Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-05 / 185. szám, vasárnap

A legsúlyosabb sebfertőzés: o tefenusz A nyári szünidő és az ezzel járó örömök kisebb-nagyobb balesetekkel is járhatnak. Ebben a rövid cikkben az egyik legveszélyesebb sebfertőzés­ről, a tetanuszról szeretném tájékoz­tatni az olvasót. A tetanusz — magyarul merevgörcs — mindmáig komoly probléma az egész világon. Életveszélyes megbete­gedés, mely teljesen kifejlett stádiu­mában nagyon nehezen gyógyítható, annak ellenére, hogy az orvostudo­mány ezen a téren is előrehaladt. Ez a tény annál szomorúbb, mert van mód a baj megelőzésére, amit azon­ban a sebesült gyakran tájékozat­lanságból vagy nemtörődömségből el­hanyagol. A fertőzés kórokozója rendkívül ellenálló baktérium, amit Pasteur fe­dezett fel. Mindenütt megtalálható, főleg a talajban, emberek, állatok (ló, szarvasmarha) bélcsatornájában és ürülékében. EÍlenállóképességére Jellemző, hogy aránylag gyakran for­dulnak elő tetanusz-fertőzések nagy­városokban is, főleg amikor a sebe­sülés olyan területeken történt, ahol — évtizedekkel, sőt évszázadokkal azelőtt — ló- vagy marhavásárokat tartottak, vendégfogadók, postakocsi­állomások álltak stb. A tetanusz-baktékrium azokhoz a kórokozókhoz tartozik, amelyek csak levegőmentes helyen szaporodnak. Legalkalmasabb körülményekre rend­szerint a kisebb, kevésbé vérző sé­rülésekben talál. Ilyenek például a szúrt sebek, amelyek a sebnyíláshoz mérten aránylag mélyek, vagy a le­benyes, tasakos sérülések, karmolás, tüske, vagy szög okozta sebesülések, balesetek, amelyeknél idegen test (szálka, fém) maradt a sebben stb. Szaporodását elősegíti, ha a sebben •olyan baktériumok is jelen vannak, amelyek a levegő oxigénjét elhasznál­ják. Magát a tetsnusz-fertőzést nem köz­vetlenül idézi elő, hanem a mérgező anyag, amelyet kiválaszt. Kétféle mérget termel: az egyik a vörös vérsejteket ká­rosítja meg, a nrSsik az idegek mentén a központi idegrendszerbe jut és itt fejti Ki káros hatását. Magi a kőrokoző — a baktérium — a sebben marad. A megbetegedés lappangás! iieje rend­szerint 4—14 napig tart, de néha 4 hétig ls elhúzódik. Megtörténhet tehát, hogy a beteg többé-kevésbé már megfeled­kezett a balesetről, a sebesülés be is .gyógyult, ímlkor a merevgürcs első je­lei mutatkoznak. A kifejlődött betegség első tünete a a rágóizmok görcse. A beteg hiába eröl­ködik, nem képes kinyitni a száját. A gör­csök csakhamar az arc többi izmaira is átterjednek. Ennek következménye a jellegzetes arckifejezés, amit minden orvos ismer, mintha a beteg sírna is, ne­vetne is egyidőben. A görcsök átterjed­Nemzetközi hegesztési kongresszus Prágában hétfőn kezdődik a Nemzet­közi Hegesztési Intézet XVII. kor.gresz­sziisa, amelyen 22 ország képviseletében mintegy 450 küldött vesz részt. Josef Krejcí kohfiipari és ércbányaügyi mi­niszter tegnap fogadta dr. Kari RüliI tanárt, a Nemzetközi Hegesztési Intézet nyugat-berlini elnökét. nek az egész testre, az izmok deszkake­ménnyé, válnak. A bordaközi izmok és a rekeszizom merevedése miatt a beteg fulladozik, sőt meg is fulladhat. A ga­ratizmok görcse teljes nyelésképtelensé­get okozhat. A végbél, húgyhólyag iz­mainak görcse lehetetlenné teheti a székelési és a vizelési. A csontváz­izmok görcsös összehúzódása olyan mé­retű, hogy a gerinc ívben meghajlik. Ez az állapot néha percekig, vagy to­vább tarťi rohamokkal súlyosbodhat, amiket néha egész enyhe léghuz^t, fény, hang vagy egyéb ingerek válthatnak ki. A rohamok a beteg halálát is okozhatják a szív kimerülése, vagy fulladás követ­keztében. Emellett