Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-12 / 223. szám, szerda

Ifjúságunk eszmei nevelésének időszerű kérdései A CSKP XII. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósításában egyre időszerűbbé válik a dolgozók eszmei politikai és erkölcsi egységének elmélyítése. Nem frázis, ha leszögezzük, hogy közvetlenül ettől is függ a gazdasági feladatok teljesítése, a dolgozók részvétele a termelés irányításában és nem utolsósorban társadalmi életünk problémáinak megoldása. E feladattal kapcsolatban előtérbe kerül az ifjúság kommunista nevelésének kérdése, azé az ifjúságé, amely jelentős mértékben veszi ki részét szocialista társadalmunk továbbfejlesztéséből, a kommunizmus építéséből. A CSKP KB ideológiai plénuma ezért is mét hangsúlyozta, hogy a dolgozók kommunista nevelésének egyik legfontosabb területe az ifjúság nevelése. Prágai munkatársunk felkereste Libor Batrla elvtársat, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkárát, aki az alábbiakban válaszolt kérdéseinkre: • Mi az ifjúsági szövetség eszmei nevelőmunkájának fo feladata? A CSISZ, mint ifjúságunk egységes szervezete, Csehszlovákia Kommunista Pártjának felel az ifjúság körében végzett tevékenységéért. A CSISZ munkájában közös nevezőre jut a párt irányvonala és az ifjúság érdeklődése, igényei, helyzete. A társadalom fejlődése hatással van minden fiatal életére. Ahogy sikerül a CSISZ-nek megnyerni ifjúságunkat a társadalmi érdekek megvalósítására, úgy teljesülnek a CSISZ-tagok személyes kívánságai, vágyai is. Ha azt akarjuk elérni, hogy Ifjúsági szövetségünk betöltse küldetését, akkor a szó legszorosabb értelmében az aktív, önálló kezdeményezés iskolájává kell válnia. Az ifjúság körében kifejtett eszmei nevelőmunkánk egyik fő feladata a munkához, a tudomány és technika megismeréséhez és felhasználásához való helyes viszony állandó fejlesztése. Ma már sok Ifjúsági szervezetben a fiataloknak a termelésbe való aktív bekapcsolódása jellemzi a szervezet működését, és ez — véleményem szerint — jó eszköz az ifjúság jellemének pallérozásához. A CSISZ KB IV. plenáris ülése a CSKP Központi Bizottságának a párt Időszerű ideológiai munkájával kapcsolatos határozatai alapján kitűzte a CSISZ eszmei nevelőmunkájának időszerű feladatait. A fő Irányvonal: hozzájárulni a fiatal nemzedék szocialista tudatának kialakításához. Üjra bebizonyosodott, hogy helyes a CSISZ IV. kongresszusán leszögezett alapelv, amely kimondja, hogy az eszmei nevelőmunkában következetesen figyelembe kell venni a fiatalok korát, műveltségét, foglalkozását és szociális összetételét. • Az ifjúság politikai, gazdasági és kulturális ismereteinek bővítésében rendkívüli jelentősége van az eszmei nevelésnek. Milyen irányban nyilvá^ nul 'mejj' az ifjúság részéről a fokozottabb érdeklődés? Az utóbbi időben fokozódik az tfJfiság érdeklődése pártunknak a népgazdaság, a társadalmi élet, a kultúra és a művészet területén folytatott politikája iránt. Sok CSISZ-alapEzervezetben felkarolták ezt a spontán érdeklődést és választ adnak a fiatalok kérdéseire. Ezekben az alapszervezetekben az ideológiai tevékenység iránti érdeklődés, kifejezően megnyilvánul a szervezeti munkában, a munkahelyen és a közéletben egyaránt. Az eszmei nevelésnek az ifjúságra, gyakorolt hatását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy hiányosságok is vannak. Akadnak még olyan fiatalok, akik visszaélnek a szocialista társadalom nyújtotta kedvező tanulási- és munkafeltételekkel. Néhány CSISZalapszervezet mindmáig nem vesz tudomást a nemtörődömség, a munkához és a tanuláshoz való rossz viszony megnyilvánulásairól. Ezekből a szervezetekből hiányzik az egészséges közösségi szellem, amely egyöntetűen elítélné az ilyen jelenségeket. Többször vagyunk tanúi annak, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének néhány kérdését a fiatalok egyoldalúan, a szélesebb társadalmi összefüggések ismerete nélkül ítélik meg. Ennek gyakran az az eredménye, hogy egyes fiatalok nem képesek rugalmasan tájékozódni az ideológiai kérdésekben, sok esetben nem ismerik fel a hamis nézetet, az ideológiai veszélyt • Miben nyilvánulnak meg e téves nézetek? Amint az előbb említettem, sok fiatalnál tapasztaljuk az elmúlt időszak egyoldalú megítélését, az ürességet és a szkepticizmust — ami főleg a nem kielégítő nevelőmunka eredménye. Fiataljaink közül sokan megtorpannak az életben felbukkanó nehézségek előtt. Az eszmei nevelésnek sokkál hatékonyabb és rendszeresebb segítséget kell nyújtania a munkához és a tanuláshoz való helyes viszony kialakításában. Meg kell ismertetni a fiatalokat a CSKP vezető szerepével társadalmunkban; irányítani kell őket, hogy megértsék a mai fiatalságnak és az idősebb nemzedéknek a szocializmus győzelméért vívott harca közötti összefüggéseket. Meg kell ismertetni ifjúságunkkal a nemzetközi munkásmozgalom hatását a világ fejlődésére, továbbá a szocialista állam, a szabadság és a demokrácia kérdéseinek lényegét. Fontos, hogy eszmei agitációnk eredményeként az ifjúságban elvi ellenállás, elutasítás szülessen a burzsoá ideológiából táplálkozó különböző ellenséges nézetekkel, vagy az ún. nyugati életmóddal szem ben. Az eszmei nevelés keretében ifjúságunknak választ kell kapnia a CSÍSZ munkájával kapcsolatos időszerű kérdésekre. Elsősorban a CSISZ és a CSKP közötti viszonyról, a CSISZ küldetéséről, az ifjúsági mozgalom kialakulásáról stb. van sző. E kérdések ismerete hozzájárul a CSISZ fel adatainak sikeres teljesítéséhez, segít a szervezet munkájáért érzett egyéni felelősségérzet kialakulásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalok a CSISZ-szervezetekben csak a nevelő hatás céltáblái lennének. A fiatalságnak elegendő alkalmat kell adni arra is, hogy önállóan és tevékenyen érvényesülhessen. • A CSISZ KB a közeljövő ben milyen intézkedéseket fo ganatosít az ifjúsági szövetség munkájának fellendítésére? A CSISZ KB a IV. kongresszusán hozott határozatokból kiindulva több javaslatot készít elő a szövetség munkájának javítása érdekében. A Köz ponti Bizottság plenáris ülésein a mezőgazdasági termeléssel, ideológiai kérdésekkel, az ifjúság részvételével a termelésben és a CSISZ pionírszervezetével foglalkoztunk. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség egész tevékenységében továbbra is érvényes az elv, hogy ez a fiatalok szervezete, amelyben a fiúk és lányok érdeklődéssel és örömmel dolgoznak — ugyanakkor azonban szocialista társadalmunk érdekeit is szolgálja. Napjainkban a CSISZ egyik legégetőbb feladata: hatni az eszmei és erkölcsi nevelés területén! Ez nemcsak a munkaidő után kifejtett tevékenységgel, a szakköri munka bővítésével vagy a munkastílus megváltoztatásával érhető el, hanem a CSISZ fokozott munkájával a termelés területén is. Fokozni kel) az ifjúság aktivitását. Folytatni kell "a helyi CŠISZszervezetek tömeges megalapítását, a szakszervezeti üzem^ klubokkal karöltvei ifjúsági klubokat, könyvtárakat, kulturális és népművelési intézményeket, szakköröket kell létesíteni. Bővíteni kell a CSISZ részvételét a termelésben, a termelési folyamatok irányításában. Továbbra is igénybe kell venni a Szemfüles akciót. • Utolsó kérdésem: Milyen feladatok várnak az ifjúságra a mezőgazdaságban? A CSISZ-tagok segítségét a mezőgazdasági termelés fellendítésében a CSISZ KB múlt év szeptemberi III. plenáris ülése négy pontban jelölte meg: 1. Még több öntudatos, áldozatkész fiút és lányt toborozni a mezőgazdasági termelésbe. 2. A mezőgazdasági gépek kezelésének elsajátítása elsősorban az Ifjúság feladata! 3. Fokozni az ifjúság részvételét a mezőgazdasági termelés fejlesztésében: a talajjavításban, a takarmánytermesztésben és a tejtermelésben. 4. CSI

S Z-a lapszervezete k létesítése a mezőgazdasági üzemekben. Ezek a feladatok továbbra is időszerűek. Célunk az, hogy fiataljainkban felébresszük a mezőgazdaság iránti szeretetet. Propagandánkban tudatosítani kell, hogy ma már a mezőgazdasági munka szakképzettséget igényel — és kinek vannak meg erre a legjobb feltételei? Az ifjúságnak! Feljegyezte: SOMOGYI MÁTYÁS Ljuba Glaboua, a kijevi 175. iskola 10. osztályát végezte el ebben a anévben. Mindvégig kitüntetéssel tette le az osztályvizsgákat. Ljuba úgy löntött, hogy nevelőnő lesz s ezért a szünidő folyamán kéthetes gyakoraton kell részt vennie. Koloman Cich, a Csehszlovák Sajtóiroda riporere abban az iskolában Ismerkedett meg Ljubával, amelyben éppen gya•orlatát tôlď, s ebből az alkalomból néhány képben örökítette meg a újévi diáklány egy napját. Felvételünkön Ljuba éppen arra készül, hogy 6 nagyot ússzon a Dnyeper hús hullámaiban. (ČTK _ K. (Stcii felvételei) PARTIZÁNTALÁLKOZO (•ČTK) — Hanušovce nad Toplou kelet-szlovákiai község lakossága e napokban szeretettel készül egy történelmi jelentőségű évforduló megünneplésére. A községben augusztus 22-én és 23-án lesz a Čapajev-partizánegység több mint 200 volt harcosának találkozója, amelyen a Szovjetunióból érkező vendégek — volt partizánparancsnokok — velük együtt emlékeznek meg a 20 éw előtti dicső napokról. Az ünnepségek keretében a helyi kilencéves iskolát a Szlovák Nemzeti Felkelés iskolájának nevezik el és emléktáblát lepleznek le azon a házon, ahol az akkor illegális kommunista párt funkcionáriusai s a partizánegységek szervezői tanácskoztak. Az ünnepségeken népművészeti együttesek lépnek fel és ka t ona zenekarok hangversenyeznek. Qisszhang...| Visszhang... Vimhang., SZERZŐI „JOG" A PÉNZ VILÁGÁBAN A világ Irodalmi történését figyelemmel követő olvasó néhány hónappal ezelőtt számos forrásból értesülhetett arról a lelkes egyetértésről és dühödt tiltakozásról, amelyet egy nyugatnémet írónak, Hochhutnak A helytartó című drámája váltott ki nemcsak Nyugat-Európában, hanem az Amerikai Egyesült Államokban ls. Mélységesen humanista író vádolja benne a gyilkos fasiszta tébolyt és egyben az akkoriban tiltó ujjat nem emelő katolikus egyházi méltóságokat, főleg XII. Pius pápát. Ehhez az íróhoz fordult nyílt levélben Ladislav Mňačko a KULTÚRNY ŽIVOT 30. számában. Miért éppen hozzá? Hochhut nem engedélyezte művének előadását egyetlen szocialista országban sem. Minden bizonynyal attól tartott, hogy más célra használják fel alkotását, mint amilyenre íródott. Mňačko, bár megjegyzi, hogy nálunk ilyesmi semmiképpen sem fenyeget, megérti ós tiszteletben tartja Hochhut elhatározását. Annál is inkább, mivel, ő maga letiltotta legutóbbi könyvének a Megkésett riportoknak lefordítását és terjesztését a kapitalista és^ a szocialista országokban egyaránt. Egyrészt meggyőződése, hogy könyvét, amely fájdalmas vallomás a személyi kultusz éveinek törvénysértéseiről, az írói szándéknak megfelelően csak a hazai olvasó értelmezheti, másrészt joggal tarthatott a visszaélésektől is. Hiszen Nyugaton legutóbb például Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napját használták fel a kommunizmus elleni hangulatkeltésre. Hochhut álláspontját nálunk minden kiadó és színház tiszteletben tartja. Ez így erkölcsös, nem ls szólva arról, hogy a szerzői jognak vannak nemzetközileg elismert normát is. Mňačko álláspontját azonban egyesek — éppen Hochhut hazájában — nem akarják méltányolni. A nyílt levélből tudomást szerezhetünk a következő tényekről. A düsseldorfi Deutsche Zeitung (közben már fuzionált) ez év január 18—19. számában közölte Mňačko említett könyve Szenvedések kertje című elbeszélésének mintegy kétharmadát, önmagában már ez is szokatlan megoldás, s valószínű magyarázata, hogy a kéretlen „népszerűsítők" így kihagyhatták a szövegből niindazt, ami nem felelt meg a szájuk ízének. De ez még semmi. Célzatosan elferdítették az elbeszélés elmét, (Der rote Foltergarten — A kínok vörös kertje), az előszóban azt állítják, hogy a könyv csak Bratislavában volt kapható (néhány hónap alatt 300 ezer példány jelent ryeg szlovák és cseh nyelven), hogy a szerző a történeteket már évekkel ezelőtt megírta, csak nem merte nyilvánosságra hozni őket, hogy a cenzúra letiltotta az egyik elbeszélés beiktatását a kötetbe, (a kérdéses Írást maga Mňačko hagyta ki a válogatásból, viszont annak előtte megjelent a Kultúny životban és legalább 300 000 ember olvasta, stb. A szerzőt azonban még ettől is sokkal inkább érinti az a tény, hogy úgy látszik egy neves és immár fél évszázados múltra visszatekintő kiadó, a kölni fakob Hegner Verlag is felrúgja a törvényes előírásokat. Június elején hirdette egy börzelapban, hogy júliusban megjelenteti Mňačko könyvének fordításét. A könyv címe Itt már ekképpen módosult: Verbotene Reportagen, vagyis „sage und schreibe" — Betiltott riportok. Mit nem tesz a szenzáció és a jó „kseft" hajhászása! Mňačko joggal utasítja vissza a felháborodás hangján az Ilyen üzelmeket. Nem arról van szó ugyanis, hogy könyve valamilyen titkot árulna el tragikus és szégyenteljes dolgokról, mert azok közismerték, hanem arról, hogy 'ebből senki se kovácsolhasson tőkét a szocialista rendszer, pártunk és népünk ellen. S mivel a nyílt levél írója jól tudja, hogy a felháborodás hangja ez esetben csak falrahányt borsó, nem titkolja, hogy könyve megjelentetése esetében a lehető legnagyobb pénzbeli elégtételt fogja követelni a nyugatnémet cégtől. Erkölcsi alapállásénak szilárdságát bizonyítja, hogy ezt az összeget felajánlja a német fasiszták által a morvaországi Ploštlnában élve elégetett 27 férfi özvegyeinek és árváinak. NE KALLÓDJANAK EL AZ IRODALMI ÉRTÉKEK Már régen a hátunk mögött tudjuk azokat az éveket, amelyekre többek között rányomta bélyegét a művészet leegyszerűsített értelmezése. Nem véletlen ezért, hogy főleg az irodalomtudomány berkeiben mind többen hangsúlyozzák a két világháború közti irodalom tárgyilagos és átfogó felmérésének szükségességét. A minap a SLOVENSKÉ POHĽADY 7. számában olvastuk Miloš TomCfknak Aa. értékekről és az értékelésről című cikkét, amely szintén sürgeti a szocializmus korát megelőző irodalmi jelenségek feltárását, rendszerezését és az igaz értékek átmentését. A szlovák irodalomtudomány ehhez a munkához tulajdonképpen alig egy éve látott hozzá, miután pártunk rehabilitált néhány jelentős írót és kulturális dolgozót, akik a húszas és a harmincas években a DAV-nak, a leghaladóbb avantgarde törekvéseket képviselő művészi csoportosulásnak voltak a tagjai. Ez lehetővé tette a csoport politikai arcélét és művészi tevékenységét burkoló mesterséges köd eloszlatását. Viszont itt sem történt több — állapítja meg a cikkíró — csak annyi, hogy a DAV tagjainak alapállását haladónak ismerjük el, de nem beszélünk művészi rangsorolásukról, vagyis tehetségükről, ízlésükről, útkeresésük minőségéről. Helyes most ezekre a kérdésekre összpontosítani a figyelmet, de helytelen lenne, ha érdeklődési körünkön kívül rekednének a két háború közötti Irodalom más irodalmi értékel, amelyekről az utóbbi tizenöt esztendőben szó sem esett. M. Tomcík arra ösztönöz, hogy minden művészeti jelenséget a történelmi összefüggések és az adott kor ellentmondásai tükrében vegyük szemügyre s így ne kallódjon el egyetlen egy érték sem. Szükségesnek tartja elsősorban olyan írók munkásságának felmérését, akik különösen a- fasizmus előretörése éveiben — bár nem képyiselték a kimondottan forradalmi szárnyat — hangot emeltek a haladás nevében. Példaképpen megemlíti E. B. Lukáčot, aki nem egy-két versében, hanem három kötetben tett tanúbizonyságot antifasizmusáról. Felsorolja ezután még M. Rázus, J. C. Hronský, M. Urban, V. Beniak, P. G. Hlbina, J. Nižnánsky és T. J. Gašpar nevét is, akik közül néhányan politikai alapállásukkal kompromitálták magukat, viszont alkotásaik között akad olyan érték, amelyet kár volna sorsára hagyni. A cikkíró szerint az irodalomtudomány ebben a viszonylatban csak akkor fejthet ki eredményes munkásságot, ha a kiadók támogatni fogják, vagyis ha újra fokozatosan megjelentetik a hitelt érdemlő és elvitathatatlanul színvonalas műveket. Nézetünk szerint e munka megéri a fáradságot és gazdag hozammal járhat, amennyiben minden mozzanatában következetesen érvényesülni fognak a marxista esztétika törvényei. Egyetlen nemzet sem mondhat le ugyanis a múlt értékes irodalmi örökéről. Ennek kapcsán még egy gondolat merül fel bennünk. Vajon akadnak-e a mi sorainkban is kezdeményező és hozzáértő emberek, akik nagy szorgalommal és szeretettel hozzálátnak az első köztársaság ma is értéket jelentő magyar irodalmi alkotásainak átmentéséhez? Úgy hiszem, hogy kezdetnek jó lenne néhány lírai és prózai antológia megjelentetése, amely legalább hozzávetőleges képet nyújtana a múlt sokszínű irodalmi törekvéseiről. Egy-két próbálkozás már elkönyvelhető (Sellyei József, Forbátti Imre, Győry Dezső), de úgy hiszem sokkal többre is telik a Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségétőL KÖZÖS KULTURÁLIS ÉRDEK Bartók Béla népzenei hagyatékának jelentős része — majdnem két évtizeddel a világhírű magyar zeneszerző halála után — még mindig nem került kiadásra. Erról az érthetetlen tényről beszél a számonkérés hangján Demény János, az Oj 1RÄS 8. számában. Többek között megtudjuk, hogy a magyar népdalok gyűjteményét sem Ismerjük teljes egészében. Az 1924-ben megjelent 320 dallam csak egy töredék, nem is beszélve arról, hogy a kötetnek azótl sem jelent meg új kiadása. A legnagyobb gyűjtésnek, amely a román népdalokat öleli fel, még Bartók életében megjelent mintegy egyharmada. Azóta semmi, annak elienére, hogy a cikkíró tudomása szerint Bartók, mielőtt Amerikába távozott, a több mint kétezerötszáz dallamot és 1752 dalszöveget tartalmazó gyűjtemény egyik példányát Kodály Zoltánnál, a másikat pedig Szabolcsi Bencénél hagyta hátra. „Húsz esztendeje immár hol fekszik ez a gyűjtemény?" teszi fel a kérdést Demény János. Ezek után részletesen foglalkozik a szlovák népdalok gyűjteményének sorsával is. Ezt a mintegy 2600 népdalt tartalmazó anyagot a zeneszerző átadta a Matica slovenskának. A cikkíró kiemeli, hogy a gyűjtemény 1959-ben kiadott első kötete nemcsak Kelet-Európában, hanem világviszonylatban ls eddig a legnagyobb méretű es ezért komoly elismerés illeti a szlovák tudományt. Azóta azonban hiányzik a folytatás és még ennél ls nyugtalanítóbb kérdés: „Hol fekszik az eredeti és végleges gyűjtemény?" Ezzel kapcsolatos álláspontját így szövegezi meg: „Erről a magyar-szlovák közös bánatról mégsem kellene hallgatni tovább!" Űgy hisszük, hogy hazai zeneelméleti szerveinknek valóban folytatniuk ' kellene a szlovák népdal-gyűjtemény kiadását, hiszen ez valóban közös kulturális érdek. G. I. • W84. augusztus 12. * Sgf) g