Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-14 / 194. szám, kedd

Ismerjük a tejet? A tejfogyasztás ősidők óta az egészséges táplálkozás egyik legjellemzőbb tartozéka. S minél inkább tökéletesedtek a tudomány vegyelemző műszerei és az élő szervezetek anyagcseréjére, felépítésére vonatkozó ismereteink, annál inkább értékeltük e fehér folyadék csodálatos tulajdonságait. Szinte nem is meglepő, hogy a tej, a legtermészetesebb táplálék olyan kitűnő recept szerint „készül", hisz az emlősállatok életük első szakaszában kizárólag ezen élnek. A természet pedig nem takarékoskodik, nem „spekulál" az összetételen, amikor a legjobbat kell nyújtania. A fejlett országokban valóságos tejkultusz dívik. Az egészséges táplálkozás szószólói minden erővel propagálják a tejfogyasztást, a lakosság pedig szívesen élvezi az ezernyi formában forgalomba kerülő tejtermékeket. Folyékony és szilárd, édes és savanyú, nyers és főtt, meleg és fagyasztott, kávéval, kakaóval s ki tudja még mivel kevert állapotban fogyasztjuk az eredeti szerény tejet, ki-ki ízlésének megfelelően. Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy sohasem isznak tejet. Ha azonban elgondolkoznak, rájönnek, hogy a tejtermékek valamilyen formában mégis naponta szerepelnek étrendjükben. Gyakran olvashatjuk, milyen nehézségeket okoz a takarmány biztosítása. Egyetlen tehén évente több mint száz mázsát fogyaszt el! Ha ehhez hozzászámítjuk az állatok gondozásával járó rengeteg munkát, s tekintetbe vesszük a tej alacsony árát, nyilvánvaló lesz, hogy kizárólag a tej nélkülözhetetlen volta indokolja meg a termelés fokozása érdekében tett erőfeszítéseket. Mi minden van a tejben Kalóriatartalom szempontjából egy liter tej fél kiló jó minőségű marhahús vagy kilenc tojás tápértékének felel meg. (Ha összehasonlítjuk a termékek árát, kitűnik a tej olcsósága.) A puszta kalóriatartalom azonban csak felületes értékmutató. A tej fő jelentősége abban rejlik, hogy szinte eszményi arányban tartalmazza a legfőbb anyagokat: a fehérjéket, zsírokat, ásványi anyagokat és vitaminokat. Ar-fehérjék az építőanyagot jelentik a szervezet felújításánál, s a szervezet a tej fehérjéit tudja legkönynyebben, legeredményesebben felhasználni. A tejzsír minőség szempontjából szintén a legjobbak közé tartozik. Egyébként akik fogyni akarnak, ne feletjsék el, hogy a zsírtartalmától megfosztott tej fele annyi kalóriát sem képvisel, mint a teljes tej. A tejcukor egyike a legkönnyebben emészthető cukroknak, ezenkívül elősegíti a belekben hasznos munkát végző baktériumok kedvező egyesúlyának fenntartását, elnyomja a rothadást és mérgezést kiváltó baktériumokat. A tej első helyen áll az ásványi anyagok szállítása szempontjából is. Olyan eszményi alakban, összetételben juttatja őket a szervezetbe (pl. a kalciumot és a foszfort), hogy a gyógyszerek sem vehetik fel vele a versenyt. A vitaminok különböző fajtái ls bőven szerepelnek a tejben. Mikor jó a te] A tejfeldolgozó szakember fgy válaszol: ha savanyúsága legfeljebb 8 SH-fok (Soxhlet—Henkel-fok). Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a tejtermékek túlnyomó többsége édes tejből készül. A nyers tejet az egészségre ártalmas baktériumok elpusztítása céljából pasztőrözni kell, vagyis rövid időre 80 C fokos hőmérsékleten bocsátják keresztül. Az említett értéknél savanyúbb tej pasztőrözés közben összemegy, eltömi a berendezést — egyszóval felhasználhatatlan. Egyáltalán miért megy össze nyáron a tej? A fő szerepet itt azok a mikroorganizmusok játsszák, amelyek fejés közben vagy utána kerülnek a tejbe. Szaporodásukhoz táplálékra van szükségük, s ezt a tejcukor elbontásával nyerik. A keletkező tejsav hatására a fehérjék kicsapódnak — a tej összemegy. A védekezésnek két módja van. Az első az, hogy igyekszünk megakadályozni, illetve minimumra csökkenteni a mikróbák bejutását a tejbe. Ennek érdekében ügyelni kell a tehenek, a fejőberendezés és a fejő személy tisztaságára. Nyilvánvaló, hogy fejés idején nem szabad az istállóba takarmányt szállítani vagy trágyát kihordani! A másik mód az, hogy a tejbe mégis bejutott mikróbák életfeltételeit hatékonyan korlátozzuk. Ha a tejet mindjárt fejés után lehűtjük, szaporodásuk lényegesen csökken. 30 C fok körüli hőmérsékleten viszont a mikróbák száma fél óra alatt megkétszereződik. Egy óra múlva tehát pl. az eredeti ötmillió baktérium helyett húszmillió sietteti a tej savanyodását. Az állami normát tekintve ez annyit jelent, hogy ugyanaz a tej, amely egy órával előbb még megfelelt az átvételi követelményeknek, már nem alkalmas feldolgozásra. Nem csekélység tehát a tiszta környezet és a gondos kezelés. Ogy tekintsük az istállót, mint olyan üzemet, ahol a legértékesebb emberi táplálék előállítása folyik! Az erőt, egészséget adó ízletes, kifogástalan minőségű tejtermékek biztosítása megérdemli ezt a gondosságot. Fejéskor az első cseppeket nem szabad a fejőedénybe engedni, mert tele vannak a tehén tőgyébe bejutott baktériumokkal A tisztátalan íejőgép megfertőzte a tejet Helyes fejés és gondos kezelés után így látjuk a tejet a mikroszkópban ^ A TECHNIKA VILÁGÁBÓL TELEVÍZIÓS RÖNTGENVIZSGÁLAT Az orvosok és a kezelőszemélyzet sugárvédelmét teljes mértékben biztosítja egy újfajta röntgenkészülék. A röntgenképet a készülék tv-képernyőre vetíti. Miután a beállítás távirányítással végezhető, az orvos a vizsgálatot egy másik helyiségből folytathatja, s ezáltal védve van a röntgensugárzástól. SZIGETELŐANYAG TŐZEGBŐL A Szovjetunió hatalmas tőzegkészleteit számtalan hőerőműben használják már gőzfejlesztésre. A Szovjetunió össz-szövetségi kutatóintézetében végzett legújabb kísérletek szerint a tőzeg nemcsak hőfejlesztésre, hanem hőszigetelésre is kitűnően felhasználható. A tőzegből készült szigetelőanyag eredményesen felveheti a versenyt a parafával is. A tőzeget közvetlenül a bányából szállítják a feldolgozóba, ahol megszárítják, tűzállóvá teszik, majd impregnálják, s végül szabványos méretű elemekké formálják. Feltalálójukra váró találmányok Néhány évvel ezelőtt magabiztos férfiú kereste fel a szabadalmi hivatalt. Még be sem tette maga után az ajtót, máris nagy hangon közölte: „Feltaláló vagyok. Találmányom örök Időkre megszünteti a csirkék kannibalizmusát." Az avatatlanoknak ezután jóindulatú fölénnyel megmagyarázta, hogy a csirkék gyakran kikaparják egymás szemét, és ezt sok állat nem éli túl. Ám lássuk csak, hogyan akarta ez a kiváló feltaláló „békés egymás mellett élésre" kényszeríteni az aprójószágot? Nagyon egyszerűen. Amint a csibe kikel, gumiszalaggal pápaszemet erősítenek a fejére. Hát lehet ennél tökéletesebben megvédeni a látás szervét? Ugye, hogy nemi A prágai Szabadalmi és Találmányi Hivatalban olykor még most is találkozhatunk gyanakvó alakokkal, akik szorongva, mindenkiben tolvajt gyanítva szorongatják hónuk alatt örökmozgójuk tervrajzát. , Pedig tömérdek szükséges és fontos dolgot kellene minnél előbb feltalálni! Nézzünk meg például egy lapátot vagy ásót. Amíg száraz anyaggal dolgozunk, minden rendben van, de mihelyt ragadós, nyúlós sarat kell lapátolnunk, szerszámunk elnehezül, egyre több sár tapad rá, és egykettőre „letehetjük a lantot", azaz a lapátot. S most képzeljük el, hogy ugyanez történik a K 300 típusú földkotrógéppel, amely évente egy millió köbméter földet mozgat meg. Ha meg lehetne gátolni, hogy a sár ráragadjon erre az óriási ásóra, 15 százalékkal fokozhatnánk a teljesítményét. Igen ám, de hogyan? Az időjárás, főleg a hideg és a csapadék sok nehézséget okoz a külső szereléseken dolgozó festőknek és mázolóknak. A meleg és száraz Időben jól kenődik a festék, de ahogy elkezd esni, vége a munkának. A nedves fémvázat nem fogja a festék, fagypont alatt a festék megsűrűsödik, és a hígítás a minőség rovására megy, a réteg hamar megrepedezik, lepattog. A szórópisztollyal történő festésnél viszont a pisztoly csövében lecsapódik a víz, megfagy, és kisvártatva a cső teljesen eldugul. Hol a megoldás? Nem gyártási titok, hogy a galvanikus fémburkolás csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a fém felületét előzőleg tökéletesen zsírtalanították. Ezentúl azonban a szakértelmet felváltja a bizonytalanság: igen ám, de hogyan tudjuk pontosan és megbízhatóan megállapítani, mennyire sikerült a zsírtalanítás, illetve mennyire maradt zsíros a fémfelület? Ez a probléma a kohászati üzemekben annál nagyobb gondot okoz, mivel a nagy mennyiségű fémlemez gyorsan halad egyik munkamenetből a másikba, és az elégtelen zsírtalanítás miatt használhatatlanná vált fém több tonnányi selejtet jelent. A biztonság kedvéért tehát a zsírtalanításhoz inkább több vegyszert, több energiát használnak fel, — vagyis nagyobb a költség és az időveszteség is. Igaz, akadnak a fémfelületek zsírosságát mérő műszerek, de egyik sem igazi. Vajon ki találja fel az „igazit"? Aztán egy malmot ls fel kellene találni. De nem akármilyet, hanem olyat, amelyben 20—50 gramm anyagot 2—4 óra alatt lehetne porrá — pontosabban egy ezred milliméternél kisebb átmérőjű részecskékre őrölni. A jelenleg használt efajta berendezések mintegy 200—500 grammnyi maszsza őrlésére alkalmasak, csupán a kevesebbet rosszul, egyenlőtlenül őrlik meg. Az értékes anyagokbői viszont csak kis mennyiségű porra van szükség. Egyszerű megoldásnak tűnik a malom méreteinek csökkentése, de itt a bökkenő: ha kisebb az őrlőképesség. Hol a megoldás? E négy probléma csupán elenyésző része a Szabadalmi és Találmányi Hivatal, valamint a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság közösen kidolgozott 1964-es tervének, amely a feltalálókkal és újítókkal évről évre ismerteti népgazdaságunk legsürgetőbb megoldására váró problémáit. Ezenkívül a feladatok jegyzéke a szakirodalom feltűntetésével áttekintést nyújt a már megoldott problémákról, találmányokról és ismerteti a versenyfeltételeket, határidőket és a kitűzött jutalmakat. Befejezésül még figyelmeztetjük az érdeklődőket, hogy mielőtt hozzáfognának elgondolásuk kidolgozásához, lelkiismeretesen tanulmányozzák át a megfelelő szakirodalmat s a legújabb kutatások eredményeit. Mert a csirkeszemüveg feltalálása — enyhén szólva — valóban fölösleges. Rudolf Labontka, mérnök a szellemével szerettem volna találkozni, s némán meghajolni előtte, mélyen ... Nem lehetett, Arles elűzte van Gogh szellemét Az arlesiek életében sem szerették a csudabogár festőt és bizony halála után sem fogadták kegyeikbe. Amikor pedig elhagyjuk Ariest, a város kapujánál Buffalo Bili plakátja vesz tőlünk búcsút. Neki biztosan nagyobb sikere lesz, mint van Goghnak volt. Tikkasztó hőségben érjük el Alphonse Daudet „Moulln"-jét, a régi szélmalmot. Sötét vértezetű, viharvert ciprus áll előtte őrt, egyike azoknak a szélben jobbra-balra csavarodó ciprusoknak, melyeket Vincent van Gogh oly sokszor festett meg. A malmon tábla jelzi: ez valóban Daudet, a „Les lettres de mon moulin" szerzőjének szélmalma. Még érintjük Les Bauxot, az elhagyott sasfészket és Saint Remyt, ahol a büszke faluslak Augusztus császár diadalívének maradványait mutogatják, s eszükbe sem jut, hogy valaha náluk gyógyították van Goghot, s a láthatáron Avignon tornyait látjuk. A

NAP UGYAN már lenyugodott a Rhône túlsó partján, s pihenni tért egy ciprusfa tövében, de a hőség nem enged. Fáradtan ballagok a kétezer éves város falai között. A főtéren, a Place Clémenceaun nagy a sürgés-forgás, kávéházait, tejcsarnokait vagy ezer turista szállta meg. A keskeny utcákban azonban szerelmiekkel találkozom. — Az avignoni szerelmesek, mondom halkan. Ám ezúttal nem Elsa Triolet hőseire gondolok, hanem Petrarcára, aki itt talált rá halhatatlan szerelmére, Laurára, világhírű szonettjeinek hősnőjére. Laura tisztességes, férjezett hölgy volt, vagy tizenegy egészséges gyermek szülőanyja. Azt beszélik, hogy Petrarca még egy futó csőkot sem kapott tőle. S amit nem talált meg Lauránál, azt az utcalányoknál kereste. A pápai palota hatalmas, kongó termeiben is az avignoni szerelmesekre gondolok, s nem a pápákra, akik közel száz évig székeltek e városban. Hogy mit hagytak maguk után? Ezt a rablólovag-várra emlékeztető komor palotát néhány fennmaradt freskóval, egy kolostort, s néhány templomot ... A város valószínűtlenül szép, életre kelt mesekönyv-illusztráció. Restaurált városfalak, a kapuk, a RhBne túl$ő partján büszkép emelkedj király} vár és Saint Bézenet befejezetlen hídja, mely negyedik pillérével belevész a Rhône folyó, vízébe, tökéletes harmóniába olvadnak. Már vagy tizedSzer suttogom, hogy senki sem hallja. — Ilyen szép város nem is létezik! Már kigyulladt az esthajnalcsillag, amikor belevetem magamat a Rhone simogató lágy hullámaiba. Pontosan St. Bézenet hídja alatt. És gonoszkodva gondolok arra, mi is lenne, ha most jönnének a lányok és fiúk díszes provencáli népviseletükben, hogy az ősi hídon megtartsák szokásos népünnepélyüket. Nagyban táncolnának és már rá is zendítenének a régi dallamra, hogy: „Sur le pont d'Avígnon, Ön y danse, On y danse .." (Az avignoni hídon táncolnak, táncolnak ...) s egyszeriben nagy megrökönyödéssel tapasztalnák, hogy valaki szentségtörően a híd alatt, az avignoni híd alatt fürdik ... Fürdés után a cigánynegyeden át térek vissza a városba. Félig romokban hever ez a városrész és bűzlik. A házak előtt cigányok, kezükben gitár, valami szomorú mélabús dalt énekelnek. Nem veszik tudomásul a turistát, sem az árnyékként tovatűnő rendörőrszemet sem. Beülünk egy főtéri kis kocsmába. A vendéglős kedves ember, úgy tesz, mintha tudná, hol is fekszik Csehszlovákia. A vörös borból azonban nem ad „repetét", s nekünk bizony már csak gyéren van frankunk. így aztán szedjük a sátorfánkat s kiállunk a nyugati bástya falára. Nézzük a növekvő árnyakat és a fogyó holdat. t

1 JFÉL FELÉ jár az idő, elindulunk -*1 az állomásra. Egy derék lokálpatriota a francia mezőgazdaság helyzetét boncolgatja, majd büszkén állapítja meg: habár egész Franciaországban menekül a paraszt a faluból, Provenceban más a helyzet. Itt egyre jobban népesednek a falvak. A provenceiek, hogy versenyezni tudjanak a nagybirtokkal, áruértékesítő szövetkezeteket alakítanak. S ezek bizony derekasan állják a sarat... Tovább nem hallom a magyarázatot. Egy közeledő mozdony villany szeme figyelmeztet... És még el sem ütötték az avignoni toronyórák az éjfélt, máris a párizsi gyorsban ülünk. „Sur le pont d'Avígnon, Sur le pont d'Avígnon" — dalolják az altatót a gyorsvonat kerekei. Reggelre Párizsban ébredek. gARSI IMRE A közkedvelt „Polárka" előállítása a brnói Lacrum-üzemben. 1964. július 14, * ÚJ SZŐ S ZOO méter magas kéményóriás Oj erőművek építésekor fontos probléma a környezel tiszta levegőjének biztosítása. A technika mai állása szerint kizárólag a magas kémény teszi lehetővé, hogy az égéstermékek koncentrációját a talaj közelében megfelelő kis értéken lehessen tartani. A Leverkusenben épülő erőmű kivitelezésekor érkezett javaslatok közül a beruházó egy vegyes építési megoldás mellett döntött, amely vasbeton és téglafalszerkezet kombinációjaként állítja elő a kétszáz méter magas kéményóriást. A 6,5 m mélyen levő alap köralakú, 24,5 m-es átmérővel és 3 m-es vastagsággal. A külső vasbetonhéj átmérője az alapnál 15,7 méter, amely 65 m magasságig fokozatosan 10,3 méterre csökken. 5,5 m magasságban találhatók a füstbevezető nyílások, ahol az égéstermék legfeljebb ISO fok hőmérsékleten lép be a kéménybe és hőmérséklete a 200 m magasban levő torkolatig mindössze 7 C fokkal csökken. Az alsó vasbeton szakasz felett emelkedik a 135 m magas falazott rész, amelynek falvastagsága alul 1,3 m, a torkolatnál 0,3 m. A vasbeton hőigénybevétele nem nagyobb a szokásos épületekben előforduló igénybevételeknél, mert a kettősfalú alsó szakasz közbenső felében a jó szellőztetés következtében a hőmérséklet legfeljebb 20 C fokkal haladja meg a környezet hőmérsékletét. A 65 m magas külső betonhéj felépítéséhez 2600 köbméter anyagra volt szükség, az alsó szakasz tűzálló bélésfala és a 65 m fölött emelkedő falazott részhez 1 250 000 téglát használtak. A 200 m magas kémény építése kb. ötször annyiba került, mint egy 100 m magas kéményé. A Minszk közelében levő Beíunuz Autógyár különlegesen nagy teherbírású gépkocsikat gyárt, amelyek kiváló szolgálatot tesznek a legnehezebb feltételek között is. A „Bjelaz540"-es típusú teherbírása 27 tonna, de még nagyobb kocsik tervein is dolgoznak. A képen a gyár főkonstruktőrje, Zolja Szirotkin a „Bjelaz531" típusú teherautó modelljével,