Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-22 / 233. szám, szombat

RANCIAORSZÄG JAN BAJLA EGYIPTOM! RIPORTJA Pálma:

5 teve és vis E

gyiptomban az aratás már májusban befejeződött, must a gyapotszedésre készülődnek. Az új termés már régen kisarjadt, és az egyiptomiak előreláthatólag kétszer fognak aratni. Itt zöld a mező egész éven át. A régi történelemkönyvek tanúsága szerint — (ami Egyiptom mai látogatóinak eléggé nehezen érthető) az ország egykor a Római Biro-. dalom éléskamrája volt. Annak ellenére, hogy ez történelmi tény, ma az Egyesült Arab Köztársaságban a lakosság ellátása összehasonlíthat tatlanul kedvezőtlenebb. Könnyen megtaláljak erre a magyarázatot, ha szemügyre vesszük a statisztikai adatOi kat. A lakosság száma 1897i tői 1959-ig 9 174 000-ről 20 425 000-re emelkedett (121 százalékkal), a termőföld pedig ez alatt az idő alatt 6 764 000-röi 9 299 000 feddánAZ EGYIPTOMIAK A PÁLMA MINDEN RÉSZÉT HASZNOSÍTJÁK. (A szerző felvételei) ra (1 feddán = 59,29 ár) nőtt — tehát csak 37 százalékkal. Valamikor éléskamra — ma pedig elkerülhetetlen harc a minden tengernyi termőföld-! ért. Nen

1 csoda. Bárkit, aki ma ellátogat az Egyesült Arab Köztársaságba, naponta legalább egy megi lepetés ér. Nem győz csodálkozni, s nincs ideje felelni azokra a kérdésekre, amelyek lépten-, nyomon eléje tolulnak, ha rápillant Egyiptom térképére, ahol a keskenyke zöld sávnak kell a csaknem 27 miU Hós népet ellátnia. Igen .— az ország., területének csak a 2,5 százaléka termőföld. A többi pusztaság, homok, kő, és mindenütt kibírhatatlan hőség. Már az első másodpercekben szemébe ötlik az embernek a három afi rikai jellegzetesség: a sivatag, a pálma és a teve. Valamikor olvastam, hogyha az arab bárhová ment, mindenhová el-i kísérte őt a sudártörzsű, előkelő koronájú fa, amelyről maga a próféta azt mondta: „Tiszteljétek a pálmát, ő a ti szülőanyátok, Ő nyitja meg előttetek a köves sivatag gazdag forrását!" És ez így igaz. Kelet vallásos népei Isteni ajándékként tisztelik a páli mát, s aki megsérti, az hatá-? los bűnt követel. Kelet földjein valóban nincs hasznosabb a pálmánál és a tevénél. Ez az „áldás" belekerült még az ősi szállóigébe is: „A pálma tevéle, a teve pálmája a si-. vatagnak". És nem fog benne senki kételkedni, aki meglátja a végtelei porzó homoktengert, beszippantja a hullámzó, forró levegőt. Ennek a gyönyörű fának minden részecskéje hasznosítható. Szó szerint — gyökerétől a koronájáig. Törzse Kelet sok országában az egyetlen építkezési faanyag. Héjából kötél és gyékény készül, ágaiból háztető, kalitka, ágy, szék, kosár. Az pedig minderiütt Ismeretes, milyen mennyiségű tápanyagot nyújt télire a pálmafa barnaszínü, bozontos gyümölcse. Víz nélkül persze nem lenne se pálma se teve, se emi ber, se élet. A mi erdőben gazdag országainkban, ahol minden lépésre patak csobog, ami termékeny síkságainkon, amelyeket át meg átszövik a kisebb-nagyobb folyók, senkinek még csak eszébe sem jut, milyen nagy érték a víz. Szükségét csak akkor érezzük, ha sokáig nem esik az eső. Egyiptomban azonban a vízhiányt saját testén érzékelhet? an ember. A Nílus nélkül Egyiptom nem létezne, és az öntözőcsatornák szellemes rendszere nélkül (amelyek egyre mész-, szebb viszik az életetadó vizet,) a sivatag örök időkig megtartaná hatalmát Afrikának e csücske fölött. Az Egyesült Arab Köztársaság a világ egyik tegszárai zabb földterületén fekszik — az ország nagyobb részében egész évben egy csepp sem esik. A Nílus deltájában (a Nílus földközi-tengeri vidékéri) csak a téli hónapokban ritkán előforduló viharok hoznak némi csapadékot. Ez sem haladja meg a 200 millimétert. A normális vegetációs folyamathoz azonban legalább 400 mm-es csapadék szükséges. Az egyiptomi szárazság általános jellegét legjobban illusztrálja az alábbi táblázat, melynek adatai az 1960-as évre vonatkoznak: Esős napák A csapadék mm-ben Alexandria 74 13B Kairó 12 21 El-Falyum 