Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-14 / 225. szám, péntek

£ cukorbetegség diétás gyógyításáról B. L.-né lévai olvasónk kéri, írjunk arról mit ehet a cukor­bajos ember és mit nem, ihat-e pl. yoghurtot, kefirt stb. A dia­betikus-tanácsadók orvosi jelen­tései szerint e kérdés a dél­szlovákiai magyarlakta járások­ban is sokakat érint s tekintve, hogy a megfelelő életmódra és diétás étrendre oktató füzetek, egyelőre magyarul nem kapha­tók — nincs intézmény, amely kiadásukról gondoskodna! — szívesen teszünk eleget olva­sónk kérésének. A vérnek az a feladta, hogy a test minden sejtjét ellássa az éiet műkö­déshez szükséges anyagokkal, ame­lyek egyik legfontosabbika a szőlő­cukor. Ennek az anyagnak a sejtek­ben végbemenő vegyi átalakulásából képződik az energia, amely nélkül elképzelhetetlen lenne bármily embe­ri tevékenység. Szervezetünk a cu­kortartalmú eledelekből glikogén alakjában vonja ki a glukózát s a májban, valamint az izmokban raktá­rozza el. A vér számára pedig a szük­séghez képest úgy szabadul fel, hogy a vércukor mindig megfelelő szinten (kb. 0,01 százalék) tegyen. A tápanyagokból, amelyek az emésztés és felszívódás útján a májba jutnak, glikogén hormonok hatására képződik. Legfontosabb közülük eb­bői a szempontból a hasnyálmirigy hormonja, az inzulin. A szervezet cukorgazdálkodásának felügyelője az inzulin, mert serkenti a glikogén­termelést és szabályozza a vér cukor­tartalmát. Ez nem egyszerű folyamat, s a szervezet csak úgy alakíthat a vércukorból energiát, ha a mirigy­működés, a hormonkiválasztás szigo­rú egyensúlyban van a test többi szervének működésével. A cukorbait a belső elválasztású mirigyek, főleg a hasnyálmirigy működésének, a cuk­rok anyagátalakulásának zavara, a hormonhiány (inzulinhiány), az egyen­súly felbillenése okozza. A betegség öröklődhet, egyeseknél már gyermek­korban, másoknál később mutatko­zik. A mellékvese és az agyalapi, mi­rigy hormonjai a tartalékcukor na­gyobb arányú bontása révén okozhat­nak cukorbajt. Kialakulhat a beteg­ség a szervezet túltápláltsága folytán is, különösen zsiradékdús ételek ked­velőinél. A cukorbetegséget eláruló tünetek: tartósan megnövekedett cukortarta­lom a vérben; cukor mutatható ki a vizeletben is. A beteg általános köz­érzete és kedélyállapota romlik, ki­sebb erőkifejtés is hamarosan elfá­rasztja. Jellemző a gyakori vizelés — a cú-kortávozás nagy folyadékveszte­séggel jár — és ennek folytán az ál­landó szomjúság. Persze, e tünetek nem minden esetben jelentenek éppen cukorbetegséget. A cukorbajos beteg vérétyen tehát a rendesnél sokkal ma­gasabb a szőlőcukor tartalom. A ve­sén át a vizeletbe kerül a felhaszná­latlan cukor s távozik a szervezetből. A testben levő tartalék kimerül és nem újul fel. A gyógykezelés alapja az inzulin­injekciók és a diétás étrend együtte­sen. E betegséggel szemben még nem találta meg az orvostudomány azt a gyógyszert, amely a beteget egyszer s mindenkorra egészségessé tehetné. A beteg sorsa azonban ma már lé­nyegesen más, mint néhány évtized­del ezelőtt, amikor a cukorbajos gyermek az esetek legtöbbjében meg­halt, s a felnőtt embernek hónapokat kellett kórházban töltenie, hogy álla­pota úgy-ahogy rendbejöjjön. A he­lyes kezelés, amit az orvos páciensé­vel karöltve végez, lehetővé teszi, hogy a betegnek öröme teljék a mun­kában, a családban, az életben s hogy oly sokáig éljen, mint mások. Ennek titka a szervezet hormon-ellátásán kí­vül az ember akaratereje és önfe­gyelme a táplálkozásban, ami, sok esetben még a gyógyszernél is fonto­sabb tényező. A cukorbajos beteg étrendjét mindenkinél egyénileg kell összeállí­tani, a betegség stádiuma, komolysága, megnyilvánulása; és a szervezet álla­pota szerint. Van azonban a különféle cukorbajos-diétáknak néhány közös alapelvük: • Fontos, hogy a beteg rendszere­sen, mindig ugyanazon időpontokban étkezzen, lehetőleg naponta 6-szor (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, elő­és utóvacsora, hogy az előírt étel­mennyiséget a szervezet kis adagok­ra osztva kapja meg. Az étkezések közt kb. 3 órányi idő teljék el, anii úgy valósítható meg, hogy a reggelit 6—7 óra közt, az utóvacsorát esti fél 10—10 óra között fogyasztják el. • A táplálék mennyisége fedje, de ne haladja meg a szervezet szükség­letét. Súlyos hiba lenne, ha a beteg túlságosan meghízna, ami veszélyes szövődményeke| vonhatna maga után. • A cukorbajos ember lehetőleg szokjék le az édességek ízéről, ímert diétájából száműzzük a cukrot, a csokoládét, a cukorkát, a mézet, a gyümölcsdzsemmet, a cukrozott kom­pótot, az édesített gyümölcslevet vagy gyümölcsbort, a limonádét stb. Édesítő szerként szaharint használ­hat. A szőlőcukor legkiadósabb forrásai A Verebélyi felvásárlási üzem dolgozóinak ez idén 720 vagon gabonát kellett felvásárolniuk. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának tisz­teletére július végéig teljesítették egész évi feladatukat. ijfi. Gich — GÍF'K fefetéíeteft a szénhidrát-tartalmú élelmicikkek. Ezért még zöldségben és gyümölcs­ben is a kisebb cukortartalmút keres­sük. Előnyben részesítjük az ubor­kát, a parajt, a káposztát, a salátát, a karfiolt, a paradicsomot, a zöld­paprikát, a retket, a gombát, a sava­nyú almát, a szilvát és a meggyet. Vitamintartalmuk miatt a többi zöld­ség és gyümölcsfélék is fontosak a beteg diétájában, de cukorbősége miatt pl. a szőlő, a füge, az aszalt gyümölcs egyenesen tilos. Kompót vagy befőtt csak szaharinnal édesít­ve fogyasztható. burgonya, ami kü­lönféleképpen készíthető el, nemcsak C vitaminja miatt kedvező hatású, ha­nem azért is, mert szénhidrátjai az emésztés során csak fokozatosan ol­dódnak fel. Tésztafélét ehet a beteg (tarhonya, metélt, makaróni, stb.), de szénhidráttartalmát be kell számí­tani a napi mennyiségbe, s kenyér­ből, burgonyából annyival kevesebbet szabad csak enni. A fehér kenyérnél jobb a fekete, mert kb. ötször annyi B-vitamin van benne. Fehérjéket főleg húsban, túróban, tojásban, tejben, kisebb mértékben pedig burgonyában, tésztaételekben és hüvelyesekben találunk. Az állati eredetű fehérje értékesebb a diétás beteg számára. Borjú vagy marhahús, sovány sertéshús, házinyúl vagy csir­ke bármily módon elkészíthető, csak arra kell ügyelni, hogy a felhasznált lisztet és zsírt beszámítsuk a na­pi szénhidrát-, zsiradékmennyiségbe. A cukorbeteg diétája megengedj a to­jást, a sajtot és a többi tejterméket is; a tej nemcsak eredeti állapotában, hanem mint aludttej, író, savó, yog­hurt, kefir vagy másképp feldolgo­zott állapotban is élvezhető. A fehér­jemennyiség legalább napi egy granjm legyen a rendes testsúly minden kg­jára, gyermekeknél 2—3 gramm. A zsiradékon kívül a cukorbeteg a vajat részesítse előnyben, mert A vitamint tartalmaz. Elhízott beteg tartózkodjék a zsírosabb ételektől, mert a zsiradékok kedvezőtlenül be­folyásolják a szervezet glukózagaz­dálkodását, csökkentik az inzulin ha­tását, és előmozdítják az érbetegsé­gek kifejlődését. >A zsírtartalommal a szénhidrátok és a fehérjék kalória­mennyiségét egészítjük ki. A cukorbetegség, mint emiitettük, nagy folyadékveszteséggel és sžomja­zással jár. Helytelen, ha a beteg úgy igyekszik csökkenteni a vizelet­mennyiséget, hogy nem oltja szomját. Tartózkodjék a (elsorolt, nagy cukor­tartalmú italoktól, de bátran ihat olyan szomjat oltó folyadékokat, ame­lyek cukrot alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak, pl. teát, kávét, ásvány­vizet, szódavizet, bort, tejet, persze anélkül, hogy bármelyiket cukorral Ízesítené. Sört nem tanácsolunk. A cukorbajos ember, aki orvosi ke­zeiéi* és ellenőrzés alatt áll, bizonyá­ra részletes útmutatást kapott táplál­kozására. A beteg tudja, hogy a töb­bi betegségek diétáitól eltérően itt nem is annyira az ételek elkészítési módjáról, mint inkább ezek összeté­teléről és mennyiségéről van szó. A beteg táplálkozása nem képzelhető el konyhai mérleg nélkül, amelyen minden ételt elkészítése után, a húst még elkészítése előtt le kell mérni. Csak később tekinthet el ettől, ami­kor a beteg már bizonyos gyakorlat­ra tett szert és tudja, hány kanálnyi rizs, liszt, lencse stb. felel meg a kí­vánt súlynak. A cukorbeteg-diétában azonban kellő jártasságot kell/meg­kívánnunk a beteg hozzátartozóitól is, mégpedig egyrészt a megfelelő táplálkozás elősegítése, másrészt a tilalmak betartásának ellenőrzése szemponjából. Vannak betegek, akik diétájukat különféle okoknál fogva, pl. foglal­kozásukra, beosztásukra vagy más ki­fogásokra hivatkozva," elhanyagolják és csak az ellenőrző vizsgálat előtti hetekben térnek vissza előírt étrend­jükre. Ezzel nem az orvosokat, ha­nem önmagukat csapják be és káro­sítják meg. A helytelen táplálkozás hamarosan megmutatkozik, A beteség komoly dolog és csak úgy érezheti magát a beteg egészsé­gesebbnek, ha minden tekintetben s főként az életmód és a táplálkozás dolgában a lehető legkedvezőbb fel­tételeket biztosítja szervezetének. Ezért tanácsos lenne, ha a cukorbe­teg vagy hozzátartozói leküzdve a nyelvi nehézségeket, egyelőre a cseh vagy a szlovák nyelvű, cukorbajosok számára kiadott diétás füzetet szerez­nék meg könyvesboltjuk útján, ami hasznos segédeszközükké válna, te­kintve, hogy részletes étrendmintá­kat, pontos számításokat, sőt ételre­cepteket tartalmaz. (Illetékes szer­veink feladata marad, hogy a jövő­ben e füzetek magyar nyelvű kiadá­sát és árusítását is szorgalmazzák.) Dr, Sz. Gy. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség lévai járási bizottsága korszerű sportházzal rendelkezik, j f elvételünkön] amelyben — a nyári időszakban is számos sportrendezvényt bonyolítanak le. (Németh J„ felv J Hazánk egyik kincse a kőolaj Régészeink türelmes, szívós munkával feltárják Hodonín kör­nyékén a Nagymorva Birodalom egyik, a mai Mikulčice helyén épült legnagyobb városának múlt­ját. A leletek teljesen új szem­pontokkal gazdagítják a Nagy­morva Birodalom történetét. Rá­világítanak e birodalom