Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-25 / 236. szám, kedd

A legfiatalabb partizánok M intha az egyik cserepet a mástk mellé raknánk mozaikba, úgy ébred, egyik emlékünk a másik után, míg csak mind együtt egy nagy, ösz­szefüggő képet nem alkot a húsz esz­tendő előtti hősi időkről és az egy­szerű, ismeretlen emberek hősi tettei­ről. Bizony akkoriban ... Valamikor negyvennégy tavaszán történt, hogy kimentem körüljárni a körzetemet a martini hegyekben. Nem tudom már pontosan, mikor volt, csak arra emlékszem, hogy gyönyörű szép nap volt és az embernek nem akaród­zott a háborúra gondolni. De hát le­hetett nem gondolni rá? Jómagamnál odahaza is megbújt néhány partizán, így hát alaposan nyitva kellett tarta­nom a szemem. Már jó Ideje halad­tam, mikor egy nagyobb rétre értem, amelyen szénapajta állt. Amint kilé­pek a rétre, látom, hogy valakt ugyancsak igyekszik a közeli patak mellől s mire észbe kaptam volna, már el ís tünt a szénapajtában. Ki lehet? Odaszaladtam a pajta elé és bekiáltok, hogy jöjjön ki. De kiabál­hatok én, ahogy csak a torkomon kifér, senki sem bújik elő. Odakiáltok hát még egyszer és fenyegatődzöm, hogy felgyújtom a pajtát. — No mi lesz, gyerünk már?l — s emelem is a puskát. Abban a pilla­natban valami megmozdul a széna között, megjelenik előttem egy kócos fej, majd nyomban utána a mástk is. Elfogott a nevetés: — Hát tt, fiúk, mit kerestek itt? Látszott, hogy nem szívesen felel­nek, de végül mégiscsak megtudtam, hogy Morvaországból valók, a néme­tek bezárták a szüleiket, őket meg átnevelő táborba akarták küldeni. Bi­zalmatlanságuk lassan eloszlott és ne­kibátorodtak. — Szóval megszöktünk, — tört ki mindkettőből egyszerre. !— Es miért éppen ide? — Azt hallottuk, hogy Szlovákiában partizánok vannak, hozzájuk akarunk kerülni, harcolni akarunk a néme­tek ellen. Alig tudtam visszatartani a kacagá­somat. Ilyen gyerekek, tán még tizen­négyévesek sincsenek és más a par­tizánok közé akarnak állni. K ikérdeztem őket, hogy jutottak Idáig, van-e mit enniök és lát­tam, hogy ügyes, életrevaló fiúk. Haza azonban nem vihettem őket magam-, mai. Az óvatosság sosem árt. Egyéb­ként nem is lett volna hol aludniok, az erdészház tömve volt partizánok­kal. Azt mondtam nekik, hogy innen el se mozduljanak, enni majd hordok nekik, s ha eljön az ideje, elvezetem őket a partizánokhoz. Megígérték és be ts tartották a szavukat. Nem moz­dultak onnan, én meg eljártam utá­nuk mtnden nap, vagy legalább min­den másnap. Azonban végülts valami­hez kezdenem kellett velük. A nyáron nagyobb partizáncsopor­tok alakultak nálunk, a legnagyob­bak a Kantor-völgyben, egyébként ott értek földet a szovjet eljtőernyősök is. összeköttetésben álltam velük, így aztán megegyeztünk, hogy elvezetem hozzájuk a fiúkat, majd a konyhá­ban fognak nekik segíteni. Látntok kellett volna, hogy megsértődtek: ki­jelentették, hogy azonnal odábbáll­nak. Elvégre nem burgonyát hámoz­ni főttek ide! A partizánokhoz tnduh tak, mert harcolni akarnak és meg akarják bosszulni a szüleiket. Hogy miképp éltek kezdetben a Kantor-völgyben, nem tudom. Egy szép nap azonban megjelentek ná­lam — már mint összekötök. Aztán még néhányszor hallottam róluk. A partizánok szerették őket, dicsérték, hogy bármilyen feladatot elvégeznek. Mikor kitört a felkelés, megtanultak motorkerékpárt vezetni és összekötő­ként működtek az egyes osztagok között. Egyszer itt jelentek meg, más­szor amott. Hamarosan megszoktuk, hogy „a mi legfiatalabb partizánjaink­nak" emlegessük őket. Hisz valóban a legfiatalabbak voltak. A z események gyors iramban kö­vették egymást és így csak egy-egy percre láthattuk egymást. Azonban ennek ellenére ts el-elbeszél­gettem velük, megkérdeztem tőlük, mihez szándékoznak kezdeni a hábo­rú után, vajon hazatérnek-e, vagy Szlovákiában maradnak és mik sze­retnének lenni. Tudják, akkoriban olyan idők. jártak, hogy az ember gyakorta elgondolkozott és szerette volna tudni, hogy s mint lesz a hábo­rú után. A fiúk ilyenkor csak elszo­morodtak. Eszükbe jutottak a szüleik s talán az a gondolat is felmerült bennük, vajon egyáltalán találkoz­nak-e még velük. Aztán az egyik — mindig szokatlanul komoly fiú volt — azt mondta, most ntncs idő arra, hogy ilyesmiken törjék a fefüket. De ha majd egyszer vége lesz a felke­lésnek és kikergetik a németeket, ta­nulni szeretnének. Egyikük mérnök akart lennt, szerette a gépeket, a má­sik meg, ha jól emlékszem, tanító. Visszavonultunk a hegyek közé. Ne­héz sorunk volt és a fiúknak bizonyá­ra még nehezebb. De keményen tar­tották magukat. Míg aztán egyszer ... Tulajdonképpen csak néhány nappal később tudtam meg. Az idősebbik va­lami fontos jelentést vitt a másik osz­tagnak. A Kuneradi völgyön haladt éppen át — ott esett el. Azok a né­metek lőtték agyon, akik bennünket üldöztek. Fiatal fiú, gyerek volt, de hős volt... A fiatalabbik kitartott ve­lünk egészen a harc végéig és a fel­szabadulás után hazatért. Hogy meg­találta-e a szüleit? Nem tudom. Tudják, már arra sem emlékszem, hogy is hívták „a mt legfiatalabb partizánjainkat". Azt mondhatnám, hogy az egyiket firkának hívták, a másikat meg Karelnek, az idő azon­ban kttörülte nevüket az emlékeze­temből. De hát kérdeztük akkoriban az emberektől a nevüket? Jól har­colsz? Akkor harcoljl Mégis sokszor látom magam előtt a két kócos fejű fiút, amint kimásznak a szénapajtá­ból. Ha úgy ma újra megjelennének előttem, megölelném, magamhoz szo­rítanám őket... Mindennapi történet ez. Es mégis, mikor Ladislav Frtmmel elmondta volt bajtársainak, felhangzott innen­onnan: „Igen, emlékszünk rájuk. De­rék fiúk voltak. A ml legfiatalabb par­tizánjaink." K ét fiatal fiú Morvaországból éle­te legnehezebb pillanatában a testvéri szlovák nemzetnél keresett segítséget, s az egyikük vérét ts on­totta szabadságunkért. X. FUKA Ahol a felkelők napilapját nyomták ftz Észak-szlovákiai Cellulóz- és Pa­pírgyár harmaneci űzőmének dolgo­zói a gyár fennállásának 135. évében gazdag forradalmi múltra tekintenek vissza. A harmaneci munkások mindig tud­ták, hol a helyük. 1931-ben részt vet­tek az általános sztrájkban. Egy év­vel később a legelsők között a besz­tercebányai járásban már önálló párt­szervezetük volt. Ugyanebben az év­ben az üzem 805 dolgozója 33 napon át béremelésért sztrájkolt. A harmaneci munkásság osztályön­tudatának forradalmi lángját nem ol­totta ki az ún. Szlovák Állam kléro­fasiszta rendszerének terrorja sem. A munkások papírt adtak az illegális kommunista sajtó és propaganda cél­jaira. 1943-ban fellázadtak a testvér­háború és a fasiszta rendszer, ellen. Maga Šaňo Mach, az akkori belügy­miniszter sietett Harmanecre, hogy „rendet csináljon", útja azonban si­kertelen volt. 1944 nyarának végén egyre keve­sebb lett a munkás a gyárban, de a harmaneci völgyet övező hegyekben gyarapodott a fegyveres férfiak szá­ma. A gyár munkásai elindultak győ­zelmes útjukon kizsákmányolóik, el­nyomóik ôs a fasiszta megszállók el­len. A gyárban hadiraktár volt, Mt sze­relték fel a felkelés katonáit. Az üzem nyomdájában nyomták az Útok (Támadás) című napilapot, amelyet a harcoló katonák és partizánok kö­zött terjesztettek. Az újság első szá­ma 1944. szeptember 1-én jelent meg. 50 ezer példányban nyomták egész október 3-ig. A megmaradt példányo­kat az üzem forradalmi múltjának kis múzeumában őrzik. A felkelők napilapjának szedői kö­zül Arnold Mattoi ma is a papírgyár nyomdájában dolgozik. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója al­kalmából negyven munkatársával együtt a SZNF emlékérmével tünte­tik kí. A harmaneci papírgyár dolgozóinak a fasizmus ellen vívott harcban szer­zett érdemeiért a köztársasági elnök a nagy évforduló alkalmával a Vörös Csillag érdemrendet adományozza. Az üzem dolgozói a felkelés 20. év­fordulója tiszteletére 105 tonna pa­pírt, 42 tonna cellulózt és 55 tonna kartont termeltek terven felül. Az év­forduló tiszteletére indított szocialis­ta munkaversenyben elnyerték a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 20. Évforduló­jának Üzeme megtisztelő elmet, (fe) IHlllf A BUDAPESTI HÍDCSATA UTOLSÓ DIADALA AZ ÚJ ERZSÉBET-HÍD Milyen legyen az új híd? A budapesti hidak újjáépítési prog­ramjában az Erzsébet-híd az utolsó helyen szerepelt. Nemcsak azért, mert hosszú viták folytak helyreállításával kapcsalatban, hanem azért is, mert egyúttal széles körű tervezési ós vá­rosrendezési problémákat ls meg akartak oldani. Az új Erzsébet-híd szerelése már be­fejezéséhez közeledik. A magyar fő­város lakosai, de a külföldi turisták ís nagy érdeklődéssel követik az ere­deti megoldású híd építését. Vegyük szemügyre ezt a remek műszaki alko­tást a technikus szemével. Az Erzsébet-híd helyreállításával Az Erzsébet-híd, amely egyetlen — 290 méter hosszú — nyílással hi­dalta át a Dunát, a maga nemében egész Európában páratlan remekmű volt. A hidat külföldi szaklapok nemcsak a világ legnagyobb nyílású, de legszebb lánchídjának is minősítették. 1944—45 telén a Budapesten körülzárt fasiszta csapatok már látták, hogy nincs számukra menekvés. Hogy néhány napot — esetleg hetet — nyerjenek, a pesti oldalról átmenekültek Budára, és felrobbantották ma­guk mögött a gyönyörű hidakat. Ehhez hasonló oktalan pusztítást, gyá­va, barbár vandalizmust aligha ismer a történelem. Az Erzsébet-híd is e pusztítás áldozata lett. összeállították, majd kis számú „sze^ relési egységre" újból széjjelbontva vitték végleges helyükre. A szerelési egységek 6,4—9,0 m hosszú darabok voltak, amelyeket mindkét parton egy­egy 25 t teherbírású toronydaru emelt a helyére. A híd függőtartóját alkotó kábel­kötelek 140—165 kg/mm 2 szakító­szilárdságú acélhuzalokból állnak. Egy teljes tartókábel 61 db párhuza­mosan egymás mellé helyezett kötél. A kötelek maguk is ún. „zárt kábe­lek", amelyek legbelül kör-, majd ék­alakú, kívül pedig Z-keresztmetszetű elemi huzalokból állnak. Egy kötél átmérője 54,5 mm, elméleti hossza 458 m, megkívánt szakítóereje legalább 285 t. Az egymás mellé helyezett kö­telek alkotják a szabályos hatszöge alakú tartókábelt. (A hatszög köré rajzolható kör át­mérője 49 cm.) A merevítő­tartót a pályáiéi mez megfelelő ré­szével együtt a híd hosszirányában 3.0,0 m, ' kereszt­Irányban pedig kb, 3,8 m méretű egy­ségekből gyártoti ták és a kapuzat­hoz hasonlóan ösz­szeállítás után új­ból szállítási, illet­ve szerelési egy­ségrekre bontották. Egy-egy ilyen egy­ség súlya kb. 12— 14 t. volt. Nagy­méretük miatt ez­ért csak éjjel, elő­re meghatározott útvonalon szállít­hatták őket a hely­színre. Igényes szerelés A' híd szerelésének első lépése a kapuzatok szerelése volt. Ezután a tar­tókábel kifeszítóse következett. Ez a munka igen nagy gondosságot kívánt, A szerelést ugyanis úgy kellett elvé­gezni, hogy azonos körülmények kö­zött a kábelköteg minden egyes kö« telében egyenlő feszültség keletkez­zék. Ez biztosítja azt, hogy a kötelek egyenlően vesznek részt a teherbí­rásban. A kötelek egyenlő erővel való megfeszítésével — amelynek mérése egyébként ls körülményes — nem le­het a kívánt célt elérni. Nem lehet ugyanis biztosítani, hogy a megfeszít tés időpontjaiban a kötelek hőmérséki lete azonos legyen. Ezért a feszítőerő mérése helyett az elsőnek kifeszített kötelet etalonként felhasználó „komparáló eljárást" alkalmaztak. Az első kötél beszabályozását nagy gond­dal úgy végezték el, hogy e kötél be­lógása a tervezéskor számított érték­kel pontosan megegyezzék, az összes többi kötelet pedig az „etaion kötél" segítségével szabályozták be. A köte­leket a parton elhelyezett forgódob­ról letekercselve egyenként húzták a helyükre a meder fölött előre elhe­lyezett szerelőszőnyegen. A kábelköteg felszerelése után kö­vetkezett a kábelbilincsek elhelyezése. Ezek feladata a kötelek összefogása, valamint a „függesztő kábelek" meg­i B)I . xj u wcw^M iy i .' Az új Erzsébet-híd sokkal levegősebb, kecsesebb és köny­nyebb lesz, mint a régi volt. A képen a híd modellje, kapcsolatban elsőként az a gondolat merült fel, hogy teljes egészében a ré­gi formájában kell újjáépíteni a hidat. E felfogás mellett szólt a rombadőlt híd közismert erényeinek Ismeretén kívül az is, hogy a régi 4273 t súlyú láncszerkezetnek kb. 80 százalékét ép állapotban gondolták kiemelni a Du­nából. Végül is el kellett állni a tervtől. A lánctagoknak sokkal kisebb része maradt használható állapotban, mint várták, a közúti forgalom jelenlegi és várható gyors növekedése pedig a régi 4 járatú híd helyett 6 járatú szerkezet építését kívánta meg. Ez a régi lánc­szerkezettel Igen drága és rendkívül anyagigényes megoldás lett volna. Ugyancsak el kellett vetni a gerlncle­mezes tömör tartóként való kialakítást ls — bár ezzel világrekordot értek volna el (a legnagyobb gerinclemezes híd ma a 261 m támaszközű belgrádi Száva-híd) —, mert ez a megoldás sem esztétikai, sem a szerkezeti súly, szempontjából nem volt a függőhlddal versenyképes. A végső döntés tehát az volt, hogy függőhíd legyen az új szerkezet, de nem lánc-, hanem kSt belhld. Nyílásbeosztása (44,30+] + 290 + 44,30 m) a régi maradt. Így, a régi szerkezet alépítményei — amei lyek aránylag jó állapotban megmar radtak — részleges átalakítással fel« használhatók voltak, Eredeti műszaki megoldások Az új híd terveit Sávoly Pál Kossuth* díjas főmérnök vezetésével készítet­ték el. A pályának 18 m-ről 27,50 m-re történő kiszélesítése ellenére az új szerkezet sokkal könnyebb, a függő­tartó vékonysága folytán sokkal leve­gősebb, a merevítőtartó kisebb ma­gassága miatt pedig még kecsesebb ós könnyedebb lesz, mint a régi Erzsébet­híd volt. Súlycsökkenés szempontjából a leg­nagyobb jelentőségű a láncról a ká­belre történő áttérés volt, ami egyma­ga mintegy 3308 tonna acélmegtaka­rítást jelent. A híd vasszerkezete 3 fő részből áll: a kapuzatokból, a kábelekből és a me­revítötartókból. A kapuzatok nagy szilárdságú acélból szegecselve ké­szültek. Minden kapuzat maga ls több „gyártási egységből" áll. A kapuzato­kat — fekvő helyzetben — teljesen Az Erzsébet-híd 1945 ben. fogása. A pálya terhét ezek a függesz­tő kábelek továbbítják a tartókábelre. A merevítő tartók szerelése Végül a merevítőtartók szerelésére került sor. Először a parton a szállí­tási egységekből összeállították a híd teljes szélességének (27,5 m) megfe­lelő, ós hídtengely irányában mérve 10 m hosszú szerelési egységeket. Eze­ket a mintegy 120 t súlyú szakaszokat két úszódaru segítségével úszótagra­emelték, majd a kívánt helyre úsztató ták. Itt az úszódaruk ismét' felemelték a hídrészt és a már előre elhelye­zett fiiggesztőkábelek segítségével felfüggesztették a tartókábelekre, E felfüggesztéseket a híd közepétől kezdték el, majd szimmetrikusan ha­ladtak a partok felé. Mivel közbeni a tartőkábelek alakja állandóan vál­tozott, a. már beemelt szakaszokat nem köthették össze mereven, ha­nem csak ideiglenes csuklós kapcso­lással. A merevítőtartó egyes szaka­szai között valamennyi kapcsot csak akkor készítik el, ha a tartókábel már, a teljes állandó terhet viseli. Az utolsó lépés lesz a villamos pá­lya, az aszfaltburkolat és a közműve­zetékek elhelyezése, majd pedig a híd acélszerkezetének vódőmázolása. Budapest, a hidak városa, a közúti forgalom erőteljes fejlődése támasz* totta problémák megoldására a közel* jövőben új Dunaátkelési lehetőségei kap. Az Erzsébet-híd építésével kap­csolatos nagyarányú városrendezési munkálatok olyan új kelet-nyugat i rá-! nyú közlekedési vonalat hoznak létre, amely nagymértékben javítja majd a főváros hálózatának kritikus helyzet tót. fÁ magyar műszaki sajtó alapján) A híd 1984 júliusában, 1964. augusztus 23. » fi] Sglfj S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents