Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-11 / 222. szám, kedd

A nemzetközi értekezlet — űt a kommunista mozgalom egysége felé A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE Moszkva (TASZSZ) — „A nemzet­közi értekezlet — út a kommunista mozgalom egysége felé." Ezzel a cím­mel közli a Pravda hétfői vezércik­két. A cikk bevezetőül rámutat, hogy a kommunista és munkáspártok nem­zetközi értekezletének kérdése ma az egész világ kommunistái érdeklődésé­nek homlokterében áll. E kérdésben két álláspont alakult ki. A pártok ab­szolút többsége amellett foglal állást, hogy a közeljövőben összeüljön az értekezlet Ezt az álláspontot vallja az SZKP is. A Kínai Kommunista Párt vezetői viszont úgy vélik, hogy. leg­korábban 4—5 év múlva, de inkább sohasem kell összehívni az értekez­letet. A nemzetközi kommunista ipozga­lom történetében már száz év óta rendszeresen tartanak nemzetközi kongresszusokat és értekezleteket a forradalmi harc közös feladatainak kollektív megvitatására. Ez az együt­tes alkotómunka legcélszerűbb forrná ja. Az 19S7. és 1900. évi értekezletek igen nagy jelentőségűek voltak. Az utóbbi tanácskozás óta már négy év telt el, azóta igen sok fontos változás történt a világhelyzetben, s mindez megköveteli a kollektív tanulmányo­zást és vitát, az újabb értékeléseket és következtetéseket. E négy év alutt ezenkívül mélyreható nézetelté­rések is felszínre kerültek, e nézet­eltérések egyre súlyosabbakká vál­nak, sőt ma már nyílt konfliktussá fejlődnek. Ha nem számoljuk fel kö­zös erőfeszítésekkel ezt a konfliktust, a nemzetközi kommunista mozgalom szakadásához vezethet. A cikk ezután rámutat, hogy a né­zeteltérés igen nagy kárt okoz a kommunista mozgalomnak, a kínaiak által sugallt frakcióharc megköny­nyíti a reakció támadásait. Ezért rendkívül fontos, hogy lépéseket te­gyünk a jelenkor összes imperialista­ellenes erőinek egyesítésére. A kínai vezetők — ellentétben a pártok abszolút többségének vélemé­nyével — kijelentették, hogy a mai viszonyok között senkinek sincs joga összehívni a nemzetközi értekezletet, s „megengedhetetlen, hogy egy párt vagy a pártok egy csoportja hívja össze a tanácskozást. Amikor emlé­keztették a kínai vezetőket arra, hogy az 1957. évi értekezlet a Szovjetunió Kommunista Pártjára bízta a tanács­kozások összehívását a testvérpártok­kal való konzultáció mellett, a kínai vezetők azt állították, hogy a kon­zultáció követelménye az egyöntetű egyetértést jelenti. Ez az álláspont — írja a Pravda — azt jelenti, hogy egyetlen párt önké­nyesen meghiúsíthatja a nemzetközi fórum összehívását még akkor is, ha a többi párt a tanácskozás mellett foglal állást. Eszerint egyetlen párt (megakadályozhatná bármely kérdés kollektív megvitatását. Ez az igény azt mutatja, hogy egy párt rá akar­ja erőszakolni saját akaratát az egész nemzetközi kommunista mozgalomra. Az ilyen igényekkel azonban egyet­len marxista—leninista sem érthet egyet. Az értekezlet összehívása elleni második „érv" az, hogy „a KKP és az SZKP konzultáció útján még nem alakított ki egységes véleményt". A KKP vezetői minden eszközzel ki­térnek a konzultáció elől, szüntele­nül rágalmazzák az SZKP-t, s ugyan­akkor értésére adják az ingadozók­nak, hogy a nemzetközi értekezlet csak akkor lehet eredményes, ha a kollektív megvitatásra szoruló összes kérdéseket előzőleg két pőrt — az SZKP és a KKP — megvitatja és meg­oldja. Vitathatatlan, hogy az SZKP és a KKP kölcsönös megértése lényegesen elősegítené a nemzetközi értekezlet sikeres lebonyolításét — írja a Prav­da. — Az SZKP nagy jelentőséget tu­lajdonít a KKP-vel történő kétoldalú konzultációnak. Tavaly nyáron az SZKP Központi Bizottságának kezde­ményezésére összeült a két pőrt kül­döttsége, a kínai küldöttség azonban félbeszakította a tárgyalást. Azóta a KKP vezetői semmilyen érdeklődést sem mutattak az SZKP-val történő konzultációk iránt, hanem kifejezet­ten fokozták rágalomhadjáratukat az SZKP és a többi marxista—leninista párt ellen Az azóta eltelt egy év alatt az SZKP Központi Bizottsága többször hangoztatta készségét egy újabb találkozóra, bosszú időre egy­oldalúan megszüntette a nyilvános vi­tát, több építő jellegű javaslatot tett az egység érdekében. A KKP vezetői azonban mindezeket a javaslatokat elvetették. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az SZKP-nak sohasem volt az a véle­ménye, mintha egy, vagy két párt el­különülve magára vállalhatná az egész nemzetközi kommunista mozga­lom sorsát érintő problémák megoldá­sát — folytatódik a cikk. — Ha Így gondolkoznának, ez azt jelentené, hogy visszatérnénk a személyi kultusz időszakához, alá- és fölérendelt pár­tokra osztanánk a mozgalmat. Az idő­szerű problémákat és a nézeteltéré­seket az összes marxista—leninista pártok együttes erőfeszítéseivel kell tanulmányozni és megoldani. A kínai vezetők, amikor a problémák megol­dására két párt megegyezésének az útját javasolják, a nemzetközi érte­kezletet formális, parádés találkozó­á akarják tenni, amelynek egyetlen feladata az lenne, hogy a többi párt aláírja az előregyártott döntéseket. Ez a szemlélet gyökeresen ellent­mond a pártok közötti viszony lenini elveinek. A tanácskozás ellenfeleinek követ­kező „érve" az, hogy az előkészítés nem elégséges, s nem folyt konzul­táció a testvérpártokkal. Az igazság az, hogy 1982 óta már két esztendeje folyik a konzultáció, valóságos nép­szavazás zajlott le a pártok között, s ma már teljesen világossá vált az összes pártok álláspontja. A pártok abszolút többsége ragaszkodik ahhoz, hogy ne halogassuk hosszú időre az értekezletet. Többen javasolják, hogy körülbelül a jövö év közepén kerül­jön sor az új nemzetközi találkozóra. Ami pedig az előkészítő munkát ille­ti, ez abban áll. hogy a nézeteltéré­sek leküzdésén és az egység megszi­lárdításán kell munkálkodni. Az SZKP és a többi marxista—leninista párt fáradhatatlanul ezt teszi az utóbbi négy esztendőben. Sajnos, a kínai ve­zetők makacsul kitérnek ez elől, nem hajlandók felhagyni a nyilvános szó­csatával és a testvérpártokban vég­zett aknamunkával. Nemrég ismét ci­nikusan kijelentették, hogy „tovább is ugyanazt fogják csinálni, mégpedig erősebben és jobban", amit eddig. Ogy látszik, az ilyen „előkészítő mun­kához" akarnak mindenáron időt nyerni, s ezért akarják 4—5 évre, vagy még hosszabb időre kitolni az értekezlet összehívását. A Pravda a továbbiakban megálla­pítja, hogy az 1960. évi moszkvai ér­tekezlethez hasonlóan most is szer­kesztő bizottságot kell alakítani az új találkozó kollektív előkészítésére. A bizottság összetétele körül azok provokálhatnak vitát, akik meg akar­ják hiúsítani a tanácskozást. A test­vérpártok véleménye szerint a kiút igen egyszerű: ugyanaz a huszonhat párt alkossa a szerkesztő bizottságot, amely 1980. októberében és novem­berében sikerrel teljesítette feladatát. E bizottság a következő országok pártjaiból áll: Albánia, Argentína, Ausztrália. Brazília, Bulgária, Cseh­szlovőkia, Egyesült Államok, Finnor­szág, Franciaország, India, Indonézia, Japán, Kína, Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szíria, Szov­jetunió, Vietnami Demokratikus Köz­társaság. Ebben a bizottságban a for­radalmi mozgalom minden főbb tér­sége — a szocialista országok, a fej­lett tőkés országok, a fejlődő új ál­lamok, a nemzeti függetlenségükért harcoló országok — képviselve van. Az SZKP a napokban azt javasolta, hogy a felsorolt pártok küldjék el képviselőiket a szerkesztő bizottság­ba, amely december 15-én Moszkvá­ban fogjon hozzá munkájához, ha a testvérpártok ezt elfogadhatónak tart­jők. A szerkesztő bizottság összeülé­séig ily módon elég idő marad, s ezt a bizottságban részt vevő pártok jól felhasználhatják az eddigi vitaanya­gok tanulmányozására, a különböző nézetek egybevetésére, a javaslatok h|á|n|y A FRANCIA KOMMUNISTA PART politikai bizottsága nyilatkozatában a francia gépkocsiiparban keletkezett súlyos helyzettel foglalkozik. Felhívja a figyelmet arra, hogy ebben az ipar­ágban válság kezdődik, melynek első következményei már megmutatkoztak. Csökkentették a béreket és bevezet­ték a nem teljes munkahetet. (CTK) ÉSZAK-RHODESIA északkeleti ré­szén újabb vallási és törzsi zavargá­sok voltak. A legutóbbi jelentések szerint eddig 373 ember vesztette éle­tét, s több falu elpusztult. (CTK) A FAJÜLDÖZŐK ÜJABB ÁLDOZATA New York (CTK) Atabarna állam­ban, Bessemer város közelében össze­tűzésre került sor a négerek és fe­hér bőrűek között. C. Gates néger életét vesztette, több négert kórház­ba szállítottak. A rendőrség nem kö­zölt részleteket erről az esetről és azt sem jelentette, hogy Willy Black Hikset, Gates gyilkosát e«ogtóte-a előkészítésére. A szerkesztő bizottság 1980-ban egy egész hónapon át igen feszült légkörben dolgozott, mert szembekerült a kínai és az albán megbízottak „különleges" álláspontjá­val. Valószfnfl, hogy a bizottságnak most nem rövidebb, hanem még hosz­szabb időre lesz szüksége. Ezért a testvérpártok azt |avasolják, hogy körülbelül 1985 közepén üljön össze a nemzetközi tanácskozás. A Pravda a továbbiakban rámutat, hogy ha valamely párt nem küldi el képviselőit a megadott időpontban, ez nem lehet akadálya a bizottság munkájának. Az SZKP célja a nehéz­ségek leküzdése és a szakadás meg­akadályozása A kínai vezetők azt ál­lítják, hogy az értekezlet ma csak veszekedést ás szakadást hozhatna. A szakadás formai bejelentése ezzel szemben éppen az lenne, ha megta­gadnák részvételüket az értekezleten. Az SZKP nem azt akarja, hogy va­lakit elítéljenek, bárkire sértő bélye­geket ragasszanak, felelőtlen vádakat hajigáljanak. A cél: az egység. Az értekezletet nem azért hívják ösz­sze, hogy egy pártot „kiközösítsenek", egy országot önkényesen kizárjanak a szocialista világrendszerbűi. Min­denekelőtt a közös álláspontok kidol­gozására kell összpontosítani az erő­ket. A tanácskozáson minden párt őszintén és nyíltan kifejtheti nézetét, kollektív alkotó vitát folytathat. Ha azt követelik, hogy még az értekez­let előtt kialakuljon az egyhangú vé­lemény, ezzel megfosztják az érte­kezletet konstruktív szerepétől. A Pravda ezután felteszi a kérdést: Ha a KKP vezetői az igazság letéte­ményesel, akkor miárt félnek ennyi­re a nemzetközi értekezlettől? Miért nem akarják kifejteni „Igazságaikat" a kommunista pártok felelős képvi­selői előtt? Ezzel tulajdonképpen sa­ját érveik gyengeségét ismerik el. Az új értekezlet kiindulópontját a testvérpártok véleménye szerint a két moszkvai nyilatkozatnak kell al­kotnia, de minden új problémát, min­den új jelenséget meg kell vitatni az értekezleten. A tanácskozás akkor sem lenne