Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-05 / 185. szám, vasárnap

MA ÜNNEPELJÜK a Nemzetközi Szövetkezeti fiapof Az idén már negyvenkettedszer ünnepli a világ a Nemzetközi Szö­vetkezeti Napot. A szövetkezeti mozgalom világméreteit 330 millió tag bizonyltja. Sajnos a közös nemzetközi szervezet — a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség — taglétszáma alig haladja meg a 170 milliót. Ez annak a nem eléggé demokratikus irányzatnak a következménye, amely még ma is diszkriminálja Ázsia és Afrika kevésbé fejlett országait. A barátságtalan légkör ellenére a szocialista országokból is egyre több szövetkezeti szövetség jelentkezik a Nemzetközi Szövetkezeti Szö vetségbe. Csak az utolsó két év alatt a szocialista táborból 24 millió taggal gyarapodott a szövetkezetesek létszáma. Igyekezetük arra irá nyul, hogy dacoljanak az igazságtalansággal és harcoljanak azért, hogy a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség következetesen demokratikus szer vezette váljon. Hazánkban a szövetkezeti mozga­lom gazdag múltra tekinthet vissza. Csehországban már a múlt század kö­zepén alakultak az első szövetkeze­tek. Később a kapitalista rendszer stabilizálódása után már gombamódra szaporodtak a különböző szövetkezeti jellegű egyesületek a városokban és falvakban, amelyekben a szegény munkások és parasztok egymás támo­gatására szervezkedtek. Emlékezzünk csak vissza például a košicei „Jed­nota Egység" munkásparaszt fogyasz­tási és termelő szövetkezetre, amely 1918-ban alakult, s a kommunista párt programját támogatva segítette a proletárokat, harcolt a kizsákmányo­ló rendszer ellen. A felszabadulás után hazánkban is tovább fejlődött a szövetkezeti moz­galom. A szocializmus feltételeiben fontos szerepet kapott a mezőgazda­ságban, a kiskereskedelemben, a la­kásépítkezésben és a kisipari terme­lésben. A mozgalom legfontosabb részét a földművesszövetkezetek képezik, ame­lyek a mezőgazdasági termelés leg­jelentősebb tényezői. A mezőgazdasá­gi termelékenység növelése a gaz­dálkodás egyre intenzívebb formái­nak bevezetésével nemcsak a szövet­kezeti parasztság, hanem egész tár­sadalmunk érdeke. Nagy fontosságú feladatot teljesí­tenek a kisipari fogyasztási szövetke­zetek is. Szlovákiában 553 720 tagot számlálnak s jelentősen hozzájárul­nak az állami kiskereskedelmi for­galom növeléséhez. A lakosgág köz­szükségleti cikkekkel való ellátásá­nak több mint 65 százaléka a „Jed­notákra" esik, s ezek derekasan helyt­állnak. Az idén május végéig pl. 84 millió koronával teljesítették tűi a tervezett bevételt. Ezt részben a ke­reskedelem kultúrájának emelésével, valamint több új korszerű önkiszolgá­lóbolt létesítésével értek el. A vidéki lakosság jobb ellátása élelmiszerek­kel és használati cikkekkel, valamint a vidéki kereskedelem kultúrájának emelése nagymértékben hozzájárul életünk szocialista átalakulásához, a város és a falu közötti különbség el­törléséhez. Fontos feladat hárul a fogyasztási szövetkezetekre most a mezőgazdasá­gi munkák fő idényében, amikor ar­ról kell gondoskodniuk, hogy az ara­tók elegendő frissítőt és megfelelő ételt kapjanak. Ezért már most gon­doskodni kell a tartalékról. Fontos tényezők, a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességű egyének munkába kapcsolódása szempontjából a kisipari termelő szövetkezetek. Az utóbbi időben munkájukban javulás észlelhető. A szolgáltatások idei egy személyre átszámított bevételi tervét eddig 104,1 százalékra teljesítették, ebből a megrendeléseket 108 száza­lékra és a piaci szállítást 106,4 szá­zalékra. Jelentős szerepet töltenek be a la­kásépítő szövetkezetek. Az 1970-ig tervezett 1 200 000 lakásból több mint 500 000 szövetkezeti alapon épül fel. 1959-től, amióta szövetkezeti alapon kezdtünk építkezni, több mint 1600 lakásépítő szövetkezet alakult, amely 165 000 tagot számlált és eddig 65 000 lakásegységgel rendelkezik. A szocialista munkabrigád címért a szövetkezeti tagság 60 százaléka ver­senyez. A bratislavai Kožatex ésVzor­odev üzemek már harmadszor kapják meg a szolgáltatás fejlesztéséért folyó versenyben a szov­jet szövetkezetesek zászlaját. A legna­gyobb elismerés azonban a duna­szerdahelyi Jedno­ta tagjait illeti, akiket a Nemzetkö­zi Szövetkezeti Nap alkalmából Antonín Novotný köztársasági elnök a Munkaérdem­renddel tüntetett ki. Szövetkezete­seinknek munká­jukban további sok sikert kívánunk. —ili— A bratislavai Ko­žatex kisipari szö­vetkezet dolgozói az utóbbi évek fo­lyamán országos hírnévre tettek szert, mert kiváló minőségű bőrdísz­müárut készítenek. Képünkön: Karol Horváth, a kisipari szövetkezet fejlesz­tési dolgozója munka közben. (Stevlik felv.J Üzemi lektorátus Ostraván A Csehszlovák Ismeretterjesztő Tár­saság három esztendővel ezelőtt az Ostrava—Kunčice-i Klement Gottwald Kohóműben megalapította hazánk el­ső üzemi lektorátusát. Később, 1962­ben — a nagv érdeklődés miatt — a lektorátus a társaság üzemi szerveze­tévé vált. Megalapították a különbö­ző tagozatokat is (kohászati, gépé­szeti, energetikai, közgazdasági, egészségügyi, általános művelődési és filozófiai). A magasabb fokú szervezési forma meglátszott a szervezet egyre széle­sebb körű átfogó tevékenységén. Szo­ros együttműködését a szakszervezet­tel, CSISZ-szel, CSSZBSZ-vel, az üzem­vezetőséggel, üzemi klubbal, a Műve­lődési Otthonnal stb. statisztikai ada­tok tanúsítják, amelyek többek kö­zött számos ismeretterjesztő, tudo­mányos, szakmai előadásról adnak számot. Ám tevékenysége minőségé­nek mércéje nem az előadások szá­ma és látogatottsága, hanem e munka lényege s az, hogy tartalmilag szoro­san az üzem és a társadalom alapve­tő szükségleteihez igazodik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szervezet közgazdaságtannal, mun­kalélektannal, szervezéssel és Irányí­tással foglalkozó előadássorozatokat rendez a vezető dolgozók számára. Ily módon járul, hozzá — ha közvetve is — a vállalat bonyolult problémáinak megoldásához, a nehézségek, pana­szok feltárásához, illetve leküzdésé­hez. (Sr.) din d© Luxembourg platánjainak ál­mát pedig szerelmesek heves csóko­lódzása zavarja meg. Lehet, hogy szeptemberben, amikor Párizsba „be­szökik az ősz", amikor Corot mester opálos ragyogású ezüstfátyla már ott lebeg a parkok bokrai felett, kissé a halál rokonának érezném magam. Most azonban a Chryslerek, Fordok és Opelek tulajdonosai éles, pattogó beszédükkel messze űzik a „rőzse dalokat". Sajnos, a Montpamasse másképpen Is amerikanizálódott. Hiába keresem a Rotonde kávéházat, Picasso, Mo­digliani és Apollinaire egykori ked­venc találkozóhelyét. Helyén bőpén­zű melltartógyárosok és cowboyokból lett tőzsdespekulánsok számára épült fényűző mozi játszik buta és émely­gős amerikai filmeket. Mint Párizs legtöbb mozijában, ahol a díszes ki­állítású pszeudotörténelmi filmek tömegjeleneteit üres ház, esetleg né­hány magányt kereső szerelmes pár előtt vetítik. Mert Párizs, csakúgy mint Villon, Heine és Ady idejében, ma Is a szerelem városa. Szent Mihály útján jöttem, Szent Mihály útján távoztam is a Montpar­nasse-ról És mire a Boulevard Saint Denis-re értem, kigyulladtak a fé­nyek, a diadalívre pedig letelepedett már a Fiastyúk. Balra kanyarodtam, s meglepődve látom, hogy a Boulevard de Poisso­nler széles járdáján hatalmas szeren­csekerék forog, öreg nyugdijasok próbáltak szerencsét — ahogy megfi­gyeltem — sikertelenül. Űgy vélem, hogy a francia nyugdíjasok élete nem írígylésreméltó. A SZERENCSEKERÉK nem volt aznap este az egyetlen megle petés számomra. Az utca túlsó olda Ián egy céllövölde színes fényei csa­logatták a járókelőket. Nem tudtam ellentállnl, átballagtam az úttesten. A lövöldében