Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-04 / 215. szám, kedd

Nyári zeneesték EURÖPA SZAMOS NAGYVAROSA BAN szokássá vált, hogy a hangversenyidény befejeztével Euterpének, a zene múzsájának papjai és papnői áthelyezik működési terüket a szabad ég alá. Így születtek meg az immár világhírű és hagyományos szabadtéri hangversenyek és operaeloadások. Ezeknek a nyári hangversenyeknek a láncolata, a prágai Waldstein palotától kezdve a pesti Károlyi-kerten, a salzburgi Dóm téren, a veronai Arénán át a római Caracalla fürdőig nagyon hosszú. Ebbe a láncolatba néhány éve egy újabb szem kapcsolódott éspedig a bratislavai Övárosháza ódon udvarán rendezett szabadtéri hangversenyek. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek a péntek esti muzsikálások lassan már hagyományossá válnak s színvonaluk is figyelemre méltó. Az idei sorozat hat kamarajellegű hangversenyből áll. Az első est különösen a kórusművészet kedvelőinek jelentett élményt, Giovanni Pierluigl da Palestrina „Énekek éneke" cimű dalciklusa hangzott el. Palestrina a XVI. század Rómájában élte le életének majd hetven esztendejét, ahol a pápai 'énekkar hivatalos zeneszerzője és a zeneiskola igazgatója volt. Főleg egyházi zenét komponált, de emellett nagyszámú világi művel is gazdagította a zeneirodalmat. Ide tartozik a Salamon könyvéből merített ötszólamú, a capella ciklus, az „Énekek éneke" is. A Szlovák Filharmónia Énekkara tavalyi olaszországi vendégszereplésére tanulta be ezt az érzelmekben oly gazdag művet. Itthon most hangzott el először teljes egészében ez az igényes, nagy előadói kultúrát igénylő mű. A betanító és vezénylő Ján Maria Dobrodinskýt dicséri a stílusos és kiegyensúlyozott, színvonalas előadás Az egyes szövegrészeket fordításban Mária Královičová és Mikuláš Huba színművészek tolmácsolták. A következő pénteken kamarazenekari hangversenyben gyönyörködhettünk. A brnói Filharmónia és Opera zenészeibői alakult 17 tagú zenekar — mely 1958 óta karmester nélkiil működik és újabban [elvette a Bohuslav Martinu nevet — Jiŕí Trávnifiek irányításával szerzett emlékezetes perceket hallgatóinak. Műsoruk klasszikus és mai művekből volt összeállítva. A régi cseh mestereket Stamnic és Benda egy-egy műve képviselte. Benda fuvolaversenyének szólóját Milan Munclinger stílusos előadásában hallottuk. Majd Benedetto Marcello Concerto grossoja után a névadó Bohusíav Martinu vonósszerenádja következett. Végezetül pedig a mai angol zene hírességének, Benjámin Britten-nek ragyogó Simple Symphony-ja hangzott el. Brnói vendégeink nagy stílusérzékről, pontosságról és muzikalitásról tettek tanúbizonyságot. Előadásuk itthoni kamarazenekarunk zamatosabb stílusához viszonyítva azonban kissé száraznak és akadémikusnak tűnik. Az idei sorozat legtöbb újat és meglepőt jelentő estje a kétzongorás hangverseny volt. Ritkán van módunk kétzongorás hangversenyt hallani, így tehát érthető, hogy nagy érdeklődés fogadia a szimpatikus Lejsek-házas párt. Vera Lejsková és Vlastimil Lej sek műsorukat Clementi, Schumann Sztravinszkij, Britten, Brahms műveiből és egy saját kompozícióból állította össze. Játékukra, a tökéletes technikai kivitelezés mellett a stílusérzék és a ragyogó muzikalitás a leg jellemzőbb. A kristálytiszta Clementi szonáta mellett főleg Sztravinszkij kétzongorás versenyművének előadá sa jelentett élményt. Az est zárószáma Vlastimil Lejsek „Brazíliai táncok" című műve volt, mely azonban inkább egy dzsessz hangverseny keretében talált volna megfelelőbb kör nyezetre. A kedvező összbenyomás után mielőbb visszavárjuk a Lejsekházaspárt. Az est egyetlen zavaró momentuma az volt, hogy a rendezőség nem tudott két egyenlő hangszínű zongorát biztosítani a művészeknek. A július 24-re hirdetett hangverseny, az „Orchestra da Catnera di Firenze" fellépése sajnos elmaradt. Az olasz vendégek ugyanis nem érkeztek meg városunkba. Kár. hogy a rendezőség a változást nem közölte előre falra gaszokon a nyilvánossággal, s így csupán az Övárosháza zárt vaskapuja fogadta a csalódott közönséget. A HÁTRALEVŐ KÉT ESTEN további jónevn külföldi művészekkel fogunk találkozni. Főleg a szovjet Igor Bez rodnij hegedűművész szólóestje tölt el várakozással. Művészete nem isme retlen előttünk, már többször hallót tuk játékát, s így nem lesz érdekte len figyelemmel kísérni fejlődésének útját. Az utolsó esten pedig az angol Lucille Graham és a német Günter Leib dalestjére kerül sor. VARGA JÓZSEF KÉT ÚJ FOGALOM: képlemez és képlemezjátszó. A kép lemez azt jelenti, hogy a lemezre képfelvételek vannak feljátszva hanggal együtt Képlemezjátszót Mason angol feltaláló szerkesztett, amelyet televíziókészülékre kapcsolnak. A képfelvételek a TV-készüléken jelennek meg hang kíséretében. EGY REKORD TÖRTÉNETE Július 8-án reggel — az éjjeli műszak végén — telt le az a 31 munkanap, amit Kňazovič Ján elovájár csoportja az egy kombájnnal történő fejtési rekord megdöntésére szánt. Ar éjjeli műszak vezetője, Haviar Jaroslav büszkén jelentette: július 7-ig 25 000 tonna szenet fejtettek. Kňazovič Ján elővájár csoportja nagy létszámú: 120 tagból áll, 40— 40-en vannak egy-egy műszakban. Csakis ilyen idősebb, tapasztalt bányász való ily nagy kollektíva élére. De dicséretes, eredményes munkát végez a két fiatalabb elővájár ls, Haviar Jaroslav és Pagáč Jozef. Mindkettő Handlován végezte a bányász-tanonciskolát. A kollektíva múltjából csak annyit, hogy jó néhány éve együtt dolgoznak már. A csoport magvát képező szűkebb közösség 1952—53-ban kovácsolódott össze az akkori Űj-Déli Bányában. Innen az Űj-Nyugatl Bányába kerültek — a mostani IV. részlegre —, ahol nemegyszer komoly akadályokkal kellett megküzdeniök. De Kňazovičékat nem kedvetlenítette el egy-két „fekete hónap" sikertelensége. Három évvel ezelőtt Kapták meg a szocialista munkabrigád címet, tavalyelőtt a XII. pártkongresszus brigádja megtisztelő oklevelet. Munkaidő után is gyakran összejön a csoport. Több szép kiránduláson vettek részt, közösen oldják meg, ha a kollektíva valamelyik tagjának jó tanács, vagy a családi ház építéséhez munkaerőkellett. Mindenki bizalommal fordulhatott — fordulhat ma is — a „nagy családhoz". A Nagybánya igazgatósága által kiadott 1964 évi akcióterv 20. pontjában az egy kombájnnal történő 20 000 tonna szénfejtés elérése szerepelt. Ezt a feladatot már többször említették a termelési értekezleteken, de teljesítésére valahogyan senki sem mert vállalkozni. Azaz, mégis... Kňazovič Ján elhatározta, hogy megkísérli elérni a bűvös 20 000-es határt. Ogy tervezgették, hogy júliusban nekivágnak. De már május 28-án a termelési értekezleten a csoport olyan erősnek érezte magát, — a kedvező munkafeltételek birtokában —, hogy a rekord megdöntését egy hónappal hamarább, június l-re tűzték ki. Komoly feladatokat, megoldásra váró problémákat kellett mind a részleg vezetöségéneK — Bezák Rudolffal az élén —, mind a karbantartóknak megoldaniuk a hátralevő három nap alatt. Nagy munka volt például a TH 55-ös 42 kW-os hajtómű beszerelése ís. Szorgos előkészületekkel, nagy harci kedvvel várták Kňazovičék június 1-ét. Az első nap nem hozott sikert: adósak maradtak 33 tonna szénnel, mert a szállítórészleg nem tudott megbirkózni a fokozott feladatokkal. E fogyatékosság felszámolását a szállító- és a IV. részleg kommunistái értekezleten határozták el. Sikerült... Az eredmény szárnyakat adott a kollektívának. Igazán minimális idő alatt hosszabbították meg a szállítóberendezést a falon, mert a fejtési front június 1-től július 7-ig 140 mről 168 m-re bővült, tehát majdnem naponta hosszabbítani kellett. Tudták, a 25 000 tonnás teljesítményt csak kemény, akadályt nem ismerő munkával lehetett elérni. Június 18-án — éppen akkor, amikor a csoport hangulata a legbizakodóbb volt — a vihar megrongálta a fő ventillátort. Emiatt két teljes műszak maradt el. De KňazoviCék ezt is bepótolták. Az összevont szállítás a vezérszállítóműre nagy megterhelést jelentett, amelyen óránként átlagosan 75 tonna szén ment keresztül. A karbantartók példás gondoskodását, lelkiismeretes munkáját bizonyltja az a tény, hogy a verseny idején itt a legkisebb fennakadás sem fordult elő. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára Kňazovič elővájár csoportja jóval túlszárnyalta kötelezettségvállalását: 20 000 helyett 25 000 tonnát fejtett. Hősiességük nem kisebb a felkelésben részt vett hazafiakénál, ha „csak" kombájnnal harcoltak is hazánk felvirágoztatásáért, szebb jövőjőért. Nekik is kijár a babérkoszorú, a dicsőség. T-OTH JÁNOS mm 'ÄÄaSMLi

_ r' e MÁR ÖT ÉV MÚLVA A HOLDRA! A HOLD A „RANGER-7" TELEVÍZIÓ KAMERAINAK PERGŐTÜZÉBEN - 16 PERC 40 MÁSODPERC ALATT 4316 FELVÉTEL • APOLLO RAKÉTÁVAL A HOLDRA? U Az amerikaiak sikeres „Ranger 7" kísérlete újból az érdeklődés középpontjába állította a Hold meghódításának kérdését. A Hold szonda segítségével nyert fényképek új fényt derítenek égi társunk számos problematikus sajátosságára, s új idos/akot nyitnak a hűid kutatás történetében A mai kor cinberét már meg sem lepi az ame rikai szakemberek ama bejelentése, hogy már 1969 végére tervezik az ember első közvetlen megismerkedését a Holddal Az első sz.put nyik s az első űrhajós világ körüli útja óta eltelt néhány év alatt H ugyanis annyi nagy jelentőségű kozmikus eseménynek voltunk tanúi, hogy a „minden csoda csak háruin napig tart" közmondással összhangban a legfantasztikusabb terveket és meglepő eredményeket is — bár felcsigázzák érdeklődésünket — hamarosan besoroljuk életünk mindennapi eseményei közé A Hold meghódítására irányuló törekvés egyik legújabb eredmé nye tehát az a 4316 felvétel, amelyet a „Ranger 7" a holdfelszín közvetlen közelében készített. Kétségtelenül figyelemre méltó sikernek kell elkönyvelnünk, bár csak egyik pontját képezi annak a szé les körű Hold-programnak, amelyet az USA tűzött ki maga elé. Az U. S. News and World Report c. folyóirat 1964 április 20-án részletesen ismertette az amerikai hoídrepülések programját. Ennek egyik legfontosabb része az úgynevezett „Ge mini-terv", amelynek előkészítését éppen a Ranger típusú szondák hivatottak biztosítani. Amikor 1957. október 4-én a Föld körül keringeni kezdett a világ első szputnyikja. számos vitát indított meg azzal kapcsolatban, hogy mikor sikerül az embernek elérnie „a földgömb hetedik kontinensét", ahogyan néha , y. w Ma még a Földön készülnek az űrhajózásról és a Hold, valamint a bolygók meghódításáról szóló filmek... Földünk hűséges kísérőjét nevezik. Milyenek a mai feltételek egy ilyen út megvalósítására? A Hold körül ez ideig hat kozmikus szonda repült el; négy közülük elérte a Hold felszínét. Az arra irányuló kísérletek, hogy létrehozzák a Hold mesterséges holdját, egyelőre nem sikerültek. A holdrepülések eddigi legértékesebb tudományos eredményének azokat a fényképeket tekinthetjük, amelyeket a Lunyik III. a Hold elfordult oldaláról készített. Az űrhajózás története már 20 kísérletet jegyzett fel a Holdra és a Hold körzetébe való repülésre. Az amerikaiak nyolc előzetes kísérlet után 1961-ben láttak hozzá az igazi Hold-program megvalósításához. A kísérletsorozat a Ranger típusú szondákkal vette kezdetét. Az első kettő csak a rendszer kipróbálására szolgált, a három következő kísérlet célja pedig az volt, hogy részletes felvételeket készítsenek a Hold felszínéről és szeizmográfot helyezzenek el a Holdon. Az utóbbi kísérletek közül egyik sem volt sikeres. A „Ranger-7" jeles szereplése Az amerikaiak csak 1964 februárjában kezdték meg a kutatás új szaka szát, miután a Ranger-rendszert tizenöt hónapon át tökéletesítették Hat televíziós kamera segítségével Ranger 6 becsapódása előtt 3000 felvételt kívántak szerezni a holdfelszínről. Ez a kísérlet is részben kudarccal végződött. A szonda ugyan elérte a Hold felszínét, de adós maradt a fényképekkel. (Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a legjobb felvételek, amelyek a Földről készíthetők, legfeljebb 0,8 km méretű tárgyak megkülönböztetését teszik lehetővé a Hold felszínén, szemmel viszont optimális feltételek mellett akár 0,2 km es méretek is megkülönböztethetők.) Július 31-e végül olyan eredménynyel ajándékozta meg az amerikai űrkutatókat, amelyre már régóta vártak. A mi időnk szerint 14.25 órakor a Hold megvilágított oldalára becsapódott „Ranger 7" lefényképezte a Hold 180 000-négyzetmérföldnyi területét, s a felvételeket a földi állomásoknak továbbította. A tudósok bejelentése szerint a fényképek minősége igen jó, már egyméteres r ész leiek is megkülönböztethetők rajta. A Ranger-szonda legkevesebb 2,4 km/sec sebességgel zuhant a Hold felszínére. A felvételeket 4 televíziós kamera segítségével nyerték, amelyek a szonda elpusztulásáig dolgoztak. Az utolsó képeket 600 m magasságból készttették, egyötöd másodperccel később már összerőncsolódott a szonda! Ez a rövid idő elegendő volt a felvétel továbbítására a Földre. A kamerák különböző gyújtótávolságú optikával rendelkeztek s eltérő fényérzékenységre voltak beállítva. Az amerikai kutatók a Hold felderítését végző Ranger-szondák tökéletesítésén kívül magát a holdrepülést is a legkisebb részletekig előkészítik. Építés alatt áll 20 űrhajó annak ellenére, hogy még számos tisztázatlan és meg nem oldott problémával kell megbirkózniuk. Elsősorban tudni kell ugyanis, milyen tulajdonképpen a Hold felszíne, sziklák borítják-e vagy vastag porréteg, milyen mértékben radioaktív a kozmikus sugárzás következtében stb. Ezekre a kérdésekre éppen a Ranger- és a Surveyor-szondák hivatottak választ adni. Az utóbbinak a holdfelszín elemzését kell majd elvégeznie. Az ameriakaiak ez idő szerint öt mesterséges holdból álló sorozat kibocsátását készítik elő. A Gemini-terv Az amerikaiaknak a Hold meghódítását célzói tervezete két űrhajónak a térben való találkozásán alapszik. Egyelőre azonban még nem fejlesztettek ki elegendően erős motorokat, amelyek lehetővé tennék emberek e'luttatását a Holdra. Ezt a problémát a Gemini típusú űrhajókkal kívánják megoldani 1964. április 8-án felbocsátottak egy pilóta nélküli kabint. Augusztusra tervbe vettek egy további, pilóta nélküli repülést. Novemberre tervezik az első repülést két tagból álló személyzettel. Aztán minden három hónapban egy-egy űrhajósokkal repülő rakéta felbocsátása következne. A programban 14 napig tartó repüléssel is számolnak. A továbbiakban két űrhajó találkozása és összekapcsolódása kerülne sorra, majd az űrhajó elhagyása védőöltönyben. Az amerikaiaknak az üzemanyag okozza a legnagyobb nehézséget. Nincs elég erős rakétamotorjuk sem. A mai Saturn C rakéta első fokozatában a 8 rakétamotor vonóereje 680 Mp. A Saturn 5 öt motorral fog rendelkezni. Induláskor magassága eléri a 111 métert s tömege 2800 tonna lesz, amiből 2500 tonna az üzemanyagra fog esni. Az Apollo rakéta 24,5 m magas lesz s 43,8 tonna tömeget fog képviselni. A Holdon való leszállás előtt természetesen még rengeteg problémát kell megoldani. Az amerikaiak agy tervezik, hogy az első Hold-utazáson három űrhajós vesz részt. Az egyik . az anyahajón marad, amely a Hold körül fog keringeni. A másik két űrhajós egy segédrakéta segítségével eléri a Hold felszínét, 24 órát tölt a „hetedik kontinensen", majd vissza- • indul a Holdról. Űrhajójukkal utolérik az anyahajót, átszállnak, rakétájukat pedig a Hold körüli pályán hagyják. Az Apollo űrhajó aztán elindul a Föld felé. Tervekben nincs hiány Az USA-ban nemrégiben nyilvánosságra hožták az előkészítő repülések és holdrepülések -részletes programját is. E tervezet számára 20 Apollo típusú űrhajót építenek. Az első nyolc kísérlet (LTA—1 — LTA—8] az Apollo-rendszernek a Földön való kipróbálására szolgál (beleszámítva a fékező rakétamotorral való leszállást.). A további tizenegy kísérlet (LEM—1 — LEM—11) magát a holdrepülést célozza. A LEM—3-nál (1966 elején) személyzet nélküli Föld körüli repülésről lesz szó. A LEM—5, LEM—6 és LEM—7 személyzettel a fedélzetén fog repülni a Föld körül. A LEM—8 leszállás nélkül körülrepüli a Holdat is. A LEM—9-nél az anyahajóval való összekapcsolódást próbálják ki, a szállító segédűrhajó azonban nem száll le a Holdra. Végül a LEM—10, a LEM—11 és a LEM—12 már megvalósítják a Holdon való leszállást. Az amerikai tudósok feltételezik, hogy az első holdrepülések már 1969 végén vagy 1970 elején megvalósulhatnak, vagyis az első ember már öt év múlva eljuhatna a Hold világába. Az USA pontos tervet dolgozott ki a Hold meghódítására, egyelőre azonban előkészítő kísérletei nagyrészt kudarccal végződtek. A szovjet űrhajósok nem harangozzák be terveiket, de nagy felelősségérzettel és tervszerűen végzik az űrhajózás problémáinak megoldását. A nagy versenyfutás kimenetelét az egész világ rendkívüli érdeklődéssel várja. A „Ranger 7 által készített utolsó felvétel (balra, nem teljes, mert közvetítése közben a szonda a holdfelszínbe csapódott. A jobboldali kép a becsapódáskor keletkezett zaj grafikai ábrázolása. A felvétel ICÜ0 láb magasságból készült k egy 100 X 60 láb inéretú területet szemléltet. MM. augusztus 4. * SZ€ S