Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-17 / 259. szám, csütörtök

Áz I. Internacionálé hatása hazánk munkásmozgalmának kezdetére A

z I. Internacionálé megalakulásának századik évfordulójáról olyan világban emlékezünk meg, melyben a Szovjetunió, mint döntő világhatalom, a kommunizmust építi, kialakult a szocializmust építő államok rendszere, és összeomlott az imperializmus gyarmati uralma. Ezen eredményekhez vezető százéves fejlődés elindításához az I. Internacionálé működése sokban hozzájárult, s ma a kommunisták, Marx és Engels művének igazi örökösei, a százéves forradalmi hagyományok őrzői, folytatják a harcot az emberiség szebb jövőjéért, a kommunizmus győzelméért. E harc jelenlegi fázisában ismét a nemzetközi munkásmozgalom eszmei és akcióegységének, a proletár nemzetköziségnek szükségességét hangsúlyozza; azt a követelményt, melyet a tudományos szocializmus és az I. Internacionálé megalapítói egy évszázad előtt érvényesítettek először. E követelmény, s a vele összefüggő további alapvető célkitűzések jegyében alakultak meg nálunk is az első munkásszervezetek. Az I. internacionálé megalakulásának történelmi eseményeit e szempontból vázoljuk fel. 1862-ben a londoni világkiállításon a francia munkások közelebbi kapcsolatot teremtettek az angol szakszervezetekkel, és az egymást érdeklő közös kérdésekről gyakrabban folytattak eszmecserét. 1863-ban a tárgyalásokat Londonban folytatták, amikor a lengyel nép cári elnyomatás elleni felkelésének hírét vették. Az angol és francia munkások tömeggyűlést rendeztek s ezen szolidaritást vállaltak az elnyomott lengyel néppel s forradalmi felkelésével. Eljött az ideje egy olyan munkásszervezet létrehozásának, amely a dolgozók nemzetköziségét hirdeti. Ezért 1864. szeptember 28-án Londonban összegyűltek Anglia, Franciaország, Németország, Lengyelország és Írország munkásságának képviselői, s megalakult a Nemzetközi Munkásszövetség, az 'i. Internacionálé. A Nemzetközi Munkásszövetségnek az volt a feladata, hogy a munkásmozgalmat, amely a különböző országokban, különböző színvonalon állott, nagy egységbe tömörítse, s a különböző irányzatok képviselői számára elfogadható közös programot dolgozzon ki. A szocialista mozgalom abban az időben még nem volt tömeg mozgalom, hanem egymással szemben álló áramlatokból és csoportokból állott. A tudományos szocializmusról Marx közvetlen barátain kívül e csoportok nagy részének alig volt fogalmuk. A szocialista mozgalom három nagyobb irányzatra oszlott. Németországban és a német befolyás alatt álló országokban, — köztük az Osztrák—Magyar Monarchiában ís —a Lasalle által vezetett irányzat dominált. Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Belgiumban a Proudhon tanítását követő anarchisták mozgalma, s Angliában a szakszervezetek által képviselt politika-mentes trade-unionizmus vezetett. M

arx az Internacionálét úgy építette fel, hogy az anarchisták, akik a iegkonokabb ellenzői voltak a központosított vezetésnek, a lassalleánusok és az angol tradeunionok a közös célokért vezetett proletárharc során fokozatosan elsajátítva a nemzetközi szervezet feladatait, lépésről lépésre elfogadják a tudományos szocializmus elveit. A Nemzetközi Munkásszövetség által kiadott, s Marx által szerkesztett Alapító Üzenet mindezt figyelembe véve, a Kommunista Kiáltványban lefektetett szempontok alapján készült, anélkül, hogy abban a szocializmus vagy kommunizmus kifejezések előfordulnának. A nagy cél a nemzetköziség elérése érdekében, mint azt Marx 1864. november 4-én Engelshez írott levelében kifejtette, „szükséges, hogy erősek legyünk a lényegben és óvatosak a formában!" Az Alapító Üzenet lényege a következő volt: 1. A munkásosztály felszabadulása csak a munkásosztály műve lehet, s a felszabadítási harcot nem az osztálykiváltságokért, hanem az egyenlő jogokért, a kötelezettségekért, mindennemű osztályuralom megszüntetésért vívják; 2. a munkásság gazdasági elnyomása a termelőeszközök birtokosai által az alapja minden szolgaságnak, minden társadalmi nyomornak, politikai függésnek és szellemi elkorcsosodásnak; 3. a munkásság gazdasági felszabadulása az a nagy cél, melyet minden politikai mozgalomnak követnie kell; 4. e nagy cél elérését szolgáló minden igyekezef idáig sikertelen maradt az egyes országokban működő különböző munkásszervezetek között fennálló szolidaritás hiánya miatt, s annak következtében, hogy az egyes országok munkásosztályai között nincs testvéri szövetség; 5. a munka felszabadulása nem helyi, nem nemzeti, hanem egyetemes társadalmi probléma, amely a modem emberi társadalom összes országát érinti, s amelynek megoldása a legfejlettebb országok munkásságának elméleti és gyakorlati alapon való összefogása nélkül lehetetlen; 6. a munkásosztálynak ez idő szerint végbemenő öntudatra ébredése Európa iparilag legfejlettebb államaiban nemcsak új reményeket kelt életre, de egyben komolyan figyelmeztet, nehogy a mozgalom a régi hibákba essék, és megköveteli a laza kapcsolatú mozgalom haladéktalan összefogását. 7. A szervezeti szabályzat előszavában további igen fontos követelmény olvasható. „A Nemzetközi Munkásszövetség kijelenti, hogy az öszszes hozzátartozó egyesületek és egyének az igazságot, igazságosságot és erkölcsöt egymás között és színre, hitre, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül az emberhez való viszonyukban, magatartásuk alapjául elismerik; hogy semmiféle jogot nem ismernek el kötelességek nélkül, semmiféle kötelességet jogok nélkül." A

z I. Internacionálé eszmei hatása alatt indult el a szocialista mozgalom Cseh- és Morvaországban, melynek szoros kapcsolatai voltak, az Osztrák—Magyar Monarchia fontosabb munkásmozgalmi Központjaival Bécsben, Budapesten, Temesvárott, Liberecben stb. A cs«h munkásság a szocializmust eleinte a német nemzeti mozgalom tartozékának vélte. Csak később, a franciaporosz háború és a Párizsi Kommün tapasztalatainak hatása alatt vesztette el fokozatosan a cseh nemzeti öntudattal bíró munkások szemében német jellegét. A cseh munkásmozgalom úttörői, Pecka, Zápotocký stb. az Internacionálé, a szocializmus elveinek hirdetésével lépésről-lépésre a mozgalom élére kerültek. Az Internacionálé hágai kongresszusának (1872) eredményeiről a cseh munkásság már a saját sajtójából értesült; elsősorban arról, hogy az Internacionálé az egyes országokban önálló szocialista munkáspártok megalakítását tartja szükségesnek. Ausztriában erre 1874-ben került sor a neudörfeli kongresszuson. Az I. Internacionálé befolyása alatt megalakított Osztrák Szociáldemokrata Párt a monarchia Lajtán-inneni területén élő minden nemzet szocialista mozgalmát egyesítette. Ezzel a nemzetközi munkásmozgalom történetében, munkáspárt először tett kísérletet arra, hogy egy európai viszonylatban aránylag elmaradott sok nemzetiségű államban, a forradalmi erők egységét megteremtse és a nemzetiségi kérdést gyakorlatilag megoldja. Magyarországnak Ausztriával és Németországgal való évszázados együttélése következtében az osztrák, cseh, német szociáldemokrata mozgalmak hatása a magyarországi munkásmozgalomra közvetlenül is megnyilatkozott. Az ország iparosítása folytán Ausztriából, Csehországból, Németországból nemcsak tőke, hanem szakmunkások is kerültek Magyarországra. A szakmunkások útján ismerték meg a magyarországi munkások az osztrák és német munkásmozgalom politikai és szervezeti irányzatát. Ugyanakkor magyar szakmunkások kötelező vándorútjaikon maguk is megismerkedtek az osztrák, cseh, német munkásszervezetek életével, s ezekből a hazatérő szakmunkásokból kerültek ki a magyar munkás, mozgalom első szervezői. A magyarországi munkásmozgalomnak szoros kapcsolata volt az I. Internacionál éval, s élénken reagált a nemzetközi eseményekre. A Párizsi Kommün kikiáltása és bukása tüntetéseket, szolidaritási akciókat válott ki; a magyar munkások kapcsolatai az I. Intemacionáléval azzal a következményekkel jártak, hogy a mozgalom vezetői ellen a magyar kormány hűtlenségi pert indított. Az első munkásgyűlést Magyarországon 1869-ben Pozsonyban hívták össze, s ezen az Internacionálé elveinek megfelelően a résztvevők az általános választó-, egyesülési és gyülekezési jogot, a szólás- és sajtószabadságot követelték a dolgozók számára. Ugyanabban az évben alakult meg az első munkásszervezet, a Pesti Altalános Munkás Egylet s egy évre rá az Általános Betegsegélyző Pénztár. A fiatal munkásmozgalom élén nagyrészt a betegsegélyzőpénztár alkalmazottai álltak, a kispolgári elemekből álló bürokrácia, mely a mozgalomnak sokat ártott, A helyzet csak 1876-ban változott, amikor Frankéi Leó, a Párizsi Kommün munkaügyi minisztere, Marx híve, hazatért s átvette a magyarországi mozgalom vezetését. Az ő vezetése alatt álló, osztályharcot hirdető csoport 1878-ban tartotta meg Magyaror szagon az első szociáldemokrata kongresszust. A hatóságok tilalma miatt, pártalakításra még nem került sor. Frankéi kényszerű külföldre való távozása után a mozgalomban hanyatlás állott be, melyből a magyarországi proletariátus csak 1889-ben kezdett kilábalni, amikor az Osztrák Szociáldemokrata Párt vezetősége a 'il. Internacionálé megbízásából a ma gyar mozgalom vezetőit értekezletre hívta össze Pozsonyba. M

ai szemmel nézve az I. Internacionálé működését, a forradal mi munkásmozgalom kezdeteire gyakorolt hatásán kívül feltűnik az is. hogy a Nemzetközi Munkásszövetség által felvetett eszmék nagyrésze ma sem veszteit aktualitásából, s Marx irányelvei, melyekkel a nemzetközi forradalmi munkásmozgalmat nálunk is elindította harcos útjára, bár más, magasabb szinten, de ma is a szocializmus győzelméért folytatott küzdelem célkitűzéseihez tartoznak. Az I. Internacionálé Alapító Uzene •.ének idézett tartalmából is kitűnő eszmék közül csak a leglényegeseb beket'emeljük ki. A proletariátus — nemzetközi szervezetére támaszkodva — felismerte történelmi küldetését, szervezettségében rejlő erejét. A Nemzetközi Munkásszövetség érdeme, hogy a tudományos szocializmus elmélete gyökeret vert a munkásmozgalomban, és az új forradalmi munkáspártok Marx tanítását politikai programjukba iktatták, s az osztályharcot, a dolgozók gazdasági, szociális felszabadítását a gyakorlatban kezdték érvényesíteni. Tömegmozgalmak kereté ben hirdették az I. Internacionálé alapvető elvét, hogy a munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály műve lehet. Marx nyilatkozata az 1871. évi londoni konferencián, melyen a burzsoá parlamenteknek agitációs célokra való felhasználásáról, a politikai és polgári szabadságjogok fontosságáról beszélt, és az uralkodó osztályok kormányainak címezve kijelentette, hogy „békés eszközökkel fogunk dolgozni ellenük, ahol az számunkra lehetséges lesz és fegyvert fogunk akkor, amikor^ szükséges lesz" — máig is aktuális, ma Is irányadó a szocializmusba való békés átmenet lehetőségeinek mérlegelésénél. A szocialista forradalom győzelmének egyik alapvető feltétele a né<p többségének megnyerése a monopolista burzsoázia elleni harcra, s ez csak akkor lehetséges, ha a demokráciáért vívott küzdelmet a szocializmusért vívott harc tartozékának ismerjük el. Ezt a tételt is Marx állította fel, amikor arra tanított, hogy a polgári demokratikus szabadságjogokért vívott küzdelemben a proletariátus „saját létének feltételeiért, a lélegzéshez szükséges levegőért harcol". Korunk nagy problémáját, a világbéke biztosítását ís felvetette az I. Internacionálé. Az Alapító Üzenetben olvashatjuk: „A munkásosztály nem teljesítheti nagy küldetését, amíg a külpolitika, bűnös terveket követve, a nemzetiségi előítéleteket a nép uszítására használja ki és rablóhadjáratokban a nép vagyonát herdálja és vérét ontja". A forradalmi munkásmozgalom egy évszázada harcol a világbékéért, s a békeharcot száz év óta a proletár nemzetköziséggel kötötte egybe. Már Engels hangoztatta, hogy a „munkásmozgalomban a valóban nemzeti eszmék egyidejűleg valóban nemzetköziek is". A

Nemzetközi Munkásszövetség a proletár nemzetköziség nagy Iskolája volt, mely a munkásmozgalmat, súlyos harcok árán, a kispolgári ideológia béklyóitól megszabadította. Marx és Engels tanításában a legfejlettebb munkáspártok olyan fegyverzethez jutottak, melynek segítségével a forradalmi mozgalmat visszaesések és elhajlások veszélyétől mindenkor megóvhatták. Kitűnő példája ennek V. I. Lenin műve, az általa vezetett SZKP, s a vele egy síkban harcoló testvérpártoknak a szocialista építésben elért eredményei. Ha tehát ma az I. Internacionálé jelentőségét méltatjuk, megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom százéves harcának legfontosabb eredménye a szocializmus világrendszere. VIETOR MARTON egyetemi tanár A Litomérice, Roudnice és Lovosice környéki kertekből a litoméŕicei Zelenina n. v. csomagoló-részlegeiben több száz vagon gyümölcsöt készítenek elő szállításra a íiazai és a külföldi piac számára. Képünkön körtét raknak a vagonokba. (CTK — J. Bárta felvétele) KOMMENTÁRUNK: Rugalmasabb tervezés Korai lenne még az új gazdasági évről beszélni. Az utóbbi napokban azonban egyre több szó esik a mezőgazdasági termelésben bevezetett új tervezési formákról. Az 1965. évi tervek már eszerint fognak készülni. Alapjában véve legfőbb ideje, hogy az új tervezési formákkal és módszerekkel megismerkedjünk, mert küszöbön az ősz, a vetésidő, amikor tulajdonképpen már a jövő évi termés alapjait rakjuk le. Az előző években — tagadhatatlan — a tervezésben téves szokások és rendeletek honosodtak meg. A mezőgazdasági üzemek évi tervét, beleértve a vetésforgó, árutermelés tervét a felsőbb szervek, a felvásárlási vállalalatok állították össze, vagy döntő szerepük volt a terv összeállításában. A konkrét helyzet és a helyi adottságok aprólékos ismerete híján nem egyszer a szövetkezet reális lehetőségeivel szöges ellentétben álló tervet kényszerítettek rá. Ilyen alaptalan in. tézkedéssel sokszor gúzsbakötötték a szövetkezetek kezdeményezését, fékezték a szövetkezeti gazdálkodás fejlődését. Ily módon nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemek, hanem népgazdaságunk is sokszor kárt szenvedett. A tervezésben bevezetett új elvek ezt az állapotot hivatottak megszüntetni. Ezek szerint a következő években elsősorban a tudományosan megalapozott érvek, a sokéves tapasztalatok, a szövetkezetek elgondolásai jönnek számításba a terv kidolgozásánál. A felvásárlási vállalat csupán nagy vonalakban írja szét, hogy egyik-másik járásban, vagy mezőgazdasági üzemben mennyi termékre számítunk a társadalmi szükségletnek megfelelően. A mezőgazdasági üzemek szabadabb kezet kapnak a termelés tervezésében, a vetésforgó szétírásában, s bizonyos mértékben a növények megválasztásában is. A józSn ész is azt mondja, hogy nem lehet a tervezésben mereven ál. talánosítani, egyformán elbírálni a különféle talajszerkezettel és éghajlati viszonyokkal rendelkező vidékeket. Még a közelmúltban is megtörtént, hogy egyes mezőgazdasági üzemek kénytelenek voltak olyan növényeket termeszteni, amelyek az adott körülmények között rosszul teremtek. Az új módszerek teljes egészében megszüntetik ezt a visszás helyzetet. A terv szétírásánál a legfontosabb tényező — mint már említettük — a mezőgazdasági iizem elhatározása lesz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szövetkezetben és más mezőgazdasági üzemekben egészséges kezdeményezés és vállalkozó szellem alakulhat ki. Néhány helyen már a múltban is történtek ez isSínyban lépések. A ta.pasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a módszer bevált. Megállapítást nyert, hogy ezáltal a szakosítás ls könnyebben megvalósítható. Aligha vonható kétségbe, hogy a mezőgazdasági üzemek — miután szabad kezet kapnak a vetésterület felosztásában — a náluk legjobban bevált növényeket fogják termeszteni és az állattenyésztésben is a legnagyobb hasznot hajtó ágazatot fejlesztik tovább. Egyszerű parasztlogika ez, de minden bizonynyal helyes. Természetesen nem lehet a másik végletbe esni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a népgazdaság és társadalmunk érdekeit. Megtörténhetne az az eset, hogy a mezőgazdasági üzemek egyik-másik terméket jobb árfolyama, vagy olcsóbb előállíthatósága miatt nagyobb mennyiségben termelnék, s a szükségesnél több termékkel árasztanák el a piacot. Ez egészen biztosan oda vezetne, hogy egy idő után megrekedne a sok áru. Ennek lehetőségét eleve ki kell zárni. Jó szervezéssel és a terv arányos elosztásával ennek minden bizonnyal elejét vehetjük...Ezért nem szabad sohasem mérvadónak tekinteni csupán a mezőgazdasági üzem egyéni érdekeit. A következő években — csakúgy mint eddig — legfontosabb feladatunknak továbbra is a búzatermesztést és a szarvasmarhatenyésztést kell tekintenünk. Bár az új tervezési módszerek tág teret biztosítanak a mezőgazdasági üzemek kezdeményezésének, nem feledkeztünk meg e népgazdasági szempontból fontos feladatokról. Az esetleges aránytalanságok elke.riilése céljából a közeljövőben sor kerülhet az árpolitika módosítására, amely az eddiginél rugalmasabban fogja követni a termelés és a piac közti kapcsolatot. A legfontosabb termékekért a jövőben is meghatározott összegű felár esedékes. Végül nézzük a termelő üzemek s a felvásárló és egyéb érdekelt szervek közti kapcsolat másik oldalát az új tervezési módszerek szemszögéből. A felvásárló vállalatok, gépállomások és egyéb kooperáló üzemek részéről szintén szerződések szabályozzák a műtrágyaszállítást, a gépi, vagy egyéb termelőeszköz kölcsönzését. Az említett üzemek még az ősz folyamán a mezőgazdasági üzemek tudomására hozzák, milyen eszközöket nyújthatnak az új gazdasági évben. A mezőgazdasági üzemek idejében számba vehetik, mire van szükségük. A számításba jövő eszközöket a tervezésnél is alapul használhatják fel s az esetleges hiányt Idejében pótolhatják. A szerződések betartását az eddiginél szigorúbban fogják ellenőrizni, s a kötelezettség be nem tartása esetén a mezőgazdasági üzem kártérítést követelhet a szerződő féltől. Meg kell azonban említeni, hogy a tervezés új formáinak bevezetésével nagyobb feladatok hárulnak a mezőgazdasági üzemekre is — egyrészt a tervfüladatok betartásában, másrészt a terv összeállításában. P. L. 800 000 tonna gyümölcs — 200 000 tonna zöldség A Csehszlovák Gyümölcstermelők és Kerttulajdonosok Szövetségének tagjai mintegy 800 000 tonna gyümölcsöt és 200 000 tonna zöldséget termelnek. A szövetségnek 252 000 tagja van 3377 alapszervezetben, amelyeknek egyharmada az üzemek mellett alakult meg. A szövetség a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésre nem alkalmas földeken kerteket, valamint közös kertészeteket létesít. A szövetség tagjai gyümölcs-, zöldség- és szőlőfeleslegükkel hozzájárulnak a lakosság jobb ellátásához. Minden évben részt vesznek a nemzeti bizottságok községfejlesztési akcióiban, s a mezőgazdaságban mintegy 2 500 000 brigádórát dolgoznak le. A VlTKOVICEI Klement Gottwald Vasműben új hőerőmű épül kát kazánnal és turbinákkal. A villanyáramtermelés ezáltal 32 megawattal növekszik. A kazánok mindegyike 125 tonna gőzt termel majd óránként. PIEŠTANYBAN kerül sor szeptember 29-től október 2-ig a II. csehszlovák országos reumatológiai kongreszszusra, amelyen külföldi szakembereit is részt vesznek. Ű] SZÖ 6 * 1964. szeptember 19.