Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-14 / 225. szám, péntek

£ cukorbetegség diétás gyógyításáról B. L.-né lévai olvasónk kéri, írjunk arról mit ehet a cukorbajos ember és mit nem, ihat-e pl. yoghurtot, kefirt stb. A diabetikus-tanácsadók orvosi jelentései szerint e kérdés a délszlovákiai magyarlakta járásokban is sokakat érint s tekintve, hogy a megfelelő életmódra és diétás étrendre oktató füzetek, egyelőre magyarul nem kaphatók — nincs intézmény, amely kiadásukról gondoskodna! — szívesen teszünk eleget olvasónk kérésének. A vérnek az a feladta, hogy a test minden sejtjét ellássa az éiet működéshez szükséges anyagokkal, amelyek egyik legfontosabbika a szőlőcukor. Ennek az anyagnak a sejtekben végbemenő vegyi átalakulásából képződik az energia, amely nélkül elképzelhetetlen lenne bármily emberi tevékenység. Szervezetünk a cukortartalmú eledelekből glikogén alakjában vonja ki a glukózát s a májban, valamint az izmokban raktározza el. A vér számára pedig a szükséghez képest úgy szabadul fel, hogy a vércukor mindig megfelelő szinten (kb. 0,01 százalék) tegyen. A tápanyagokból, amelyek az emésztés és felszívódás útján a májba jutnak, glikogén hormonok hatására képződik. Legfontosabb közülük ebbői a szempontból a hasnyálmirigy hormonja, az inzulin. A szervezet cukorgazdálkodásának felügyelője az inzulin, mert serkenti a glikogéntermelést és szabályozza a vér cukortartalmát. Ez nem egyszerű folyamat, s a szervezet csak úgy alakíthat a vércukorból energiát, ha a mirigyműködés, a hormonkiválasztás szigorú egyensúlyban van a test többi szervének működésével. A cukorbait a belső elválasztású mirigyek, főleg a hasnyálmirigy működésének, a cukrok anyagátalakulásának zavara, a hormonhiány (inzulinhiány), az egyensúly felbillenése okozza. A betegség öröklődhet, egyeseknél már gyermekkorban, másoknál később mutatkozik. A mellékvese és az agyalapi, mirigy hormonjai a tartalékcukor nagyobb arányú bontása révén okozhatnak cukorbajt. Kialakulhat a betegség a szervezet túltápláltsága folytán is, különösen zsiradékdús ételek kedvelőinél. A cukorbetegséget eláruló tünetek: tartósan megnövekedett cukortartalom a vérben; cukor mutatható ki a vizeletben is. A beteg általános közérzete és kedélyállapota romlik, kisebb erőkifejtés is hamarosan elfárasztja. Jellemző a gyakori vizelés — a cú-kortávozás nagy folyadékveszteséggel jár — és ennek folytán az állandó szomjúság. Persze, e tünetek nem minden esetben jelentenek éppen cukorbetegséget. A cukorbajos beteg vérétyen tehát a rendesnél sokkal magasabb a szőlőcukor tartalom. A vesén át a vizeletbe kerül a felhasználatlan cukor s távozik a szervezetből. A testben levő tartalék kimerül és nem újul fel. A gyógykezelés alapja az inzulininjekciók és a diétás étrend együttesen. E betegséggel szemben még nem találta meg az orvostudomány azt a gyógyszert, amely a beteget egyszer s mindenkorra egészségessé tehetné. A beteg sorsa azonban ma már lényegesen más, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a cukorbajos gyermek az esetek legtöbbjében meghalt, s a felnőtt embernek hónapokat kellett kórházban töltenie, hogy állapota úgy-ahogy rendbejöjjön. A helyes kezelés, amit az orvos páciensével karöltve végez, lehetővé teszi, hogy