tizennyolc-húszéves ka­maszok lövöldöztek mozgó céltáblák­ba. Voltak vagy tízen, valamennyien jólöltözött, vállas, megtermett legé­nyek. Egy valami nem tetszett rajtuk: ahogyan a fegyvert tartották és a fu­tó medvére céloztak — csípőből. így az idegenlégiósok meg az OAS ter­ror-legényei kezelték a fegyvert. Most már megértettem az előkelő Avenue Kléber házfalaira pingált jel­szó: „Él az OAS", értelmét! Őszintén bevallom, szívesebben a fejét hóna alatt hordozó szent püspökkel talál­koztam volna ... Egy délután a Louvre-ban ... Kerültem, ha tehettem, azokat a helyeket, ahol hemzsegett a sok kül­földi. A Louvre-t azonban látnom kellett. Ez az egykori királyi palota, melyet Fülöp Ágost idején, a XII. század végén kezdtek építeni, a re­neszánsz kezdete óta úgyszólván mú­zeuma a francia építészetnek. III. Na­póleon fejeztette be véglegesen, ezért ne is csodálkozzunk, ha ez az épü­letkolosszus a nézőre vegyes benyo­mást tesz, főleg ha a néző építész vagy műtörténész. Belső kincseiért azonban a külső diszharmóniát is meg kell bocsátanunk. Mert a Louvre a világ legnagyobb képzőművészeti múzeuma, ahol a bar­langlakók rajzaitól kezdve, az egyip­tomi templomszobrokig, a görög és római szobrászat remekműveivel foly­tatva a román, gótikus és reneszánsz képzőművészet ls képviselve van. Ám nem hiányoznak a következő korok nagyjai sem: Rubens, Rembrandt. Frans Hals; majd a XIX. század nagy festői: Gericault, Delacrolx, Millet, Courbet, Corot, Daumier, Monticelli, Puvis de Chavannes, és ott van Pi­sarro, Degas, Monet és Sisley, Seu­rat és Renoir ... Jóllehet az impresz­szionistáknak külön pavilonjuk van! Különben is itt találkoztam a világ egyik legszebb asszonyával — Mona Lisával, akinek rejtélyes mosolyát Leonardo da Vinci minden Időkre megörökítette. Sajnos, nem találkoz­hattam vetélytársnőjével, a milói Vé­nusszal. A szép hölgy ezúttal házon kívül — Tokióban volt. Minden bizonnyal a Prado és az Ermitázs is hatalmas és méltó szen­télyei a képzőművészet kiváló alko­tásainak, de a Louvre mégiscsak va­lamivel több. A Louvre Párizsban van, ahol a XIX. századtól kezdve festők és rajzolók, szobrászok és költők — származhattak a világ bármelyik tá­járól — otthonra találtak, ahol al­kottak, szerettek és koplaltak, és ahová — bárhol is voltak, mindig visszavágytak. TV EM TUDOM, milyen érzés mások számára, ha egyszer szembe­találhatják magukat kedvenc festő­jük ismert képével. Én nagyon meg­hatódtam, amikor láttam Delacrolx, Courbet, Corot képeit eredetiben, amikor szinte megtapinthattam Van Gogh festményét, amikor megálltam Manet: Olimpia-ja előtt, vagy tanul­mányozhattam a „Reggeli a szabad­ban" című festményét. Itt is, akárcsak a Modern Művé­szetek Múzeumában, újból és újból rádöbbentem arra, hogy hiába láttam száz és százféle különböző reproduk­ciót, egyetlenegy sem közelíti meg az eredetit. Nehéz Itt beszélni ré­glekről vagy akár a modernekről, csupán olyan neveket sorolhatok fel. mint Picasso. Utillo, Modigliani, Cha­gall, Kandinszkij, Klee, Kupka, Duf­fy, Matisse vagy Derain. Miattuk érdemes volna vagv egy évig Párizsban élni. BARSI IMRE a ULOK. EVE iľ^K Serdüíőkorúak vakációja AZ ISKOLÁK kapui bezárultak, s a tantermek és folyosók, melyek a kö zelmúltban még zsongó méhkasra emlékeztettek, ma az ürességtől konganak. Megkezdődött a szünidő, a pihenés, a táborozások, utazások, a tramp stb. időszaka. Ki-ki a maga módján igyekszik megtalálni a szün­idei két hónap kihasználásának azt a módját, amely érdeklődési körének, beállítottságának a legjobban meg­felel. Míg iskolaköteles tanulóink nagy része a szünidőt pionírtáborokban tölti, a serdülőkornak többnyire sa­ját maguk döntenek a szünidő ki­használásának módjáról. S mert e módok különfélék, hasznos lesz, ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy a szabad idő kihasználásának mely módjait helyeseljük, s mi az, amit kifogásolhatunk, illetve megengedhe­tetlennek tartunk. Bevezetőül szögez­zük le, hogy a serdülőkorú nem fel­nőtt ember, s hogy cselekedeteiért nemcsak saját maga felelős. Felelős a szülő, a tanító és mindenki, aki hozzájárult a serdülőkorú nevelésé­hez. Mivel a tanuló kapcsolata az isko­lával a szünidő tartamára nagyjából megszűnt, a szülőre hárul az a fel­adat, hogy gyermekét a szünidőben is irányítsa, ellenőrizze. Persze úgy, hogy a serdülőkorú ezt ne érezze túlságosan. A szünidő Jelentse a gondtalan kikapcsolódást, az öröm­teli pihenést. A fejlődő szervezetnek, különösen az idegrendszernek, erre feltétlenül szüksége van. Viszont a kikapcsolódás semmi esetre sem je­lentsen tétlenséget A szabadság le­gyen aktív pihenés, mert a tétlenség végeredményben lustasághoz, a mun­kához való rossz viszony kialakulásá­hoz vezet. Mit értünk aktív pihenés alatt? A tanuló foglalkozzon azzal, ami szá­mára hasznos és egyben szórakozta­tó, ami iránt érdeklődik; s ami nem ielent megerőltetést. Olvasson minél többet. Általánosan tapasztalt jelen­ség, hogy serdülő Ifjúságunk nagyon , keveset olvas, ami aztán negatívan tükröződik vissza a tanulók kifejező készségén szóban és Írásban. A tan­évben kevés idő jut szépirodalmi mű­vek olvasására: használjuk ki erre a szünidőt! Ugyanígy nagyon hasz­nos foglalkozásnak tartjuk idegen nyelvek tanulását, a sportolást, a bar­kácsolást, a mezőgazdaságban vagy iparban önkéntes elhatározásból vál­lalt és végzett munkát, stb. MÍG IFJÚSÁGUNK egy része az is­mert közmondás szellemében — min­denütt jó, de a legjobb otthon — tényleg otthon érzi jól magát, külö­nösen városi ifjúságunk nagy része előszeretettel tölti szabad idejét a természetben. A szociológusok ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a termelés és a technika fejlődése az emberekben fokozottabb mértékben váltja ki a természet utáni vágyó­dást. A városi ember, s különösen az érzékeny lelkületű ifjúság, a ter­mészet ölén találja meg azt a nyu­galmat, amit a városi élet forgataga és rohanása közepette hiába keres. Csak fokozza még ezt a vágyat az a romantikus hajlam, amely termé­szetes velejárója a serdülőkornak. A természet utáni vágyakozásból és a fiatalkori romantikából szüle­tett az űn. tramp, a természetben való közösségi élet és barangolás. Az utóbbi időben különösen cseh la­pokban és folyóiratokban (Rudé prá- vo, Mladý svét, Práce mladých, Host do domu stb.) sok eszmefuttatás je­lent meg, melyekben homlokegyenest ellenkező vélemények láttak napvilá­got. Egyes cikkírók kiemelik a tramp pozitív oldalait és befolyását az ifjú­ság jellemére. Szerintük a tramp kö­zösségi szellemben nevel, önállóság­hoz vezeti a fiatal embert, fizikailag erőssé, ellenállóvá teszi a szerveze­tet stb. Mások elutasító magatartást tanúsítanak. Konkrét példákat hoz­nak fel, amikor a tramp-táborhelyek a sexuális kicsapongások, az alkoho­los dorbézolások és ellenséges ideo­lógiák terjesztésének melegágyaivá váltak. A „trampok" nagy része ne­gatív álláspontra helyezkedik például olyan természetes társadalmi és hi­giéniai követelményekkel szemben, mint a mosdás és a borotválkozás, nem tudnak viselkedni társaságban, tiszteletlenek a felnőttekkel stb. Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés: a tramp mellett, vagy el­lene foglaljunk állást? A felelet nem egészen egyszerű, és nem ls lehet egyértelmű. Helyeseljük a trampôt abban az esetben, ha a résztvevőket ismerjük, s bizonyosak vagyunk ab­ban, hogv a természet utáni rajongás nem csupán cégér, ami valami mást takar. A trampok szervezésének ál­talában több figyelmet szentelhetne a CSISZ, valamint a HESZ is. Ott, ahol a CSISZ munkában jól bevált funkcionáriusok és tagok a szerve­zők, megvan minden feltétele annak, hogy a tramp az ifjúság szabad ide­iének értékes kihasználási módja le­gyen, s pozitívan befolyásolja a résztvevők jellemét valamint egészsé­gét. Az itt mondottak az egyneműek trampjára érvényesek. ELEVE MÁS a helyzet abban az esetben, ha a tervezett tramp részt­vevői különböző neműek: fiúk és lá­nyok. Mielőtt itt is véleményt nyil­vánítanánk, vizsgáljuk meg, mennyi­ben nyilvánul meg a tramp iránti érdeklődés a fiúknál és mennyiben a lányoknál. Egy Prágában végzett felmérés szerint a trampok résztve­vőinek 80 százaléka a fiú, 20 száza­léka lány. Ami az életkort illeti: 65 százalékuk 14—16 éves, 15 százalé­kuk 16—19 éves, 5 százalékuk 11—14 éves s a többi 20 évesnél idősebb. A felmérésből kitűnik, hogy a lányok között jóval kevesebb hódolója van a trampnak. Kizárólag lányokból ál­ló tramp-csoportok ritkaság számba mennek. Legtöbbször a fiúkkal tábo­roznak s azok barangolásaiban vesz­nek részt. Nem vagyunk puritánok, s nem szívesen teszünk elhamarko­dott kijelentéseket. Tény, hogy évek hosszú során mind az iskola, mind az ifjúsági szervezet is igyekeztek változtatni a fiúk és lányok kapcso­latán, egészen úi alapokra építve azt. Azonban ma még távolról sem tartunk ott, hogy most már minden rendben van, a fiatalok csak menje­nek. Az idézett statisztikából kitűnik, hogy a trampok több mint fele 14— 16 éves fiatalokból tevődik össze. A legtöbb közülük talán most talál­kozik először a szerelemmel. Felté­telezhető az ilyen ifjaknál és lányok­nál elegendő akaraterő, önfegyelem, vagy legalább tapasztalat? Részben valószínűleg igen, de ez kevés. A ser­dülőkornak érzelmi élete nem ma­gánügy, s ezért szükségesnek tartjuk, hogy a fiúk és lányok közös táboro­zásainak vezetője tekintélyt élvező felnőtt ember — nevelő vagy szülő — legyen. Sok fiatalkori csalódásnak, keserű tapasztalatnak és tragédiának vesszük ezzel elejét. Ez az elővigyá­zatosság nem feltétlenül szükséges húsz éves és ennél idősebb fiatalok­nál, akik végeredményben már nem számítanak serdülőkoriaknak. A BARANGOLÁS modern, motori­zált formája az autóstopp. Az év ele­jén a CSISZ nagyszabású propagációt fejtett ki tagjai között, hogy minél többen éljenek az autóstopp nyújtot­ta lehetőséggel, mely a fiatal, kevés pénzzel rendelkező ember számára is lehetővé teszi, hogy beutazza egész hazánkat, megismerkedjen természeti szépségeivel s népeink kultúrájával. Dicséretre méltó kezdeményezés ez. Annál is inkább fontos, mivel nálunk egy-egy történelmi nevezetességről gyakran még a helybeliek sem tud­nak sokat. A vakációt sokféleképpen lehet ki­használni. A legjobban persze azok használják ki, akik a kellemeset ösz­sze tudják kötni a hasznossal s szep­temberben maid jó kedéllyel és friss akaraterővel térnek vissza az Iskolá­ba BF.NDA KÁLMÁN KUI TURÍ US HÍREK • JÉGREVÜHÖZ szerződött Sjoukje Dijkstra, a sokszoros világbajnoknő. A holland műkorcsolyázónő, akinek az édesapja gazdag orvos, sokszor nvilatkizott: nem lesz profi. Most mé­gis megváltoztatta szándékát és évi 90 000 dollár gázsiért a Hollyday in Ice nevű amerikai társulatnak lett a primadonnája. • TOKIÓBAN épül a világ legmo­dernebb színháza. Az 1350 ülőhely mindegyikét fülhallgatóval szerelik fel, hogy a nézők a darab angol, francia és német nyelvű szimultán fordítását hallhassák. B MARGÓT FONTEYN a világhírű angol balierina minden felléDését le­mondta, s a nyári ünnepi játékokon sem vesz részt. Hosszabb időre Pana­mába utazott, férjének Róbert Arias diplomatának betegágvához. Arias el­len merényletet követtek el, állapota igen súlyos. • A NEMZETKÖZI IFJÜSÁGI díjat odaítélő televíziófesztlvált első ízben Münchenben rendezték meg. A ver­senyben díjat kapott egy szovjet, egy NDK és egy csehszlovák televíziófilm. 9 AZ NDK BERLINI TELEVÍZIÓJA bemutatta Dobozy Imre Holnap foly­tatjuk című drámáját. 1964. július 5. * Cj SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents