Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-14 / 225. szám, péntek

A

J ' I 't ' " I Az idegenforgalom vendeglato szemevei problémáiról Ez év első felében a Turista utazási iroda huszonöt százalékkal több szolgálatot nyújtott az utazó közönségnek, mint a múlt év azonos időszakában. Megszervezte két és negyedmillió személy hazai kirándulásait és háromszázezer turista külföldi útját. A csehszlovák— lengýel idegenforgalmi egyezmény értelmében, több mint negyvenezer csehszlovákiai lengyelországi utazását is a Turista intézte. Továbbá gondoskodott háromszázezer ember belföldi üdültetéséről és közel tízezer személy gyógykezelését közvetítette'. Ez lenne tehát a Turista félévi mérlege. Lássunk azonban még egy-két számadatot: A Čedok révén úgyszintén több mint háromszázezer turista lépte át országunk határait. Az év első hat hónapja alatt hazánkban megfordult külföldiek száma pedig megközelíti a másfélmilliót. Érdekes megfigyelni a hazánk és Magyarország között kibővített idegenforgalom első féléves eredményét: Magyarországról több mint háromszázezer ember látogatott hazánkba, amit közel százötvenezer honfitársunk viszonzott... Ez tehát megközelítőleg félmilliós forgalmat jelent. Szembeötlő ugyanakkor az, hogy a több mint tucatnyi csehszlovák—magyar határátjáróhely közül csak Komáromban közel félmillió turista lépte át a határt. Nem feltételezhetjük, hogy minden Magyarországról jövő és oda készülő turista Komáromon halad át... A komáromi átjáróhely forgalma mégis alig huszonkétezerrel kisebb az egész csehszlovák—magyar turistaforgalom féléves eredményénél... Komárom ugyanis nemcsak Magyarország felé nyitja meg az utat, Komárom egyben a „Balkán kapuja" is. Komáromon keresztül tehát több országból érkeznek hozzánk turisták. Amióta zöldre váltottuk a fényt a határállomásokon, százszor és ezerszer meghánytuk-vetettük az idegenforgalom problémáit. Nagy befektetéseket eszközöltünk, meszeltünk, mázoltunk és 'a vendéglőkben az asztalokra ú] abroszt húztunk. Mindent elországunkon. Én inkább azt mondanám, tegyük hazánkat olyanná, hogy abban bármikor bárkit jól megvenx dégelhessünk ... S itt van az. amire rá akarok mutatni: a vendéglátáshoz elsősorban jó vendéglátó kell. Egy országban pedig mindenki vendégláA személyazonossági igazolvány és a betétlap az állampolgári kötelességtudás tükörképe. (Németh J. felv.) követtünk, csak éppen eredményeket nem mutathatunk fel mindenben. S ebben az egyben természetesen Komárom sem képez kivételt. A járási nemzeti bizottság idegenforgalmi albizottsága és személy szerint Tibor Heško mérnök, az albizottság tagja, a járási népi ellenőrző bizottság dolgozója ls sokat lót-fut az ügy érdekében, az eredmény mégsem a leg—kecsegtetőbb, bár nem mondhatni, hogy Komáromban valamivel is kedvezőtlenebb lenne a helyzet, mint másutt. — Nemcsak arról van szó — mondja Heško elvtárs —, hogy a mi külföldink emberhez méltó ellátásban részesüljön nálunk, hanem, hogy mi magunk is legalább olyan ellátást kapjunk. Számomra egyenesen m^;alázó, ha olvasom, hogy campinget építünk, s oda elsősorban külföldieket várunk ... Nem hiszem, hogy valamit is pusztán a külföldieknek építenénk, mert szerintem, ha építünk valamit, azt magunknak építjük, országunknak, népünknek, s használja majd az, aki azt a költségek ellenében igénybe akarja venni. Ezt csak.azért mondom, mert eleve hangsúlyozni szeretném, hogy az idegenforgalom támogatását nem azért tartom kötelességemnek, mintha turistaimádatban szenvednék. ... Egyáltalán nem áliítom, hogy a külföldit tálcán kell körülhordoznunk tó, nemcsak a plncér,

