Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-04 / 184. szám, szombat

A CSILLAG JEGYÉBEN AZ ÚJ SZÓ SZÁMÁRA ÍRTA: F. ALEKSZEJEV Ösi bibliai legenda szerint a bábeli torony építői körében nyelvzavar tá­madt, nem értették meg egymást és kénytelenek voltak abbahagyni a to­rony építését. A fő dologban mégis egyetértettek: a tornyot pontosan meghatározott méretű téglából épí­tették. 85 millió szabályos téglát fek­tettek le, s bizonyára ez volt a szab­ványosítás egyik legősibb példája. Évezredek teltek el és a szabványo­sítás mindjobban tért hódított. Nél­küle ma már elképzelhetetlen a kor­szerű tömegtermelés, nem oldható meg az ésszerű munkaszervezés, nem fokozható a munkatermelékenység, a sorozatgyártás, az automatizálás, nem csökkenthető az önköltség, nem Javul­hat a termékek minősége. Amikor egyszer Ford autókirályt mekérdezték, mivel hódította meg a világot, röviden ezt válaszolta: a szabványosítással. Szovjet közgazdá­szok kiszámították, hogy a szabvá­nyosításra fordított egy rubel — tíz rubel megtakarítást eredményez: íme két példa arra, hogy ez nem túlzás. A szovjetország két szénkörzetében, a Donyec- és a Kuznyecki-medencé­be szabványosítással csökkentették a szénkitermelési költségeket. Eredeti­leg ugyanis 200 millió rubel ráfor­dítással nyolc nagy tárnát keltett vol­na létesíteni, ám azonos típusú gép­rendszerekkel 40—60 százalékkal olr csóbbá tették a munkát. Mi az a szabványosítás? A Nemzet­közi Szabványosítási Bizottság, amely­ben számos KGST-tagország is helyet kapott, ezt így határozza meg: „A szabványosítás — azzal a céllal végzett tevékenység, hogy szabványok megállapításával és alkalmazásával bizonyos területen valamennyi érde­kelt fél közreműködésével és Javára úgy szabályozzák a termelőmunkát, hogy általános és maximális gazda­ságosságot eredményezzen. A szabvá­nyosítás a tudomány. a technika, a gyakorlati tapasztalatok összesített RUDNYÁNSZKY ISTVÁN BUDAPESTI LEVELE A magyar vasutasok figyelme ezekben a napokban a cseh­szlovák fővárosra irányul, ahol az Italská-utcában június elsején meg­alakult a OPW központi irodája. A tagállamok öt-öt képviselőjüket de­legálták a prágai központba, amely­nek vezetője fosef Pospišil, volt csehszlovák közlekedésügyi miniszter, helyettesei pedig a lengyel, illetve a bolgár vasutak képviselői. A prágai központ munkájától függ a közös vál­lalkozás sikere. Ezért oly fontos a három részleg, a diszpécser menet­irányító, valamint a terv- és a leszá­molási osztály tevékenysége. A disz­pécserek, a menetirányítók munkáját Késő János magyar vasutas, a MÁV osztályvezetője irányítja. A menetirányító: a prágai központ Prága állandó kapcsolatban van a tagállamok vasutaival. Mindennap te­lexen bekérik a határállomásokról a be- és kilépő OPW-kocsik számát, s nyomban jelentik Prágába, ahonnan az iroda megadja a szükséges rendel, kezéseket. Ezek lényege: Jobban ki­használni a vagonokat, gyorsítani a nemzetközi kocsifordulót, megjavítani a szocialista országok vasúti közleke­dését. Az együttműködés céljait Kséő János így világította meg: „Csökkent­jük a vagonok üresfutását, gazdasá­gosabban használjuk ki a szocialista országok teherkocsiparkját. Július el­sejétől lehetővé válik, hogy a közös parkhoz tartozó kocsikat, amelyeket korábban vissza kellett küldeni a ho­nos vasutaknak, a központi iroda ren­delkezései szerint az egyes országok részesedési keretein belül megtarthas­sák. Ez nagy gyakorlati előnyt kínál mind a hét részvevő országnak, Cseh­szlovákiának, Bulgáriának. Lengyelor­szágnak, az NDK-nak, Romániának, a Szovjetuniónak és Magyarországnak. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban mintegy 20 000 vasúti kocsira kerül fel az OPW íp W ŕs Sok e?er ko­csit bocsát a közös munka szerve­zőinek rendelkezésére a többi társuló vasút ls. Ez a szervezet, amely a Ba­rátság-olajvezeték, a Béke villamos távvezeték után a harmadik nagy nemzetközi szerv a KGST keretében, várhatóan felfrissíti a vasutak vérke­ringését, s ennek pedig hasznát látja a KGST-országok egész népgazdasága. Ami a gyakorlati kérdéseket illeti, a részvevő államok annyi, OPW teher­kocsit tarthatnak vasútjaikon kiilön eredményeire épül, és nemcsak a már elért, hanem a Jövő haladásának alapját ts meghatározza." A Barátság-kőolajvezeték acélerei számos szocialista ország — KGST­tagállam területét szelik át, határaik fölött vonulnak a Béke egyesített energiarendszer vezetékei Egységes nemzetközi villamosenergiai és kő­olajipari szabványok alkalmazása nélkül nem helyezhették volna üzem­be ezeket a hatalmas létesítménye­ket. A nemzetközi szocialista munka­megosztás csak papíron fog létezni, ha például a gépiparban az alkatré­szek arányai, a csavarmetszet, a fo­gaskerekek fogainak száma eltérő lesz. így van ez valamennyi népgaz­dasági ágban. Ezért van olyan nagy jelentősége a nemzetközi szabványosí­tásnak a KGST-tagállamok együttmű­ködésében. Jelenleg több mint kétszáz javas­latot dolgoztak ki és fogadtak el; ezeknek jórésze a testvérországok hazai szabványaiban érvényesül. Ezek határozzák meg az országaink gazda­sági fejlődése szempontjából fontos termékeket is, mint amilyen a hen­geracél választéka, a hengereltáru legfontosabb fajtái, az acélfajták — a karbonacél, a közönséges acél, a kazánacél, az elektrotechnikai acél, — a dúcolás legelterjedtebb elemei, a métermenetek fő arányai, a 0,6— 1000 kW kapacitású aszinkron mo­torok fajtái, géprajzok stb. A nemzetközi szocialista munka­megosztás elmélyülése, a sokoldalú termelési kapcsolatok erősödése, a szakosítás és a kooperálás szüksé­gessé tette a KGST-tagországok nem­zeti szabványainak szélesebb körű egyesítését. E kérdések megoldására jött létre a KGST Szabványosítása Intézete. — Nincs a világon még egy olyan tudományos intézet, mint a miénk — mondja /ifi Nevral igazgatóhelyettes csehszlovák szakértő. — Ilyen nagy munkatapasztalatokkal sem rendel­keznek a szabványosítás terén. Bizo­nyos értelemben felderítők, úttörők vagyunk; az elméletet minden eset­ben a nemzetközi szocialista együtt­működés gyakorlatával kell igazol­nunk. Az a feladatunk, hogy kísérleti munkákat végezzünk, egyesítsük a meglevő szabványokat és újakat al­kossunk. Az intézet elsőrendű és legfőbb fel­adata annak kutatása, mi váljék or­szágaink nemzetközi együttműködésé­nek tárgyává. Ez azt jelenti, hogy a testvérországok között a KGST kere­tében kicserélt sok ezer termékfajta közül olyanokat válasszanak ki és „vegyenek célba", amelyek bármelyik ország gazdasági fejlődése, a szakosí­tás és kooperálás kibővítése szem­pontjából a leghasznosabbaknak és legalkalmasabbaknak bizonyulnak. Elsősorban a legfontosabb Iparágak — a gépipar, a vegyipar és a fekete kohászat — Jelentik az elsődleges érdekeret. Persze, másképpen kell értelmezni a gépipart, mert ma már a gépeken kívül a műszerek, az auto­matizálás! eszközök, az elektronika és a rádiótechnika is e fogalom kö­rébe tartozik. A feladatot az teszi bonyolulttá, hogy ma a KGST vala­mennyi tagországában több ezer nem­zeti szabványt alkalmaznak. A Zycte gospodarcze című lengyel lap nemrégen beszámolt, milyen ne­hézségeket okoz a KGST-tagországok szabványainak összeegyeztetése, mert nem érvényesül náluk egységes szisz­temizáció. Csehszlováíában például szabványmutató 95, a Szovjetunióban és Lengyelországban csak 17 szab­ványmutató érvényesül. Minden nyersanyag-, gép- és ter­mékfajtánál sok-sok mutatót, műszaki nyelven paramétert találhatunk. Egyes műszaki adatok jelentéktele­nek, mások viszont a gyártmány for­máját, élettartamát, minőségét, pótol­hatóságát határozzák meg. Az intézet munkatársai most azon fáradoznak, hogy a rengeteg mutató közül kivá­lasszák a leglényegesebbeket, s eze­ket a KGST-tagországokban bizonyos termékfaitáknál a termelés törvényé­vé tegyék. A KGST-tagországok között kicse­rélt üzemterveken, géprajzokon, kü­lönféle gyártmányokon mind gyak­rabban tűnik fel a szabványjel előtt az ötágú csillag. Ez a nemzetközi szo­cialista szabványosítás jelképe. (Novosztyi) OPW — új szervezet neve <(Közös gépkocsipark: jobb vagonkihasználás, gyorsabb közlekedés Hét szocialista országban több mint 92 000 vasúti kocsira festik rá az OPW betűket. ObscsiJ Park Wagonov — a Közös Teherkocsipark Jel­zéssel futnak ezentúl a KGST új szervezetéhez tartozó vagonok. A Ma­gyar Államvasutak festő-brigádjai munkába kezdtek, hogy felfessék az jelzéseket a MÁV mintegy 9000 tehervagonfára. A kocsik a szerződő felek vasútjainak tulajdonában maradnak, de felhasználásuk a kölcsö­nös érdekből fákadó megállapodás értelmében közös lesz. kocsidíj megfizetése nélkül, amennyit a közös parkba beadtak. Ha ennél nagyobb számban tartózkodik OPW­vagon az illető ország területén, ko­csinként és naponként másfél rubelt kell értük fizetni. A prágai diszpé­cserek azokból az országokból, ahol a megadott kocsiszámnál több vagon van forgalomban, a teherkocsikat oda irányítják, ahol hiány van belőlük. Érdekeltté válnak a vasutak abban is, hogy feleslegesen ne tartsanak maguknál üres kocsikat. Ha a vasutak a többlet-kocsimennyiséget nem adják át, 48 óra múltán megbírságolják őket, s a bírság az alapbér 300—500 százaléka is lehet. A közös park vagonjainak karban­tartását és futójavítását a kocsit hasz­náló vasútnak kell elvégeznie, de az időszaki vizsgálatokat és a nagy ja­vításokat a tulajdonos vasút végzi. „Üresjárat" helyett hasznos út A MÁV vonalain a múlt év első fe­lében majdnem 40 millió üres kocsi­kilométert futottak Idegen vagonok. Ezentúl az OPW-kocsikat nem kell a tulajdonos vasutakhoz azonnal vissza­irányítani, hanem más irányú szállí­tásokhoz is felhasználhatók, így men­tesülnek a vasutak az úgynevezett üresjáratok egy részétől. Az új KGS'l'-szervezet létrehozásáig komoly nehészégeket kellett legyűr­ni. A KGST közlekedési bizottsága öt évvel ezelőtt alakult meg, s hozzá­látott az érdekek egyeztetéséhez. A közös teherkocsipark létesítését a bizottságban a magyar küldöttség kezdeményezte. 1963 januárja óta folytak a szakértők megbeszélései, az előkészítő munkálatok. A magyar vasutasok vállalták magukra a szer­vezet alapokmányának kidolgozását is. A Szovjetunió is támogatta a ma­gyar kezdeményezést, noha a szovjet nyomtáv szélesebb a nemzetközi mé­retnél. A szovjet vasutak sok ezernyi normál nyomtávú kocsit adnak a kö­zös vagonparkba (a normál nyomtáv 1435 milliméter, a Szovjetunióban pedig 1524 milliméter). Kölcsönös előnyök A legtöbb szövetkező baráti ország közlekedésében a vasúté a fő szerep. Magyarországon például 1962-ben a szállítás 86 százalékát vasúton bo­nyolították le, és csupán 6 százalékát tehergépkocsin, 8 százalékát pedig víziúton (tonnakilométerekben számít­va). A szállítási feladatok egyre nö­vekednek, a vasutakra egyre nagyobb kötelezettségek hárulnak. A KGST kiszámította, hogy 1965-re a tagországok vasútjainál mintegy 50 000 tehervagon fog hiányozni. Pót­lásuk igen nagy beruházást kívánna, hiszen egy nyitott tehervagon 170 000 forintba kerül, a legújabb típusú fe­dett vagan pedig 230 000 forintba. Ugyanakkor nagy tartalékot rejtett az üresen futó kocsik kihasználása. Eb­ből a helyzetből indultak ki a közös park indítványozói. Gazdaságosabb lesz a vasutak ki­használása, az OPW-kocsikat export­szállításokra is felhasználhatjuk, bel­földi forgalomban ls üzemeltethetjük, csökken a kocsimozgatás, vontatási költségeket is megtakaríthatunk — s mindez kölcsönös előny, valamennyi részvevő országban jelentkező hasz­nos változás lesz. A vagonokra felfestett három fehér betű, az OPW a nemzetközi szocia­lista együttműködés új jelképe, s hét KGST-ország jobb közlekedésének egyik biztosítéka. A rákosrendezői pályaudvaron felfestik a magyar vagonokra az OPW jel­zést. ül ISKOLAORVOS Claudius Galanus, Hippokra­tész után az ókor .leghíresebb orvosa vallotta, hogy a gyer­mek jellemét nemcsak a filozó­fus, de az orvos is alakítja ... Ezekből persze nem szeretnénk túlzott következtetéseket le­vonni, de Claudius Galanusban az emberi történelem első is­kolaorvosát kell látnunk. Ha­zánkban a gyermekek egész­ségvédelmét Galanus halála után pontosan 1616 évvel fog­lalták csak először törvénybe. A szocializmus útjára lépve az iskola orvosi szolgálatot is törvénybe iktattuk. S jelenleg közel 400 iskolaorvos működik már hazánkban. Juhász Mária, komáromi iskolaorvost közvetlenül a szünidő kezdete előtt kerestük fel és meg­kértük, tájékoztasson muhkájáról, problémáiról, s arról, miként tölti az iskolaorvos a vakációt. — Az iskolaorvost, ideális kö­rülmények között pedagógus-or­vosnak nevezném. Elvégre a szó szoros értelmében nem orvosolunk, gyógyítással nem foglalkozunk. Fő feladatunk a prevenció, bár ez a szó nem fejezi ki teljesen fel­adatkörünket ... Lássuk tehát hozzávetőlegesen, mi is az iskolaorvos feladata: Munkája oroszlánrészét a rendsze­res orvosi vizsgálatok képezik. Minden iskolásról külön egészség­ügyi kartotékot vezetnek, s sza­bályos időközökben tetőtől talpig megvizsgáljuk a nebulókat. — A kis óvodásokat kétszer is megvizsgáljuk évente, de az alap­fokú iskolák növendékeire már csak kétévenként kerülhet sor, az ötödik évfolyamig rendszerint a páratlan számú osztályokban vég­zünk rendszeres vizsgálatot, majd a hatodikban, a nyolcadikban és a kilencedikben is. Hatodik osztályba a komáromi Iskolák ugyanis vi­déki gyermekeket kapnak, s ezek­ről még nincs egészségügyi karto­tékunk. A Komáromhoz tartozó te­lepüléseken azonban az orvosi vizsgálatot évente végrehajtjuk. A városi gyermekek esetében ls csak szükségből alkalmazunk ki­vételt. Az embernek nehéz elképzelni: hatezer gyermeket évente beol­tani s nem is egyszer, négyezeröt­száz gyereket megvizsgálni, s a be­teg gyermekek gyógyításáról gon­doskodni. Nem kis munka. A fele is sok lenne egy orvosra. Nem be­szélve arról, hogy az iskolaorvos felügyeletet tart az iskolai étkez­dék felett, ügyel az iskolai test­nevelés eredményességére, a szü­lői ház és az iskolai környezet jó egészségügyi feltételeire, de emel­lett az iskolaorvosnak egészség­ügyi nevelőmunkát is végeznie kell. — Egy percig sem hiszem, hogy győznénk a feladatokat, ha az is­kolák pedagógusai körében nem sikerült volna kiépítenünk tettre­kész egészségügyi aktívát. A taní­tók segítsége nagyon sokat jelent számunkra, az ő odaadó munkájuk­kal toldozzuk-foldozzuk az egész­ségügyi személyzet hiányát. Ter­mészetesen problémáinkról nem azért beszéltem, mintha ebből messzemenő következtetéseket kí­vánnék levonni, csupán hangsú­lyozni akartam, hogy az iskolaor­vosok nem mindig dolgoznak a legideálisabb feltételek között. Az iskolaorvos munkájáról az emberek általában tudomást sem vesznek, bár az iskolás gyermekek egészsé­gére éberen vigyázunk, s az egész­ségvédelemre igényességet ébresz­tünk a gyermekben, megtanítjuk őt testi épségére ügyelni, szellemi épségét ápolni. S azt hiszem, az egészség az eredményes nevelő­munkának első és elengedhetetlen feltétele, kiindulópontja. — A sok beszédben meg ne feled­kezzem a vakációról: Az iskolaor­vos július elején zárta a tanévet és augusztus első hetében kezdi. Ekkor készítjük az elsősök egész­ségügyi lapjait, majd a hatodiko­sokét és az egész évi tervet. A négy hét alatt pedig úgy gon­dolom, lesz mit kipihennem Kobák Kornél süssem 1964. július 4. * ÜJ SZ0 5

Next

/
Thumbnails
Contents