történel­mi jelentőségére és Európa fej­lődésében betöltött szerepére. A mikulčicei lelőhelyek azonban nemcsak erről nevezetesek, hanem azért is, mert közelükben fúró­tornyok emelkednek a magasba. A kőolajmunkások ugyancsak ér­tékes titkokat tárnak fel, olyan kincset, amely bár másként, de szintén gazdagítja a korszerű,.fej­lett iparral rendelkező társada­lom életét. Köztudomású, hogy a kőolaj fűtő­értéke sokkal nagyobb, mint egyes szénfajtáké. És a földgáz? Néhol ki­használatlanul illan el, bár hőhatása háromszor akkora, mint a világító­gázé. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy világszerte mindenütt ku­tatnak kőolaj és földgáz után, s nagy távvvezetékek épülnek. A kőolajnak s a földgáznak a legutóbbi évtize­dekben egyre fontosabb szerep jut még a legfejlettebb iparral rendel­kező államokban is. A tüzelőanyag­gazdálkodás mérlegében mindinkább csökken a szilárd tüzelőanyagok, vi­szont rohamosan nő a cseppfolyós és a gáznemű tüzelőanyagok hányada. A kőolaj és a földgáz azonban nem­csak tüzelőanyag, hanem a vegyipar nagyon értékes . nyersanyaga is. Ha szemügyre vesszük az 1956— 1961-es évek energiaforrásainak ki­mutatását, egyhamar megállapíthat­juk, hogy a tüzelőanyag hányada 75,2 százalékról 60,2 százalékra csök­kent, ezzel szemben a cseppfolyós tüzelőanyagoké 20,8 százalékról 26,4, százalékra, s a földgázé 3,3 száza­lékról 12,3 százalékra emelkedett Franciaországban a szilárd tüzelő­anyagok hányada 72,8 százalékról 59,6 százalékra csökkent, de a Csepp­folyós tüzelőanyagoké 23,7 száza­lékról 31,6 százalékra, a földgázé pedig 0,5 százalékról 4,7 százalék­ra emelkedett. Az USA-ban ez a fejlődési folyamat a következőkép­pen alakult: a szilárd tüzelőanyag hányada 30,7 százalékról 23,8 szá­zaikra csökkent, a kőolajé általá­ban változatlanul 40 százalék, de a földgázé 28,0 százalékról 34,4 száza­lékra emelkedett. Hasonló a fejlődés Angliában, a Német Szövetségi Köz­társaságban és más országokban is. A MIKOVÁI FORRÁSNÁL KEZDŐDÖTT Önkéntelenül is mosolyognunk kell, ha kőolajiparunk „gyermekéveire" gondolunk. A kelet-szlovákiai Miková község lakosai 1860 körül olajréteget észleltek egy közeli forrás vizén. Az élelmes mikovái parasztok a for­rás vizét csodálatos hatású gyógy­szerként adták el. Állítólag kiválóan gyógyította a dögvészt és a kösz­vényt. Később kocsikenőcsöt és más kenőcsöket készítettek a kőolajból, majd világításra is felhasználták. 1880 körül kiépítették az első tár­nát. Egyszer azonban felrobbant a földgáz, ami természetesen elriasa­totta a vállalkozó szellemű falusia­kat. Sok év telt el, mígnem újabb vállalkozók jöttek Mikovára, akik nemcsak ott, hanem a Duklai-szoros­ban is kutattak kőolaj után. Vyšný Komárník közelében 635 méter mély­ségből sikerült is 8i tonna kőolajat meríteniük. Morvaországban Uherské Hradišté környékén állítólag 1899-ben kezdő­dött a „petróleumkutatás", sajnos eredménytelenül. Egyszer azonban a slavkovi cukorgyár igazgatósága ku­tat fúratott. A föld mélyéből azonban nem víz buggyant, hanem földgáz párolgott. A cukorgyár motorok haj­tására és elektromos áram fej-lesz­,lésére hasznosí-tott^, Hasonló robbanásnak „köszönhető" hazánk további kőolajlelőhelyének feltárása is. Gbely községben élt Ján Medlen nevű közismerten „bogaras", de éleseszű és minden műszaki