Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-12 / 223. szám, szerda

Az ember diadala a természet fölött rtSK^ "t" aJSSÍ^??

1 A háború maradványai még mindig kísértenek. A Dukla-hágé környékén a felszabadulás óta mintegy 30 000 aknát tettek ártalmatlanná néphadseregünk tűzszerészei. A képen: A Ladislav Michek vezette osztag rejtett robbanóanyagok után kutat a Csehszlovák Hadsereg Emlékműtől nem messze. (Bodnár felvétele — ČTK) Ma sem babra megy a játék Ma, ha a Felkelésről beszélek a fiataloknak, sokszor el sem bírják képzelni, milyen nehézségekkel kellett megküzdeníink az emberek szervezésénél, mennyi fegyelmezettségre, szívósságra és éberségre volt szükségünkl Mint kommunistát és a Banská Bystrica-i Forradalmi Nemzeti Bizottság tagját néhány héttel a Felkelés kitörése előtt azzal bíztak meg, tapogassam kl, milyen a breznói helyőrség hangulata, kiben lehet megbízni, kire lehet számítani stb. ... A breznói kávéházban kellett felvennem a kapcsolatot egy szakaszvezetővel. A jelszó: „Katlan" a válasz: „Sapka". Elmentem a kávéházba. Körülnéztem s látom: — két szakaszvezető is ül a teremben. Vajon melyik az én emberem? Letelepedtem az egyik mellé s rendeltem egy korsó sört. — Már régebben Breznőn szolgál? Mondja kérem, hol kaphatnék itt egy üstöt? -- Nem tudom — felelte félvállról. Nem ez az igazi — gondoltam. Kisvártatva átültem a másikhoz. De hiába pengettem az „üst témát", az sem kapcsolt. Valami „nem stimmelt". Talán a harmadikra kell várnom? Kortyolgattam a sört s vártam türelmesen — de mindhiába. Harmadik katona nem jött. Tehát kezdhettem elölről. Újra odaültem az első szakaszvezetőhöa, s Ismét megszólítottam. — Milyen furcsa, hogy itt Breznón senki sem tudja megmondani, hol vehetnék egy katlant. — Katlant? — figyelt fel a szakaszvezető. — Igen — nálunk ezt üstnek mondják .. . — Akkor miért nem kezdte úgy mindjártl Azt én is megmondom: „sapka"! S máris egy húron pendültünk. Valahányszor meggondolatlanul fecsegő emberekkel találkozom, eszembe jut ez a szakaszvezető; amíg nem hallotta a helyes Jelszót, szóba sem állt velem, s türelmesen várt. Pedig csak árnyalati különbségtől volt szó. De hát az is elronthatta volna a dolgot. Erre az epizódra gondolok akkor ls, ha a vonatban, kávéházban vagy másutt fiatal katonákat hallok, amint egységük belső életéről beszélnek. Előre tudom, mit válaszolnának, ha szóvá tenném: „Igen, de akkor nem babra ment a Játék." Pedig mindnyájunknak tudnunk kell, hogy az éberség mindig helyénvaló, mert ma ls vannak olyanok, akik hazánknak s társadalmunknak ártani akarnak. —jo— A tűlevelű erdők borította hegyoldalak gazdag ásványi lelőhelyeit már a XtV. században jól ismerték Turnov környékén. Két évszázad sem telt bele és a hozzáértők olyan ügyesen csiszolták a drágaköveket, a cseh gránátot és kristályokat, hogy mesterségükkel messze földön hírnévre tettek szert. A XVIfll. században a turnovi drágakő-csiszolók legfőbb kereseti forrásuknak külföldi utazásaikat tartották. Gyakori olaszés oroszországi látogatásaik alkalmával jó pénzért árusított termékeik ellenértékeképpen drága nyersanyagokkal megrakodva és persze gazdag tapasztalatokkal, műszaki ismeretekkel tértek haza. Az ásványok, kristályok, csiszolásának művészete az évszázadok során így szállott apáról fiúra.,. A TUDÓSOK SEM NYUGODTAK Ä kristályok, féldrágaköyek összetételeit vizsgálva, elemezve soha nem sejtett lehetőségekre bukkantak. Így történt, hogy amihez a természetnek több százezer, vagy akár millió évre volt szüksége, azt nekik, kitartó munkájuk eredményeként néhány héten, sőt napon belül, mesterséges úton