Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-23 / 203. szám, csütörtök

Elmulasztott lehetőség ? Híradás a csehszlovákiai magyar tanítók énekkaráról MÁR TÖBBSZÖR elmondtuk, hogy műkedvelő mozgalmunk mennyire ki­terjedt és sokirányú. Van vagy 4—500 színjátszó együttesünk, száznál jóval több tánccsoportunk, számos Irodal­mi színpadunk és néhány fúvós- és vonószenekarunk. Mindez olyan tény, amely igen jelentősen befolyásolja életünket, kulturális forradalmunkat. EzeR az együttesek ezreket, sőt százezreket nevelnek, szórakoztatnak olyanformán, hogy közben maguk is fejlődnek, művelődnek: elindulnak az önképzés, a belső nevelés útján. Kár, hogy együtteseink nem használják kl eléggé a lehetőségeket és nem kere­sik az új munkaformákat, jelenleg például szinte mozgalmon kívüli ténykedésnek tekintjük a társas tánc­tanfolyamokat, a tánczenekarok mű­ködését, a táncdaléneklést, a panto­mimot, a szavalást, a bohózatot, a balettot, az amatőr művészetet, az amatőr artistaművészetet és még sok mást. Pedig velük nemcsak számbe­lileg, hanem színben ls jelentősen gazdagodnánk. A televízió Ki mit tud adásaiból tudjuk, milyen nagyok a le­hetőségek, milyen sokféleképpen le­het szépet, emlékezeteset végeznünk. Érthetetlen, miért korlátozódik a mi műkedvelésünk mégis aránylag olyan szűk körre ... Kétszeresen elszomorító, hogy e „szűk körön" belül ls van egy Igen fájó pontunk: kórusmozgalmunk vér­szegénysége. Valahogy ez a szakasz a leggyengébb. S ha néha fel ls len­dül egy-egy énekkar munkája, előbb­utóbb alábbhagy, ami bosszantó, hi­szen egy igen szép és gazdag hagyo­mánnyal rendelkező munkaformáról van szó. EZ ÉV ELEJÉN a pangás okait ke­resve határoztuk el, hogy lapunk ha­sábjain ankétot rendezünk kórusmoz­galmunk problémáiról. Ismert szak­embereket, tanítókat, énekkarvezető­ket kértünk meg, hogy válaszoljanak néhány — a csehszlovákiai magyar kórusmozgalommal kapcsolatos — kérdésre A beérkezett véleményeket lapunk januári számában közöltük. A hozzászólók felvázolták a helyzetet és nagyon sok kérdést érintve el­mondták, ml a teendő, hogy megja­vuljon énekkari kultúránk. A válság­bői kivezető utat mindenki a cseh­szlovákiai magyar tanítók központi énekkara megalakításában látta. „Az adott körülmények között — ír­ta akkor többek között Szíjjártó Jenő zeneszerző — egyetlen olyan lehető­ségről tudok, amelynek kihasználása, illetve realizálása idővel lavulást hozhatna. Ez egy szlovákiai méretű központi magyar tanító énekkar lét­rehozása volna." Viczay Pál, a Ma­gyar Ének- és Táncegyüttes igazgató­ja többek között így nyilatkozott: „Mivel a kőrusvezetők legnagyobb ré­sze tanítő, a legideálisabb körveze­tői tanfolyam részükre a tanítói ének­karban való működés volna". Pálin­kás Zsuzsa pedagógus ezeket mond­ta: „Feltétlenül szükséges lenne egy központi tanítói énekkar". Takács András, a Csemadok Központi Bizott­ságának dolgozója így látta: „A szlo­vákiai magyar tanítók központi ének­kara a cseh, morva és szlovák taní­tók kórusának mintájára maga köré tömöríthetné az énekkultúra legjobb­jait és például szolgálhatna a falusi és városi énekkaroknak". AZ ÜGY IRÁNT érzett felelősség jellemezte az ankétot. A kérdésekre kapott válaszok, bár nem érintették mindazt, ami gátló körülmény, Igen sok mindenre rávilágítottak, hasznos javaslatokat adtak és megmutatták a javuláshoz vezető utat. Az illetékes szervek az ankétra és a maguk részéről megtették a szük­séges Intézkedéseket, hogy teljesüljön az óhaj és lehetővé váljék a kibon­takozás. Kidolgozták a megalakítan­dó csehszlovákiai magyar tanítói énekkar tervét s megindult a szerve­ző munka is. A Szlovák Nemzeti Ta­nács Iskola- és kulturálisügyl szak­bizottsága, a Csemadok Központi Bi­zottsága és a Népművelési Intézet körlevéllel fordult az iskolák Igazga­tóihoz. A levélben többek között ez állt: „A dél-szlovákiai magyar ének­kari mozgalomnak gazdag hagyomá­nyai vannak. A galántai, az egerszegi, a nagymegyeri, a rozsnyói, a komáro­mi és a losonci énekkarok az első köztársaság idején értékes tevékeny­séget fejtettek ki a magyar nemze­tiségű dolgozók körében. Minden ne­hézséget leküzdve lelkesen vettek részt a kulturális rendezvényeken és nagyban elősegítették a dolgozók kulturális színvonalának emelését és művészi ízlésének fejlesztését... E gazdag hagyományok örököseiként elhatároztuk, hogy az utóbbi időben stagnáló magyar énekkari mozgalom felvirágoztatása érdekében megalapít­juk a magyar tanítók énekkarét. A Népművelési Intézet mellett műkö­dő Központi Énekkari Tanácsadó Tes­tület — mint a Magyar Tanítók Ének­karának előkészítő bizottsága — az­zal a kéréssel fordul Önhöz, hogy a megalakuló énekkarba a tanítók köréből tagokat toborozzon. Kérjük továbbá, tegye lehetővé, hogy az ér­deklődő tanítók részt vehessenek az énekkar munkájában, s ezzel Is Hoz­zájárulhassanak Iskolájuk esztétikai és zenei nevelése színvonalának eme­léséhez ... Az énekkarba minden ze­nét kedvelő jó hangú tanítónőt és tanítót szeretettel meghívunk .. Hetek teltek el a levél kiküldése óta. A szervezők legalább 250—300 jelentkezőre számítottak. Nem nagy szám, hiszen ez csak egy töredéke a csehszlovákiai magyar tanítóknak. Ennyi jelentkező mindenképpen kel­lene, hogy kiválaszthassák belőlük azokat, akik tehetségük révén magját képezhetnék egy 100—110 tagú igé­nyes központi tanítói énekkarnak. Július végén járunk, és mivel a jó­val előbbre tervezett körzeti hang­próbákat még mindig nem tartották meg, szükségesnek véltük megérdek­lődni, hogy mi van a tanítók énekka­rával, a szervezéssel, milyen az ér­deklődés? Kérdésünkre dr. Koczka István, a Népművelési Intézet magyar osztályá­nak vezetője, a szervezés egyik fő irányítója ezeket mondta: — Sajnos, kissé csalódtunk... A csehszlovákiai magyar tanítók köz­ponti énekkarának megalakítására vonatkozó (a központi szervek által is helyesnek tartott) javaslatok el­hangzása után nagy lendülettel fog­tunk a kérés teljesítéséhez. Tekintve, hogy sokak óhajának teljesítéséről van sző, azt hittük, a szervezés zök­kenőmentes lesz és tömegesen jelent­keznek az érdeklődők. Eddig azonban még csak 63 jelentkezőnk van. Ez a szám nagyon kevés, ennyivel lehe­tetlen elindulni. Ez a magyrázata an­nak ls, hogy még nem került sor a múlt hó végére vagy e hó elejére tervezett körzeti hangpróbákra. ÉRDEKTELENSÉG? Elmulasztott le­hetőség? ... Nem találunk magyará­zatot. Hiszen a javaslat, a kérés alul­ról jött, maguk a tanítók sürgették a tanítói énekkar megalakítását... Talán visszaléptek? Megijedtek a kezdeti nehézségektől? Vagy úgy gondolják, felesleges fáradozni? ... Nem, erre nem gondolunk, ezt még feltételezni sem merjük... Bizonyá­ra rosszkor érkezett a körlevél. Az iskolákban az év végén sok volt a munka, az Igazgatóknak talán nem jutott Idejük a levél szövegének Is­meretére. A felhívásról a tanítók nagy része talán nem ls szerzett tudo­mást. Ezért is foglalkozunk az ügy­gyei ismét, s ezért is hangsúlyozzuk: a központi magyar tanítók énekka­rának megalakítására vonatkozó ké­rés az Illetékeseknél megértésre ta­lált. Most már csak a tanítókon mú­lik, hogy kihasználják a lehetőséget. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TA­NlTŰK központi énekkara szép mun­kát végezhetne. Bizonyítja ezt a Szlo­vák Tanítók Énekkara ls, amely ép­pen a napokban tért vissza angliai vendégszerepléséről. A kórus Észak­Walesban nemzetközi zene! fesztivá­lon vett részt, ahol 15 európai együt­tes versenyében a harmadik helyre került... A csehszlovákiai magyar tanítóknak hasonló a lehetőségük ... BALÁZS BÉLA A Szovjetunióban Kujbisevben e na pókban nyílt meg a „Nagy Volga" kiál lítás, amelyen 328 Volga menti képző művész 800 alkotá sát mutatják be Képünkön: a kiáll! tás látogatói G Rakcsinszkij festő művész alkotásá ban gyönyörköd nek. (CTK—TASZSZ fel­vétel.) Voltaire könyvtára A felvilágosodás nagy filozófusá­nak könyvtárát Leningrádban őrzik. A roppant értékű hagyatékot II. "Kata­lin cárnő vásárolta meg Voltaire ha­lála után harmincezer rubelért. Ere­detileg az Író fernayl kastélyának mintájára emelt külön épületben akar­ta elhelyezni, ez azonban csak terv maradt, s a könyvek a cári könyv­tárba, majd a forradalom után a Szaltlkov-Scsedrln Könyvtárba került. Voltaire nem tartozott a bibliofil gyűjtők közé; a könyvet munkaesz­köznek tekintette és könyvtárat gyakorlatiasan rendezte be: rokontár­gyú könyveket, füzeteket szeretett egybe köttetni. Olvasmányait munká­ja szükségletel szerint válogatta meg; a görög és latin klasszikusokon kí­vül főként a korabeli szerzőket olvas­ta, és különösen a vallási tárgyú művek Iránt érdeklődött. Egyik kolll­gátumának gerincére ezt a közös cí-. met nyomatta: Egyházi ostobaságok. Könyveiben gyakoriak a lapszéli Jegy­zetek, felkiáltójelek. Egy vallásos szellemű Irományról Így summázta véleményét: „Nagyon ártalmas mun­ka". Könyvtárával együtt Leningrádba került Voltaire kéziratgyűjteménye Is. Tizenhárom vastag follo-kötet tar­talmazza a hozzá írt leveleket, köz­tük Fekete János grófét is, aki fran­cia nyelvű verselt küldte meg neki, két üveg tokaji kíséretében. Voltaire udvariasan megköszönte távoli ma­gyar tisztelője levelét és figyelmessé­gét, de azt nem hallgatta el, hogy a tokaji jobb volt, mint versek. Kedvesen fogadott vendégek A dolgozók filmfesztiválján részt vett magyar delegáció tagjai itt-tartózkodásuk alkalmával 38 várost látogattak meg. A védnöki Üzemek dolgozói, a filmfesz­tivál nézőközönsége mindenütt nagy sze­retettel fogadták őket. A küldöttség tagjai, Kecskovszky József, Szabolcs* Szatmár megyei filmigazgató, Sallay Kornélia, a budapes ti Állami Déryné Színház tagja, Cili­rög Karola és Lőte Attila, a budapesti Madách Színház tagjai és Fonyö József, a budapesti Vígszínház tagja, őszintén örült a Fo­to Háber clmü ma« gyar film közönség* sikerének. Útjukon számos ankéton vettek részt, Uzémeket látogattak meg, ahol meggyő­ződhettek arról, hogy a csehszlovák dolgozók művészi íz­lése Igen magas szín­vonalú. A kitűnő szervezés mellett megcsodálták a gyö­nyörű szabadtéri színpadokat, s örül­tek a nagy szeretetnek, amelyben a cseh­szlovák dolgozók részesítették őket. Deák Margit ket Závodban még nem Is lát­M tak. Jő ember volt, de most L* J egész testében reszketett, la­pátkeze Idegesen babrált a nad­Rövid volt a kihallgatás, tud- rágja varrásán, s a szép fiatal ta, úgysem mondják meg az almafákra gondolt, amelyek igazat, nem hihet nekik. éppen az Idén hozták az első Hladík, a félszemű útkaparó termést. — Az én fiam diák — azt mondta, nem tudja, hova és most bezárták az