Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-08 / 219. szám, szombat

•••••••MBHHHHHHUtKtKKHKMKKHK \ i Megbecsüljük a népművészetet LÁTOGATÁS A CSEH ÉS SZLOVÁK NÉP KULTÚRÁJÁNAK KINCSESHÁZÁBAN ÚJ VERSEK DÉNES GYÖRGY: Régi fák alatt Lám, itt járok én most itt ejtette a nyugovó nap szülőfalumban, forró szívemre a békét, a sajóparti fák alatt, ahol a lombok sűrű rendekben Most hallgatózom. Talán az hullámzónak. emlék zúg át a lombok rácsán. Itt bolyongok vándor-lélekkel Tálán egy régi dalt zokog búvó bús ösvényeken, a sajóparti kis virágszál, ahol a gyermekkor arany fátylakat 0, kedves, kedves dombtető! lengetett nekem. 0, hamvas nyári kertek! Adjatok most is békességet Itt csodáltam hajdan az eget, megfáradt szívemnek! fellegek tornyát, hegyek sörényét, CSONTOS VILMOS: Virágos téren iskola Virágos terekre csábít a fény, Tétován állok egy kör közepén. Csengettyű csilingel — s a tér tele Gyerekkel — Szeptember lehelete Hajdani napjaim idézi fel, s kóstoltat keserű ízeivel. — Itt állok, s a lelkem mégis örül; Megszépült kőházak vesznek körül. Iskola az egyik — ezer ablak Nyitja rám szemelt, s betakarnák Vágykoszorúk, ahogy emlékezem. — Küszöbét soha át nem léphetem. Pedig én mindig e házban éltem, Ez a ház hajolt a porba értem. S tanított arra, hogy a gondolat Madárként röppenő szárnyas fogat, S aki e fogatra felkerülhet, Akár egy csillagra felrepülhet. — Bévülről ha már nem Ismerhetem, Kívülről simogasd — férfiszemem. Ügy éltem itt, senki nem láthatott. Könyvekre hajolva — minden lapot Ügy fordítottam, úgy olvastam; Tudtam — a tanító szeme rajtam. A leckéből írásbelit kértek. — Sokszor érdemen túl megdicsértek. Haj, pedig úgy érzem — amit tudok, Azzal a föld körén túl nem jutok. — Virágos téren iskola. — Nézem, S életemet ma is benne élem, Habár kapuját át nem léphetem, Megáldom azért, hogy egy lett velem, Hogy magába rejt, ennyire szeret Es szemmel tartja minden léptemet. — Öreg diákként most is itt vagyok, — S hogy itt lehetek, Mérföldet járok mindennap — gyalog. MONOSZLÓY M. DEZSŐ: Az érzelmek meteorológiája Időnként mindig van ha kisüt a nap, valami jó, mert az érzelmek végtelen amely több, mint a rossz, térképén viharban, mint árbochoz hajón csak az utazhat, kösd magad ahhoz, kit bánat hullámba nem lök, s old le magadról, s öröm egyhelyben nem maraszt. T apunk július 11-i számában Meditáció Gorabaszögröl címmel cikket kóláknak. Ezek legalább annyira be­•L' közöltünk. A Csemadok országos dal- és táncünnepélye kapcsán vonhatók, mint az általános művelt­kulturális életünk néhány problémájára világítottunk rá. Ez az írás az séget nyújtó iskolák csoportjai. Egy­ott felvetett gondolatokat fűzi tovább. egy diákzenekar, vagy balettiskola fellépése, egy a spartaktádra készülő I / „ „ I | I , I csoport bemutatkozása ls színesebbé Korszerűsítsük a muKeavelest! 5 SÄCSiKt férne a kétnapos rendezvény műsorá­MÉG MA IS ELOFORDUL, hogy a műsor poliekránszerű megoldása, va- ba Ma már S Z( nte lehetetlen azt kí­magyar dolgozók öntevékeny művé- lamint az érdekes éjszakai műsorok vánni a táncolni vágyó fiataljaink­szeti mozgalmának fogalmán — a jelentették az előrehaladást, a több- t5i_ j^gy cs ak népi tánccsoportokban sorrendet betartva — a színjátszást, letet. Tavaly viszont már csak az új tevékenykedjenek, a népi táncot, a szavalást, a kórus- társastáncok bemutatása és néhány ^ különféle hivatásos együttesek éneklést és a népi zenekarok műkő- táncdal, Illetve operettrészlet meg- g 0mbaszögl és zselfzl szereplését is dését értjük. Valószínűleg azért, mert szőlaltatása — közismert énekesek határozottan színesíteni kellene. El­kultúránk talán éppen a felsorolt mű- tolmácsolásában — volt az, ami mű- képzelhető az adott körülmények kö­vészeti ágakkal fejezhető ki legjob- fajbővítés szempontjából úgy-ahogy zött eg y szimfonikus hangverseny pl. ban. Ez az állásfoglalás az 1950-es újnak mondható. Meg kell azonban Bartók és Kodály műveiből, főleg Zse­évek elején, a magyar öntevékeny mondani azt is, hogy a népi táncok- u z6n> ahol a fellépés színhelye ko­művészeti mozgalom kibontakozása nál, sajnos, kevés megfelelő és új m oi y Schubert-emlékeket őriz, saj­kezdetén, helyes volt. Azóta azonban ötlettel, koreográfiával és kivitelezés- no s teljesen kiaknázatlanul. A bra­15 év telt el, és fájón állapltjuk sel találkozunk. Ez aggasztó és el- tislavai, vagy a koSicei balettet ls meg, hogy a Jelenlegi helyzet nem gondolkoztató tény. szívesen látnánk e találkozókon, megfelelő, mivel a mozgalmat műfaji- A Z ORSZ^GOS RENDEZVÉNYEK Több gondot kellene fordítani a hazai lag leszűkítettük. Hogy ez a „leszű- «.­o k­r„ esséBá t nem vonom kétségbe m agy a r képzőművészetre ls. Glmesen kítés" - mai szemszögből nézve - szükségességet nem vonom netsegDe, néhány odaadó egyé n munkájával vi­mennyire helyes, Illetve helytelen, d e csak abban az esetben, ha a jövő- szon yiag rövid időn belül egy egész azt csak mélyebb analízis után lehet- ben megfelelő színvonalemelés és folklór-etnikai terület népviseleteit ne pontosan kimutatni. Egy azonban műfajbővítés lehetséges. Gondolok a sikerült összegyűjteni és kiállításon máris bizonyos: kissé fékezői lettünk mozgásművészetben a balettre, tár- bemutatni. Hasonló kiállításokra ke­a többi művészeti ág természetes sastánc klubok szereplésére, panto- rülhetne sor az országos bemutatók kibontakozásának. Akaratlanul ls lehe- mim csoportokra, gimnasztikára és keretében Is. tetlenné tettük több érdeklődő rész- művészi tornára egyaránt. A zenében a GOMBASZÖG ÉS ZSELLZ maradjon vételét kultúrmunkánkban. A jelen- fúvószenekarokra, vonószenekarokra, továbbra ls népművészeti jellegű, en­legt helyzet legobjektívebb tükörmá- kisebb összeállítású kamarazeneka- g, e (}jünk azonban teret, érvényesülést sa a hagyományos központi rendez- rokra, harmonika-zenekarokra és ter- a ^bi művészeti ágnak ls. vény Gombaszögön és Zselízen. Véle- mészetesen a tánczenekarokra ls. Vé­ményem szerint ezek az ünnepségek leményem szerint a lehetőségek adva VICZAY FAL, 1961 óta — műsor szempontjából — vannak, csak több figyelmet kellene a CSISZ Magyar Dal- és Tánc­hanyatlanak. Az 1961-es gombaszögi szentelni az egyes népi művészi is- együttesének igazgatója. Szlovák hímzeíj bekecs és cseh hím­zett mellény a múlt század végéről. kintést nyerhetünk a népi építőmű­vészetbe, a házi szerszámkészítődbe, gyönyörködhetünk a sajátos cseh ke­rámiai cikkekben, a népviselet gaz­dagságában. Ezek a tárgyak magán hordják a népképzelet elemeit — amelyre ebben a korban a vallási és misztikus elképzelések hatottak. Itt látható néhány ritkaságszámba menő csipke, szőttes, faragott bútordarab — amelyekből az országban ma már egy darab sincsen. A múlt század közepe tájáról szár­mazó népművészeti cikkek eszünkbe Juttatják azokat a forradalmi változá­sokat, amelyeket a technika megje­lenése jelentett a parasztság számá­ra. A cseh és morva népviselet és csipkék azt bizonyítják, hogy ebben a korban érte el virágkorát a cseh népművészeti alkotás. Ebből a korból már gyönyörű díszítésű, festett, fara­gott bútorpéldányok is fennmaradtak. Korabeli leírásokból, regényekből, Idős emberek elbeszéléseiből érte­sülünk őseink szokásairól, ruházatáról és mesterségéről. A régi idők hangszerei, csipkével, zsinórral és csillogó gyöngyökkel díszített népvise­lete ma már csak a színházak kelléktáraiban, a népművészeti együttesek tulajdonában — és a néprajzi múzeumokban található. A PRÁGAI NEMZETI MÜZEUM nép­rajzi gyűjteménye, amely a Petfln­hegyoldal egyik legszebb, évszázados lombos fákkal, csendes sétányokkal, zöld gyeppel és szökőkutakkal öve­zett kertjében, a Klnský nyári palo­tában kapott otthont, átfogó képet ad Csehszlovákia népi kultúrájának tör­ténelmi fejlődéséről. A Kinský-palota gazdag néprajzi gyűjteménye már lassan százéves múltra tekint vissza. 1877.-ben a hí­res Náprstek Múzeumban helyezték el a cseh népviselet fő alkotóelemét, a hímzett főkötőt (čpečka) Mladá Bo­leslav környékéről. Ezzel megalapoz­ták a cseh népi kultúra és művészet alkotásainak gyűjtését. Ma a prágai Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjtemé­nye több, mint 150 000 gyűjtemény­tárgyból, fényképből, festményből és rajzból áll. A gyűjtemény nemcsak Csehszlovákia népének kultúráját, mű­vészetét, életmódját dokumentálja, hanem a szomszéd népekét is — fő­leg a szláv nemzetekét. E gazdag anyag több etnográfiai gyűjtemény összevonásával jött létre. A legjelen­tősebb néprajzi anyagot a Csehszlo­vák Néprajzi Múzeum szolgáltatta, amely 1903-től a Kinský nyári palo­tában kapott otthont. A Náprstek Mú­zeum szlovák néprajzi gyűjteménye is ide került. A Nemzeti Múzeum új állandó nép­rajzi kiállításával azt a célt tűzte ki maga elé, hogy képletesen és közért­hetően bemutassa, milyen ls volt tu­lajdonképpen a letűnt évszázadok né­pi kultúrája, milyen változásokon ment keresztül, milyen helyet foglalt el a cseh és szlovák nemzeti kultú­rában. A gyűjtemény külön bemutat­ja, hogy a népi kultúra és művészet területén milyen szerepet vitt a föld­művelő falusi lakosság. Az anyag el­rendezése ötletesen összehasonlítja az egyes fejlődési szakaszokat a je­lennel. A látogató így jól érzékelheti azt a nagy változást, ami a népi kul­túrában a társadalmi változások kö­vetkeztében beállt. A gyűjtemény első része tömören bemutatja a XVIII. század végétől a XIX. század elejéig a nép — főleg a parasztság — társadalmi és szociális helyzetét; bemutatja a legelterjedtebb foglalkozásokat, a népi építőművé­szetet, szerszámokat, ruházatot, an­nak díszítő elemeit stb. Néhány va­lóban egyedülálló, a XVIII. század második feléből származó kiállított tárgy ritkaságnak számít. AZ ANYAG ELRENDEZÉSE megfe­lel a mai történelmi korszakfelosz­tásnak; fontos történelmi események­hez fűződik (jobbágyfelszabadítás, a robot megszüntetése, a tőkés társa­dalmi rend kialakulása, a két világ­háború és a szocializmus kora). A XV'iII. század végét és a XIX. szá­zad elejét felölelő rész bemutatja a nép szociális és társadalmi helyzetét. A főbb foglalkozásokon kívül bete­A gyűjtemény e része megörökíti azt az Időt, amikor a cseh faluban meg­jelent az első petróleumlámpa. ÉRDEKES része az állandó népraj­zi kiállításnak a palota központi ter­mében elhelyezett, a népszokásokról áttekintést nyújtó anyag. Minden év­szakból található itt egy-egy cseh, morva vagy szlovák vidékről szárma­zó, népszokást bemutató expozíció. Külön részt kaptak a népi hangsze­rek. A népszokásokat bemutató figu­rák között különösen az eredeti hús­véti kerepelek (amelyek közül az egyik 1751-ből származik) vagy a sa­játos cseh aratőkoszorúk értékesek. A tőkés vállalkozás rohamos fejlő­dése századunk elején mély hatást gyakorolt a nép kultúrájára. Csehor­szágban, ahol az Iparosítás Jóval előbb kezdődött, mint pl. Szlovákiában, vagy Magyarországon, a nép szociális összetétele egyre inkább ipari jelle­gű. A nép életében fontos szerepe volt a kisipari termelésnek, amely némi­leg biztosította a megélhetést azokon a vidékeken, ahol nem volt ipar és a kereső családfenntartó keresete nem érte el az amúgy ls alacsony or­szágos átlagot. A tőkés társadalom törvényszerű velejárója, a nyomor ls hatott a népművészeti alkotás fejlődé­sére. Az eredeti népi öltözetek, a szerszámok készítését már erősen befolyásolja a gyári termelés. A cseh népviseletbe is sok helyütt belopózott a polgári, városi ízlés. A két világháború közötti Időszak­ban a népművészeti alkotás terén még erősebben érezteti hatását az iparosodás. A népviseletet hamarosan felváltotta a konfekció, a városi öl­töny. Csak néhány, a főbb közlekedé­si útvonalakťól és a vasúttól félreeső faluban maradt fenn. A nép szellemi kultúrája sem maradt érintetlen. A hagyományos népszokások helyébe népünnepélyek, sportrendezvények kerülnek. A CSEH ÉS SZLOVÁK népi kultúra mai állapotát az állandó néprajzi gyűjtemény utolsó része szemlélteti. A régi hagyományos népszokások, népviselet már elenyészőben van. Ál­lamunk azonban mindent megtesz, hogy megmentse a népi kultúrából azt, ami haladó és értékes. De ettől függetlenül a támogatásban részesü­lő népi kultúra Is nagy változásokon megy keresztül, amint erről az új fa­lusi építkezési for­mák, népszokások és népünnepélyek tanúskodnak, Csehországi mezőgazdasági munkaeszközök a XIX. szá' zad elejéről. Érdemes megte­kinteni a prágai Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjtemé­nyét. Nagyon ta­nulságos betekin­tést nyújt a cseh és szlovák nép kultúrájába. Sok­ban eltér ugyan a magyar nép kultú­rájától, de tartal­mában sok azonos vonást és hasonló felfogást fejez ki. SOMOGYI MÁTYÁS 1964. augusztus 7. • <]J SZÖ 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents