Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-28 / 239. szám, péntek

A csehszlovák-szovjet barátság - biztonságunk záloga KEDVES HRUSCSOV ELVTÁRS! KEDVES SZOVJET BARÁTAINK! ELVTÁRSAK! Kedves Elvtársak, szívélyesen üdvözlöm önöket és minden bizonnyal mindnyájunk szú bői jövő érzéseit fejezem ki, ha azt mondom, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség mostani csehszlovákiai látogatásának annál is inkább örvendünk, mert Hruscsov elvtárs és további kiváló szovjet vendég részvételével ünnepeljük meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját és velük együtt kezdjük meg felszabadult köztársaságunk fennállása 20. évfordulójának ünnepségeit. Ezek az ünnepségek 1965. május 9-én érik el tetőpontjukat — annak a napnak évfordulóján, amikor a hős szovjet hadsereg a fasiszta járom alól felszabadította Prágát és egész Csehszlovákiát. Népünk emlékezetébe és szívébe örök időre vésődött be azoknak a szovjet és csehszlovák katonáknak, partizánoknak és más polgátársainknak emléke, akik a hitleri fasizmus elleni harcban feláldozták életüket. Az együtt ontott vér örök időkre pecsételte meg nemzeteink s a Szovjetunió barátságát s megalapozta országaink háború utáni szilárd testvéri szövetségét. Az, hogy a szovjet hadsereg elsöprő csapást inért a fasiszta hordákra döntő fontosságú a csehszlovák köztársaság fennállása és jövőbeli szocialista fejlődése szempontjából. Kedvező feltételek jöttek ezért létre a nemzeti demokratikus forradalom kibontakozására, a munkásosztály egységének kialakulására, a dolgozó nép széleskörű egységének megteremtésére. Dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével sikeresen építette a népi demokratikus köztársaságot és a burzsoázia 1948 februárjában végrehajtott reakciós puccsának meghiúsítása után a munkásosztály a parasztsággal és a dolgozó értelmiségiekkel szoros szövetségben győzelmesen jutott hatalomra. Pártunk mélységesen tudatosítja, a hazánk szocialista fejlődése terén az eltelt húsz év alatt elért minden sikerünket annak köszönhetjük, hogy erős támaszunk a Szovjetunió volt, tanultunk Vlagyimir Iljics Lenin pártjának tapasztalataiból és hazánk feltételeinek megfelelően helyesen juttattuk érvényre ezeket a tapasztalatokat. E vonatkozásban a legutóbbi tíz esztendőt kell. a leggyümölcsözőbb időnek tekintenünk, mert rendkívül értékes hozzájárulást jelentettek a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusán elhangzott lenini gondolatok és azért is, mert kommunista pártunk maradéktalanul magáévá tette e kongresszusok irányelveit. A szovjet kommunisták e két kongresszusa a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölésével kapcsolatban alkotó módon fejlesztette a marxi—lenini elméletet, a szocialista és kommunista építőmunka gyakorlatát s pártunk ebből levonta a gyakorlati tanulságot, saját továbbhaladásának irányvonalaként alkalmazta és XII. kongresszusunk határozatai szellemében ma is ehhez igazodik a már kiépített szocialista társadalom sokoldalú felvirágoztatásában. Ezzel egyidejűleg indokolt büszkeséggel állíthatjuk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja között teljes az egyetértés és ami korunk minden alapvető fontosságú kérdését, a szocializmus további útját s a kommunizmus építését, a szocialista országok világrendszere egységének s erejének megszilárdítását, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi feladatainak teljesítését és céljainak elérését Illeti — azonosak a nézeteink. Mint szemünk világát akarjuk óvni pártunk s a Szovjetunió Kommunista Pártja e marxi—lenini egységét, mert ezt a kommunista világmozgalom forradalmi küldetésétől elválaszthatatlan s legmagasztosabb nemzetközi kommunista kötelességünknek tartjuk. Pártjaink az élet minden jelenségét figyelemmel követve rendszeresen küldik országainkba küldöttségeiket. A kommunista pártok és a szocialista országok képviselőiként is gyakran találkozunk, közöljük egymással a tevékenységünk legkülönbözőbb kérdéseire vonatkozó nézeteinket s foglalkozunk az együttműködésünk alapján adódó közös problémáinkkal. Minden találkozónkon az őszinte barátság és nyílt elvtársiasság szellemében tárgyalunk és ez mindig további lépést jelent kölcsönös kapcsolataink elmélyítése terén. A Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség mostani látogatása alkalmából ts közös érdekeink bővebb értelemben vett kérdé sein kívül tárgyalni akarunk a cseh szlovák -szovjet kapcsolatok elvi kér déseiről s további kibontakoztatásuk távlatairól. Beszélgetéseink közvetlen Novotny elvtárs beszéde összefüggésben lesznek tehát párt- és kormányküldöttségünknek Moszkvában múlt év novemberében folytatott tárgyalásaival, amikor — mint önök is tudják, aláírták azt a jegyzőkönyvet, mely szerint további tíz évre meghosszabbítottuk szövetségi szerződésünket a Szovjetunióval. Ezzel egyidejűleg sor került több fontos gazdasági jellegű dokumentum, elsősorban a csehszlovák—szovjet kormányközi gazdasági együttműködési bizottság létesítéséről szóló egyezmény aláírására ls. E bizottság alapvető fontosságú feladata az ahhoz szükséges feltételek megteremtése, hogy a jövőben egyre gyorsabb ütemű legyen a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdaságának fokozatos közeledése. A korlátolt nyersanyagalappal és aránylag szűk belpiaccal rendelkező, de virágzó népgazdaságunk szempontjából nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi szocialista együttműködést és munkamegosztást a Szovjetunióval s a többi KGST-országgal és szívügyünknek tekintjük e kapcsolatok kibontakoztatását. E gazdasági együttműködésünket a Szovjetunióval alapvető fontosságú behozatalunk is megindokolja, mert ezzel biztosítjuk a hazánkban szükséges vasérc 68,5 százalékát, a nyersolaj 91 százalékát, az energetikai célokra alkalmas szén 16,7 százalékát, a gyapot 41 százalékát, a szemes termények legjelentősebb részét és ez jelentősen járul hozzá gazdaságunk más, ugyancsak fontos szükségleteinek fedezéséhez is. A Szovjetunióból szállított alapvető nyersanyag, egyéb anyag és gabona gazdaságunk zavarmentességét biztosítja és a Szovjetunióból hozzánk érkező nagy megrendelések leghathatósabban befolyásolják számos termelési ágazatunk mai és jövőbeli tevékenységét. Így például az, hogy a Szovjetunió gépipari gyártmányokat vásárol tőlünk, lehetővé teszi számunkra gépiparunk sorozat-termelésének növelését s a kölcsönös tudományos-műszaki együttműködés hozzájárulásával megalapozhatjuk gépiparunk nagyobb fokú szakosítását, korszerűsítését és emelhetjük a termelés műszaki színvonalát. Másrészt az, hogy egyre több gépipari berendezést hozunk be a Szovjetunióból, igen nagy hozzájárulást jelent, mert már ezekben a szállítmányokban is megnyilvánulnak a gépipar nemzetközi szakosításának elemei, ezenkívül a hazánkba nem gyártott rendkívül fontos berendezéseket biztosítanak számunkra. Ezzel kapcsolatban hosszúlejáratú szerződést kötöttünk, mely szerint Csehszlovákia 1970-tg különböző vegyi és kőolajipari berendezéseket, továbbá hajókat és hajóberendezéseket szállít a Szovjetunióba és ez megteremti annak kiváló feltételeit, hogy gépiparunk fontos szakaszai előre biztosított termelésű exportágazatokká fejlődjenek, ahol célszerűen használhatjuk ki a termelési lehetőségeket és ahol ezen felül a hathatósabb miťszaki felújítás is lehetővé válik. Másrészt vegyiparunk és más ipari ágazataink fejlesztését nemcsak az egyre nagyobb mennyiségű szovjet kőolaj biztosítja, hanem a Szovjetunióból Csehszlovákiába vezető gázvezeték építéséről szóló elvi egyezmény alapján a földgáz hazánkbajuttatása is, mivel nálunk nincs elég ilyen gázlelőhelyünk. úgyhogy nem fedezhetik szükségleteinket. A szovjet határtól Košicéig vezető szélesnyomtávú vasútvonal már megkezdett és sikeresen folytatott közös építése szintén jelentősen hozzájárul a jövőben az eddiginél hatékonyabb és jobb áruforgalom lebonyolításához. Ugyancsak jelentős előrehaladást eredményez majd a két ország tudományos-műszaki fejlesztési tervei egybehangolásáról szóló egyemény. Mindez bizonyítja, hogy amit 1970ig távlatilag tervezünk, a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataink számos elvi jellegű kérdésének mélyreható megfontolásán alapszik. Meggyőződésünk, hogy a szovjet pártés kormányküldöttséggel most sorrakerülő beszélgetéseink eredményei ismét jelentősen hozzájárulnak szocialista társadalmunk felvirágoztatásához, testvéri egységünk elmélyítéséhez s a szocialista Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös együttműködéséhez. Elvtársak! A hazánkban jelenleg végbemenő fejlemények arra a következtetésre jogosítanak bennünket, hogy fokozatosan sikerül leküzdenünk a múltban felmerült nehézségeket és lépésről lépésre előrehaladhatunk a XII. pártkongresszus határozatainak valóraváltásában. Pártunk céltudatos munkája már meghozta első gyümölcseit, amit az a tény is bizonyít, hogy hála hazánk minden dolgozója erőfeszítésének, az 1963 első felében elért eredményekhez viszonyítva ismét megkezdődött társadalmi termelésünk növelése. Az eredmények azt bizonyítják, hogy megvan minden lehetőségünk az évi ipari termelési terv teljesítésére, sőt túlteljesítésére, s a nemzeti jövedelem szükséges terjedelmének biztosítására is. j A köztudomású intézkedések alapján mezőgazdaságunkban is sikerült kedvező fordulatot elérnünk az állattenyésztési termelésben, úgyhogy nagyobb mérvű a felvásárlás és jobb a lakosság ellátása. A szokatlan szárazság következtében azonban kisebbek a szemestermények hektárhozamai és a tervezettnél kisebb a felvásárolt mennyiség, különösen a gabona mennyisége. Ezért most minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy minél előbb s a lehetőleg legkisebb veszteséggel takarítsuk be az egész termést. Most kiadós esők után biztosítanunk kell a széna s a tarlónövények egész mennyiségének betakarítását, hogy elegendő takarmányunk legyen a téli hónapokban. A kerületek és a járások elvtársi együttműködésének keretében további intézkedéseket foganatosítunk és annak útját-módját keressük, hogy a lehetőségeknek megfelelően kielégíthessük mezőgazdaságunk szükségleteit. Sajnos nem mindenütt érzik az ezzel járó felelősséget, amiről személyesen is meggyőződhettem a dél-csehországi kerület több határmenti községében. E határvidéken még augusztus elején sem kaszálták le a füvet több ezer hektárnyi területen. Ezekkel a rétekkel főleg egységes földművesszövetkezetek rendelkeztek, mégpedig azokban a járásokban, ahol rossz az idei termés. Sajnos csak kevés szövetkezet élt a lehetőséggel, mert a legtöbb nem mutatott érdeklődést aziránt, hogy betakarítsa a termést a rendelkezésére bocsátott földekről. Nyilván úgy vélik, hogy az állam megadja nékik azt, amit nem takarítottak be. Ezért meg kell kérdeznünk ezektől a szövetkezetektől és állami gazdaságoktól, miért nem segítettek önmagukon elsősorban saját erejükkel és a rendelkezésükre bocsátott területekről miért nem biztosították a szükséges takarmányt. Csak azután lehet döntenünk a támogatásról. Iparunk ez idén általában kedvező eredményeket ért el a tervteljesítésben, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy már minden rendben van gazdasági életünkben. Ami népgazdaságfej lesztéünk minőségi jellegét illeti, még mindig nem lehetünk elégedettek, mert még csak most vagyunk a pártunk XII. kongresszusán előirányzott és a CSKP KB teljes ülésein hozott több határozatban konkretizált folyamat elején. Ezért az irányító tevékenységben s a párt szervező munkájában minden figyelmünket elsősorban a műnk. termelékenységre, a termelési költségek csökkentésére, a termelés és szocialista gazdálkodásunk sokoldal.' hatékonysága s minősége biztosítására kell összpontosítamunk. Számításunk szerint 1965ben újabb intézkedéseket foganatosítunk népgazdaságunk szervezése és irányítása érdekében. Önök tudják, hogy ez a kérdés heves vita tárgyát képezte és képezi még ma Is és különböző, sok esetben kizárólag helyesnek, lehetségesnek minősített nézetek nyilvánulnak meg. Helyes volt tehát, hogy megszerveztük a dolgozók százainak vitáját, elemeztünk minden számunkra ismert tapasztalatot s azokat egybevetettük feltételeinkkel. Ma már lényegében tisztáztuk ezeket a kérdéséket s a közeljövőben megkezdhetjük az előirányzott intézkedések fokozatos végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos javaslatokat a legközelebbi napokban a pártszervekhez és szervezetekhez továbbítjuk megvitatásra, hogy mindenkinek alkalma legyen az új intézkedések elbírálására. Az biztos, hogy bevezetjük a nagy jogkörrel rendelkező, de egyben teljes felelősséget Is viselő vállalatok, illetve kombinátok rendszerét, amely az elért munkaeredményeknek megfelelően összefoglalhatja az adott vállalat számára kedvező, vagy kedvezőtlen anyagi következményeket. Emellett gazdaságfejlesztésünk alapja a jövőben is az állami népgazdasági terv — a központi irányítás egyik legfontosabb tényezője — lesz. Az 1966—1970 évi új ötéves tervidőszakot mér népgazdaságunk végrehajtott átszervezése alapján akarjuk megkezdeni. Szilárd gazdasági-szervezési alapunk kiépítése elvi fontosságú politikai kérdés, mert arra számítunk, hogy az 1964 évi tervhez viszonyítva 1965-ben öt—hat százalékkal nő iparunk termelése. A termelés e tellendítését azonban gyakorlatilag a munkatermelékenység növelésével kell elérni. Az 1966—1970 évekre tervezett, népgazdaság fejlesztésünkkel kapcsolatos elgondolásaink szerint a legfontosabb eszközöket vegyiparunk, mezőgazdaságunk fejlesztésére s tüzelőanyag-, energetikai-, és kohóiparunk, valamint feldolgozó ipari ágazataink leghatékonyabb fejlesztésére fordítjuk. Annak megfelelően, ahogyan népgazdaságunk a jövőben fejlődik és gyarapodik nemzeti jövedelmünk, számításba vehetjük az említett tervidőszakban az életszínvonal további emelését s a munkaidő fokozatos lerövidítését is. Emellett — a múltban szerzett tapasztalatok alapján — gondosan kell megfontolnunk minden belső vagy külső jellegű elvi intézkedést és sokoldalúan kell elbírálnunk, milyenek lehetnek következményei népgazdaságunkban s honpolgáraink életében. Mindezt megfontolva nem szabad megfeledkeznünk a honvédelem biztosítását célzó intézkedésekről sem, mert ezt a világszerte jelenleg uralkodó helyzetben rendkívül fontosnak tartjuk. A belpolitikánkkal kapcsolatos egyre nagyobb feladataink s a nemzetközi helyzet minden honpolgártól ideológiai szilárdságot, mélyreható ismereteket és széles politikai látókört követel. Ezért a jövőben ts egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük dolgozóink, de különösen ifjúságunk nemzetközi szellemű nevelésének és szocialista ötudatosságának elmélyítését. Szocialista ideológiánk tisztasága érdekében az eszmei nevelés terén következetesen érvényesítjük a XII. kongresszuson megjelölt irányvonalat, melyet megalkuvást nem ismerve védelmezni fogunk a dogmatikus merevség, a liberalizmus valamennyi megnyilvánulásával, a párt és állampolitika elveinek bárminő revizionista vagy nacionalista elferdítésével szemben. Nyíltan megmondjuk, hogy póruljárnak azok a nyugati körök, amelyek ideológiai aknamunkával szeretnék megbontani dolgozóink szilárd egységét és gyengíteni szocialista rendszerünket. A szocializmus eszméi mély gyökereket eresztettek népünk tudatában és senkinek sem sikerült éket verni szocialista társadalmunk egységébe. Elvtársak! Sikeres előrehaladásunk belső feladatainak megoldása elválaszthatatlanul összefügg a nemzetközi helyzet általános alakulásával, szorosan öszszefügg azzal az elszánt harccal, amelyet a szocialista országok, az antiimperialista és békeszerető erők a világbéke megvédéséért, a pusztító termonukleáris konfliktus elhárításáért vívnak. A Szovjetunióval teljes egyetértésben az az álláspontunk, hogy figyelemmel kell követni és reálisan értékelni a jelenlegi nemzetközi fejlődést, annak pozitív és negatív vonásait. Felelősségteljesen fontolóra kell vennünk a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének megvalósítására irányuló Sörekevésünk első eredményeit. A nemzetközi feszültség enyhülésének első jelei csupán kezdeti szakaszt jelentenek a szocialista országok céltudatos törekvésében, amely a nyílt világproblémák békés rendezésére irányul, s koránt sincs okunk önelégültségre vagy gondtalanságra. Ezért valamennyi szocialista országnak, a béke erőinek össze kell fogniuk, hogy továbbra is is maximális erőfeszítést tegyenek a haladásért az általános és teljes leszereléséért, számos vitás nemzetközi kérdés békés megoldásáért. A legutóbbi nemzetközi események elővigyázatosságra késztetned bennünket. Tanúi lettünk annak, hogy a világ különböző részein a békét veszélyeztető nagyon veszélyes akciók történtek. Az Egyesült Államok újabb hadjáratot indított Kuba ellen, és az Amerikai Államok Szervezetének IX. külügyminiszteri értekezletén átlátszó ürüggyel több törvénytelen határozatot fogadtatott el, amelyek újabb ellenséges intézkedéseket helyeznek kilátásba Kuba és népe ellen. Az elmúlt hetekben az imperialisták lépéseket tettek a Vietnami Demokratikus Köztársaság agresszív megtámadására, hogy kiterjesszék a dél-vietnami nép ellen folytatott sikertelen harcukat. Ez a lépés mind a nevezett szocialista ország, mind a délkelet-ázsiai békeszerető népek ellen szőtt katonai és felforgató tervekkel függ össze. Mivel evés közben jön meg az étvány, s egyesek azt hiszik, hogy egy nagy állam a szuverén úr jogán „megbüntethet" egy kis államot. Ezt a módszert a tonklngi öbölben alkalmazták, majd a ciprusi falvakat és lakosságot támadó török bombavető repülőgépek is kipróbálták, hogy erőfitogtatással megfélemlítsék a nemzeti függetlenségért és szabadságáért küzdő népet. Ezek az akciók joggal keltettek aggodalmat világszerte, mert közös célt követnek: az imperialisták rá akarják kényszeríteni akaratukat az önálló, független fejlődésre törekvő országokra és f egy ve. JÓ beavatkozással akarják elfojtani szabad élet utáni vágyukat, s így feszült, válságos helyzetbe sodorhatják a világot. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe és kormánya nagyon világosan és egyértelműen elitélte az imperialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. A Szovjetunió mellett szilárdan és határozottan kiállunk és hatékony nemzetközi szolidaritást vállalunk valamennyi néppel és országgal, amelyek a szabad fejlődéshez való érinthetetlen nemzeti jogokat védelmezik az imperialista agresszióval szemben. Ez a szilárd és elvi álláspontunk megfelel országunk szocialista jellegének, népünk internacionalista érettségből ered és a szocialista államok erős világközösségének megingathatatlan alapja. A világhelyzet reális értékeléséből kiindulva nagyon szeretnénk, ha nyugati szomszédunknál, a Német Szövetségi Köztársaságban is otthonra találna a békés politika. Sokszor felemeltük figyelmeztető szavunkat, hogy komolyan rámutassunk a Német Szövetségi Köztársaságban megnyilvánuló veszélyes irányzatokra, amelyek nemcsak Közép-Európában, hanem az ' egész világon kiélezik a helyzetet. Ezeket az irányzatokat a nyugatnémet kormány hivatalos állásfoglalása is támogatja. Politikája arra Irányul, hogy az atlanti szövetség cégére alatt közvetlenül vagy kerülő úton a NATO ún. sokoldalú nukleáris erőinek segítségével atomfegyverrel szerelje fel a nyugatnémet Bundesvvehrt és fontos katonai tényezővé tegye az NSZK-t, amely erőszakkal megváltoztathatná a Hitler-ellenes koalíció államai háború utáni egyezményeiben megjelölt német határokat. A nyugat-németországi revansista összejöveteleken nyíltan hangoztatják e követeléseket, s a bonni kormány ezektől egyáltalán nem határolja el magát. A nyugatnémet kormánykörök álláspontjára vall az is, ahogyan elevenbe vágó és többször tolmácsolt követelésünkre reagáltak. Ugyanis azt követeltük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — ha valóban érdeke a német—csehszlovák viszony békés rendezése — megfelelő módon határolja el magát a müncheni egyezménytől. Ám se hideg, se meleg választ kaptunk semmire sem kötelező nyilatkozat formájában, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak állítólag nincsenek területi igényei Csehszlovákiával szemben. Ugyanakkor homályosan megkerülték a müncheni egyezmény kérdését és ezzel kapcsolatban nem foglaltak határozott elutasító álláspontot. Ilyen kibúvók és látszólag „megnyugtató" nyilatkozatok aligha elégíthetnek kl bennünket, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy Seebohm miniszter, aki a müncheni egyezmény „érvényességét" szorgalmazók között a leghangosabb, továbbra is a bonni kormány tagja. Ez nem győzhet meg bennünket a nyugatnémet kormánykörök konstruktív szándékairól. Münchent illetően éppen most, amikor hazánk felszabadulásának 20. évfordulója közeleg, nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy a müncheni diktátum a csehszlovák állam területi szuverenitása ellen Irányuló náci agresszió megnyilvánulásaként lábbal tiporta a nemzetközi jogszabályokat. Nemzetközi bűntett volt, amelyet a második világháború követett. Ezért továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy a többi ország után a Német Szövetségi Köztársaság is egyöntetűen erősítse meg azt az általánosan elismert tényt, hogy a müncheni egyezmény politikailag és jogilag érvénytelen volt s az is marad. Ugyanakkor joggal követeljük, hogy a nyugatnémet kormány a német—csehszlovák viszony, valamint az NSZK-ban niég a müncheni egyezményből eredő néhány törvény és rendelet hatálytalanítását Illetően vonja le a megfelelő politikai és jogi következtetéseket. Ezzel azt is bebizonyítanák, hogy a Német Szövetségi Köztársaság jó szomszédságban őhajt élni Csehszlovákiával, s a kölcsönös kapcsolatok békés fejlesztésének kedvező politikai alapjait akarja megteremteni. Ez irányban részünkről megvan a kész(Folytatás a 4. oldalon) 1964. augusztus 21. * (Jj SZŐ 28