Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-27 / 207. szám, hétfő

Hruscsov üdvözlő távirata a kubai vezetőkhöz Moszkva (CTK) — Nyikita Hruscsov és Anasztasz Mtkojan a kubai államünnep alkalmából üdvözlő táviratot küldött a kubai vezetőknek és Kuba népének. A Fidel Castrúhoz és Osvaldo Dorticoshoz intézett táviratukban a szovjet államférfiak leszögezik, hogy az Egységes Szocialista Forradalmi Párt körül felzárkózó kubai nép nagyszerű sikerei tetszésre találtak a szovjet nép és a világ minden becsületes népének körében. A Szovjetunió a jövőben is bármikor hajlandó testvéri segítséget nyújtani Kubának, s támogatni fogja a szabadságért és függetlenségért vívott harcéban, amelyet az USA Imperialista köreinek agresszív politikája ellen kell vívnia. Andrei Gromiko szovjet külügyminiszter üdvözlő táviratot küldött dr. Raul Roak kubai külügyminiszternek. Raul Castro: Kuba hajlandó tárgyalná Havanna (CTK) — Kuba bárhol és bármikor hajlandó tárgyalni az Egyesült Államokkal — jelentette ki santiagói sajtóértekezletén Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere. Raul Castro leleplezte az Egyesült Államok állandó provokációit és Kuba elleni agresszív akcióit. Az utóbbi két hónapban két kubai őrszemet lőttek le a guantanámói amerikai támaszpontról. Raul Castro kijelentette, hogy az Egyesült Államok eddig nem mutatott tárgyalási készséget. A miniszter elítélte az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni összeesküvését. Négerek és rendőrök utcai csatája Kihirdették az ostromállapotot A New York állambeli Rochester utcáit a szombatra virradó éjszaka hatalmas csatazaj verte fel. A zavargások röviddel éjfél előtt kezdődtek, amikor az egyik néger lakónegyedben rendezett utcai táncmulatságon két rendőr „rendbontás" címén letartóztatott egy néger fiatalt. Midőn azonban kezét bilincsbe verték, társai védelmére keltek. Először csak néhány rendőrkocsi jelent meg a helyszínen, de amikor fajüldöző fehér fiatalok ls beavatkoztak az összetűzésbe, általános utcai csata kezdődött. A harc háztömbtől háztömbig gyűrűzött tovább, és hamarosan mintegy ezer ember vett részt a verekedésben. A rendőrök gumibottal, könnyfakasztó gránátokkal és tűzoltőfecskendőkkel támadtak a rendőri brutalitások ellen tiltakozó tüntetőkre. Hajnali három órakor a rendőrségen azt közölték az UP1 tudósítójával, hogy „a helyzet teljesen kicsúszott a karhatalom kezéből". Később kötelekkel és rendőrautókkal lezárták az egész városnegyedet. A rendőrség közlése szerint 55 tüntetőt letartóztattak. 80 sebesültet — köztük 9 rendőrt és 1 tűzoltót — kórházba kellett szállítani. A sebesültek között van Willtam Lombard, a város rendőrfőnöke is. A városi hatóságok elrendelték az ostromállapotot, és a hajnali órákban Nelson A. Rockefellernek, New York állam kormányzójának utasítására az állami helyi karhatalom megerősítésére száz rendőr érkezett a városba. Du Can angol kereskedelmi államminiszter Budapesten A hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Edward Du Can, az angol kereskedelmi és iparügyi minisztérium államminisztere a külkereskedelmi minisztériumban találkozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. A két ország gazdasági és kereskedel mi kapcsolatairól szólva a többi között elmondotta, hogy a magyar—angol kereskedelmi forgalom az utőbbi évben száz százalékkal növekedett. A továbbiakban azt a reményét fejezte ki, hogy a két ország exportja az elkövetkező években évenként egy-két esetleg 3 millió forinttal gyarapszik. Ebből a szempontból fontosnak ítélte meg a magyar—angol hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást, valamint a kereskedelmi kamarák közötti kapcsolatokat. (CTK) PgiKl/^P^ 1964. JÜLIUS 20-TÖL 24-ig Moszkvában tartotta meg 2. ülésszakát a magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság, amely az 1966—1970. évi Időszakra vonatkozóan megtárgyalta energiahordozók, papír és cellulóz szállítását a Szovjetunióból Ma arországra. Megtárgyalták az 1966—1970. évi időszakban Magyarországról a Szovjetunióba irányuló zöldség- és gyümölcsszállítások növelését, valamint nagy befogadóképességű városi és városközi Diesel-utóbuszok szállítását. A bizottság határozatokat hozott az autóbusz- és tehergépkocsigyártás területen folyó együttműködés fejlesztéséről (CTK) A MOSZKVABAN közzétett félévi tervjelentés a szovjet ipari termelés újabb hét és fél százalékos emelkedéséről számol be. Fél év alatt a szovjet Ipar több nyersvasat, acélt, traktort adott, mint 1954-ben, több műtrágyát, mint 1956-ban, több kőolajat, villamos energiát, cementet, mint 1957-ben, több műrostot, vegyipar gépet, bútort, mint 1958-ban, több gázt, műanyagot, kémiai növényvédőszert, mini az egész 1960. évben. Fél év alatt 490 ezer lakást, tehát majdnem félmillió új lakást adtak át rendeltetésének. (CTK) JOSEPH LUNS holland külügyminiszter egyhetes látogatásra Djakartáta érkezett. Luns látogatásának nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert ő az első holland miniszter, aki a diplomáciai kapcsolatok felújítása után látogat el Indonéziába. (CTK) TÖBB MINT HÁROMEZER paraszt vett részt a Reggio Emilia északolasz városban rendezett tüntetésen, amelyet a CGIL szervezett. A tüntetők földreformot követeltek. (CTK) BUTLER brii külügyminiszter és felesége ma Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására a Szovjetunióba látogat. (CTK) EGYIPTOMBAN megünnepelték a Szuezi-csatorna államosításának 8. évfordulóját. A nyolc év alatt az EAK kormánya 90 millió egyiptomi font sterlinget fordított a csatorna forgalmának javítására, ami körülbelül négy és félszer több, mint amennyit a csatorna előző igazgatósága 87 év alatt beruházott. AZ FLN szervező bizottsága kibővített plénumán a párt tömegbázisának bővítéséről és a pártélet demokratizálásáról tárgyalt. Ideiglenes bizottság létesült, amely augusztus 15-ig előkészíti az új pártszervek választását. (CTK) Egy évvel ezelőtt katasztrofális földrengés pusztított a macedóniai Szkopjéban. A város épületeinek 80 százaléka összeomlott, vagy súlyosan megrongálódott. Az újjáépUlő Szkopjéban egy év alatt öt lakótelep létesült 12 237 előregyártóit épületelemből. A képen: A szkopjei Kozle új lakónegyed. (CTK felvétele) Amerikai aktivitás Dél-Vietnamban Washington (CTK) — Johnson elnök utasítást adott a dél-vietnami nemzeti felszabadító mozgalom ellen viselt háború fokozására — jelentették illetékes washingtoni körök. A Reuter szerint ismét több ezer amerikai „tanácsadót" küldenek Dél-Vietnamba. Az újabb lépéseket Taylor, nemrégen kinevezett saigoni nagykövet sürgeti. Az AP sajtóiroda megjegyzi, hogy a dél-vietnami partizánok sohasem támadtak olyan gyakran, mint a múlt héten, amikor három esetben rohanták meg a kormánycsapatokat és 160 ellenséges katonát megöltek. A dél-vietnami kormány szombaton 34 külföldi országtól kért segítséget a partizánok ellen. Béremelést értek el az angol postások Az angol gazdasági körök megkönnyebbüléssel üdvözölték a postássztrájk elhárítását. A postások 6 és fél százalékos béremelést vívtak ki. Még polgári körök ls elismerik a postások követelésének jogosságát, és megállapítják, hogy a kormány „tépett lobogóval" került ki a küzdelemből. Az angol közvélemény csaknem egyhangú véleménye ugyanis az, hogy a kormány a szakadék legszélére ment, azt állítva, hogy élet-halál fontosságú elvet véd, amelyből hajszálnyit sem engedhet, majd az utolsó pillanatban mégis meghátrált, feláldozva féltett közgazdasági „szent tehenét", a 3 és fél százalékos béremelési határt. Ha a kormány ellenállása jogos volt, úgy meghátrálása jogosulatlan és helytelen. Ha viszont a kormány legutóbbi engedékenysége helyes, akkor nem lett volna szabad a végsőkig húzni, halasztani a rendezést, mert az sokmilliós kárt okozott a gazdasági életnek — hangoztatja a polgári sajr tó. A Times vezércikkében rámutat, hogy a kormány most 6 és fél százalékos béremelést engedélyezett: mivel úgyis engednie kellett, ostobaság volt, hogy a sztrájk folytatásának közvetlen veszélye láttán, nem pedig előbb adott béremelést, Kissé több rugalmasság a vita elején véget vethetett volna a bajoknak, maradandó károk és veszteségek nélkül — írja a lap. Az indiai kormány a közelmúltban elhatározta, hogy elfogadja a Szovjetunió javaslatát és szovjet műszaki támogatással építteti fel a bokáról acélművet. Ezzel a szűkszavú jelentéssel ért véget egy, az indiaiakat nyolc hónapja állandó izgalomban tartó, váratlan fordulatokban bővelkedő küzdelem. Az indiai ötéves terv 10 millió tonna acél termelését tűzte ki egyik célul. E célterv teljesítését egy negyedik állami acélmű biztosíthatja. Az új acélmű termelési terve egyelőre évente egymillió tonna acél előállítását Irányozza elő. A negyedik állami acélmű később évente négymillió tonnára növelné termelését. Az indiai kormány elsősorban az Egyesült Államokhoz fordult támogatásért. Három hasonló acélmű építését ugyanis nyugatnémet és szovjet segítség tette lehetővé. Az USA-ból rövidesen meg is érkeztek a szakértők Indiába. Megerősítették, hogy Bokaro környéke kiválóan alkalmas a tervezett építkezés céljaira. Ami a pénzügyi támogatást Illeti, óvatosan közölték, hogy bár az USA-ban rokonszenveznek az acélmű építésének terveivel, egyelőre nem vállalnak semmiféle kötelezettséget. Amerikai „önzetlenség" Az amerikaiak azután tényleg hozzáfogtak a munkához, csakhogy nem a bokarői építkezés helyén, hanem az amerikai acéltrösztök irodáiban, a washingtoni kongresszus és a delhi parlament tárgyalótermeiben. Legelőször a kasmíri problémában látták a zsarolás lehetőségét, éspedig a következő elv szerint: „Adjátok nékünk Kasmírt és mi felépítjük acélmüveteket". Amikor bebizonyosodott, hogy ez a kísérlet céltalan, az amerikai sajtóban egymást követték a legkü lönfélébb „szakértői szakvélemények" Máról holnapra azt hangoztatták, hogy a tervezett acélműnek nincs megfelelő nyersanyagbázisa, s a víz és áramellátás is nagy nehézségeket okozna Különben is arra a következtetésre jutottak, hogy egy olyan fejlődő országban, mint India, az említett terv túlméretezett, s megvalósítása meghaladná az Indiai acélipar lehetősé geit. Más szóval, az illetékesek állán dóan kifogásoltak valamit, hogy min den mődon- elodázhassák az építkezés megkezdését. Harry Sichrowsky: A BOKAROI PÉLDA Vagy magántőke, vagy semmi Múlt év nyarán váratlanul Delhibe érkezett az USA acélipari küldöttsége — Foy, a pittsburgi Koppers Company elnöke és Vans Brandt, a társaság igazgatója. Brandt korábban az amerikai Export-Import Bank igazgatója, volt. Ugyanakkor egy calcuttai iparmágnás Lausche amerikai szenátornak és Broomsfteld kongreszusl képviselőnek küldött levelében arról Igyekezett meggyőzni az illetékes amerikai köröket, hogy a Bokarőban tervezett acélmű amerikai támogatása nem lenne helyénvaló, mivel teljesen szükségtelen Indiában egy további állami acélmű építése. Az indiai monopóliumok uralnak ugyanis megvan minden lehetőségük egy „magán acélmű" építésére. Ezért az USA inkább őket támogat hatná a bokáról acélmű építésére szánt milliókkal. Foy és Brandt kapcsolatba lépett Tyler Wooddal, az USA delhi követségének gazdaságügyi attaséjával, akinek közvetítésével megkezdődtek a tárgyalások az indiai gazdasági élet kiválóságaival, többek között Marardst Eszvaj akkori pénzügyminiszterrel, az Indiai Kongresszus Párt reakciós szárnyának vezérével. A tárgyalások kizárólag egy célt követtek: A bokarói acélművet az állami szektorból a magánszektorba kell „átdiszponálni". Magától értetődő, hogy a monopoltőke szószólói kiharcoltak bizonyos engedményeket. Így például az indiai kormánytól ígéretet kaptak, hogy a bokarői acélművet 15 évig amerikaiak irányítják és magántőke befektetésével alapozzák meg üzemvitelét. Az amerikai dollárhiénáknak ez sem volt elég. Davtd Bell, a külföldnek nyújtott amerikai „segítség" intézője bejelentette, hogy további — talán még két évet is igénylő — vizsgálatok lefolytatása szükséges. Ezen kívül közölte, hogy ami a bokarói acélmű építését Uletí, az USA nem folyósítana e célra külön megállapí tott összegeket, hanem az India számára már előbb meghatározott pénzügyi támogatás keretében nyújtana segítséget. Az Indiai közvélemény erre természetesen kellőképpen reagált, amit Szubramaniam acélipari miniszter tolmácsolt a parlamentben. Határozottan kijelentette, hogy az USA-nak végül el kell döntenie, mit akar, ellenkező esetben India az USA támogatása nélkül lesz kénytelen felépíteni új acélművét. Az indiai államférfi öntudatos fellépése felbőszítette az amerikai urakat. A Washington Evenlng News erre így reagált. „Az indiai miniszter teljesen elfogadhatatlan, kioktató hangnemben követelt egymilliárd dollárt. Az indiaiak nyilván elvárják tőlünk, hogy továbbra is elhalmozzuk őket jótéteményeinkkel. Ellenkező esetben lenéznének bennünket és Moszkvához fordulnának segítségért ..." A washingtoni urak nem várattak sokáig válaszukra. Az USA kongresszusa 1963. augusztus 22-én elhatározta, hogy a Bokaro-tervet legalább egy évre törli a külföldi segélyprogramból. Az indiai kormány ennek alapján úgy határozott, hogy lemond az amerikai pénzügyi támogatásról. Az amerikai urak magatartása másfél év elfecsérlést és természetesen azt is jelentette, hogy a harmadik tervidőszakban sem kerülhetett sor a bokarói acélmű építésére. Ez viszont végeredményben egymillió tonna acél termelésének kiesését eredményezte. India választ Bokaróban azonban eközben sem szünetelt a munka. A mérnökök kijelölték az építkezés helyét és megkezdték az áram- és vízellátással kapcsolatos teendőket. Egy indiai cég költségvetést állított fel, mely szerint csupán feleannyi külföldi pénzre lenne szükség, mint amennyit az amerikaiak terveztek. Ezt elsősorban az tette volna lehetővé, hogy a különféle típusú emelődarukat, a kokszolókemencék alkatrészeinek 75 százalékát s a nagyolvasztók alkatrészeinek 60 százalékát lilában gyártanák. Indiának azonban a bokarői acélmű tervezéséhez és építéséhez még így ls kellő tapasztalatokkal s a szük séges legkorszerűbb műszaki eszkö zökkel rendelkező partnert kellett ke resnle. Megkezdődtek tehát a tár gyalások Ausztriával, Nyugat-Németországgál, Angliával és Japánnal. Szubramaniam acélipari miniszter májusban váratlanul meglepte a parlamentet. Közölte, hogy a Szovjetunió — a bhilai acélmű építése folyamán szerzett értékes tapasztalatok alapján — bármikor kész a bokarói acélmű építésére. A Szovjetunió nagyvonalú ajánlata kivetette a nyeregből a többi ajánlkozót. A jobboldali ellenzéki képviselőkön kívül a tetszés viharos megnyilvánulásaival fogadták ezt a hírt az indiai parlamentben. A módosított terv szerint az évente 1,5 millió tonna acél előállítását lehetővé tevő bokarói kombinátnak már 1967-ben, illetve 1968-ban üzemképesnek kell lennie. A bokarói acélmű építésében a Szovjetunió és Csehszlovákia segítségével épülő rancsi vasművek és öntödének ts rendkívül fontos szerep jut. A lecke Az a tény, hogy szovjet szakemberek veszik át e fontos építkezés megszervezését és irányítását. Bokarót példaképpé — az alapos megleckéztetés példaképévé változtatta. Indiában most még bizalmatlanabbak az emberek az amerikaiakkal szemben, akik ismét bebizonyították, hogy gyarmatosító politikájuk s nem pedig India iparosítása áll érdekükben. Ha bárkinek segítséget nyújtanak, ezt azért teszik, hogy egyrészt politikai engedményeket zsaroljanak ki, másrészt, hogy a magántőke hatalmát erősítsék. A bokarói eset súlyos csapást mért az indiai ipari és kereskedelmi kamara hatalmasaira is. Azt hitték ugyanis, hogy washingtoni cinkostársaik segítségével megakadályozhatják az államosítást és megszilárdíthatják a magántulajdonosok helyzetét. Mesterkedéseik balul ütöttek ki. Csúfos vereséget szenvedtek, és ez szintén Jelentősen növelte az Indiai nép öntudatosságát. A népi tömegek ismét meggyőződtek arról, hogy csak szívós kitartással s a függetlensége ellen irányuló támadások visszaverésével érhetnek el eredményeket. Meggyőződtek arról, hogy minden megalázkodás, s az USA portája előtti koldulás hiábavaló. A bokarői eset az Indiaiak millióit győzte meg, hogy mindig megbízhatnak a Szovjetunió barátságában s hűségében. A Szovjetunió mindig kész a segítségre, s ezt nem köti politikai engedményekhez. Válasz Pekingnek is A bokarói eset a pekingi dogmatikusok veresége is. ök ugyanis állandóan azt szajkózzák, hogy „az amerikai imperializmus fegyverletételre kényszeríti a Szovjetuniót". Azt azonban nem akarják látni, hogy a szocialista országok a fejlődő országoknak nyújtott segítségükkel szintén súlyos csapásokat mérnek az imperializmusra. És azt, hogy a Bokaróban mért csapások elsősorban Washingtonban ütöttek sebeket, talán semmi sem bizonyítja oly megcáfolhatatlanul, mint a New York Times ez év május 5-i számának vezércikke. A cikkben többek között a következő áll: „Az USA a hidegháború egyik frontszakaszán — Bokaróban — súlyos vereséget szenvedett. Köztudomású, hogy az ottani acélmű építése múlhatatlanul szükséges India ipari fejlődéséhez. Az indiai kormány múlt év őszén még jogosan várta az ÚSA-tól az ígért hitel folyósítását és a műszaki támogatást ts. A Kennedy-kormány hatévre 512 millió dollárt helyezett Indiának kilátásba. Ezt a javaslatot azonban nem szavazták meg a kongresszusban, mert úgy vélték, hogy az említett összeggel nem az állami szektort, hanem a magántőkét kell támogatni. Indiának viszont nem volt szüksége az ilyen megoldásra és ezért arra kényszerült, hogy az oroszokhoz forduljon segítségért. India talán a legfontosabb el nem kötelezett ország. Ha ml a bokaróihoz hasonló esetekkel erősítjük azt a meggyőződést, hogy leginkább a szovjet gazdaság alkalmas az ázsiai, az afrikai fejlődő országok gazdasági törekvéseinek és lakosságuk magasabb életszínvonala elérésnek támogatására, ezzel aláaknázzuk az indiai nép bizalmát. így aligha hihetik, hogy mt amerikalak őszintén ragaszkodunk a demokrácia s a szabad döntés elveihez." 1984. július 27. £ flj §

ZÖ 3