó Jánosék lakásproblémája, ami miatt már eddig ls sokat főtt a'vezetők feje. Május elején azonban mégis csak rülmények között rendezni kell. Ezt az elmondottakon túl egyéb szociális, egészségügyi, erkölcsi, ' köztisztasági követelmények ls szükségessé teszik. Ez a mi véleményünk is. Talán a bekövetkezett, amitől titokban tartott nagylégi elvtársak nem veszik rossz a nemzeti blzottság. Amint már az néven, ha őszintén megmondjuk: azért, előbbiekből is tudjuk, Bangha Matild hogy a helyzet idáig fajult, őket ls szerencsésen felgyógyult. Egyszerűen felelősség terheli. Nem kellett volna hazugságnak minősítette, hogy Rigóék az ő engedélyével költöztek be a lakásába. Még tovább élesedett közöttük a helyzet akkor, amikor Rigó Jánosék hol szép szóval, hol pedig durva fenyegetéssel rá akarták venni, hogy írassa rájuk a házat. Amikor a nemzeti bizottság foglalkozni kezdett az üggyel, Rigó Jánosék továbbra ls azt állították, hogy a bemegengedniük, hogy egy szinte magatehetetlen emberrel Rigóék azt tegyék, ami nekik Jól esik. Bangha Matild megnyugtatására meg csak annyit: a helyi nemzeti bizottság titkára — akit egyébként szintén személyes ellenségének tekint — megígérte, hogy a nemzeti blzottság mindent megtesz annak érdekében, hogy az ügy mielőbb, a lehurcolkodás kölcsönös megegyezés hetőségekhez mérten elintézést nyer alapján történt. Hogy a megállapodás Jen. miként volt, azt már az írás elején elmondtuk. Bangha Matild azonban továbbra ls tagadta, hogy Ilyen megegyezés Jött volna létre közöttük. Egyébként is május óta, mivel a házat nem íratta rájuk, Rigóék rá sem néznek, mindennek elmondják, léptennyomon ellene tesznek, folytonos zakREMÉLJtlK, hogy rövidesen ml Is olvashatjuk a Nagylégi Nemzeti Bizottság válaszlevelét, amelyben már nem lesz háromféle igazság, csak egy, az emberséges törvénytisztelő és elfogadható megoldás. SZARKA ISTVÁN 1964. szeptember 19. * (jj SZŐ 5