Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-27 / 207. szám, hétfő

A belušai szövetkezet tojáseladási időtervét 160 százalékra teljesíti. E szép eredmény elérésében nagy érdeme van Anna Filová ás Emilia Ručková gondozóknak, valamint Stefánia Pavlíková segéd-zootechnikusnak (felvételünkön). (Németh J. felv.) • • • • • Sikerekben gazdag félév a januári határozat nyomán (Folytatás az 1. oldalról) leszállított áruk minősége is kifogásolható. Mindez azt bizonyítja, hogy egyes üzemekben még mindig a mennyiség a fontos, és a minőség kérdése még mindig másod- vagy harmadrendű. Ugyanígy a gazdaságosság. A CÉL: MINDEN TÉREN TÖBBET Az Intézkedési tervek teljesítése Bratislavában a szép eredmények mellett több tanulsággal is szolgált. S ezeket a tanulságokat éppen most kell figyelembe venni. Most, amikor az üzemekben, vállalatokban mindenütt megvitatják az első félévi gazdasági eredményeket, összegezik a tapasztalatokat, s a fő figyelmet az égető problémák megoldására fordítják. Tulajdonképpen egyetlen Ilyen égető probléma van: minden mutatóban (tehát nemcsak a menynyiségiben) túlteljesíténí az állami tervet. Ez most a legfontosabb, mert a mennyiségi terv túlnyomórészt teljesíthető, csak nem mindegy, hogyanl A Kábelgyár és a Gumón n. v. példája bizonyítja, hogy jól ls lehet. Az előbbiben a selejt csak 67, az utóbbiban pedig 78 százaléka volt az engedélyezett mennyiségnek. Miért lehetséges e két gyárban az Ilyen nagy fokú gazdaságosság? Azért, mert jól érvényesítik az anyagi érdekeltség elvét, mert a dolgozók a jő szervezés és Irányítás kö vetkeztében rájöttek, érdemesebb valamivl kevesebbet, de jót termelni, mint sokat, de nem a legjobb minőségben. (szó) Barangolás a Magas-Tátrában A Magas-Tátrát a napokban a táj szépségeiben gyönyörködni óhajtó külföldi és hazai turisták, tízezrei keresik fel. SÁNTÍT A KÖZLEKEDÉS! A tátrai turistaforgalom egyik fokmérője a poprádi vasútállomás. A vonatokkal érkező külföldi és hazai vendégek tarka serege népesíti be ezekben a napokban az állomás épületét. Velük együtt „szállunk" be az épület elől induló zsúfolt villamosba. Sikerült felkapaszkodni, ám sokan lemaradtak. Irány: Starý Smokovec ... Zörögve, kocogva kapaszkodik az egyre kanyargósabb, emelkedő útszakaszon a kényelmesnek egyáltalán nem mondható kocsikból álló szerelvény. Az idény elejétől modern, az eddiginél sokkal gyorsabb szerelvényeket Ígért a vasút. A hírt mind a sajtó, mind a rádió közölte... Állítólag nem váltak be a beígért hármas „ikerkocsik"., Így, akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt, ötven percig tart az út Poprád és Starý Smokovec között. SZÁLLÁST KÉREK..." A Turista központja felé tartó külföldi turistákhoz szegődtünk. Itt minden külföldi saját anyanyelvén kap útbaigazítást. Akik előre biztosították, szállást is kapnak. Akik „csak úgy" jöttek, — de külföldiek — azokat is igyekeznek elhelyezni. Természetesen, az adott lehetőségek szerint. Tátrai barangolásunk során csodálkozással vettük tudomásul, hogy a Központi Szakszervezeti Tanács által a Čedok részére a nyári idényre kölcsönadott 280 férőhelyes modern, minden igényt kielégítő MORAVAüdülő felerészt sincs kihasználva!? Ogy látszik, erről a Turista központja Fürdőhelyen szomjan halunk A múlt vasárnap ellátogattam az alsósztregovai fürdőbe. A víz nagyszerű, a hársak alatt kellemes a pihenés. Azaz mégsem, mert túl meleg van, az, ember szomjazik. De sebaj, mondja, és odasétál a büféhez, hogy sörrel, limonádéval oltsa szomját. Azaz csak szeretné! Limonádé — meleg víz és szirup keveréke — ugyan van, de élvezhetetlen. Sör? Sör ls van, de csak ebéd után adnak, mert „mindössze" 40 üveg a készlet. Egyszóval, szomjazhatunk! Felteszem a kérdést: minek megy Ilyen üdülőbe ős fürdőbe az ember? Mert ilyen ellátás mellett ez nem üdülés! Jó lenne, ha a sztregovai HNB a jövőben — a Jednotával karöltve — jobban gondoskodna a vendégekről. Budai József, Múlyad nem tud. Vagy ez talán hatáskörén kívül áll?... MIT MOND A TURISTA VEZETŐJE? Valami nincs rendjén a turistafor galomnak ezen az Igen érzékeny sza kaszán. Magyarázatot keresünk az egyik legilletékesebb szerv, a Turista vezetőjénél, Kukura elvtársnál. Már beszélgetésünk elején megjegyzi, hogy az idén számtalan látogató Igényét kell kielégíteniük, de eszközeink, beren dezéseink nem bővülnek megfelelő mértékben. — Már most szép számú jelentkezés érkezik hozzánk külföldről a jövő idényre — újságolja a smokoveci Turista vezetője. — Sajnos, akármenynytre ls szeretnénk, még nem adhatunk választ, csak nyilvántartásba vehetjük őket. A most érvényben levő hivatalos idegenforgalmi szabályzat szerint ugyanis az összes szálláskapacitást a Cedok foglalja le, pedig az Igények túlnyomó része hozzánk fut be... Az ilyen vontatott intézkedések bizony semmi esetre sem hatnak kedvezően fejlődő turistaforgalmunkra. Idegenforgalmunk javát szolgálná egy olyan Intézkedés, mely szerint a legforgalmasabb határállomásokon Információs szolgálatot létesítenének, amely a külföldieket már a belépéskor tájékoztatná többek között az az egyes üdülő-, és kirándulóhelyek elszállásolási lehetőségeiről is AHOL A VILÁG „TALÁLKÁT" ADOTT A lomnici Grand Hotel Prahá-val a legigényesebb külföldi vendégek is elégedettek. A minden kényelemmel ellátott szobák mind foglaltak Lakóik: a Német Demokratikus Köztársaságból, Belgiumból, Franciaországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Olaszországból, Angliából és a világ ki tudja melyik zugából jöttek élvezni a Magas-Tátra festői tájait. Túlzás nélkül állíthatjuk, ilyen érdeklődés még nem volt hazánk „hegyóriása" Iránt — Az Idén különösen erős nyár ígérkezik — állítja Pelíšek elvtárs, a Grand egyik vezetője. — Mintha Itt adott volna találkozót az egész világ... — Tréfás megjegyzés, de csak a szálloda előtt álló személygépkocsik rendszámtáblái felett kell szemlét tartani, és beigazolódik az állítás. — Szót értenek minden vendéggel a szálloda alkalmazottjai? — teszem fel a kérdést. — Ha nyelvtudásunkat összeadjuk, tíz nemzet képviselőivel megértjük egymást — válaszol a „portafőnök". — Csakhogy már tavaly is 21 nyelv ugyanannyi nyelvjárása tarkította a szálloda „bábeléť ... és bizony, nem volt könnyű dolgunk ... Ennél talán még nehezebb, nagyobbrészt szintén megoldatlan kérdés a külföldi vendégek „különc igényeinek" — ha ugyan annak lehet nevezni — kielégítése. Az egyik mindenáron vadászni, a másik halászni akar. Vannak, akik a „Rabló-menedékházban" akarnak tölteni néhány éjszakát Akad olyan vendég is, aki juhtejre sajtra „éhezett" és a kulturáltabb életformától távol, gyapjas jószágok társaságában szeretne né hány napig tartózkodni Hiába, ide genforgalmunk ilyen nagyarányú fej lődése mellett ezeknek a kérdések nek rendezését sem lehet mellőzni .TÁBLÁS HÁZ" A FÜGGÖVASÚTNAL A Grand Hotel szomszédságában is nap mint nap „táblás ház" van. Csaknem szó szerint ez a helyzet. Ugyan ls a függővasút pénztárának ablaká ra akasztott táblácskán a későn jövők csak ezt olvashatják: „Mára minden jegy elkelt". Itt ls nehéz a „felfeléjutás". Ottjártunkkor is így volt. A 34. járat indítását jelezte az állomás bemondója. A jegypénztár már régen bezárt... — Miért nem adnak ki jegyeket a másnapi járatokra? — állítjuk meg kérdésünkkel Adolf Matouš elvtársat, a függővasút állomásfőnökét. Csodálkozó tekintettel válaszol. — No, még csak az hiányozna! ... Egy nap alatt elővételben eladnánk a jegyeket az egész idényre ... — Ilyen nagy az érdeklődés? — Reggel hattól néha este tíz óráig is „üzemben" vagyunk, még sem bírjuk. Látnák csak nyitás előtt hányan állnak az állomás épülete előtt. Nemegyszer találkozunk reggel olyanokkal, akik az éjszakát hálózsákban a bejárati lépcsőkön töltik, hogy az elsők között jussanak a pénztárhoz ... Ez nem tréfa, valóban így van — hangsúlyozza Matouš elvtárs. Naponta több mint 800 embert szállítanak a Kőpataki-tóhoz, csaknem annyit viszsza. A Lomnici-csúcsra 48—60 járat indul naponta 350—400 utassal. A tátrai turistaforgalom növekedé se mellett szól az a tény ls, hogy ez év első felében 30 000-el több utast szállított a függővasút, mint tavaly 6 hónap alatt. A HIVATALOS SZERVEK VÉLEMÉNYE ls érdekelt bennünket. Barangolásunk utolsó állomásaként a Starý Smokovec-i Városi Nemzeti Bizottság épületébe látogattunk. Itt Viktor Zálešík elvtárssal, a HNB alelnökével, valamint a városi pártbizottság elnökével, a turista- és idegenforgalom kérdéseiben Igen jártas Ján Jackullak elvtárssal beszélgettünk. Tőlük tudtuk meg azt ls, miért nincs vasúti forgalom Starý Smoko vec—Štrbské Pleso között. Már legalább 6 éve tudják az államvasűtak Illetékes szervei, hogy ezen a szaka' szon a hálózat nem megfelelő, ki kell cserélni a vezetéket. Azt viszont nem sikerült megtudni, miért éppen a nyár! idényre: júliusra és augusztusra tervezték a javítási munkálatokát... KULIK GELLÉRT Százhúsz gyermek halt meg Június l-e óta Mexikó Sonora államában hőhullám következtében. A halálesetek nagy részét a test vízhiánya vagy gyomorfertőzés okozta. AZ ELSŐ HÉTEN több mint 250 ezer látogató — ebből 16 országból érkezett 5000 külföldi venlég — tekintette meg a libereci árumintavásárt. A látogatók csaknem 20 millió koronáért vásároltak) különböző közszükségleti árucikket. Az amerikai Charlestown nukleáris kutatóintézetében robbanás következtében két személy sugárfertőzést szenvedett, ezért a városi kórházban megfigyelés alatt állnak. Ezenkívül további négy személyt ls megfigyelnek. Az intézet szóvivője szerint a robbanás akkor következett be, amikor az óvatlan technikusok urániumdús oldatot öntöttek át a biztonsági tartályból egy nagyobb edénybe* megszegve a munkavédelmi előírásokat. A rendőrség kordont húzott az intézet köré. FÉLMILLIÓ LÄTOGATÔ tekintette meg! ez év elejétől 9 prágai állatkertet, ahol* naponta 40—50 kis teknősbékát ls vásárolnak. Az állatkert vezetősége eddig" már ?500 Ilyen teknősbékát adott el. Luisiana államban egy teherszállító bárka nekiütközött a Pontchartraintő hídja egyik pillérének és a hld egy részét, mintegy 90 méternyi szakaszon ledöntötte. A búvárok most azt kutatják, hogy a híddal együtt nern zuhant-e a tóba valamilyen éppen arra haladó jármű ls. Lilieben letartóztatták a 64 éves Marcel Denequet, akit 1946-ban távollétében halálra ítélték, mert a háború alatt francia polgárokat Jelentett fel a fasiszta megszállóknak. Franciaország felszabadítása után eltűnt az országból, s többnyire Nyugat-Németországban élt, csupán nemrég költözött vissza álnéven szülővárosába. A ZLATNICKÁ-VÖLGYBEN, a „SkaílCan" üdülőközpontban megnyílt a novákyl bányászok gyermekeinek pionírtábora, ahol több mint háromszáz 7—15 éves gyermek tölti a szünidő egy részét. Michael Candal 14 éves New York-I fiú a Hudson folyóból zárt palackot fogott ki. Nagy meglepetésére a palackban 2200 dollárt talált bankjegyekben. A pénzt átadta a rendőrségnek. Most az egész család feszült érdeklődéssel várja, vajon jelentkezik-e valaki a pénzért, vagy sem. Az utóbbi esetben ugyanis a talált pénzt ők kapnák meg. A ZÄLUŽI-U MOST-I CsehszlovákéSzovjet Barátság Vegyiművek fennállásé 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen megjutalmazták a kombinát 148 kiváló dolgozóját. Daytonban (OHIO állam) egy 27

t éves asszony bevallotta, hogy meggyilkolta négy gyermekét. A legfiatalabb 10 hónapos, a legidősebb hat éves volt. Műanyagzacskót kötött a gyermekek fejére s a rendőrség már csak a gyermekek megfulladt hulláit találta meg. Az asszony szörnyű tettét kétségbeejtő anyagi helyzetével,s azzal Indokolta, hogy válófélben van. ALFONZI g M Schnitzerné harmincöt éves, szép asszony volt. Iffland százados olyasmit vett észre rajta, amit még nem figyelt meg egyetlen nőn sem, akí a háború alatt az útjába került. Bár rémület szorongatta, bár látta, hogy az asszony remeg előtte, mégis egyszerre tehetetlenséget érzett, mintha hiábavaló volna minden hatalma, amelylyel kikényszerítette az úgynevezett háborús nők kedvessé gét és készségét. Megszerezhető egyáltalán hatalommal egy Ilyen asszony odaadása? Látta, hogy Schnitzerné sohasem lehetne háborús nőszemély. Ké pes az odaadásra, de a gyll kolásra ts. Ekkor az asszony két szép gyerekére gondolt. Segítségére lehetnének? Tüntetőleg elvitetné őket, ezzel erkölcsileg megbénítaná az egész falut, erkölcsileg megbénítaná még... Schnltzernére nézett. Töprengve könyökére támasztotta állát, az asszony görnyedt FORDÍTOTTA TÓTH TIBOR hátára nézett, mert Schnitzerné térdre rogyott előtte. Olyan nemesen kell viselkednem vele szemben, ahogy csak lehet! — gondolta. Nemeslelkűséggel kikényszeríteni az odaadását, nem puskával! Bizonytalanul nézett Pollerra és Dosséra, hagyta, hogy Schnitzerné egy ideig StachoviC íróasztala előtt térdeljen. — Magát és a gyerekeit később hallgatom ki — mondta külön-külön. Az asszony kiegyenesítette derekát, kissé könnyes szürke szemét Ifflandra emelte, és fel állt. — Letanovskýhoz! Két katona Letanovskýék ha 'ához kísérte az asszonyt. Iffland felemelte a telefont. A fakőszemű Poller és Cossi fújta a füstöt. — Elég lesz nyolc ember íiondts a teirfonba Iffland ha továbbiakra lenne szűk •ség ., A katonákkal és Schnitzerné vei útközben találkozott Sta cíu-vič plébános, aki sokáig idő zött előbb Siškáné és az unokája s':)a fölött, majd Šiškážk házában, a zokogó család körébňn, és arra a harminc esztfindőre gondolt, amit Závodban öltött. Ogy tért vissza a plébánia udvarára, ahogy a temetőben volt, fekete reverendában és fehér karingben. A pajtában az öt falubeli mellett megpillantotta Schnitzert és a két kislányt is. Bekopogott az irodája ajtaján. Az őrt álló katona kinyitotta, a amikor Iffland százados intet, StachoviC plébános belépett az Irodába. Arcát elöntötte a vér, ajka kissé reszketett, amikor észrevette, hogy a stelá zson a vastag könyvek hátára nyomtatott aranybetűket — DOGMATICA, BIBLIA SACRA, CODEX IURIS CANONICI — vér maszatolta be. Senkit sem köteleznek olyan dogmák és ká nonok, amelyeket vér szennye zett! Megdöbbentette a gondo lat. Ujjal görcsösen szorították a feketekötéses könyvet. Nehe zen szedte össze bátorságát, mégis feltette magában, hogy megmondja Iffland százados nak, amire az öreg šlškáné és u i ikája, Števka temetésén gondolt. — Mit kíván, meln Herr? — Herr Hauptmann — kezd te StachoviC, és fehér keze gör esősen szorongatta a fekete könyvet, úgy állt saját Iróasz tala előtt, mintha gyökeret vert volna a lába, s felülről nézett le Ifflandra. — Ha méltóztat nék megengedni... — Már vége a temetésnek? — kérdezte epésen Iffland, majd megnyalta cigarettája végét és rágyújtott. — A német véderő elégedetlen az ön falujával, mein Herr. Zsidók, partizánok, banditák, munkakerülők, csupa aszociális elem! Nos? — Ha méltóztatnék megengedni, Herr Hauptmann — mondta StachoviC plébános és bizonytalanul pillantott az Irodában levő katonákra, meg a két fakószeműre, Pollerra és Dosséra —, szeretnék valamit mondani... A két írnok, aki StahoviC íróasztalával szemben a tábori asztalon körmölt, csendesen köhögött. — Nyíltan beszélhet, meln Herr — mondta Iffland —, katonáimmal szemben bizalmatlanságnak semmi helye. — Ha méltóztatnék megengedni — kezdte újból StachoviC plébános —, sajnálom az ártatlan élőket és az ártatlan holtakat. Már hosszú Ideje együtt élek az Itteni emberekkel, több mint harminc esztendeje — engedtessék megmondanom, hogy annak az öreg asszonynak és a kislánynak a halála téves és ártalmas volt. Egyáltalán lehet, hogy két szörnyű dologról van szó. Egyrészt tévedésről, másrészt ártalomról. Azok az emberek a pajtában nem partizánok, a fiaik sincsenek a partizánoknál. Régóta máshol dolgoznak. Nem laknak Závodban Nyilván tévedésről vagy hamis feljelentésről lehet csak szó Vannak bűnök, amelyeket Is ten és ember ls büntethet. Né ha együtt büntetik, néha külön-külön — de egyetlen ember nem büntethet senkit, még bűnöst sem — az ártatlant pedig nem szabad büntetnie sem Istennek, sem embernek ... Engedtessék még kimondanom, hogy csak Isten lehet élet és halál ura ... — Ugyan, ugyan, mein Herr! Iffland bal keze két ujja közt tartotta a cigarettát, ajkához emelte, könnyedén szippantott, s mosolyogva nézett Stachovič plébánosra, aki mereven állt előtte, leeresztett kezével szorongatta fekete könyvét. Szaval nagyon réglesen, szinte holtan hatottak. — Kezeskedik azért — kérdezte kis idő múlva Iffland a mozdulatlan álló Stachovictól s végigsimított cserzett arcán —, hogy itt, Závodban valaki tévedett vagy hamis feljelentést tett? — Kezeskedem érte, hogy ezek az emberek ártatlanok, (ól ismerem az Ittenieket — és ártatlanokat nem büntethet sem Isten, sem ember ... — És a másik dolog? — A másik dolog, Herr Hauptmann — mondta StachoviC —, a másik dolog ártalmas. Lehet-e büntetni ártatlan, gyön ge és ártalmatlan embereket? Hisz én, ha méltóztatik megengedni, úgy gondolom, a német véderő azért jött hozzánk, hogy megszabadítson a banditáktői, nem pedig azért, hogy korunk szörnyűségeiért ártatlan, gyönge és ártalmatlan teremtéseken álljon bosszút. Értesülésem szerint a német véd erő nem követ el sem téves, sem ártalmas dolgokat. Méltóztassék fontolóra venni ezeknek az embereknek a dolgát — StachoviC kissé felemelte fekete könyvét és a pajta felé mutatott — s a két gyerekét... — Gyerekek, gyerekek — mondta Iffland és kissé összerezzent. Cigarettájáról szürke rúdban hullott kabátja ujjára a hamu. — Ez kérem ... StachoviC plébános nagyon szégyellte, hogy észrevette, mert Iffland cserzett arca kissé elpirult. — A gyerekek az kérem, más dolog... és megbízhat bennem, meln Herr — mondta haragosan Iffland százados — t a német véderő óriási erőt képvisel ... — Iffland egy pillanatra elhallgatott s arra gondolt, hogy ez az óriási erő mér csak papiroson és a rádióban létezik. Göbbels ls beismerte, hogy Németország a hordó legalját kaparja kl. — Örlásl erő és még nagyobb lesz, jönnek az új fegyverek, V-l, V-2, V-3 és így tovább. Hogy győzzön ebben a háborúban, míg rendelkezésére nem állnak az új fegyverek, mein Herr, kénytelen keresni az ellenségeit, igen keresni, még ott is, ahol nincsenek. Ártatlanok, gyöngék és ártalmatlanok között is. Keresi és igyekszik ártalmatlanná tenni őket. Én a német véderő képviselőjeként és a magam szmélyében is nagyon kételkedem abban, hogy a német véderő tévedésbe eshetnék és ártana önmagának. Bízzék bennem, mein Herr! Megteszem, amit a nőmet véderő érdekében a legjobbnak tartok. (Folytatíuk\ ÜJ SZÖ 2 * 1964. július 27.