új­donság iránt érdeklődő paraszt, akt egyszer megállapította, hogy a köz­ség vasútállomása közelében földgáz párolog a földből. A földgázt egy­szerű csövekben a házához vezette és kifűtötte vele. Ján Medlen volt tehát hazánkban az első földgáz-fo­gyasztó, de csak addig, amíg eg^ robbanás levegőbe nem röpítette há­zát. Ez 1913-ban történt. Azután már minden úgy ment, mint a karikacsa* pás, annál is inkább, mert az Oszt­rák-Magyar Monarchia az első lágháború éveiben elvesztette ga-MS» ciai kőoiajmezőü, SAJÁT KŐOLAJFORRÁSAINK ÉS A KŐOLAJVEZETÉK Mintegy fél évszázaddal ezeloflí így vette kezdetét kőolajiparunk fej* lődése. A kutatók fokozatosan fefc tárták a gbelyi, a hodoníni, a lužicei* mikulčicei, hruškyi, vysokéi, lanä> hoti, studenkai és seredi kőolajfor* rásokat, s egyidejűleg a földgáz le­lőhelyeit is, amelyek azonban nem lehettek, s nem is voltak eléggé' lxri ségesek, hogy kielégíthessék a többi, rohamosan fejlődő iparágazat igéi nyeit. Hála testvéri együttműködé­sünknek a Szovjetunióval, elkészül az elegendő kőolajat „szállító" Ba< rátság kőolajvezeték, ám ugyanakkor egyes „szakértők" erre az örvende­tes tényre olyan „szakvéleménnyel" reagáltak, hogy most mér korlátoz* ni kellene saját kőolajtermelésünket,­mert a Szovjetunióból jóval olcsóbb kőolajat kaphatunk. Nem gondoltak' arra, hogy a kőolajjal egyidejűleg rendszerint földgázt is lehet termelni és ez gazdasági szempontból sokkal előnyösebb, mint egyes bányákban a barnaszén, a lignit, sőt néhol — kü­lönösen a keskeny szénrétegű tár­nákban — a kőszén jövesztése. Nem lehetett és nem is lehet tehát arról szó, hogy saját kőolajunk és a szov­jet kőolaj között válasszunk. Ellenke­zőleg, minél nagyobb mértékben keH fejleszteni kőolajiparunkat és hasz­nosítani saját kőolajunkat. Egyébként azt is tudnunk kell, hogy nem min­den kőolajat lehet egy kalap alá venni, ugyanis nagyon eltérő a vegyi összetételük. Például a hazánkban ki­termelt kőolaj kevés ként tartalmaz, és ezért kiválóan alkalmas a vegy­ipari feldolgozásra, illetve bizonyos olajok, kenőcsök és gyógyszeripari gyártmányok előállítására. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy e termékek nagy mennyiségét szállítjuk külföld* re, ejsősorban a tőkés országokba. MIKOR LESZ TÖBB KŐOLAJUNK? Erre a kérdésre geológusainknaK kell válaszolniuk. Egyre több kőolaj­ra van szükség a háztartásokban, az ipari üzemekben, és egyre több föld­gázra is. Mindez szinte kikényszerí­ti a kőolaj s a földgáz egyre nagyobb mérvű kitermelését. Ugyanis olyan energiaforrásokról van szó, amelyek a lelőhelytől a fogyasztókig közvet­lenül juttathatják el az értékes ener­giát. Jelenleg sok reményre jogosító kutatások vannak folyamatban Stre­tava, Sered, Trhovište ős más köz* ségek közelében. Az idei tervek értelmében a tava­lyi mennyiségnél tízezer tonnával több kőolaj kitermelésére számítunk, A hodoníni kőolajmunkások azonban ezí is keveslik. A hazánk felszaba­dítása 20. évfordulójának alkalmából Indított szocialista munkaverseny; keretében kötelezettséget vállaltak, hogy ez év második felében terven felül 10 250 tonna kőolajat termel­nek és 9 900 méterrel több mélyfú­rást végeznek, ezen kívül csaknem 2 millió koronával csökkentik az ön­költséget, BRANTtóíiK RA-VBÍ i SZÖ 4 * w M augusztus /

Next

/
Thumbnails
Contents