Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-03 / 183. szám, péntek

Kifizetődik a felvásárolt gabona iiázi raktározása Megfelelő kapacitású raktárhelyi ségek hiánya miatt a felvásárló szer vek — kölcsönös megegyezés alapján —,az idén részben a szövetkezetek ben hagyják a felvásárlásra kerülő gabonát. A nyugat-szlovákiai kerület ben ily módon mintegy 4000 vagon ga bonát hagynak a szövetkezetek mag táraillan. A felvásárló szervek egy mázsa termény tárolásáért 30—40, kivételes esetekben 50 fillért fizet­nek havonta a szövetkezetnek. A táro­lással összefüggő munkákat úgyszin­tén megtérítik. A költségek megtérítésén és bizo nyos pénzjuttatáson kívül a tárolási szerződésnek van egy további előnye is. A legnagyobb dologidőben teher­mentesülnek a szövetkezet szállító­eszközei, mivel a termést nem kell beszállítani az állami raktárba. (Pl) ft is gyárt (ČTK) — A trnavai Kovosmaltban megkezdték e napokban a közepes nagyságú tehergépkocsik tengelyei­nek, valamint szabványosított pótal­katrészeinek gyártását. Az üzem ezt a termelési programot a prágai Pra­ga üzemtől vette át. A trnavai új gyárcsarnokban jelenleg 80 szakmun­kás dolgozik és egyelőre pótalkatré­szeket készít. A gyárban még ez idén több mint 13 millió korona értékű gépkocsitengelyt és pótalkatrészt ké­szítenek. Jövőre az új gyárrészleg már több mint 600 dolgozót foglalkoztat­hat. Prémium — de nem mind&n áron Á dunaszerdahelyi járási szervek már tavaly nagy gondot fordítottak a mezőgazdasági üzemek takarmány­termelésére. Az irányításnak ez a formája mjeghozta a sikert, hiszen január óta, éppen a téli évad kellős közepén, fokozatosan emelkedett a tejhozam és a mezőgazdasági üzemek­ben jelentős mértékben megnöveke­dett az árutermelés. Több szövetkezetben, Balonyban, Albáron, Nagymegyeren és még má­sutt nem minden mutatóban teljesí­tették a feltételeket. Ezért járási méretben 40 ezer koronán felül tar­tottak „vissza az előirányozott pré­miumból, ami az említett szövetke­zetek számára több mint 10 ezer ko­rona mínuszt jelent. Ha a követel­ményeknek megfelelnek, ezt az össze­get ls rendelkezésükre bocsátják.. A minap a Csehszlovák Légiforgal­mi Társaság ötödik TU-104-es lökhaj­tásos repülőgépét ünnepélyesert „Čes­ké Budéjovice" névre keresztelték. Néhány pillanattal később a České Budéjovice címerét viselő gép útnak indult Bratislavába. (ČTK felvétele) Ostrava az elmúlt hat hónap alatt Egy adat, ,amely mindennél világo­sabban bizonyítja az ostravai bányá­szok áldozatkészségét: a szénmeden­ce üzemei az év első hat hónapjában a tervezettnél 340 ezer tonna szénnel többet adtak a népgazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy a bányaüzemek több­sége magasan túlszárnyalta a tervet. A bányakörzet 16 vállalata hat hónap alatt 13 412 520 tonna szenet adott az iparnak és az ország lakosságá­nak, így a tervet 102,6 százalékra tel­jesítette. Figyelemre méltó még az a körül­mény is, hogy bányászaink a bánya­folyosók hajtásában is szép sikereket értek el. 199 ezer folyóméter folyosót nyitottak a termelés megkezdésére. A sikert jelentős részben a nagy­arányú gépesítésnek köszönhetik. Kombájnnal például csak ebben a szénmedencében csáknem nyolcmillió tonna szenet fejtettek a múlt félév­ben. Mindez azt bizonyítja, hogy a széntermelést csak korszerűsítéssel lehet növelni. (CTK) Bratislava és az ivóvíz A múlt télen, amikor a Duna szintje annyira apadt, hogy a nagy folyó aiig töltötte meg félig a medrét, kiapadtak Bratislavában a városi kutak is. Hiába csa vargatták az emberek a vízcsapokat, azokban a napok ban bizony egy csepp víz sem csurrant. Akkoriban sok szó esett a vízkérdésről az újságok hasábjain is. Az illetékesek és a vízszakértők egyhangúlag megegyez tek abban, hogy az eddigi vízforrások már nem bírják kielégíteni a megnövekedett város ivóvíz szükségletét S a cikkek rendszerint reményteljes kijelentésekkel végződtek: jövőre üzembehelyezzük a második vízmfi­vet, mely Püspökin épül, és Bratislavában megszűnnek a vízproblémák. S aztán elmúltak a „szomjas" napok A Duna medré­vel párhuzamosan megteltek a városi kutak, s a „vizes cikkek" is eltűntek az újságok oldalairól. A vízkérdés azonban még mindig megoldásra vár, s most, midőn még van időnk az intézkedésekre, jogos a kérdés: vajon jól kihasználtuk-e a rendelkezésünk­re álló időt, hogy a tél ne lephessen meg bennünket egy újabb vízkalamitással? J. KNIŽKA mérnöknek, a Nyugat­szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság víz és energetikai szakbizottsága ve­zetőjének válasza nem a legmeg­nyugtatóbb. Igaz, hogy a tervek sze­rint ideiglenesen már októberben meg kellene indulnia a második víz­műnek — tehát pont a legkisebb du­nai vízállás idején — de a munkála­tok iramából ítélve, ez kissé kétsé­ges. A kutak már készek, csak a szi­vattyúk szerelése késik. A szerelő munkákat a bratislavai BEZ üzem végzi, de mivel ugyanaz az üzem látja el villanyszerelőkkel a Kelet­szlovákiai Vasművet is, úgy tűnik, mintha a bratislavai vízmű túlságo­san a háttérbe szorulna. Annál in­kább, mert nem sikerült ezt a művet' is a kormány által ellenőrzött építke­zések közé sorolni. Pedig a szigeti kutak már nagyon rászorulnának egy nagyjavításra, ami persze csak a második vízmű üzembehelyezése után jöhetne számításba. És csak aztán lehet megoldani Bra­tislava környékének vízkérdését is. Mert SÜLYOS PROBLÉMÁK VANNAK, például Bratislava—Júrban. Habár a környékbeli falvakban már mindenütt van vízvezeték, Júrig még mindig nem jutott el a víz. Igaz, hogy a rossz nyelvek azt mondják, — nem kell oda vízvezeték, hisz terein Júrban elég bor! — de a júriak erről valahogy másképp vélekednek. Kritikus a hely­zet Devínská Nová Ves-en is. Az ed­digi vízforrás kiapadóban van. Ha gyorsan nem történnek intézkedések, úgy a lakók könnyen víz nélkül ma­radhatnak. Ezért a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság *íz- és energetikai szakbizottsága a Kerületi Vízgazdálkodási Kísérleti intézet dol­gozóival már fúrásokat végez a kö­zeli Sedláíkov szigeten, s az eddigi eredmények alapján arra lehet kö­vetkeztetni, hogy onnan bőséges és egészséges vizet lehetne kapni. Sajnos, itt nagy nehézségbe üt­köznek a „vizesek" minduntalan, — v az építkezési távlati terveknek a hiá­nyába. Mert azt ugye nem kell kü­lönösen hangsúlyozni, hogy egy víz­vezetékrendszert nem lehet egy-két év alatt kiépíteni. Az előkészítő mun­kálatok, valamint a tervek kidolgo­zása legalább 3—4 évet igényel, s csak ezek után lehet hozzáfogni a vízhálózat építésiéhez. Mostanában azonban szomorú tapasztalataink vannak. Ha végre valahol elkezdik a vízvezeték építését, váratlanul fel­tűnnek a városépítők, s a vízvezeték kiszemelt útjába új lakótelepet épí tenek. Ennek az ellátásához azonban a tervezett vízmennyiség már nem elegendő. A lakásépítési tervek elké szítése ugyanis sokkal rövidebb időt igényel. Sajnos a „vizesek" NEM TUDNAK TÁVLATILAG TERVEZNI. A lakónegyedek élettartamát csak 15—20 évre tervezik s hogy mi lesz azután, azt senki sem tudja. A víz­vezetéket pedig 50—60 évi használat­ra készítik. Ez az oka annak az aránytalanságnak is, amely Bratisla­vában úgy mutatkozik meg, hogy a pár év alatt felépült sok új lakóne­gyedben kevés lett az ivóvíz. Nagy