Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-03 / 183. szám, péntek

Kifizetődik a felvásárolt gabona iiázi raktározása Megfelelő kapacitású raktárhelyi ségek hiánya miatt a felvásárló szer vek — kölcsönös megegyezés alapján —,az idén részben a szövetkezetek ben hagyják a felvásárlásra kerülő gabonát. A nyugat-szlovákiai kerület ben ily módon mintegy 4000 vagon ga bonát hagynak a szövetkezetek mag táraillan. A felvásárló szervek egy mázsa termény tárolásáért 30—40, kivételes esetekben 50 fillért fizetnek havonta a szövetkezetnek. A tárolással összefüggő munkákat úgyszintén megtérítik. A költségek megtérítésén és bizo nyos pénzjuttatáson kívül a tárolási szerződésnek van egy további előnye is. A legnagyobb dologidőben tehermentesülnek a szövetkezet szállítóeszközei, mivel a termést nem kell beszállítani az állami raktárba. (Pl) ft is gyárt (ČTK) — A trnavai Kovosmaltban megkezdték e napokban a közepes nagyságú tehergépkocsik tengelyeinek, valamint szabványosított pótalkatrészeinek gyártását. Az üzem ezt a termelési programot a prágai Praga üzemtől vette át. A trnavai új gyárcsarnokban jelenleg 80 szakmunkás dolgozik és egyelőre pótalkatrészeket készít. A gyárban még ez idén több mint 13 millió korona értékű gépkocsitengelyt és pótalkatrészt készítenek. Jövőre az új gyárrészleg már több mint 600 dolgozót foglalkoztathat. Prémium — de nem mind&n áron Á dunaszerdahelyi járási szervek már tavaly nagy gondot fordítottak a mezőgazdasági üzemek takarmánytermelésére. Az irányításnak ez a formája mjeghozta a sikert, hiszen január óta, éppen a téli évad kellős közepén, fokozatosan emelkedett a tejhozam és a mezőgazdasági üzemekben jelentős mértékben megnövekedett az árutermelés. Több szövetkezetben, Balonyban, Albáron, Nagymegyeren és még másutt nem minden mutatóban teljesítették a feltételeket. Ezért járási méretben 40 ezer koronán felül tartottak „vissza az előirányozott prémiumból, ami az említett szövetkezetek számára több mint 10 ezer korona mínuszt jelent. Ha a követelményeknek megfelelnek, ezt az összeget ls rendelkezésükre bocsátják.. A minap a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság ötödik TU-104-es lökhajtásos repülőgépét ünnepélyesert „České Budéjovice" névre keresztelték. Néhány pillanattal később a České Budéjovice címerét viselő gép útnak indult Bratislavába. (ČTK felvétele) Ostrava az elmúlt hat hónap alatt Egy adat, ,amely mindennél világosabban bizonyítja az ostravai bányászok áldozatkészségét: a szénmedence üzemei az év első hat hónapjában a tervezettnél 340 ezer tonna szénnel többet adtak a népgazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy a bányaüzemek többsége magasan túlszárnyalta a tervet. A bányakörzet 16 vállalata hat hónap alatt 13 412 520 tonna szenet adott az iparnak és az ország lakosságának, így a tervet 102,6 százalékra teljesítette. Figyelemre méltó még az a körülmény is, hogy bányászaink a bányafolyosók hajtásában is szép sikereket értek el. 199 ezer folyóméter folyosót nyitottak a termelés megkezdésére. A sikert jelentős részben a nagyarányú gépesítésnek köszönhetik. Kombájnnal például csak ebben a szénmedencében csáknem nyolcmillió tonna szenet fejtettek a múlt félévben. Mindez azt bizonyítja, hogy a széntermelést csak korszerűsítéssel lehet növelni. (CTK) Bratislava és az ivóvíz A múlt télen, amikor a Duna szintje annyira apadt, hogy a nagy folyó aiig töltötte meg félig a medrét, kiapadtak Bratislavában a városi kutak is. Hiába csa vargatták az emberek a vízcsapokat, azokban a napok ban bizony egy csepp víz sem csurrant. Akkoriban sok szó esett a vízkérdésről az újságok hasábjain is. Az illetékesek és a vízszakértők egyhangúlag megegyez tek abban, hogy az eddigi vízforrások már nem bírják kielégíteni a megnövekedett város ivóvíz szükségletét S a cikkek rendszerint reményteljes kijelentésekkel végződtek: jövőre üzembehelyezzük a második vízmfivet, mely Püspökin épül, és Bratislavában megszűnnek a vízproblémák. S aztán elmúltak a „szomjas" napok A Duna medrével párhuzamosan megteltek a városi kutak, s a „vizes cikkek" is eltűntek az újságok oldalairól. A vízkérdés azonban még mindig megoldásra vár, s most, midőn még van időnk az intézkedésekre, jogos a kérdés: vajon jól kihasználtuk-e a rendelkezésünkre álló időt, hogy a tél ne lephessen meg bennünket egy újabb vízkalamitással? J. KNIŽKA mérnöknek, a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság víz és energetikai szakbizottsága vezetőjének válasza nem a legmegnyugtatóbb. Igaz, hogy a tervek szerint ideiglenesen már októberben meg kellene indulnia a második vízműnek — tehát pont a legkisebb dunai vízállás idején — de a munkálatok iramából ítélve, ez kissé kétséges. A kutak már készek, csak a szivattyúk szerelése késik. A szerelő munkákat a bratislavai BEZ üzem végzi, de mivel ugyanaz az üzem látja el villanyszerelőkkel a Keletszlovákiai Vasművet is, úgy tűnik, mintha a bratislavai vízmű túlságosan a háttérbe szorulna. Annál inkább, mert nem sikerült ezt a művet' is a kormány által ellenőrzött építkezések közé sorolni. Pedig a szigeti kutak már nagyon rászorulnának egy nagyjavításra, ami persze csak a második vízmű üzembehelyezése után jöhetne számításba. És csak aztán lehet megoldani Bratislava környékének vízkérdését is. Mert SÜLYOS PROBLÉMÁK VANNAK, például Bratislava—Júrban. Habár a környékbeli falvakban már mindenütt van vízvezeték, Júrig még mindig nem jutott el a víz. Igaz, hogy a rossz nyelvek azt mondják, — nem kell oda vízvezeték, hisz terein Júrban elég bor! — de a júriak erről valahogy másképp vélekednek. Kritikus a helyzet Devínská Nová Ves-en is. Az eddigi vízforrás kiapadóban van. Ha gyorsan nem történnek intézkedések, úgy a lakók könnyen víz nélkül maradhatnak. Ezért a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság *íz- és energetikai szakbizottsága a Kerületi Vízgazdálkodási Kísérleti intézet dolgozóival már fúrásokat végez a közeli Sedláíkov szigeten, s az eddigi eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy onnan bőséges és egészséges vizet lehetne kapni. Sajnos, itt nagy nehézségbe ütköznek a „vizesek" minduntalan, —

v az építkezési távlati terveknek a hiányába. Mert azt ugye nem kell különösen hangsúlyozni, hogy egy vízvezetékrendszert nem lehet egy-két év alatt kiépíteni. Az előkészítő munkálatok, valamint a tervek kidolgozása legalább 3—4 évet igényel, s csak ezek után lehet hozzáfogni a vízhálózat építésiéhez. Mostanában azonban szomorú tapasztalataink vannak. Ha végre valahol elkezdik a vízvezeték építését, váratlanul feltűnnek a városépítők, s a vízvezeték kiszemelt útjába új lakótelepet épí tenek. Ennek az ellátásához azonban a tervezett vízmennyiség már nem elegendő. A lakásépítési tervek elké szítése ugyanis sokkal rövidebb időt igényel. Sajnos a „vizesek" NEM TUDNAK TÁVLATILAG TERVEZNI. A lakónegyedek élettartamát csak 15—20 évre tervezik s hogy mi lesz azután, azt senki sem tudja. A vízvezetéket pedig 50—60 évi használatra készítik. Ez az oka annak az aránytalanságnak is, amely Bratislavában úgy mutatkozik meg, hogy a pár év alatt felépült sok új lakónegyedben kevés lett az ivóvíz. Nagy nehézségeket jelent a bürokratikus pénzgazdálkodás is. Mert megtörténik, hegy az építővállalatoknak van elég pénzük arra, hogy felépítsék a lakónegyedek vízvezetékhálózatát, a vízgazdászoknak azonban nincs pénzük arra, hogy qzt a hálózatot el tudják látni vízzel — azaz — hogy új kutakat fúrjanak. így aztán a szükséges hivatalos folyamatok elhúzódnak, s az összeg egyre zsugorodik. Amíg végre létre jön a bankszámla, több év is beletelik. Közben már újabb problémák várnak megoldásra és mi — szögezi le Knižka elvtárs — hiába igyekszünk előre tervezni, mindig csak hátul kullogunk. - ili — A gépet szeretni kell „A szövetkezet megalakulása óta a szakmában dolgozom. Rengeteg hibás gépet kijavítottam már ez idő alatt. Hogy most rosszäbb anyagból csinálják a gépeket, mint régebben,merthogy az is normában megyen ...? Nem igaz «z, kérqm

T A^ért^ xpmlijf el, tengerszám a sok értékes gép, mert rosszul bánnak vele az emberek. Csak azt nézik, mennyit lehet vele keresni. Ha elromlik, úgyis kapok újat — gondolják. Pedig nincs igazuk. Ha úgy bánnának a szerszámmal,-mint ,a mi időnkben, nem menne olyan hamar tönkre. Akkoriban bizony a kasza egy embert is túlélt. Természetesen nem ázott télidőben a fészer alatt, úgy vigyázott rá minden gazda, mint a szemefényére. Mert a gép jó segítőtárs, csak meg kell becsülni, szeretni kell a gépet — mondja Molnár Lajos, a kosúti szövetkezet tapasztalt gépjavítója. Kép és szöveg: Palágyi denki számára, a munkások, a parasztok és az értelmiség képviselői számára. Ez annak a történelmi ténynek a kifejeződése volt, hogy a dolgozók proletár rétegei az országban nemcsak gyökeres változásokon mentek át az élet társadalmi-gazdasági feltételeit tekintve, hanem azt is, hogy mélyreható változások történtek ideológiájában; a párt számoli az új helyzettel, amely a szocializmus győzelme következtében alakult ki, és amely azt jelentette, hogy kialakultak a lehetőségek ahhoz, hogy a kommunista párt fokozatosan az egész nép pártjává változzék át A háború, amely súlyos és pusztító volt, megszakította a szocialista viszonyoknak kommunista viszonyokká való átalakulási folyamatát, a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésére irányuló folyamatqt. A pártnak az egész nép pártjává való fejlődési folyamatát szükségképpen meglassította a fokozódó sztálini személyi kultusz, s az ezzel kapcsolatban elterjedt, a lenini párttól idegen vezetési módszerek alkalmazása, a demokratikus pártélet megszegése. Amikor azonban az ország felépült a háború következményeiből, és a párt, amely új tapasztalatokkal gazdagodott, kidolgozta a kommunista építés tudományosan megalapozott útját, amikor határozott intézkedések történtek a sztálini személyi kultusz és rendkívül káros következményei megszüntetésére, akkor mind jobban növekvő erővel jelentkezett az a természetes, törvényszerű irányzat a párt fejlődésében, amelynek során a párt fokozatosan az egész nép pártjává változik át. A szocialista építés kimagasló sike rei és ezzel kapcsolatban a Szovjet unió gazdasági és védelmi erejének óriási megnövekedése, a szocialista világrendszer kialakulásé és megszi lárdulása a szocializmus g /őzeimét a Szovjetunióban nemc -ik teljessé hanem véglegessé is tf>Uőn Annak alapján, hogy az állani, i, . kolhoz és szövetkezeti tulajdon közelebb ke rült egymáshoz, s megnövekedett az egész nép kultúrája, meggyorsult a munkások és a parasztok, valamint a közöttük és az értelmiség közötti osztálykülönbségek elmosódásának üteme. Ez megszilárdította a szovjet társadalom szociális egyneműségét. A munkásosztálynak és élcsapatának, a pártnak ideológiája az egész nép ideológiájává vált. Ezek a változások természetesen hatással voltak a párt jellegére, a párt összetételére, a társadalom életében betöltött szerepére. Éppen ez jutott kifejezésre az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott programban és pártalapszabályban, amelyek hangsúlyozzák a párt egyetemes népi jellegét a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének feltételei között. Amikor bekövetkezett az általánosan kibontakozó kommunista építés időszaka, s a párt megállapította a szovjethatalom évei alatt végzett tevékenységének eredményeit, megszerezte azt az objektív lehetőségét, hogy az új programban levonja az általánosított következtetést: „Annak eredményeképpen, hogy a szocializmus győzelmet aratott a Szovjetunióban. a szovjet társarialom egysége megszilárdult, a munkásosztály kommunista pártja a szovjet nép élcsapatává vált, az egész nép pártjává lett, kibővítette a maga irányító befolyását a társadalmi élet minden olda Iára." Ez a elméleti tétel nem jelszó, amely a jövő felé fordul, hanem pártunk valóságos helyzetének megálla-' pítása, összegezi azokat a nagy társadalmi-gazdasági változásokat, ame iyek az ország életében bekövetkeztek. Benne, mint gyújtópontban fejeződnek ki a pártnak a proletárdiktatúra megteremtéséért vívott harca, az új társadalmi rend építésének megszervezéséért. nem csupán a gazdaság és a társadalmi kapcsolatok szocialista átépítéséért, hanem a sokmilliós 'ömegek tudatának átalakításáért, a szovjet nép társadalmi-politikai egységének megszilárdításáért végzett munkája eredményei. A Szovjetunió Kommunista Pártja nem szűnt meg a munkásosztály pártja lenni, mert a munkásosztály kommunista eszményeinek kifejezője volt és az is marad. A kommunista párt azonban hazánkban már nem csupán a munkásosztály, hanem az egész nép pártjává vált, mert az egész nép elfogadta a munkásosztály marxista— leninista világnézetét, a munkásosztály eszményeit. Ez a szovjet társadalom fejlődésének eleven dialektikája. A szocializmus építésének időszakában hazánkban voltak osztályok és társadalmi rétegek, amelyeknek ideológiája ellenséges volt a munkásosztállyal szemben, voltak rétegek, amelyek ingadoztak a szocializmus és a kapitalizmus, a munkásosztály és a burzsoázia között. A párt akkor a proletariátus osztályálláspontjának megszemélyesítője volt és kitartó, hosszú és nehéz harcot vívott, hogy a munkásosztály álláspontjának megnyerje a többséget, majd pedig az egész népet. Az az elméleti következtetés, hogy ma pártunk az egész nép pártjává vált, annak a reális ténynek az elismerése, hogy ezt a harcot teljes siker koronázta. A szovjet nép minden dolgozó rétege, a parasztság, a volt kisiparosok, a dolgozó értelmiség fokozatosan magukévá tették a munkásosztály "álláspontját, világosan megértették hogy érdekeik mélyrehatóan és gyö keresen közösek a munkásosztály ér dekeivel, amelyeket a legteljesebben a párt fejez ki. Az egész szovjet nép a szocializmus győzelméért vívott harc folyamán úgy kezdte szemlélni a kommunista párt politikáját, mint sajátját, elfogadta a párt vezetését és megtalálta benne minden dolgozó közös érdekeinek egyetlen kifejezőiét. Ezért a munkásosztály pártja az egész nép pártjává lett. Pártunk mélységesen népi párt cél jait, e célok elérésére irányuló poli tikáját. összetételét tekintve, amely ben a szovjet társadalom valamennyi társadalmi rétegét: a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget a legjobbak képviselik. Végső céljában — a kommunista társadalom felépítésében — az egész ^szovjet nép érdekelt, s ebben van a legmélyebb alapja a párt — mint a kommunizmus építé sének szervezője és vezetője — össznépi jellegének. A párt egyetemes népi jellegének felelnek meg a tevékenységben alkalmazott demokratikus módszerek is. Az SZKP vezetősége erkölcsi tekintélyre támaszkodik, arra, hogy politikájának helyességét és vezetésének helyességét elismerik a nép legszélesebb rétegei. A párt a néphez fordul fejlődésünk legfontosabb gazdasági és politikai problémáinak megvitatásakor, támaszkodik kollektív bölcsességére. „A mi erőnk éppen abban van — mondotta N. Sz. Hruscsov —, hogy a párt tettei egyesülnek az egész nép tetteivel, hogy a párton kívüli dolgozók közvetlenül, vállvetve dolgoznak a párt tagjaival." (A kommunizmus építése a Szovjetunióban és a mezőgazdaság fejlesztése, IV. kötet, 102. oldal, oroszul.) Az új program rögzíti azt, ami már kialakult az életben, s a jövőben mind szélesebben és sokoldalúbban nyilatkozik meg. Azok a következtetések, hogy már nincsenek a szocializmussal ellenséges osztályok és társadalmi rétegek, következésképpen nincs osztályharc a szovjet társadalomban, hogy a szovjet állam egyetemes népi jellegű, az SZKP az egész nép pártja — e következtetések nem elvont formulák. Mögöttük ott áll társadalmunk élete, a párt reális politikája, amely arra irányul, hogy a kommunizmus építésébe és a társadalom ügyeinek irányításába bevonja az egész népet, "fokozza a nép aktivitását, bővítse a szocialista demokráciát. A marxizmus—leninizmus egyálta Ián nem úgy tekinti az SZKP-nak az egész nép pártjává való átalakulását, mint egyszeri aktust, hanem ezt olyan folyamatnak véli, amely már régen megkezdődött, s megköveteli a pártvezetés módszereinek további tökéletesítését, a párt és a nép még szorosabb közelségét. A párt a múltban egy osztály pártja volt; a jelenben az egész nép pártja, a jövőben fokozatosan az érett kommunizmus társadalmi szervezetének új típusává fejlődik. Elméletileg feltételezhetjük, hogy a kommunista párt, mint politikai szervezet nem létezik mindenkor: nem lesz rá szükség, amint a fejlett kommunista társadalom felépül. De megmarad, mint társadalmi szervezet, amely a társadalom életének irányításához szükséges. Ez a lenini gondolat fejeződött ki a Komintern II. kongresszusának igen fontos okmányában, abban a határozatban, amelynek címe A kommunista párt szerepe a proletárforradalomban. Ez kimondja az elméleti feltételezést: a kommunizmus végleges győzelméhez vezető úton lehetséges, hogy a három alapvető szervezet, a szovjetek, a szakszervezetek és a párt, fokozatosan átváltozzék egyetlen szervezeti típussá. Hogyan megy végbe a gyakorlatban ez a folyamat, azt ma még nehéz megmondani, de elméleti irányát, amelyet Lenin megadott, mŕr is igazolja az élet. Ilyen a kommunista párt fejlődésének reális dialektikája, s természetes, hogy azok a következtetések, amelyeket az SZKP XII. kongresszusának anyagai megalapoztak, világszerte minden marxista—leninistánál telies megértésre találtak. Elfogadták e következtetéseket mindazok, akik a társadalmi élet jelenségeinek tanulmányozásában a marxi—lenini módszerhez igazodnak; ez a módszer megköveteli, hogy „a való élettel, a valóság pontos tényeivel" számoljunk, „nem pedig továbbra is a tegnap elméletébe" kapaszkodjunk, „amely, mint minden elmélet, a legjobb esetben is csak megjelöli az alapvetőt, az általánosat, csak megközelítően foglalja magába az élet bonyolultságát". (Lenin Összes Művei, XXIV. kötet, 27. oldal., Szikra kiadás.) 1964. július 3 * 0J SZÖ 5 \