18 45 Asszuán 8 8 Amint látjuk, Egyiptom nedvességszükségletét nem biztosítják az esők. Erre csak a Nílus folyó vize képes, amely az egyiptomi mezőgazdaságnak igazán alapvető tényezője. A főprobléma tehát a Nílus vizének az öntözött helyekre való megfelelő elosztása, a folyó víztömegének változása szerint, ami feltétlenül megköveteli a Nílus áradási törvényeinek Ismeretét. Az árvizek rendszerint júliusban kezdődnek és szeptemberben a legnagyobbak. A vizek október közepén fokozatosan apadni kezdenek. Kairóban a szintkülönbség eléri a négy és fél métert, ugyanakkor májusban a napi vízátömiés 50 millió köbméter, szeptemberben pedig 550 millió köbméter. Tehát árvíz Idején kb. tízszer akkora a vízmennyiség. Hogyan lehet hasznosítani ezt az óriási vízmennyiséget? Ez a probléma ősidők óta foglalkoztatja a Nílus völgyében élő embereket. Régen az úgynevezett bazén-rendszerű öntözést használták, amely gyakorlatilag a 19. század végéig az egyetlen öntözési módszer volt. Ez az öntözési mód azonban a 20. század elején egyre jobban háttérbe szorult, helyét a rendszeresebb öntözési formának adta át. A jövő szombaton: 2. Létkérdés az öntözés PÁRIZSI TUDÓSÍTÁSUNK Az autógyári munkásak must szabadságon vannak. Mi vár rájuk visszatérésük után? A Renault Művekben a heti 48órás munkaidőről áttérnek a 44órásra. A szabadságok előtt több ízben voltak munkanélküli napok (júniusban 3-napos kiesés volt). gat-németországi lerakatai elárasztották kocsijaikkal az európai piacot. Fékezi a termelést a belföldi fogyasztás csökkenése is. Ezt a kormány „stabilizációs terve" okozta, mely ahelyett, hogy az árakat stabilizálta volna, a munkások bérét rögzíti. Márpedig a kevesebbet kereső munkás kevesebbet fogyaszt. S az autó is közszükségleti cikk. l8B3-ban 15 ^százalékkal emelkedett az újonvásárolt gépkocsik száma, azonban már csak 8 száA lerövidített munkaidő nem lenne hátrány, ha nem jelentené egyben a kereset csökkenését is. De az elmaradt órákért csak részben kárpótolják majd a munkásokat a kiegyenlítő pénztárból. A jelek szerint a bérveszteség egy szakképzett munkásnál havi 40—50 frankot tesz majd ki. A Renault Müvek nem az egyedüli vállalat, amely gazdasági nehézségekkel küzd. A Peugeot cégnél is volt néhány napi munkakiesés. A Citroen müvekben is csökkentették a munkaidőt. Túlságos aggodalomra ugyan nincs ok, do a helyzet mégis nyugtalanító. A gépkocsigyártás ugyanis fő iparág Franciaországban. Napjainkban 170 000 munkást foglalkoztat közvetlenül, de ha az ipari nyersanyagot szállító üzemeket és a segédüzemeket is számítjuk, mondhatnók, hogy másfélmillió munkás éi a gépkocsiiparból. Noha szó sincs még pangásról, a termelés fejlesztésének üteme viszonylag lassul. 1983 első hónapjaiban az autógyárakban 22 százalékkal növekedett a termelés, az idén azonban csak 4 százalékkal. Az árukészletek halmozódnak. Márpedig a közgazdaságban a lépésben haladás egyenlő a lemaradással. Hiába hangoztatja a kormány, hogy a rendkívüli sikeres 1982-es és 1963-as évek után (amikor a termelés 23-, illetve 13 százalékkal emelkedett), csak természetes az „átkapcsolás egy normálisabb sebességre". Mi okozta tehát a bajt? Miért vált szükségessé a termelés fékezése? Elsősorban a gépkocsikivitel csökkenése miatt. Oly nagy a külföldi konkurrencia, hogy például a Renault cég elvesztette európai kivitelének 20 százalékát, pedig a gépkocsik kereslete az európai piacokon továbbra is rendszeresen 7 százalékkal emelkedik. De míg az autókivilel már csak gyengén emelkedik, külföldről most 24 százalékkal több kocsit importálunk. A General Motors, Ford és Chrysler amerikai óriásüzemek angliai és nyure méltó egy harmadik is: a munkaadók politikája. Kisebb gazdasági nehézségeket olykor maguk a munkaadók idéznek elő, mert „jól jönnek" nekik. Ürügyet szolgáltatnak a bérek csökkentésére s a munkások elbocsátására. valamint arra, hogy a kormányhoz kedvezményekért: kártalanításért, adóelengedésért