nehézségeket jelent a bü­rokratikus pénzgazdálkodás is. Mert megtörténik, hegy az építővállalatok­nak van elég pénzük arra, hogy fel­építsék a lakónegyedek vízvezeték­hálózatát, a vízgazdászoknak azon­ban nincs pénzük arra, hogy qzt a hálózatot el tudják látni vízzel — azaz — hogy új kutakat fúrjanak. így aztán a szükséges hivatalos folyamatok elhúzódnak, s az összeg egyre zsugorodik. Amíg végre létre jön a bankszámla, több év is belete­lik. Közben már újabb problémák várnak megoldásra és mi — szögezi le Knižka elvtárs — hiába igyek­szünk előre tervezni, mindig csak hátul kullogunk. - ili — A gépet szeretni kell „A szövetkezet megalakulása óta a szakmában dolgozom. Rengeteg hi­bás gépet kijavítottam már ez idő alatt. Hogy most rosszäbb anyagból csinálják a gépeket, mint régebben,merthogy az is normában megyen ...? Nem igaz «z, kérqm T A^ért^ xpmlijf el, tengerszám a sok értékes gép, mert rosszul bánnak vele az emberek. Csak azt nézik, mennyit lehet vele keresni. Ha elromlik, úgyis kapok újat — gondolják. Pedig nincs igazuk. Ha úgy bánnának a szerszámmal,-mint ,a mi időnkben, nem menne olyan ha­mar tönkre. Akkoriban bizony a kasza egy embert is túlélt. Természe­tesen nem ázott télidőben a fészer alatt, úgy vigyázott rá minden gaz­da, mint a szemefényére. Mert a gép jó segítőtárs, csak meg kell becsül­ni, szeretni kell a gépet — mondja Molnár Lajos, a kosúti szövetkezet tapasztalt gépjavítója. Kép és szöveg: Palágyi denki számára, a munkások, a pa­rasztok és az értelmiség képviselői számára. Ez annak a történelmi tény­nek a kifejeződése volt, hogy a dol­gozók proletár rétegei az országban nemcsak gyökeres változásokon men­tek át az élet társadalmi-gazdasági feltételeit tekintve, hanem azt is, hogy mélyreható változások történ­tek ideológiájában; a párt számoli az új helyzettel, amely a szocializmus győzelme következtében alakult ki, és amely azt jelentette, hogy kiala­kultak a lehetőségek ahhoz, hogy a kommunista párt fokozatosan az egész nép pártjává változzék át A háború, amely súlyos és pusztító volt, megszakította a szocialista vi­szonyoknak kommunista viszonyokká való átalakulási folyamatát, a kom­munizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésére irányuló folyamatqt. A pártnak az egész nép pártjává való fejlődési folyamatát szükségképpen meglassította a fokozódó sztálini sze­mélyi kultusz, s az ezzel kapcsolat­ban elterjedt, a lenini párttól idegen vezetési módszerek alkalmazása, a demokratikus pártélet megszegése. Amikor azonban az ország felépült a háború következményeiből, és a párt, amely új tapasztalatokkal gaz­dagodott, kidolgozta a kommunista építés tudományosan megalapozott út­ját, amikor határozott intézkedések történtek a sztálini személyi kultusz és rendkívül káros következményei megszüntetésére, akkor mind jobban növekvő erővel jelentkezett az a ter­mészetes, törvényszerű irányzat a párt fejlődésében, amelynek során a párt fokozatosan az egész nép párt­jává változik át. A szocialista építés kimagasló sike rei és ezzel kapcsolatban a Szovjet unió gazdasági és védelmi erejének óriási megnövekedése, a szocialista világrendszer kialakulásé és megszi lárdulása a szocializmus g /őzeimét a Szovjetunióban nemc -ik teljessé hanem véglegessé is tf>Uőn Annak alapján, hogy az állani, i, . kolhoz és szövetkezeti tulajdon közelebb ke rült egymáshoz, s megnövekedett az egész nép kultúrája, meggyorsult a munkások és a parasztok, valamint a közöttük és az értelmiség közötti osz­tálykülönbségek elmosódásának üte­me. Ez megszilárdította a szovjet tár­sadalom szociális egyneműségét. A munkásosztálynak és élcsapatának, a pártnak ideológiája az egész nép ideológiájává vált. Ezek a változások természetesen ha­tással voltak a párt jellegére, a párt összetételére, a társadalom életében betöltött szerepére. Éppen ez jutott kifejezésre az SZKP XXII. kongresszu­sán elfogadott programban és párt­alapszabályban, amelyek hangsúlyoz­zák a párt egyetemes népi jellegét a kommunizmus általánosan kibontako­zó építésének feltételei között. Amikor bekövetkezett az általáno­san kibontakozó kommunista építés időszaka, s a párt megállapította a szovjethatalom évei alatt végzett te­vékenységének eredményeit, megsze­rezte azt az objektív lehetőségét, hogy az új programban levonja az ál­talánosított következtetést: „Annak eredményeképpen, hogy a szocializ­mus győzelmet aratott a Szovjetunió­ban. a szovjet társarialom egysége megszilárdult, a munkásosztály kom­munista pártja a szovjet nép élcsa­patává vált, az egész nép pártjává lett, kibővítette a maga irányító befo­lyását a társadalmi élet minden olda Iára." Ez a elméleti tétel nem jelszó, amely a jövő felé fordul, hanem pár­tunk valóságos helyzetének megálla-' pítása, összegezi azokat a nagy tár­sadalmi-gazdasági változásokat, ame iyek az ország életében bekövetkez­tek. Benne, mint gyújtópontban feje­ződnek ki a pártnak a proletárdikta­túra megteremtéséért vívott harca, az új társadalmi rend építésének meg­szervezéséért. nem csupán a gazdaság és a társadalmi kapcsolatok szocialis­ta átépítéséért, hanem a sokmilliós 'ömegek tudatának átalakításáért, a szovjet nép társadalmi-politikai egy­ségének megszilárdításáért végzett munkája eredményei. A Szovjetunió Kommunista Pártja nem szűnt meg a munkásosztály párt­ja lenni, mert a munkásosztály kom­munista eszményeinek kifejezője volt és az is marad. A kommunista párt azonban hazánkban már nem csupán a munkásosztály, hanem az egész nép pártjává vált, mert az egész nép el­fogadta a munkásosztály marxista— leninista világnézetét, a munkásosz­tály eszményeit. Ez a szovjet társa­dalom fejlődésének eleven dialekti­kája. A szocializmus építésének idősza­kában hazánkban voltak osztályok és társadalmi rétegek, amelyeknek ideo­lógiája ellenséges volt a munkásosz­tállyal szemben, voltak rétegek, ame­lyek ingadoztak a szocializmus és a kapitalizmus, a munkásosztály és a burzsoázia között. A párt akkor a proletariátus osztályálláspontjának megszemélyesítője volt és kitartó, hosszú és nehéz harcot vívott, hogy a munkásosztály álláspontjának meg­nyerje a többséget, majd pedig az egész népet. Az az elméleti következ­tetés, hogy ma pártunk az egész nép pártjává vált, annak a reális ténynek az elismerése, hogy ezt a harcot tel­jes siker koronázta. A szovjet nép minden dolgozó ré­tege, a parasztság, a volt kisiparo­sok, a dolgozó értelmiség fokozato­san magukévá tették a munkásosztály "álláspontját, világosan megértették hogy érdekeik mélyrehatóan és gyö keresen közösek a munkásosztály ér dekeivel, amelyeket a legteljesebben a párt fejez ki. Az egész szovjet nép a szocializmus győzelméért vívott harc folyamán úgy kezdte szemlélni a kommunista párt politikáját, mint sajátját, elfogadta a párt vezetését és megtalálta benne minden dolgozó közös érdekeinek egyetlen kifejező­iét. Ezért a munkásosztály pártja az egész nép pártjává lett. Pártunk mélységesen népi párt cél jait, e célok elérésére irányuló poli tikáját. összetételét tekintve, amely ben a szovjet társadalom valamennyi társadalmi rétegét: a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget a leg­jobbak képviselik. Végső céljában — a kommunista társadalom felépítésé­ben — az egész ^szovjet nép érdekelt, s ebben van a legmélyebb alapja a párt — mint a kommunizmus építé sének szervezője és vezetője — össz­népi jellegének. A párt egyetemes népi jellegének felelnek meg a tevékenységben alkal­mazott demokratikus módszerek is. Az SZKP vezetősége erkölcsi tekintélyre támaszkodik, arra, hogy politikájá­nak helyességét és vezetésének he­lyességét elismerik a nép legszéle­sebb rétegei. A párt a néphez fordul fejlődésünk legfontosabb gazdasági és politikai problémáinak megvitatása­kor, támaszkodik kollektív bölcsessé­gére. „A mi erőnk éppen abban van — mondotta N. Sz. Hruscsov —, hogy a párt tettei egyesülnek az egész nép tetteivel, hogy a párton kívüli dolgo­zók közvetlenül, vállvetve dolgoznak a párt tagjaival." (A kommunizmus építése a Szovjetunióban és a mező­gazdaság fejlesztése, IV. kötet, 102. oldal, oroszul.) Az új program rögzíti azt, ami már kialakult az életben, s a jövőben mind szélesebben és sokoldalúbban nyilatkozik meg. Azok a következte­tések, hogy már nincsenek a szocia­lizmussal ellenséges osztályok és tár­sadalmi rétegek, következésképpen nincs osztályharc a szovjet társada­lomban, hogy a szovjet állam egye­temes népi jellegű, az SZKP az egész nép pártja — e következtetések nem elvont formulák. Mögöttük ott áll tár­sadalmunk élete, a párt reális politi­kája, amely arra irányul, hogy a kommunizmus építésébe és a társada­lom ügyeinek irányításába bevonja az egész népet, "fokozza a nép aktivitá­sát, bővítse a szocialista demokrá­ciát. A marxizmus—leninizmus egyálta Ián nem úgy tekinti az SZKP-nak az egész nép pártjává való átalakulását, mint egyszeri aktust, hanem ezt olyan folyamatnak véli, amely már régen megkezdődött, s megköveteli a párt­vezetés módszereinek további tökéle­tesítését, a párt és a nép még szoro­sabb közelségét. A párt a múltban egy osztály pártja volt; a jelenben az egész nép pártja, a jövőben fokozato­san az érett kommunizmus társadal­mi szervezetének új típusává fejlődik. Elméletileg feltételezhetjük, hogy a kommunista párt, mint politikai szer­vezet nem létezik mindenkor: nem lesz rá szükség, amint a fejlett kom­munista társadalom felépül. De meg­marad, mint társadalmi szervezet, amely a társadalom életének irányí­tásához szükséges. Ez a lenini gon­dolat fejeződött ki a Komintern II. kongresszusának igen fontos okmá­nyában, abban a határozatban, amely­nek címe A kommunista párt szere­pe a proletárforradalomban. Ez ki­mondja az elméleti feltételezést: a kommunizmus végleges győzelméhez vezető úton lehetséges, hogy a három alapvető szervezet, a szovjetek, a szakszervezetek és a párt, fokozato­san átváltozzék egyetlen szervezeti típussá. Hogyan megy végbe a gya­korlatban ez a folyamat, azt ma még nehéz megmondani, de elméleti irá­nyát, amelyet Lenin megadott, mŕr is igazolja az élet. Ilyen a kommunista párt fejlődésé­nek reális dialektikája, s természetes, hogy azok a következtetések, amelye­ket az SZKP XII. kongresszusának anyagai megalapoztak, világszerte minden marxista—leninistánál telies megértésre találtak. Elfogadták e kö­vetkeztetéseket mindazok, akik a tár­sadalmi élet jelenségeinek tanulmá­nyozásában a marxi—lenini módszer­hez igazodnak; ez a módszer megkö­veteli, hogy „a való élettel, a valóság pontos tényeivel" számoljunk, „nem pedig továbbra is a tegnap elméleté­be" kapaszkodjunk, „amely, mint minden elmélet, a legjobb esetben is csak megjelöli az alapvetőt, az általá­nosat, csak megközelítően foglalja magába az élet bonyolultságát". (Le­nin Összes Művei, XXIV. kötet, 27. ol­dal., Szikra kiadás.) 1964. július 3 * 0J SZÖ 5 \

Next

/
Thumbnails
Contents