Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)
1964-08-05 / 216. szám, szerda
Ä szovjet mezőgazdaság a díjazás új útjait keresi A szovjet mezőgazdaságban sincs még teljesen megoldva az anyagi érdekeltség kérdése. Az SZKP KB két teljes ülésén, valamint az országos értekezleten is foglalkozott vele. Az anyagi érdekeltség elvét a mezőgazdaságban elméletileg elfogadták ugyan, de a gyakorlatban nem követték, bürokratikus módszerekkel, különféle nem eléggé megfontolt rendelkezésekkel akadályozták. Kialakult az a nézet, hogy meg kell szüntetni a mezőgazdasági dolgozók egyes részleges teljesítményeken alapuló díjazását. A munkát az elvégzett mennyiség alapján díjazták, nem vették figyelembe a munka minőségét, eredményét. Ez közönyösséget szült a munka minősége, a föld kellő megművelése és végeredményben a termés eredménye iránt is. Csupán a megművelt hektárokat vették számba, figyelmen kívül hagyták a betakarított métermázsákat, vagyis a termés eredményét. Ennek az állapotnak véget kellett vetni, mert felelőtlenséghez vezetett. Végül is érvényre jutott a helyes felfogás, hogy csupán az elért terméseredmények alapján lehet díjazni. A Szovjetunió mezőgazdaságában az ún. akkord-prémium rendszerrel Igyekeznek megoldani a helyes díjazást. E jutalmazási rendszer lényege a kollektív akkordbér, amelynek nagysága a termelés végleges eredményeitől függ. Eszerint biztosítják a dolgozóknak járó megfelelő munkabérrész havi kifizetését, amely nem lehet alacsonyabb a létminimumnál. A munkabér többi részét — a termelés menynyiségének arányában — az év végén fizetik kl. Megállapítják az évi béralapot és a kitermelt termékek egységéért megszabott, az év végén kifizetésre kerülő munkabért. Az évi alapból 30—40 százalékot zárolnak, a fizetés a tényleges termeléseredmény szerint történik. Ezekből a pénzeszközökből fizetik majd az esetleges kisegítő munkálatokat. A fennmaradó 60—70 százalékot a munkacsoport egyes tagjainak állandó havi munkabérére fordítják. A terv túlteljesítése esetén prémiumot ls adnak. A díjazás alapja tehát nem a teljesítménynorma, hanem kizárólag a valóban elért terméseredmény. Ez a díjazási rendszer a munkacsapatot a legnagyobb fokú gépesítésre, valamint a fölösleges munkaerők kiküszöbölésére ösztönzi. Minél kevesebben vannak a csoportban, annál nagyobb állandó havi munkabér jut az egyes dolgozóknak. Az új díjazási rendszer szerint dolgozó gépesített csoportok általában sokkal nagyobb munkatermelékenységet és átlaghozamot értek el, mint a régi rendszer szerint díjazott kollektívák, és természetesen nagyobb a jövedelmük is. Fontos kérdés a gépesítők díjazása ls. A moszkvai országos értekezleten foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és már ott felhívták a figyelmet arra, hogy gyakran az Igen jó eredménnyel dolgozó gépesüőket sem díjazzák jobban, mint a sokkal gyengébb eredményeket elérő kollektívákat. Ilyen körülmények között a gépesítőknek nem érdekük sem a nagyobb fokú gépesítés, sem a haladó módszerek meghonosítása. Hruscsov elvtárs az értekezleten hangsúlyozta, hogy indokolt és előnyös, ha a legkisebb önköltséggel sokat termelő gépesitőknek, akik sokszor tíz, húsz, harminc vagy még több ember munkáját végzik el, sokkal többet ls fizetnek. Helyeselte a maximális bérek túllépését is, mert szerinte bátran lehet akár kétszeresre és háromszorosára ls emelni a csekély termelési költségekkel nagy munkatermelékenységet elérő dolgozók bérét, ha ez gazdaságilag indokolt. Szerinte a mezőgazdaságban is olyan anyagi előnvöket kell nyújtani a gépekkel dolgozóknak, mint az iparban a szakképzett munkásoknak. Megesett, hogy egyes vezetők a megígért díjakat csökkentették azzal a megokolással, hogy „takarékoskodni kelll". Csakhogy az Ilyen „takarékoskodás" nem jár haszonnal, mert az ígéret nem teljesítése megingathatja a dolgozók bizalmát, és kedvezőtlenül hathat munkakedvükre. Ezzel kapcsolatban is nyilatkozott Hruscsov elvtárs: „Takarékoskodhatunk és takarékoskodni is kell mindenben, de nem szabad takarékoskodnunk olyan emberek anyagi érdekeltségének rovására, akik anyagi javakat termelnek". Az országos értekezleten sok szó esett az anyagi érdekeltség új rendszeréről. Az értekezlet elsősorban a következő alapelvek fontosságát hangsúlyozta: A munkabérrel fenntartott összegeket főképp a közvetlen termelők díjazására kell fordítani, a munkabért a termelt javak mennyisége szabja meg c helyi feltételek figyelembe vételével; biztosítani kell a rendelkezések betartását, valamint a díjak szavatosságát. Napirendre került a termelési igazgatóságok specialistáinak anyagi érdekeltsége is. Állandó munkabérük ugyanis gyakorlatilag nem függött az általuk irányított termelés eredményeitől. Olyan bérrendszert kellett tehát bevezetni, amely az erkölcsi felelősséget szorosan összekapcsolta az anyagi érdekeltséggel. Az új bérrendszer szerint a fix vagyis állandó munkadíj a fizetés 60 százalékát teszi ki, a fennmaradó részt a terv teljesítésétől teszik függővé, a terven felüli eredményekért pedig prémiumok járnak. A párt érvényre akarja juttatni azt az elvet is, hogy mindazok, akik veszteséggel gazdálkodnak, akik önkényesen megszegik a helyes határozatokat, akik felelősek a gazdasági károkért, anyagilag ls feleljenek könnyelműségük, hozzá nem értésük vagy közömbösségük következményeiért. A mezőgazdasági tervezés elveiről szóló határozat már olyan rendelkezést Is tartalmaz, amely szerint az anyagi kárt azoknak kell megtéríteniük, akik a kolhozokat, és szovhozokat veszteséges gazdálkodásra kényszerítették. Hogy mennyire szükségessé vált az új díjazási rendszer a szovjet mezőgazdaságban, azt szemléltetően bizonyltja a kujbisevi terület egyik kolhozigazgatójának esete, aki már három évtizede működik nagyon eredményesen ezen a gazdasági szakaszon, és számos kormánykitüntetést ls kapott. De ugyanakkor vagy tizenkilencszer részesítették megrovásban, és többször kártérítésre ís kötelezték, mert szép eredményeit nem egyszer csak úgy tudta elérni, hogy — forma szerint — megszegte az érvényes rendelkezéseket. Legutóbb például aranyórát ígért a baromfigondozóknak, ha elérik az évi 175 darab tojáshozamot. Hét gondozónak sikerült Is ez, és most az ígéret teljesítését követelik. A hét gondozó brigádja terven felül 40 000 rubelnyi, tehát számottevő hasznot adott a hét aranyóra ára ugyanakkor csupán 581 rubel. Tehát az aranyórák leszámítása után fennmaradó tiszta haszon bizony már számottevő összeget jelent a kolhoz gazdaságában. Ez tiszta sor. Csakhogy — és itt a bökkenő — semmiféle rendelkezés, utasítás sem engedélyez ilyen ajándékokat, az ellenőr természetesen rögtön megállapítaná ezt, és jelentése alapján dorgálás sőt pénzbírság sújtaná az igazgatót. Mit tegyen? Végül is elhatározta, hogy újabb dorgálás és pénzbírság árán is megadja az ígért aranyórákat, mert... „.. .az olyan nagy eredményeket elérő aranykezek megérdemlik, hogy aranyórák díszítsék őket." —bdá— Az ingatlanok nyilvántartásáról szóló ú; törvény A földművesszövetkezetek országos kongresszusa egyebek között a mezőgazdasági földek védelmével is foglalkozott. Nem lehet- közömbös számunkra, hogy évről évre csökken a mezőgazdasági földterület. Például a múlt év első felében országos viszonylatban 3700 hektárnyi kitűnő szántóföldet fecséreltünk el. A felelőtlenség egyrészt az egyes üzemek (a Eanská Bystrica-i járásban az autóforgalmi vállalat garázsokat épít jól termő Garam menti földeken), másrészt a szövetkezetek számlájára írható (a ponikyl földművesszövetkezet mintegy 150 hektárnyi szántót változtatott legelővé). A földalapot védi az ingatlanok nyilvántartásáról szóló új törvény ls, amely 1964. április 1-én lépett életbe. E törvényt az is szükségessé tette, hogy mind a mezőgazdasági termelés tervezésében és irányításában, mind pedig az állampolgárok társadalmi és személyi tulajdona védelmében pontosan nyilvántartott adatok álljanak rendelkezésünkre. Amint látjuk, az új törvény az ingatlanok nyilvántartásáról nemcsak a társadalom, hanem az egyén érdekeit is szolgálja. Az ingatlanok nyilvántartását a Központi Geodéziai és Kartográfiai igazgatóság járási szervei végzik a beszolgáltatott adatok, illetve változások bejelentése, valamint különféle mérések, helyszíni vizsgálatok stb. alapján, természetesen azoknak a létesítményeknek, illetve személyeknek együttműködésével, amelyeket, 111. akiket a nyilvántartás közelről érint. Az év folyamán bejelentett és felülvizsgált változásokat a községek bevezetik a helyi nyilvántartásba. Egyébként az említett igazgatóság szervei ötévenként hazánk egész területén összehasonlítják a nyilvántartás adatait a való helyzettel. Az igazgatóság szerveinek felhívására a mezőgazdasági földet használó Intézmény, Illetve egyén a meghatározott időn belül köteles bemutatni a nyilvántartáshoz szükséges okmányokat. E felhívás megszegése bírsággal jár, ugyanis ilyen eselben az igazgatóság szervei mérik fel a földet az Illető egyén vagy intézmény terhére. Az adatok beszolgáltatásán kívül a szóban forgó létesítmények, illetve személyek 15 napon belül kötelesek minden változást jelenteni a HNB-n. Az ingatlanok nyilvántartásában a következő adatokat tüntetik fel: a föld fajtája, méretei, s a föld használatának módja. Ezenkívül beírják a tulajdonjogi viszonyokat feltüntető és a kérdéses területtel kapcsolatos egyéb adatokat. Az ingatlanokkal kapcsolatos jogi viszonyokról szóló adatokat a jogerős szervek (bíróságok, nemzeti bizottságok, közjegyzői hivatalok stb.) jogérvényes határozatai alapján jegyzik be. Például, ha a HNB valakinek földet juttat családi ház, garázs, kert stb. létesítése céljából, úgy ezt a tényt az igazgatóság szervei csupán a HNB határozata alapján jegyzik be az ingatlanok nyilvántartásába, mégpedig legkésőbb a határozat érvénybe lépése után 60 nappal. E példa mutatja, hogy a HNB szervei kötelesek együttműködni az igazgatóság szerveivel. Másik példa: abban az esetben, ha az apa meghal, s feleségére és leányára hagyta a családi házat, akkor a közjegyzői hivatal a hagyaték kezeléséről szóló okmányt elküldi az igazgatóság szervének, amely ennek alapján elvégzi a szükséges bejegyzéseket. Az igazgatóságtól kapott adatok irányadók lesznek a mezőgazdasági termelés tervezésében járási, kerületi, illetve országos viszonylatban. Például a JNB a felvásárlási tervfeladatok összeállításában egyebek között számításba veszi az igazgatóság nyilvántartásának adatait is. Amennyiben valakinek szüksége lenne — s erre jogosult — a nyilvántartásban szereplő egyes adatok kivonatára, az igazgatóság szervei készséggel állnak rendelkezésére. E törvény életbelépésétől fogva — tehát 1964. április 1-től — beszüntették a telekkönyvekbe, illetve a vasúti könyvekbe való beírásokat. I. Bátovský Jaj, de szép ez a mesekönyv. Jó leszek apuka, hozol még egyet...? (Erdősi felvétele) LUCERNASZÁRÍTÓ ÜZEM A Berettyóújfalusi Állami gazdaság (Magyarország) holland gyártmányú forgódobos, forró levegős lucernaszárító üzemet kapott. A takarmányszárítő tíz órás műszakban 150 mázsa lucernát szikkaszt meg és dolgoz fel lisztté, illetve préselt lisztakarmánynyá. A gazdaság ebben az évben 200 vagon lucernát dolgoz fel az üzemben, s a feldolgozott takarmányt a társgazdaságoknak szállítja. kifürkészni ezeket a dolgokat bormű alatt állt, az Íróasztal szolgálhat... Ami pedig Leta- — Meg van győződve róla? is, de se Bernadič, se Letanov- mellé tolták, a térdeplőn tele- novskýt illeti... — Igen. ský... fon, szürke fémdoboz, belőle — Ez más dolog, mein Herr. A fáradt elgyötört Iffland Iffland ujjával a térképre bö- drótok vezetnek az elsötétített — Iffland Mohn truppfűhrerre élesen nézett Stachovičra, mint* kött. ablakon keresztül ki a szobá- gondolt és a szép fiatal parti- ha széles, sápadt arcáról akar* — A kis-porubai úton van ból, az iroda túlsó végén tá- zánlányra. — Ez nonszensz! ná leolvasni a maga igazát, havalamiféle akadály? Természe- bori asztal, amelyet a katonák — Éppen erről van szó, Herr talma nagyságát. Ha ez az öreg tes vagy mesterséges? hoztak magukkal, az asztal Hauptmann, — mondta Stacho- igazat mond, akkor fölösleges — Nem kérem. Az út jó, szé- alatt a földön két férfi alszik viC. — Ha méltóztatik megen- volt minden, a kivégzés, a tíz les és viszonylag kényelmes. felöltözve, kifűzött bakancsban, gedni, Herr Hauptmann, ön az- halott, a felperzselt házak, a StachoviC Irodájában csend fejüknél acélsisak, gázálarc, zal gyanúsítja, hogy tudott az községházán fogva tartott túlett. Iffland látta, hogy Stacho- hátizsák, gyorstüzelő puska, erdőben rejtőző partizánokról szok... Ha nem mond igazat, vIC nem hajlandó segíteni, ar- nem messze a németek aszta- és nem szólt önnek. Nem tu- ha hazudik... Iffland egy pilra gondolt, hogy ráijeszt, meg- látói két kis páncélszekrény, dott róluk. A partizánok csak lanatra elgondolkozott, mit jefenyegeti. StachoviC a vérfoltos StachoviC hallgatta, mit mond akkor érkeztek az erdőbe, ami- lentene ez. Munkába venni a könyvekre nézett. Jóságos Is- Iffland, de nem értette. kor Letanovský Schnitzerékkel községházán fogva tartott gye' — Va n itt Závodban illegá- tenl A fiatal férfiak a partlzá- A vérpecsétes könyveket néz- már elment. Nem tudott rőluk. rekeket és asszonyokat, a bíStachovIC kiegyenesedett, Us nemzet! bizottság? Kik a noknál vannak, Marka és a gye- te. Tessék ellenőrizni, amit mon- rőt, talán másokat ls — és fél szemközt fordult Ifflanddal. tagjai? — Iffland éles hangon rekek a plébánián, Tesár a Iffland letette a hallgatót, dok, csak tessék, itt van még Závodot a partizánok táborába — Ezek mind közismert dol- beszélt, szinte rikácsolt. — Van- templomban a torony alatt, Le- — Nos, mein Herr?l Schnitzerné is, azt hiszem... kergetni. Ha fölösleges volt gok, — folytatta epésen a szá- na k Závodban kommunisták? tanovský, BernadiC ... Hol van- —Igenis, Herr Hauptmann, —Ez Is más dolog, mein minden, a kivégzés, a tíz halott, zados. — Hol van BernadlC Va n valaki, aki kapcsolatot tart n ak a závodi partizánok, — mondta StachoviC. — Ber- Herr, — rivallt Iffland száza- a felperzselt házak, a község-. Mária? fenn Kl s" é s Nagy-Porubával ős Schnitzer, a partizánok szülei? nadiC Mária... dos az egész testében remegő házán őrzött túszok, a Nagy— Nem tudom. Kopecsni Lázzal? Kl ez... ? Mi lesz a községházán fogva Iffland felélénkült. papra, pár pillanatra elhallga- Poruba elleni támadásra kl-. — Závodi banditák Is voltak —Méltóztassék megengedni, tartott emberekkel? Szegény —...nyomtalanul eltűnt, — tott, majd tovább kiabált: — adott parancs — úgy súlyos az erdőben? Her r Hauptmann, és tessék be- Letanovský. Jóságos Isten! Ne- mondta nyugodtan StachovlC. Letanovskýnak nem hiszek. Aki felelősség hárul rá. Ellenkező StachovlC leült. látn l. ~ mondta csendesen Sta- héz dolgok ezek, Herr Haupt- _ BernadlC nem tud róla. Fia- zsidókat rejteget, az mindenre esetben következik az SD-sek — Letanovskýtôl gyónás köz- choviC és arra gondolt, hogy mannl Iffland mereven nézett tal, alig tizenhét éves lányka, képes. Nem hiszek neki, és na- különleges munkája, lelassul ben csak annyit tudtam meg.., e gyóntató nem faggathatja a stachovICra és a négy katoná- Lehet, hogy kapcsolatban áll gyon örülnék, ha maga sé h!n- az előnyomulás, beszennyezik — Gondolja meg, mit mond, vezeklőt bűntársai felől, — a r a, akik a plébános kanapéján a partizánokkal, lehet, hogy a ne. Ne kívánja... — 'iffland a német nemzet nevét... A kőiméin Herr, mert azoknak a sor- részleteket csakis akkor ért- ülve várakoztak. A csendbe be- partizánoknál van, lehet, hogy csendes, epés hangon folytatta, lektív felelősség egyszerűen sáról van szó, akiket a parti- hetjük meg, ha felfogjuk az lecsörrent a telefon. nincs. Talán a rokonainál re-j- — ne kívánja, mein Herr, hogy nonszensz, ellentmond a háboZánok hozzátartozóiként' tar- egész helyzetet. A partizánok _ Elment valaki Závodból, tőzik. Talán az önök katonái magának se higgyek! Ne kí- rús szokásoknak, csak az újkotunk fogva a községházán! Kopecsni Lázon összpontosul- _ kérdezte Iffland StachovlCot fogták el. Nem tudom. Berna- vánja! Érti? ri gyilkosok gondolkozásának — Letanovskýtôl gyónás köz- nal f, a község nagyon messze __ a banditákhoz, a partizánok- dICot — ha méltóztatik megen- — Amennyiben úgy véli, Herr felel meg, akik egy eszme rabben csak azt tudtam meg, hogy esi k nemcsak Závodtól, de Po- h3Z ? gedni — a magam részéről sza- Hauptmann... jai lettek. Eszme, eszme, eszaz erdőben nem volt senki más, rubától is, s ez lehetetlenné _ Ne m_ badon bocsátanám és figyeltet- — Elég. mel háború! Nonszensz! Mohn csak Schnltzerék. Ha méltóz- tesz l mindazt, amit kérdezni _ N e m? ném. így talán kl lehetne nyo- Igaz volt a feljentés vagy truppfűhrer játszadozik a szép tatnék.«» méltóztatott. A telefon harmadszor csön- moznl, el lehetne csípni a lá- sem? Iffland StachovlCot nézte, fiatal partlzánlánnyal, talán — Gondolja meg, mit mond, Iffland cigarettára gyújtott. g. etett. nyát. Gyönge lányka, nem bír- aki nyugodtan ült a székén. Ha BernadiC lányával, mein Herr! Letanovskýt magam ~ No s' mei n Herr?! _ x 236, — mondta Iffland a j a k! sokáig a bújkálást. Alig- Igaz volt... — Mein Herr! Is kihallgatom még egyszer. ~ Nsr a tudok arról, arait telefonba, — X 236, Iffland szá- hanem hazamegy. Figyelni kell — Mein Herr! — Tessék, Herr Hauptmann. StachoviC alatt megreccsent kérdezni tetszett. Azt hiszem, z a<jos... Bernadlfíék egész háza népét. StachovlC kissé felemelte szé- — Ne kívánja, hogy magáa szék. Závodban nincs ilyesmi. StachovlC odafigyelt, de sem- Ez csak hasznos lehet. Házku- les, sápadt arcát. nak se higgyek. Letanovskýnak — Valóságon alapult a fel- — Nincs? . mit sem értett. Körülnézett az tatások, ellenőrzések, állandó — Az a feljelentés valóságon nem hiszek, s még egyszer szejelentés? — Nincs, Herr Hauptmann. irodájában. A térdeplőt, amely megfigyelés. BernadiC Mária alapult? mélyesen meggyóntatom, — Nem,—emelte fel Sta- Gyónás közben megpróbáltam a Golgotát ábrázoló fehér dom- esetleg értékes értesülésekkel — Nem, Herr Hauptmann. (Folytatjuk], 0] SZÖ 4 * 1984. augusztus 5.
