Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-15 / 195. szám, szerda

BAKAI JEGYZETEK ÉRTIK A MÓDJÁT Ä DUNASZERDAHELYI járási nemzeti bizottságon hallottam először Bakáról az óvodákkal kapcsolatban. — Ott értik a módját, a napokban bvodát nyitnak, szinte a semmibőll — Jegyezte meg az iskolaügyl osztály egyik dolgozója. Ingyen építenek óvodát? Nos, ezt Srdemes lesz megnéznil — gondoltam, s a legelső autóbusszal Bakára Utaztam. Baka 1200 lakosú Duna menti község, az országút mellett húzódik vagy két kilométer hosszúságban. Az első, akivel találkoztam, Rácz László iskolaigazgató volt. A helyi nemzeti bizottságon, — a művelődési otthon épületében — pötyögtetett valamit... ^ — Este lesz az újonnan választott hemzeti bizottság alakuló ülé9e, arra készülök. Eddig ugyanis én voltam a HNB elnöke — magyarázta — s mindJárt meg is hívott az ülésre. Aggasztott a késői kezdet. Hol találok majd szállást ebben az ismeretlen faluban? — Nálunk ez nem probléma! Szívesen látjuk a vendéget, meg aztán szállodánk is vani — mondotta büszkén Rácz elvtárs. Feltárcsázta a „recepciót", és foglalt számomra ,egy szobát. A szállásprobléma megoldása után végre előhozakodtam jövetelem céljával. — Az óvoda érdekli? Az ülés előtt meg is nézhetjük — ajánlotta Készségesen az igazgató. — Itt ugyanis csak nehezen értjük egymás szavát. (Az ablak alatt ugyanis egy földgyalu egyengette a terepet nagy pöfögéssel.) Lemegyünk a lépcsőn. Most veszem csak észre, hogy az épület belül még vakolatlan. Megkérdezem, miért nincs befejezve, hiszen már nem ls olyan nagyon új. — Még 1954-ben kezdték építeni a ;,Z" akció keretében, de anyagbeszerzési nehézségek miatt az építkezés minduntalan félbemaradt. Az óvodára terelem a szót. Kitűnik, hogy azért nem egészen a semmiből létesült. A volt iskola épületét használják fel, a falunak ugyanis új iskolája lesz. Május 1-én megkapták a volt laktanyát, azt alakítják át 70 000 korona költséggel kilencéves iskolának. Eddig csak ötéves, egytantermes iskolája volt a falunak (az, ahol most az óvoda nyílik meg), és az idősebb tanulók Bősre, vagy Felbárra jártak iskolába. Rossz volt ez. Gyakran órákat várt' hóban, fagyban a 100—150 gyerek az autóbuszra. Sok meg is betegedett. Most végre teljesül a falu vágya. Csak a tanerők okoznak még gondot. Ha minden jól megy, az új tanévet már az új iskolában kezdhetik el. RÄCZ ELVTÄRS hangja szinte ellágyul, miközben ezeket mondja. Látszik rajta, hogy szívügye az iskola. Vajon milyen régen taníthat már? •p- tűnődöm magamban, amint elnézem megtermett alakját, pirospozsgás, nyílt tekintetű arcát. S ő, mintha a gondolataimat olvasná, megadja a választ. — Már harmadik évtizede tanítóskodom itt. Sok mai kisiskolás szüleit is tanítottam már. Szavai meglepnek. Ogy 40 évesnek néztem. — Sok minden változott a faluban az utóbbi években — folytatja emlékeibe mélyedve. — 1936-ban például összesen 91 tanuló volt az egész faluban. Ma több mint 300. Akkor hathét gyerek járt. egy évfolyamba, ma már 30 is. Közben megérkezünk az óvodához. Egyszerű, földszintes épület, a művelődési otthon tőszomszédságában. Az udvaron a diófa alatt halomban hever a csempe és három öntöttvas mosdótál. — Ezek még felszerelésre várnak. Az átépítést ugyanis teljesen brigádmunkában végezzük. A szükséges építőanyagot a laktanyából hozzuk. Ez a csempe például a falbontásnál tönkre ment volna, pedig nehéz ma a beszerzései — simítja meg kezével a fehér kockákat. — Van egy csempéző mesterünk Is. Ö szedte le, amit lehetett, s most ismét használhatjuk. Belépünk az óvodába. A volt osztályt válaszfallal két részre osztották. A kisebbik lesz az előszoba, öltöző és a mosdó. A padlót és a falat Itt csempékkel rakták ki. A játszótermet újra padlózták és kétszer kifestették. Már csak a bútorok és a játékok hiányoznak. — A művelődési otthonból hozunk majd néhány széket és asztalt — fűzi tovább a szót Rácz elvtárs. — A játékokat a szülői munkaközösség szerzi be. E hónap elején akartuk megnyitni az óvodát, de nem sikerült idejében befejezni a munkálatokat, meg a képzett óvónő sem érkezett meg. Az ivóvízzel is bajok vannak. Errefelé ugyanis nagyon egészségtelen a víz, kevés a jódtartalma. Azért fogy nálunk annyi sör. A picinyeknek azonban jő vízre van szükségük, csakhogy nincs pénz artézikút fúrására. (Űgy 26 000 koronába kerülne.) Majd a meglévő kutat mélyítjük 5—10 méterrel, s ha ez sem használ... nos, akkor majd meglátjuk! — örülnek-e a faluban az óvodának? Hogyne örülnének! Már eddig több mint 60 jelentkezőnk van. Kissé aggaszt a dolog, mert egyelőre csak 40—45 gyereket tudunk elhelyezni, és senkit sem akarnánk visszautasítani. Ogy próbáljuk megoldani a helyzetet, — mivel az óvoda szövetkezeti és a jelentkezők közül sokan nem EFSZtagok —, hogy tíz munkaegység ledolgozása lesz a feltétel „ára". Valamiért valamit! TEHÄT ÍGY akarják m«goldan! a szövetkezet munkaerőhiányát! — gondolom. Visszafelé menet erre terelem a beszélgetést. — Nincs nálunk munkaerőhiány! Szívesen dolgoznak az emberek, mert 3000 koronát ls megkeresnek havonta. Kétkedve nézek rá. Talán 1300-at akart mondani. Hiszen természetbeni mellett az ls szép pénz. — Nem kérem, 3000 koronát mondtam Sőt, mostanában még többet ls keresnek. Jól bevált nálunk a prémiumrendszer. Két évvel ezelőtt például egy tehén napi fejési átlaga 2,1 liter volt. Szégyeltük is, hiszen egy kecske is több tejet ad. Ma: 8,5 liter a napi átlag tehenenként. Munkaerőben tehát nincs hiány. A kötelező iskola elvégzése után a fiatalok egyharmada a szövetkezetben marad. A másik harmada viszont tovább tanul. Sorolja a tanító büszkeségével: — Egy orvosnak készül, ötből mérnök lesz, egy tanítóképzőt végez. Legtöbben azonban a mezőgazdasági szakiskolába jelentkeznek. Ez a mi hosszú lejáratú befektetésünk. Beszélgetés közben visszaérünk a művelődési otthonhoz. Rácz elvtársat már várják. — Az új elnök — mutatja be kísérőm Németh Andrást. — KÖRÜLNÉZEK a helyiségben. Szemem egy vadonatúj magnetofonon akad meg. A szövetkezet vette az Iskolának a gyerekek társadalmi munkája fejében — magyarázza Rácz elvtárs... — De az NB is hasznát veszi. Volt például a falunkban két „örökharagos" szomszéd. Többször kísérleteztek a békitéssel, a nemzeti bizottságba is meghívtuk őket néhányszor. De hiába volt a kézfogás, hazafelé újra kitört köztük a háború. Nos, mikor utoljára fogadkoztak Itt, hogy: „De ezentúl már igazán jő szomszédok leszünk , felvettük az egész beszélgetést szalagra, s megfenyegettük őket, hogy a legközelebbi összetűzésnél lejátszszuk a hangszóróban. Ez úgy látszik hatott rájuk. Azóta is szent a béke. * A falu közepén szép új házsor van. A cseréptetőkön megcsillan az utolsó napsugár. Takaros, rendezett a falu. A régi házak ls frissen meszeltek. Szalmatetőt már csak elvétve lát az ember. Itt-ott televíziós antennák meredeznek. — Gyarapodik a falu! — jutnak eszembe Rácz igazgató szavai. Az üzleteket szemlélve arra a kimutatásra gondolok, amit az igazgató csak úgy szórakozásból állított össze. 1936-ban például a falu egész havi élelmiszerszükségletét két lovaskocsin hozták, ma csak a cukorból 12 mázsa fogy havonta. Az élelmiszerbolton klvtll még négy üzlet van a faluban, s ezek havi bevétele negyedmillió korona körül van. Gazdag falu! A falura lassan ráborul az est. Visszaballagok a művelődési otthonba Már gyülekeznek az emberek. MEGKEZDŐDIK az ÜJ nemzeti bizottság első ülése. A feldíszített teremben 28 uj NBtag üli körül a hosszú asztalt. Ok gondoskodnak ezentúl a falu sorsáról. És Itt vannak a tömegszervezetek helyi csoportjainak vezetői ls. Először a választóbizottság elnöke számol be a választások lefolyásáról, majd a falu új vezetői ünnepélyesen megfogadják: Minden tettükkel a falu és szocialista társadalmunk érdekelt szolgálják. Csendesen, zavartalanul folyik a gyűlés. Elhangzik az új nemzeti bizottság munkaterve, majd az elnök emelkedik szólásra. Kezében papír remeg, meghatottságában szétfolynak szeme előtt a betűk. Félreteszi hát a nagy gonddal előkészített mondatokat és néhány közvetlen szót mond. _ Szóval megkérlek benneteket, hogy az ülésekre aztán pontosan járjatok! És mindenki csakis konkrét javaslatokkal jöjjön, nehogy órákig kelllen ülésezni. Nincs ma már arra idő! — és a jelenlevők helyeslően bólintanak. ^ Vége a gyűlésnek, az emberek azonban még nem oszlanak szét. Hagyománnyá vélt, hogy minden négy évben egyszer bor mellett összeülnek a régi és az új bizottság tagjai. Feloldódnak a nyelvek. Tapasztalatátadás . mondanivaló akad bőven. ÉLMÉNYEKKEL TELE távozom, s elalvás előtt még sokáig gondolkozom a látottakon, hallottakon. Most már én ls mondhatom: Értik a módját! ROMAN ILONA U2isszhang...| Visszhang... Vímtang,,, Kamatoztassuk jobban az elismerés aranyát Az 1963-as esztendő a csehszlovák filmművészet aranyévének könyvelhető el, hiszen a különféle nemzetközi fesztiválokon csak Olaszország kapott tőle több díjat és elismerést. A külföldi fórumokon szerepelt tíz egész estét betöltő művünk közül csak egy maradt dljazatlan és hasonló babérokkal büszkélkedhetnek rövid filmjeink Is. Rendkívül jelentős ez a siker, hiszen kiinduló pontjává válhat a szocialista ideológia további térhódításának a tőkés országokban, nem ls beszélve a valuta-nyereségről. Helyesen állapítja meg tehát Ludvík Pacovský a NOVA MYSL 6. számában megjelent cikkében, hogy téves nézetet képviselnek azok, akik külföldi eredményeinket az adott filmek állítólagos eszmei engedményeivel „magyarázzák", s filmjeinket csupán hazai érvényesülésük alapján „osztályozzák". A másik véglet viszont az, hogy egyesek kizárólag a külföldi piac igényeinek megfelelő filmek forgatását szorgalmazzák. Természetszerű és elkerülhetetlen Jelenség, hogy egyes alkotásaink sajátos jellegüknél fogva nem váltanak ki a nyugati, sőt esetenként a szocialista filmpiacon sem érdeklődést. Elgondolkoztató azonban, hogy Jelentős fesztlváli sikereiknek távolról sem felel meg az a szerep, amelyet filmjeink a nyugati mozihálózatban jelenleg betöltenek. Igen nehezen tudunk utat törni, amit elsősorban az amerikai film óriási konkurrenciája, a tőkés filmvállalkozók monopőlhelyzete és nem utolsósorban az okoz, hogy filmjeink népszerűsítésében nem éliink a lehetőségekkel. A külföldi filmek behozatalánál helyesen szem előtt tartjuk azt az elvet, hogy az ideológia világában nincs békés együttélés. Ez annyit jelent, hogy nem vásároljuk a szocializmusellenes ós antihumanista filmeket, A múltban azonban ezt az elvet elferdítették és így „indexre" kerültek nálunk például Antonlonl, Bergman, sőt a lengyel Wajda kiváló művei is, amelyek életfilozófiájától idegenkedhetünk ugyan, de nem tarthatjuk ellenségesnek. A filmeket válogató bizottság ma már igyekszik tárgyilagosan eljárni. Feladata Igen nehéz, mert számos szempontot kell figyelembe vennie. Nem engedhet sem a csupán künnyed szórakozási követelők, sem a kizárólagos esztetikai igényeket pártoló nézeteknek. Megnyugtató, hogy a bizottság feltétlenül szükségesnek tartja megismertetni nézőinkkel a világ filmgyártásának valamennyi kimagasló alkotását. Itt azonban gyakran pénzügyi nehézségekbe ütközik, amelyek jelenleg is gátolják például Chaplin néhány híres filmjének, vagy a Nürnbergi tárgyalásnak és a West Side Story-nak megvételét. Ennél is súlyosabb gátló körülmény, hogy a sta* tlsztlka szigorú adatai szerint a legnagyobb látogatottságnak éppen a gyengébb, sőt a kimondottan giccses filmek örvendenek, míg — néhány kivételtől eltekintve — teljesen háti térbe szorulnak a kimagasló művek. Hol keressük ebből a zsákutcából a kiutat? Törődnünk kell a könnyebb fajsúlyú vígjátékok, kalandfilmek stb, fokozott behozatalával, de a lehetőségekhez mérten szem előtt tartva a színvonal követelményét. Ugyanakkor sokkal több figyelmet kell szentelnünk a mozilátogató közönség nevelésének, figyelmesen ügyelve arra, nehogy eljátsszuk bizalmát, ahogy ezt évekkel ezelőtt tettük a kevésbé sikerült szovjet és más szocialista filmek indokolatlan tömjénezésével. Végül ki kell elégítenünk a közönség legigényesebb részét is, még akkor is — írja Pacovský elvtárs — ha a behozott csúcsművek látogatottsága csak 10 százalékos lesz. / Tovább gyűrűznek a viták E rovatunkban annak Idején ismertettük Vladimír MináCnak a KULTURNÝ ZIVOT 9. számában megjelent cikkét, amelyben elítélte a fiatal kritikuMoszkvától nem messze, a Sztáré Kuzt-i Plamen pionírtáborban 400 szovjet gyerek tölti nyári szünidejének egy részét. Az iskolaév kezdetéig 1000 gyerek váltja még fel egymást e szép környezetben. A felvételen a tábor kis lakói halászás közben. (CTK — TASZSZ felv.) • HERBERT KARAJAN nyilatkozatban jelentette be, hogy az évad végével kikapcsolódik az osztrák zenei életből. Karajan május elején lemondott operai tisztéről, de kilátásba helyezte, hogy karmesterként továbbra is a bécsi opera rendelkezésére • áll. Mivel kívánságait nem teljesítették, most teljesen szakít Ausztriával. Ismét megfilmesítik Lev Tolsztoj Anna Karenina című regényét. Az új szovjet filmben Anna Kareninát Tatjána Szamojlova alakítja. • Lope de Voga drámát fedezett fel Madridban Joaquim de Entrambasaguas irodalomtörténész. A színdarab Szent Teréz életéről szól. Eddig csak a mű második felvonását Ismerték. A most megtalált harmadik felyonás fredetj kézirat^ sok egy részét, mert könnyedén elvetnek mindent, ami nem tartozik bele az irodalmi modernizmus általuk meghatározott fogalmába. A vitában azóta szót kórt és kapott Tatarka, az említett cikkben legérzékenyebben kipellengérezett Hamada, Škvorecký, Tallo és Ponická. Többé-kevésbé elutasították azt a megállapítást, hogy a modernizmus hívei szinte terroruralmat gyakorolnak. Ezután Mlnáö újra megszólalt és szétfeszítve a vita eddigi kereteit, részletesen foglalkozott a jelenlegi irodalom felfogásának két irányzatával. Az egyik tekintetbe veszi, míg a másik szem elöl téveszti a történelmi távlatokat, ö maga az első irányzat képviselőjeként lépett fel. A szerkesztőség vltazáró cikk helyett beszélgetést rendezett főleg erről a kérdésről, amelyen Jesenská, Novomeský, Rozner, Smatlák és Kot vett részt. Kár, hogy éppen Mináč hiány* zott erről a józan hangú eszmecseréről, amelynek több újságoldalnyi anyagát a folyóirat 27—29. száma közli. ligy ugyanis vita helyett — nagyon magas elméleti szinten ugyan — a résztvevőknek szinte teljes nézetegysége Jutott kifejezésre. Márpedig ezek az elméleti következtetések alapvető pontokban ellenkeznek Mináč gondolataival. Valószínűleg válaszával nem marad adós, s akkor részletesebben felmérhetjük a vita hozadékát. Közben a lapban folytatódik egy másik kérdés tisztázása. Alig három hónapja J. Ferenőík hívta fel a figyelmet arra, hogy jobban kell ügyelni a szlovák Irodalmi nyelv tisztaságára, A 24. számban St. Peciar, a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Nyelvintézetének Igazgatója jelentette meg válaszát. Nézete szerint nincs ok az aggodalomra, (főleg a cseh szavak beszüremléséről van sző) egyes szavak átvétele és érvényesülése a gyai korlatban — természetes Jelenség. A folyóirat 27. számában V. Mihálik élesen perbeszáll ezzel az álláspont-! tal s bár nem pártolja a nyelvi pm rlzmust, egy pillanatra sem hagy kétséget affelől, hogy FerenCíknek ad igazat. A tovább gyűrűző vita résztvevőinek többsége hasonló véleményt képvisel. Nézetünk szerint ebben a kérdésben is az igazság minden bizonnyal két véglet között található meg. A nyelvet gondosan nyesegetnünk, ápolnunk és óvnunk kell, hiszen fejlődésében feltétlenül érvényesülnek az aktív tényezők, behatások. Viszont dőre és eleve eredménytelenségre ítélt próbálkozás erőszakosan meggátolni a nyelv törvényszerű gazdagodását idei gen kifejezésekkel, írások mérlegen „Az olmúlt évben valami" megmozdult „a cseh prózában". Ezt a következtetést. vonja le Bojtár Endre néhány felfigyelhető irodalmi jelentkezés, elsősorban L. Fuks Theodor Mundstock úr-ja, J. Škvorecký általunk is méltatott Az Emőke legenda című novellája és Ivan Klíma: A csend órája című könyve alapján. Ezzel a regény* nyel részletesen foglalkozik a NAGYVILÁG júliusi számában. Nézete sze* rint ez a mű nemcsak tartalmi, ha* nem egyben formai szempontból is a legsikeresebben valósítja meg az újat akarást, a régivel való vitát. Klíma az 1945-től körülbelül 1952-ig a Kelet-szlovákiai síkságon lejátszódó történetben elmarasztalja a személyi kultusz és a dogmatizmus kispolgári nagyhangúságát, amely törvényszerűen aláássa a kommunista lendületet és kispolgári közönyt vált ki. Bárkány Zoltán recenziója szintén pozitíven méltatja Ladislav MňaCko Megkésett riportjait. Hangsúlyozza, hogy az ötvenes évek visszáságait ábrázoló történetek zöméből minden tragikum ellenére kicsendül „az emberek töretlen akarata s az életbe vetett hite". Érdekes, hogy abban, amit a cseh és főleg a szlovák irodalom* kritika egy része kifogásolt, mégpedig a novella és a riport műfajának keveredésében, a magyarországi ismertet és útkeresést lát: „... írásaiban szerencsésen összegezi a modern próza ás riport eredményeit", A KORTÁRS legújabb számában Is találtunk két csehszlovákiai vonatkozású Írást. Forbáth Imre közvetlen hangon vall Vítézsiav Nezval-ról, a költőről ós az emberről. Az apró meg* figyelések színes mozaikjából plasztikus érdekes képet alkot a cseh líra egyik legnagyobb egyéniségéről. Jiíf Hájek, a PLAMEN főszerkesztője pedig Vázlat Vančuráról cím alatt bemutatja a magyar olvasónak a szociai lista cseh irodalom legjelentősebb! alakjának világát és munkásságát,' Cikkét azzal az óhajjal zárja, jó lenne, ha a magyar olvasóközönség élénkebben érdeklődne Vančura műveí iránt, hiszen ezek a magyar és a csehi szlovák Irodalmi fejlődós közös vo« násaira ls felhívják a figyelmet,,

f "• G, t, 1864. Július IS, W 0] SZÖ 3