Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-23 / 203. szám, csütörtök

Megünnepelték a Lengyei Népköztársaság fennállásának 20. évfordulóját msm fp > Varsó népe lelkesen éljenezte Nuvotný elvtársat, akit a nyitott autóban Edvard Onhabnak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökhelyette­sének kíséretében látunk. (ČTK—CAF felvétele.) (Folytatás a 3. olrialrfil) dozatokat követelt a német fasizmus Ezért az ország újjáépítése és átala kítása Ipari állammá — amit a len gyei dolgozók 1944 óta pártjuk ve zetésével megvalósítottak — csodá­lattal és elismeréssel töltet bennünket Csehszlovákiában nagy figyelem mel kísérjük a lengyel nép szocia lista építő törekvését. A lengyel dol gozók Igényes feladatokat teljesíte­nek, amelyeket forradalmi élcsapa tuk — a Lengyei Egyesült Munkás­párt tűz eléjük. Meggyőződésünk, hogy sikeresen teljesitik a fejlett szo cialista építés programját, amelyet a LEMP közelmúltban lezajlott IV. kongresszusa tűzött kľ. E program teljesítése minőségi változásokat hoz a lengyel közgazdaság műszaki-anya­gi alapjában és visszatükröződik a nép életszínvonalának növekedésében. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapelveinek szellemében az országaink közti gazdasági kapcsola­tok egyre jobban bővülnek és a köz­gazdasági fejlődésben beállt változá­sok révén minőségileg magasabb szintre jutnak. A Szovjetunió után és a Német De­mokratikus Köztársaság mellett a testvéri Lengyelország jelenleg leg­nagyobb kereskedelmi partnerünk. A kölcsönös gazdasági együttműkö­dés keretében az iparágazatok ec;ész sorában pozitív eredményeket értünk el, bővítettük az együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást a nyers­anyagok kiaknázásában, elmélyítjük a kooperációt és jelentős mértékben kihasználjuk egymás tapasztalatait. A termelőeszközök fejlődésének el­ért színvonala és az összetételükben várható változások megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a CSKP XII. és a LEMP IV. kongresszusának szel­lemében tovább mélyítsük a gazda­sági és tudományos-műszaki együtt­működést 1970-ig, sőt nagy távlatok­ban 1980-ig is Országaink legfőbb ér­deke, hogy együttesen és a többi KGST tagállammal szoros együttmű­ködésben céltudatos lépéseket te­gyünk a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás továbbfejlesztésére, és minden kínálkozó lehetőséget kiak­názzunk, mert ezen a téren még nem tettünk meg mindent. Az a tény, hogy egyre szorosabban együttműködünk és közeledünk a kommunizmus műszaki tudományos alapját építő Szovjetunió gazdasága felé, a jövőnkre vonatkozó elképze­léseinknek reális alapot ad. Előttünk áll a feladat, hogy a nem­zetgazdaságok sokoldalú megszilár­dításával egyidőben kölcsönösen elő­nyös módon fejlesszük az egymás közti kapcsolatokat, s ráálljunk a szocialista országok gazdasági foko­zatos közeledésének útjára, mert ez megerősíti szocialista közösségünket, meghatványozza együttes erőinket. Nem vagyunk utópisták, tudjuk, hogy ez az út nem lesz könnyű és az aka­dályok egész sorát kell még leküz­denünk. Ez a szocialista országok egysége állandó megszilárdításának és elmé­lyítésének alapja, s ez teszi lehető­vé, hogy egyre növekedjék a szocia­lista országok politikai tekintélye a nemzetközi problémák megoldásában. E problémák közül a legfontosabb a béke megőrzése, a fokozatos leszere­lés útján. A szocialista országok egységének állandó szilárdítása minden marxis­ta-leninista párt alapvető kötelessé­ge. Ez a fő feltétele annak, hogy meghiúsítsuk az imperialista körök igyekezetét nemzetközi összetartásunk előre kiszámított megbontására, s az egyes szocialista államok elszigetelé­sére a Szovjetuniótól. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért támogatja a Szovjetunió Kom­munista Pártját a szocialista országok marxista-leninista egységének kér­désében és a nemzetközi kommunista mozgalom vitáiban elfoglalt állás­pontjában Elítéljük a frakciós politi­kai harc módszereit, amelyeket be­csempésznek a kommunista mozga­lomba. A kommunista mozgalomban és a világfejlődésben tapasztalt legutóbbi eseményekből tanultunk, és úgy vél­jük szükség van a kommunista pár­tok értekezletére, mert sok mindent újból kell elbírálnunk, s le kell szö­geznünk, mi a legfontosabb a jelenie gl időszakban, mi az alapvető minden kommunista és munkáspárt számára. Minden további habozás a kommunis­ta mozgalom gyengítését jelenti, gyen­gíti és szétforgácsolja a békéért, a szabadságért és egyenlőségért vívott harcot, gyengíti a szocializmusért folytatott küzdelmet. Elvtársak, a népi Lengyelország .húszéves létezését a békéért vívott harc jellemzi. A Lengyel Népköztár­saság a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország oldalán a világ népeinek békéjéért és biztonságáért küzd. Eb­ben a városban, az önök fővárosában írták alá a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyez­ményt a szocialista államok között — a Varsói Szerződést, amely minden tagállamnak biztosítja védelmét. Vé­delmük biztosítása terén mindkét or­szágunknak sok a közös vonása, mind a közeli, mint a rég múltban. Ma is szilárd egységben állunk, s egyformán vélekedünk arról, ho­gyan biztosítsuk nemzeteink számára a békés életet. Egységes nézetet vallunk a Német Szövetségi Köztársaságban megnyil­vánuló militarizmus és revansizmus fejlődésének megítélésébon is. A re­vansizmus Igazi veszélyt jelent Eu­rópa számára. A szövetségi kormány minisztereinek néhány fellépése, s az, hogy Berlinben tartották meg az NSZK elnökválasztását csak bizonyít­ja, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság a r^ansizmus és militarizmus útjára tS|$ Azt tapasztaljuk, hogy ezek az erők nem vonták le a tanul­ságot a német imperializmus kétsze­res vereségéből. Ügy véljük, az euró­pai baráti légkör megteremtésében sokat tehet Nyugat-Németország né­pe, ha elhallgattatja ezeket az embe­reket. Nyugat-Németország népével barátságban akarunk élni, nem érzünk gyűlöletet iránta. Erről tanúskodnak jóbaráti kapcsolataink a Német De­mokratikus Köztársaság népével. Támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaságot, amellyel bennünket a proletár nemzetköziség és a szocia­lizmus érdekeinek kötelékei fűznek össze. Az NDK nemzetközi tekintélye jelentősen megnövekedett azzal, hogy a közelmúltban aláírták az NDK és a Szovjetunió közti barátsági együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási egyezményt. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság támogatja a lengyel kormány tervét a közép-európai atomfegyver­kezés befagyasztására. Támogatjuk az NDK békejavaslatait, s arra fogunk törekedni, hogy Németországgal a bé­keszerződés alapján normalizáljuk kapcsolatainkat, s így nyerjen meg­oldást a nyugat-berlini kérdés is. Németország jövője nem lehet a lá­zas fegyverkezés Németország jövője csak békés viszonyok közepette kép­zelhető el. A nemzetközi feszültség bizonyos csökkentése, amelynek tanúi vagyunk, a Szovjetunió békepolitikájának he­lyességét bizonyítja. Ez a Szovjetunió és a többi szocialista állam fáradha­tatlan harcának eredménye, amelyet a békés együttélésért, a leszerelésért, a gyarmatosítás felszámolásáért, a né­pek szabadságáért és minden állam építő együttműködéséért vív. Elvtársak, kedves lengyel bará­taink, a Lengyel Népköztársaság megala­kulásának 20. évfordulója nemcsak a lengyel nép államünnepe, hanem min­den barátjának, szocialista