( a<z elárusító, a vámőr, a borbély vagy a szállodaportás — tehát nemcsak azok az emberek, akik naponta közvetlen kapcsolatba kerülnek a külföldiekkel... Ha valajiol valami az idegenforgalomban nem stimmel, annak okát is keresnünk kell. Sorra vettük az idegenforgalmi albizottság értekezéseinek anyagát: a vendéglátóipari alkalmazottak nyelvismereteinek bővítését szorgalmazzák. Ez megint csak nem a befektetésektől függ, s behoznivaló akad e téren másutt is nemcsak Komáromban. Itt van továbbá a jelzőtáblák és figyelmeztető feliratok problémája. Látszólag pusztán anyagi kérdés. Heško elvtárs telefont ragad, s máris tárcsáz: — Halló, betűfestő vállalat? Itt a népi ellenőrző bizottság, Heško... Kérem, mondja meg nekünk, mikorra szállítják le a táblákat, amelyeket a járási nemzeti bizottság kereskedelmi ügyosztálya rendelt? — Mi az, hogy nem ígérheti? Féléves rendelést? — Hát minek végeztetnek a betűfestőkkel napszámosmunkát? Tudtommal van a hajógyárban éppen elég mázoló, miért nem kooperálnak? — Kérem adjon nekünk erről jelentést írásban, lehet, hogy tuduiík segíteni. A Szlovák Nemzeti Felkelés jegyében dal- és táncünnepély Füleken , A kultúra az emberi tevékenység kivirágzása s a kulturális szemle ezen legszebb virágok csokorba szedése. Ez a gondolat is vezette a Középszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság iskola- és kulturálisügyi szakosztályát, mikor a CSEMADOK losonci és rimaszombati járási bizottságával karöltve augusztus 15—16-án másodízben rendezi meg a füleki parkban a magyar népművészet kerületi fesztiválját, adózva ezzel a Szlovák Nemzeti Felkelés hősei emlékének. Fülek nemcsak azért, érdemli meg ezt a kitüntetést, mert a város és a környék munkássága törhetetlen elszántságával kivívta a „Vörös Fülek" büszke jelzőt, hanem azért is, mert jelentős volt az SZNF magyar partizánjainak tevékenysége a környéken. A fesztivál augusztus 15-én, szombaton este 8 órakor kezdődik a „Né-' pek barátsága" című műsorral, melyet a balassagyarmati Palóc Népi Együttes és a hazai Čierťažeň szlovák népi együttes mutat be. Utána népmulatság következik, melynek a füleki vár fokéról éjfélkor felhangzó tárogatószó és tűzijáték vet véget. Vasárnap, augusztus 16-án délelőtt 10 órától vidám gyermekműsor nyitja meg a népművészeti bemutatót „Körbe körbe karikába" címmel, s a füleki, rimaszombati, losonci, ragyolci iskolák járulnak hozzá a nap kedvessé és színessé tételéhez. Délután 3 órai kedzettel föllépnek a füleki Palóc Népi Együttes, a rimaszombati Gömöri Együttes, a Deáki Győzelmes Üt nevű együttes, valamint az előző nap estéjén föllépő magyarországi és hazai szlovák együttes néhány legszebb számával. A gondosan kiválasztott népi táncokat a csákányházai, füleki, ipolybalogi énekkar néhány száma, népi énekesek szóló énekei s népi zenekari számok tarkítják. A fesztivál egyúttal az új kenyér megünneplése lesz. Ezt fejezi ki a vidám népmulatság, mely vasárnap is követi a műsort. A rendezőség okulva az eddigi tapasztalatokból, kedvezőtlen időjárás esetére gondoskodott kellő számú és nagyságú fedett helyiségről. Lóska Lajos — Igen, köszönöm! — Hát így megy ez: ilyen vendéglátó a mi közüzemünk... A fogyasztási szövetkezet sokkal kezdeményezőbb. Az út mentén, ha találkoztak reklámtáblákkal, azokat a fogyasztási szövetkezet készítette. Bizonyára látták a vendéglők előtt létesített pihenőket: mindenütt van legalább két asztal székekkel és színes napellenzővel. De a fogyasztási szövetkezetnek vannak ám emberei is, akik merik az agyukat megerőltetni és a munkától sem félnek. Karol Slavatinský például jéggel hűtött italokat szolgál fel a gútai vendéglőben. Neumann bácsi a „szódagyáros" még az ágyból is felkel, ha valaki áruért jön hozr zá ... Persze a vendéglátóipari alkalmazottak minősítése nem ilyen egyszerű kérdés. Nagyon jó tapasztalataink vannak például azokkal a pincérekkel, akik Bratislava, esetleg njás nagyváros előkelőbb vendéglőiből kerültek hozzánk. Miért ne lehetne megvalósítani, hogy pincéreink átmenetileg nagyobb városokban dolgoznának, s helyettük Komáromban a nagyvárosi pincér segítene megoldani a problémákat. A szállodaigazgatók tapasztalatcseréje már nehezebb kérdés, bár rájuk is ráférne egy kevés okulás... — S mivel zárhatnánk most le eat ae eszmecserét? — Részemről esafc azzart, amivel kezdtük: Az idegenforgalom is, mirrt minden, az embereken múlik és nemcsak a beruházott milliókon. S ha szabad, azt is megmondom: a turistaforgalom kultúráját csak a passzív és aktív turizmus egyensúlyával növelhetjük. Jó vendéglátó csak abból lesz, aki megtanult jó vendég lenni és megfordítva, vagyis jó vendéglátók csak akkor leszünk, ha még többet utazunk, látunk és tapasztalunk. De ne legyen ez a végső szó. Menjünk talán még ki a határállomásra, hadd mondják el problémáikat a legközvetlenebbig érdekeltek. Első kérdésünkkel a vánwrség par rancsnokához fordultunk: — Eleinte sok panaszt hajlottunk a tiltott áruszállításra. Javult azóta a helyzet? — Kzt a proöfém&t egész egyszerű módszerrel felszámoltuk: Megmondtuk az embereknek, hogy mit lehet, mit nem é6 ehhez tartják magukat. A határőrség parancsnoka máskén* vélekedik: — Az meglehet, hogy igazi turisták, de már kevésbé jó állampolgárok: Naponta száz-százötven embert viszsza kell küldenünk, mert nincs rendben az igazolványuk ... Vegyük hát sorba, melyek a legalapvetőbb hibák: Már említettem a személyazonossági igazolványt. Szorosan idetartoznak a betétlappal kapcsolatos pontatlanságok. A leggyakoribb: a szülők magukkal viszik gyereküket is Magyarországra, nevét a betétlapon feltüntetik, de a gyerek' egyikük igazolványába sincs beírva. Ismételten hangsúlyozom, legalább az egyik szülő igazolványában kell, hogy szerepeljen a gyerek neve. Sok szülőt azért is viszsza kell küldenünk a határról, mert gyereküket egyszerűen ott felejtik a nagymamánál, a nagynéninél, stb. Ha a gyerek a szülő betétlapjával utazik, a szülővel együtt vissza kell térnie. A szülőtől csak az a gyerek maradhat el, akinek fényképes utazási igazolványa van. A betétlaposoknál azonban még sokkal több felesleges munkát adnak nekünk az útlevelesek. Most is ott van az asztalomon vagy háromszáz személyazonossági igazolvány. Erőnek erejével vinni és vinni akarják magukkal, pedig a fényképes útlevél mellett a személyazonossági igazolványra semmi szükség sincs a határon túl. Lám mennyi csínja-bínja van a zavarmentes turistaforgalomnak. A problémák leküzdésének közös nevezője azonban az ember. És talán emberi volna az is, ha a komáromi állomáson az idegen turisták tömege ne várna nagy hőségben szomjasan a formalitások elintézésére és a vonatindulásra. Nincs Komáromban elég hűsítő ital? KOBAK KORNÉL Karol Smidke szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében Karol Smidke, az illegális forradalmi Szlovák Nemzeti Tanács képviselője húsz évvel ezelőtt repülőgépen érkezett Ukrajnába. Az volt a küldetése, hogy a szovjet katonai és politikai szervekkel megtárgyalja, miként lehet összhangba hozni a küszöbönálló Szlovák Nemzeti Felkelést a szovjet hadsereg előnyomulásával. Edo Friš, aki a második világháború éveiben a moszkvai rádió csehszlovák osztályán dolgozott, Karol Smidke húsz évvel ezelőtti moszkvai látogatásáról' és ottani tartózkodása jelentőségéről a következőket mondotta: „Karol Smidke látogatása igen nagy jelentőségű volt a felkelési előkészületekben. A nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve kimagasló az a tény, hogy az SZLKP illegális Központi Bizottsága s a forradalmi SZNT a szovjet offenzív stratégiával összhangban akarta a felkelést megszervezni. Ezt az együttműködést a Szlovák Nemzeti Felkelésre tett előkészületek egyik legfontosabb ismérvének kell tekinteni. Azt bizonyítja, hogy a felkelés szervezői a második világháború feltételei között felelősségteljesen teljesítették feladataikat. Az akkori körülmények összjátéka úgy alakult, hogy két azonos időben lezajlott esemény ellentétes jellegű, de rendkívül értékes tapasztalatokra adott alkalmat: Az egyik a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése a szovjet katonai és politikai körökkel való együttműködést célzó határozott törekvésekkel, a másik a varsói felkelés előkészítése, melynek szervezői szándékosan és tudatosan mellőzték a kapcsolatokat a szovjet hadsereg főparancsnokságával. Smidke bonyodalmas helyzetben volt, amikor Moszkvába érkezett. Tisztázódott ugyanis, milyen a varsói felkelés háttere. Politikai célkitűzése merő ellentétben állt a varsóiak páratlanul hősies magatartásával. A helyzet bonyolultságához az is hozzájárult, hogy a londoni csehszlovák politikai körök különféleképpen beavatkoztak a fejleményekbe és bizonyos mértékben kétségkívül megnehezítették Karol

; Smidke moszkvai tárgyalásait. Együttműködésünk a szovjet történészekkel minden bizonnyal lehetővé teszi, hogy fényt derítsünk az akkori körülményekre. Végső fokon azt kell döntő fontosságúnak tekintenünk, hogy közvetlenül a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása után a Szovjetunió nagyszabású katonai segítséget nyújtott és feltételezhetjük, hogy ehhez Smidke tájékoztatásai, beszélgetései is hozzájárultak." Edo Friš „A felkelés közelről és távolról" című könyvében említést tesz arról, hogy N. Sz. Hruscsov több javaslatot tett a szlovákiai partizánmozgalom megszervezésére. „Ezeket az adatokat" — mondotta a szerző — „csupán közvetve ismerjük. Slánsky számolt be róluk Gottwaldhoz intézett, 1944. augusztus 1-én keltezett levelében. Hruscsov elvtárs akkor úgy vélte, hogy azokban az országokban, melyek felé a három ukrajnai arcvonal offenzívája irányult, a partizánmozgalomnak önálló és saját parancsnoksággal rendelkező nemzeti mozgalomnak kell lennie. Az ukrajnai partizánparancsnokságnak ezzel kapcsolatban az a feladat jutott, hogy harcosokkal és értékes tapasztalatok elterjesztésével támogassa a többi ország partizánmozgalmát. Szerintem ez rendkívül értékes elgondolás volt. Azt bizonyítja, hogy Hruscsov elvtárs nagy megértéssel foglalkozott az utolsó szakaszba lépő nemzeti felszabadító harc sokféle formájával. Úgy vélem, hogy ez az elgondolás eltérő Sztálin elgondolásától, aki másképp képzelte el a szovjet felszabadítási front és a hazai szabadságharc összefüggését. Nyilvánvaló, hogy Sztálin — Hruscsov nézeteitől eltérően — általában azt az irányelvet követte, miszerint a nemzeti felszabadító mozgalom az ellenség mögötti hátországban csupán híradásra és kártevékenységre szorítkozzon. Igazugyan, iiogy mi jelenleg még csak tapogatózunk e kérdések szövevényében. E téren is szorosan kellene együttműködnünk a szovjet történészekkel, hogy szavahihetően újíthassuk fel az említett rendkívül fontos problémák lényegét. Ha jól tudom, a csehszlov4k felszabadítási harc történetével foglalkozó bizottság Kladiva professzor vezetésével nagy jelentőségű könyvet — ellenállási mozgalmunkról szóló trilógiát — készít elő." ŕ % Új élet Egy hasznavehetetlenségében kiöregedett kézifecskendő, néhány foghíjas létra és az „öregfészer." Ennyi ingó és ingatlan jelentette minden vagyonukat. A falut .valóban csak a mindenható oltalmazta a tűzvésztől. Az első gépi fecskendőt alig tíz-tizenkét éve kapták, majd valamivel később a tehergépkocsit is leltárba vették. Több mint ötven önkéntese volt már ekkor a tűzoltószervezetnek, meg tizennyolctagú rezesbandája, amely a járástól huszonhatezer koronát kapott hangszerekre . S mindezt a terhet az öreg fészer viselte. Egyszer azután, hogy hogy nem, kaptak a járástól kilencvenhatezer koronát egy új tűzoltószertárra... Nem sok, de a semminél több. Az épületanyagot megvehették belőle. A szállítóeszközöket a szövetkezet adta, a munkát meg a tagok és a falu lakossága. Az építkezést ez év áprilisában kezdték, de augusztusban már beleköltöznek. Az épület szinte szálloda benyomását téve a falu közepén áll. A földszinti részt két hatalmas garázs, az őrszoba, irodahelyiség és a raktár foglalja majd el. Az emeleten lesz a közös terem, a klubhelyiség és még két kisebb szoba, WC és fürdőszoba. Felvételeinken a tűzoltóparancsnok és a nemzeti bizottság titkára, akik a négy hónap alatt „felhúzott" épülettömb munkálatainak megszervezéséből leginkább kivették a részüket, valamint az újdonsült tűzoltószertár átadás előtt. (Szöveg és kép: /. Sluka?) ŕ tm. augusztus W. * SZ0 S 4