Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-05 / 216. szám, szerda

H Q S Z ESZTENDŐ UTÁN HANKA. A PARTIZÁN Mottó: „Készek vagyunk vállalni a harc legnehezebb formáját is drága hazánk mielőbbi felszabadításáért... Segítsenek odahaza megállítani a termelés és szállítás valamennyi kerekét. Ne tűrjék, hogy az ellenség teljesen kirabolja az országot." (A Szovjetunióban megalakult I. Csehszlovák Hadsereg nőtagjainak 1944. augusztus 18-án Csehszlovákia asszonyaihoz, leányaihoz intézett felhívásából.) Kedves, szőke asszony. Ferenceiné tlomola Annának hívják. Munkatársai, Ismerősei egyszerűen csak Hankának nevezik, Már huzamosabb ideje dolgozik a Dunaszerdahelyl Járási Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztályán. Most azonban nem találtam a munkahelyén. Munkatársai javasolták: ha mindenáron beszélni akarok vele, keressem a mezőgazdasági technikumban. Nincs messze, csupán egy kőhajításnyira. Ma éppen előadást hallgatnak a levelező tagozat „diákjai", Megfogadtam a tanácsot. Két előadás szünetében beszéltük meg a „randevút". Várjak rá a munkahelyén. Ebédidő alatt „beugrik" néhány szóra. A fiatalasszony pontos volt. Csupán arra kért: amennyire lehet, fogjuk rövidre a szót. Délután ls várja az Iskola. A matematika-óráról nemi szeretne elkésni, így indult a beszélgetés, hogy aztán nagy vargabetűvel visszakanyarodjunk a múltba, felidézzük a húsz esztendővel ezelőtt történteket. Az emlékezés szárnyán máris Dolný Kubínban járunk. A munkában elkopott útkaparó özvegye már-már a legrosszabbra szánja el magát. Hat gyermekszáj kér egyszerre kenyeret. Mit tegyen? Isten se vehet, ahol nincs. A krumpliból is csak szemenként futja. A vézna kis Hanka, a „nagylány" éppen csak befejezte az elemi iskolát. Talán ő segíthetne. Nyakába veszi hát a várost. Munkát keres. Talán akadna is, ha belépne a Hlinka-féle ifjúsági szervezetbe. Más helyen meg Németországot ajánlják. A „szövetségesek" alighanem szívesen fogadnák. Máskülönben ls a „végső győzelem" érdekében a jó honleánynak némi áldozatot ls kell hoznia. Hanka egyik „lehetőséget" sem vállalta. Néhanapján napszámba járt. Volt olyan eset is, hogy egy fél zsák krumpliért két hétig dolgozott. Mit tehetett egyebet? Élni kellett. Már csak azért is, mert édesanyja szájából többször hallotta: nem tarthat már sokáig ez a pokol. Később fülükbe jutott, hogy a hegyekben valami készül. Hanka az elejtett szavakból sok mindent megértett. Nem volt jártas a politikában, ám szíve, ösztöne, józan esze azok felé húzta, akik valahol az erdő ölében nagy tettekre készülnek. Az egyik reggelen a városka főterén német egységeket vonultattak fel. Édesanyjától tudta meg, hogy a partizánok ellen készülnek. Átfésülik az erdőt és akit elfognak, a helyszínen agyonlövik. A város körül cirkáló németeknek fel sem tűnt a vézna kislány, aki az erdő felé ballagott. Hanka szíve azonban szinte kiugrott a helyéről. Csak az erdőig jussak el... — gondolta magában. Már alig húsz méter. Talán ha futna... Nem lehet, a németek gyanút fognának. Még tíz lépés ... Már csak öt... Aztán... Hanka minden erejét összeszedve rohant a jól Ismert erdei ösvényen. Már nem félt. Minden fa, minden bokor védte. Mélyen bent járt már az erdőben, fogytán volt az ereje ls, amikor az egyik fa mellett valami megmozdult. Furcsa öltözetben puskás férfi állta útját. — Hová loholsz te lány — szólt rá a különös ember. — Azokhoz oda... a partizánokhoz ... A puskás ember közelebbről szemügyre vette a lányt. Majd tréfásan így folytatta a kérdezősködést: — Ha szaSad tudnom, mit akarsz a partizánokkal? — Talán maga ls? — szaladt ki száján a kérdés. Az ember most egészen közelről nézett a lány arcába, aztán bólintott. — Akkor mondja meg nekik, hogy a németek nagyon készülődnek ... Ellenük. Nincsenek túl sokan, de nagyon mérgesek... A partizán-őrszem (mert az volt) megsimogatta Hanka kipirult arcát és csak ennyit mondott: — Derék lány vagy... De most már iparkod] hazafelé. Szedjél egy kis rőzsét, hogyha a németek megállítanának, meg tudd mondani, miért jártál az erdőben, Hankát a városban érte a légiriadó. Hamarjában azt sem tudta, hova legyen. Menedéket kereső tekintete^egy nyitott páncélautóra esett. Nem sokat gondolkodott, hanem behúzódott az ülés alá. Alig helyezkedett el, uga'tírt kezdtek a légvédelmi ütegek. Aztán rohanó lábak dobogását hallotta az autó körül. Többen beszálltak és a jármű nagyot ugorva elindult. Hankának a lélegzete is elállt a rémülettől} érezte, hogy már a városon kívül robognak. Aztán letértek az útről s a motor erőlködve állandóan fölfelé kapaszkodott a hegyoldalon. Amikor végre megálltak, szlovák szó ütötte meg a fülét. Ettől nekibátorodott és előbújt rejtekéből. Első pillantása egy csapat puskás, géppisztolyos férfire esett. — Nem németek r~ villant át az agyán a biztató gonCigarettával a kezében Így látom őt magam előtt, így jelenik meg képzeletemben, ahogy egyre szívja cigarettáját. 43 éves, nem tűnik sem többnek, sem kevesebbnek. A viselkedésében azért mégis van valami megviseltség. Megtörte az élet, a sebesülés. Kétszer függött hajszálon az élete... — A duklai harcokban nagyon súlyos sebet kaptam. Itt megszakad a beszélgetés. A Dol- né Trhovište-! állami gazdaság mázsaházában teljesít szolgálatot, és Időnként fogatok érkeznek nehéz rakománnyal; miután a kocsi leblllen a hídmérlegről, folytatja: — Sok éve már. A nevekre és napokra nem is emlékszem. A marašl- oei Lőwy és Greguš birtokain dolgoztam, amióta csak az eszem tudom ... Azoknak a nevei persze örökre az eszembe' maradnak ... Később ökrös béres lettem. Katonának negyvenkettőben vonultam be Trenčínbe. A keleti frontra kerültem. 1943 mindenszentek napján kétezredmagammal átszöktem. Három hónapon belül már a jefremovi kiképzőközpontban katonáskodtam, innen Pruszkorovba kerültem. A szovjet hadsereg ekkor már a Kárpátok falait döngette — ahogy a moszkvai leadóból hallottuk. Bennünket is bevetettek... Így került Pavel Fazlk hazája közvetlen közelségébe, a Trl dubyra azonban már nem jutott el alakulatával... — 1944. szeptember 13-án megsebesültem. A tábori kórházból Lwovba kerültem ... Ekkor már a mellén viselte a szovjet területen létesült csehszlovák hadsereg emlékérmét. Később Dukláért is kitüntették. dolat. Amazok meg csak bámultak, végül egyikük megszólalt: — Nini, eladó lányt is hoztatok. Szállj csak ki, galambom, hadd nézzünk meg közelebbről! Barátságosak voltak valamennyien, aztán a parancsnok elé kísérték. Amikor elmondta, hogyan került az autóba, a parancsnok elmosolyodott. — És most mi lesz? Biztosan már sírnak is odahaza miattad!? Hanka néhány pillanatig a parancsnok arcát figyelte, aztán így szólt: — Szeretnék Itt maradni. És mintha maga is szokatlannak, furcsának találta volna, amit -mondott, magyarázkodni kezdett: — Egyszer már hoztam üzenetet maguknak ... amikor a németek anynyira készülődtek... Nem folytathatta tovább, mert egy széles vállú férfi, puskával a kezében lépett a helyiségbe. Valamiről jelentést tett. Aztán hátraarcot csinált és tekintete megakadt a lányon. — No nézd csak — tört ki belőle a csodálkozás. — Hát te mit keresel itt? Talán csak nem a németek ... Be sem fejezte a mondatot, újból a parancsnokhoz fordult. — Parancsnok elvtárs, ez az a kislány, aki.,. — Már tudom! Leléphet. A parancsnok egy ideig gondolataiba merüíve simogatta borostás állát. — Hát ha annyira akarod — nézett a lány szemébe —, nem bánom. Maradhatsz. Felállt az asztaltól és Hanka vállára tette a kezét. — Aztán ne törjön el lépten-nyomon a mécses! Hanka maradt. Hamarosan bebizonyította, hogy nálánál jobb hírszerzőt keresve sem találtak volna. Ű volt a brigád füle, vigyázó szeme. Az ellenségnek még a gondolatát is kitalálta. Egyébként is derekasan viselte a partizánsorsot. Sem a hetekig zuhogó ólmos őszi eső, sem a tél dermesztő hidege nem fogott ki rajta. Nem rémítette a titokzatosan zúgó erdő sötétje, és ha a helyzet úgy kívánta, a fárasztó, sokszor napokig tartó gyaloglás sem "szegte kedvét. Ha- szemtől szembe kerültek az ellenséggel, jól kezelte a géppisztolyt is. Éberségére akkor is rábízták magukat az elvtársai, amikor lőszerrel megrakott szerelvényt röpítettek levegőbe. Társai szemében Hanka nem volt már a régi, félénk kislány, hanem igazi harcos, megbízható bajtárs, aki ügyességben, bátorságban nemegyszer rajtuk is túltett. A történetet tovább folytathatnánk', hiszen az emlékek tárházát még korántsem merítettük ki. Az ebédidő azonban lejárt, az ígéret pedig úgy hangzott, hogy idejében pontot teszünk a beszélgetés után, mert Hanka nem szeretné lekésni a számtanórát. Búcsúzzunk hát a húsz esztendő előtti Hankától, aki fegyverrel a kezében bábáskodott az új, jobb élet születésénél, szorítsuk meg a kezét Ferenceiné Homola Annának, aki a családi gondok, a mindennapi munka mellett még a tanulásra is szakít időt, hogy megszerezze azt, amivel adósa maradt a múlt, SZARKA ISTVÁN Emlékezés Rjepinre Ma 120 éve született Hja Jefimovics Rjepin az orusz kritikai realizmus legnagyobb festője. Hírnevét már fiatal korában, az 1872-ben készült Volgai hajóvontatők című kompozíciójával megalapozta. Nagy erővel ábrázolta az orosz falu, valamint a kor demokratikus forradalmárainak életét. Történelmi festményei közül a pompásan jellemzett figurákból komponált A zapnrozseji kozákok (18911 és a drámai hangulatú Rettegett Iván (1885) a legkimagaslóbbak. Mint portréfestő is kiváló. Fenti képünkön Rjepin: A zaporozseji kozákok című festménynek a reprodukciója. A VÁR ÚJ ÉLETE Evek óta hűtlen voltam a bratislavai várhoz. De most a nyár kicsalt a várhegyre. Elém tárult a város panorámája és a hagyományoktól eltérően a zölden hömpölygő Duna. No és a vár új arculata, amely bár még nem teljesen kész, de sejteti és felidézi a régmúlt idők kultúráját és szellemét. A vár, az egykori királyok székhelye, 1811-ben teljesen leégett. 1953-ig romokban hevert, senki sem törődött vele. Sőt, az úgynevezett szlovák állam idején teljes pusztulásra ítélték, amikor 1942-ben úgy határoztak, hogy a romokat lebontják és helyébe új iskola-negyedet építenek. 1953-ban a vár már olyan állapotban volt, hogy megmentése érdekében sürgősen cselekedni kellett. 1956-ban előzetes régészeti és építészeti kutatások alapján a kulturális és építészett értékek megőrzése mellett megkezdték a vár helyreállítását, hogy műemlék-értéke esztétikai és építészeti szempontból teljes maradjon. A vár egész területén építészeti és régészett kutatások folynak, melynek alapján felújítják a település folyamatosságát a rómaiaktól kezdve napjainkig. A várpalota alatti részben a kutatások során régészeti szempontból rendkívüli értékű ősrégi szláv településre akadtak. Ezenkívül megtalálták a 11. és 12. századból származó Arpád-korabeli vár alapjait is. A vár mostani formájában a 15. században Zsigmond király uralkodása idején épült fel. Utána évek hosszú során nyomot hagyott rajta a reneszánsz, a barokk és a klasszikus építkezési forma. Eredetileg, a négy tornyáról híres várnak csak egy tornya volt, a délnyugati koronázási torony, ahol több mint 200 évig a magyar királyok koronázási ékszereit őrizték, amikor török volt még Buda várában az úr. A vár újjáépítésével összhangban a váralja és a várhegy átépítése és rendezése ls folyamatban van. Az egyes, még jó állapotban levő részeket — így többek között a Miklóstemplom és a várlépcsők környékét — restaurálják, a további építkezés pedig a modern művészet alapján alkalmazkodni fog a vár eredeti kultúrájához. A várpalota termeiben már ebben az évben megnyílik a múzeum, ahol kulturális értékeinket összpontosítják. Fokozatosan kiépül a látogatók kényelmét és a szép kilátást biztosító intézmények egész sora. 1966-ban, ha elkészül a nagy mű, Bratislava és hazánk nagyszerű kulturális értékkel lesz gazdagabb. SKERGYÄK KATALIN Bővül az iskolahálózat Kelet-Szlovákiában ez évben további 183 tanteremmel bővül az iskolák hálózata. A tanév előtt átadják Košicén az Újvárosban a korszerű 24tantermes középiskolát. Szeptemberben pedig új iskolába mennek a tanulók Stropkovon, Buzicán, Magyarbödön, Legenyemihályon, Prešovon és másutt ls. A kerületben két tizenegyéves és tizenkét kilencéves középiskolát adnak át az építők. Ez idén további új Iskolák építését kezdték meg Treblšovon, Nagytárkányban, Csetneken, Poprádon, Košicén, és Prešovon. m. s. Szlovák népdalgyűjtemény Borsodban FÖLDIEK KÖZÖTT Ismételten cigarettára gyújt. — Amikor már elbírtam a puskát újra jelentkeztem a csehszlovák hadsereg főparancsnokságán. Ez már akkor itthon volt, hazai földön... Rózsahegyig sem értem el, újra megsebesültem Ez történt 1945. március 25-én... Ezeket a dátumokat sem fogom elfeledni soha. Űjabb rakományok érkeznek. Mázsál és barátságosan Int, hogy mehet. A traktor azonban csak nem mozdul. Délceg legényke jelenik meg a mázsaház ajtajában. — A fiam — mutatja be. — Szerelőnek tanul és most itt tölti a kötelező gyakorlatot. Megint nyúl a cigaretta után. ]. SLUKA Éppen délidő volt, amikor szlovák újságíró kollégámmal megérkeztünk a Český Krumlov-i járás Hnévanovi Állami Gazdaságába. Az üzemj konyha előtt kisebb embercsoport állt. Noha egyiket sem ismertem, mégis ismerős volt nekem ez a kép: az egyik férfi fején micisapka, kezében a vasvillát éppúgy tartja, ahogy a csallóközi parasztember. A társaságban két nő. Az egyiknek a keze be van kötve. A másik halkan magyaráz valamit az éppen odaérkező fiatal traktorosnak. Közelebb megyünk hozzájuk. Csehül szólítjuk meg őket. Amint kiejtik az első szót, azonnal látjuk, hogy magyarok. Magyarul folytatjuk a beszélgetést. A bekötött kezű fiatalasszony — Kostyál Józsefné — elmondja, hogy 1962-ben, két évvel ezelőtt, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség felhívására jöttek el szülőfalujukból a csallóközi Izsapről. Példájukat többen is követték. A határvidéki munkaerőtoborzásnak az is nagy előnye, hogy a jelentkező 3000 korona jutalmat kap, ha kötelezi magát, hogy öt évig a határvidéken marad. Az illetékes állami szervek 7000 korona hosszúlejáratú kölcsönt bocsátanak rendelkezésükre bútorvásárlásra, amit ha letelepszenek a határvidéken, nem kell visszafizetniük, ha nem maradnak ott, akkor pedig' apró részletekben kell megtéríteniük. Természetesen sertést is nevelhetnek. Havi átlagkeresetük 1500—2000 korona. — Nincs Itt semmi baj sem — mondja Kostyál Józsefné —, csak nagyon messzire vagyunk szülőföldünktől. — Varga József traktoros és Rácz Vincze is hasonlóan nyilatkozik. Munkájukat szeretik — és őket ls megbecsülik. Varga József, amikor szabad ideje van, felül motorkerékpárjára és öt-hat órán belül már izsapi legénybarátaival paroláz. Noha az állami gazdaság megteszi a, tőle telhetőt, Hnévanovban mégis kevés a szórakozási lehetőség. Persze ennek többek között az az oka, hogy ezen a vidéken távol esnek egymástól a falvak, a gazdaságok. De azért akad olyan ember is, aki megszereti ezt a tájat. Például Sidó József, aki 1960-ban jött Ide Nagysallóról. ö úgy döntött, hogy Itt marad. Jól érzi magát — és érzi, hogy munkatársai — legyenek azok csehek vagy szlovákok — megbecsülik. Elbúcsúzunk. A Hnővanovban dolgozó csallóközi és Ipoly menti dolgozók üdvözletét visszük magunkkal. Somogyi Mátyás A kelet-szlovákiai kerülettel testvéri viszonyban levő magyarországi Borsod megye újabb, a magyar—szlovák barátságot jelképező kulturális dokumentummal gyarapodott. A Miskolcon megjelenő Borsodi Szemle kultúrfolyóirat könyvtára sorozatában nemrég jelent meg a „Mit dalolnak a Borsod—Abauj—Zemplén megyei szlovákok" című könyv. Szerzője Deme Dezső, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem nyelvtanára, aki a csaknem 200 oldalas kiadványban 110 népdalt tett közzé kottával, szlovák és magyar szöveggel. A szlovák népdalokat Borsod megye 14 szlováklakta községében gyűjtötte össze. Hétévi munkával több mint 600 dallamot és szövegváltozatot jegyzett le, s ennek legeredetibb darabjait adta . közre. Legtöbb dallamot és szöveget a Bükk-hegységben fekvő Répáshuta községben jegyezte fel, de sok, részben Ismeretlen nótát gyűjtött össze a zempléni részben fekvő Rudabányácska, Kishuta és Vágáshuta nevű községekben is. Az itteni nép ajkán élő dallamok legtöbbje ballada, amelyet főleg Répáshután és Rudabányácskán énekelnek, de nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is Ismerik a dalokat. Igen sok régi balladát éppen a fiatalok énekeltek el a gyűjtőnek. Érdekesek s a maguk nemében ritkák a nép ajkán máig élő katonanóták, amelyek még az első világháborúból maradtak fenn, valamint az úgynevezett „amerikás dalok". Ezeket az egykor Amerikába kivándorolt, és onnan visszatért emberek szerezték. Forró, valamint Rudabányácska községekben gyűjtötte ezeket össze a szerző. A népdalgyűjteménynek ugyancsak érdekes része az úgynevezett kétnyelvű dalok. Ezekben a szöveget — egymáshoz kapcsolódva — felváltva magyar és szovák nyelven éneklik. (V. K.) 1964, augusztus S. * (j| SZŐ S