Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-04 / 184. szám, szombat

B S Q D a S B 0Ü0 00E1Q0GIB E" 3 S1 BES KONGÓ SORSDÖNTŐ NAPJAI A z elmúlt héten Kongó újra a világpolitikát érdeklődés középpontjába került. A függetlenség kikiáltásának negyedik évfordulóján az országban teljes a zűrzavar, a gyarmatosító hatalmak sötét üzelmeinek gyümölcse. A kolonialisták kipróbálták ezen a szerencsétlen népen a gyarmatosítás klasszikus és új módszereinek minden változatát, árnyalatát. A nemzeti felszabadítás történelmében egykor bizonyára Kongó lesz a reakció sötét üzelmeinek iskolapéldája. • EGY SZÉGYENTELJES ENSZKÜLDETÉS A világbéke és a népek közötti együttműködés magasztos eszméjének elősegítésére létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezete szégyenteljes szerepet töltött be Kongóban. Amikor 1960 nyarán a Bizonsági Tanács teljesítette Lumumba kérését és ENSZcsapatokat küldött „az ország egységének megvédésére", még senki' sem sejtette, hogy ezek a csapatok, Hammarskjöld ENSZ-főtitkár és amerikai tanácsadóinak közreműködésével a gyarmatosítók szolgálatába szegődnek és megkönnyítik Lumumba meggyilkolását, Gizenga bebörtönzését és a haladó erők üldözését. Ugyanakkor az ország egységére törő Csombeval, Kalondzsival és más szeparatistákkal kesztyűs kézzel bántak és csak a világ közvéleményének felháborodására üldözték el őket, de a kormány soha nem bélyegezte meg a külföldi monopóliumok e mindenre kész ügynökét. Ezért érthető, hogy a nyugati hatalmak arra törekedtek, hogy minél tovább Kongóban maradjanak a „kéksisakosok". A Biztonsági Tanácsban tavaly sikerült is az Egyesült Államoknak kicsikarni még egy évi halasztást, de a szocialista országok kijelentették, hogy nem hajlandók e kétes küldetésű akció költségeihez hozzájárulni. így még egy évig Kongóban maradtak az ENSZ-csapatok, azonban ez idő alatt sem sikerült a bábkormány helyzetét megerősíteni. Ellenkezőleg. Amikor most, június 30-án az utolsó ENSZ-egység is távozott az országból, a belső zűrzavar elérte a tetőfokát. • KORRUPCIÓ, GAZDASÁGI KÁOSZ, POLITIKAI KILÁTÁSTALANSÁG Kongóban a gazdasági helyzet siralmas. Csupán a külföldi társaságok nagyüzemei termelnek, a kisebb vállalatokban szünetel a munka, az üzletek üresek, áruhiány van és egyre elviselhetetlenebb a munkanélküliség. Egyes jelentések szerint havonta egymilliárd kongói frankkal növekszik az állami kincstár hiánya. Ami kevés bevétele van az államnak, annak negyedét a hadseregre fordítja. Virágzik a korrupció. Egyik nyugati lap szerint Leopoldvilleben mindenkit meg lehet vennt. A politikai helyzet elképzelhetetlenül összekúszálódott. Az Adoulakormány teljesen elszigetelődött. Hatalma jóformán csak a fővárosra korlátozódik. Az utóbbi évek eseményei még elmélyítették a törzsi ellentéteket és szeparatizmust. Leopoldvilleben nem is tudják, hogy mi történik az egyes tartományokban. Kaszavubu elnök kétségbeesetten új alkotmánytervezetet dolgoztatott ki, amelyet ha jóváhagynak a most folyó népszavazáson, az elnök kezébe összpontosul minden hatalom, a parlamentnek is alig lesz beleszólása a kormányzásba. Ez a sakkhúzás azonban aligha segíti ki az érdek és dacszövetséget kötött, kormányrúdnál ülő klikk kátyúba jutott szekerét. Az Egyesült Államok, Anglia és Belgium hiába ígér támogatást. Az ország több tartományában eredményesen harcoló partizánok alkudozásra kényszerítik az elnököt. • CSŐMBE ÜJRA A SZÍNRE LÉP Alig hagyta el Kongót az utolsó ENSZ-katonai egység, madridi száműzetéséből Leopoldvilleben termett Csőmbe, a hírhedt katangai diktátor. Spanyolországban számos nyilatkozatot adott a kíváncsi újságíróknak, amelyekben Kaszavubut, Adoulát és a többieket vádolta Lumumba meggyilkolásával. Ez azonban nem akadályozta abban, hogy Kaszavubu keblére boruljon és kíálljon „a nemzeti meg békélés" szükségessége mellett, ső Gizenga azonnali szabadon bocsá tásáért is síkraszállt. Az elnök őt bíz ta meg a kormányalakítás lehetősé geinek kipuhatolásával. A nyugat hírügynökségek egybehangzó vélemé nye szerint a miniszterelnöki bár sonyszék legesélyesebb várományosa Csőmbe. Ogy látszik az egymásra féltékenykedő nyugati hatalmak az erőskezű Csombét szemelték ki a kongói dráma újabb felvonulásának főszerepére. Csőmbe elég ravasz és tapasztalt ahhoz, hogy felmérje a jelenlegi helyzetet és belássa, hogy a partizánokkal rokonszenvező kongói hadsereg nem tud leszámolni a partizánokkal, ezért kísérletezik „nemzeti egységgel". Ha e csel nem sikerülne, még mindig ott van a másik ütőkártyája, fól szervezett zsoldoshadserege, amely Angolában várja Csőmbe parancsait. • A HARC FOLYIK Miközben a kongói fővárosban folyik a nagy politikai játszma, a partizánok folytatják előnyomulásukat Klwu, Kwilu és Kwango tartományokban. A felszabadított területeken átszervezik a közigazgatást és helyreállítják a törvényes rendet. A partizánok száma egyre növekszik. Az elkeseredett munkanélküli fiatalok, a kongói hadseregből elszökött katonák és a függetlenségre vágyó lakosság soraiból toborzott felszabadító hadsereg hősiesen szembeszáll az amerikai és belga repülők által támogatott támadásokkal. A Brazzavilleben székelő Kongói Nemzett Bizottság igyekszik összefogni valamennyi ellenzéki erőt és a leopoldvlllei klikk megdöntésére törekszik. Tisztán látja, hogy Kongóban nem lehet addig rend és belső megbékélés, míg a kormány a külföldi monopóliumok és nem a nép érdekeit képviselt. Kongó sorsdöntő napokat él át. A következő hetek megmutatják, sikerül-e kiutat találni a mai válságból, vagy polgárháborúba sodródik az ország. SZ. R. Barsi Imre: Bármennyire is csillogók és villogók a belvárosi kirakatok, bármenynyire is előkelő Dior üzlete az Avenue Montaigne-on, Párizs varázsát mégis a Montmartren és a Szajna túlsó partján fekvő Montparnassen éreztem a legjobban. Itt nem terpeszkednek díszes portáljaikkal sértőn az amerikai bankok, sem az arannyal díszített márványpaloták, melyekben amerikai nyakkendőgyárosok és nyugatnémet bankárok szállnak meg. Itt az ember úgy érzi magát, mint Rousseau mesebeli őserdőinek vándora: láthatatlan liánok fonják körül, a gall szellem, a francia kultúra indanövényei. Még Duval úr, a Petaint imádó tojáskereskedő, a francia kispolgár prototípusa is mulatságos. Ez a két városnegyed, ez a két ellenlábas, nem a Rotschildeket vagy Pompidout, hanem Villont, meg Picassót, a jakobinusokat, meg Dantont, Robespierret és Maratot, Babeufot és a párizsi kommün hős vértanúit, Adyt, Desnost, Gábriel Perit, meg a maquisardokat juttatja eszembe. A Rue du Faubourg Montmartre, ahol laktam, elragadóan bájos utca. Keskeny és kacskaringós, régimódi házakkal, a magas tűzfalakon sétáló fekete kandúraival, manzárdszobáival és ósdi autóbuszaival, melyek színükkel és a húszas éveket Idéző hátsó peronukkal régi képeskönyv kitépett lapjára emlékeztettek. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ebben az utcában legalább 20—25 tipikus párizsi kis kávéház várja vendégeit. „Bar, Tabac, Cafe" hirdeti legtöbb esetben a cégtábla, de van köztük „Self Service", ahogyan a párizsiak ezeket az önkiszolgáló éttermeket, „ősi gall" nyelven elnevezték és könnyen betéved az ember egy „Snack — Restaurationba —, falatozóba. Hiába, Párizs amerikanizálódik és ebben a tekintetben a Montmartre sem kivétel. Természetesen mindegyiküknek megvannak a maguk törzsvendégei: levélhordók és taxisofőrök, hivatalnokok és a környék háztulajdonosai, diákok és kéményseprő-mesterek, nyugalmazott földrajztanárok és turisták, dlsszidensek meg tőzsdeügynökök, selyemfiúk és utcalányok ... A bizánci nagymesterek sem alkottak tökéletesebb, színesebb és érdekesebb mozaikot, mint maga az élet ebben a Montmartre tövében fekvő utcában. Mit tagadjam, mint hal a gyorsvízű patakban, úgy éreztem magamat a hétköznapi élet zajos karneváljában. Mennyi balzaci figurával találkoztam ebben az élénk utcában, ahol a boltok számát nehéz lett volna megállapítani. Volt itt konfekciós bolt, és fehérnemű-üzlet, iparművészeti műhely és utazási iroda, cukrászda meg pékség, borbélyüzlet és cipőbolt... Vehetett az ember mindent, ami csak az eszébe jutott: repülőgépjegyet a Balleári szigetekre, szalmakalapot és gyerekkocsit, aranyozott ikont és pornográf levelezőlapot. És mindenütt szolid polgári árak, jő minőség, a jelenlegi francia életszínvonal hangos, de sajátos dicsérete! Külön említést érdemel a szálloda, ahol laktam! Kopott és füstös, félszázaddal ezelőtt valószínűleg szebb napokat látott. Komfortja is, amelyet reklám-kiadványain ígér, e letűnt kor követelményeinek felel meg. A mainak aligha! 'Ám az is igaz, hogy Einstein óta minden relatív, és miért ne lehetne akkor a Hotel Suisse-ParlsNice szálló komfortjára is alkalmazni a relativitás elméletét? Különben is meg vagyok győződve arról, hogy Párizsban rengeteg hasonló szálloda létezik. Igazgatója azonban páratlan a maga nemében! Monsleúr Boubou (Bubu), ahogyan őt egy alkalommal elneveztem, nagy undorral kezeli a vendégeket, mint olyanokat, akik terhére vannak és űntatják. Neki aztán teljesen mindegy, idegen-e a vendég, vagy pedig francia. Otálkozását nem leplezte. Az elején bosszantott őkelme, később megszoktam, a végén nagyokat mulattam. Hiszen ez a főnök üdítő jelenség volt az idegesítően udvarias és előzékeny Párizsban, ahol az emberek készségesen visszatérnek az idegennel a Metro állomására és barátságos mosoly kíséretében mutatják meg, melyik irányban kell felszállni a NATION vagy a TROCADERO felé Induló szerelvényre, s ahol minden forgalmi rendőr fejből tudja, hol van az impresszionisták múzeuma. Már magában az a tény is felvidított, hogy még a kapitalista Nyugaton is létezhet ilyen Terhesség-megelőző szer, vagy... AZ AI.ABBIAKBAN kivonatosan, de hiteles fordításban közöljük a Stern—Wiener Illustrierte egyik számában megjelent cikket, amely a hangzatos „Anti-Baby-Pille", vagyis — mondjuk — csecse<m6 elleni vagy csecsemőüzS pilula cimet viseli. A cikkíró ismeretlen Alcímként csupán a „Karlsruhe (Nyugat-Németország): a terápia kongresszus megvitatja a fogamzás megelőzését" felirat szerepel. A cikk részbeni ismertetése során nem kívánunk szembeszállni Dr. Kirchhoff orvosi szakvéleményével, csupán arra akarunk rámutatni, hová vezet az álszcnteskedés, a képmutatás, a szemforgatás, a kertelés nélküli felvilágosítás hiánya a fiatalsággal szemben. íme a cikk néhány részlete szó szerinti fordításban: „Aki nálunk fogamzást megelőző szert akar vásárolni, megvárja, amíg a patika vagy drogéria helyisége kiürül. Mert restelkedik, rajtakapva érzi magát. De ki kit, és min kapott rajta?" „Nálunk nem tartják ildomosnak a gyermekek és a serdült korúak felvilágosítását. Nem Illik megmagyarázni tapasztalatlan embereknek a szeretett férfi együttlétét a szeretett növel anélkül, hogy következményektől kelljen tartaniuk. Ez tabu, ez a nagy tilalom minálunk, amelyre sokan olyan nagyon büszkék. Ugyanakkor lelki nyugalommal napirendre térünk afölött, hogy hazánkban évente legalább másfél millió magzatelhajtást végeznek. Azaz elnézzük, hogy a nagyvárosokban négy születendő csecsemő közül hármat eltegyenek láb alól." „Szemet hunyunk afölött, hogy aszszonyaink és leányaink évenként másfél milliószor vásárra vigyék bőrüket, mert állítólag túl szemérmesek — a valóságban azonban túl gyávák — vagyunk ahhoz, hogy a szerelem fizikai oldalát megvitassuk, amivel csökkenthetnéňk a bizonytalanság érzését, a szorongást, a titokban végrehajtott magzatpusztítást." „Nálunk már eleve gyanúsnak minősítik az olyan újságírót, aki ezt a kényes kérdést feszegeti. Nincs joga — úgymond — ezeket a problémákat a nyilvánosság elé teregetni, mert az ifjúság felvilágosítása a szülők dolga." „Talán a háziorvostól kérjünk tanácsot? Az bizony bajosan szakíthat magának időt magyarázkodásra. A tapasztalatlanság különben sem betegség, mely miatt a rendelő várótermében ácsoroghatnánk." „Akkor hát kihez forduljon nálunk férfi, nő, fiatalember, leány felvilágosításért? Ki mondja meg nekik, hogy igenis léteznek fogamzást megelőző szerek, mint például az új „Anti-Baby"-pasztilIák? A továbbiakban az idézett cikk Dr. Kirchhoff tanárnak, a göttingai egyetem női klinikája igazgatójának 6000 orvos előtt tartott előadását ismerteti Karlsruhe-ban. Alighanem őt szemelték ki az új „csecsemőüző" p;lulák propagálására. Dr. Kirchhoff bejelentette, hogy az Antl-Baby-pasztillák hatása százszázalékos, ha előírásosan veszik be őket (?); a szer ártalmatlan, araennyiben eltekintünk az ún. esetleges távlati veszélytől, amelyet különben minden új gyógyszer magában rejt; a pilulákat aggodalom nélkül szedhetjük kőt éven keresztül, ha orvosi felügyelet alatt állunk (!). — Bármilyen ellentmondóan hangzik — folytatta Dr. Kirchhoff — ellentétes hatást ls észleltek az AntlBaby-gyárttnány adagolásánál: a csecsemőűző pasztillák néha ugyanis „csecsemőképzű" hatást váltanak ki. Az olyan nők, akik eddig hiába vártak gyermekáldást, de biztonsági okokból mégis Anti-Baby-t szedtek néhány hónapon keresztül, majd hirtelenül abbahagyták annak élvezetét, minden jel szerint nagyobb fogamzás! készséget tanúsítanak. Mindent egybevetve dr. Kirchhoff bevallotta, hogy az Anti-Baby adagolása ritka esetekben melléktüneteket, például enyhe súlygyarapodást, fejfájást, rosszullétet, gyomorfájást és nemi érzéketlenséget idézhet elő az első hónapokban. Az új készítményt a szónok csak azoknak ajánlotta, akiknél komoly orvosi, emberi és erkölcsi okok forognak fenn annak élvezetére. K. E. • MÜTÁRGYAK-E A MÚMIÁK? — ezzel a kérdéssel foglalkoztak most a belga hatóságok, mert egy árverési csarnok új aukciójának katalógusában egy 3000 éves egyiptomi múmia eladás céljából szerepelt. A brüsszeli rendőrség közölte az eladóval, hogy „emberi hullákat" nem szabad eladni a törvény értelmében. Az eladó régiségkereskedő megfellebezte a határozatot azon a címen, hogy a múmia műtárgy, amelyet egy antwerpeni gyűjtőtől vásárolt. A belga belügyminisztérium, a kultuszminisztérium szakvéleménye alapján végül megállapította, hogy a múmiák nem hullák, hanem műtárgyak, és ezért eladhatók. Egyszer éjjel a Place Pigallon Franciaországi útijegyzetek — II. kőkorszakbeli üzletvezető, önkéntelenül is a mi morcos és udvariatlan vendéglői és szállodai személyzetünkre gondoltam... Számomra azonban a szálloda kitűnő fekvése volt a legfontosabb. Két Metro-vonal és néhány autóbuszjárat tette lehetővé, hogy könnyűszerrel juthassak el Párizs legtávolabbi negyedeibe! És nagy területet lehetett bejárni az apostolok lován is. Egy meleg májusi estén nekivágtunk lakótársammal az esti Montmartrenak. A közeli Rue des Martyrson ballagtunk fel a Boulevard de Clichyre, ahol a Cirque Medrano fogadott. Meg kell azonban mondanom, hogy a Mártírok utcája, csakúgy, mint a jobbról és balról belétorkolló, rosszul kivilágított sikátorok, este tíz után nem a legbarátságosabb benyomást gyakorolják az idegenre, annak ellenére, hogy számos kapualjban és csapszékben lemeztelenített mellű nők csábítják a férfiakat. Sok esetben.szépek ezek a nők és fiatalok Is, s nem igen hinném, hogy a nyomor vagy a munkanélküliség kényszeríti őket erre a foglalkozásra. Hiszen Franciaországban ma nincsen munkanélküliség, sőt, külföldi munkások százezrei dolgoznak Párizsban és a többi francia ipari központban. Szállodánkban például a szobaasszony spanyol, az étterem pincére pedig olasz volt. Az is igaz azonban, hogy ezek a meghívások nem mindig fizetődnek ki a hiszékeny, a „Remedia Amorls" örömeivel megismerkedni vágy£ kíváncsinak. A strigók résen vannak és a bamba vendég sok esetben nem csak bugyellárisát, hanem zápfogát Is a „széplányoknál" hagyja. Ezért nem is jár ezekben az utcákban gyalogszerrel amerikai, nyugatnémet vagy holland turista. Autó viszi fel őket a Place Pigallera, ahol valamelyik fényűző sztrlptíz-bárban szórakoznak, majd ezután ismét autón hagyják el az éjjeli Montmartre-t. A Boulevard de Clichy, de főleg a Place Pigalle sajátos különvilágot képez Párizsban. Itt több a fény, mint akár ez Avenue des Champs Élyséen, de több az árnyék ls, több az esendőség... Itt a fényzuhatag nem riasztja el az éjszaka VERSAILLES pillangóit. Nagyon határozottan kell elutasítani a magukat felkínáló utcalányokat, s tán még erélyesebben az erőszakoskodó zugárusokat, akik pornográf képeket akarnak rátukmálni az idegen turistára. Szimatjuk jobb, mint a rendőrkutyáké. Beszélhetsz te Pascal vagy Romáin Rolland vagy akár J. Paul Sartre nyelvén, pontosan tudják rólad, hogy külföldi vagy. Ha a Rue du Faubourg Montmartreről az előbb azt írtam, hogy ott egymás hátán vannak a kávéházak, akkor a Place Plgalle-ről, no meg a Boulevard de Clichy-ről is el kell mondanom, hogy itt meg az elegáns és kevésbé elegáns sztrlptíz-bárok beláthatatlan sora lepett meg. Az egyik Ilyen bejáratnál vagy két tucat, húsz éven aluli suhanc tolongott. A párizsiak közül a sztriptíz már csak ezeket érdekli és vonzza. Errefelé, akárcsak az Eiffel-torony felvonóiban, csupa idegen turistát láttam. Nem tudnám nagy hirtelenében megmondani, vajon az újságíró kíváncsisága kerekedett felül bennem vagy pedig a párizsi éjszaka exotikuma: hagytam, hogy egy ilyen sztrlptíz-bár vezetője mulatójába becsalogasson. A műsor? Meglepően egyhangú, jóllehet a vetkőző lányok fiatalok és nagyon szépek voltak. A sok azonban még a „szépből" is megárt —, hiszen az unalom ártalmas — és a program kétharmadánál otthagytuk a mulatót, ahol orosz, német, cseh és magyar szót hallottam, franciát azonban nemi Éjféltájt lehetett. Meleg volt és illatozott a jázmin. A Place Pigalle 11luminációját szinte túlharsogták a Moulin Rouge vörös neonos szélmalomszárnyai. Ezek még most is úgy forognak, mint annak idején, mikor még a híres La Goulue és Jane Avril táncoltak a századvég közismert mulatójában. Henri de Toulouse-Lautrec emlékét azonban hiába kerestem. A Moulin Rouge márvánnyal kirakott előcsarnokába koros holland hölgyek és díszes kalapű amerikai turistanők özönlenek s én Aragon soraival áldozom a szerencsétlen festő emlékének: „Nagy Lautrec, üdv neked te bús, lángeszű törpe. A te világod itt az úr most hajnalig. Táncosnők, kóristák sorjázni körbe körbe Sietni szaporán Párizs ringyólkodik, Megjöttek a buszok idegenekkel tömve..." Igen, a buszok valóban megjöttek, bár a kísértetek órájában jártunk, s mi reménytvesztve indultunk lefelé a Mártírok utcáján. Pedig úgy szerettem volna találkozni a derék Salnt Denis püspökkel, aki levágott fejét hóna alatt hordva már jónéhányszáz éve kóborol Ilyentájt a Montmartre hegyén... Sajnos, „a buszok idegenekkel tömve" érkeznek, nagy a zaj és lárma —, a szent püspök pedig ezt nem kedveli. Ül SZÖ 4 * 1964 július 4.