Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-29 / 240. szám, szombat

QBflOgSB B U (3 Sta S B Q Q H ma D 2)13.13 Amerika az elnökjelölő kongresszus után Tegnapra virradó éjjel Atlantic * Cityben befejeződött a jelenleg kormányon levő amerikai Demokrata Párt kongresszusa, amely az elnöki tisztségre Johnson jelenlegi elnököt, az alelnöki tisztségre pedig Humphrey szenátort jelölte. A tudósítók véleménye megegyezik abban, hogy a demokraták elnökjelölő 34. koncepciója különösebb látványosság nélkül zajlott le; a hallgatóság zöme meglehetős közönnyel hallgatta a szónokokat és szinte automatikusan megszavazta az előreterjesztett indítványokat. Ogy festett minden, mint egy jól megrendezett színjáték, melyet a mississippi küldöttség körüli incidens sem tudott megzavarni. Kit képviselnek a demokraták? Az amerikai politikai életet illetően fcét pártról szoktunk beszélni: a négy évenként megrendezett választásokból vagy a Köztársasági vagy a Demokrata Párt jelöltjei kerülnek ki győztesen; a többi csoport vagy párt nem tudja befolyásolni a választások kimenetelét. Tehát az Egyesült Államok politikai életét és légkörét ez a két párt határozza meg. A közelmúltban tartott republikánus elnökjelölő konvencióval kapcsolatban megállapítottuk, hogy ez a párt a legagresszívabb monopólium mok és a legszélsőségesebb irányzat tot követő Iparmágnások, fajüldöző politikusok pártja. Kinek a pártja a De^ mokrata Párt, ki áll a demokrata politikusok mögött? Megint csak azt kell válaszolnunk, hogy erős tőkés társaságok, olyan monopóliumok, üli tetvényesek és pénzügyi érdekeltségek, amelyek mérsékeltebb módszerekkel akarják fenntartani a tőke uralmát, s ennek érdekében bizonyos politikai engedményekre is hajlandók. A Demokrata Párt befolyásos támogatói között ott látjuk a Brown Brothers —Harriman, a Dillon Reed Leman— Goldman Sax monopóliumokat, a déli nagybirtokosokat, a gyapot- és dOr hánykereskedőket, egyes texasi olajkirályokat, bányatulajdonosokat, a közszükségleti cikkeket gyártó vállalatok tulajdonosait, akiknek érdekük, hogy enyhébb politika eredményeként némiképpen növekedjék a lakosság vásárló ereje. Mit akarnak a demokraták? Erre a kérdésre nem olyan egyszerű a válasz, mert az Atlantic Cityben összeállított kompromisszumos program'nem ad való képet a párt politikájáról. Először is látnunk kell azt, hogy a demokraták soraiban ls vannak szélsőséges elemek, amelyek sze-. retnék megváltoztatni a Kennedy—. Johnson irányvonalat, noha ellenzékit ségük nem okozott olyan viszályt, mint a köztársasági Pártot kettésza^ kadással fenyegető ultraliberális el-, lentétek. Johnson és a többi pártvezér mindent elkövet az egység megőrzésére, és így magyarázható, hogy. Atlantic Cityben olyan program született, amely a New York Herald Tribúne szerint „inkább kereskedelmi reklám, mint komoly politikai elkö-. telezettség". A demokrata platform megszövegezői nagyon óvatosan jártak el. Olyan formába öntötték a „programot", hogy minden Irányzatnak megfeleljen, a fajüldöző délieket csakúgy kielégítse, mint a liberálisabb északiakat. Bár Johnson elnök zárszavában amellett kardoskodott, hogy az Egyesült Államok kormánya érvényt szerez annak a törvénynek, amely a faji kérdésben a szégyenletes középkort van hivatva lezárni, és központilag kívánja megoldani e kérdést, a programnak erre vonatkozó része azonban nem több az írott malasztnál, mert a pártban a számottevő déli csoport, mint például a mississippiek és alabamaiak helyi viszonylatban szeretnék intézni a törvény végrehajtását, ami a valóságban a szükséges biztosítékok elsikkasztását jelentené. Az unió külpolitikáját illetően a program sűrűn emlegeti a béke biztosítását, s az elnök is hangoztatta, hogy a béke biztosítása „minden kor-, mány jő gondja legyen". Persze ennek értelmezése eltér a miénktől. A demokrata párti program éppen olyan imperialista, mint a republikánusoké, csak a módszerekben, a cél elérésének eszközeiben van különb-; ség, Johnson egyszer sem felejti el kiemelni az Egyesült Államok roppant katonai erejét, ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy sohasem kerül sor az atomfegyver bevetésére. Ez már józanabb hang,- mely azt bizonyítja, hogy a demokrata politikusok zöme tiszitában van egy termonukleáris konfliktus világpusztító következményeivel, viszont furcsa, hogy a béke hangoztatása mellett az elnök kitart a vietnami beavatkozás gondolata mellett, s ez nem egyeztethető össze a békés szándékokkal. Johnsonnal szemben a republikánus Goldwater megkockáztatna „kisebb" atomháborút. Esélyek A hangzatos szövegű program a demokraták választási fegyvere. Mivel „nesze semmi, fogd meg jól" jellegű, nem tarthatjuk komoly választási fegyvernek. Az viszont kétségtelen, hogy a kisebb eltérésekkel Kennedy nyomdokain haladó Johnson politikája népszerűbb és egészségesebb annál, amelyet a republikánusok kínálnak. Nem véletlenül esett Johnson választása Hubert Horatio Humphrey szenátorra, a polgári jogok eléggé exponált harcosára, akit a párt leszerelési szakértőjének tartanak. Hogyan képzeli el a demokrata párti vezetőség a megjelölt bel- és külpolitikai problémák megoldását — ez csak a demokraták győzelme esetén válik el, mert a program tisztán választást célokat szolgál. Bármennyire ls népszerű Johnson politikája, a republikánus Goldwater veszélyes előretörése, az ország idült belpolitikai válsága, a Köztásasági Párton belül dúló viszály és az ultrák veszélyes összeesküvése még sok bonyodalmat Idézhet elő a választásokig és a választásokon. Johnson helyzetét megnehezítheti a jelenlegi dél-vietnami, közvetve pedig a ciprusi helyzet. A dél-vietnami válság, mely elég tartósnak mutatkozik, csak ronthatja a hivatalban levő amerikai kormány presztízsét, amit Goldwater hívei ravaszul kihasználhatnak. Az amerikai lapok egyöntetűen megállapítják, hof • az Egyesült Államok válaszúton áll. Nehéz választania az amerikai népnek, mert mindkét párt imperialista érdekeket képvisel. A józan ész azonban azt sugallja, hogy a két imperialista politika közül Johnson demokrata párti politikája valamivel veszélytelenebb. LŐRINCZ LÁSZLÓ ÁLLANDÓAN FOLYIK A CSATORNAHÁLÓZAT ÉPÍTÉSE PALMA, TEVE ÉS VÍZ 2. Létkérdés oz öntözés A medencés öntözőrendszer lényege az — amint a neve is sejteti —, hogy a megművelt földterületet a folyó mindkét partján 1000—40 000 feddán (egy feddán=59,29 ár) nagyságú tárolókra osztották. A medencék töltését párhuzamosan építették a folyó medrével. A folyó vízállásának emelkedésekor ezek a tárolók a segédcsatornákon át feltöltődtek egykét méteres Nílus-vízzel. A víz 40—60 napig állt a medencékben, majd fokozatosan visszahúzódott a folyó medrébe. A víz lefolyása után termékeny üledék maradt a talaj felszínén. így folyt ez évezredeken keresztül. A vetést azonnal a víz leapadása után — októberben, novemberben — megkezdték. A talajt nem kellett se szántani, se trágyázni, mivel az Abeszíniából idesodort vulkanikus hordalék elegendő természetes trágyát tartalmazott. A termékek fő része bab és a gabonanemű volt. Az aratás áprilisban kezdődött. A talaj aztán augusztus közepéig, a következő árvízig kitéve a kegyetlen napsütésnek érintetlen maradt. Ily módon természetesen a föld nagyon kiszáradt és óriási repedések képződtek rajta, amelyek — mélyszántás helyett — lehetővé tették a tatój tökéletes szellőzését. Ennek az öntözési rendszernek az volt az előnye, hogy elmaradt a trágyázás és a szükséges talajművelés a minimumra csökkent. Ugyanakkor nagy hátrányai is voltak. Egyes vidékeket nem tudtak megmenteni a teljes aszálytól, főleg akkor, ha az árvíz nem érte el a megfelelő szintmagasságot, és nem töltötte meg a tartalék víztárolókat. Ez a módszer csak egyszeri termést biztosított, bár a nyári hőmérséklet beérlelte volna á második termést is, csakhogy nem volt víz, mivel a Nílusnak ilyenkor a legalacsonyabb a vízállása. © SZABÁLYOZÁS ÉS DUZZASZTÓ GÁTAK Szükségessé vált, hogy ezeket a hátrányokat új, ésszerűbb öntözési formákkal leküzdjék. Az új öntözési módszernek központi gondolata volt: a Nílus vizének rendszeresebb szabályozáson alapuló kihasználása. Hogyan érhető ez el? Az eddigi generációk a legnagyobb gondot a folyó deltájára fordították, amelyet úgy hálóznak be a csatornák, mint az emberi testet az erek. A bizánci uralom alatt azonban a delta mezőgazdasági kultúrája lehanyatlott. Tovább süllyedt a nagy Szaladln halála után, a mameluk szultánok Idején és később is az ozmán birodalomhoz csatolása után, főleg a török basák és bejek kizsákmányolása következtében. A Nílus torkolatát behordta az Iszap, a folyó elvesztette lejtését, s végül új medret keresett magának. Keleti torkolata a mai Damiettánál, a nyugati pedig a történelmi Rosettánál talált új mederre. A római idők óta azonban a delta folyóhálózata teljesen megváltozott. Mindent, ami elveszett a törökök és a mamelukok uralma alatt, visszaszerzett a természettől a dicső Mohamed Ali. Ö volt a kezdeményezője a legrégibb töltések, az El Kanater és az El Chajreja építésének, amelyek Jelentősen megemelték a víz szintjét Kairótól északra. Ez új megoldás volt: duzzasztógátak építése az árvizek felfogására, hogy fokozatosan egész éven át fel lehessen őket használni. Egyiptomban kétféle típusú gátakat kezdtek építeni: • olyanokat amelyek csak a vízszint emelésére szolgáltak, hogy a víz bekerüljön az öntözőcsatornákba, s felgyülemlés nélkül a parttól a lehető legmesszebbre folyjék; • olyanokat, amelyek a fenti funkciókon kívül még a víz rezerválására Is szolgáltak. Ma hat duzzasztógát létezik az EAK-ban. Az első tároló, az asszuánl gát építését 1898-ban kezdték meg és 1902-ben fejezték be. Eredeti kapacitása — 1 milliárd m* — 1912-ben 2,5 milliárdra növekedett, amikor a gátat 7 méterrel megemelték. A második tágításnál, 1933-ban a befogadóképesség már 5 milliárd m

3 vízmennyiségre nőtt. Az összes duzzasztógátak felépítése ellenére a népesedés növekedése következtében 1897-től 1952-ig 0,7 feddánról 0,42 feddánra csökkent az egy főre eső termőterület. ® MIT JELENT A NAGY GÁT? Hogy feltétlenül útját álljá'k ennek a kedvezőtlen fejlődésnek, ós hogy jelentősen megjavuljon a helyzet, a forradalmi kormány elhatározta a gigantikus High Damm (Nagy Gát) felépítését — 6 km-re a régi asszuánl duzzasztógáttől. Hogy rendkívül merész, szokatlan méretű tervről van szó, abból is látható, hogy realizálásával hót elkészített tervet helyettesíthettek. Világosan látjuk, milyen óriási feladatra vállalkozott az új egyiptomi kormány és az egyiptomi nép. A Szovjetunió segítségével ennek a feladatnak első szakaszát igazán kitűnően valósították meg. Az első szakaszt befejezték, és szorgalmasan dolgoznak a következőn. Ha teljesen befejezik, a Nagy Gát a világ legnagyobb gátkolosszusa lesz, magassága eléri majd a 111 métert, és 97 méter mély tavat képez, kapacitása pedig 157 milliárd köbméter víz lesz. A duzzasztógát első szakaszának befejezése — amelyre 1964. május 15-én, N. Sz. Hruscsov látogatásának történelmi napján került sor — lehetővé teszi, hogy a gát 1965 januárjának végéig 4 milliárd köbméter, 1966-ban 6 milliárd és 1967-ben 8 milliárd köbméter víz befogadására legyen képes. A mérhetetlen mennyiségű villamos energián kívül, amelyet a vízi erőmű termelni fog, különleges jelentősége van a rendszeres öntözés biztosításának, amely alapjaiban megváltoztatja a vetés és aratás rotációját, és három aratást is biztosíthat. Már az építkezések mostani szakaszában is lehetővé válik további 200 000 feddán terméketlen talaj öntözése. A forradalmi terv realizálása a következő előnyökkel jár: • a megművelhető talaj területe a háromszorosára nő; • az évi nemzeti jövedelem 300 százalókkal emelkeóik; • hosszú időre bizto ítható