családunk minden tagjának közös ünnepe. Is­mételten hangsúlyozni • szeretném, hogy Csehszlovákiában nagyra érté­keljük a lengyel kommunisták és a lengyel dolgozó nép szocialista épí­tömunkájának eredményeit. Meggyő­ződésünk, hogy a lengyel nép mun­kája jelentős hozzájárulás internacio­nalista célunk megvalósításához, a szocializmus és a béke ügyének győ­zelméhez. A csehszlovák kommunis­ták a fejlett szocialista társadalom építésében kifejtett tevékenységükkel szintén hozzájárulnak e közös célok eléréséhez. Azt kívánjuk önöknek kedves elv­társaim, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével érjenek el újabb sikereket a szocializmus felé vezető győzelmes úton. Éljen a lengyel nép és vezető ere­je, a Lengyel Egyesült Munkáspárti Erősödjék továbbra is a csehszlovák és a lengyel nép barátsága! Éljen a Szovjetunió népéhez fűződő barátságunk és egységünk a Szovjet­unió Kommunista Pártjával! Éljen a nemzetközi kommunista mozgalom egysége! Éljen a világbékeI Hruscsov távirata Gizengához Nyikta Hruscsov táviratban köszön­tötte Ántoine Gizengát. „őszintén örvendek annak a hír­nek, hogy több mint kétéves törvény­telen fogság után ön Ismét szabad. A szovjet emberek úgy ismerik önt, mint tántoríthatatlan hazafit, a nem­zeti hős, Patrice Lumumba hű har­costársát, aki bátran küzd népének érdekeiért, harcol a Kongó egysége és függetlensége ellen törő imperia­listák ellen" — hangzik a táviratban. Csőmbe „inspekciózik a Leopoldville (ČTK) — Csőmbe kon­gói miniszterelnök július 22-én „el­lenőrző körútra" indult Bitkavuba, Ki­vu tartomány fővárosába, ahol az utőbbi időben elemi erővel fellángolt a felszabadítási harc. Leopoldvillei megfigyelők úgy vé­lik, hogy a miniszterelnök azért uta­zik a wafulero törzs felkelésének tűzfészkébe, hogy személyesen tár­gyaljon a felkelők vezéreivel. A ta­pasztaltak alapján Csőmbe előrelátha­tólag a helyszínen intézkedik majd a . további akciók ügyében. Egyébként úgy hírlik, hogy a fel­kelők, elől meghátráló és szétszéledt Mobuiu hadsereg egységei ismét tö­mörültek a volt katangai csendőröd parancsnoksága alatt. A csendőröket Munongo belügyminiszter toborozta a közelmúltban tett kelet-kongói útja alkalmával. Kuba e'!en mesterkednek az AASZ washingtoni miniszteri értekezletén Washington (ČTK) — Az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni külügyminiszteri értekezletén Leitao da Cunha brazil küldött, az értekez­let elnöke az egység erősítésére szólította fel a tagországokat. Zorilla de San Martín uruguayi kül­ügyminiszter felszólalásában hangoz­tatta, hogy az önrendelkezés vala­mennyi ország elidegeníthetetlen jo­ga, s a nemzetközi problémák meg­oldásában a be nem avatkozás elvét kell szem előtt tartani. Az értekezlet kezdeményezői meg­torlásokat akarnak kicsikarni Kubá­val szemben, ezt azonban sok latin­amerikai ország ellenzi. Az elnöklő brazil küldött Igyekszik kompromisszumos határozatot elfo­gadtatni, viszont az értekezletet kez­OH 01 fi DB A CSEHSZLOVÁK Nemzetgyűlés Iz­landon tartózkodó küldöttsége meg­tekintette az Althing (parlament) épületét, az egyetemet és különféle nevelőintézeteket. A küldöttséget Gudmundsson külügyminiszter is meg­hívta. (ČTK) NEW YORKBAN 11 ország részvé­telével megkezdte munkáját a Dél­afrikai Köztársaság ellen életbe lép­tetendő szankciók lehetőségét vizsgá­ló ENSZ-bizottság. A tárgyalásokat bojkottálja a francia küldöttség, mi­vel szerinte a bizottság feladatai nem esnek az ENSZ ügykörébe. Morozov szovjet képviselő tiltakozott néhány tagállam javaslata ellen, hogy a tár­gyalásokat zárt ajtók mögött folytas­sák. (ČTK) AZ ANGOL gyarmati egységek a Dél-arábiai Szövetségben állítólag el­fojtották a Radfan hegység törzsei­nek