a betegnek öröme teljék a munkában, a családban, az életben s hogy oly sokáig éljen, mint mások. Ennek titka a szervezet hormon-ellátásán kívül az ember akaratereje és önfegyelme a táplálkozásban, ami, sok esetben még a gyógyszernél is fontosabb tényező. A cukorbajos beteg étrendjét mindenkinél egyénileg kell összeállítani, a betegség stádiuma, komolysága, megnyilvánulása; és a szervezet állapota szerint. Van azonban a különféle cukorbajos-diétáknak néhány közös alapelvük: • Fontos, hogy a beteg rendszeresen, mindig ugyanazon időpontokban étkezzen, lehetőleg naponta 6-szor (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, előés utóvacsora, hogy az előírt ételmennyiséget a szervezet kis adagokra osztva kapja meg. Az étkezések közt kb. 3 órányi idő teljék el, anii úgy valósítható meg, hogy a reggelit 6—7 óra közt, az utóvacsorát esti fél 10—10 óra között fogyasztják el. • A táplálék mennyisége fedje, de ne haladja meg a szervezet szükségletét. Súlyos hiba lenne, ha a beteg túlságosan meghízna, ami veszélyes szövődményeke| vonhatna maga után. • A cukorbajos ember lehetőleg szokjék le az édességek ízéről, ímert diétájából száműzzük a cukrot, a csokoládét, a cukorkát, a mézet, a gyümölcsdzsemmet, a cukrozott kompótot, az édesített gyümölcslevet vagy gyümölcsbort, a limonádét stb. Édesítő szerként szaharint használhat. A szőlőcukor legkiadósabb forrásai A Verebélyi felvásárlási üzem dolgozóinak ez idén 720 vagon gabonát kellett felvásárolniuk. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának tiszteletére július végéig teljesítették egész évi feladatukat. ijfi. Gich — GÍF'K fefetéíeteft a szénhidrát-tartalmú élelmicikkek. Ezért még zöldségben és gyümölcsben is a kisebb cukortartalmút keressük. Előnyben részesítjük az uborkát, a parajt, a káposztát, a salátát, a karfiolt, a paradicsomot, a zöldpaprikát, a retket, a gombát, a savanyú almát, a szilvát és a meggyet. Vitamintartalmuk miatt a többi zöldség és gyümölcsfélék is fontosak a beteg diétájában, de cukorbősége miatt pl. a szőlő, a füge, az aszalt gyümölcs egyenesen tilos. Kompót vagy befőtt csak szaharinnal édesítve fogyasztható. burgonya, ami különféleképpen készíthető el, nemcsak C vitaminja miatt kedvező hatású, hanem azért is, mert szénhidrátjai az emésztés során csak fokozatosan oldódnak fel. Tésztafélét ehet a beteg (tarhonya, metélt, makaróni, stb.), de szénhidráttartalmát be kell számítani a napi mennyiségbe, s kenyérből, burgonyából annyival kevesebbet szabad csak enni. A fehér kenyérnél jobb a fekete, mert kb. ötször annyi B-vitamin van benne. Fehérjéket főleg húsban, túróban, tojásban, tejben, kisebb mértékben pedig burgonyában, tésztaételekben és hüvelyesekben találunk. Az állati eredetű fehérje értékesebb a diétás beteg számára. Borjú vagy marhahús, sovány sertéshús, házinyúl vagy csirke bármily módon elkészíthető, csak arra kell ügyelni, hogy a felhasznált lisztet és zsírt beszámítsuk a napi szénhidrát-, zsiradékmennyiségbe. A cukorbeteg diétája megengedj a tojást, a sajtot és a többi tejterméket is; a tej nemcsak eredeti állapotában, hanem mint aludttej, író, savó, yoghurt, kefir vagy másképp feldolgozott állapotban is élvezhető. A fehérjemennyiség legalább napi egy granjm legyen a rendes testsúly minden kgjára, gyermekeknél 2—3 gramm. A zsiradékon kívül a cukorbeteg a vajat részesítse előnyben, mert A vitamint tartalmaz. Elhízott beteg tartózkodjék a zsírosabb ételektől, mert a zsiradékok kedvezőtlenül befolyásolják a szervezet glukózagazdálkodását, csökkentik az inzulin hatását, és előmozdítják az érbetegségek kifejlődését. >A zsírtartalommal a szénhidrátok és a fehérjék kalóriamennyiségét egészítjük ki. A cukorbetegség, mint emiitettük, nagy folyadékveszteséggel és sžomjazással jár. Helytelen, ha a beteg úgy igyekszik csökkenteni a vizeletmennyiséget, hogy nem oltja szomját. Tartózkodjék a (elsorolt, nagy cukortartalmú italoktól, de bátran ihat olyan szomjat oltó folyadékokat, amelyek cukrot alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak, pl. teát, kávét, ásványvizet, szódavizet, bort, tejet, persze anélkül, hogy bármelyiket cukorral Ízesítené. Sört nem tanácsolunk. A cukorbajos ember, aki orvosi kezeiéi* és ellenőrzés alatt áll, bizonyára részletes útmutatást kapott táplálkozására. A beteg tudja, hogy a többi betegségek diétáitól eltérően itt nem is annyira az ételek elkészítési módjáról, mint inkább ezek összetételéről és mennyiségéről van szó. A beteg táplálkozása nem képzelhető el konyhai mérleg nélkül, amelyen minden ételt elkészítése után, a húst még elkészítése előtt le kell mérni. Csak később tekinthet el ettől, amikor a beteg már bizonyos gyakorlatra tett szert és tudja, hány kanálnyi rizs, liszt, lencse stb. felel meg a kívánt súlynak. A cukorbeteg-diétában azonban kellő jártasságot kell/megkívánnunk a beteg hozzátartozóitól is, mégpedig egyrészt a megfelelő táplálkozás elősegítése, másrészt a tilalmak betartásának ellenőrzése szemponjából. Vannak betegek, akik diétájukat különféle okoknál fogva, pl. foglalkozásukra, beosztásukra vagy más kifogásokra hivatkozva," elhanyagolják és csak az ellenőrző vizsgálat előtti hetekben térnek vissza előírt étrendjükre. Ezzel nem az orvosokat, hanem önmagukat csapják be és károsítják meg. A helytelen táplálkozás hamarosan megmutatkozik, A beteség komoly dolog és csak úgy érezheti magát a beteg egészségesebbnek, ha minden tekintetben s főként az életmód és a táplálkozás dolgában a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja szervezetének. Ezért tanácsos lenne, ha a cukorbeteg vagy hozzátartozói leküzdve a nyelvi nehézségeket, egyelőre a cseh vagy a szlovák nyelvű, cukorbajosok számára kiadott diétás füzetet szereznék meg könyvesboltjuk útján, ami hasznos segédeszközükké válna, tekintve, hogy részletes étrendmintákat, pontos számításokat, sőt ételrecepteket tartalmaz. (Illetékes szerveink feladata marad, hogy a jövőben e füzetek magyar nyelvű kiadását és árusítását is szorgalmazzák.) Dr, Sz. Gy. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség lévai járási bizottsága korszerű sportházzal rendelkezik, j f elvételünkön] amelyben — a nyári időszakban is számos sportrendezvényt bonyolítanak le. (Németh J„ felv J Hazánk egyik kincse a kőolaj Régészeink türelmes, szívós munkával feltárják Hodonín környékén a Nagymorva Birodalom egyik, a mai Mikulčice helyén épült legnagyobb városának múltját. A leletek teljesen új szempontokkal gazdagítják a Nagymorva Birodalom történetét. Rávilágítanak e birodalom történelmi jelentőségére és Európa fejlődésében betöltött szerepére. A mikulčicei lelőhelyek azonban nemcsak erről nevezetesek, hanem azért is, mert közelükben fúrótornyok emelkednek a magasba. A kőolajmunkások ugyancsak értékes titkokat tárnak fel, olyan kincset, amely bár másként, de szintén gazdagítja a korszerű,.fejlett iparral rendelkező társadalom életét. Köztudomású, hogy a kőolaj fűtőértéke sokkal nagyobb, mint egyes szénfajtáké. És a földgáz? Néhol kihasználatlanul illan el, bár hőhatása háromszor akkora, mint a világítógázé. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy világszerte mindenütt kutatnak kőolaj és földgáz után, s nagy távvvezetékek épülnek. A kőolajnak s a földgáznak a legutóbbi évtizedekben egyre fontosabb szerep jut még a legfejlettebb iparral rendelkező államokban is. A tüzelőanyaggazdálkodás mérlegében mindinkább csökken a szilárd tüzelőanyagok, viszont rohamosan nő a cseppfolyós és a gáznemű tüzelőanyagok hányada. A kőolaj és a földgáz azonban nemcsak tüzelőanyag, hanem a vegyipar nagyon értékes . nyersanyaga is. Ha szemügyre vesszük az 1956— 1961-es évek energiaforrásainak kimutatását, egyhamar megállapíthatjuk, hogy a tüzelőanyag hányada 75,2 százalékról 60,2 százalékra csökkent, ezzel szemben a cseppfolyós tüzelőanyagoké 20,8 százalékról 26,4, százalékra, s a földgázé 3,3 százalékról 12,3 százalékra emelkedett Franciaországban a szilárd tüzelőanyagok hányada 72,8 százalékról 59,6 százalékra csökkent, de a Cseppfolyós tüzelőanyagoké 23,7 százalékról 31,6 százalékra, a földgázé pedig 0,5 százalékról 4,7 százalékra emelkedett. Az USA-ban ez a fejlődési folyamat a következőképpen alakult: a szilárd tüzelőanyag hányada 30,7 százalékról 23,8 százaikra csökkent, a kőolajé általában változatlanul 40 százalék, de a földgázé 28,0 százalékról 34,4 százalékra emelkedett. Hasonló a fejlődés Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más országokban is. A MIKOVÁI FORRÁSNÁL KEZDŐDÖTT Önkéntelenül is mosolyognunk kell, ha kőolajiparunk „gyermekéveire" gondolunk. A kelet-szlovákiai Miková község lakosai 1860 körül olajréteget észleltek egy közeli forrás vizén. Az élelmes mikovái parasztok a forrás vizét csodálatos hatású gyógyszerként adták el. Állítólag kiválóan gyógyította a dögvészt és a köszvényt. Később kocsikenőcsöt és más kenőcsöket készítettek a kőolajból, majd világításra is felhasználták. 1880 körül kiépítették az első tárnát. Egyszer azonban felrobbant a földgáz, ami természetesen elriasatotta a vállalkozó szellemű falusiakat. Sok év telt el, mígnem újabb vállalkozók jöttek Mikovára, akik nemcsak ott, hanem a Duklai-szorosban is kutattak kőolaj után. Vyšný Komárník közelében 635 méter mélységből sikerült is 8i tonna kőolajat meríteniük. Morvaországban Uherské Hradišté környékén állítólag 1899-ben kezdődött a „petróleumkutatás", sajnos eredménytelenül. Egyszer azonban a slavkovi cukorgyár igazgatósága kutat fúratott. A föld mélyéből azonban nem víz buggyant, hanem földgáz párolgott. A cukorgyár motorok hajtására és elektromos áram fej-lesz,lésére hasznosí-tott^, Hasonló robbanásnak „köszönhető" hazánk további kőolajlelőhelyének feltárása is. Gbely községben élt Ján Medlen nevű közismerten „bogaras", de éleseszű és minden műszaki újdonság iránt érdeklődő paraszt, akt egyszer megállapította, hogy a község vasútállomása közelében földgáz párolog a földből. A földgázt egyszerű csövekben a házához vezette és kifűtötte vele. Ján Medlen volt tehát hazánkban az első földgáz-fogyasztó, de csak addig, amíg eg^ robbanás levegőbe nem röpítette házát. Ez 1913-ban történt. Azután már minden úgy ment, mint a karikacsa* pás, annál is inkább, mert az Osztrák-Magyar Monarchia az első lágháború éveiben elvesztette ga-MS» ciai kőoiajmezőü, SAJÁT KŐOLAJFORRÁSAINK ÉS A KŐOLAJVEZETÉK Mintegy fél évszázaddal ezeloflí így vette kezdetét kőolajiparunk fej* lődése. A kutatók fokozatosan fefc tárták a gbelyi, a hodoníni, a lužicei* mikulčicei, hruškyi, vysokéi, lanä> hoti, studenkai és seredi kőolajfor* rásokat, s egyidejűleg a földgáz lelőhelyeit is, amelyek azonban nem lehettek, s nem is voltak eléggé' lxri ségesek, hogy kielégíthessék a többi, rohamosan fejlődő iparágazat igéi nyeit. Hála testvéri együttműködésünknek a Szovjetunióval, elkészül az elegendő kőolajat „szállító" Ba< rátság kőolajvezeték, ám ugyanakkor egyes „szakértők" erre az örvendetes tényre olyan „szakvéleménnyel" reagáltak, hogy most mér korlátoz* ni kellene saját kőolajtermelésünket,mert a Szovjetunióból jóval olcsóbb kőolajat kaphatunk. Nem gondoltak' arra, hogy a kőolajjal egyidejűleg rendszerint földgázt is lehet termelni és ez gazdasági szempontból sokkal előnyösebb, mint egyes bányákban a barnaszén, a lignit, sőt néhol — különösen a keskeny szénrétegű tárnákban — a kőszén jövesztése. Nem lehetett és nem is lehet tehát arról szó, hogy saját kőolajunk és a szovjet kőolaj között válasszunk. Ellenkezőleg, minél nagyobb mértékben keH fejleszteni kőolajiparunkat és hasznosítani saját kőolajunkat. Egyébként azt is tudnunk kell, hogy nem minden kőolajat lehet egy kalap alá venni, ugyanis nagyon eltérő a vegyi összetételük. Például a hazánkban kitermelt kőolaj kevés ként tartalmaz, és ezért kiválóan alkalmas a vegyipari feldolgozásra, illetve bizonyos olajok, kenőcsök és gyógyszeripari gyártmányok előállítására. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy e termékek nagy mennyiségét szállítjuk külföld* re, ejsősorban a tőkés országokba. MIKOR LESZ TÖBB KŐOLAJUNK? Erre a kérdésre geológusainknaK kell válaszolniuk. Egyre több kőolajra van szükség a háztartásokban, az ipari üzemekben, és egyre több földgázra is. Mindez szinte kikényszeríti a kőolaj s a földgáz egyre nagyobb mérvű kitermelését. Ugyanis olyan energiaforrásokról van szó, amelyek a lelőhelytől a fogyasztókig közvetlenül juttathatják el az értékes energiát. Jelenleg sok reményre jogosító kutatások vannak folyamatban Stretava, Sered, Trhovište ős más köz* ségek közelében. Az idei tervek értelmében a tavalyi mennyiségnél tízezer tonnával több kőolaj kitermelésére számítunk, A hodoníni kőolajmunkások azonban ezí is keveslik. A hazánk felszabadítása 20. évfordulójának alkalmából Indított szocialista munkaverseny; keretében kötelezettséget vállaltak, hogy ez év második felében terven felül 10 250 tonna kőolajat termelnek és 9 900 méterrel több mélyfúrást végeznek, ezen kívül csaknem 2 millió koronával csökkentik az önköltséget, BRANTtóíiK RA-VBÍ

i SZÖ 4 * w

M augusztus /