Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-19 / 230. szám, szerda

Ä fejlődés gortďai az érsekújvári járásban Ahol a ma már a holnapot jelenti A szokásos üzemi szabadságok idején sem kihaltak a műhelyek. Ez a helyzet a jičini Agrostrojban is. A Diesel-motor hajtású áramfejlesztő tele­pen szinte megrázó kép tárul a látogató szeríie elé. A dugattyúk, henger­fejek, motorburkolatok szanaszét hevernek a földön, mintha megrokkantak volnak. A kívülállónak önkéntelenül is első gondolata: vajon össierakha­tók-e még egyszer ezek az alkatrészek? Bizony nagy érték a 390 lóerős áramfejlesztő motor, mely ha rend­ben van, óránként 75 liter nyersolajat fogyaszt. A javítási és korszerűsítő munkák nagyon ís kifizetődnek. Ha a hengerfejeket, csapágyakat újakkal helyettesítik, az üzemi villanytelepet néhány héten belül visszaadják ren­deltetésének. — Ezek a feladatok közvetve vevő­inket is érintik — véli Václav Bruzek, a propagandaosztály vezetője. Mert gyártmányaink fejlesztésének lehető­sége, kifogástalan minősége szorosan összefügg a berendezések állandó kar­bantartásával, korszerűsítésével. Kü­lönben hogyan is tudnánk lépést tar­tani a technika rohamos fejlődésével. Ahol a holnapot idézik Mennyire igaza van Bruzek elvtárs­nak, arról az üzemet járva lépten­nyomon meggyőződhetünk. Különösen ami a fejlesztési részleg újdonságait Illeti. Ilyen például a többi között a BEA 450 jelzésű félautomata kasza­élesítő gép Próbaüzemeltetését csak a napokban kezdték meg. Miért ily megkésve? Annak idején a tervezett új részlegbe szánták, de építését a minisztérium takarékossági akciója ke­retében leállították. Ekkor került a kaszaélesítő félreeső helyre, úgyhogy egy időre meg is feledkeztek róla. Az üzem ifjú „szemfülesei" azonban nem­régen több más gép társaságában rá­bukkantak. Az illetékesek döntése alapján most állították munkába. A BEA gép hidraulikus áramkörrel működik és szerkezete hat köszörű­tekercs forgásán alapszik. — Kezelé­se nem éppen egyszerű. Egyébként ki­váló szolgálatokat tehet s ezért meg­érdemli, hogy megfelelően gondozzák — mondja Tykva elvtárs, aki még be­széd közben is minden figyelmét munkájára összpontosítja. Különben hogyan is teljesíthetné Hladký elv­társsal együtt a normát? Most éppen a burgonya- és cukorrépabegyűjtőgép­hez gyártanak lánctagokat, amelyek­ből egy műszak során 1100 darabot kell előállítaniuk. Nem ismerik az „uborkaszezont" A fejlesztési részleg dolgozói a legnagyobb munkaütemben végzik fel­adataikat. A kényszerhajtásos takar­mánygyűjtő- és forgatógépen alig akad már igazítanivaló. A kaszálógé­pek különböző fajtái is többnyire si­keresen letették a vizsgát. A ŽB ara­tógépet szinte a felismerhetetlenségig korszerűsítették, úgyhogy a régi gép még a nyomába sem léphet az újnak. A hidraulikus aratógép azonban nem vált be. Sorozatgyártására nem kerül­het sor. Az ellentétes irányú kaszák­kal felszerelt aratógépek esetében más a helyzet. Több szövetkezetben már sikerrel dolgoznak is velük. Tíz hektáros teljesítményük Kostelni Lho­tán például mindössze nyolc óira kér­dése volt. A gép egyetlen hátránya a szakemberek szerint, hogy alkatré­szei a legfinomabb minőségű anyagot igénylik s ezért ára eléggé borsos. A kétsoros cukorrépakiemelő-gépen a fiatalok dolgoznak. Ezzel a géppel neveztek be az ifjúsági versenybe. Mi­lyenek a kilátásaik? Persze, hogy ke­csegtetők, hiszen a chodovi Mezőgaz­dasági Gépek Kísérleti Intézetének dolgozói munkájukat már jóvá is hagyták. Legfontosabb előnye a kül­földi gépekkel szemben, hogy még a nehezebb, agyagos talajon is jól be­válik. A gazdasági értéknövekedés a gép jóvoltából 40 millióra tehető. Ég a munka a kezük alatt Koch elvtárs együttese a háromszo­ros cukorrépakiemelő-gépeken és bur­gonya-sorhúzókon már az utolsó si­mításokat végzi, ök is sietnek. Be kell hoznunk a késést. A cukorrépa­kiemelő-géphez csak nemrégen kap­ták meg az öntvényeket. Megmunká­lásuk és az alkatrészek beszerzése örökkévalóságnak tűnt. De szerencsé­re kezdik már behozni a mulasztást. Így aztán a nagy teljesítményű trak­tornoz is kapcsolható, igényesebb ta­lajviszonyokra alkalmas gép nemso­kára mezőgazdasági dolgozóink meg­bízható segítőtársa lesz. De nemcsak a gépek, maguk az üzem dolgozói is támaszai a falusiak­nak. Egyre azon törik a fejüket, ho­gyan könnyíthetnének a mezei mun­kán. A lužanyi szövetkezetesek külö­nösen sokat mesélhetnének erről az áldásos együttműködésről. Hiszen védnökeik, a jičíniek segítsége nél­kül — saját bevallásuk szerint — aligha gyűjtötték volna be idejében a szénát. Nincs is talán olyan gyűlés a szövetkezetben, amelyen a jičíniek részt ne vennének. Így történt, hogy a fogas szállítócsiga sem vándorolt a vashulladék közé. Ehelyett az Agro­stroj dolgozói munkaidő után rendbe­hozták. A lužanyiaknak még ma is jó szolgálatokat tesz. Koch elvtárs még mindig nevet, ha eszébe jut az idei bőséges szénater­més. Amikor a rothadás veszélye fe­nyegette a „jó szellemek" magukkal vittek néhány kipróbálásra váró gé­pet és mentették a menthetőt. Közös örömük volt, hogy a 24 hektáron be­takarított széna nem veszett kárba. Persze, aratáskor sem hagyták ma­gukra a védenceiket. A kölcsönadott kévekötő ott is jó szolgálatokat tett, ahol a kombájnt nem használhatták. A szövetkezet gépeinek állandó kar­bantartása. javítása természetesen szintén az Agrostroj dolgozóinak ön­ként és szívesen vállalt feladata. A soron kívüli munkák azonban nem akadályozzák meg őket üzem­beli kötelességeik pontos és lelkiis­meretes teljesítésében. A múlt hónap­ban például a gyártási terv 966,5 ton­na anyag feldolgozását írta elő. És az eredmény? Mondanunk sem kell, hogy nem maradtak adósai a tervnek, ha teljesítéséhez rendkívüli műszakok bevezetésére is volt szükség. Menetes begyűjtés De térjünk csak vissza a burgonya­sorhúzógépre, amely külön fejezetet érdemel. A 2-VBZ 3 jelzésű gépbe­rendezés lényegében új. Azért vár­nak tőle oly sokat, mert ettől függ, sikerül-e nálunk is mielőbb meghono­sítani a burgonya menetes begyűjté­sét. Űj technológiája folytán a beren­dezés több müveletet végez: szétzúz­za és eltávolítja a szárat, sorokat húz, betakarítja és elszállítja a bur­gonyát.' Milyen előnyei vannak a menetes begyűjtésnek? Josef Suchý konstruk­tőr, a fejlesztési részleg vezetője el­mondja, hogy az új technológiát a régivel, a kombájnnal történő betaka­rítással több mezőgazdasági üzemben is összehasonlították. A mérések ki­mutatták, hogy az új technológia al­kalmazásával a teljesítmények meg­kétszereződnek. A chrňavai szövetke­zetben például nyolc óra alatt 3—4,5 hektáron takarították be a burgonyát, emellett feleannyi munkaerővel dol­goztak és a költségek mintegy 35 százalékkal lettek kisebbek. — A berendezés prototípusát a cseh-morva dombvidék burgonyatermő vidékein augusztus 25-től próbálják ki — újságolja Suchý elvtárs, és a mezőgazdasági dolgozók öröméről beszél, akik már türelmetlenül vár­ják, hogy végre mentesüljenek e leg­fárasztóbb munkák egyikétől, a bur­gonyaszedéstől. Az elavult helyébe újat varázsolnak Az NDK-ban gyártott alvázon von­tatott, OCN jelzésű kétsoros répale­vél-nyeső már nem felel meg a kö­vetelményeknek. Helyébe háromsoros gép kerül, melyből július végéig 120 hagyta el a műhelyeket. A rendkívül könnyű berendezés a cukorrépa zöld­jét a mellette haladó stráfkocsira to­vábbítja. Fényszórói révén éjszakai munkára is alkalmas. A rászerelt ka­bin a rossz időjárástól védi a gép­kezelőt. Nagy teljesítményű traktor­hoz ls kapcsolható. A minimális vesz­teséget, hatékonyságot és gyors mun­kát biztosító berendezés megvalósítá­sa a jičíni mezőgazdasági dolgozók két évvel ezelőtti kezdeményezésé­nek az eredménye. Az igényes felté­telek teljesítése során született meg az Agrostroj konstruktőrjel fejében a gép előállításának gondolata. Ne essék csorba az üzem hírnevén Mi tehát a teendő? Valamennyien megegyeznek abban, hogy még na­gyobb körültekintéssel, még lelkiis­meretesebben kell dolgozniuk, hogy ne okozzanak csalódást, hogy az üzem, mely felé a külföld is érdeklő­déssel és várakozással tekint, tovább­ra is megtartsa jó hírnevét. Erre pe­dig megvan minden lehetőségük. Űj­donságaik nagy része a budapesti őszi mezőgazdasági gépkiállításon kerül bemutatásra. És természetesen ideha­za is a brnói nemzetközi vásáron. — Minek titkolnánk, számítunk rá, hogy az aranyéremért az idén először rendezett vetélkedésből több gyártmá­nyunk kerül ki győztesen — vallják, nyilván nem alaptalanul. KARDOS MÁRTA Az érsekújvári járás mezőgazda­sági üzemei sikeresen befejezték az idei gabonabetakarítást és hiánytala­nul eleget tettek állam iránti köte­leségeiknek is. A termés biztos hely­re került, ám fel kell készülniök az aratáshoz hasonlóan fontos kapásnö­vények betakarítására és az őszi munkák elvégzésére. A következő évben a járás szövet­kezeteitől, állami gazdaságaitól az ideinél több gabonát, húst, tejet és tojást kér az ország. Törvényszerű követelménye ez a fejlődésnek, hi­szen minden igyekezetünk arra irá­nyul, hogy bővülő iparunk nyers­anyagszükségletét, az ország élelmi­szerellátását többnyire saját forrá­sainkból, tehát hazai termelés útján biztosítsuk. Nézzük meg, milyen fel­tételek vannak a járásban e felada­tok teljesítésére? Szakemberek és a környék kíván­csi látogatói egyöntetűen azt a néze­tet vallják, hogy a kedvező talaj- és vízgazdálkodási viszonyok nagy lehe­tőségeket kínéinak a termelés foko­zására. Sok bővizű folyó és patak szeli át a járás területét, amelyek valóságos paradicsommá változtathat­nák a szövetkezetek szomjúhozó föld­jeit. A kedvező vízgazdálkodási vi­szonyok ellenére az évenként ismét­lődő aszály érezhetően befolyásolja a terméshozamokat. A csapadék­mennyiség egyenlőtlen elosztódása következtében a legjobb elképzelé­sek is hajótörést szenvednek. A mezőgazdasági termelés irányí­tásáért, megszervezéséért felelős po­litikai, gazdasági szervek nagy erő­feszítéseket tesznek a-szeszélyes idő­járás káros hatásának csökkentésé­re. Már a múlt években nagy hord­erejű távlati tervet állítottak ösz­sze víztárolók építésére, és az öntö­zéses gazdálkodás eddigi szűk terü­letének kibővítésére. Az elképzelé­sek szerint 1980-ig közel harminc­ezer hektár termőföldet fognak ön­tözni, ami a járás mezőgazdasági területének csaknem egynegyedét te­szi ki. A javasolt vízgazdálkodási berendezések építésének lassú üte­me miatt azonban az öntözés még a következő évben sem fogja számot­tevően befolyásolni a szövetkezetek termését. A VÍZ nagy Úr, megszabja a me­zőgazdaság fejlesztésének ütemét. 1960-tól 1963-ig a szövetkezetek össztermelése is egyenetlen fejlő­dést mutat. Ez évek alatt lénye­gesen csökkent az állatállomány és a hasznosság növekedésében sem érték el a kívánt színvonalat. A ter­vezés eddigi rendszere nem vette fi­gyelembe a mezőgazdasági üzemek, a járás adottságait, s ez rányomta bélye­gét a fejlődésre, gúzsba kötötte a szö­vetkezetesek kezdeményezését. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a járás mező­gazdasági üzemei gabonaeladási ter­vük teljesítése következtében csak 60—70 százalékra biztosíthatták a ta­karmányalapot, könnyen megértjük, miért csökkent a szarvasmarha-állo­mány. A szálas takarmányok terme­lése sem igazodott az állattenyésztés szükségleteihez, hiszen ' az előző tervszétírás szerint a szántóföldek csupán 25,6 százalékán termesztet­tek takarmányt, de még a 13 száza­lékot sem érte el a lucernák és a herefélék vetésterülete. Ez az arány­talanság egyáltalán nem segítette elő a szarvasmarha-tenyésztést, a csök­kenő trágyatermelésen keresztül pe­dig a hektárhozamokra is kihatott. Az utóbbi négy óv folyamán — éppen a takarmány és a szalma termelésé­nek csökkentése miatt — a szántó­földek mindössze 15 százalékát (a tervezett 37 helyett) láthatták el szerves trágyával. Ha ez Idén sem változik a helyzet, kimerülnek a ter­mőföld tápanyagtartalékai és a járás Amíg a mamák az üzemekben szorgoskodnak, az óvod a dolgozói féltő gonddal ügyelnek a csöppségekre. Képünkön: A kicsinyek négylevelű ló­herét keresnek. lErdosi felv.) — bármennyire is igyekeznek a fel« vakon — nem tud lépést tartani az előirányozott fejlődés követelményei, vei. Egyesek szerint az árpolitika mó­dosításával új irányt lehetne szabni a járás mezőgazdasága fejlődésének. Ez a feltevés téves szemléleten alap­szik, noha tagadhatatlan, hogy az árak fontos tényezői az anyagi érde­keltség alakulásának. Ám egyedül az árak emelésével nem tudjuk klküszö* bölni a termelés fokozását gátló fo-. gyatékosságokat. Ha a mezőgazdasá­gi üzemek tegyük fel egy koronával többet kapnának a hús kilogrammjá­ért, a tejért, több élelmiszer lenne a piacon? Távolról sem, mert az áru­bőség megteremtésének kérdését csakis a termelés fokozásával oldhat* juk meg. Kormányunk egyébként foglalkozik az árpolitika módosításának kérdé­seivel, és minden törekvését a szö­vetkezetek megszilárdításának, a mezőgazdaság fejlesztésének gondo­lata hatja át. A kormány ezen igye­kezetét azonban a mezőgazdasági üzemeknek is az eddiginél jobban kell támogatniok. De mit tapaszta­lunk? Az utóbbi években — a már em­lített takarmányhiány miatt — a szar­vasmarha-tenyésztés csökkenő, ugyanakkor a sertéstartás emelkedő irányzatot mutat a járásban, A szarvasmarha-állomány 6,5 száza­lékkal, a tehenek száma meg 13,7 szá­lékkal csökkent. A sertéstartás pedig — az elmúlt évekhez képest — arány­talanul emelkedett. Ennek az lett a következménye, hogy jelenleg a hús­értékesítésben 64,1 százalékot tesz ki a sertés-, és csak 27,6 százalékot a mahahús. Ebből a rövid szemlél­tetésből világosan kitűnik, hogy pil­lanatnyi gazdasági előnyök miatt a szövetkezetek egyre inkább a jövedel­mezőbb ágazatot, a sertéstenyésztést bővítik. Igaz, hogy itt a befektetés megtérülési ideje lényegesen rövidebb, ám mi lenne, ha az ország valameny­nyl szövetkezete ezt az irányt kö­vetné és gazdálkodását, nem a társa­dalom érdekeivel összhangban feji lesztené? A helyes arányokat a me­zőgazdaságban is ugyanúgy be kell tartanunk, mint az iparban, mert e két fontos ágazat összhangja segít­heti a kölcsönös fejlődést és azt, hogy népgazdaságunk egyensúlya mi­előbb helyrebillenjen. Sok hibával küzdünk, s jobban csinálhatnánk azt, amit eddig rosszul tettünk. A mezőgazdaság tervezése sem felelt meg a követelményeknek, de a tervezés új rendszere, mely a jövő gazdasági évben érvényesül, ezen a téren is jelentős javulast eredményez. Ettől eltekintve azonban a zöldségtermelés és ipari feldolgoz zása között nincs meg a teljes össz-< hang, amit bírálnak ls a járásban, Érsekújvár környékén nagy hagyo­mánya van a zöldségfélék termelé­sének. Az adottságokat azonban — népgazdasági szempontból — nem használjuk ki helyesen. Csak egy pél­dát említek. Konzervgyáraink elegen­dő mennyiségű félkészáru előállítá­sával, nagy kínálatukkal csökkentik a friss zöldség iránti keresletet. En­nek következtében, valamint a rossz raktározás miatt évenként több mint kétmillió korona kár éri e szövet­kezeteket, sújtja a népgazdaságot. Ha rövid időn belül nem hangolják ösz­sze a mezőgazdasági üzemek és a konzervgyárak terveit, a zöldség- és gyümölcstermesztés 30 százalékos bővítése folytán további veszteségek­kel, a szövetkezetesek termelési ked­vének csökkenésével számolhatunk. A járási termelési Igazgatóság tekintélyes szakemberek bevonáséval kidolgozta a szakosítás alapelveit, me­lyek hozzájárulnak az említett hibák kiküszöböléséhez és megteremtik a termelés további, tartós fokozásának feltételeit. A javaslatokat a napokban tárgyalják meg a járás szövetkezetei­ben, ahol a szövetkezetesek véle­ményt mondhatnak mind a jövő, mind a távlati termelési tervekkel kapcso­latosan. KIftejthetik nézeteiket, hogy jövőre milyen módon és milyen mér­tékben fokozzák a termelést. Az első félév eredményei — a terveket minden mutatóban teljesí­tették — ugyancsak a fejlődést bi­zonyítják, s kétségkívül arra enged­nek következtetni, hogy a járás dol­gozó parasztsága komoly lépéseket tett a termelés belterjességének és a jövedelmező gazdálkodás megterem­tésének útján. Természetesen elengedd hetetlenül szükséges a kísérleti ku­tatóintézetek, a gépgyártó üzemek, a vegyipar dolgozóinak további se­gítsége, hogy az eredmények még meggyőzőbbek és tartósabbak legye­nek. Szombati) Ambrut Ű] SZÖ 4 * 1964. augusztus ÍM,

Next

/
Thumbnails
Contents