az üntulat mindvégig tiszta marad; ez a tény még fokozza a betegség tragikumát. A kifejtett betegség gyógyítása ma is nehéz, bonyolult feladat. A beteget elsötétített helységben kell elhelyez­ni, beszélni a jelenlétében csak sut­togva lehet, csövön át kell táplálni. Maga a gyógykezelés egyrészt a seb szakszerű ellátásában áll, másrészt közömbösítését ígyekezztik elérni, ezen kívül mindent meg kell tenni a további szövődmények elkerülése érdekében. Legújabban a szervezet anyagcseréjét (amely ebben az álla­potban igen magas) és a görcsös álla­potot is képesek vagyunk csökken­teni. Ehhez járul a vérkeringés, a lé­legzés és a többi fontos életfunkciók támogatása. A betegszobában állan­dóan tapasztalt nővérnek kell szol­gálatot teljesítenie. Minden erőfeszí­tés ellenére a végső kimenetel gyak­ran bizonytalan. Az eddig előadottakból világosan ki­tűnik a betegség megelőzésének fontossága. Nem lehet eléggé hang­súlyozni, hogy van rá mód. A célsze­rű megelőzés két feladatot foglal magába. Az első: minden baleset, még a legjelentéktelenebbnek látszó sérülés is szakszerű kezelést követel. Ismételjük: a merevgörcs leggyakrab­ban a kis, jelentéktelennek látszó, ke­veset vérző sebek következménye. A másik. feladat: a védőoltás alkal­mazása. Manapság kétféle oltóanyagot használunk. Az első azonnali, de rö­videbb ideig tartó védettséget bizto­sít, mert a szervezetbe kész ellen­anyagokat fecskendezünk. A másik mód olyan oltóanyag használata, amely a szervezetet saját védőanya­gok kitermelésére,készteti. Három ol­tásból áll és hosszú ideig tartó vé­dettséget eredményez. Ilyen módon óvjuk a tanulóifjúságot, a fegyveres erők tagjait, a mezőgazdasági, közle­kedési, építőipari stb. dolgozókat a merevgörcstői. Ennek a módnak nagy előnye az, hogy a szervezet készen­létben áll az esetleges tetanusz-fertő­zéssel szemben. Meg kell tehát jegyeznünk, hogy minden sérülés — a legjelentékte­lenebbnek látszó is — szakszerű el­látást követel. A sérültet mindig or­vosnak kell látnia, hogy egyéni­leg állapítsa meg, szükséges-e a vé­dőoltás ulkalmazása és a seb további kezelése. Ha így járunk el minden esetben elérjük, hogy ez a rendkívül veszélyes éš sok szenvedést okozó megbetegedés nem fordul elő többet nálunk. DR. SACHER ISTVÁN yarországi diákok Csehszlovákiában A csehszlovák vendégszeretetről és a két n p barátságáról A budapesti Kölcsey gimnázium 90 diákja 10 napot töltött Cseh­szlovákiában. 2400 kilométeres útvo­nalon megtekintették az ország je­lentős részét Az útirány: Losonc — Rimaszombat — Rozsnyó — Košice — Prešov — Levoča — Magas Tátra — Banská Bystrica — Kremnica — Olomouc — Prága — Tábor — Jindrl­chitv Hradec — Telč — Brno — Trenčianske Teplice — Trnava — Bratislava — Budapest volt. Eddig az adatok. Sokáig tartana — és főleg sok he­lyet foglalna el a lapban — a rész­letes beszámoló, ezért továbbra is felsorolásszerűen kiemelnénk azokat a személyeket és helyeket; ahol a tu­ristacsoport minden tagja tapasztal­hatta a mintaszerű vendéglátást, fi­gyelmet, készséget, a jóindulatot és a barátság minduntalan megnyilvánu­ló jeleit. Kabová elvtársnő, a bratislavai Tu­rista kedves dolgozója volt a köz­pont. Elsősorban őt dicséri, hogy 8 szállás és 12 étkezés mindenütt pontosan és előkészítve állt a cso­port rendelkezésére. O biztosította, hogy a mindenható bürokrácia no zavarja meg 90 fiatal lány és fiú ta­nulságos, bár fárasztó, de mégis kel­lemes utazását. Kassán az eprestetői turistaházban éjfélig várt ránk a személyzet, és a Sport-étterem másnap előzékeny ki­szolgálással, jó ebéddel fogadta a fá­radt társaságot. A Tátrában a Koliba volt a szállásunk, néhány lépésnyi­re Üjtátrafüredtöl pedig a Sport-ét­teremben a vacsora-helyünk. Még a méhész-szakemberek ott étkező cso­portját is siettették érdekünkben. Mintha az időjárás is elhatározta volna az udvariasságot, vakító kék éggel, sziporkázó napsütéssel kísérte a Csorba-tótól a Poprádi tőig kanyar­gó hosszú libasort. Felejthetetlen él­mény volt ez minden pesti diáknak, s hogy az üdülővendégek még napo­ző-nyugágyaikat ls kölcsönadták, csak fokozta elragadtatásukat. Hatvan ember ment fel a Lomnici csúcsra. Hálásak vagyunk a drótkö­télpálya minden egyes dolgozójának, akik rugalmasan, helyjegyek kiküszö­bölésével, sőt kedves, baráti magya­rázattal kísérték és tették emlékeze­tessé ezt a gyönyörű napot. Besztercebányán a Národný Dom éttermének dolgozóit dicsérjük a gyorsan felszolgált kitűnő ebédért, az étlap gondos összeállításáért; hogy a tíz korona „ebédkeretbűi" a sört is ki tudták szorítani. Körmöc kicsinek bizonyult 90 diák befogadá­sára, de annál jólesőbb érzés volt tapasztalni a kedvességet, gondosko­dást. A két helyre (turistaszálló, bá­nyaiskola} szállásolt csoport egyszer­re rohanta meg a szálló éttermét. Vasárnap este, zene, táncoló párok, a városka egyetlen Ilyen jellegű szó­rakozóhelye. A személyzet biztosított 30 asztalt s három csoportban ki­szolgáltak bennünket. Külön dicsér­á jük és köszöntjük a szakácsnőket a kitűnő friss húsért, s a kedves kér­désért: ízlett-e a vacsora? — Igen, köszönjük a körmöciek figyelmessé­gét! Hosszú, fárasztó út következett ez­után. (KörmöCtől egészen Prágáig egy nap alatt! Említsük meg az olomouci hotel Morava „türelmes" éttermét, ahol közel három órát vártak ránk az ebéddel — és jó ebéddel gyors, figyelmes kiszolgálással. Éjfél után köszöntöttük Prágát — halk, illedelmes hurrával. Palackého ulica, námestie Gorkého — ez a két hely volt kellemes szállásunk s a Vencel-téri Družba étterem a még kedvesebb „táplálkozási központ", ahol valóságos számolóművészek dol­gozhattak. hisz a tíz koronás keret­ből nemcsak sörre, hanem nagyon fi­nom és tartalmas ételek mellett még süteményre is futotta. S a kérdés egyetlen alkalommal sem maradt el: meg vannak elégedve? kedves olvasónak tán unalmas­nak tűnhet ez a felsorolás, de jólesik leírni és elmondani azt a sok kedves, baráti gesztust, amit utunk során mindenütt tapasztaltunk. Unal­masnak tűnik, de nagyon-nagyon fon­tos dolog történt: kilencven fiatal magyarországi diák úgy ment vissza Budapestre, hogy igazán baráti or­szág látta vendégül őket. S ez többet ér minden „hivatalos" barátságnál, hiszen 90 gyerek élő tanúja, hirdető­je és terjesztője immár népeink egy­más-megbecsülésének. És röviden említsük meg a Jindfi­chűv Hradec-1 rendelőintézet és kór­ház kedves orvosait és ápolónőit, akik készségesen segítettek egy beteg kislány gyógyításában. Végtelenül kedvesen fogadott Tábor is. Amikor a hotel Jordánban néhányan a kony­ha specialitását rendeltük vacsorára, a főpincér óva intett bennünket a pesti gyomornak szokatlan étel fo­gyasztásától. Nem fogadtuk meg sza­vát és nem is bántuk meg. A krónikához tartozik a brnói Slo- van étterem, a város határában se­gítségünkre siető traktoros vontató­kötelével, a trencsénteplici Klepáč étterem, ahol vacsoránkat villásreg­gelinek szolgálták fel, végül a nagy­szombati egyetemi templom örng sekrestyésnénije, aki fél tizenegytől délután fél háromig várt minket Eu­rópa egyik legszebb barokk épületé­ben. Este Ligetfaluban a Duna utcai ma­gyar iskola növendékeinek előadhat­tuk a Tartuffe-ot, s a lelkes taps utáp jókedvű mulatság következett, aihit másnap a szlovák főváros ne­vezetességeinek megtekintése teté­zett, úgyszintén a Duna utcaiak köz­reműködésével. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna. A prágai Petfín ódon fogaskerekűjétől kezdve az oroszvári csehszlovák vámos búcsú­tisztelgéséig mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. És írjunk külön egy kedves kaland­ról, amely rögtön az első napunkat oly feledhetetlenné varázsolta. Az egyik osztály KlSZ-alapszervezete bé­keharcos humanistánkat, Fábry Zol­tánt választotta névadójául Az osz­tály néhány tanulója az egyik busszal Krasznahorkáról Stószra indult, a másik busz a vár alatt maradt. A stőszi különítmény alaposan elté­vedt, főleg „időzavarba" jutott, va­lamiképp értesíteni kellett a krasz­nahorkai buszt, hogy induljanak Szepsibe, majd ott lesz a találkozó. Stószról reménytelennek látszott a telefonösszeköttetés de jő emberek megértésével és segítségével sikerült. A stószi üzemből telefonáltunk Szep­sibe, onnan kapcsoltak Krasznalior­kára, s az ottani postai tisztviselő gyalog, jó két kilométeres úton elő­rement a másik autóbuszhoz, és át­adta az üzenetet. Köszönjük a posták segítségét is! Itt említenék meg egy nagyon fon­tos dolgot, E sorok írója szerette volna csillogtatni tanítványai előtt szlovák nyelvtudását. Nos, Szlovákiá­ban ez úgyszólván sehol sem sike­rült. Mindenütt, a színtiszta szlovák lakosságú vidékeken is készséggel és kedvesen szóltak az emberek magya­rul. az igaz barátok hangján. S a gyerekek újabb adalékot vihettek ha­za Magyarországra: a testvéri szlo­vák nép meleg szeretetét, ami ily módon, nyelvi szempontból is meg­nyilvánult Csoda-e, ha a szlovák nyelvtanfolyam még jobb eredmény­nyel folyik majd tovább Budapesten? Eredmény? Az! A kilencven ember keresi a szlovák és a cseh, valamint a csehszlovákiai magyar irodalmat, tovább akar ismerkedni. Tanulmányi kirándulás volt ez a javából, ame­lyen a tanulás mellett emberekkel is­merkedtünk, barátokat szereztünk, akikkel nem szakíthatjuk meg többé a kapcsolatot. Ä szinte szívvel mondunk köszöne­" tet mindenkinek, aki kedves mosollyal kísérte két, énekszótól han­gos buszunkat, és integetéssel vá! í­szolt a gyerekek üdvözlésére. Barátok közt jártunk, barátokként mentünk haza, és barátokként jövünk ismét vissza. Viszontlátásra, és még egy­szer köszönjük, Csehszlovákia! KÄFER ISTVÁN figyelmeztetése (CTK) — A Hadsereggel Együttműkö­dők Szövetségének búvárai és a Cseh­szlovák Televízió dolgozói a múlt héten egy filmet kezdtek forgatni a Sumava hegységben levő Ördög-tó és Fekete-tű környékén. A filmezek csoportja július 3 án fi­gyelmeztette a közeli határőrséget, hngy a HESZ búvárai a Fekete tó vizében mint­egy 10 méternyi mélységben nagyobb tárgyakra bukkantak. A lieliigyminisztérium közli, hogy ez év július 4-től a visszavonásig tilos a Fekete-tó kürnyékének felkeresése. SZENT MIHÁLY ÚTJÁN Franciaországi úti jegyzetek — ///. EZ IS PÁRIZS — A SZAJNÁTÓL A DIADALÍVIG MADÁRTÁVLATBÓL. JITÁSNAP reggel egy másik Mont­martre, a dolgos hétköznapok Montmartre-je tárul fel előttem. A szállodánk melletti utcákban már hajnal óta nagy a nyüzsgés. Zöld­ségárusok, gyümölcskereskedők, hen­tesek és mészárosok kínálják árui­kat. Mások sajtot, halat árulnak. Évek óta nem láttam Ilyen gazdag piacot, ilyen ízlésesen elrendezett és feldíszített árut, ilyen udvarias el­árusítókat mint ezen a reggelen. Itt bizony nagy a konkurrencla, nagy a versengés. Mindenki keresni akar, el­adni portékáját, s ezért igyekszik