Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-28 / 239. szám, péntek

A csehszlovák-szovjet barátság-biztonságunk záloga (Folytatás a 3. oldalról) ség e békés együttműködésre, és a második világháború következményei­nek békés rendezéséhez szükséges feltételek megteremtésére, hogy a kérdés egy német békeszerződés és Nyugat-Berlin helyzetének békés ren­dezése alapján oldódjék meg. Kedves szovjet elvtársak! A békéért és a szocializmusért fo­lyó harc további győzelme és újabb sijterei érdekében rendkívül nagy a jelentősége annak, hogy a szocialista országok és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom a testvéri kommunista pártok által elfogadott, az 1957-es és 1960-as Nyilatkozatban rögzített fő irányvonal alapján közös, egységes utat kövessenek. E fő irányvonal nagy ereje abból a tényből ered, hogy lelkesítő és szilárd eszmei alap­ját a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresz­szusának következtetései alkották, amelyek lenini alkotó módon elemez­ték korunk alapvető kérdéseit, s ezért fiz 1957-es és 1960-as moszkvai ta­Novotný elvtárs beszéde nácskozások dokumentumaiban is visszatükröződnek. A testvéri kommunista és munkás­pártok abszolút többségének ezen meggyőződésével dogmatikus, nagyha­talmi és szektás pozíciókból szembe­szálltak a Kínai Kommunista Párt ve­zetői és néhány más kommunista párt egyes képviselői is, a szakadás út­jára léptek a nemzetközi kommunista mozgalomban, támadják a Szovjetunió Kommunista Pártját és vezetőségét, főként Hruscsov elvtársat, támadják sok más marxista—leninista párt, köztük kommunista pártunk vezető­ségét is. E helyzetben valamennyi igazi marxista—leninista joggal emeli fel szavát és közös Irányvonal alapján követel gyors intézkedéseket a nem­zetközi kommunista egység helyreál­lítására és megerősítésére. Ez az ál­láspont abban a határozott követelés­ben nyer kifejezést, hogy mielőbb hívják össze a kommunista pártok nemzetközi értekezletét, amely gon­dosan megvizsgálná a mai világfejlő dést és alapvető elméleti, gyakorlati következtetéseket vonna le. E követ keztetéseket közös dokumentumban foglalnák össze, amelyet valamennyi kommunista párt szem előtt tartana tevékenységében. Ugyanakkor az ér­tekezleten közös erőfeszítéssel keres­nék az utat. hogyan küszöböljék ki fokozatosan az ellentéteket és szilár­dítsák meg a marxista—leninista pár­tok egységét. Pártunk Központi Bizottságának az a meggyőződése, hogy a csehszlová­kiai kommunisták és szocialista ha­zánk dolgozói megbízásából cseleke­dett, amikor teljes mértékben támo­gatta a Szovjetunió Kommunista Párt­jának a testvérpártokkal folytatott tanácskozás után előterjesztett javas­latát, hogy december 15-én Moszkvá­ban kezdje meg munkáját 26 kom­munista párt képviselőinek szerkesz­tőbizottsága. Az említett időpontban pártunk küldöttséget indít Moszkvá­ba, hogy a múlthoz hasonlóan mos! is tevékenyen részt vegyen azoknak a dokumentumoknak felelősségteljes ki dolgozásában, amelyek az 1957-es és 1960-as moszkvai Nyilatkozatból ki­indulva kidolgozzák a kommunista mozgalom közös programját, plat formját. A marxista—leninista pártok egységes forradalmi akarata és lenini elvszerűsége bizonyára hozzájárul ah­hoz, hogy jövőre összeülhessen egy új nemzetközi kommunista értekezlet, amely a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség iránti hííség szellemében megszilárdítja a forra­dalmi világmozgalom harci szövetsé­gét. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a csehszlovák és szovjet nép szilárd szövetsége, valamint a CSKP és az SZKP szilárd egysége a legna­gyobb biztonság érzésével tölt el ben­nünket a békéért, a kommunizmusért, szocialista köztársaságunk népeinek boldogságáért és jólétéért folytatott küzdelemben. Ezért a csehszlovák­szovjet barátság hazánk mai és jö­vendő nemzedékeinek tudatában grá­nitkő. fiijen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy szovjet nép vezére a kommunizmus felé vezető úton! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini Központi Bizottsága, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal az élen. Éljen Csehszlovákia és a Szovjet­unió népének örök barátsága! Minden erővel szocialista köztársa­ságunk fejlődéséért és megszilárdulá­sáért! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! A szocialista országok, a nemzet­közi kommunista mozgalom egységé­ben előre, a béke és a kommunizmus újabb világgyőzelmeiért! Ismeretlen úton könnyebb együtt haladni Drága Novotný elvtársi Drága Lenárt elvtárs! Tisztelt elvtársak, prágai barátaink! Ä Szovjetunió párt- és kormánykül­döttsége a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására a testvéri Csehszlovákiába érkezett. Őszintén köszönjük ezt a baráti meghívást. Engedjék meg nekem, hogy pártunk Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a szovjet kormánynak és az egész szov­jet népnek nevében szívélyesen üd­vözöljem csehszlovák barátainkat és további sikereket kívánjak nekik a szocializmus építésében. Örömünkre szolgál, hogy önökkel együtt részt vehetünk a Szlovák Nem­zeti Felkelés 20. évfordulójának ün­nepségein. Ez az évforduló nagy je­lentőségű eseménye a fasizmus elle­ni közös harcunknak, az ebben a harcban edzett testvériségünk és egy­ségünk ünnepe. Valamennyien emlékszünk rá, tni­s képpen acélosodott meg a véres har.­coknak ezekben a hősi napjaiban nemzeteink harcos barátsága és test­vérisége, hogy rakták le a jövendő szabad, szocialista Csehszlovákia alap­jait. Éppen ezért ünnepeljük a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját olyan eseményként, amelynek nem csupán a csehszlovák nép felszaba­dító harcának, de a szovjet—cseh­szlovák barátság fejlődésének szem­pontjából is nagy jelentősége van. Szlovák földön sok nemzet fiai har­coltak vállvetve. Ez a harci szövet­ség mindörökre a szabadságért és függetlenségért vívott harcban egye­sült nemzetek egységének és össze­fogásának világító példájaként kerül be!e a történelembe. Az elesett katonák és partizánok dicső emléke mindörökre élni fog szívünkben. Gyermekeink, utódaink mélységes hálával fognak emlékezni azokra a hősökre, akik életüket ál­dozták a nép szabadságáért és bol­dogságáért, s mint örökké élők, ve­lünk együtt ők is bevonulnak a kom­munizmus örömteljes világába. Örömmel tudatosítjuk, hogy nemze­teink példátlan hősiessége, vérük és áldozataik riem voltak hiábavalók a fasizmus ellen folytatott felszabadító háborúban. A szocialista Csehszlová­kia népeinek élete szabad lett és jö­vőjük még gyönyörűbb lesz. A csehszlovák nép már két évtize­de építi a szocializmust és a szovjet emberek, az önök őszinte barátai, örülnek azoknak a sikereknek, ame­lyeket az új élet építésének terén el­értek. A szocializmus óriási fellendü­lést hozott Csehszlovákia gazdaságá­ba: az ipari termelés háború előtti színvonalát több mint négy és félsze­resével haladták túl. Az utóbbi tizen­öt esztendő során Csehszlovákia nemzeti jövedelme 2,6-szorosára nőtt. Pedig Csehszlovákia már a háború előtt is fejlett ipari állam volt. Most a szocialista Csehszlovákia ékesen szóló példája a termelő erők hatal­mas megnövekedésének, az új társa­dalmat építő dolgozók gazdasága gya­rapodásának, kultúrája fejlődésének és ideológiai egységének. Azok a nagy sikerek, amelyeket a csehszlovák nép ért el, Csehszlovákia dicső Kommunista Pártja és Központi Bizottsága helyes politikájának és Irányító tevékenységének eredményei, élén a csehszlovák és nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő képviselőjével, Antonín Novotný elv­társsal. A szovjet nép tiszta szívből kívánja, hogy a testvéri Csehszlová­ŰJ SZŐ * 1984. augusztus 28, Hruscsov elvtárs beszéde kia nápel fovábbt nagy sikereket ér­jenek el a szocializmus építésében. Elvtársak! A Szovjetunió és a Cseh­szlovákia közötti kapcsolatokat jog­gal tekinthetjük az államok közti valóban egyenjogú, szocialista kap­csolatok fényes példájának. Maga az élet bizonyítja a szocialista országok kölcsönös és előnyös aktív együttmű­ködésének szükségszerűségét. Hisz könnyebb ismeretlen úton együtt ha­ladni, közösen gyűrni le az akadá­lyokat. A történelmi tapasztalatok ar­ra tanítanak bennünket, hogy az em­bernek könnyebb egyetértő családban élnie, mint egyedül. A kollektív igye­kezet, az ésszerű munkamegosztás a szocialista országok között, egyike a szocialista rendszer döntő előnyeinek a kapitalista rendszerrel szemben. Ezt az előnyt ki nem használni any­nyit jelentene, mint szándékosan gá­tolni a szocializmus termelő erőinek fejlődését. Mélységes* Örömmel állapítjuk meg, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasági együttműködése évről-évre eredményesen fejlődik s egyre gyor­sabbá teszi közös haladásunkat a kommunizmus felé. Az a véleményem, hogy megörven­deztetem önöket, ha megmondom, hogy a csehszlovák berendezések és gépek, amelyeket a csehszlovák mun­kások dolgos és ügyes keze készített, ott állnak Moszkva, Leningrád, Ukraj­na és a Kaukázus, a Baltikum és Szi­béria üzemeiben. Elektromos mozdo­nyaik és szívó bágereik ott dolgoz­nak a Volgán, Angarán és a Jenisze­jen. Kérdezzék meg az országunkban vándorló fáradhatatlanul utazóikat, Hanzelkát és Zikmundot, s ők meg­mondják önöknek, milyen őszinte örömmel beszélnek népeink fiai a mi együttműködésünkről és a nagyszerű csehszlovák gyártmányokról. Szívesen vásárlunk Csehszlovákiá­ban vegyi gépipari gyártmányokat Ezek a gyártmányok lényeges segít­séget nyújtanak nekünk népgazdasá gunk kemizálásában, ami, mint önök is tudják, egyike számunkra a kom­munista építés legfontosabb feladatai nak. Az utóbbi tizenöt esztendő alatt az országaink közt! kereskedés közel hétszeresére növekedett. Csehszlová­kia ma egyike legfontosabb kereske delmi partnereinknek és a Szovjet­unió külkereskedelmében a második helyet foglalja el. A Szovjetunió viszont a legkülönbö­zőbb gépeket és berendezéseket, vas­ércet és naftát, gyapotot és gabonát, valamint számos egyéb gyártmányt szállít Csehszlovákiának. A gazdasági és kulturális építés te­rén szerzett nagyarányú tapasztalatok mellett pártjaink abból a nézetből in­dulnak ki, hogy országaink gazdasági együttműködése és kölcsönös segély­nyújtása jelentősen meggyorsítja a szocializmus és kommunizmus építé­sének iramát. Ez kétségtelen törté­nelmi tény. Vegyük csak szemügyre példának okáért a mi országunkat, a Szovjet­uniót. Közismert tény, hogy például hosszú ideig teljesen magunkraha­gyatva kellett építenünk a szocializ­must, kegyetlen gazdasági blokád fel­tételei között a fő kapitalista álla­mok részéről. Nem számíthattunk kí­vülről jövő segítségre és támogatás­ra — miféle támogatásra! — még normális lojális együttműködésre sem a kapitalistákkal, biztosított kölcsö­nös kereskedésre. V. I. Lenin mély­séges sajnálkozással állapította meg, hogy egyetlen civilizált állam sem akar nekünk segíteni. Épp ellenkező­leg. Valamennyien csak egyet kíván­tak, hogy minél hamarább elpusztít­hassák a szovjet hatalmat és irgal­matlan harcot folytattak ellenünk. Mindez mérhetetlen gazdasági ne­hézségeket támasztott, amelyeket né­pünknek a szocializmus felépítése so­rán kellett leküzdenie. Ismeretlen úton jártunk s ezért a termelésünk­höz szükséges keresés és kísérlete­zés költségei teljes mértékben a dol­gozókra hárultak. Arannyal kellett megfizetnünk a burzsoá szakemberek munkáját, drágán fizettünk azért, amire megtanítottak bennünket, a legjobb élelmiszerekkel kellett ellát­nunk őket, amelyeket gyermekeink szájától szakítottunk el. A kapitalis­ták a szó szoros értelmében a bő­rünket nyúzták le minden egyes csa­varért, minden gépért, amelyet elad­tak nekünk. Ilyen körülmények kö­zött kellett nekünk építenünk a szo­cializmust! A szocialista rendszer megteremtése után a helyzet gyökeresen megválto­zott. A szocialista államoknak ma minden lehetőségük megvan arra, hogy erőfeszítéseiket célszerűen meg­osszák egymás között. A szocialista munkamegosztás megszervezése szá­mára, minden ország felségjogainak és nemzeti érdekeinek teljes tiszte­letbentartása mellett, ez kimeríthe­tetlen forrása annak, hogy meggyor­sítsuk közös gazdasági fejlődésünket, minden nemzet életszínvonalának emelkedését és a kommunizmus felé való haladást. A szocialista országok közti mun­kamegosztás megszervezése természe­tesen nem könnyű dolog. Számos nehézség és komoly probléma merül fel ezen a téren, amelyek állandó fi­gyelmet igényelnek. Ezek azonban a növekedés nehézségei, olyan nehéz­ségek, amelyek az új utak keresése közben keletkeznek, az együttműkö­dés új formáinak és módszereinek keresése közben. Ezektől a nehéz­ségektől nem szabad félni, hanem szívósan le kell őket küzdeni. Együttműködésünknek és haladá­sunknak nagy távlatai nyílnak. Csak helyesen fel kell használnunk min­den fennálló lehetőséget. Ebben az esetben még gyorsabban fogunk elő­re haladni. Drága Elvtársak! Ha mi, kommunisták, közös erőfe­szítéssel építjük a szocializmus nagy­szerű épületét és terveket kovácso­lunk a jövőre, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csupán barátokkal állunk szem­ben, de ellenségekkel is. Ezért köte­lességünk, hogy fáradhatatlanul gon­doskodjunk országaink védelmi ké­pességének megszilárdításáról, őriz­zük a szocializmus vívmányait és véd­jük a békét az egész világon. A nemzetek a maguk tapasztalatai­ból tudják, mit jelent a háború. Tu­datában vannak annak, milyen hely­rehozhatatlan katasztrófát jelentene a mai körülmények között egy új vi­lágháború, s hogy milyen mérhetet­len áldozatokat követelne. Ezért hir­dettük és hirdetni is fogjuk, hogy a béke biztosítása a ma legfőbb, legidő­szerűbb problémája. Gondolják csak el, mibe került az emberiségnek a két utolsó világhá­ború. Hatvan millió emberéletet köve­telt. Ki gyilkolta meg ezeket az em­bereket? Az imperialisták gyilkolták meg őket, a ríilitarista klikk és a fajgyűlölők, azok a sötét erők, ame­lyek a két világháborút kirobbantot­ták. S amíg ezek az erők léteznek és hatnak, féltenünk kell nemzeteink sorsát, jövőjét. A békéért folytatott harc a nemzetek elsőrendű kötelessé­ge. Ma természetesen nincs 1914 és nem írunk 1939-et sem. A béke és a szocializmus erői ma olyan hatalma­sak, hogy nemzetközi viszonylatban egyre inkább megszabják az esemé­nyek folyását. Az imperialisták ennek természetesen különösebbképpen nem örülnek, azonban kénytelenek szá­molni a világ mai erőviszonyaival. A békés együttélés aktív politiká­jával az utóbbi időben is sikerült ki­harcolni néhány olyan fontos intéz­kedést, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul. így példának okéért már több mint egy éve nem végeznek kísérleteket atomfegyverek­kei három közegben, ugyanígy elzár­ták az atomfegyverek útját a világ­űrbe, korlátozták a hasadóanyagok gyártását háborús célokra. Ugyanak­kor azonban teljesen tisztában va­gyunk azzal, hogy mindezek az in­tézkedések nem biztosíthatják még a szilárd és megbízható békét. Ennek ellenére is azonban úgy kell fogad­nunk őket, mint olyan lépéseket, amelyek azt mutatják, hogy mindkét fél jóakarata mellett megoldhatók a legbonyolultabb problémák is. Ez re­ményt ad nekünk arra, hogy az ész politikája mégiscsak diadalmaskodni fog, hogy az atomfegyver-készletek helyett az államuk között ls a biza­lom készlete fog megnőni, amely annyira szükséges a béke megőrzésé­hez. Természetesen figyelemmel kell kí­sérni az események fejlődését, mert tudjuk, hogy számos államban, ki­váltképpen azonban az Amerikai Egyesült Államokban ismét aktivizá­lódtak a béke érdekei számára mély­ségesen ellenséges imperialista erők. Az utóbbi hónapokban veszedelmes jelei mutatkoztak a nemzetek közöt­ti feszültség újabb kiéleződésének Az amerikai imperialisták már több év óta rablóháborút folytatnak a hősi vietnami nép ellen. És a nemrégiben a világ felháborodottan értesül arról, hogy az amerikai légihaderő bom­bázta a Vietnami Demokratikus Köztársaság partvidékét. Az amerikai imperializmus bűnös akciói durva megsértése az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának s más nemzetek ügyeibe való törvénytelen beavatkozás. A Szovjetunió valamennyi szocialis­ta országgal együtt teljes mértékben támogatja a hős vietnami nép sza­badságért és függetlenségért folyta­tott harcát. Határozottan elítéli az amerikai imperialisták agresszív ak­cióit, amelyek a legkomolyabb kö­vetkezményekkel járhatnak a nemze­tek békéje és biztonsága szempontjá­ból. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság a hatalmas szocialista tábor országai közé tartozik és védelmére felkel minden szocialista ország. Az utóbbi időben az amerikai mi­litarista klikk kiterjesztette beavatko­zását a Vietnammal szomszédos or­szág — Laosz ügyeibe is. Nyíltan meg kell mondanunk, elvtársak, hogy a laoszi probléma megoldatlansága, az újonnan feltámadt éles harc ezen ország különböző politikai csoportjai között, közvetlen következményei az Amerikai Egyesült Államok imperia­listái provokációs tevékenységének. Meg akarják őrizni befolyásukat Laoszban és a laoszi népnek ezt véré­vel, falvainak és telepeinek pusztu­lásával kell megfizetnie. A Földközi-tenger térségének keleti felében az Egyesült Államok NATO­beli katonai partnere — Törökor­szág. — megtámadta a Ciprusi Köztár­saságot. A török légihaderők barbár módon bombázták Ciprus területét s ez a bombázás sok száz békés polgárt, nőket, öregeket és gyerekeket súj­tott. A szovjet kormány, a szovjet nép nem nézheti közömbösen Ciprus la­kosságának sorsát. A Szovjetunió nem maradhat közömbös a fegyveres ösz­szeütközés veszélyével szemben sem, amely határai közelében törhet ki. Kénytelenek vagyunk nyíltan figyel­meztetni egyes forrófejűeket: urak, veszedelmes játékba bocsátkoztatok, álljatok meg, míg nem késő! Minden agresszív akciő dicstelenül végződik azok számára, akik kezdték, a nem­zetközi erőszakoskodás és az ököljog hirdetői' számára. Az Amerikai Egyesült Államok nemrégiben az Amerikai Államok Szervezetének értekezletén provoká­ciós döntést kényszerítettek ki a Ku­bai Köztársaság elleni kényszerítő intézkedésekről, nem véve ki a fegy­veres erők felhasználását sem. Az Egyesült Államok mindmáig nem szüntette meg a Szabadság szigeté­nek gazdasági blokádját és folytat­ja kémrepülői provokációs berepü­léseit Kuba területe fölé Jóváhagyja azokat a bandita támadásokat, ame­lyeketa gyülevész emigráns bandák in­téznek a Kubai Köztársaság ipari üze­mei és települései ellen. Kérdezzük: ki adott jogot az amerikai imperialis­táknak ahhoz, hogy ily durván meg­sértsék az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányát? Nem tet­szik nekik a Kubai Köztársaság társa­dalmi rendszere? Ez azonban még nem ok arra, hogy gazdasági szank­ciókat alkalmazzanak ellene és fegy­veresen fenyegessék. Teljes felelős­séggel ismét ki kell jelentenem: Kuba nem áll egyedül. Számíthat a Szov­jetunió, az egész szocialista tábor és minden haladó erő rokonszenvével és támogatásával. És mi történik Kongóban? A nép ott szívósan harcol szabadságáért és függetlenségéért. Kongó felett azon­ban most amerikai katonai repülő­gépek repkednek. Az a szégyenletes és cinikus támogatás, amelyet az ame­rikai imperialisták nyújtanak a rot­hadt rendszereknek, a nemzetek ha­ragját és felháborodását váltja ki. A világ legkülönbözőbb részeiben mindegyre újabb összeütközések és a feszültség egyre újabb, veszedelmes gócai keletkeznek. Latin-Amerikában, Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt. Mindezen konfliktusok for­rása egy — az amerikai imperializ­mus, amely, mint már egyszer meg­próbálta, ismét megkísérli elnyomni a nemzetek felszabadító mozgalmát. Az idők azonban változnak. Nem ártana, ha néhány államférfi tudatosítaná, hogy az „ágyúdiplomá­cia" ideje, a husángpolitika ideje visszavonhatatlanul a múlté. Ideje volna a történelem lomtárába vetni a világ csendőrjének egyenruháját Is. Távol áll tőlem, hogy bárkit is ijeszt­gessek. De előre figyelmeztetni aka­rom, hogy az, aki kezet emel a né­pek nemzeti függetlenségére, sor­sukról való önálló döntésük jogára, megkockáztatja azt, hogy erélyes el­lenállásra talál A népek nem akar­ják többé elviselni az imperializmus nyomását, s ennek naponta bizonyíté­kát adják. Meggyőződésünk, hogy a (Folytatás az 5. oldalov)

Next

/
Thumbnails
Contents