Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-02 / 213. szám, vasárnap

A PARTIZÁN UTCÁBAN § s . Ez a község már régen fieírta magát a történelembe. Itt született Ľudovít Stúr, a szlovák forradalmi költő. A nagy költő szülőfalufának lakót eddig még sohasem hoztak Szégyent községükre. Amikor a Szloták Nemzeti Felkelés zászlót bontott, (t férfiak és nők egyaránt fegyvert ragadtak, hogy harcoljanak a szabadságért. A falat több utca szeli keresztül, iíindegyiknek hangzatos neve van. Az egyik utca — amely a főútról a Jankov VrSekon (Jánoshegy) álló partizánemlékmű jelé halad — a partizánok utcája nevet viseli. Nem véletlen ez. Húsz évvel ezelőtt erre jártak a partizánok, amikor vállalkozásba Indultak. Heves harcot vívtak itt a németekkel. Partizán vér áztatta ezt az Utcát, amelynek lakói is nagyobb részt partizánok voltak. A húsz évvel ezelőtti történetek felelevenítésére jöttem el ide. Idős, törékeny asszony hajlik a moSóteknő fölé. Munkától kérges keze gyermekruhát mos. Nem nehéz kitalálni, hogy Chutko mamához az unojcák érkeztek látogatóba. Mindkettő íz almafa árnyékában Játszadozik. Kíváncsiskodnak. A nagymama alig győz felelgetni. Ezért is nem veszt észre, hogy nyikorog a kapu rozsdás sarkvatea. Csak a köszönésre egyenesedik $él. •— J6 napot, mama! Neked is fiam — feleli kurtán Chut'ko Katarina i közben fürkésző tekintettel méteijet. — A járásról? — Nem.-— ??? ... — Csak úgy látogatóban a Partizán iitcában... A partizán szóra nézése barátságosabb lesz. Leoldja kötényét és befelé invitál. Az ízlésesen berendezett szobában egy partizán-egyenruhás lány fényképén akad meg a tekintetem. Minden vonása Chutko mamáé. — Kit ábrázol ez a fénykép? Csak nem? — Hasonlít rám ? A lányom... Az egyetlen lányom ... Három közül csak ő maradt életben ... Kettőt a fasiszták lőttek agyon a felkelés idején. Tömegsírban találtunk rájuk ... A múlt felidézése fájó pontot érintett a 67 éves asszony szívében. Két könnycseppet töröl ki szeméből. Gondolatai elkalandoznak. Jó időbe telik, míg ismét megjön a szava. — A Magyar Tanácsköztársaság leverése után költöztünk ide. A férjem a forradalom katonája volt. Menekülnünk kellett... A tanácsköztársaság katonája a burzsoá köztársaságban sem tette le a fegyvert. Párttag lett. Elvtársaival nem egy sztrájkot szervezett meg. S amikor az úgynevezett szlovák állam idején a párt illegalitásba vonult, még szorosabbra zárták soraikat. Készültek a leszámolás órájára. Chutkóék háza a falu szélén húzódik meg. Félreesett a forgalomtól és az erdő is közel' volt. A legmegfelelőbb liely volt az illegális gyűlések megtartására. A három lány: Katka, Elenka és Margitka ilyenkor elmentek hazulról. Egy-egy mondattöredéket azonban így. is sikerült elcsípniük. Sejtették, 'hogy valamilyen nagy dologról van szó, de édesapjuk rég megtanította őket arra, hogy az illegális munkában nem szabad kíváncsi természetűnek lenni. — A három lánnyal olyan „csendes" tagjai voltunk az illegális munkának — fonja tovább a beszéd fonalát. Minket csak kisebb, összekötő munkával bíztak meg. A lányok a világért sem árultak volna el egy szót sem. Még akkor is tudtak a nyelvüknek parancsolni, amikor egy hadifogoly-táborból megszökött szovjet katonát — Ivan Csasznyekot — egy hónapig a lakásunkban rejtegettünk. Mikor aztán vagy tízen összegyűltek, megalakították a helyi partizánosztagot. Itt tették le nálunk az esküt. A forradalmi nemzeti bizottság is nálunk tartotta első ülését. Az otthonunkban lejátszódó események nagy hatással voltak a három lányra. Amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés kitört, a lányok elbúcsúztak. A szülők marasztalták őket, apjuk aztán csak keményen megszorította kezüket. Partizánok, a Ján Ziíka nevét viselő brigádnak egyenrangú tagjai lettek. Chutkoné ritkán hallott lányairól, de ez sem gátolta őt munkájában. Mindig ott volt, ahol a szükség megkívánta. Ha kellett, az összekötő szerepét töltötte be, de ha úgyhozta a sors kenyeret sütött a partizánoknak. Amikor a jelkelés katonái az erdőbe húzódtak, hogy partizánharcot vívjanak a fasisztákkal, Katka és Margitka a fasiszták kezébe került. Az ítélet rövid volt: golyó általi halál... —Katka 17, Margitka 22 éves volt... — Helenkám is megsebesült Kališt'én — mondja Chutkoné. Alig hogy túlélte. Negyvennégy decemberében német golyószóróból tüdőlövést kapott. A szovjet tábort kórházban gyógyították ki. Melyik édesanya nem siratná meg elvesztett gyermekét. Chutkáné is számos éjszakát átvirrasztott, átsiratott. Hiába vigasztalta, bíztatta férje. Minden egyes partizánt megsiratott, hogyne siratta volna meg a lányait, akiket a szíve alatt hordott. — Vagy két évig nem volt semmihez kedvem — mondja — aztán megértettem, hogy lányaim helyett is dolgoznom kell, azért az eszméért, amelyért fiatal életüket áldozták. A helyi, később a kerületi nemzeti bizottság tagja lett. Nem volt itt tömegszervezet, amelyben ne tevékenykedett volna aktívan. Odaadó munkájáért a Csehszlovák Vöröskereszt Központi Bizottsága is magas kitüntetésben részesítette. — Az idén a férjem is meghalt. Magamra maradtam. Este ha rámül az egyedüllét terhe, elnézegetem lányaim arcképét. Ilyenkor mindig Iván szavai jutnak az eszembe: „Ha harcba indul az ember, az áldozattal is számolnia kell". Elhallgat, majd boldogan folytatja. — Ivánt meghívtuk: látogasson el hozzánk... Milyen jó is lesz elbeszélgetni a húsz év előtti eseményekről... A búcsúzásnál Chutko mama a kapuig kísér. Az almafa alatt még mindig ott játszadozik a két kis unoka. Mindkettő kislány... Szépek, vidámak ... Ha megnőnek, a nagymama mese helyett igaz történetet mond el majd nekik. Történetet, amely húsz év előtt játszódott le. A Jankov Vrškon emlékmű hirdeti a partizánok dicső harcát osztást kapott. Járta a környező falvakat, pártcsoportokat alapított. — Köröskörül szóltak a fegyverek, mindenit dúlt a harc — emlékszik vissza Sokolyk bácsi. — Nem volt gye rekjáték a környéket járni. Az ember sohasem tudhatta, mikor botlik néme tekbe, vagy gárdistákba. A németek községünket is többször megtámadták. Októberben először, novemberben másodszor. Harminchat ház borult ekkor lángba s a község lakóinak egy részét is elhurcolták. Sokan sohasem tértek vissza. Ráérősen feláll és a konyha felé tart. Egy kis idő múlva fényképpel a kezében tér vissza. Felém nyújtja. A képről egy húsz év körüli, mosolygós arcú fiú néz rám. — A fiam — mondja. Itt esett el a faluban, a Partizán utca sarkán... a lányom, aki gyógyszert hordott a partizánoknak, a felkelés alatt megfázott. Röviddel a felszabadulás után agyhártyagyulladásban halt meg... A legkisebb fiam akkor 15 éves volt, ma gépészmérnök. Amikor a németek újból megtámadták a falut, Sokolyk bácsi az erdőbe menekült. Igen ám, csakhogy a partizánoknak élelemre volt szükségük. Valakinek be kellett jönnie a faluba. Ö vállalkozott az útra. Nappal a felesége megsütötte a kenyeret, amely aztán Sokolyk bácsi révén éjszaka a partizánokhoz került. Az ellenség golyója nemegyszer süvített el a füle mellett. Akaratlanul megkérdezem, s nyomban meg is bánom. — Nem félt, Sokolyk bácsi? — Hogy féltem-e? Ki ne félne, amikor egy hajszálon múlik az élete? De más félni és más a kötelességet teljesíteni. Ismét előveszi pipáját. Bütykös ujjaival megtömi. Gyufa sercen ... Bodor füstöt eregetve így folytatja: — Huszonegytől párttag vagyok. Nekünk kommunistáknak kellett példát mutatnunk. Amit tettem, kötelességem volt. Másképp nem cselekedhettem. Hogy milyen nagyok az érdemei, azt legjobban az bizonyítja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend tuSokolyk Ondrej nyugdíjas. Nem szólítja semmiféle kötelesség. Békésen üldögél az árnyékban. Pipázgat. Egyedül van odahaza. A látogatót közömbösen fogadja. Amikor azonban megmondom jövetelem célját, borostásarcán mosoly játszadozik. — Nagy idők voltak azok — mondja olyan halkan, mintha csak hangosan gondolkozna. — Nagy idők ... Egy lélegzetnyí szünetet tart, majd így folytatja. — Első partizáncsoportunknak tizenegy tagja volt, nagyrészük szökött szovjet hadifogoly. A környező falvakból itt gyűjtöttük őket össze. Felszerelés nélkül voltak. Összeszedtük a vadászpuskákat és egyéb lőfegyvert. Ez volt mindenük, de harci kedvük mindent kárpótolt. A gárdisták csakhamar tudomást szereztek az Ivan Csasznyek parancsnoksága alatt álló csoport tevékenységéről. Gyakran kellett helyet változtatniuk. S ki ismerhetné jobban az erdőt, mint Sokolyk, aki itt nőtt fel, és nap mint nap az erdőt járta. A partizáncsapat tudta, hogy a legbiztosabb örvényen vezeti őket, s a fasiszta horda bérencei bottal üthetik nyomukat. — Ilyenkor Iván, a parancsnok sokat mérgelődött — mondja Sokolyk elvtárs. Harcolni szeretett volna, de hiányos felszerelésük, kis létszámuk egyelőre azt nem engedte meg. Várniuk kellett. •. Sokolyk bácsi is szívesen maradt volna az erdőben a partizánok között. De összekötőre is olyan szükség volt, akár egy falat kenyérre. Amikor a Banská Bystrica-i rádióállomás bemondója bejelentette, hogy megkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés, Sokolyk bácsi és társai még aznap Novákyba siettek, hogy fegyvert szerezzenek a partizánoknak és a falunak. Másnap már elfoglalták Bánovcét. Sokolyk elvtárs azonban nemsokára más beSokolyk Ondrej lajdonosa. Igaz, az érdemrend nem tud beszélni. Nem tudja elmondani, hogy hány partizán életét mentette meg saját élete kockáztatásával. Sokolyk bácsi a felszabadulás után sem kívánkozott el a falujából. Amikor a szövetkezet megalakult, az elsők között lépett be két és fél hektár földjével. Az elnöki tisztséget töltötte be mindaddig, amíg egészségi állapota miatt nyugdíjba nem vonult. Búcsúzóul melegen kezet rázunk. Sokolyk bácsi ezekkel a szavakkal bocsát útra: — A múltat emlegettük... Húsz év telt el azóta. Megöregedtem... De ha netán a szükség úgy kívánná, ismét fegyvert fognék, ügy, mint akkor negyvennégy augusztusában. Ogy, mint húsz évvel ezelőtt. NÉMETH JÄNOS A televízié és a gyermeknevelés — Anyukám, ugye ma este nézhetem a televíziót, hiszen holnap nem megyek iskolába?! Azt hiszem, nincs olyan család, ahol ez a kérdés el ne hangzott volna a szünidő kezdete óta. A televízió népszerűsége a gyermekek körében semmivel sem kisebb, mint a felnőttek között, 'idejük nagy részét a képernyő előtt töltik, valljuk be, sokszor olyan műsort is nézve, amely semmiképpen sem nekik való. Mint minden dolognak, a televíziónak is vannak előnyei és hátrányai. Sajnos, erről a legtöbb családban gyakran megfeledkeznek. Elsősorban a televízió gyermekekre gyakorolt hatásáról kell beszéltlünk. A gyermek egészen másképpen látja a környező világot, másképpen fogadja be az élményeket, mint a felnőtt. S ami a felnőtteknek természetesnek tűnik, a gyermekek számára távolról sem az. A hanggal és zenével kísért kép a kis gyermekben a valóság benyomását kelti. A bábszínházban soki szor tanúi lehetünk, amint a gyermekek hangos helyesléssel kísérik a bábok szavait, amint félelem vesz rajtuk erőt a krokodilus láttán stb. Hasonló hatást vált ki a televízió is. A gyermekarcokon öröm ragyog, ha a kedves cica, vagy Mazsola, a kis disznó szól hozzájuk, viszont az ijedtség, vagy félelem sikolya hagyja el ajkukat, ha a képernyőn vadállat tépi szét az őzikét stb. A televíziót tehát nem tekinthetjük olyan csodaszernek, amely elé mindig odaültethetjük a gyermeket, ha szabad időre van szükségünk. A gyermekek csak olyan műsort nézzenek, amely megfelel értelmi képességeinek. Különösen érvényes ez most, a szünidőben. Azok a dolgok ugyanis, amelyeket nem értenek meg, zavart idézhetnek elő a gyermekek lelki életében. Ám azokkal a műsorokkal sem terhelhetjük túl őket, amelyek nem haladják meg értelmi színvonalukat. Az a helyzet ugyanis, hogy a látott műsort — ha azt akarjuk, hogy pedagógiailag hasson — a gyermekeknek meg i kell „emészteniük". Ezért a gondos szülő vagy nevelő megbeszéli a gyerekekkel a látott műsort, kérdéseket ad fel, hogy a gyermekek maguk beszéljenek a látottakról és megmagyarázza nekik a különböző összefüggéseket. A gyermekek így megtanulják megfigyelni a dolgokat, gondolkodni, összehasonlítani, és kifejező készségük is növekszik. Ha a gyermekek túl gyakran és válogatás nélkül nézik a TV-műsort, felületességre és passzivitásra vezetjük őket. Számos „televíziós családban" lassan már meg is feledkeznek az olyan szórakozásról, amely fejlesztené a gyermekek aktivitását és önállóságát. Az ilyen családban a házirend is a televízió műsorához idomul és az élénk, hangos családi kör egyre inkább a képernyő előtti „hallgatag félkörré" változik. Ha a gyermek műsor közben valamit kérdez, azonnal lehurrogják mondván, most ne zavarj! Az ilyen családi légkör egyáltalában nem szolgálja a gyermek fejlődését. KOLLEKTÍV ANTENNA A városképet nem épen megszépítő antennaerdők helyett ma világszerte kollektív- tv-antennák készülnek. Nálunk olyan javaslat készült, amely szerint öt éven belül televízió" és rádióadás vételére szolgáló közös antennákat kell készíteni az egyes városnegyedek részére. Az iskolás gyermekeknél — ha a szülők nem találják meg az arany középutat — még rosszabb lehet a helyzet. A gyermekek későn mennek aludni, reggel pedig fáradtan kelnefc. Az iskolában is fáradtak, gondolataik egészen máshol járnak. Lehet, hogy tanítás alatt a legközelebbi TVműsoron jár az eszük. Igaz, most szünidő van, ám a televíziós család Dk fáradt, ideges, felületes, nehezen összpontosító gyermekei a szünidőt sem tudják ésszerűen kihasználni. Normális körülmények között ax ember képességeinek megfelelően dolgozza fel a környezet hatásait. Ha ezek a hatások túlzottak, megszűnik az egészséges reagálás. Különösen vonatkozik ez a gyermekekre, akik a felnőtteknél fokozottabb mértékben reagálnak a benyomásokra. S ép* pen érzékeny idegrendszerükkel magyarázható, hogy nem egy esetben felborul az egyensúly a gyermek ős a környező világ között. A hatások halmaza ellenére a gyermek egy hely-t ben topog, passzivitás, tompaság vesz erőt rajta. Egyre újabb és újabb, erősebb élményeket követel, ezeket azonban nem dolgozza fel, tehát a benyo-i mások csak felszínesek maradnak. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy minden családban ilyen a helyzet. E rövid írással azt szeretnénk elérni, hogy a szülők gondolkozzanak azon, mi a helyzet az ő portád jukon? Sikerült-e a televízió jó oldalait ki-, használni a gyermeknevelésben, egészséges mederbe terelve a műsoi rok iránti érdeklődést? Mert az vitathatatlan, hogy a tele? vízió óriási lehetőségeket ad a nevelés és a művelődés terén. Feltétlenül tudnunk kell azonban élni ezekkel a lehetőségekkel. A legkisebbek részére szerkesztett adások jő szokásokra nevelnek ős helyes jellembeli tulajdonságokat oltanak a gyermekekbe. A piciny nézőknek csaknem minden esetben példaképül szolgál-! nak a látott rajz- és mesefilmek. Egy-egy ilyen film nyomán ők is szívesen elrakják játékaikat, segítenek' szüleiknek, szívesebben mosakodnak és mosnak fogat, öntözik a virágokat, télen etetik a madarakat stb. Az Idősebb diákok részére rend-? kívül értékesek azok a műsorok, amelyek földrajzi, történelmi, irodalmi ismereteiket gyarapítják vagy politechnikai készségüket fejlesztik. Az idegen országokat bemutató útle-, író filmek alapján ezek a fiatalok át-i tekintést kapnak, például Kongó, Ah géria vagy Kuba földrajzi, politikai,gazdasági és kulturális helyzetéről, A televízió tehát sokban segítheti általános műveltségük fokozását. Az a fontos tehát, hogy helyesen kapcsoljuk bele a gyermeknevelésbe a televízió lehetőségeit. A szülők gondosan válogassák meg azokat a műsorszámokat, amelyeket gyermekeik is nézni fognak. Vegyék figyelembe azt is, hogy a műsor megfeleljen a gyermek felfogóképességének ős életkori sajátosságainak. A televízió-műsorok lehetőleg illeszkedjenek bele a nevelési folyamatba. Semmiképpen sem lehet célunk ugyanis, hogy passzív, tétlen gondolkodásában ős tetteiben nehézkes ifjúságot neveljünk. A TV-műsorait ésszerűen, mértékletesen adagoljuk a gyermeknek, gondosan megválogatva a neki való műsorokat, ám egy percre se téveszszük szem elől, hogy nincs az a TV. műsor, nincs az a ragyogó képernyő, amely pótolni tudná a vidám, harmonikus család nyújtotta élményeket. R. Š. Harminc éves a Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kísérleti intézet (ČTK) — A Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kísérleti Intézet dolgozói az idén ünneplik e tudományos intézmény megalapításának 30. évfordulóját. Ez év első felében több kutatási feladattal birkóztak meg, s ezzel hozzájárultak a nagyüzemi méhtenyésztés biológiai és gazdasági problémáinak megoldásához. A réti lóhere édes nedve kiválasztási folyamatának tanulmányozásán alapuló új agrotechnika a mezőgazdaság szempontjából igen nagy jelentőségű. Az új módszer szerint a földművesek bórral trágyázzák a lőhereföldeket. Bár ezt a módszert Szlovákiában a lóhere-rétek területének csupán negyedrészén alkalmazzák, évente 1700 métermázsával több lóheremagot nyernek. E mennyiség értéke 8 millió korona. A Liptovský Hrádok-i kutatók új ismereteket szerezve országos viszonylatban 10 százalékkal növelhetik az előállított méhpempő mennyiségét. A Méhészeti Kísérleti Intézet dolgozói kidolgozták a méhek etetésére kiválóan alkalmas cukros-mézes tészta ipari előállításának receptjét. E tészta rendkívül nagy tápértéke olyan kedvező hatású, hogy átlag 15 százalékkal nő a méhcsaládok termékenysége. Ez pedig az eddiginél sokkal nagyobb mézhozamok elérését teszi lehetővé. Az egyévi értékkülönbség csaknem 20 millió korona. A Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kísérleti Intézet dolgozóinak 11-tagú kollektívája már elnyerte a szocialista munkabrigád címet, s most részt vesz a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyben. KB*, augusztus 3, * 0] SZÖ 5