magához csábítani a vevőt. Hús, vaj meg sajt, gyümölcs és zöldség, min­den nagyon olcsó. Ha a lakbérek ls alacsonyabbak lennének, Franciaor­szágról csak jót mondhatna az em­ber ... Aztán Ismét a montmartrel domb­oldalra kapaszkodom fel. Keresztül­kasul járom az utcácskákat s egy miniatűr tér jelzőtábláján meghatot­tan olvasom: Place Kossuth. A Place Pigalle és Boulevard de Clichy kora délelőtt meglepő képet nyújt. A nappali fényben házak és emberek ütött-kopottaknak látszanak, sápadtak a nők és a gyerekek. Min­denki siet, egyik munkába, másik be­vásárolni, a harmadik a csapszékbe, ahol már zsivajog a vendéghad. Tisz­títják a fasort, öntözik a járdát. Kül­földit az ember véletlenül sem lát, még a pornográf képekkel kereske­dő munkakerülők sem tűnnek fel a láthatáron. Szegényes, szürke és ér­dektelen ez a környék a fények, neo­nok álarca nélkül. Bágyadt mozdulat­lanságba merednek a Moulin Rouge szélmalomszárnyai is. Inkább szimbó­likus emlékkőnek vélem, mint egy híres mulató csalogató reklámjának. Mintha figyelmeztetni akarná a tu­ristákat, hogy itt valaha szőlőkertek voltak, szőlőkertek és szélmalmok. Csupán a Sacré Coeur bizarr temp­loma és ennek közvetlen környéke kivétel: ide az amerikai turisták va­lóságos búcsújárást rendeznek. Meg­hallgatják az idegenvezetők sablonos magyarázatát, futtában lefényképezik, amire a vezető rámutat, majd nagy gyorsan visszavonulnak autókárjuk­ba. Megelégedve Indulnak tovább, Itt ls voltak ... Alig egy kődobásnylra a Sacré Coeurtől balra terül el a Montmart­re-i temető. Itt csend van, a holtak nyugalmát nem zavarják amerikai meg nyugatnémet turisták. Pedig itt fekszik és álmodja örök álmát Jő Heine Heinrich, a legnagyobb német poéták egyike. Sírhalmát, mely gyak­ran koszorútlan, német turista még véletlenül sem díszíti fel virággal. Igaz, ő sem szerette a németeket, s szelleme, amint azt Ady megírta: „Germániát elkerülte ..." Csend honol itt, igazi temetői csend. Csupán harkály kopog vala­hol, néhány anyóka piszmog régi sí­rokon, s magányt kereső szerelmes párok keresik Zola sírkövét... Sze­retném helyrehozni, amit olyan so­kan elmulasztottak. A három piros szekfűt, melyet a Place Pigalle-on vettem egy aprócska, sápadt lányká­tól, leteszem az emlékmű talpazatára és ájtatos ima hedlyett, Párizs tetőire pillantva, Adyt Idézem: Csörgős sapkás, Szent Párizs kacag és mulat, Mint akkor, amikor temették .Vitézlő Henrik urat..." A METRO nemcsak a párizsiak, • r l hanem a magamfajta garabon­ciások számára is áldás, mégpedig a szó legszorosabb értelmében! A civi­lizáció hétmérföldes csizmáját jelenti ebben a városrengetegben. A Mont­ma rtre-ról a Gare de l'Est-re röpít, amelyről Ady énekelt, majd egy át­szállással a Pére Lachaise temetőhöz érek. Itt sok-sok virág ékesszólóan bizonyltja hogy a párizsi proletár — konjunktúra ide, konjunktúra oda — nem felejt. Ezt különben a párizsi munkásnegyedekben ls tapasztaltam, ahol a kommunista párt a demokrá­cia védelmére és a személyi hatalom elleni harcra hívja fel röplapjain a francia főváros dolgozóit. Késő délután van mire átjutok a Szajna balpartjára, miközben meg­csodálom a Notre Dame gótikus kő­csipkéit. Ez már a Quartier Latin, könyvesboltjaival és diákszállóival, antikváriusaival, diákkocsmáival és a Sorbonne szűknek bizonyult épületei­vel. A diákok vizsgára készülnek, a szomszédasszonyok éles hangon ve­szekszenek. Ilyenkor május végén Ady híres Szent Mihály útja sem vált ki az emberből nosztalgiát. A Le Jar­0] SZÓ 4 * 1964. július S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents