Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-25 / 236. szám, kedd

J O PQ £ O PQ J < pH tí >< £ tí pH PH £ N C/3 Aratás után - az őszi munkák elült Levelezőink írják mmmí H'L.If • rí- -J? 1 ď m í^íliÉ Nagy fokú harci erkölcsről és hazaszeretetről tettek tanúságo-t a felkelő katonák és a partizánok, akik a főbb harci műveletek befejeztével a legnehezebb körülmények között — a hegyekben — folytatták a partizánharcot. KÉT HARCOS EMLÉKEZIK Kukorelli volt az eszményképe A giraltovcei HNB irodahelyisé­gében szemtől-szembe ülünk Michal Bačkovský elvtárssal. Ötvenesztendő van már a háta mö­gött. Halántékán őszül. Szerény, ál­talában igénytelen embernek ismerik társai, akikkel 30 éves korában együtt harcolt, űzte a fasisztákat a Kárpátok alól. A kapitalista urakat kiszolgáló csendőrséggel korán, már 25 éves ko­rában megismerkedik. Bátyja, Janko ugyanis 1939-ben mint a prešovi orosz nyelvű tanítóképző diákja át­ment a Szovjetunióba. Ettől kezdve szülőotthonában, Stefurov községben napirenden volt a csendőrségi házku­tatás, meghurcoltatás. Ebben a lég­körben kovácsolódnak az ifjú Michal agyában az igazságos ügy, a kapita­lista járom alól való felszabadulás iránti vágy gondolatai. Később megér­tette, több társával együtt: közös óha­juk megvalósulása nem megy magá­tól, azért harcot kell vívni az ellen­nel ... Erre ls sor került. 1943 november 23-át írták akkor. Kíméletlen, ítélet­idő volt. Súlyos, ónosesővel kevert hó­pelyheket vagdalt a száguldó északi szél a családi fészek falához. Michal a kis ablaknál kémlelte a természet erőinek játszadozását, amikor két is­meretlen alakot vett észre a szérű körül. Utánuk ment. Pár perc múl­va barátként osztotta meg otthonát Vanyuskával és Szmilnojjal, a két orosz ejtőernyőssel. Néhány órával azelőtt értek földet Szlovákiában, ahová azzal a feladattal jöttek, hogy az ellenséges fasiszta hadsereg háta mögött segítsék a partizánmozgalom kibontakozását Kelet-Szlovákiában. E zek után idejének túlnyomó ré­szét a két „vendég" ellátása, megsegítése foglalja le. Igyekszik tel­jesíteni a feladatokat, melyekkel fő­leg Vanyuska bízza meg. További mun­katársakat, fegyvert kell szereznie, amire a partizánharcokban nagy szükség van. Michal 1944 augusztusában a szlo­vák hadsereg egyik őrséget szolgál­tató osztagába kerül Hanušovce nad Toplou községbe, ahol Bačkovský elv­társnak széles lehetőségei nyílnak a Kelet-Szlovákiában egyre növekedő par. .unozgalom megr 'tésére. Itt ismerkedik meg a partizánmozgalom vezetőivel, Kukorelli, Kubík és más elvtársakkal. Saját maga vállalja a partizánvezérkar összekötőjének sze­repét. T " :iit a szlov hadsereg kato­nájának módja van hozzá férni a fegyverekhez, élelemhez és egyéb szükséges felszerelésekhez. Ezeket Andrej Grega hanušovcei lakos segít­ségével juttatja el a hegyekbe, a par­tizánokhoz. Később, 1944 augusztusában áthe­lyezik Hanusovcjről Demjaty község­be. Az összekötő szerepét továbbra is ellátja a partizánvezérkar és Križé község között, ahol a felkelő hadse­reg tanyázott abban az időben. Majd » partizánegységekkel vonul a Magas­Tátra környékére, s végleg velük marad ... A felszabadító harcok után Bačkov­ský elvtárs a békés o-rszágépítés posztján ls felelős munkát vállal. A párt megbízásából a giraltovcei HNB élére áll s jelenleg is kiérdemelt bizalommal látja el tisztségét. Ezekben a napokban újból felidézi a húszév előtt: eseményeket. Amikor a partizánvezérkar parancsnokára^ Kukorelli elvtársra emlékezik — aki mint harcos ís ember egyaránt esz­ményképe volt — Michal Bačkovský szeme könnybe lábad. Vele már nem foghat kezet, de legalább Vanyuská­val ós a többi életben maradt har­costárssal újból kezet szoríthat a húszév utáni találkozón. Nem másutt, a régi harcok színhelyén. A szerelőműhelyben, afaol az írj ** vagonok alvázai készülnek, za­jos munka folyik. Itt, munkatársai körében, valamilyen termelési, vagy műszaki probléma megbeszélése kö­zenette ismerkedünk Pavol Šimon m űhel y vezet ő v el. Ez a név talán mindazok számára, akik nem olvasták a tátrai partizán­harcok históriáját, mit sem mond. A termetes műhelyvezetőtől sem so­kat tudhat meg az ember abból, ami személvével kapcsolatos. Soha sem tartozott azok közé, akik hivalkod­nak érdemeikkel. Szó nélkül azért mégsem állja meg. — Már húsz éve annak s amit ak­kor tettünk, nem saját dicsőségünkre tettük, hanem meggyőződésből... Egyszóval, hazafias kötelességünket teljesítettük — vélekedik a poprádi Tatra-Vagongyár műhelyfőnöke. Hazafias kötelesség! Hányszor tel­jesítette azt Pavol Simon elvtárfc? Ak­kor 1942-ben, amikor belép az ille­gális kommunista pártba. Amikor nagy veszélyek közepette vásárolta, saját otthonában raktározta a fegy­vereket s autóján szállítotti a liptói hegyek felkelőihez. Amikor az ille­gális JNB-ban társaival együtt egyen­gette, készítgette a felkelő harcok feltételeit. 1944 augusztusában azt a feladatot kapja, hogy Svitbe és Poprádra beve­zesse a felkelő egységeket. Teljesíti. Ott látni limon elvtársat a barikádok, lövészárkok építésénél, a fegyverek szétosztásánál is. A jől felszerelt ellenség augusztus vé°ói jelentősen veszélyeztette a fel­kelők pozícióit. Pavol Simon akkor sem volt tétlen. „Tizenötösével" sok bosszúságot okozott a megszállóknak. Kiságyújának golyói megsemmisítet­tek néhány német bombázógépet a poprádi repülőtéren, s védelmezték a Vlsova körüli felkelő egységek ép­ségét. Ezt követték a további harcok Stanek „vaskapitány" egységében Telgártért, Murŕ rt, Prašiváért. Majd különleges megbízatással Kassára kell mennie, ahol hajszálon múlik, hogy kikerül a Szá'.asi-banda kezéből. Így teljesítette hazafias kötelessé­gé Pavol Šimon elvtárs 20 évvel ez­előtt. Az eltelt 20 esztendő begyepesítette a régi partizánösvényeket, de nem tudja felejtetni a dicső harcok ese­ményeit, főleg azoknak szívében, akik életük kockáztatásával harcoltak az országtipró ellenséggel szemben. Pavol Simon ma sem szűnt meg r harcolni. Ma a békés építés frontján küzd társaival együtt a ter­melési tervek eredményes teljesítésé­ért, a selejt ellen. Erre tett felaján­lást munkaközössége a közelgő év­forduló tiszteletére. Hogy ebben a harcban is helytállnak, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy jó munkájukkal kiérdemelték a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának üzemrészlege megtisztelő címet. Kulik Génért Amit megígértek — teljesítik is Vysoká pri Morave község földmű­vesszövetkezetének dolgozói 1960 óta évről évre jobb eredményeket érnek el, és a járás legjobbjai közé tartoz­nak. A jó eredményeket főképp a ki­váló munkaerkölcsnek, a jó munka­szervezésnek és a prémiumrendszer­nek köszönhetik. A szövetkezeti tagok között évente 200 000 korona prémiu­mot osztanak szét. Fején találta a szöget Ján Višváder, B szövetkezet közgazdásza, amikor megállapította: „Nálunk minden egyes szövetkezeti tag érdekelt a feladatok teljesítésében". Az elért eredmények teljes mértékben igazolják szavait. Az idén is így van. Nézzük például m. állattenyésztést. Már csak; azért ís, mert ebből van a tervezett bevételek 70 százaléka. Ta­vasszal a terv összeállításánál a szö­vetkezet vezetősége több, a SzlaváK Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának tiszteletére tett kollektív felajánlás­sal számolhatott. A dolgozók vállal­ták, hogy 1800 métermázsa cukorré­pával túlteljesítik az állami tervet. Értékes felajánlást tettek az állatte­nyésztésben dolgozó szövetkezeti ta­gok is. A sertéshizlaldában például a Smolinský, Trislovič és Klas házaspár kötelezettséget vállaltak, hogy 163 má­zsával túlteljesítik a sertéshús felvá­sárlási tervét. Figyelemre méltó a tehénistálló dolgozói és a baromfitenyésztő kol­lektíva felajánlása, már csak azért is, mert éppen a tej- és tojáseladás túlteljesítésének köszönhető, hogy a Vysoká pri Morave-i szövetkezet előke­lő helyet foglal el a járási verseny­ben. Nézzük meg kissé közelebbről. A te­hénistállókban két csoport dolgozik Dél-Szlovákia járásaiban sikeresen befejezték a gabonabetakarítást és a napokban az utolsó szalmarakások is lekerülnek a földekről. Levelezőink egy-egy írás keretében még fölidézik a nyári munka hangulatát és az ara­tómunkások nagy szorgalmáról tájé­koztatnak. Horváth Ferenc például Nyírről azt írja, hogy szövetkezetük 25 vagon búzát, 24 és fél vagon ár­pát szállított a felvásárló üzem rak­táraiba. A jó termés következtében a tagságnak kijáró természetbenieket ís kimérték. Meidlik Kálmán Nánáról, az állami gazdaság munkájáról írt néhány sort. Megemlíti, hogy a szárazság az ő kör­nyéküket sem kerülte el, következmé­nyei ellen öntözéssel védekeznek Polecz Ede, Boti Flóris és Ambrus Géza több mint 1211 hektár cukorré­pát. kukoricát öntöz. Pirkadattól nap­nyugtáig üzemeltetik a gépeket és nagy teljesítményre kényszerítik a szivattyúkat. Az öntözött területek gazdag termést ígérnek. A dinnyeter­mesztők ugyancsak nem pihennek. Szvitek Gábor és Gáli Kálmán cso­portja az ország különböző elárusító helyeire küldi a gazdaság finom ízű, zamatos termését. Sümegh Lajos, a kelet-szlovákiai kerületből írt levelében a tarlókon és a mezőgazdasági épületek között ke­letkezett tüzek nagyarányú pusztítá­sáról értesített. Több példát sorol fel, amikor a gondatlan szülök magukra hagyott gyermekei gyufával játszanak és jelentős károkat okoznak. Felhív­ja a szülök figyelmét, ne hagyják őrizetlenül gyermekeiket. Csupán Nyu­gat-Szlovákiában augusztus hó első felében huszonkét szalmakazal vált a lángok martalékává s közel 400 000 korona kárt okozott a mezőgazdasági üzemeknek. Kúcs Gyula az alsószecsei szövetke­zet első félévi eredményein keresztül világít rá a közös gazdálkodás fejlő­désére. Eredményeikkel az első hely­re kerültek a járásban. A termelés egyik legnagyobb lendítője az anyagi érdekeltség volt, mely kiváló teljesít­mények elérésére ösztönözte a szö­vetkezet tagjait. Az őszi munkák előkészületeivel Vojtech Onofrej, a Prešovi Mezőgaz­dasági Műszaki Intézet dolgozója fog­lalkozik. Levelében megírja, hogy szö­vetkezeteink a cukorrépánál is ered­ményesen alkalmazhatják a menetes betakarítást. Az új technika gazda­sági előnyeiről is részletes kimutaiást közöl. 1959-ben egy mázsa cukorrépa termesztésére hazánkban több mint 1C0 percet fordítottak. A Szovjetunió­ban Szvetlicsni módszerével csak 18 percet; az USA-ban pedig 24 percet lényegesen nagyobb termés elérése mellett. Ebből a rövid összehasonlításból is kitűnik, hogy piálunk a cukorrépa ön­költsége sokkal magasabb, mint más országokban. Ennek is megvan az oka. Ha nálunk nagyobb mértékben alkalmaznánk az új technológiát, ve­téstől betakarításig géppel végeznék el a munkákat, ezen a téren is sokkal jobb eredményekkel dicsekedhetnénk. A kelet-szlovákiai kerületben 3550 hektárról 151 répakombájnnal, a gé­pek napi nyolc órai munkája mellett két hektáros napi teljesítménnyel ti­zenegy nap alatt pontot tehetnénk a betakarítás végére. Jth.) Hí SZIf Benő liziovsi míésssiéíi A BARÄTSÄG HÄZÄBAN kiállított gazdag anyag jelentős helyet foglal el a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. év­fordulójára emlékeztető rendezvé­nyek között, amelyek a hazai „törté­nelem válaszútjára", a nagy nemzeti eseményre utalnak. A haladó művészet mindig az élet s a kor tükrözője volt, és ma is az. A szlovák tudomány, képzőművészet, zene és irodalom művelői is elemi érdeklődéssel, szenvedélyesen meg­nyilatkozó vággyal, fordultak a dön­tő történések — a sokak számára fe­lejhetetlen élmény: a Felkelés felé. A kiapadhatatlan motívumkincs min­den műfajban formát öltött, s egyre elmélyültebb művészettel válik lát­hatóvá, hallhatóvá, érthetővé, érez­hetővé mindenki számára. Itt és m? a 20. évfordulót a jöl Is­mert festőművészünk: Elena Lazinov­ská munkáin keresztül ünnepeljük. Al­kotásainak kiállítása már harmadszor szól a fasizmus ellen vívott harcról, amely élete útjának, belső világának meghatározója, s végleges kialakító­ja lett. Hét és öt évvel ezelőtt a Fel­kelés tájain keresztül érzékeltette a nagy nemzeti és politikai megmozdu­láshoz kapcsolódó emlékeit. Akkori előadásmódját még a leíró realizmus stílusjegyei jellemzik. A törvényszerű fejlődés hozta magával, hogy Lazinov­ská mély átélései azóta újabb, fejlet­tebb, összégezőbb formában nyilvánul­nak meg. Ellenállhatatlan belső kényszernek, feszítő közlési vágynak ad nagyon őszinte kifejezést most felvonultatott alakos kompozícióiban a nácizmus példátlanul barbár értelmetlen ke­gyetlenségével szemben érzett gyűlö­letéről, megvetéséről. Oj művei, az 1963—64 óv egyre igényesedő termé­se. Kombinált technikával, a szokvá­nyostól eltérő formákkal, komor fe­kete, szürke színekkel, élményeit ér­zésein át sžfirve jelképekkel sűrítet­ten érezteti a partizán harcok izgal­mas hevét, a szovjet katonák testvé­ri segítőkészségét. Rávilágít a gyűj­tőtáborok számmal megbélyegzett, rafináltan válogatott kínzásokra és halálra ítéltjeire, ártatlan gyermekek-, re, s ugyancsak ártatlan felnőttek ezn reira, Lazinovská szokatlanul nagyméretű monotypiái szórványosan alkalmazott eljárással készülnek. Műfajilag a gra­fika területére tartoznak, hatásukban azonban közelebb állnak a festészet­hez. Szorgalmas kísérletezések után jutott el a vonzó érdekes, és.kifejező hatáshoz. Hozzájárul ez is a partizán­harcmások megindítóan expresszív erejéhez. Valjanskij kapitány, Kirenko­vá, a tizenötéves Engel Jenő (akinek könnyeit visszafojtó édesanyja a né­zők között volt) félig gyermekek még. Tiszta homolkukról, szemükből, lágyvonalú szájukról sugárzik az if.jü lelkesedés, a tiszta eszmeiség. Kompozíciói a balladás ritmusú he­gyi tájban a Búcsúzó család, a Sebe­sültek szállítása, a Partizánok teme­tése, egytől-egyig fokozott drámaisá­gú képzőművészileg átírt jelenetek. ÉRTELMÜNKHÖZ, s ítéletünkhöz szólnak és lassan hegedő sebeinket érintve felkorbácsolják indulatainkat, S feltör belőlünk a fogadkozás, a megmásíthatatlan elhatározás: hogy folytatni fogjuk a~ harcot a fasizmus és minden ocsmány maradványa el­len. Ismét lobot vet bennünk a gyalá­zatos embertelenség szította forró gyűlölet, — s a méltóbb életet, mun­kát, embert becsülő ú>j rendszerünk iránti tisztelet. Bárkány Jenőné fejőgépekkel. Minden dolgozónő ma­ga feji a gondjaira bízott 12—14 te­henet. Valamennyi következetesen ügyel a tisztaságra és a takarmányo­zási technikára. Nyáron a tehenek le­gelőn vannak, az istallóban azonban póttakarmányozzák őket. A tavalyi részleges balsiker ellené­re, amikor a takarmányhiány miatt 26 000 liter tejjel lemaradtak, az idén az állami tervben megállapított meny­nyiségen felül 54 550 liter tej eladá­sát vállalták. Ezt a kötelezettséget a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfor­dulójának tiszteletére vállalták. A ba­romfitenyésztők 50 000 darabos túl­teljesítést vállaltak a tojáseladásban. Már ezt a vállalást is túlteljesítették 7000 darabbal és az év végéig továb­bi tojást szeretnének eladni. Hisszük, hogy ez sikerülni is fog nekik. Az ed­digi eredmények és az SZNF 20. év­fordulójának tiszteletére tett kötele­zettségvállalások teljesítése a biztosí­ték rá SLUKA JÓZSEF A k«nceirtráeiős táborban. Ú| SZŐ 4 * 1984. augusztus 25.

Next

/
Thumbnails
Contents