Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-22 / 233. szám, szombat

50 méter magas torony a tokiói rilimpiai stadion előterében. A torony első részéhen automaták ellenőrzik é távbeszélő összeköttetést, az olim]ri£i sportpályák vilľany- és vízellátását. A felső részi a nagy vetélkedés napjaiban a rendőrség „szállja meg". Jntien irányítják majd a közlekedést. Pintér István mérnök, a 10. szovjet déli-sarki expedíció tagja válaszol olvasóink kérdéseire Készül rüplabdázóink olimpiai öltöÜj lakó érkezett a prágai állatkertbe. A gyík a havannai (Kuba) állatkert ajúndéka. A Szovjetunió az idén 200 000 teknősbékát exportál Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és más országokba. Vadászterületük: Üzbekisztán. Felesleges kiadás? Az érdeklődök nagy része felveti a kérdést: mi készteti az embert sarkvidéki utazásokra. Sokan — enyhén szólva — oktalanságnak tartják, hogy drága hajókat és még drágább emberéletet kockáztatnak olyan értéktelen földrész kutatására, mint az Antarktisz. Ha csak az anyagi hasznot vesszük is számba, könnyen kimutatható, hogy a sarkvidéki utazásokra fordított öszszeg régen megtérült kamatostól. Amit pedig a tudmányok, tőként a természettudományok a sarkvidéki kutatásoknak köszönhetnek, azt felmérni, annak értékét felbecsülni szinte lehetetlen. A meteorológiának alig van olyan kérdése, amelynek megoldásában fontos szerep ne jutna az antarktiszi megfigyeléseknek. A Föld alakjára, mágnesességére, a sarki fényre, a tengeráramlatokra és egyéb geofizikai jelenségekre vonatkozó ismereteinek jelentékeny — sőt némely esetben talán legfontosabb részét a sarkvidéki kutatásoknak köszönhetjük. Két évszázadon át A déli sarkvidéknek a felfedezések történetében korántsem jutott olyan nagy szerep, mint az északinak. A nagy felfedezések korában a spanyolok, meg a portugálok sokkal inkább el voltak foglalva Amerikával vagy Kelet-Indiával,' semhogy ráértek volna a Déli-sark körül ismeretlen földrészt keresni. Nem egész kétszáz év telt el azóta, hogy a déli-sarkkörön áthaladt az első hajó és annak vezetője, a híres J. Cook kimondta: a Déli-sark helyére odaképzelt földrész a valóságban nem létezik, vagy ha van is, nem olyan nagy terjedelmű, mint amilyennek a térképen fel szokták tüntetni. Fél évszázaddal később egy orosz expedíció Ballingshausen és haza rev vezetésével felfedezte az első szárazföldet a déli-sarkkörön belül: ez volt I. Sándor földje és Péter szigete. Ugyanekkor cethalászok kezdik látogatni az Amerika déli csúcsa közeiében felfedezett kisebb szigeteket, és egyikük Weddel a déli szélesség 74. fokáig nyomult előre. Egy másik cethalász Balany, pedig 1839-ben felfedezte a kis Balany-szigeteket. Balany felfedezéseit Wilkes felteHegesztés robbanással Szibériai tudósok egy új, robbanásos fémhegesztési módszert dolgozlak ki. A módszerrel minden > fém hegeszthető, tekintet nélkül S összetételére. A műveletet úgy végeik, hogy egy különleges kamrába előre megállapított rendszer szerint helyezik el a hegesztésre

i kerülő alkatrészeket. A hegesztés- \ re kerülő darabok között bizonyos rést hagynak, s az ezen áttörő gázsugár — amely a robbanásánál] keletkezik — megtisztítja a he-\ gesztési felületet. A robbanás egy< négyzetcentiméterre 25 kilogram-', mos nyomást gyakorol, ami elég\ ahhoz, hogy a két fémdarab érint- < kezési felülete teljesen egybeforr-,' jon. Szakértők véleménye szerint e módszerrel az eddig „hegeszthe-< tetlen" fémek is forraszthatók. i Lapunk egyik régebbi számában már közöltük, hogy Pintér István mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója a 10. szovjet déli-sarki expedíció tagiaként utazik a messzi földrészre. Azóta olvasóinktól számtalan levelet kapott. Érdeklődnek útja és az ismeretlen világrész felöl. Most Pintér István lapunk hasábjain válaszol az érdeklődőknek. dezései követik, amelyek során Ausztráliával szemben, a déli-sarkkörön lassanként egész szigetcsoport merül fel a tengerből. Sikerek és áldozatok Jammes Ross három utazása (1839— 1Ö43J a Déli-sark körül, ami a földxuágnességi, éghajlati, valamint óceánográfiai megfigyeléseit és vizsgálatait illeti, sokkal nagyobb jelentőségűek természettudományi szempontból, mint az összes előbbi déli-sarki utazások. Századunk első éveiben Scott és Shackleton sikertelen utazásai után egy norvég sarkkutató — Rolland Ammundsen volt az első (1941. deceber 14-én), aki alaposan behatolt az Antarktisz belsejébe. Egy hónappal később elindult nyomában egy öttagú angol expedíció is Scott kapitány vezetésével. Ennek az expedíciónak azonban valamennyi tagja az életét vesztette, éhhalált haltak. A második világháború egy időre megszakította az antarktiszi kutatásokat. A világháború után még nem volt eldöntve a kérdés, hogy Antarktisz világrész-e vagy sem. így az Antarktisz háromszázötven évvel felfedezése után is csak terra incognita Komolyabban, tudományos szinten csak jóval a második világháború után, 1957-ben kezdtek foglalkozni újra az Anlar'ktisszal. Ebben az évben alakult egy tudományos egyesület — a SCAR (Special Comittee an Antarctic) Ausztrália, Chile, Franciaország, Dél-Afrika, Űj-Zéland, Szovjetunió, USA és Nagy-Britannia. E tudományos egyesületnek Csehszlovákia ugyan nem tagja, de a jelenlegi 10. szovjet expedícióval, már hatodízben vesz részt az antarktiszi kutatásokban. Maud királyné földjén Csehszlovákiából a 10. szovjet expedíció tagjaként, ketten utazunk az Antarktiszra. Az én munkahelyem a szovjet Mirnyijtő] mintegy 3500 kmre a Maud királyné földjén lesz: Novolazarevszkában. Ezen az állomáson több mint egy évig folytatom majd Konečný kollegáin méréseit a földmágnesesség, valamint az ionoszféra változásairól. Ezenkívül van saját programon is: a sarki fény erősségének változásait fogom vizsgálni. Az expedíció résztvevői sokféle kutatást végeznek pl. geológiai és glaciológiai téren. Folytatni akarják kutatásaikat a már felfedezett ásványkincsek további keresésében. Megoldásra vár még az a feladat, hogy a gazdag szén- és kőolaj-lelőhelyeket feltárhassák és hasznosíthassák. Az antarktiszi kutatások előtt tehát még nagy feladatok állnak. Ez a földrész sok tekintetben még ma is Ismeretlen terület. S az utolsó földrész nem fogja egyhamar kiszolgáltatni titkait az embernek. Az ember azonban legyőzi a természetet. Rálépett e földre és már nem engedi ki többet hatalmából. Achilles-szekere a Góbi-sivatagban A tudományos kutatók mind gyakrabban sziklarajzokra bukkannak. A különböző korból származó petroglifák nagyon becses régészeti leletek, sajátos krónikát jelentenek, amely sokszor évezredekről regél. A Góbi-sivatag altáji részében különös sziklarajzokat találtak, amelyek a háromezer évvel ezelőtt élt bronzkori emberek művei. A legjellegzetesebb rajz, egy kétkerekű kocsi, melyet négy, köztük két hosszú farkú csikó húz. Ezenkívül még két ló és hét kecske figuráját ismerték fel a régészek. Maga a kocsi a görög—római Achilles-szekérre emlékeztet. Kiemelkedő rúdja kecskefejben végződik. Könnyű felismerni a totemet — a bronzkorszak istenségét. A kocsi közepén cikkelyekre oszlott korong van. Ez is Achilles-szekérére emlékeztet, mint a hátul kocsihoz kötött emberféle alak ... Évekkel ezelőtt Dániában találtak hasonló sziklarajzot, amely Aciiillest ábrázolta, amint kocsijával maga után vonszolja a megölt Hektor holttestét. A tudósok töprengenek: vajon volt-e valamilyen kapcsolat a két földrész népei között a bronzkorban, vagy a csodálatos véletlen folytán egymástól függetlenül kelotkeztek-e a rajzok? A választ majd a további kutatás, a váratlan felfedezések adják meg. [A Negyei ja nyomán) KIVEL SAKKOZOTT NAPOLEON? mm = onnan „Vasemberek" Köln, 1246. A város macskaköves, szűk utcái felett harangzúgás hullámzik. Az egyik padlásszobában, a cseréptető alatt ott ül Tamás a fiatal teológus, aki később Aquinói Tamás néven került a filozófia történetébe. Tanítójára, Albertus Magnusra gondol. I

gaz, Albertus nagy tudós és tántoríthatatlan keresztény, de az is igaz, hogy alkímiával és mágiával foglalkozik. ... Másnap Tamás, mint egyébkor, meglátogatta tanítóját. Miután bekopogott, az ajtó mögül lépteket hallott. Meglepetve látta, hogy nein a régi szolgáló, Márta nyitott ajtót. — Jó reggelt, lrau, — üdvözölte az ismeretlen nőt, aki viszonozta köszöntését, ám oly különös hangon, hogy Tamás hátán végigfutott a hideg. A nő gépies, valahogy nem emberi lép lekkel elindult feléje. S ekkor meglátta különös, mozdulatlan, halottra emlékeztető arcát . . . Szörnyű gyanúja támadt. Keresztett vetett, magában elmormolta az ördögűző formulái és közelebb lépett a nőhöz. Az már egy széken ült és kísértetiesen gépies mozdulatokkal legyezte magát. Ebben a pillanatban Tamás agyában világosság gyúlt. „Nem, nem a nő beszél, hanem valaki inás . .. „Tamás már tudta, .kicsoda! Megragadta a kandalló mellé támasztott botot ás párbajra kelt az ördöggel.. . Mikor az ősz tudós a zajra a szobában termett, már késő volt. A vas asszony darabjaira törve heveri a padion és úgy látszott, hogy Albertus maga is nyomban mellé roskad. — Szerencsétlen! — kiáltott Tamásra. — Harminc esztendő művét semmisítetted meg. Harminc esztendei munka — ez volt az első „gépember", vagy mint akkor nevezték „android". N

égyszáz esztendővel Albertus Mngnus halála után Giilyiel de Magathaes gépembere, amelyet ajandékba adott a kínai császárnak, „belsejében elrejtett rúgók segítségével mozgott. Teijes negyed óra hoszszat menetelt. A SÁTÁN BARÁTJA II. Szilveszter pápa, akit halálos ágyán annak beváltására kényszerítettek, hogy a ,,sátán barátja" volt, s akiit halála után a szó szoros értelmében elkapartak, mielőtt pápává választották volna, tudós tanár volt. Kortársai tanúsága szerint palotájában volt egy bronzfő, amely két szóval, igennel és nemmel válaszolt a kérdésekre. Ezt az állítást fennmaradt írásaiban maga II. Szilveszter is megerősíti. A fentebbihez hasonló emlék már a XIII. századból is 'maradt fenn. A történetírók feljegyezték, hogy Róbert Crdssetest liacolni püspök olyan bronzból készült főt szerkesztett, amely képes volt egyes szavak kimondására. Ennek a beszélő főnek, vagy mint akkortájt nevezték, „gólem"-nek a megalkotásához hét évre volt szükség. A gólem, mint feljegyezték, oly szerkezet segítségével beszélt, amelyen heves légáramlatot hajtottak keresztül. Ezerhétszázhetvenkilencben az orosz cári Akadémia pályázatot hirdetett egy olyan gépezet megszerkesztésére, amely öt magánhangzó, az a, e, i, o, és u reprodukálására képes. A pályázat győztese Sz. fi. Krantzenstecn lett. Gépezete különböző hosszúságú és formájú csövok rendszeréből állt. Ha heves levegőáramot hajtottak rajta keresztül, olyan hangokat adott, amnlyek az emberi hangra emlékeztettek. Egy beszélő fői 1737-ben Goethe is látott. „Hogy őszinte legyek, — írja e#yik levelében, — nem nevezhetem túlságosan bőbeszédűnek." AMIKOR A CSÁSZÁR CSAL Ezernyolcszázkilencbcn egy nap Napoleon hadseregének schönbrunni főhadiszállásán nagy izgalom támadt. Az előző este egy zárt kocsiban gépembert hozlak, a városba, amelyről azt állították, hogy kitűnő sakkozó. Mikor ez a hír a császár fiilébe jutott, kijelentette, hogy maga is szívesen összemérné vele az erejét. Este a palota nagytermében leültek a játszmához. A töröknek öltöztetett, turbános és bajuszos android ott iilt a sakktábla előtt, amelyen már alltak a fugurák. A császár nem volt habozó természetű. Szembeiilt a gépemberrel és gyorsan megtette az első lépést. „A „török" egyszercsak megmozdult, kinyújtotta a kezét és előbbre tolt egy figurát. A császár egy kissé kadveszegetten megtette a második lépést . .. j N a pór,-.on gyorsan játszott. Villámgyorsan tudott kombinálni. És mégis ., . Többen úgy látták, hogy a császár vesztésre áll. Azonban maga Napóleon ezt már jóval a többiek előtt észrevette. Most a császár vezére szabályellenesen Indult támadásra. A vasember utánanyúlt és a figurát visszaállította előbbi helyére. Napoleon az ajkába harapott. Később ismét megpróbol kozott egy szabályellenes lépéssel. És a7. android éppoly hidegvérűen mega kariályozta. A császár harmadik szabálytalan lépésére az android felemelte a kezét és leseperte a figurákat a padlóra. Napoleon sosem tudta meg, kivel játszott aznap este. A sakkasztalban az álszerkezet alkatrészei között ott ült elrejtve az akkori idők egyik legjobb bécsi sakkozója, Algeier. A „gépsakkjátákos" megteremtője a brati slavai születésű Kempelen Farkas volt. Üf SZÓ 6 * 1064 augusztus 22.