sikerült előállítaniok. A tudósok laboratóriumaiban napvilágot látott egységes struktúrájú, úgynevezett monokristályok nagy győzelmet jelentettek. Rövidesen a szintetikus úton előállított féldrágakövek egész sorával lepték meg a világot. A műrubinok, szafírok, topázok, smaragdok, melyeknek tulajdonságai, színe, alakja alig különbözött a természetes kövekétől, úgy ütötték fel fejüket a szakemberek műhelyeiben, mint eső után a gomba. És ez volt a szerencse. A századforduló a gazdasági élet rohamos fejlődósét hozta magával. Az ipar egyre nagyobb igényeket támasztott, egyre mohóbban nyelte el a természeti kincsekben azelőtt gazdagnak vélt hegyvidék ajándékát, mely azonban nem bizonyult kiapadhatatlannak. A helyzetet a haladás vívmánya: az emberi kezek alkotta, jóval olcsóbb mesterséges kövek megjelenése mentette meg. A megtévesztésig hű példányoknak az eredetiektől való megbízható megkülönböztetésére a század elején Turnovban kutatóintézetet nyitottak, melynek hatásköre 1935-ben a drágaés féldrágakövek technológiai feldolgozásával és a monokristályok szintetikus úton történő előállításával bővült. Josef Káčer, a turnovi üzem egyik Idős szakembere és krónikása dióhéjba foglalva így jellemzi a múltat, a mai üzem létrejöttét megelőző eseményeket. Ml A HELYZET MA? Káčer elvtárs homlokára tolja szemüvegét: — A kísérleti intézet, a sarkon túl, ma is működik. Mi pedig főleg szintetikus kövekből, monokristályokból különféle célokra csapágyakat gyártunk, csiszolunk é» fúrunk. A villamos mérőeszközök, repülőgépmflszerek alkatrészei, a műzafírból készült gramofontűk és a textilgépek fonalvezetői, az achátból előállított mérlegcsapágyak mind tőlünk kerülnek ki. Ugyan mit kezdene a modern rádiótechnika korszerű félvezető kristályaink nélkül? Se szeri, se száma a szintetikus monokristályok küldetésének, melyek még az orvostudományban, a geológiában, sőt az asztronómiában is \ nélkülözhetetlenek. A nemrég feltalált, világhírnek örvendő laser legfontosabb alkatrészei is turnovi eredetűek. A műszer a rubin monokristályok segítségével úgy összpontosítja a nap sugarait, hogy egyetlen négyzetcentiméternyi területen 100 millió wattnyi életet, vagy halált jelentő energiát képes kifejleszteni. A turnovi üzem A MAGA NEMÉBEN AZ EGYETLEN HAZÁNKBAN. A mesterséges rubin bölcsőjévé 1958ban vált. Azóta látja el termékeivel a Nové Mesto nad .Metujlban létesített PRIM és a štemberki CHRONOTECHNA őragyárakat. Miből készülnek az értékes alkatrészei!? Bohuslav Holata technológus nem fukarkodik a felvilágosítással. — A szintetikus nyersanyagot az ústli vegyiüzemből kapjuk. Feldolgozása, csiszolása, fúrása kizárólag a mi feladatunk — mutat a mikrofúrök fölé hajló fiatal nőkre. Zdenka Picková, a műhely mestere á rubinok előállításával kapcsolatban így vélekedik: — Nem is hinné az ember, milyen fárasztó ez a pepecselő munka, mely annyi kézügyességet, könnyedséget és türelmet igényel. Csak a nőkben összpontosulnak mindezek a tulajdonságok, közülük ls csak a fiatalokban, akiknek még kifogástalan a látásuk — mondja nem minién elfogultság nélkül, majd megindokolja állítását: — Mások aligha vállalkoznának rá, hogy napestig ezekkel a hajszálvékony fúrókkal és puszta szemmel alig látható kövecskékkel bajlódjanak. És valóban. Az Itt készülő rubinon legkisebbjeinek átmérője mindössze 0.8 mm. A 0,06 mm-nyi vékony fúróval lyukasztott nyílások mintha nem ts lennének bennük. resen túlteljesítik és még a megengedett selejtet sem 'érik el. Hogyan állapítható meg a miniatűr termékek minősége? A mikroszkóp alá helyezett rubinok ellenőrzése nem okoz nehézséget. A