lskolá­lett a fia, Matej, mert tavasz- kat — nem tudom, hol lehet, szal bevonult és még mindig mert —. nem került elő, pedig a baj- — Ja, Študent! — Iffland le­társal már hazajöttek, Šiška, gyíntett, s amikor Lánikot el­a zömök aknász, aki szombaton vitték, Tesárra nézet. — Und még a poruba! mészégetőben du? dolgozott, csak a fejét rázta, Tesár, az apró termetű závodí amikor Hoffmann tolmács napszámos nem szólt, megkérdezte „A maka János — A maka fia, Stefán a par­fia a partizánoknál fan?", Mas- tizánoknál fan? ňáknak, a cingár téglaégetőnek Tesár nem felelt. Iffland egy szavát se hitte, iffland Intett a 'két fakósze­amikor azt mondta, hogy Anton műnek, Pollernak és Dossénak. fia nősülni készül és jövendő- Odamentek Tesárhoz, Stacho­bell apósáékhoz ment, valahová v ig z súfolt könyvespolca elé Nyltra vidékére. lökdösték. — Nekünk is vele kellett vol- _ A maka fia a partlzánok­na mennünk ... nál fan? Iffland kivezette Masňákot. Tesár hallgatott. — Und du, Lanlk? — Fok peszélnl vaty nem? — Én könyörgök, bizony Tesár hallgatott. nem tudom, — Lánikot egész Pollor ököllel az arcába vá Závod csak Almásnak csúfolta, gott. Tesár nekitántorodott Sta­mert kevés földje közül az egyl- chovlč könyvespolcának, s ami­ket beültette almafával és olyan kor Poller ökle másodszor ls almákat termesztett, amilyene- az arcát érte, odatántorgott Dosse elé. Dosse hatalmas ka- kamrákat, Istállókat, csűröket zével hátulról sújtott le rá, Te- és pajtákat. Ordítozott az em­sár rádőlt Stachoviö könyvei- berekkel, az emberek nem ér­re. Orrából, szájából csurgott a tették, mert FütI tizedes a plé­vér a vastaghátú könyvekre, bánián maradt, és mindenki amelyek kötésén fenségesen csak fejét rázta, amikor Hajcbak hangzó latin szavak álltak őrmester ráordított: „Pátizán? arany betűkkel: Dogmatica, Pátizán?" Négy házban, Hladl­Blblia sacra, Codex luris cano- kéknál, Masrlákéknál, Lánikék­nici. nál és Tesáréknál mindent fel­— Elég! — mondta kedvetle- forgatott, mindenütt fegyvert nül Iffland. — Elég volt! Vi- keresett. gyék el! Az öreg Slškáné —, annak Stachoviö irodájában megsű- a Ján Šlškának az anyja, aki rűsödött a bakabűz, pezsgett Tesárék csoportjával a grabó­benne a mozgás, hangos sza- cl erdőbe szökött — nagyon vak, parancsok, az őrszakasz, megijedt, amikor látta, hogy az Írnokok, az orvos rövid Je- a rőt hajú Hajcbák tizenegy lentései: Iffland katonái megte- katonával Jön be a kapun; alig lepedtek Závodban. kétéves unokájával, Stefkával A faluban csend volt, a zá- lemenekült a picébe, ott bújt vodiak közül senkit sem lehe- el. tett az ucán látni, csak az öreg Két gránát robbant. Az egyik harangozót, Galbavýt, akiről a pinceajtó előtt, a másik, azt mondták, hogy olyan a baj- amelyet Eulenau az ablakon sza, akár a bojt a templomi dobott be, kissé halkabban a zászlón. Kl-kljárt a plébániából, pince mélyén. Aztán az őrmes­s azt dünnyögte az orra alatt, ter, mintha mi sem történt vol­amin már vagy öt éve dohon- na, ŠiSkáék házában is feje gott: tetejére állíttatott mindent, — Ennek a háborúnak, úgy még a babot és a lisztet is ki­látszik, már sohasem lesz vége! szórták a zsákokból a földre. Aztán a ministránsokkal A gránátok robbanását jól le­együtt végigment a falun. hetett hallani a grabóci erdő­Harangoznl is akart, de Sta- ben is, szerte a ködös závodi chovič plébános azt mondta, határban; Letanovský, akit a hogy harangszó nincs. Isten- harminc katona szinte futólépés­tisztelet is aligha lesz. A zá- ben hajtott maga előtt az erdő vodiak el se mentek a templom- felé, kétszer is visszanézett a ba. Nem jöttek el a kis- és falura. Nem látott mást, csak nagyporubaiak sem. ritkás ködöt, amelyet narancs­Más gondjuk volt az embe- színűre festett a nap. reknek, mert a vörös hajú őr- Már közel Jártak Grabóchoz. mester, Eulenau más altisztek- Kis erdő a závodi határ köze­kel együtt házkutatásokat tar- pén, kékesszürkén hallgat a tott a faluban. Tizenegy kato- narancsszínű köd leple alatt, nával sorra Járta a házakat, át- Kis erdő. Csupa tölgy meg cser, kutatta a konyhákat, szobákat, de nem sok volt belőlük. Az a szobákban a szekrényeket, ember akár meg is számlálhat­ná. Voltak köztük fiatal meg árokban nem találta. Végig­öregebb fák, sűrűn egymás mel- ment.rajta, de senki sem volt lett nőttek a víz barázdálta ott. Átment a második árkon, barna földön. A legmélyebb ott sem talált senkit. De alig­árokban forrás volt. Szegényes ha lesznek ezekben a bokrok-: forrás, kevésvizű, aszályos kai alig-alig benőtt árkokban, nyáron ki is száradt. Régen vigasztalódott, aztán nekivágott nagy erdő volt a grabőci, sok- a harmadiknak. Ott sem volt sok hold földet foglalt el, míg senki. Mennybéli úristen! A a závodiak kl nem vágták. A negyedik, legmélyebb árokban gödrös részen, amit nem lehe- volt a forrás. Sűrűn benőtte tett felszántani, meghagyták a a som, mogyoró, kökény, és a tölgyeket, a cserjést, tüskés sáskatövis; nedves volt az árok, bokrokat. s amikor Letanovský átfura­— Itt kellene lenniük — kodott a sűrűn, tüskés bozó­mondta Letanovský a német ton, megborzongott, s két kezét katonáknak és maga elé mu- magasba emelte. A kis forrás tátott, amikor az erdőhöz ért. fölött, amelyből vékonyka ér — Itt kellene... eredt — homályosan tükrözte A katonák nem értették a sza- a narancsszínű eget —, az apró vát, de rájöttek, mit mond. A . tisztás gyepén ott vol Bernadiő cingár, fekete képű törzsőrmes- Marka és Schnitzerék, de az ter az erdőre mutatott, mind- öt ember is, aki Závodból el­itet kezét kitárt ujjakkal az or- ment a partizánokhoz. Letanov­ra elé dugta, úgy mondta: ský tüstént megértette, miért — Zehn Minuten! nem jöhetett vissza Marka. Aztán egy lökéssel útjára Nem engedték. A partizánok! indította Letanovskýt. Harminc Hladíkék Mátéja, Lánlkék Jo­katonájával körülvette az erdőt, zsója, a diák, Masňákék Tonó­amelyet a szántóföldek felől ja, Tesárék Števója, Šiškáék mogyoró- és kökénybokrok ke- janójal Azok meg honnan va­rítettek, meg egy tüskés bokor, lók? És a grabóci erdőt kö* amelyet Závodban sáskatövis- rülvették a németek! Menny* nek hívtak. béli úristen! Letanovský keresztültörtetett Letanovský egész testében a tüskés bozóton, nekivágott a remegett a félelemtől. Berna­grabócl erdőnek. diő Marka könnyű piros karton­Az erdőt négy mély, szinte ruhájában, új fekete vászonci­párhuzamos árok szelte át. pőjében borzongott a hidegtől, Erőlködve Igyekezett beljebb ült a füvön és nézte, hogyan jutni az első árok hosszában, hullámzik Letanovský karján az mert a félelemtől nagyon meg- ing, térdén a foltos nadrág, fájdult a lába. Hogy is lenné- Sápadt arcán kiütközött őszülő nek Itt! Biztosan elmentek, fekete szakálla, vastagon végig­Mennybéli úristen! Lassan bal- csurgott rajta a veríték, masza­lagott az árok alján, és kereste tosan a szombati portól. Schnitzert, a feleségét, két Nyolc fegyver irányult Leta­gyerekét és Bernadií Markát, novskýra. Reszketett a félelemtől. Az első (Folytatjuk) 1984. Július 23. * Qj SZÖ S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents