Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-13 / 224. szám, csütörtök

Kezükben farfiók o természet irányítását Mennyi szóbeszédre, elégedetlenségfe ad okot a tejhiány! Mezőgazdaságunk tartozását, ami tavaly az ôsži_ hónapokban má 100 millió liter volt," valamennyien megéreztük. Indokolt volt ez a lemaradás? Az illetékesek a takarmányhiánnyal érveltek. Vannak, akik megszokták a kényelmet és minden további nélkül beletörődnek a helyzetbe, anélkül, hogy a nehézségek orvoslásán törnék a fejüségesen meghálálja. Ha hozamát más növényekével hasonlítjuk össze, a mérleg a keveréknövény javára billen. Míg pl. a kukorica kedvező feltételek mellett -hektáronként kb. 500 mázsát eredményez, 450 kg fehérjetartalommal, addig a takarmányrépa 450, a burgonya pedig 172 mázsát. Az előző fehérjetartalma 270, az utóbbié pedig 170 kg. A szakemberek a minőség mellett Josef Kyzivát és a hatalmas karalábé. ket. Stanek, Lukavcová, Loutchán és Soucek agronómusokat, a Turnovi Növénynemesítő Intézet dolgozóit Josef Kyzivát agrotechnikussal, az intézet vezetőjével együtt azonban nem ilyen, fából faragták. Négy esztendővel ez

; előtt hozta őket össze a sors. Akkor állapodtak meg, hogy mindent elkövetnek a takarmány- és a tejhiány kiküszöbölésére. Miről van sző tulajdonképpen? Az Intézet neve is elárulja, hogy mindenekelőtt, a takarmánytermelés fokozását tartván szem előtt, bizonyos növények nemesítésével, keresztezésével foglalkoznak. Például a takarmánykáposztáéval. Karalábéval történő keresztezése és nemesítése olyan „keveréknövényt" eredményez — és ez ma már szakkörökben jól ismeretes —, amelynek tulajdonságai, tápértéke megfelel a kukoricáénak. Süt, sok esetben még túl ls szárnyalja. De míg a kukorica igényes, szereti a meleget, a- keveréknövény jóval szerényebb. Mindenütt megterem még a begyes, zord éghajlatú vidéken is. Sőt másodnövényként ls elültethető, pl. az őszi takarmánykeverék, vagy zöldségfélék beérése után. A jabioneci járásban, 680 méterrel a tenger színe felett, ott, ahol azelőtt a legnagyobb nehézségek árán is alig 300 mázsa kukoricát sikerült termelni, a jistebskoi szövetkezetesek a keveréknövényből tavaly novemberben hektáronként 700 mázsát gyűjtöttek bé. Az ínyencfalat egyszeriben a tehenek eledelévé vált. Meg is látszott rajtuk,.. illetve a szövetkezet tejeladásán, hiszen a 700 mázsa keveréknövény emészthető fehérje tartalma mintegy 840 kg-ot tesz ki. Egy 500 kg-os tehénnek pedig ahhoz, hogy naponta kb. 10 liter tejet adjon, táplálékában a többi között legalább 0,75 kg emészthető fehérjére van szüksége. — Igen, az új növény kiadós és tápláló — állapítja meg Kyzivát elvtárs. A hozzáértő kezek munkáját bőnagy súlyt fektetnek a mennyiségre ls. így azután a jistebskóiak nagy gyönyörűségére már tavaly 1 hektáron 25 000 makkegészséges példány látott napvilágot. — Célunk, hogy minél előbb önellátók legyünk, hogy mielőbb leépítsük a vetőmagok behozatalát a nyugati államokból — tájékoztat az agrotechnológus. Ezért aztán az idén már 3000 hektáron vetettek keveréknövényt és nemesített takarmánykáposztát. A jövő évben országos viszonylatban már 40 000 hektárt vetnek nemesítést célokra, és a vetésterületet évről évre bővíteni fogják. Természetesen voltak kezdeti nehézségek is. A jistebskóiaknak még az is fejfájást okozott, hogyan juttassák a földbe a vetőmagot a nagyüzemi termelés technikai követelményeinek megfelelően, ötletességüknek köszönhették, hogy az akadályokat hamarosan leküzdötték. És a betakarítás? Ez okozott csak igazán gondokat. Hiszen a SRUS jelzésű vágógép, mely a kukoricával oly könnyen elbánik, teljes csődött mondo.tt: a termés jó negyedrészét a földeken hagyta. A jistebskóiak a turnovi nemesítőkkel együtt az időközben óriásokká fejlődött k'evéréknövények