lányok kezében sebesen forognak a csipeszek, hogy ügyesen és biztonságosan eltávolítsák a hibás kövecskéket, akárcsak hamupipőke mesebeli galambjait látnánk. — A szinte selejtmentes termelés azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerjük a hulladékot — figyelmeztetnek a lányok. Munkájuk jellegéből következik a nagy mennyiségű hulladék. — A kész termékek súlya a vegyi üzemből kapott nyersanyaga nak mindössze 3—4 százalékát teszi. Ezer rubinkövecske előállításához pedig kb. 250 karát anyagra (1 karát 0,2 gramm) van szükség — tájékoztat Holata elvtárs. Fickóvá elvtársnő a munkatermelékenységre tereli a szót. — Egy dolgozó egyetlen műszak során két egyszerűbb munkaművelettel átlagoA fiatalok mégis ÉRDEKLŐDÉSSEL VÉGZIK MUNKÁJUKAT, nem tartják, unalmasnak, de még terhesnek sem. A legtöbbjüknek nagyon is a szívéhez nőtt, lelkesednek érte. Különben dehogy alakulhatott volna meg Véra Retrová vezetésével 1960-baň a csiszoló műhelyben az első szocialista munkabrigád. A 9-tagú lánycsoport még a gépbeállítő műszerész feladatkörét is elsajátította, hogy megtakarítsa az aránylag drága munkaerőt. A legfiatalabb lányok 20-tagú csoportja, melyre a rubinok fúrását bízták, éppen holnap nyeri el példás eredményeiért a szocialista munkabrigád címet. Már felkészültek az ünnepélyre, melyet az üzemi bizottság oly nagy gonddal és szeretettel rendez. Most is arról beszélnek-munka közben. Hiszen este táncmulatság is lesz az üzemi klubban ... — Megérdemlik — mosolyog Holata elvtárs —, normáikat rendszesan 10 000 RUBINKÖVECSKÉT IS MEGCSISZOL — mondja. Természetesen akkordmunkában dolgoznak. A tervet még akkor is teljesítik, ha az új munkaerők betanítása elég sok idejüket veszi igénybe. Olyan nagy volna itt a fluktuáció? Bizony, ez is előfordul, tekintettel a lányok fiatal korára — válaszolja a mester, majd így fűzi tovább gondolatait: — A lányok sorsa, hogy főkötő alá kerüljenek. Ez így természetes és rendben ls volna. A bökkenő másutt van: férjhezmenetelük után sokan hátat fordítanak az üzemnek. Mintha nem volna korszerűen berendezett bölcsődénk és óvodánk, Elfelejtik, hogy a normákat és a tervet az üzemnek teljesítenie kell

( hogy termékeink a népgazdaság számára nélkülözhetetlenek. És ez így Igaz. A tenyérnyi kis dobozokat, melyeknek mindegyike a 10 000 rubinkövecskével 9—10 000 korona értéket képvisel, türelmetlenül várják óragyáralnk, ugyanúgy, mint az itt készülő egyéb termékeket' a nehéz- és a pontosgépipar többi üzeme. De nemcsak' a mfeink tekintete fordul a XII. kongresszus címét viselő üzem felé. A szocialista tábor országai hasonló érdeklődést tanúsítanak az értékes alkatrészek iránt. KARDOS MARTA FÖLDÜNKÖN a legjobb éghajlatú vidékeken a legkiválóbb minőségű talaj kétmillió hektárján termesztenek dohányt. E területen 60 millió tonna cukorrépát lehetne termeszteni és belőle 200 millió ember számára cukrot gyártant, még abban az esetben is, ha fejenként évi 40 kilogramm cukrot fogyasztanának. — Kéz nélkül maradtál? — kérdezte a fiát. — Hogy fogsz dolgozni, mibői fogsz élni? Inkább a lábadat hagytad volna ott, kéz nélkül csak félember vagy. Fia bólintott, haragudott az apjára, Markára, az emberekre. Galbavý rámosolygott Schnitzerék gyerekeire meg a szovjet katonákra, akik meg-megálltak a templom előtt összeverődött tömeg mellett. Sarkon fordult és a plébániára ment. — Hová ... hová tették a gyerekeimet? — hallatszott egy rikácsoló hang a Tesárékat, Lilit és Violát, az amerikai pilótákat körülvevő emberek háta mögött. — Hová... tették a gyerekeimet? A szovjet katonák félre húzódtak, a závodiak, férfiak, aszszonyok és gyerékek, az amerikai pilóták is hátrább léptek, az ostobák nevettek, a szánakozók megdermedtek, Schnitzerné kócosan, őszen odarohant a gyerekekhez. A két kislány FORDÍTOTTA TÓTH TIBOR megijedt, kissé el is húzódtak tőle. Hozzájuk hajolt, közelről nézett a tizenhároméves Lili hosszú, lapos arcába, amelyen mintha nem is volna orr, megsimogatta rendetlenül befont fekete copfját, aztán a tízéves Violára nézett, kerek arcának gödröcskéire, megsimogatta haját, hosszúra nőtt bubifrizuráját, kicsücsörödő száját, amely olyan volt, mintha mindig cukorkát szopogatna — aztán hirtelen felegyenesedett, az emberekhez fordult, rájuk kiáltott: — Hol... hol van a Hauptmann? Hová... hová tették a gyerekeimet? Elrohant, faképnél hagyta a megrökönyödött, megdöbbent embereket. Marka a földre tette a villanyfőzőket, melegítőket, kézen fogta Lilit és Violát, rohant velük az anyjuk után. Karon fogta Schnitzernét, hazavitte a Bernadte portára, ahol Schnitzerné karácsony óta rejtőzött. Néhány nap múlva a závodi partizánok. Tesár és šiška, meg a fiatal Letanovský, aki apja halála után Závodban a helyi nemzeti bizottság elnöke lett, üldözni kezdték Bernadičot, azzal vádolták, hogy ő jelentette fel a partizánokat, Letanovskýt és Schnitzeréket. Csak Markának köszönhető, hogy apját nem tartóztatták le és nem ítélték el, bár Bernadionak így is egy ideig a bátyjánál kellett rejtőznie Felsőbrezányban. — Nem maradok többé Závodban, — mondta Marka Tesárnak a háború után, nyár elején. — Nem akarok itthon maradni. Hát te, Števo? Nem kellene Letanovský Jozsó szekerét tolnod. Nincs Igaza, hogy úgy rátámad az apámra, mert az ón apám nem jelentett fel senkit, sem a megboldogult Letanovskýt, sem Schnitzeréket, sem a partizánokat. Sohasem tett volna ilyet. Szerencsére én is veletek együtt részt vettem a felkelésben. Talán már nem ls élne, ha nem vagyok. Haragszom rád ós ... Isten veledl BernadlC Marka Závodból Pozsonyba ment, Schnitzerné gyerekeihez. Tesár megharagudott rá. Attól fogva gyűlölte, mert azt hitte, a lány nem akarja ilyen csonkán, félkezesen. De azért megmaradt benne a vágy Marka után, közte és šiška közt a lány távozása után csendes harag mélyült, mert Šiška anyja és kislánya halálával vádolta Tesárt, így védekezett saját lelkiismerete ellen, amiért otthagyta Tesárt a Klín lejtőjén az aknavetők tüzében. — Nos... gtachovič plébános szótlanul Nagy József rajza ült a zöld karosszékben a járási nemzeti bizottság irodájában, a töprengő Tesárra nézett, üres kabátujjára, amelyet a bal zsebébe dugott, nehéz állkapcsa lepittyedt, úgy gondolkozott. A könyvekre gondolt, amelyekre irodájában vér fröcscsent, meg Markára, aki azon a szörnyű szeptemberi éjszakán Schnitzerék gyerekeivel jött hozzá és azt mondta: „A plébánián senki sem fogja keresni őket — de Tesár a torony alatt van — az ócska vasajtó előtt." Gyönge testén bizonytalanság remegett végig, arra gondolt, talán illetlenül avatkozik be a dolgokba, bár köze van hozzá« juk. — Nos.,.! Stachovlö plébános még mindig hallgatott. — Nos, kérem ... f — Tesár összehajtogatta a levelet, viszszaadta StachoviCnak. — Tulaja donképpen miről van szó? Stachovlö tekintete végigfutott a tarka, préseltlemezből készült íróasztalon, szekrényeken és állványokon. — Én kérem ... e — Azt hiszi, Markának" igaza van? — Nemcsak hiszem, tudom ls. — Stachovič egy pillanatra elhallgatott. — Azért bátorkodtam felkeresni, hogy elmondjak' valamit, amit talán nem tud. Pedig tudnia kell. Tesár-gömbölyödő arca magabiztosan csillogott, kételkedve mosolygott StachovICra, (FOLYTATIUK) ÜJ SZÖ 4 * 1B64. augusztus