Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-30 / 210. szám, csütörtök

FORMÁK KERESÉSE A szövetkezeti kulturális alapról A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM javaslatáról van szó: minden földműve.sszövetkezet mellett kulturális albizottságot kell létesíteni. Ezek feladata gondoskodni a szövetkezeti parasztság általános és szakmai műveltségének fokozásáról, a szövetkezet kulturális alapjának kihasználásáról és a falu kulturális életének fellendítéséről. Ne takargassuk: a martini és a Liptovský Mikuláš-i járások kulturális • dolgozóinak a mezőgazdasági propagandáról és agitációs munkáról Demänován megrendezett aktíváján a népművelés vezető dolgozói az eddigi bizottságok és albizottságok munkájából nem a legjobb tapasztalatokat vonták le. Kérdés tehát, megjavítják-e majd a földművesszövetkezetek kulturális albizottságai a népnevelő munkát? Mielőtt bármilyen vitába is bocsátkoznánk, említsük meg: a földművesszövetkezetek kulturális albizottságainak létesítése csak javaslat, sorsuk felől a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a járások és kerületek kulturális tényezői, és természetesen a földművesszövetkezetek tagsága dönt, mivel a szóban forgó albizottság a földművesszövetkezet autonóm szerve lesz. A Földművelésügyi Minisztérium dolgozói e javaslat kidolgozásakor egy nagyon is kézenfekvő elgondolásból indultak ki. Eredményes eszmei nevelőmunkát csak az fejthet ki, aki elegendő anyagi eszközökkel rendelkezik. Emellett a kulturális albizottságok a földművesszövetkezetek to© ] • • • S • B • I • A közlekedési és távközlési dolgozók prága-vinohradyi Központi Kultúrházában e napokban megnyílt kiállításon V. Prikryl faragómíívész különleges gyökerekből s ágakból készített 120 faragványát mutatták be. (ČTK — j. Bárta felvétele) vábbi szilárduiásának alapfeltélelei is. A kulturális albizottságok gondja lesz a szakmai továbbképzés, mely nélkül a termelés további fokozása lehetetlen. Minden bizonnyal a javaslat nyomán keletkező vitában ellenvetések is lesznek, — így hivatkozni fognak a nemrég létesített "szövetkezeti klubok változó sikerű tevékenységére. Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a szövetkezeti klubok feladata nem az irányítás és a síervezés, a szakmai továbbképzés pedig távolról sem tartozik hatáskörükbe. A kulturális nevelőmunka, a mezőgazdasági termelési propaganda és a továbbképzés távlati és közvetlen szükségleteiről a földmíívesszövetkezetekben csak azok vezető szervei dönthetnek. Ezért kell már végre a szövetkezetek vezetőségei mellett egy kulturális problémákkal foglalkozó albizottságot is létesíteni, hogy a kulturális nevelőmunka szükségleteiből adódó problémákat a szövetkezet vezetősége — mint ahogy az már lenni szokott — esetleg ne vegye figyelembe. Itt is ellenvethetné valaki, hogy ezeknek a problémáknak megoldását a nemzeti bizottságok művelődésügyi szakbizottságai is vállalhatnák, vagy egyszerűen aktivizálni kellene a szövetkezet vezetőit: gondoskodjanak »k azok megoldásáról. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a szövetkezet vezetősége a földművesszövetkezetet mint egészet irányítja. Munkája súlypontja tehát a termelés irányítása. A termelés azonban ma már elképzelhetetlen a szakkáderekről való állandó gondoskodás nélkül — ha nemcsak a közvetlen, de a távlati termelésre is gondolunk. Ezért javasolja a Földművelésügyi Minisztérium, hogy a kádernevelésről és a szövetkezeti faluközösség kulturális élete színvonalának emeléséről külön szerv: a földművesszövetkezet kulturális albizottsága gondoskodjék. A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK kulturális nevelési problémáinak megoldásét a helyi nemzeti bizottságok művelődésügyi szakbizottságai sem vállalhatják, hisz ezek megoldása a szövetkezeti kulturális alap ésszerű és eredményes kihasználását is jelenti. A kulturális alap pedig a szövetkezet javaiból leválasztott összeg, amellyel csak a szövetkezet rendelkezik és az egész évi terv is felöleli. Ennek célszerű kihasználásáról tehát a nemzeti bizottság, mint kívül álló szerv semmi esetre sem dönthet. A szövetkezetek kulturális albizottságainak létrehozását az is szükségessé teszi, hogy mindeddig nem tapasztaltunk rendszerességet a szövetkezeti kulturális alap kihasználásában. Az albizottságok lesznek hivatva arra, hogy tervszerű munkájukkal rendszerességet vigyenek a kulturális alappal való gazdálkodásba. Mindenesetre nem árt megjegyeznünk, hogy a nemzeti bizottságok művelődésügyi szakbizottságai és a földművesszövetkezetek kulturális albizottságai munkáját összhangba kell majd hozni. Erre az albizottságok létesítésének alapelvei sok tehetőséget adnak. Említsük meg a két legfontosabbat: A földművesszövetkezetek kulturális albizottságainak munkájában olyanok is részt vehetnek, akik nem tagjai a szövetkezetnek, sőt kívánatos is lenne, hogy részt vegyenek, különösen akkor, ha tapasztalt és szakképzett kulturális dolgozókról van szó. A község és a szövetkezet kulturális nevelőmunkáját szorosabbra lehet fűzni azzal is, ha a szövetkezeti kulturális alapot a községet is átfogó rendezvények költségeinek fedezésére is felhasználják. A szövetkezetek és a népművelési intézmények munkájának szélesebb körű összehangolásáról is beszélhetünk. Példának okáért említsük meg a legidőszerűbb problémát: Feltételezzük, hogy a Földművelésügyi Minisztérium javaslatát a szövetkezetek kulturális albizottságainak létesítésérül az országos vita után elfogadják. Ebben az esetben nyomban meg kell szervezni e bizottságok tagjainak iskolázását. S a bizottság tagjainak felkészítését a népművelési otthonok és a művelődésügyi szakosztályok fogják a legeredményesebben biztosítani és elvégezni. A SZÖVETKEZETEK kulturális albizottságai és a népművelési intézmények együttműködését a falvakon, a szövetkezetekben kell majd a leginkább szorgalmaznunk. Amikor a szövetkezetekben kulturális albizottságot létesítünk, segítőtársat állítunk a falu népművelési előadója mellé. Végül meg kell mondanunk azt is, hogy a Földművelésügyi Minisztérium javslatát azért helyeseljük teljes mértékben, mert a falu kulturális életének felvirágoztatását reméljük tőle. JOZEF HOLICKÝ, a Népművelési Intézet igazgatója THEODOR SCHÜTZ: ARATÖK DÉLI PIHENŐJE HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS Megjegyzések a honismereti körök részére kiadott segédanyagró' EDDIG A NÉPMŰVELÉSI INTÉZET kiadásában mintegy tíz segédanyag jelent meg a honismereti körök számára. A füzetek egyelőre az északés közép-szlovákiai járásokat ölelik fel. Többek között a Dolný Kubín-i, a žilinai, a martini, a čadcai, a Liptovský Mikuláš-i és a Považská Bystrica-i járásokkal foglalkoznak. Az elképzelés, a szándék jó. Az eredmény sajnos nem mindenben kielégítő. Most alakuló és működési formákat kereső honismereti köreinknek nagyon szükséges és hasznos minden olyan anyag, amely elkalauzol az ország különböző helyeire, tájékoztat, ismereteket nyújt, népszerűsíti a nevezetességeket. Ezeknek a segédanyaKULTURÁLIS HÍREK • Salvador Dali, a különcködő szürrealista festő mindig meglepi valamivel a világot. Legújabban „A Profumo-ügy" című nagy vásznát állította ki New Yorkban. A kompozíció hátterét a Profumo-botrányra vonatkozó lapkivágások alkotják, s a háttér előtt portréban jelennek meg a nagy port vert ügy szereplői. É A wernigerodei városi levéltárban megtalálták Wernigerode grófjának 1844-ben Kari Marx, Heinrich Heine és más „hazátlanok" ellen kiadott elfogatóparancsát. Marx akkoriban Párizsban tartózkodott, s a „Német—francia évkönyv" kiadásán dolgozott. A most napvilágra került elfogatóparanccsal együtt megtalálták azt a vádindítványt is, amelyet a poroszok emeltek 1844. április 16-án Marx ellen, „az udvar elárulása és felségsértés" címén. • A sok botrány után, amit a Beatles nevű énekkvartett okozott, végre feltűnést keltő emberséges nyilatkozatot • tettek a vidám liverpooli ifjak. A rádióban kijelentették: semmi körülmények között sem lépnek fel olyan országban, ahol fajüldözés folyik. Megemlítették többek között Dél-Afrikát és az Egyesült Államok déli országait. • Maria Callas, világhírű operaénekesnő heti 75 ezer dollárért egy hónapon keresztül nápolyi dalokat fog énekelni egy Las Vegas-i lokálban. A PULAI NAGY ARÉNÁBAN mintegy 13 ezer néző jelenlétében vasárnap este megkezdődött a XI. jugoszláv filmfesztivál. Az első film a „Skopje 63", az egy évvel ezelőtti földrengés pusztításait mutatta be. A „SAS" légiforgalmi társaság kiilönrepülőgépén érkezett New Yorkija július 27-én a prágai Laterna Magika 43-tagú együttese. Az együttes hat hétig a New York-i Carnegie Hall nevű hangversenyteremben lép fel, majd művészkörútra indul az USÁban. Az augusztus 3-i bemutatóra már minden jegy elkelt. goknak főleg azt kellene felölelniiito, ami a lexikonokban és más, régebbi kiadványban nincs benne, vagyis: a múlt felvázolása mellett jelentős helyet kellene szentelniük a jelennek, mindannak, ami egy-egy járásban a felszabadulás óta történt. Amolyan kisebb szociográfiák lehetnének. Saj-! nos, az eddig megjelent kiadványok ennek a követelményeknek csak részben lesznek eleget. Krónikaszerűon szólnak a múltról, nagyon vázlatosan elmondják egy-egy város vagy falu történetét, és csak sürgönystílusban említik, hogy mi történik a tárgyalt járásban, városban, faluban és ml készül ott a jövőben. A kiadványok általában 15—20 oV dalon jelennek meg. Megértjük, hogy ilyen kis terjedelemben igen nehéz mindent elmondani. De nem is kellene kimerítő beszámolókat adni. Ez lehetetlen és a honismereti körök tagjai sem kíváncsiak mindenre. Egyegy vidékről a legérdekesebbet, « legjellemzőbbet szeretnénk tudni. Amit azonban ezek az anyagok adnak, az általában ismert és a történelemkönyvekben és más kiadványokban ÍJ megtalálható. HIÁNYOLJUK, hogy aránylag kevés anyag jelent meg a dél-szlovákiai járásokról s ami megjelent, az 'is eléggé gyenge. Itt elsősorban a Barangolás a komáromi járásban című kiadványra gondolunk. Erről a járásról is sokkal többet lehetett és kellett volna mondani. Hasznos kezdeményezésről van szó. A honismereti köröknek igen szükséges a segédanyag. Az eddig kiadott füzeteknél azonban jobb és tartalmasabb szöveget kellene megjelentetni. Nagyon fontos lenne növelni a kiadványok számát és bővíteni terjedelmüket. (I»J — Mi mást tehetnénk — ismételgette Tesár fis nevetett —, fnint azt, amit tettünk! Csakis azt! Pusztítani őket, pusztítani, ahol csak lehet! Lecsapni mindenkire, aki rosszat tesz. Schnitzer csendesen tilt egy korhadt fűzfatönkön, zsebkendőjével törölgette a szemét szögletes szemüvege alatt. — Miért ment veletek? — kérdezte sírva a gyiimölcskertész Lánik. — Ki csábította el? Te, Stevo, te? — Én nem, Lánik, Magától jött. Itt van, fogja! Lánik könnyes szemmel nézett a puskára, amelyet Tesár nyújtott feléje. — Vegye el! Lánik füle elfehéredett. — Fogja már! Lánik elvette Tesártól a puskát, lassan a térdére tette. — Szegény fiam — mondta. Kis ideig még szótlanul törülgette könnyes szemét, s egyFORDÍTOTTA TÓTH TIBOR szerre felkiáltott: — Krisztus sem irgalmaz annak, aki elárult minket I A závodi plébánián lffland százados Stachoviő irodájában az íróasztalnál ült, éles szemmel mustrálta a cingár hadnagyot, aki az imént jött vissza a grabóci erdőből. Staclrovic plébánosra gondolt és szavaira — „méltóztassék megengedni, hogy az elítélteket előkészíthessem az örök életre" — Ujabb cigarettát vett elő, megnyalta a szélét, rágyújtott — Partizán? — kérdezte kis idő múlva a cingár hadnagytól, aki az imént jelentette, mit talált a pozdorjává lőtt gfaböci erdőben. — Csak egy? — Igenis, Herr Hauptmann, egy. — Halott? — Igenis, Herr Hauptmann, halott! A hadnagy magában nevetett lffland buta kérdésén, és a partizánra gondolt, akit nem értek a repeszdarabok, hanyatt feküdt a kis patakban, hajával játszott a víz. — Senki más? — Tessék, Herr Hauptmann? — Senki más? Gyerekek? — Nem Herr Hauptmann, senki más, a gyerekek sem! lffland keze ökölbe szorult az asztalon. — Hogyan lehet az, te szarházi? Hol vannak a banditák, a partizánok, a gyerekek? A hadnagy vékony nyaka elvörösödött. — Azt a parancsot kaptam, Herr Hauptmann, hogy lőjem szét az erdőt. A parancsot teljesítettem. Ami megmaradt... — Ami megmaradt — mondta csendesen és dühösen lffland —, ami a mieinkből megmaradt, azt feltűnés nélkül el kell szállítani! — Parancs, Herr Hauptmann! — Az a partizán — kicsoda, hová' való, mi a neve? — Nem találtunk nála iratokat... — Fegyvert? — Orosz géppisztolyt. — Mindent előkészíteni egy nagy akcióra! — Parancs, Herr Hauptmann! lffland százados Starhovic íróasztala mögül parancsaival korbácsolta a félelembe dermedt Závodot. A partizánok hozzátartozóit házaikból átköltöztette a községházára, az üres viskókat kifosztotta és felgyújtotta. Závod fölött, a szürkéskék ég alatt a szélcsendes levegőben megsűrűsödött az égő házak, parázsló romok barnásfekete füstje, porzott a felső- és alsóbrezányi út, amikor a katonák a csapottorrú teherautókkal elszállították azt a kevés földi maradványt, amit a grabóci erdőben össze tudtak szedni. Este tizenegy óra előtt lffland újabb parancsokat adott. — Hajnali két órakor — mondta — ellenőrizni házak ajtajára kifüggesztett névsorokat, megegyeznek-e a tényleges állapottal! Egyszerre öt helyen elkezdeni! Reggel fél ölkor támadás Nagy-Poruba ellen! Esetleges ellenállási minden eszközzel elnyomni! Nem kímélni a menekülő lakosságot! Ellátni a katonákat élelmiszerekkel! Aztán Mohn truppführerhez fordult, aki rendkívül nagytalpú csizmában, szarvasbőr-betétes bricsesznadrágban, szürkészöld zubbonyban, fején tányérsapkával fel-alá járkált Staehovir: irodájában, az ajtótól az anyakönyveket őrző páncélszekrényig és vissza, s összegyűrte, nyűtte Slanhoviíí vékony, ko

: pott szőnyegét. — Nos, Herr Hauptmann? Mohn truppfiihrer megállt, sovány, foltos arcát lffland százados felé • fordította. — Csak a kollektív felelősség elvének szellemében cselekedtem — mondta lffland — agyonlövettem egy asszonyt és egy gyereket, egy zsidót a két gyerekével, öt embert, akinek a fia a banditákhoz csatlakozott, a banditák hozzátartozóit a községházán összpontosítottam, összesen huszonhét ember, három öreg, négy vénasszony, hét fiatalasszony, tizenhárom gyerek, felperzseltettem öt házat, — és meglátom, mit hoz az éjszakai ellenőrzés. — Ezek volnának a megtorló intézkedések? • Mohn truppfiihrer beszívta orcáját, kinyitotta száját és hangosan csettintett. — A zsidó asszonyt megtartotta magának? lffland nem felelt. Mohn megint sétálni kezdett. — Azt javasolnám, Herr Hauptmann — minthogy a plébános titán ránk maradna a bora —, hagy a papot fis a zsidóasszonyt egy kötélre köttesse, úgy húzassa fel, ési szép táblát akasztasson a mellükre, mondjuk ilyesmit: „Pap meg zsidú, mind pokolra való", a kezeseket a községházán a bíróval együtt hallgattassa ki, aztán öntéssé le az egészet benzinnel — ezek lentiének kellő megtörő intézkedések a kollektív felelősség szellemében, Herr Hauptmann! — EZ nagy akció lenne, truppfiihrer! — A fajunk, pártunk és a Birodalom iránti hűség arra kötelez, hogy nagy akciókba kezdjünk. — Nem tudom, ebben az esetben jogos volna-e. Ogy hiszem, a. feljelentés nem alapul váló tényeken, és a partizánok, akik megölték az embereit, nem ebből a faluból valók. — A vizsgálat során majd megállapítjuk. MDhn truppführer megállt lffland előtt, foltos képét mosoly torzította el. — Hogyan? — Mindeddig Herr Hauptmann, mindig csak azt az igazságot állapítottam meg, amire szükségem volt... de látom, ön már türelmetlen, én is az vagyok. Vegye munkába a zsidóasszonyt, a plébánost meg akit akar... — Az a célom — mondta élesen lffland —, hogy teljesítsem az íigy taktikai részét. A politikai részét átengedem önnek, truppführer, amennyiben nem ellenkezik a laklikai résszel. — Éppen ez az együttműködésünk értelme. — Én is így látom. — Ahogy parancsolja. Mohn truppführer hangosan csettintett. — Vegye csak elő a zsidóasszonyát — mondta —, nekem egy szép fiatal partizánlánnyal van dolgom. Attól tartok, hogy a szépsége nein lesz tarlós. Mohn ismét csettintett, s elbúcsúzott a századostól. lffland még figyelmeztette a főhadiiagyo.tt „Ügyeljen, hogy minden rendben legyen!", aztán Letanovskýékhoz ment. Letanovský háza nem volt messze a plébániától, négy-öt percig tartott az út, de mire odaért, lffland feltette magában, hogy nem hátrálhat meg, nem hátrálhat, bár nem teljesítette ígéretét, amelyet Schnitzernének adott. Mást nem tehet. Más lehetőség nincs. (Folytatjuk) ÜJ SZÓ 4 * 1984. július 30.