Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-19 / 261. szám, szombat

Világ -proletárjai, egyesül jetele! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI B1Z0TTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. szeptember 19. szombat • 50 fillér • XVII. évf. 281. szám •0 Erdemek és feladatok ÍRTA: LÖRINCZ GYULA, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja lünk, annak ellenére sem, hogy ez szerintem szorosan összefügg az évről évre megismétlődő sajtónap tartalmával. Maradjunk tehát az ünnepi esemény fénypontjánál: Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapját, az Űj Szót ós kollektíváját a köztársasági elnök a Csehszlovák SzoDobbal nem lehet verebet fogni, mondja a régi közmondás a régi Igazságot. Viszont dobbal lehetett érdeklődést kelteni, s valahogy úgy érzem, hogy a dobos volt a sajtó őse, ő közölte a lakossággal a legfrissebb híreket, rendeleteket. A dobos volt az öszszekötő kapocs a vezetők, a hatóságok és a nép között, egy kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy bizonyos fokig a kollektív társadalom szervezője volt. Nagy veszedelmek, katasztrófák, tűzvész, háború idején kürtök fújták a riadót, vagy félrevert harangok riasztottak éberségre, önvédelemre. Ma, a modern technika korában, amikor emberhordó rakéták hallatlan sebességgel szelik a világűrt, televíziós és rádió kapcsolatot tartva fenn Földünkkel, anakronizmusként hangzik a dob, a kürt, a félrevert harang, mint az emberek közti kapcsolatot fenntartó tolmácsoló eszköz, hírszolgálatunk, sajtónk őse. Ma nincs abban semmi csoda, hogy a világ bármely tájáról rádióval pillanatok alatt fogjuk és hallgatjuk a legújabb híreket. Távírók közlik a legújabb tudósításokat, telefotók segítségével a világ eseményeiről képeket kapunk, és pár óra leforgása alatt a rotációs gépek milliós példányszámban dobják ki a legújabb sajtótermékeket. Dobpergés, kürtszó, félrevert harangok helyett a sajtó lett társadalmunk tájékoztatója, szervezője. A sajtó napján meditál erről az ember, mert máskor egészen természetesnek veszi, hogy minden reggel bekopog hozzá tájékoztató jó barátja, az újság, a napilap és időnként a ritkább vendégek, a hetilapok és folyóiratok. Szeptember 21. a sajtó napja, nagy ünnepe az újságíróknak, a nyomdászoknak, szedőknek, s nagy ünnepe végeredményben a hatalmas olvasótábornak is. Szeptember 21. a Rudé právo megjelenésének napja, nálunk most már évek óta ez a dátum a sajtó ünnepe, a hagyományossá vált sajtónap dátuma. Szeptember 21. a csehszlovákiai magyar sajtó ünnepe is. Nem kivétel, és miért is volna kivétel a magyar sajtótermék Csehszlovákiában. Hiszen ugyanúgy, mint a cseh és a szlovák sajtónak, meszsze a múltba visszanyúló hagyománya van. Voltak különféle sajtótermékek 1918 előtt is, majd 1913 után a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban. Reakciós és haladó szellemű sajtótermékek. Kommunista és burzsoá sajtótermékek. A fasizmus és a megszállás éveiben áruló, fasiszta szellemű sajtótermékek, de ugyanakkor illegális, harcos, ellenállási szellemű lapok is, melyekre az előzőkkel szemben, az árulókkal szemben mindenkor büszkék leszünk, és legszebb haladó hagyományainkként emlékezünk rájuk. Nem egész egy hónapja ünnepeltük a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját, és e dicső történelmi napokban, valamint ezek előkészítésében hallatlanul nagy szerepet játszott az ellenállási sajtó, a kommunista sajtó is. Gondolat gondolatra halmozódik, ötletek vetődnek fel, hézagok sajtónk ismeretének terén, az ebből adódó témák bármelyikével hosszan lehetne foglalkozni. Ez azonban ma mégsem cécialista Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárai körében végzett eredményes politikai és szervező tevékenységéért, valamint a szocializmus építésében tanúsított áldozatkész munkájáért az „Építésben szerzett érdemekért" magas állami kitüntetésben részesítette. Felszabadulásunk után, 1945ben a csehszlovákiai magyar dolgozók örömmel kiáltották Ady Endrével, a nagy magyar költővel, a „Késlekedő, tunya, vörös Nap" — felé, hogy „Kelj fel, óh, kelj fel, szent, vörös Nap, reám ragyogva." A szent vörös nap Keleten kelt, s a szovjet hadsereg hozta. Sajnos, nekünk, csehszlovákiai magyaroknak „Remény nélkül, fekete gyásszal, fekete szívvel", mert hát úgy látszik számunkra törvény, hogy nincsen öröm üröm nélkül, és a szovjet hadsereg felszabadító tiszta vörös napját fekete gyászlepellel takarták el előlünk. Ez váratlanul jött, megtorpantunk, visszaestünk, elnémultuk. 1945 után, felszabadulásunk után nem volt magyarnyelvű sajtónk. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosságszámára újra dobpergés mellett közölték a híreket, a számunkra rossz híreket. Meglepetés volt, nem kis meglepetés, a nemzetiségi kérdés rendezését nem így vártuk, nem ilyennek képzeltük. Kitelepítések, áttelepítések, háború utáni hercehurcás évek, míg 1948. december 15-én végre megjelent az Űj Szó, a csehszlovákiai magyar dolgozók akkor még hetilapja, majd 1949. május 1-től, mint napilap s 1952. május 21-től, mint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja. Vállalom a vádat, a bírálatot, hogy ebben a szakaszban elfogult, szubjektív leszek, de ott álltain a lap bölcsőjénél, mikor nehezen, nagyon nehezen született ez a lap, nem volt sem apja, sem anyja, senki nem akarta sajátjának vállalni, csak a csehszlovákiai magyar dolgozók, az olvasók várták, kérték. Ezért tettük alcímbe gazdájának a csehszlovákiai magyar dolgozókat. Kiadója nem volt. Kérésemre Major István, a Pravda kiadóvállalat akkori igazgatója vállalta a felelősséget, hogy hitelbe kinyomják a lapot. Mi pártlap akartunk lenni, rákapcsolva a csehszlovákiai magyar kommunista sajtó hagyományaira, így kerestünk címet is a lapnak. Felvetődtek a régi címek: Kassai Munkás? Munkás? Az Üt? Magyar Nap? Milyen címet adjunk a lapnak? Barta bácsinak, Barta Lajosnak, a Magyar Tanácsköztársaság nálunk meghúzódott emigráns írójának volt egy lapja, folyóirata, melyet kommunista lapnak szánt, a párt lapjának, de a pártnak nem volt pénze erre a lapra, Barta bácsinak pedig állampolgársága. így párton kívüli pártlap volt az ő lapja, az Űj Szó, s erre a sorsközösségre kapcsoltunk rá, mikor a lapnak címet (Folytatás a 2- oldalon) Ostrava közelében új kőszénbányát nyitnak. A StaríC III. nevű új bánya mélyítésénél a gyorshajtók már túlhaladták a háromszáz métert. Képünkön: A kibányászott föld elszállítása. (CTK — V. SvorCík felvétele) A SAJTÓ SEGÍTSE a nagy eszmék diadalát Ä köztársasági elnök a sajtónap alkalmából két újságírónak nyújtotta át az újonnan létesült újságírói állanuiíjat * A Csehszlovák Újságírók Szövetsége Központi Bizottságának ünnepi ülése -k Kihirdették a Fučík pályázat győzteseit [zs) — Tegnap Prágában ülésezett a Csehszlovák Újságírók Szövetségének Központi Bizottsága. Az ülés első fele a közelgő sajtónap ünnepi légkörében zajlott le. Ez alkalomból számos újságírót kitüntettek. Az ülésen A, Hraiiecký, a szövetség országos titkára mondott beszédet. KITÜNTETÉSEK Az ülés résztvevői megemlékeztek a forradalmi sajtó hagyományairól, és egy perces csenddel adóztak a haladó sajtó mártírjai emlékének. Őszinte lelkesedést váltott ki az a bejelentés, hogy Antonín Novotný köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára éppen az ülés kezdetének pillanataiban nyújtotta át két újságírónak — Jiŕi Ho.-Ľmannak, (Rudé právo) és Mária Sedlákovának (Pravda) az újonnan alapított újságírói államdíjat, (Folytatás a 2. oldalon) NairoiÉan megkezdődtek a tárgyalások Kongóiéi Összeült az Afrikai Egységszervezet bizottsága Nairobi'

(ČTK) — Nairobiban tegnap volt az Afrikai Egységszervezet kongói kérdéssel foglalkozó bizottságának első ülése. Az Afrikai Egységszer-! vezet minisztertanácsa legutóbbi értekezletén elfogadott határozata értelmében a bizottság feladata, hogy törekedjék nemzeti megbékélésre Kongóban, valamint segítse elő Kongó és a szomszédos államok közti kapcsolatok rendezését. A bizottság élén Jomo Kenyatta, kenyai miniszterelnök áll, tagjai Etiópia, Ghana, Nigéria, Guinea, Kamerun, az EAK, Felső-Volta, Tunisz és Szomália képviselői. A tárgyalásra meghívták Kongó (Leopoldville), Kongó (Brazzaville) és Burundi képviselőit. Nem hivatalosan a Stanleyvilleben székelő Csőmbe rendszere elleni ellenállás képviselői is. Nairobiba érkeztek. A leopoldvillei kormány küldöttségét Csőmbe vezeti. Előreláthatólag a tárgyalások a jövő hét közepéig tartanak. Arra számítanak, hogy vasárnap is tárgyalnak. Szovjet—indiai barátsági nagygyűlés Moszkvában Moszkvában Radhakrisnan elnök tiszteletére szovjet—indiai barátsági nagygyűlést.- rendeztek, melyen részt •vett Radhákrísnan elnök, Nyikita Hruscsov, Anasztasz Mikojan, további szovjet képviselők, az indiai elnök kíséretének tagjai, a moszkvai dolgozók képviselői és számos vendég. (CTK) Növekszik a csehszlovák—jugoszláv kereskedelem Belgrád (CTK) — Csehszlovákia és Jugoszlávia kereskedelmének ez évi fejlődése túMépi a két ország hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésének feltételezéseit. A terv szerint a két ország árucseréjének értéke 1965-ben 35 millió dollár lett volna. Az ez évi árucsere értéke már meghaladta ezt a számot. Csehszlovákia kivitele háromszor, a jugoszláv áru behozatala pedig 50 százalékkal .'nagyobb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Kezdjük tiszta lappal a jövő évet A népgazdaság fejlődése szorosan összefügg az állami terv teljesítésével, a jövő évi és a távlati terv előkészítésével. Felkértük Drahomír Dvofák elvtársat, az Állami Tervbizottság elnökének első helyettesét, válaszoljon a terv teljesítésével, a népgazdaság irányításának és szervezésének új rendszerével kapcsolatos kérdéseinkre. • Hogyan teljesítettük mostanáig a<z állami terv mennyiségi és minőségi mutatóit? A tervet július 31-ig 101,8 százalékra teljesítettük. A múlt évhez viszonyítva igen jók a külkereskedelem eredményei, különösen a fémko'hászat, a közszükségleti és általános gépipar területén. Az index 108,5 vagyis 8,5-tel nagyobb mint tavaly. A külkereskedelmi vállalatok előreláthatólag szeptember végéig teljesítik az évi terv 80 százalékát. A közszükségleti ipar 2,5 százalékkal — a hazai piacot beleszámítva túlteljesítette tervét. Javul az ellátás, bővül a választék az élelmiszer és más iparcikkekben is. Bizonyos fogyatékosságok még észlelhetők például a cipőipar termékeinek árusítása körül. Nagyobb a kereslet, mint a kínálat, nincs kellő választók. Ezért tervbe vettük a partizánskéi, bardejovl és gottwaldoví cipőgyárak bővítését. A minőségi mutatókat illetően az utóbbi hónapokban, különösen júniusban és júliusban javulás állt be. Ennek köszönhető, hogy a munkatermelékenység és az önköltség tervének lemaradását az iparban és az építőiparban sikerült behozni és kiegyenlíteni. Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy az idei évre kitűzött minőségi mutatók nem igényesek. Véleményem szerint az általános javulás a népgazdaságon belüli kapcsolatok stabilizációjának köszönhető. Kedvező befolyással van a terv teljesítésére továbbá, hogy DRAHOMÍR DVOŔÁK, az Állami Tervbizottság elnökének első helyettese a CSKP KB Januári plénuma után meginduló aktív intézkedéseket kezdeményező kampány már a termelés minőségi területén is érezteti hatását. Az utóbbi két hónapban megállt az elfekvő készletek növekedése, a terv azonban két és fél milliárd értékű' csökkenést irányoz elő, ezt a feladatot az óv végéig teljesíteni kell. • Mi a helyzet a beruházási építkezések terén? A beruházások növekedésének eddigi üteme kevésbé kedvező. Az első hat hónapban az egész évi beruházási tervnek csupán a 43 százalékát hajtottuk végre. A tervet nem teljesítik a kormány által kiválasztott fontos építkezések, mint példáül a vágsellyei, a zálužíí építkezések, és a lakásépítkezés üteme sem kielégítő. Az idei terv teljesítésének eddigi eredményeit összegezve a fő figyelmet a minőségi mutatókra, az elfekvő készletek csökkentésére és a beruházási lemaradás behozására kell összpontosítani, s ekkor a jövő évet — ahogy mondani szokták — tiszta lappal kezdhetjük. A mezőgazdaságban a legfontosabb feladat a veszteségmentes termésbetakarítás.. Azokon a helyeken, ahol a szárazság következtében gyengébbek a terméshozamok, a lemaradást a minimumra kell csökkenteni. Ez azért szükséges, mert a mezőgazdasági terv jövő évi koncepcióján a szárazság miatt nem változtathatunk és nem tehetünk engedményeket. • Hogyan haladnak az 1965-ös terv előkészületei? Az üzemekben már befejezték a javaslatok összeállítását, most ismét az Állami Tervbízottság és a minisztériumok kezdenek rajta dolgozni. A vállalatok javaslatait a következőképpen jellemezhetnénk: a mennyiségi mutatókat elfogadják, a minőségiekkel szemben nagyobb követelményeket támasztanak, mint amennyit a népgazdaság lehetőségei megengednek. Vonatkozik ez elsősorban a munkaerők számának emelésére, a nyersanyagra és a beruházásra. A termelés követelményei és a népgazdaság lehetőségei összhangba hozhatók, ha a) a beruházások modernizálása az Állami TudományosMűszaki Fejlesztési Bizottság által meghatározott akciókra összpontosul, amelyeknek eredménye előzetes becslés szerint 1965-ben húszezer, 1966-ban és a további években negyvenezer munkaerő megtakarítását jelenti; b) bátrabban ós határozottabban -hajtjuk végre az ipar koncentrálását és a kis hatékonyságú üzemek leállítását, ami legkevesebb tizenötezer munkaerő átcsoportosítását teszi lehetővé; c) a beruházásokat és az új technikára előirányozott hat milliárd koronát maximálisan felhasználjuk. • íz áttérés az extenzív gazdálkodásról az intenzív gazdálkodásra tulajdonképpen a társadalmi termelésnek a lehető legnagyobb növekedésre való törekvését jelenti. A termelés növekedését nem fokozott foglalkoztatottság útján, hanem a munkatermelékenység emelkedésével kell elérni. (Folytatás ez 5. oldalon) sm