stb. folyamodjanak, tgy aztán nehéz megállapítani, valóban nehézségekkel küzd-e a cég, vagy csak „jajgat." De akárhogy is állnak a dolgok, a munkások a kárvallottak s a munkaadók (ne higgyünk si ránkozásaikuak) mindig jól járnak. Pnugeoték nyeresége tavaly 630 millió frank volt. Minden bérmunkáson 22 610 frankot kerestek, vagyis a munkás bérének csaknem a háromszorosát. Egyes üzemekben már nem vesznek fel több új munkást. Leszállítják a munkaidőt, bizonyos napokon szünetel a munka, de a termelés enuek ellenére is emelkedik. Renaultéknál 1700zal csökkentett munkáslétszámmal 103 309 gépkocsival többet gyártottak. A Simca-gyárban 1963-ban négy munkás napi 150 kocsit szerelt. Manapság több mint 250 et szerelnek. Peugeoték nál 400 óra alatt állították elő a nehéz 203 ast. Mostanában 190 óra alatt Icésziil el a 404-es. A gépkocsifparban 1961-től 1963-ig 9 százalékkal növekedett a bérmunkások száma. Ugyanabban az időben 39 százalékkal emelkedett a gépkocsigyártás. Igaz, korszerűsítettek, de azért a munkaütem Is fokozódott. A Peugeot-üzemben a munkások 1983-ban napi 8 és fél Ara alatt ugyanannyi kocsit állítottak elő, mint 1982-ben napi 9 és negyed óra alatt. A munkások szakszervezeteiken keresztül bércsökkenés nélküli rövidebb munkaidőt követelnek. „A munkaadók nyeresége" — mondják — „elég nagy ahhoz, hogy ezt a megterhelést elbírják. Csaknem 30 évvel ezelőtt a munkaidő heti 40 óra volt. Most, hogy összehasonlíthatatlanul többet termelünk, mint annak idejűn, ismét rá kell térni a 40 órás hétre." PIERRE CAMES KOLUMBIAI RIPORTUNK „FÜGGETLEN KÖZTÁRSASÁGOK" „El a yankee-katonákkall

a — olvassuk az utat szegélyező sziklafalon. Megérkeztünk Viola községe be, amelybe több mit tíz esztendeje nem tette be lábát idegen. Minket Gilberto Viera, a kommunista párt főtitkára kalauzolt. Tulajdonképpen hová tartozik Viota s milyen titkokat rejteget? Kolumbiát két sajátosság különbözteti meg szomszédaitól. Az egyik a kétpáré rendszeren alapuló alkot-! mány, a másik pedig az állam területén létesült „füg-. getlen köztársaságok." Mindkettőt az erőszak szülte, az erőszak, amely az ország vérét szipolyozza. 1950-ben a polgárháború ötév alatt 200 000 áldozatot követelt) befejeztével békét kötött a két hagyományos párt, s a konzervatívok és a liberálisok megegyeztek, hogy az egyenlőség jogán váltakozva gyakorolják a hatalmát. A kormányban 6—6 tárcát kaptak, s képviselőik száma Is egyenlő a parlamentben és a szpnátusban. A hatalom húsosfazekából tehát egyformán merítenek. A lakosság egyikükre, másikukra Is szavazhat, de a szaoazatkülönbség semmit nem számít mert a végső eredmény úgyis mindig „fifty ftfty" Ez az, amit a kolumbiai hivatalok reprezentatív demokráciának neveznek. Ezt szentesíti az alLátogatás a katonaparasztoknál kotmány is. Ez a rendszer 1974-ig marad érvényben. A polgárháború idején '(amelyet a kolumbiai sajtó nem is nevezhetett nevén) a hegyekben 400 000 partizán harcolt. A parancsnokok többsége liberális párti volt, s ez a tény a gerilla harcoknak, (amelyet a liberálisok a konzervatívok által pénzelt katonai egységek ellen vezettekI Inkább a személyes bosszú színezetét kölcsönözte. A mozgalom tehát lényegében és célkitűzésében határozottan nélkülözte a népi fel-, leget. Áz Andok alját akkoriban a megtorlások, háborús borzalmak, s bosszúállás, bombák robbanása, gépfegyverek kattogása, tömeges kivégzések sortüzei borították gyászba. 1955-ben f hála be nem tartott Ígéreteinek) a hadsereg Rojas Pinilla tábornokot juttatta uralomra. A generális elérte, hogy a felkelők zöme letette a fegyvert, s a továbbra Is rebelliskedők ellen rendszeres katonai hadműveletet Indított. Számos partizánegység szétszóródott és szélnek eresztett tagjaiból Idővel sokan a nagybirtokosok zsoldosaivá szegődtek, s pisztolyuk csövét nem egyszer a lázadó parasztoknak szegezték. Persze, a tömérdek partizánegység között voltak olyanok is, amelyeket a kommunista párt szervezett. Ezek később újból egyesültek a Kordillerák nehezen megközelíthető részein. Egyes terűi leteken — Marquetalia, Rio Chiquia, Guayabera és El Páta területén — még ma Is tartják magukat. Szívósan és eredményesen ellenállnak a hadsereg büntetőexpedicióinak. Ezeket az ellenállási központokat nevezi a kormány „független köztársaságoknak". Az elnevezés nem légből kapott, hanem célzatos; ezzel akarják igazolni a „rend és az állam tekintélyének helyreállítására" szervezett megtorló hadműveleteket. Marquetaliában jelenleg Is folyamatban van egy ilyen hadművelet. A hadügyminiszter 16 000 főnyi, tankokkal és nehéztüzérséggel felszerelt sereget küldött Ide. A katonákat az Egyesült Államokban képezték kl a partizánok elleni különleges háborúkra. HOGYAN ÉL VIOTA? Viota „történelme" nyúlik vissza legmesszebb, s kissé eltér a többi „független köztársaság" történetétől. „Bogotától, Kolumbia fővárosától csupán 85 kilométer választja ol, s 1928-ban a kizsákmányolás ellen kirobbant lázadás szülötte. Az ottani földesúr súlyos Igát rakott parasztjai nyakára: kávészedés idején 19 hé-, tig kellett ingyen dolgozniuk az úr birtokán. Csupán a biri tokon levő boltban vásárolhattak — ami szintén az úr tulajdona volt, s ha el akar-, tak költözködni, csak oda mehettek, ahová uruk engedte őket. Ha le akarnók írni a lázai dást — könyv kerekedne belőle. Lényeg az, hogy a kommunista pár által támogatott parasztok győztek. Ötven nagy uradalmat foglaltak el Vlota területén, majd a földet felosztották a családok között szükségletük és munkalehetőségeik szerint. Ma fegyveres csoportok őrködnek a kávé-kistermelők mindennapi munkája felett és őrzik a termést a nagybirtokosok, és a parasztok kíméletlen ellenfele, a kormány elől. A „Vörös Viotá"-ból a lakosság öntudatos, acélos összefogással megteremtette egyetlen igazi békekövezetét. Évekig zárt önkormányzat Irányította Viota életét. A bírák választott tanácsa Igazgotatt, ítélt a kihágásokban, törvényesítette a házasságokat és vezette az anyakönyvet. S most ez az Igazgatás megszűnt, mivel Viota már a kolumbiai községek közigazgatási rendszeréhez tartozik. Már jöhetnek az államkincstár hivatalnokai, a rendőrök és katonák, s teljesíthetik kötelességüket, szedhetik az adókat stb. Érkezésüket azonban kürti jel adja hírül a falunak, A parasztok otthagyják földjüket, fegyvert ragadnak, s a riadóra az előre megbeszélt harci készültségbe helyezkedi nek. „Rendőrök, katonák, tovább ne menjetek" — ez az írott, vagy élőszóval elhangzott figyelmeztetés teljesen világos, közérthető. Viota 1951-ben verte viszsza az utolsó támadást. A Santa Marta-i vasútállomásra szállítja a paraszt banántermését Hadászati szempontból Viota távolról sem mondható bevehetetlen stratégiai pontnak. A hadsereg könnyűszerrel benyomulhatna a faluba. Viota ereje politikájában rejlik, azaz a parasztok és a védelem erőinek összefogásában. Egy emberként őrködnek terüle tük felett, s valamennyien erejükhöz mérten, ki-ki a maga módján vesz részt az otthon védelmében. A néhány szomszédos nagybirtokos pedig kénytelen jó képet vágni és — a „vagy megszokik vagy megszökik" elv alapján — békésen egymás mellett élni volt „rabszolgáival". Sőt, Bogotába is elzarándokoltak azzal a kérelemmel, hogy a kormány ne küldjön Viotába katonáságot, mert a község évente 100 000 zsák kávét jelent számukra, márpedig a hadműveletekben tönkremennének az ültetvények. Viota, az erőszak szülötte, de semmit sem gyűlöl annyira, mint az erőszakot — amit a szó szoros értelmében száműzött területéről. A lakosságot éppen ezért a végletekig felháborította Marquetalia — az övékéhez hasonló „szervezet" — ellen indított támadóhadjárat. Marquetalia megtámadása egy új, erőszakos írtóhadjárat kezdetét jelenti, s számukra a figyelmeztetést, hogy a közeljövőben talán ismét fegyvert kell ragadniok. ANTÓNIE ACQUAV1VA mmmm 1964. augusztus 22. * (jj SZÖ 1