Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-17 / 259. szám, csütörtök

František Barbírek e'vlars beszéde az SZLKP KB 1964. szeptember 16-i p'énun (Folytatás a 3. oldalról J zottság és a kormány intézkedéseinek helyességét mutatják. Kedvező ered­ményeket értünk el és a külföldiek látogatásai lényegesen növekedtek Az első félévben több mint 1,3 millió külföldi látogatta meg hazánkat, ami a múlt évhez viszonyítva közel 65 százalékkal több. Ugyanakkor külföldre háromszor annyi dolgozónk látogatott, mint 1963-ban és lényegesen megnöveke­dett az utazási irodák jövedelme is. A turistaforgalom fejlesztésére különösen anyagi-műszaki bázisának bővítésére — az idén és a jövőben is jelentős pénzeszközöket fordítunk. Komolyan el kell azonban gondolkod­nunk e pénz felhasználása fölött és meg kell javítani a jelenlegi helyze­tet. A beruházási építkezés első félévi tervének teljesítése, valamint az 1965-ös és a további évek tervének előkészítése azt mutatja, hogy egyes szervezetek és dolgozók sok időt és kezdeményezést szenteltek annak, hogy az építkezést tervbe vegyék. Ezt követően azonban kezdeményezésük lankadt, s önelégültségbe estek. A legjobb eredményeket a turista­forgalom központi igazgatóságának üzemei érték el, amelyek az évi terv 60 százalékát már beruházták. A fo­gyasztási szövetkezetek szövetségénél, de különösen a nemzeti bizottságok­nál a helyzet rosszabb. Nem kielégítő a jövő évi tervezés előkészítése sem. Komolyan lemarad­nak a vendéglök, a helyi gazdálkodá­si üzemek és a kisipari szövetkezetek. A helyzet gyors közbelépést igényel, meg kell erősíteni a beruházási sza­kaszt, ki kell bővíteni a tervezési ka­pacitást, javítani minőségét, s az ak­ciók számára biztosítani kell az épí­tőipari termelést. Az anyagi-műszaki bázis fejlesztésé­nél rendkívüli figyelmet kell szentel­ni turistaforgalom egyes területeinek komplex kiépítésére. Az étkeztetési és elszállásolási kapacitálok kibővíté­sével párhuzamosan gondoskodni kell a sport- és üdülési, kereskedelmi és polgári ellátottságról mind a téli, mind a nyári idényben (strandfürdők, játszóterek, sífelvonók, siklópályák stb:). A közétkeztetési üzemek szakosítá­sánál több kezdeményezést és keres­kedelmi szellemet kell érvényre jut­tatni. Ezekben az üzemekben, — a fogyasztók érdeklődésének teljesebb kielégítése érdekében — be kell ve­zetni a vidékenként hagyományos ételek árusítását. Az eléggé ritka pél­dák azt mutatják, hogy ez lehetséges és a vendégek megelégedettek. Lakosságunk és a külföldi turisták látogató kedvét csupán abban az eset­ben tarthatjuk fenn tovább, ha szol­gáltatásaink minden tekintetben ma­g-s színvonalon fognak állni és el­érik a fejlett turistaforgalmú orszá­gok szintjét. Az utazási irodákkal kapcsolatban le kell vonnunk bizonyos következ­tetéseket. Minőségi változásnak kell beállnia a féllel szembeni aktív vi­szonyban, a szolgáltatások felkínálá­sában, az itt-tartózkodás célszerűbb felhasználásának lehetővé tételében, abban, hogy a látogatók figyelmét a leghatásosabb érdekességekre irá­nyítjuk. Mindmáig keveset tettünk ínnak érdekében, hogy a külföldi tu­ristákat megnyerjük legfontosabb Sport- és társadalmi rendezvényeink látogatására. Ezen a téren azt vár­juk, hogy eme lehetőségeket a jövő­ben jóval inkább ki fogjuk használ­ni. Fokozottabb hangsúlyt kell helyez­nünk az emléktárgyak eladásának, választékának bővítésére, minőségé­nek és esztétikai színvonalának eme­lésére. Meg kell javítanunk a színes levelezőlapok minőségét s ki kell bő­vítenünk választékát. A nemzeti bizottságokon dolgozó elvtársak címére meg kell monda­nunk, hogy nem értek el lényegesebb változásokat a \wrosok és falvak tisz­taságáról és külalakjáról való gon­doskodás terén. Még mindig aiacsany a higiéniai berendelések nagyobb ré­szének színvonala, annak ellenére, hogy ezekre a célokra elegendő anya­gi eszközi bocsátottunk rendelkezés­re. A személyszállítás terén is fogya­tékosságok mutatkoznak, kivált a közlekedési eszközök tisztaságában és higiéniájában. Fennáll annak szük­ségessége is, hogy bővítsük és meg­javítsuk az autószerviz-szolgálatot. Javítanunk kell utaink állapotán, kar­bantartásán és jelzésein Is. A turistaforgalmunk fejlesztésére fordított fokozottabb gondoskodás szerves részel azok a feladatok is, amelyeket közétkeztetési üzemeink­nek kell biztosítaniuk. Mindmáig nem sikerült kívánatos és szükséges iramban pótolni a kapita­lista múlttól örökölt meg nem felelő üzemeket. Az eddig épített szállók és közétkeztetési üzemeink távolról sem felelnek meg a követelmények­nek, kiváltképpen a turistaforgaiom területein és a nagyvárosokban. Vo­natkozik ez elsősorban a leglátoga­tottabb területekre, mint például az Alacsony- és Magas-Tátra, a fürdő­városok, maga Bratislava, Košice, Banská Bystrica, Žilina stb. Komolyan el kell gondolkodnunk rajta, milyen módon valósítsuk meg a kormányha­tározatokat, hogy az ilyen berende­zéseket visszaadjuk eredeti céljuknak. Helyesnek tartjuk, hogy ezzel a kér­déssel az 1966—1970-es terv összeál­lításakor a kerületi nemzeti bizottsá­gok, valamint a Szlovák Nemzeti Ta­nács szervei komolyan foglalkozza­nak. A részleget közvetlenül irányító és munkájáért közvetlenül felelős nem­zeti bizottságok gondoskodásának és figyelmének központjában ebben az időszakban a káderek, főként pedig az üzemek vezetőt nevelésének kell lennie, mert elsősorban tőlük függ a jő üzemmenet, a szolgáltatások általános biztosítása és jövedelmező­sége. A külföldi turistaforgalom fejlesz­tése terén nyert edddigi tapasztala­taink arról tanúskodnak, hogy a párt­munkában ezeknek a kérdéseknek jó­val nagyobb figyelmet kell szentelni. A pártszervezetek feladata, hogy meg­magyarázzák azon intézkedések poli­tikai és gazdasági értelmét, amelye­ket a turistaforgalom bővítésével kapcsolatban elfogadtunk, s mindent megtegyenek a fogyatékosságok kikü­szöbölésére. Kívánatos, hogy sajtónk, a rádió és a televízió céltudatosan befolyásolják lakosságunk nevelését és a közvéleményt. A továbbiakban Barbírek elvtárs a jövö évi tervből adódó feladatokkal és problémákkal foglalkozott. A belke­reskedelem fejlesztése tervjavaslatá­nak összeállítására szolgáló célfel­adatok a lakosság életszínvonala to­vábbi emelése biztosításából indulnak ki. Ahhoz, hogy a kormány célfelada­tai szerint 2—2,5 százalékkal növel­jük a fogyasztást, feltétlenül tovább­ra is fokoznunk kell a kiskereskerel­mi forgalmat, amely — az ez évi ter­melést összehasonlítva — 4,1 száza­lékkal növekszik. A forgalom teljes növekedéséből Szlovákia 35,1 száza­lékkal veszi ki részét. A terv ez évi feladataival szemben az ellátás 1965-ben az alábbiak sze­rint növekszik: Hústermékek 3,7% Tojás 10,0% Vaj 12,0% Zsír 4,0% Sör (a várt teljesítéssel szem­ben) 7,2% Ezzel szemben bizonyos élelmiszer­cikkekben, mint például a konzerv­ipari termékekben, borban, készéte­lekben, cukorkákban, szeszes italok­ban felesleg mutatkozik. A kereske­delem és az élelmiszeripari szervek feladata, hogy megteremtsék a kívá­natos felvásárlás feltételeit, vagy pe­dig módosítsák a termelés feladatait és idejekorán befolyásolják a gyár­tott választék struktúráját. Az ipari termékek terén fqként az alábbi termékeknél került sor növe­kedésre. Gyapótszövet 14,4%-kai Lenvászon 35,1 „ Gyapjúszövet 8,3 „ Felsőruhák 6,2 „ Kötött fehérnemű és felső­ruha 11,5 „ Bórlábbeli 8,7 „ Személygépkocsi 53,3 „ Széntartalmú tüzelőanyag 3,5 „ 1965-ben fokozatosan hozzálátunk a belkereskedelem hiánycikkekkel való ellátásához s a választék bővítéséhez. A kiskereskedelmi forgalom foko­zottabb feladatai biztosításának céljá­ból — a tervjavaslat szerint — szá­mítunk a dolgozók számának növelé­sére is. A kereskedelem anyagi-műszaki alapja további fejlesztésének biztosí­tása érdekében úgy tervezzük, hogy a kereskedelem valamennyi ágában a jövő évre összesen 356 millió koro­nát ruházunk be. A tervezett beruházások biztosítá­s4n kívtil jóval nagyobb mértékben fogjuk felhasználni a kereskedelem anyagi-műszaki alapját a nagy javítá­sokra, a szokásos javításokra, a kar­bantartásra szánt eszközöket és az ésszerűsítésre szánt hiteleket. Az ed­diginél nagyobb mértékben kellene felhasználnunk a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek közös be­ruházásának lehetőségeit, valamint a lakosság részvételét, főképp ami a falusi üzletek felszerelését illeti. Az elmúlt időszakban a kereskede­lem munkájában kétségtelen sikereket értünk el. Tartósan megnövekedett a kiskereskedelem forgalma, fejlődött az anyagi-műszaki alap, és új embe­rek nőttek a kereskedelemben. Eme sikerek ellenére is számos gyenge pont mutatkozik kereskedelmünk munkájában, s ez megnehezíti lakos­ságunk szükségleteinek kielégítését. A kereskedelem munkájának mai színvonalából kiindulva az SZLKP Központi Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet néhány olyan problémára, amely sürgős megoldás­ra vár. Főképpen az alábbi problé­mákról van szó: következetesebben kell kidolgozni a XII. kongresszus határozatait a ke­reskedelem szervezete és irányítása tökéletesítését illetően; be kell vezetni a jutalmazás prog­resszívebb formáit, amelyek a szol­gáltatások minőségének megjavításá­hoz vezetnének, és meg kell oldani a munkatermelékenység terén előfordu­ló problémákat; el kell távolítani a kereskedelem anyagi-műszaki alapjának fogyatékos­ságait (jobban ki kell építeni és át kell építeni a kereskedelmi hálóza­tot, kiépíteni a raktárkapacitásokat, bővíteni és jobb minőségűvé tenni az autóparkot stb.); határozottabban kell eljárni a dolgo­zók képesítése növelésének kérdésé­ben, mivel ez egyik feltétele a ke­reskedelmi szolgálatok színvonala emelésének, meg kell javítani az anyagi feltételeket és a káderellátott­ságot a tanoncutánpótlás nevelése és a szakmai nevelés terén a gazdasági középiskolákon és a gazdasági főis­kolákon; meg kell teremteni a hazai és a külföldi turistaforgaiom színvonala emelésének és további fejlesztésének feltételeit; a termelés részvételével a hiány­cikkek terén elvben meg kell olda­nunk a kereslet fedezését; A Belkereskedelmi Minisztérium, a Belkereskedelmi Megbízotti Hivatal és a szakszervezetek részéről meg kell javitani a kereskedelmi vállala­tok irányítását. A lakosságnak nyújtott szolgáltatá­sok biztosítása terén jelentős felada­tok hárulnak a helyi gazdálkodásra is a termelőszövetkezetekre. Akár­Seak a kereskedelemben, az utóbbi években itt is elértünk bizonyos ered­ményeket. Az elmúlt három esztendő alatt Szlovákiában 30 százalékkal emelkedtek a lakosságnak nyújtott fi­zetett szolgálatok, s ma több mint egymilliárd koronát tesznek ki. Meg­javult a szolgálatok gyorsasága és részben minősége ís. A fizetett szolgálatok tervezett fel­adatait általában — mind a helyi gazdálkodásban, mind a termelőszö­vetkezetekben — teljesítik. 1963-ban a lakosságtól való bevételek tervét — a szolgálatokért — egészben' véve teljesítettük. Ez év hét hónapja alatt 103,7 százalékra teljesítettük a tervet, a bevételek — az elmúlt év hasonló időszakával összehasonlítva — 9,3 százalékkal emelkedtek, ami kb. 50 millió koronát jelent, örvendetes tény az is, hogy a tervezett felada­tokat általában minden kerületben teljesítik. Valószínű, hogy az egész évi tervet is sikeresen teljesítik majd. Ezen eredmények ellenére sem le­hetünk elégedettek a lakosságnak nyújtott szolgáltatások mai színvona­lával. Jelentős egyenlőtlenség mutat­kozik a szolgálatok színvonalának te­rén az egyes kerületekben és járá­sokban, s a tervek nem felelnek meg a lakosság követelményeinek és ke­resletének. Tucatnyi olyan vállalatunk és szövetkezetünk van, amelyek nem teljesítik rendszeresen a szolgálato­kért való bevételek tervét. Hasonló a helyzet a szolgálatok alapágazatai terve teljesítésének terén ls. A legnagyobb problémák és fogya­tékosságok mindenekelőtt a lakásalap javítása és karbantartása biztosításá­ban mutatkoznak, ahol a lakosságnak nyújtott szolgálatok rendkívül ala­csony színvonalúak. Ezekre a szolgá­latokra mind ez ideig kevés gondot fordítottunk. Ezért helyénvaló, hogy e problémák megoldásához nagyobb határozottsággal fogjunk hozzá. Ugyanez vonatkozik a többi javító- és karbantartómunkára is, mint példá­nak okáért az áram- és gázfogyasztó­berendezések javítására és karbantar­tására, a bútor javítására és karban­tartására, az autószerviz- és egyéb javítószolgálatokra. Nagy jelentőségűek a személyi szol­gálatok is, amelyek között az első helyen a fehérnemű mosása, a ruhá­zat tisztítása és festése áll. Bizonyos sikerek ellenére a mai helyzettel nem lehetünk elégedettek. Tekintettel arra, hogy a mosodák és tisztítóüzemek nagyobb része meg nem felelő helyiségekben van elhe­lyezve, e téren új egységek építésé­be kezdtünk, melynek irama a jövő­ben is állandóan fokozódik. Mind­emellett még nem vizsgáltuk eléggé felül a mosodák és tisztítóüzemek legmegfelelőbb típusát, amely biztosí­taná a hatékony üzemeltetést. Lényegében két elgondolás áll itt egymással szemben: Kis- vagy nagy­üzemeket építsünk-e? Míg a szocia­lista szektor számára végzett mosás biztosítása terén egyöntetű a véle mény, hogy a nagyobb üzemek cél szerűbbek, a lakosság számára vég­zett mosás terén a kérdés nem ilyen egyszerű. Bebizonyosodott, hogy mi­nél nagyobb az üzem, annál több a kézi munka, amely „elnyeli" a tech­nika előnyeit. Az edddigi kis mosodák — jóllehet lényegesen lerövidítik a mosási időt, s az eddiginél jobb mi­nőségű munkát nyújtanak — gyako­ribb géphibáik és költséges üzemel­tetésük miatt gazdaságilag nem vál­nak be. tgy például néhány kis mo­soda az új lakótelepeken egyáltalán nincs üzemben. A valóságnak megfe­lelően meg kell mondanunk, hogy szerkezeti megoldásuk nem kielégítő. Voltaképpen semmi egyéb nem tör­tént, mint hogy a házi mosógépeket egybetömörítették. Helyes lenne, ha kísérleti célokból valamelyik lakóte­lepen egy, a világ mai műszaki szín­vonalán álló kis mosodát kikísérle­teznének, s csak azután döntenének a további elgondolások tekintetében. A mosodák és tisztítók esetében számos olyan fogyatékosság is mutat­kozik, amelyek kiküszöbölése a válla­latok és a nemzeti bizottságok hatás­körébe tartozik. Ilyen például a meg­levő kapacitások kihasználása, vala­mint a képesített utánpótlás nevelése. A gyűjtők hálózata mindmáig elég­telen és a vállalatok gyakorta nem biztosítják elég rugalmasan a lakos­ság követelményeinek kielégítését. Nem véletlen, hogy 1963-ban a bra­tislavai tisztítóüzemekbe 6000 csomag ruházat érkezett Szlovákia többi já­rásából ós kerületéből. Azt a tényt, hogy a nemzeti bizott­ságok és a vállalatok olykor a szol­gáltatások fejlesztésének azon kér­déseit sem oldják meg, amelyeket módjukban állna megoldani, bizonyít­ja a borbély- és fodrászszolgálatok elégtelen fejlődése. Egy borbélyra és fodrászra Szlovákiában ma 1033 lakos esik, míg az országos átlag 728 lakos. Az 1000 lakoson felüli szlovák falvak egy harmadának nincs Ilyen szolgál­tatása. A közép-szlovákiai kerületben a falvak 49 százalékának nincs ilyen szolgáltatása. Nagy a jelentősége a rövid 6s hosz­szú élettartamú közszükségleti cikkek javításának és karbantartásának. An­nak ellenére, hogy a szolgálatok az utolsó három évben közel 30 száza­lékkal megnövekedtek, még mindig nem tudják teljes egészében fedezni a lakosság fokozottabb igényeit és szükségleteit. A fém- ós faipari jellegű javítás és karbantartás terén mutatkozó ed­digi fogyatékosságok mindenekelőtt az elégtelen kapacitásokban, a javító­műhelyek alacsony fokú műszaki fel­szerelésében, széjjelszórtságában, va­lamint a pótalkatrészekkel és anyag­gal való ellátás fogyatékosságában keresendők. Ezeknek a fogyatékossá­goknak az összessége mindenekelőtt a még mindig hosszú szállítási ha­táridőkben és az elvégzett javítások alacsony színvonalában mutatkozik meg. Ennek okai egyrészt az alapok építésére szánt eszközök elégtelen­ségében, a képesített káderek hiányá­ban, valamint a helyi gazdaság és a termelőszövetkezetek közti célszerű munkamegosztás lassú megoldásában keresendők. Ugyanígy fokozottabb igyekezetet követel meg a lakosság követelmé­nyeinek kielégítése a további ágaza­tokban is, amilyenek példának okáért a lábbeli-, harisnya-, fehérnemű-javí­tás, asztalos- kárpitos- stb. munkák. Általában érezhető a javítókapaci­tások elégtelensége. Az üzemek je­lentős része nem felel meg a higiénia és a munkabiztonság követelményei­nek és — tekintettel műszaki felsze­relésükre — nem teszik lehetővé, hogy jó minőségű és határ időre vég­zett szolgálatokat biztosítsunk a la­kosságnak. A felszámolt, elavult üze­meket nem pótoljuk idejében újakkal. Néhány objektumot, amelyet erede­tileg a lakosságnak nyújtott szolgála­tok céljaira szántak, másra használ­nak fel. A nagyobb turistaforgalommal meg­növekedtek az autósoknak nyújtott szolgálatok iránt támasztott igények. Ezen a téren csak az utóbbi időben kezdték meg a jelenlegi kedvezőtlen helyzet megoldását. A kisipari terme­lőszövetkezetek például hét új autó­szervíz és gépkocsijavító műhely épí­tését kezdték meg csaknem 25 millió korona beruházási költséggel. Ezeket Bratislavában, Banská Bystricán, Lip­tovský Mikulášon, Poprádon és Zili­nán, a turisták által leggyakrabban látogatott helyeken építik fel. Egy­úttal maximálisan ki kell használni a meglevő férőhelyeket. Be kell ve­zetni a két műszakos üzemeltetést, biztosítani kell a szakemberképzést az új létesítmények számára. Népünk életszínvonalának folyama­tos emelkedése, elsősorban a lakás­és az öltözködési kultúra emelkedése törvényszerűleg visszatükröződött a lakosságnak, a megrendelésre készült munkák iránti igényeiben. Ezzel össz­hangban a megrendelésre készült ter­mékek mennyisége az utóbbi években aránylag gyorsan növekedett és íge^­ban elérte a 305 millió korona érté­ket. A tervezett feladatok sikeres tel­jesítése ellenére nem elégítik ki még teljes mértékben a lakosság igényeit. A helyi gazdálkodási üzemek és a kis­ipari termelőszövetkezetek még nem tudták megoldani a hosszú határidők problémáját, különösen a csúcsidény­ben. A ruhavarrásnál sokszor 6—8 hét a határidő, sőt a csúcsidényben ennél is hosszabb. Hasonló a helyzet a megrendelésre készült bútoroknál. Ezen a területen komoly probléma az anyagellátás. A vállalatok és szö­vetkezetek jogosan igényelnek kivá­ló minőségű és különleges anyagokat. A megrendelésre készült termékek aránytalanul magasabb fogyasztói ára és igényesebb feldolgozásuk megkö­veteli ezeket az anyagokat. Biztosíta­nunk kell, hogy a megrendelésre gyár­tó vállalatok és szövetkezetek előnyö­sen és nagyobb mennyiségben kapja­nak jó minőségű anyagot, mint eddig. A másik oldalon viszont biztosítani kell a megrendelésre készült munkák kiváló minőségét, divatosságát és ma­gas színvonalát. Külön figyelmet akarunk fordítani a szolgáltatások további fontos sza­kaszára, a lakásalap karbantartására és javítására. Közismert, hogy a la­kosság, valamint a lakásgazdálkodási üzemek és a lakásszövetkezetek egy­re nagyobb igényeket támasztanak e szolgáltatásokkal szemben. Az igé­nyek és a nagy népgazdasági jelen­tőség ellenére a járási és városi épít­kezési vállalatok, valamint az épít­kezési-termelési szövetkezetek csak' 50 százalékra biztosítják e szolgál­tatások teljesítését. Emiatt rongáló­dik a lakásalap., A nemzeti bizcittságok hatáskörébe tartozó lakások karbantartásának problémájával a kormány is foglalko­zott az elmúlt évben. A kormány ha­tározata értelmeiben a lakásgazdálko­dási szervezeteknek saját karbantartó szolgálatot kell szervezni úgy, hogy száz lakásra jusson egy karbantartó és ezer lakásra egy műszaki szak­ember. Az ilyen szolgáltatások kiépí­tésének szükségét növeli, hogy Szlo­vákiában 1963 végén egy karbantar­tóra 255 lakás jutott, és a lakások karbantartására tervezett eszközöket nem használták ki teljes mértékben. Az utóbbi években elért sikerek ellenére még több komoly hiba me­rült fel a szolgáltatások színvonalát és a lakosság egyre növekvő igényei­nek kielégítését illetően. Ezeket az okozza, hogy hosszú időn keresztül nem értékelték kellőképpen a szol­gáltatások jelentőségét és nem dol­gozták ki a szolgáltatások fejlesztésé­nek irányvonalát. Ennek következté­ben nem fordítottak kellő gondot és elegendő eszközt fejlesztésükre. A nehézségek leküzdése megköveteli, hogy a problémákat a központi szer­vek megoldják és egyidejűleg a párt­szervezetek, nemzeti bizottságok és elsősorban a helyi gazdálkodási üze­mek és a kisipari termelőszövetkeze­tek összpontosított igyekezetet fejt­senek ki. Fontos probléma a közszolgáltatá­sok fejlesztése vidéken. Helyes lesz, ha a szocialista szervezetek által nyújtott alkalmi szolgáltatásokat a nagyobb városokban összpontosítják és a vidék benépesítése problémájá­nak megoldásával összhangban az alapvető szolgáltatásokat a távoleső falvakban fejlesztik elsősorban. A szolgáltatások további fejleszté­sének biztosítása szempontjából — elsősorban vidéken — nagy jelen­tőségű a kormány határozata, mely lehetővé teszi, hogy a nemzeti bizott­ságok engedélyezzék a kisebb ipari munkák és szolgáltatások elvégzését olyan személyeknek, akik ezeket fog­lalkozásuk mellett csinálják. E mun­kák végzését nyugdíjasok, háztartás­beliek számára is engedélyezni fog­ják. A kormányhatározat abból in­dul ki, hogy ott is kielégítsék a lakos­ság szükségleteit és igényeit, ahol nincsenek meg a feltételek jövedel­mező szolgáltatási üzemek létesítésé­re. Ezzel megszűnik a feketén vég­zett munka és a lakosság gyakori elégedetlensége. Ezek a politikailag és gazdaságilag helyesen értelmezett intézkedések pozitív szerepet játsz­hatnak, főként vidéken egyes szol­gáltatások veszteségének kiküszöbö­lésében. A szolgáltatások minőségi fejlődé­sét kedvezőtlenül befolyásolja a he­lyi gazdálkodási és kisipari termelő­szövetkezetek műszaki felszerelésé­nek alacsony színvonala. A műhelyek többsége a városokban sem felel meg a legalapvetőbb higiéniai és munka­biztonsági követelményeknek, s lehe­tetlenné teszi a haladó munkumódsze­(Folytatás az 5. oldalog ÜJ SZÖ 4 * 1964. szeptember 17,

Next

/
Thumbnails
Contents