Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-29 / 209. szám, szerda

Az erőszakelméletről Az alábbiakban rövidítve kii zöljiik P. Fedoszejevnek Materialista történelemszemlélet és „erőszakelmélet" című, a Kommunyiszt, az SZKP elméleti folyóirata 7. számában megjelent cikkét. A

történelem a marxizmus két helytelen, egyoldalú értelmezését Ismeri. A reformisták, a különféle „jobboldali" revizionisták mindig az ösztönösség elvét hirdették, azt, hogy az anyagi termelés törvényei automatikusan érvényesülnek, hogy a termelőerők fejlődése magától elvezet a kapitalizmus összeomlásához ós a szocializmus kialakulásához. A „baloldali" revizionisták, a kalandorpolitika hívei rendszerint szubjektlvista-ldeallsta elképzelésekből indulnak ki, tagadják az anyagi feltételeknek a társadalom életében betöltött elsődleges jelentőségét. Ennek az „elméletnek" a hívei abszolutizálják a katonai rendszerek jelentőségét, eltúlozzák az egyes személyiségeknek a forradalmi folyamatban betöltött szerepét, a tömegek fölé emelik őket. A nemzetközi kommunista mozgalom mind, a végső soron, a burzsoázia oldalára átálló nyílt opportunizmus elleni, mindpedig a kispolgári forradalmiság elleni sokesztendős harcban fejlődött és edződött meg. Marx és Engels már a múlt'század negyvenes éveiben leleplezte azokat, akik feltételezték, hogy egy maroknyi összeesküvő elhatározása alapján bármely időszakban ki lehet robbantani a forradalmat. „Nem nevetséges-e — kérdezték —, ha világraszóló lármát csapunk forradalmi felhívásainkkal a józan ész ellenére anélkül, hogy lemérnénk és számításba vennénk a tényleges helyzetet?" A tudományos kommunizmus megalapítói már azokban az években megmagyarázták a „forradalom exportjának" tarthatatlanságát és veszélyességét a forradalmi mozgalom szempontjából. Mélységes elvi különbség van a történelemben tapasztalható forradalmi erőszak hadadó szerepének helyes, marxista-leninista értelmezése között — melyet a társadalmi fejlődés objektív feltételet diktálnak — és az idealista „erőszakelmélet" között, amely figyelmen kívül hagyja a gazdasági feltételeknek a társadalom fejlődésében játszott döntő szerepét,, és az erőszakban látja valamennyi történelmi esemény legfőbb tényezőját. A forradalmi erőszak — a néptömegek erejének határozott alkalmazása az elnyomók elleni harcban. A forradalom — a lakosság túlnyomó többségének erőszakja az uralmon levő maroknyi csoportja felett. Ez az erőszak megfelel a tömegek létérdekeinek és a történelmi előrehaladás alapvető szükségleteinek, mivel szétzúzza a fejlődés béklyóit. Az „erőszakelmélet" viszont a történelmi események menetéről kialakított tudományellenes, Idealista nézet. N

em az erőszak teremti meg a gazdasági feltételeket, hanem gazdasági feltételek függvénye az erőszak. Az erőszak nem mentheti meg a pusztulástól az önmagát túlélt társadalmi rendszert, de meghoszszabbíthatja bomlási folyamatát. Ugyanígy az erőszak nem hozhat létre új társadalmi viszonyokat, de eszközül szolgál az önmagát túlélt rendszer megsemmisítéséhez és az új társadalom győzelméhez. A szocializmus arra törekszik, hogy minden, az emberek ellen alkalmazott eröszakot megsemmisítsen. De ebből csak a reformista szofisták vonnak le a forradalmi erőszak ellen irányuló következtetést. Az osztályharc és a forradalom nagy kérdéseit végső soron az élenjáró társadalmi erők döntik el, a kommunistáknak pedig állandóan gondoskodniuk kell arról, hogy előkészítsék, megszervezzék és a leghatékonyabban használják fel ezeket az erőket a szocializmus győzelme érdekében. A politikai hatalomnak a proletariátus által történő meghódítása a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés elengedhetetlen feltétele. Ez az átmenet nem valósulhat meg békés evolúció formájában, a gazdasági tényezők automatikus érvényesülése útján. Az imperialista burzsoázia kétségbeesetten kapaszkodik gazdasági és politikai uralmába, és Igyekszik elfojtani a szocialista és a nemzeti felszabadító mozgalmat. Maguk a reakciós osztályok folyamodnak elsőnek erőszakhoz. Természetes, hogy a néptömegek az imperialista burzsoázia eröszakjára a harc fokozáséval, növekvő erejük alkalmazásával válaszolnak. A harc Ilyen kiéleződésének viszonyai között terjedt el a „baloldaliság", „a kommunizmus gyermekbetegsége", jött létre a talaj a forradalmi ka 1 andorkodáshoz. Ilyen körülmények között az „erőszakelmélet" ismét felszínre került és az ultraforradalmárok — a „baloldali" kommunisták, trockisták és mások — ideológiai útmutatója lett. Lenin az Ilyen embereket a marxizmus előtti korszak szocialistáinak nevezte. Táradalml gyökereit tekintve, ezek az emberek a kispolgárság képviselői; eszmei elgondolásaik forrásai régi ldeallsla volunturista koncepciókból, különösen az „erőszakelméletből" erednek. A „baloldaliság" betegségével megfertőzött kommunisták kalandorelméletet és taktikát akartak rákényszeríteni pártunkra és a kommunista világmozgalomra. Stratégiai tervük alapját az az elgondolás alkotta, hogy háború útján kell „belökni" a forradalmat más országokba, még ha ez az összeomlás veszélyének teszi Is kl az első szocialista államot. L

enin leleplezve e nézetek tarthatatlanságát, rámutatott: „Vannak olyan körülmények, amelyek között az erőszak szükséges ls, hasznos is, és vannak olyan körülmények, amelyek között az erőszak semmire sem vezethet. Volt azonban példa rá, hogy ezt a különbséget nem tanulta meg mindenki, és erről beszólni kell. Októberben az erőszak, a burzsoázia megdöntése a szovjet hatalom által, a régi kormány eltávolítása, a forradalmi erőszak ragyogó sikerekre vezetett. Miért? Azért, mert először a tömegek szovjetekben voltak szervezve és mert, másodszor, az ellenséget — a burzsoáziát — aláásta, megingatta, alámosta akárcsak egy darab jeget a tavaszi áradás a februártól októberig terjedő hosszú politikai időszak és az ellenség belsőleg már teljesen elerőtlenedett," Ilyen feltételek nélkül a forradalmi erőszak győzelme nem valósulhatott volna meg. Ebből világosan kitűnik, milyen elvi különbség van a forradalmi erőszak szerepének marxista—leninista értelmezése és a hírhedt „erőszakelmélet" között. Az „erőszakelmélet" egyenes ellentétben van a néptömegeknek a történelemben játszott döntő szerepéről szóló marxista-leninista tanítással. Az ,erőszakelmélet" hívei szívesen a maguk javára írják a jelenkori tömeges méretű forradalmi mozgalmak fejlődését. Nem tudják megérteni, hogy a munkásoknak és a parasztokhák a kapitalisták és a földesurak elleni forradalmi megínozdulásait, a gyarmatok és a függő országok elnyomott népeinek a gyarmatosítók igája elleni harcát nem az ultraforradalmár felhívások vSífják ki, hanem a néptömegek létszükségletei, gazdasági és politikai érdekel. Az „erőszakelmélet" híveinek meggyőződése szerint a forradalom nem a forradalmi szituáció kialakulásától, nem a tömegek öntudatától, akaratától és készségétől függ, hanem az ő „forradalmlságuktól". A kínai vezetők így teszik fel a kérdést: csináljunk vagy ne csináljunk forradalmai? Saját nagyságuk képzelt magaslatáról nézve úgy vélik, hogy joguk van eldönteni azt a kérdést, hogyan és mikor hajtsanak végre forradalmat más országok népei helyett. Amíg a marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy az egész eddigi történelem — kivéve az ősközösség Idejét — osztályharcok története volt, addig az „erőszakelmélet" hívei szerint az egész történelem háborúk története volt. A kínai vezetők ma különös hévvel propagálják ezeket a szubjektivista nézeteket. Elképzelésük szerint a háború a történelem legfőbb mozgató ereje. Mao Ce-tung így határozza meg a háborúnak a történelmi fejlődésben betöltött szerepét: „A háború a nemzetek, az államok, az osztályok, a politikai tömbök közötti harc legmagasabb formája". Az „erőszakelmélet" hívei forradalmi módszereken katonai eszközöket értenek, forradalom alatt pedig — háborús összeütközést. Véleményük szerirft a harc fő frontja és a kor alapvető ellentmondása ott van, ahol akár nagy, akár kisméretű hadműveletek zajlanak. A

marxizmus—leninizmus törvényszerűnek és szükségesnek tartja, hogy a néptömegek erőszakot alkalmazzanak országukban az elnyomók ellen, a külföldi imperialistáknak a népek szabadságát és függetlenségét veszélyeztető cselekedetei ellen. Más dolog azonban a harc katonai eszközeit alkalmazni annak érdekében, hogy a forradalmat más országokra ráerőszakolják, a forradalmat fegyveres beavatkozás útján „exportálják". Ez már nem marxizmus, ez már az „erőszakelmélet" megnyilvánulása. Lenin határozottan kijelentette: „Nem erőszak útján ültetik el a kommunizmust". Nem lehet összekeverni a kommunizmus erőszak útján való terjesztésének kérdését az imperialisták katonai támadásának veszélye ellen vívott harc kérdésével, Amíg létezik imperializmus, addig fennáll a háborúk veszélye, az ellenforradalom exportjának veszélye ls. Ezért a szocialista állam nem lehet meg fegyveres erő nélkül. A második világháború éveiben az imperializmus legharciasabb ós legreakciósabb csapata, a német fasizmus zúdult szövetségeseivel szocialista országunkra. A Szovjetuniónak a német fasizmus és szövetségese' felett aratott győzelme- Európában, lapán militarista erőinek szétzúzása Ázsiában: a szocializmus történelmi győzelme a nemzetközi tőke fő erői

A vei folytatott katonai összecsapásban. A háborút követő Időszakban a szocializmus és a kaoltallzmus közötti harc súlvpontja Ismét áttevődött a békés gazdasági versenv színterére, és a7 épülő kommunizmus országa vezető helyet vívott kl abban a világtörténelmi harcban, anielv az emberi tevékenység döntő szférájában, a termelés területén folvik. A Szovjet Köztársaság nem válhatott volna nagyhatású vonzóerővé a világ nénei számára, ha csak forradalmi ielszavak hangoztatására szorítkozott volna, és nem számolta volna fel országunk évszázados gazdasági elmaradottságát. A materialistának feltétlenül számolnia kell a társadalom életének és fejlődésének anvagl kö'•ülménvfiivel, a tömegek létérdekeivel As szükségleteivel. A kommunista nártnak nemcsak politikai hatalmat kell biztosítania a tömeeek számára, hanem az anvagl iólét és a kultúra szüntelen emelkedését is, A szocialista építés történelmi tapasztalata a Szovletunlóban és a többi szocialista országban megmutatja, milyen súlyos hibákhoz vezet a gazdasági kérdésekben tanúsított voluntarizmus, milyen kárt okoz a gyakorlatnak az „erőszakelmélet" alkalmazása, vagyis a társadalmi törvénvek semmibe vevése. Nem szabad elfeledni annak a harcnak a tanulságait, melvet Lenin vívott az olyan trockista kísérletek ellen, hogy „parancsoljanak" a gazdasági törvényeknek. ..meghúzzák a csavart" a társadalmi és politikai életben, miután a munkásosztály kivívta a hatalmat, a katonai módszereket átvigyék az igazgatás, területére, a kényszerítés eszközeit alkalmazzák a tömegekkel szemben. A kínai vezetőket Is szubjektivizmus jellemzi mind a belpolitikában, mind a külpolitikában. Nagv lármával meghirdették a „nagy ugrás", a „népi kommunák Irányvonalát", mint a kommunizmushoz vezető legrövidebb utat. Am a „nagy ugrás" és a „népi kommunák" megvalósítása a gyakorlatban a népgazdaság dezorganlzálásához vezetett. A kínai vezetők akkor a második szélsőségbe estek, lemondtak az ország Iparosításáról, annak elismeréséről, hogy a szocialista ipar vezető szerepet tölt be a népgazdaság fejlődésében. A kínai vezetők támadják a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdaságpolitikáját, az anyagi érdekeltség lenini elvét, amelyet a burzsoá individualizmus kifejezésének tekintenek. Ebben a viszonylatban ls a trocklzmus álláspontjára helyezkednek. Az „erőszakelmélet" alkalmazása a szocialista társadalom politikai szervezetében nagy károkat okozott a tömegek kezdeményezése ós öntevékenysége, az élet demokratikus formái fejlődésének, törvénysértésekhez s a hatalommal való visszaéléshez vezetett. A

proletariátus diktatúrája, miután teljesíti a kizsákmányoló osztályok teljes elnyomásának, s a termelés mind városon, mind falun való szocialista átszervezésének feladatát, a szocializmus végleges győzelmével a fejlődés belső dialektikájának következtében össznépi állammá válik. Miután a szocialista állam erőszakoldala, az ellenálló osztályok elnyomásának funkciója feleslegessé válik, a proletárdiktatúra a belső feladatok szempontjából nem szükségszerű többé. Amikor a kínai vezetők a kommunizmus legfelső fokáig fenn akarják tartani az állami igazgatásban az elnyomás, az erőszak módszereit, ezzel Igazolni ós végérvényessé akarják tenni a személyi kultusz, a politikai megtorlások, a törvénysértés és az önkény bűnös gyakorlatát. A forradalmi mozgalom fejlődésének egész menew, és a szocialista építés gyakorlata bebizonyította az „erőszakelmélet" hibás voltát és tarthatatlanságát, a materialista történelemszemlélet nagy tudományos jelentőségét és hatalmas mozgósító erelót. Le a bürokráciával Hogyan intézik a dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottságon a dolgozók panaszait? A nemzeti bizottságok egyik legfontosabb feladata a dolgozók ügyeinek és panaszainak intézése. S azok, akik bizalommal fordulnak a választott képviselőkhöz vagy az NB dolgozóihoz, gyors és igazságos ügyintézést várnak. Sok azonban az olyan panasztevő, aki annyira fontosnak tartja ügyét, hogy Rgyenesen a legfőbb állami és pártszervekhaz — sól a köztársasági elnök irodájához és a CSKP KR-hoz — fordul. A legtöbb panasz esetében azok elintézése a különböző fokú nemzeti bizottságok hatáskörűbe tartozik Ezért mi sem természetesebb, hogy a felsőbb szervek az ügy elintézése érdekében az illetékes nemzeti bizottsághoz fordulnak, amelyek kötelesek ezeket a törvény által megszabott 30 napon belül az illetékes szakbizottság elé terjeszteni és az erRdinényrül értesíteni a panasztevőt, A nemzeti bizottságok — sajnos — nem mindig tartják be a törvényes határidőt Dolgozóink azonban nem elégednek meg a passzív várakozással. Ha panaszuk intézése elhúzódik, a döntés meggyorsítása érdekébnn ugyancsak a felsőbb — sőt gyakran egyszerre több központi szervhez fordulnak segítségért. Ezért nem ritka eset, hogy egy-egy ügy kivizsgálására sokszor egynéhány központi szerv megbízottja és esetleg a központi lapok munkatársai is a helyszínre utaznak, hogy megállapítsák a tényállást. így volt ez Kovács Mária bősi lakos esetében is. A nyolcvankét éves özvegyasszony még január 8-án fordult panszával a köztársasági elnök irodájához. A helyi Jednota intézkedése ellen kért segítséget, mivel az a 15/1959-es rendeletre hivatkozva kisajátította Kovácsné kamráját. Az elnöki irodából a dunaszerdahelyl Járási Nemzeti Bizottság pénzügyi osztályára irányították a levelet. Január 27-én kapott is innét Kovácsné egy értesítést, melyben közölték, hogy ügyével rövid időn belül foglalkozni fognak, és az eredményről értesítik. Teltek-múltak a hetek, hónapok és a várva-várt döntés csak nem jött. Hiába sürgette ügyét, bizony fél év is beletelt,, mire tudatták vele, hogy már négy hónappal ezelőtt kedvezően döntött az illetékes bizottság. Mi írt kellett ennyit várnia a válaszra, ha már egyszer megvolt a döntés? Szinte hihetetlenül hangzott az ellenőrző osztály dolgozóinak egyhangú válasza: „Mert a pénzügyi osztály vezetője, Kalinay Pál a sürgetés ellenére egyszerűen „elfelejtette" megírni a választ!" De vajon szabad egy nyolcvankét éves asszony ügyéről fél évig „megfeledkezni"? Annál Is inkább, hiszen csupán egy rövid válaszlevél megírásáról és elküldéséről van szó! Hadd említsünk meg még egy hasonló esetet a dunaszerdahelyl Járási Nemzeti Bizottság munkájából. Midőn az ellenőrző osztályon megemlítettem Jozef Štrbáň, a földművelési osztály vezetője nevét, szó nélkül nagy halom Iratot tettek elém: „Nézze csak meg' Ez mind az ő „munkamódszeréről" tanúskodik. Majd találomra előhúztak egy aktát. Még februárban érkezett Domonkos Lajos levele, melyben érdeklődik, van-e joga a helyi EFSZ-től — ahol több mint 100 munkaegységet dolgozott le brigádban — természetbenit követelni. Az ügy egyszerű! Elég fellapozni az erre vonatkozó előírásokat, és megvan az egyértelmű válasz: — Ha több mint egy hektár termőföld tulajdonosáról van szó, (mint Domonkos L. esetében), úgy csak 400 munkaegység ledolgozása után jár a pénzben kifizetett bér mellett természetbeni is! A válasz megfogalmazása és elküldetése tehát legrosszabb esetben egy órát igényelt volna. Jozef štrbáň azonban — nem tudni miért — szakbizottság elé terjesztette az ügyet. Ezzel persze egy hónapot késett az ügy Intézése, amely nem is szorult intézésre, csak magyarázatra. De ezzel sem lett még vége! A bizottság megegyezett a válaszban. Aztán eltelt újabb három hónap, míg a felvilágosítás Domonkoshoz jutott. Miért kell az ilyen ügyeknek enynyit késni? Miért kell a dolgozók türelmét fölöslegesen próbára tenni? A hasonló megrögzött bürokratikus eljárás cseppet sem fokozza a dolgozók bizalmát, hanem csökkenti a nemzeti bizottságok tekintélyét. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a június végéig beérkezett 81 panaszból 63 a központi szervektől került a JNB-re. Pedig egy kis készséggel, jóakarattal (kötelességtudással?!...) az ügyeket gyorsan és rugalmasan is el lehet intézni. Ügy, mint például a Puháék ügyét. Az eset a következő: Puha Ferenc királykarcsai lakos halála után gyermekei át akarták Íratni saját nevükre a közös pénzen nemrég felépített családi házat, melyet eredetileg tiszteletből az id-ős családfő nevére Írattak. S most tudták meg, hogy a házhoz semmi joguk sincs, mivel Puha Ferenc vagyonát 20 évvel ezelőtt elkobozták. Erről azonban a család eddig mitsem toldott. A meglepetés annál kellemetlenebb volt, hogy a viszszajuttatás reménytelennek látszott; Mondjanak le á nehezen felépített családi házról? Összeült a család, s január 30-án közös levelet küldtek a köztársasági elnöknek(l). A levélben magyarázatot kérnek, miért kobozták el egy olyan kisparaszt vagyonát, aki a politikai életben soha semmi néven nevezendő szerepet nem játszott, és egyben kérik az elkobzás érvénytelenítését. Az elnöki irodából a dunaszerdahelyi JNB-re került az ügy. — Bizony bonyolult eset voltl -«• emlékezik vissza Ďordai elvtárs, az ellenőrző osztály vezetője. — A kollaboráns személyek vagyonának elkobozásáról szóló kormányrendeletet annak Idején sokan egyénileg értelmezték, és személyi bosszújuk vagy sok esetben zsarolás eszközeként használták fel. Ma húsz év távlatéból bizony nem egyszerű dolog helyesen megítélni, kinek a vagyonát kobozták el jogosan vagy jogtalanul. Puháék kérése sok munkát adott,és a nemzeti bizottság dolgozóit dicséri, hogy két hét alatt elintézték. Február 15-én a kellő bizonyítékokat mellékelve, valamint a kedvező elintézést javasolva továbbították az ügyet a kerületi nemzeti bizottsághoz, és rövidesen értesítették Puháékat kérvényük végleges és kedvezfj elintézéséről. ROMAN ILONA Kánikulában az északi fekvésű Leningrád lakossága is szívesen látogatja a petropavlovszki erőd közelében a Neva partján létesített strandfürdőt. Ilyenkor nem ritkaság több mint százezer ember közös strandolása sem. (CTK — K. Cích felvétele) 1984. július 29. * tj] SZŐ S