a megművelt talaj öntö %sére szolgáló vízmennyiség; • a szudáni tárolók so kai tisztább vízzel tölthetők n. >g, miáltal kisebb lesz a beiszapv sodás; • jelentősen növekszik hosszú szálú gyapot termelése. Egyiptomban minden modernizálódik. A régi duzzasztógátakat, az El Kanatert és az El Chajreját ls modernebb technikával látták el. A forradalmi kormány minden eszközt felhasznál a sivatag elleni harcra, hogy minél több feddán termőföldet adhasson a parasztságnak. A JÖVŐ SZOMBATON: A SIVATAG VISSZAVONUL AZ EL KANATER EL CHAJREJA DUZZASZTÓGÁT KAPUJÁNAK EGY RÉSZLETE (A szerző felvételei) JAN BAJ LA EGYIPTOMI RIPORTJA Kanadai tudósítónk széljegyzetei Made in Cxechoslorahia Emberi gyengeség, hogy néha szívesen kacsingatunk a „szomszéd legelője" jelé gondolván, hogy az talán zöldebb! Így fordul elő aztán az is, hogy vannak, akik a hazai, a szocialista ipar termékeit lebecsülik, Néhány éve történt Magyarországon, hogy egyik ismerősöm — nem bízván eléggé a magyar gyártmányú gyógyszerekben, levelet írt Svájcba, és arra kérte barátját, hogy küldje el neki a receptre felírt gyógyszert. A kért dolog rendben meg is érkezett, és akkor nézett nagyon az illető, amikor a csomagolást lebontotta, és szemébe ötlött a „Made in Hungary". Mostanában elég sok turista érkezik Kanadába a szocialista országokból. Bármerre járjon az ember, gyakran hallhat szlovák és magyar szót. Ez történt velem Torontóban is. Egy fiatalabb nő és egy idősebb férfi magyarul beszélget. A beszédből azt vettem ki, hogy a papa Csehszlovákiából jött a Kanadában élő lányát meglátogatni. Kíváncsiságból a nyomukba szegődtem. így kerültem be velük egy nagy áruházba, ahol belemerültek a vásárlásba. Meg-megálltak, és a lány aggódva kérdezgette: — Apu, van-e ilyen otthon? — A választ szinte meg sem várva rakta a holmikat az asztalra mondván: — Ez a tied, ez meg anyukáé. így értek egy színes frottírtörülközőkkel megrakott pulthoz. A lány elragadtatva állapította meg, hogy micsoda szépek, és milyen jó minőségűek Sokáig élvezettel turkált a különböző színű törülköoo a; » 1QÍ b2 sl& a 5

0 « SS * :o o ... fi§ <3 = zők garmadjában. Végül négyet kiválasztott, és szinte gépiesen föltette ismét a kérdést: — Hát ilyen van-e otthon? A választ nem is vtr- va magabiztosan kijelentette — biztosan nincs. A papa is elrebegte a megszokott „nincs et! „Kettő anyunak, kettő neked" jelszóval b»gyömöszölte a zsákmányt a többi áru mellé. Tovább mentek, én pedig odaléptem a törülközőkhöz, és az egyikről levettem az ezüstösen csillogó cím-i két, amelyen ez állt: MADE IN C71CHOSLOVAKIA LŐCSEI ZOLTÁN Tizenkétéves Robinson • ALJOSA MADOSVILI, EGY ADZSAR KOLHOZPARASZT 12 ÉVES FIA NEMRÉGEN ELTEVEDT A GRÜZIAI ŐSERDŐKBEN ÉS 22 NAPOT TÖLTÖTT ROBINSONKÉNT A PUSZTASÁGBAN. ÍME A ROMANTIKUS TÖRTÉNET: ...Aljasa a megszokott hegyi ösvényen haladt, amelyen régebben idősebb testvéreivel gyakran kiruccantak a húsz km-re levő legelőkre. Útközben Iszkander Datunasvili pásztorral találkozott. Ez volt a szerencséje, mert később ő vezette nyomra a fiú keresőit. A fiút viharos eső érte utél A zápor után felismerhetetlenségig megváltozott az erdő képe, az ösvény eltűnt. Így történt, hogy Aljosa eltévedt. Másnap már nagyon éhezett. Eszébe jutott az otthon! terített asztal, az ízléses kukoricalepény ... Erdei eperrel próbálta csillapítani éhségét. Sziklabarlangokban aludt és félelmét Gagarin és Tyitov hőstettének felidézésével kergette el. A 15. napon végre megpillantotta a folyót, amelynek partján települések voltak Több sebből vérezve ekkor már csak vánszorogni tudott. A 19. napon már embereket látott máglyánál, de nem volt annyi ereje, hogy odakiáltson nekik. A 20. napon hatalmas medve telepedett mellé, de 3 óra múlva tovább ment A 21. napon Oszmán Davitadze, a hegyi ösvényeket jél ismerő rendőr Haszánnal, Aljasa testvérével végre rátalált a kis Robinsonra. (L) SZÖ 4 1964, a

us

usztus 29

>