ha­szontalan, ha nem tudna teljesen egységes álláspontot kialakítani. !gy is hasznos lesz, hogy a világ kommu­nista pártjainak vezetői egybegyűl­nek, kifejtik véleményeiket, meghall­gatják a többiek nézeteit, kollektíven megvizsgálják a kommunista mozga­lom közös problémáit. Az 1960. évi értekezleten sikerült őszinte, elvtársi hangon megvitatni a problémákat, s a 81 párt által ott ki­dolgozott nyilatkozat igen hasznos és gyümölcsöző volt. Az új tanácskozás természetesen sokkal nehezebb hely­zetben gyűl majd össze, de még eb­ben az esetben is minden alap meg­van arra, hogy a kommunista pártok kötelezettséget vállaljanak: számot vetnek egymás véleményével, lelkiis­meretesen együttműködnek azokon a területeken, amelyeken az álláspon­tok és az érdekek közösek, s a to­vábbiakban tartózkodnak minden olyan lépéstől, amely kárt okozhat a kommunista pártoknak, súlyosbíthat­ja nehézségeiket és csak az osztályel­lenségnek szerezhet örömet. A cikk befejezésül hangoztatja: a Szovjetunió Kommunista Pártjának szilárd meggyőződése, hogy nincs és nem is lehet semmiféle áthidalhatat­lan objektív akadálya annak, hogy az értekezlet ne a nézeteltéréseket növelje, hanem a marxizmus—leniniz­mus elvei alapján megszilárdítsa a nemzetközi kommunista mozgalom egységét PALMIRO TOGLIATTI, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára Moszkvába ér­kezett, ahol szabadságát tölti. (CTK) A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Taná­csa elnökségének meghívósára Rad­hakrisnan India elnöke szeptember első felében a Szov-jettinióbe látogat. (CTK.) Miről fog tárgyain' az SZKP KB novemberi plénuma ? N. Sz. Hruscsov beszélgetése mezőgazdasági szakemberekkel Moszkva (CTK) — Nyikita Szerge­jevics Hruscsov a „Humalag" dél­oszét kolhozban pártfunkcionáriusok ós mezőgazdasági dolgozók részvéte­lével rendezett aktíván a szovjet mezőgazdaság fellendítését célzó fel­adatokat és irányelveket ismertette. Az SZKP KB novemberi plénuma ezek­ről az irányelvekről és feladatokról fog tárgyalni. Hruscsov elvtárs kö­zölte, hogy az SZKP Központi Bizott­sága elküldte a párt- ós állami szer­veknek a KB elnöksége számára ké­szített megjegyzéseit, majd a beszél­getés résztvevőit tájékoztatta a legfontosabb elgondolásokról. A novemberi plénum megvitatja a mezőgazdaság további szakosításá­nak és belterjessége fokozásának le­hetőségeit — mondotta Hruscsov elv­társ, majd így folytatta: Amint tud­ják, a Központi Bizottság februári teljes ülésén már foglalkoztunk ezek­kel a kérdésekkel, de akkor csupán az általános Irányelveket tűztük ki és tisztáztuk a feladatok értelmét. Most sokkal konkrétabban akarunk foglalkozni azokkal a kérdésekkel, mert már meg van minden lehető­ségünk a konkrét szakosítás program­jának összeállítására. Ami az állattenyésztési termelést Illeti, külön-külön akarjuk szakosi­tahi a szarvasmarha-, a sertés és a Juhtenyésztést. A baromfihús és a to­jás termelését nagygazdaságokban, nagy baromfitelepeken és szakosított szovhozokban összpontosítjuk. A szemes termények termesztése terén kedvezőek a lehetőségeink. Ha országos viszonylatban hektáronként csupán 15 mázsa szemes terményt érünk el, akkor ls maradéktalanul fe­dezhetjük az egész állam szükségle­teit. A 15 mázsás hozam természete­sen minimális, mert ahol elegendő istálló- és műtrágyával rendelkeznek, ott hektáronként 20—25 mázsa beta­karítása ls lehetséges. Jelenleg 130 millió hektárnyi területen termesz­tünk szemes terményeket, ebből 65 millió hektáron búzát. Ha szakszerű trágyázással kétszeresére növeljük a hozamokat, nem lesz szükségünk ily nagy vetésterületre. Ipari alapokon akarjuk megszervez­ni a sertéshús termelését, s ezért kl kell számítanunk előnyösebb lesz-e a szemestermények feletetése, mint ahogyan Amerikában szokás, vagy pedig burgonyával és cukorrépával hizlaljuk a sertéseket. Valószínűleg mind a két módszert kell alkalmaz­nunk. A szarvasmarha hizlalását azonban más szempontok figyelembe­vételével kell megoldanunk. E célra még akkor sem használhatunk sze­mes terményeket, ha felesleges kész­letekkel rendelkeznénk, mert e* nem gazdaságos. Kedvezőek a felté­teleink a silótakarmány előállítására és ezéft ezt a lehetőséget ls szem előtt kell tartanunk. A Szovjetunió Minisztertanácsa nem­sokára határozatot hoz a tojás- és baromfihús-termelés ipari megszerve­zéséről. Számításunk szerint 1970 vé­géig 780 nagy baromfitelepünk lesz, ahol 24 milliárd tojást és Jl,3—1,4 millió tonna baromfihúst termelhet­nek. Valószínű, hogy külön Igazgatósá­gok létesülnek az egyes szövetségi köztársaságokban. Ezek irányítja* majd a szemes termények, a cukor­répa, a nyersgyapot, a sertés- és ba­romfihús stb. termelését. Az állam eddig az ország mindem területén vásárolja fel a mezőgazda­sági termékeket, tekintet nélkül a termelési önköltségre s a termelés feltételeire. A tervezett szakosítás más célt követ. A mezőgazdaságban már a vetésterületek meghatározása idején figyelembe kell venni a termé­kek minőségét, választékét stb., ami csak akkor lehetséges, ha valóban ésszerűen szakosítjuk a termelést, minimálisra csökkentjük vagy telje^ sen kizárjuk a kedvezőtlen éghajlati befolyásokat. Ez viszont csupán ak­kor lehetséges, ha öntözött földeken­termesztünk kukoricát ós más takar­mánynövényeket, A szovjet kormány nylatkozata (Folytatás ai 1. oldalról) ország hosszú idő óta ellenséges ma­gatartást tanúsít Kubával szemben, provokációkat követ el ellene és dur­ván beavatkozik belügyeibe. Éppen ezek" až" agresszív cselekedetek Jelen­tenek igazi, nem pedig képzelt ve­szélyt a békére és a biztonságra — hangsúlyozza a szovjet kormány. Ezt követően a nyilatkozat elemzi az AÁSZ értekezletén elfogadott ha­tározatokat és rámutat, hogy azok éles ellentétben állnak az ENSZ alap­okmányában foglalt elvekkel és té­telekkel. Az ENSZ alapokmánya sze­rint (3/39. cikkely) csupán a Bizton­sági Tanács határozhatja meg a béke veszélyeztetésének bármely esetét, a béke megsértésének vagy agresszlós cselekményeknek a tényét, s csak ez a szerv döntheti el, hogy az alapok­mány 41. és 42. cikkelye értelmében milyen intézkedésekre van szükség a nemzetközi béke és biztonság fenn­tartása vagy visszaállítása céljából. Egyetlen regionális szervezet sem rendelkezik az említett jogokkal, ki­zárólag az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A világszervezet alapokmánya pon­tosan meghatározza, hogy „semmiféle kényszerítő cselekmény nem alkal­mazható e regionális egyezmények és regionális szervek által a Biztonsá­gi Tanács felhatalmazása nélkül". (53. cikkely.) Az AÁSZ határozata szerint a tag­országok ,fiz önvédelem egyéni és kollektív formáját alkalmazva" „még arra is elszánhatják magukat, hogy jegyveres erőket használjanak fel" a Kubai Köztársaság ellen. A leghatá­rozottabban ki kell jelenteni — han­goztatja a nyilatkozat —, hogy az ENSZ alapokmánya megtiltja az erő­szak alkalmazását a nemzetközi kap­csolatokban és az erővel való fenye­getést „mind bármely ország területi sérthetetlensége, vagy politikai füg­getlensége ellen, mind pedig bármely más módon, amely nem egyeztethető össze az Egyesült Nemzetek céljaival". (12. cikkely*) Befelezte munkóiót s hirosimai értekezlet Magasza4ä (ČTK) — A hirosimai ajtomfegyverellenes értekezlet záró­ftlésén több mint 12 000 japán béke­harcos vett részt. A résztvevők szívé­lyesen üdvözölték a külföldi vendége­ket — a Béke-világtanács, a Szovjet­unió, Mongólia, Csehszlovákia, Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Algéria és számos további ország küldöttségét. A záróülésén Narita, a Japán Szo­cialista Párt főtitkára tartott beszé­det. Megállapította, hogy a hirosimai és a nagaszaki értekezlet sikeres vo-K. A Bóke-vikigtenács képviselője be­jelentette, hogy Nagaszaki város la­kosságát a tanács arany érdemrend­jével tüntették ki. A szovjet békevé­dők nevében Zsukov szólalt fel. Az ülés résztvevői határozatot hagy­tak jóvá, mely szerint harcot kell folytatni Japán nukleáris felfegyver­zése ellen, az atommentes övezetek kialakításáért, a földalatti nukleáris fegyverkísérletek azonnali beszünte­téséért, a vietnami és laoszi problé­ma békés megoldásáért és konkrét intézkedésekért az atombombázás ál­dozatainak megsegítésére. A szovjet kormánynyilatkozat e»! után megállapítja, hogy az AÄSZ ha­tározatait az ENSZ alapokmányának idevágó rendelkezései szerint nem igazolhatja semmiféle utalás ' a köl­csönös védelemről szóló Amerika-közi szerződésre, vgy bármely más hason­ló egyezményre. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy az AÁSZ különleges bizott­sága, amely a helyszínen vizsgálta meg Venezuela „panaszát", semmifé­le bizonyítékot nem tudott szerezni a venezuelai területen állítólag felfede­zett „kubai fegyverekkel" kapcsolatos vádaskodás igazolására. Nem lehet szó nélkül hagyni az AÁSZ határoztának azt a részét sem, amely kísérletet tesz a nem amerikai államoknak a Kuba-ellenes szankciók­ba való bevonására, vagyis rá akarfa kényszeríteni Kuba ellenes agresszív politikáját más szuverén államokra. Jellemző a nyilatkozat szerint, hogy az erős amerikai nyomás ellenére Mexikó, Chile, Uruguay és Bolívia az értekezleten állást foglalt a kol­lektív szankciók alkalmazásával szem-: ben. A szovjet kormány kijelenti, hogy az AÁSZ külügyminiszteri értekezle­tén elfogadott, s augusztus 1-én a Biztonsági Tanácsnak átadott hatá­rozat sérti az ENSZ alapokmányának legfontosabb elveit, s ezért érvényte­len. A Szovjetunió soha nem egyezett bele és a jövőben sem fog beleegyez­ni az ENSZ alapokmányának megsért tésébe. A szovjet kormány szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az AÁSZ jogtalan határozatáért, amely az ENSZ egyik tagországa ellen irányul, s amely veszélyezteti az általános bé­két és biztonságot, teljes mértékben az Egyesült Államoknak és azoknak a kormányoknak kell viselniök a fele-; lősséget, amelvek a határozatra sza-í vaztak. Befejezésül a nyilatkozat megállj pítja: Az AÁSZ külügyminiszteri ér-1 tekezletének határozatai kiélezik a feszültséget a Karib-tenger térségé­ben, s ennek szükségszerűen vissza kell tükröződnie a nemzetközi hely-, zetben A Kubai Köztársaság ellen agresz-. szív terveket szövő reakciós körök-, nek emlékezniök kell arra, hogy Kuba élvezi a szocialista közösség orszá­gainak, valamint minden békeszerető államnak és az egész világ népeinek együttérzését és támogatását, — * — A Szovjetunió ENSZ képviselője a nyilatkozat szövegét átnyújtotta a Biztonsági Tanács elnökének, s kérte, hogy azt a tanács hivatalos dokumen­tumaként terjesszék. (Mrn) S9M. augusztus HL * @J 9®Ö 3

Next

/
Thumbnails
Contents