felkelését, s a legközelebbi na­pokban visszarendelik őket e terület­ről. (ČTK) GÜNTER HOFE NDK-beli író és újságíró egészségi állapota rosszabbo­dik. Az NSZK-ban 9 hónapja fogva tartott Hofét ennek ellenére további kihallgatásoknak vetik alá, hogy ko­holt vád alapján" elítélhessék. (ČTK) deményező Venezuela olyan tömböt akar kialakítani, amely a legprovo­katívabb határozati javaslatot is tá­mogatná. Johnson elnök a Fehér Házban fo­gadta az értekezlet részvevőit. Kubai ellenforradalmi emigránsok kedd este tüntetést rendeztek a Pán­amerikai Szövetség épülete előtt, ahol az AÁSZ miniszteri értekezlete ülésezik, de a rendőrség közbelépett. Az Egyesült Államokat kellemetle­nül érinti annak igazolása, hogy tá­mogatja az ellenforradalmárokat, ezért olyan hírek keltek szárnyra, hogy Floridában elkoboztak egy ro­hamcsónakot és bombákkal megra­kott repülőgépet, amivel az ellenfor­radalmárok támadást akartak intézni Kuba ellen. KOMMENTÁRUNK Magtalálja zsák a foltját -.. A legfeltűnőbb világesemények színfala mögött alig szembetűnő ese­mény bontakozik ki. Kokettálásról van szó, s ilyenkor nemkívánatos a nyil­vánosság, legjobb a félhomály. Két, látszólag ellentétes ívású part­ner kokettál — a kínai vezetők és az NSZK bizonyos körei. A francia, majd a többi nyugati sajtóban már hónapok­kal ezelőtt különös hír látott napvilá­gon: Mao Ce-tung, a Kínai Kommu­nista Párt elnöke a francia küldött­séggel folytatott megbeszélései során az ún. övezetközi elméletet fejtegette. A pekingi teoretikusok szerint ezt az „övezetközt" az Egyesült Államok­kal szemben ellenzéki kapitalista or­szágok alkotiák, vagy alkothatnák. Mao Ce-tung közéjük sorolta Fran­ciaországot, Japánt, Nagy-Britanniát és... Nyugat-Németországot. Mint a hírekből' kiderült, Kína szívesen szö­vetségre lépne ezekkel a harmadjk erőt képviselő államokkal a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ellen. A nyugati sajtóban azóta többször jelentek meg kommentárok erről a furcsa kínai óhajról. Az utőbbi időben a kínai—nyugatnémet kapcsolatokkal foglalkoznak. Június végén például ez a hír jelent meg a nyugatnémet saj­tóban: „A hivatalos kínai tájékoztató ügynökség és a szövetségi sajtőhlva­tal most befejeződött hosszú tárgyalá­sainak eredményeképpen az Oj Kína sajtóügynökség Irodát nyit Bonnban .. Politikai körök annak bizonyságát lát­ják benne, hogy Pekingnek érdeke a kapcsolatok kialakítása a szövetségi köztársasággal. A kínaiak tudtul ad­ták, hogy felszámolnák kelet-berlini irodájukat, ha beleegyezést kapnának bonni Irodájuk megnyitásába." Ennyit mond a hír, s több hasonló közlemény jelent meg a nyugati sajtóban. Az a tény, hogy Kína megkísérli kapcsolatainak rendezését a nyugati országokkal, önmagában nem furcsa és nem ls rossz, hisz a kapcsolatok normalizálása összhangban van a bé­kés egymás mellett élés politikájával, amelyet az SZKP XX. kongresszusa annyira 'kiemelt. A kínai vezetők el­méletben ugyan tagadják a békés együttélés elvét, a gyakorlatban azon­ban elismerik a békés egymás mellett élést, ezt bizonyítják a tavasszal fel­vett kínai—francia diplomáciai kap­csolatok ls. Természetesen, abban sem lenne semmi rossz, hogy a kínaiak a Német Szövetségi Köztársasággal is rendezni akarják viszonyukat. A lényeg az, mi­lyen céllal keresik a kapcsolatokat éppen Nyugat-Németországgal. A Szov­jetunió 1955-ben és a többi szocialista ország a most folyő tárgyalásokon világos célt követett a kapcsolatok felvételével: az európai béke és biz­tonság szilárdítását a békés együtt­élés keretében. Ez természetesen nincs ínyére a bonni ultrajobboldali köröknek. Em­lékezzünk vissza, l*ogy 1955-ben a vi­lág közvéleménye és a józanabb kö­rök követelése egyenesen kikénysze­rítette Adenauer moszkvai útját. A szocialista országok és az NSZK kapcsolatainak rendezéséről folytatott jelenlegi tárgyalásokat ls a bonni jobboldali körök hátráltatják. Cseh­szlovákiát illetőleg a revanslsta lapok nyílt kampányt folytatnak a kapcso­latok rendezése ellen. Nagyon különös, hogy nem ágálnak Bonn és Kína viszonyának esetleges rendezése ellen. Sőt ellenkezőleg. Az Ost und West egyik cikkében a békés együttélést szorgalmazó szovjet tö­rekvésről úgy ír, mint Igáról, viszont kiemeli Kína jelenlegi politikáját: „Nem csoda, hogy most nemcsak Franciaországban, hanem a szövetségi gatnémet revanslsta szövetségek csúcs DR. SUBANDRIO indonéz külügymi­niszter hazatért szovjetunióbeli láto­gatásáról. Otját Kairóban rövid időre megszakította. (ČTK) CHUONG-THIEN dél-vietnami tarto­mányban a népi erők sikeres támadá­sokat intéztek a kormányegységek el­len, melyek súlyos veszteségeket szenvedtek. (ČTK) BÉCSBEN Elchmann két volt közeli munkatársa kerül bíróság elé. Ezek Franz Novák, SS-főrohamvezető, okit több százezer magyar zsidó deportá­lásával vádolnak, és Erich Rayako­vitsch SS-főrohamvezető, aki holland zsidókat és 13000 osztrák állampolgárt küldött a náci haláltáborokba. (ČTK) SZUFANUVONG herceg, a Laoszi Hazafias Front képviselője visszauta­sította Souvanna Phouma miniszter­elnök javaslatát, hogy Delhiben tart­sák meg a laoszi politikai csoportok ülését. Ojból Phnom Penhet, vagy Djakartát indítványozta az ülés szín­helyéül. (ČTK) M. GASTUR, az Indiai kormány fő­tanácsosa Moszkvába utazik, hogy indiai és szovjet szakemberekkkel megtárgyalja a szovjet segítséggel épülő bokaröi kohómű építésének részleteit. (ČTK) a szövetségi köztársaságot, a kínai „övezetközi elmélet aláássa ezt a moszkvai általános irányvonalat." Nem csoda tehát, hogy az ilyen kí­nai „aktivitás" „elfogadható" a nyugat­német revansistáknak. A cikk végén kibújik a szög a zsákból: „A szövetségi köztársaság Igyekez­zék a jövőben jobban felhasználni a diplomáciai módszereket, ami Kína esetében az ügy rendkívül körültekin­tő kezelését jelenti, azt a régi kínai közmondást követve, hogy „a barátot az ellenség háta mögött keresd". Ez már nagyon világos. A nyugat­német revansisták nyilván a Szovjet­uniót értik a közös ellenségen. A Szov­jetunió hátában kell „keresniük a ba­rátot". Talán a kínai vezetők nem látják, milyen árat kérnek tőlük a bonni rossz szellemek? Wenzel Csakschnak, a nyu­köztársaságban ls komoly hangok hallatszanak. A vörös Kína aktivitá­sában elfogadhalőbb szempontokat lá­tunk." Milyen 'kínai .Aktivitásról" és „elfo­gadható szempontokról" beszélnek? Elárulja ezt a Deutsclier Ostdienst cí­mű revansista lap. Június 16-1 cikkében beszámol arról a nyilatkozatról, ame­lyet Csen Jl kínai külügyminiszter nyugati újságíróknak adott, s amely­bén az „övezetköz" elméletéről Is sző esett. A cikk ezzel kapcsolatban meg­jegyzi : „A német kérdést illetően ez a té­ma egyenesen pikánssá válik. Míg a Kreml a nyugati táborban a feszültség enyhülése fő ellenségéne> bélyegezi szervezete elnökének 'Kijelentése ls bi­zonyítja, hogy nem egyes újságírók elmefuttatásáról van szó. A DPA je­lentése szerint Jaksch Június 28-án ismét szembehelyezkedett az NSZK és Csehszlovákia kapcsolatainak rendezé­sével, ugyanakkor kijelentette, hogy „fontosabbnak tartja a szövetségi köz­társaság kereskedelmi kirendeltségét Pekingben." Megtalálja zsák a foltját... Azok, akik nem titkolják jobboldaliságüKat, hajlandók azok mellé illni, akik bal­oldaliaknak nevezik magukat. Egy ágon két holló találkozott — nekik az a fontos, hogy az az ág, amelyen ülnek a Szovjetunió ellen irányuljon. A. Petfina Ü] SZÖ 2 * 1964- iúlius 4.

Next

/
Thumbnails
Contents