láttán, sokáig keresték a helyes megoldást. A csávából a pelhrimoviak kombinált szecskavágója liúzt^ ki őket. A gép az 50 lóerős traktor segítségével olyan tiszta munkát végzett, hogy nagy kő esett le a szívükről. Hiszen a többi szövetkezetben is már türelmetlenül várták a megoldást. M,ég ma is vannak problémáik, de a turnovi növénynemesítők azokat is leküzdik. Mintha valamilyen belső erő hajtaná őket. hogy még jobbat, még többet alkossanak. Kézbe vették a természet irányítását. így jutottak el a keveréknövény továbbfejlesztésének a gondolatához ls. Így született meg annak egyik válfaja, a fodroslevelű takarmánykáposzta. Fehérjetartalma meghaladja a 2,52 százalékot. Az ezerfejű káposztának pedig még a téli fagyokat is át kell vészelnie a hótakaró alatt, hogy bőséges vitamintartalmával már kora tavasszal kiegészíthesse a múlt évi takarmány csökkent tápértékét, és így biztosítsa a nagyobb tejhozamot. <t • • A turnovi nemesítő üzem 140 dolgozója Kyzivát elvtárs vezetésével hasznos munkát végez a rendelkezésükre álló 420 hektáron, melyből 189 hektáron gabonafélék, zöldségek, hüvelyesek, herefélék nemesítésével és szaporításával foglalkoznak. És bár a munkaerőhiány őket is érzékenyen érinti, még futja idejükből a dísznövényekre is. Mit várriak az idei évtől? Ezt még nem tudhatják. Nagy volt a szárazság, hívatlan vendégként a jégeső is bekopogtatott hozzájuk de azért nem adják fel a reményt. Az eredmények még így is felveszik a versenyt a tavalyiakkal .. . Kyzivát elvtárs nem mulasztja el az alkalmat, hogy a melegágyban nevelt többezer növényfajta közül néhányat meg ne mutasson. A szegfűk a kedvencei. A nemesített, a szivárvány minden árnyalatában pompázó, bársonyos színű, bódító illatú virágok — az amerikai és a klatovi szegfűk keresztezése — a büszkesége. — Egy négyzetméteren kb. 270 fej borul egyszerre virágba — mondja, miközben szeretettel tekint végig a léleküdítő, vírító táblákon. — A nemesítés anyagi része nem kevésbé örvendetes — folytatja, mert ha csak 5 koronát kapunk is egy szálért, az is 1350 koronát eredményez egy négyzetméterről. De nálunk már februárban nyílnak a szegfűk, akkor, amikor még 8—9 koronáért árusítjuk -a természet ezen csodás ajándékát — mondja lelkesedéssel hangjában. Ilyen emberek ők. Fáradhatatlan, kitartó munkások, akik azért dolgoznak, hogy mindig újat, egyre többet nyújtsanak a népgazdaságnak, hogy a lehetőségekkel élve továbbfejlődjenek, újabb sikereket érjenek el Itthon és külföldön. KARDOS MÁRTA Az évforduló tiszteletére A kiszellői szövetkezetesek a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy terven felül 500 000 korona értékű terméket adnak népgazdaságunknak. E vállalás jelentős részét — több mint 330 ezer korona értékben — már teljesítették. Miből tevődik kl ez a jelentős öszszeg, amely — a kiszellői szövetkezet nagyságát tekintve — eljsmerést ébreszt az emberekben? A vállalás egyik jelentős pontja az, hogy terven felül 300 mázsa sertéshúst adnak el. S hogy a vállalást teljes komolysággal gondolták, bizonyítja az a 200 mázsa sertéshús, melyet terven felül adtak az államnak. Itt kell megemlíteni a szövetkezet sertésgondozójának, Galló Istvánnak a nevét, aki a hízósertések gondozásában ér el kiváló eredményeket. A sikerből oroszlánrész illeti a példás gondozót. Szintén szép eredményekkel dicsekedhetnek a tej eladásában, eddig 10 000 liter tejet adtak el terven felül. Agócs Vilmos A fejlődésben nincs megállás A derülátó könyvelő „Nyugtával dicsérd a napot" — tartja a közmondás, s valóban, sok benne az igazság. Mert ki hitte volna, hogy a kedvező telelés után, mikor már jó termésben bíztunk, csalódás érjen 'bennünket. A remény alapja megvolt — mint ahogy a statisztika is kimutatja —, az í őszieknek csak 1,4 százalékát kellett ki-, szántani, ami az előbbi évekhez viszonyítva nagyon jó arány. De örömünket elrontotta az esőben fukar tavasz, meg a forró nyár, s most nem egy zootechnikusnak okoz gondot, hogyan ossza be a termést. Csekey Ernő, a felsőszecsei szövetkezet , zootechnikusa is azt számolgatja, melyik a leggazdaságosabb út. Pedig náluk, ha az átlagot vesszük — nem is volt gyenge a termés. Búzából 31, árpából meg 26,5 mázsás termest takarított be hektáronként, vagyis az átlaghozam néhány kilóval túlhaladta a 29 mázsát. Hogy mégis gondot okoz a beosztása, annak is megvan az oka. A felsőszecsei szövetkezet a lévai járásban mindig a legjobb gabonatermesztők közé tartozott. Bár elsőségét most is megtartotta, mégsem érte el a szokott 35—40 mázsás hozamot. Á hús-, a tej-, a tőjástermelés tervét viszont a megszokott módon állították össze. Konkrétan szemlélteti ezt a hústermelési terv példája. A járási nemzeti bizottság 990 mázsa hús eladását várja el a felsőszecseiektől. Ök arra kötelezték magukat, hogy 250 mázsa sertéshúst adnak el terven felül. És amint mondták, felajánlásukat teljesítik is. Ami azt illeti, nem mindennapos teljesítmény, hiszen 226 kilogramm húst kell termelniök hektáronként. Vegyük azonban a dolgokat sorjában. A 199 hektáron 58 vagon gabona termett. Ebből mint magtermesztök 23,5 vagonnal adtak el a felsőszecseiek. További négy vagonnal vetőmagnak tesznek el és 11 vagon gaboqát mint természetbenit kap a tagság. Valóban „főhet" a zootechnikus feje, melyik utat válassza, amikor az állomány számára 59 vagon abraktakarmányra lenne szükség és a gabonaneműekből csak 16 vagonnal maradt erre a célra. Igen, valami abrak a fejősteheneknek is kell, mert szálas takarmányból sem adhatnak nekik akármennyit. A lucernát a szárazság miatt harmadszor nem is kaszálhatják, csak legelésre alkalmas. A zootechnikus azt kívánja, hogy augusztusban sok legyen az eső. Ez sokat segíthetne. Jobb lenne a legelő, több a répalevél, amivel bizonyos mennyiségű abrakot is megtakaríthatnának. A zootechnikus bizony nem látja rózsásnak a helyzetet. Gutyán János könyvelő azonban — mint tapasztalt gazdálkodó — derűlátóbb. — Voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is, mégis megtaláltuk a kiutat — mondja és mintha a zootechnikust is nyugtatni akarná, felsorolja, milyen lehetőségeket használhatnának ki. A kukoricát említi elsőnek. 30 mázsás hozam mellett 12 vagon abrak marad az állománynak. A takarmánykeverőből 20 vagon takarmányért 23 vagon keveréktakarmányt kapnak, ami 3 vagonnal növeli az abrak mennyiségét. A könyvelő a cukorrépától is sokat vár, 10 hektáron vetették takarmányozási célokra. Tavaly a takarmánycukorrépát becserélhették abraktakarmányra. Lehet, hogy az idén is lesz rá lehetőség, de ha nem, úgy ls sokat segít rajtuk «t cukorrépa. — Az igazság az, hogy szűkösen állunk — ismeri be a könyvelő is —, de gondos beosztással megtaláljuk a módját annak, hogyan segítsünk magunkjn. Mi tagadás, a könyvelő felsorolása után is maradt egy kis hézag a szükséglet és a készlet között. Minden esetre a termés elosztása — bár egyszerű dolognak tűnik — nem is olyan könnyű feladat. Nem lehet mindenben a „kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" módjára eljárni, mert a termeléshez szükséges, hogy a jószágnak abrak legyen. A társadalom is megköveteli a magáét, az újratermeléshez feltétlenül szükséges a vetőmag, és a tagság sem maradhat kenyér nélkül. A feladat tehát: megtalálni azt a helyes arányt, amely a szűkösebb termés esetén a leggazdaságosabb megoldást biztosítja. Ettől függ a gazdaság jelene és jövője. Éppen ezért használnak kl minden lehetőséget, ami a terv teljesítését segíti elő. BENYUS JÓZSEF A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG egyik irodájában arról beszélgettünk, hogyan vált be az Idei gabonabetakarításnál alkalmazott új prémiumrendszer. S hogy ne nyújtsam hoszszúra, mindjárt azt is eláruloip: leginkább az érdekelt, milyen tanulságokat és következtetéseket vontak le a dunaszerdaheíyi járás vezetői ; az új prémiumrendszerből, i Azt már tudtuk, hogy a dunaszer1 dahelyi járás mezőgazdasági üzemei az idei gabonabetakarításnál nemcsak a premizálás, hanem a díjazás terén is lényegesen eltértek a megszokott gyakorlattól. Fizetéskor csakis a kicsépelt mázsákat vették alapul, a prémium pedig a szemveszteségtől függött. Nagyobb szem-* veszteség — kevesebb prémium; ez mindenképpen ésszerű megoldásnak látszik. Hiszen az idei gabonabetakarításnál még az aratás gyors elvégzése sem nyom a latban anyi nyit, mint az a törekvés, hogy csökkentsék a szemveszteséget. Szép eredménynek számít, hogy a kombájnosok és a traktorosok nagyobb részben megérttették a helyzet komolyságát és a fő célt: a szemveszteség csökkentését tartották szem előtt. Hogy ehhez milyen mértékben járult hozzá a prémium? v Vitathatatlan, hogy ennek sokat köszöhetnek. Másképp nem tudták volna egykönnyen felhívni a figyelmet a népgazdaság e fontos tényezőjére. Anyagi érdekeltség nélkül semmilyen határozat vagy lelkesítő felhívás sem mozgósít nagy tettekre. Tavaly például szerte az országban legalább negyedmillió tonna gabona maradt a tarlókon. Ez 5—6 százalékos szemveszteségnek felel meg. A dunaszerdaheíyi járásban sem volt kevesebb, mint az országos átlag. Az Idén (eddig csak a hozzávetőleges számítások szerint) ennél kevesebb lesz. A szemveszteség csökkentése érdekében tavaly is hoztak határozato-* kat, jelszavakkal hívták fel rá a fi-* gyeimet, csakhogy ... Térjünk vissza a prémiumhoz, a« anyagi érdekeltséghez. Minj mondottuk, az előző években a kombájnosok a learatott hektárokért kapták a jutalmat, most a mázsamennyiség lett a mérvadó. S a prémiumnál meg a mázsamennyiségél ott volt a szemveszteség csökkentése is. A kombájnosok tehát mindenképpen anyagilag érdekelve voltak. Ehhez hozzájárult még egy további mozgósító erő — a természetbeni prémium. — Az a néhány száz kilogramm „prémium"-gabona sok mászát ho^ zott a mezőgazdasági üzemek raktárába — állítják a dunaszerdahelyiek. Sok esetben alig 1,2—1,5 százalék' volt a szemveszteség. Ezek után arra a kérdésünkre, hogy az idén alkalmazott premizálás a gabonabetakarításnál hogyan vált be, azt a választ várjuk, hogy kitű| nően. Meglepetésünkre egészen mást \ hallunk: | — Tény, hogy az idén a premizálással és a díjazással közelebb kerültünk a célszerű és Igazságos Jutali mazási módszerhez, de távolról sem használtuk ki az e téren kínálkozó lehetőségeket. Milyen türelmetlen emberek —

t gondolhatnánk. Ám nézzük meg kö-> zelebbről a magyarázatot. Igaz, hogy a tavalyihoz viszonyítva lényegesen javult a helyzet: igazságosabb a mázsamennyiség után fizetni, a prémium a szemveszteség csökkentésére fordította a figyelmet, de nem lehet a dolgot eltúlozni. Hiba lenne az embereket (akár kombájnosokat, traktorosokat) földre szállt angyaloknak' tekinteni. Mert például néhány napon belül rájöhettek (és rá is jöttek) arra, hogy a minőségi munka után is csekély a jutalmazásnál érez^ hető különbség. Tehát még az új díjazási és premizálási módszer is inkább a mennyiségre való törekvést támogatja. Hiszen a mázsameunyiség — menyiség! Kicsit jobban megereszteni a dobot, nagyobb sebességre kapcsolni — és a teljesítmény legalább 4 hektárral több lehet, vagyis 100—120 mázsával több. Ha mondjuk naponta 12 hektárról (28 mázsás hektárhozamnál) 6 százalékos szemveszteséggel „csak" 316 mázsát csépel, akkor még prémium nélkül is legalább 60 koronával többet kap a kombájnos és segédje, mintha gondos munkával 8 hektárról 2 százalékos szemveszteséggel csépelné ki a * gabonáit. Egyik esetben 168, a másikban 56 kilogramm a szemveszteség egy hektáron. Mindez persze csak játék a számokkal — gondolhatnánk. Pedig, sajnos, nem az. Kl ne tudná, hogy túlzott megterhelésnél még a nagy teljesítményű kombájnoknál is lényegesen növekszik a szemveszteség. Az említett esetben például 112 kg a különbség egy-egy hektáron. Egy 600 hektáron kalászost termesztő szövetkezetben? Hát még az országban a megközelítőleg 2,5 millió hektáron? De maradjunk a dunaszerdahelyi járásb an, ahol többszőr is hangsúlyozták, az idei gabonabetakarításnál az a legnagyobb pozitívum, hogy minden eddiginél jobban felhívta a figyelmet a szemveszteség csökkentésére. Sok helyen, különösen kezdete ben majdnem 1,5 százalékra csökkeni tették a szemveszteséget. Csak hát, mint említettük, az idén alkalmazott díjazás, premizálás még nem eléggé hatékony módszer volt a cél eléréséhez. Jól látják ezt a járás és természetesen a mezőgazdasági üzemek vezetői, sőt a kombájnosok ls. Most már arról van szó, hogy a következő évekre megtalálják a díjazásnak, ili letve premizálásnak azt a legcélszerűbb módját, amely mozgósító erőként hat majd a teljesítményre is, de elsősorban a szemveszteség csökkentésében teszi érdekeltté 'a kombájnosokat, traktorosokat. Igen ám, de hogyan? Bonyolult és nehéz dolog megtalálni a jutalmazás legcélszerűbb módját. Először is arról van szó, hogy meg kell találni a szemveszteség meghatározásának legigazságosabb módját. Be kell vallani, az idén' csak hozzávetőlegesen számítottuk ki, hogy, ennyi vagy ennyi százalék a szemveszteség — ezt több helyen is beismerték. Mert ki számolhatta volna össze, hogy egy-egy hektáron hány szem pergett a tarlóra, mennyi maradt a kalászokban és mennyi került a pelyvába, szalmába. Helyesen mondták tehát, hogy a veszteség utó-, lagos megállapítása csak hozzávetői leges volt. Előre kellene megállapítani a hektárhozamot — vélekedtek. Ez sem könnyű. Egy hektár vagy (nai gyon egyenlő gabona esetén) egy parcella várható hektárhozamához legalább 7—10 helyről kellene mintát Venni, S közvetlenül "az"aratás" előtt. így is lehet tévedni valamicskét, de bizonyára közelebb jutnánk ahhoz, mennyi termett volna veszteség nélkül egy-egy hektáron. Még mindig marad egy másik probléma, Az, hogy például a többmenetes aratásnál ki mennyiben részes a veszteségből. Ezt persze a komplexbrigád megoldhatja. Most jönne a nehezebbje. Még nincs annyi gépünk, hogy ne lenne szükségünk a kombájnok teljesítőképességének maximális kihasználái sára. Még kevésbé van annyi gabo< nánk, hogy (a tavalyi, feltételezett veszteséget véve alapul) belenyugodhatnánk 25—30 millió mázsa gabona elvesztésébe, amikor külföldről értékes valutáért vásároljuk a kenyér- és takarmánygabonát. A hektárhozam előzetes megállapítása lehetővé teszi, hogy a díjazás és a premizálás terén a jövőben az áldozatkész, becsületes dolgozó aszerint kapja jutalmát, milyen mértékben járult hozzá a népgazdasági szempontból legfontosabb, leggazdaságosabb módszerek alkalmazásához. A selejtet az iparban sem fizetik, sőt büntetik. — Nem lesz könnyű dolog — mondta Németh Jenő párttitkár —, amíg a gyakorlatba átültetjük az aratás díjazásának legcélszerűbb módszereit. De tavalyhoz viszonyítva már léptünk egyet. S ha csodát nem is várunk, bizonyára újra lépünk egyet — előre. Azt is hozzátette, hogy a fejlődésben ezen a téren sem lehet megállás. Igaza van. HARASZTI GYULA A vajnoryi EFSZ tagjai állami segítséggel a napokban fejezték be egy 470 köbméter befogadóképességű silógödör építését. Nagy előnye ez a közösnek, hiszen tovább szilárdíthatják a takarmányalapot, jövedelmezőbbé tehetik az állattenyésztést. (J. Remp felv.) 1984. augusztus 13. * <JJ SZÖ 5