Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-19 / 199. szám, vasárnap

••' t—— r-.—.—" "rrwr­ÄR AT AZ ORSZÁG NÉPE A vajnoryi szövetkezetben há-i rom csehországi kombájn se-: gít aratni. A kombájnosok na-: ponta 6—7 hektárról takarítják be a termést. A gyorsaság mel­lett azonban arra is ügyelnek, hogy kisebb legyen a szemvesz­teség. (Remp f elv.) Megj'egyiés Ellesett pillanatok LEI-SZLOVÁKIÁBAN általában beérett a gabona. Ta­valy a fegyverneki szövetkezetesek 28 nap alatt takarí­tották be a termést, Kotász Béla gépesítő szerint az idén a több szalma ellenére 20 nap alatt elvégzik a betakarí­tást. Hogy ez sok? Lehet, de ne csodálkozzunk rajta. Nem minden gazdaságnak van elég gépi jelszerelése. Az idén a jegyvernekiek két kisegítő kombájnt kaptak a csereakció keretében. Ezek nélkül aligha rövidíthették volna le az aratás Idejét. Az aratás után azonban még tömérdek a munka. Magtisztítás, szalmaösszehúzás, meg miegymás, sőt az idén' kévekötőgépek is arattak, tehát ezek után is ki kell csépelni a gabonát. Az állattenyésztési dolgozók körében nem nagy szük­ség volt a jelvilágosító munkára. — Ha kell, bármikor megyünk — mondták, és valóban vállalták a munkát a cséplőgépek, a magtisztítók, sőt a szalmalehúzók mellett is, mindenütt, ahol szükség volt rájuk. Igaz ugyan, hogy ebben a hónapban legalább 120 munkaegységet szereznek, de kl irigyelné tőlük, amikor náluk már túlérett a gabona, és szükség van minden dolgos kézre. EBED UTÁN Dianovszky Dániel, a csánki szövetkezet traktorosa a kévekötő olajozásánál segédkezett. Minden mozdulata elárulta, hogy érti a gépek kezelését. Munka közben szó esett az aratás helyzetéről. Nincs megelé­gedve a munka gyorsaságával. Különösen kombájnjuk teljesítményét kevesli. Már azért is, mert mindössze egy arató-cséplőjük van. A préssel felszerelt kombájnnak sosem volt nagy a teljesítménye. Most a prést ugyan leszerelték róla, de a kombájn fiatal kezelője még nem rendelkezik kellő tapasztalatokkal. Dianovszky traktoros már 25 hektáron aratta le a ga­bonát s négy társának teljesítménye is hasonló. Sze­rinte jó lesz, ha az idén a kombájn 30 hektárról kicsépeli a gabonát. Ebben a bosszantó dologban legtöbben igazat aďnak a taktorosnak, de... Dianovszky elvtárs ezt a típusú kombájnt hibásnak tartja, s jónak látná, ha a szövetkezet egy SK-4-es kom­bájnt kapna. Abban igaza van, hogy ez a gép tökélete­sebb. De mit nyernének vele, ha tapasztalatlan kombáj­nost ültetnének a kormány kerekéhez ... • # » MINTHA A DEMENDl SZÖVETKEZETESEK sorsa — a kombájnkérdést illetően — közös lenne a csánkiakéval. Ök sem bíznak a ZM kombájnban. Tapasztalatból be­szélnek, amikor azt állítják, hogy többe kerül a gép javí­tása, mint amennyi hasznot hoz a gabonabetakarításnál. Ha van is valami igaz a dologban, a kombájn jelentősé­gét mégsem becsülhetjük le. Déménd környékén girbe­görbe a föld háta és ez megviseli a gépet. Egyenes ta­lajon ez a gép is jó teljesítményt nyújtana. A kombájn mellett hat kévekölőgéppel aratják a ga­bonát, de náluk is az a baj, hogy ezt még csépelni is kell, és sajnos kevés a munkaerő. Ennek megoldására úgy kerestek kiutat, • hogy 1400-as és 1200-as cséplőgé­pükhöz a szomszédos községek szabadságoló dolgozóival kötöttek szerződést. Ez ugyan nagyobb kiadással jár, mintha kombájnnal aratnának, mégis azt tartják szem előtt, hogy a gabonát mielőbb és a lehető legkisebb veszteséggel betakarítsák. KOVÁRON LENDÜLETESEN HALAD AZ ARATÁS. Ma­holnap a cséplőgépek is elhallgatnak, befejezik a gabo­nabetakarítást. A gabona jelentős részét három kötő­géppel aratták le. Hiába igyekeztek azonban, annyit úgy sem bírtak levágni, amennyit késő estig az asszonyok keresztbe ne hordtak volna. Kovács Ilonka lelkesítette társait, a nagy meleget tréfával „ütötték el". Most a szö­vetkezet vezetősége a legjobb aratómunkások között értékeli. « « * A LESZENYEl ÁLLAMI GAZDASÁGBAN gazdag ha­gyományai vannak a vetőmag természtésének. Ez idén 630 hektáron termelnek gabonát. A munkákban nincs lemaradás. Eddig négy vagon kiváló vetőmagot adtak át a Viglasi Növény- és Magnemesítő intézetnek. Az üzemrészlegek traktorosai közül Dóka László brigádja ér el legszebb eredményeket. A napokban pontot tesznek a betakarítás végére, (bjl Reggeli látogatás Hét óra előtt általában mozgal­mas az élet az Ipolysági Állami Gazdaság igazgatóságán. Korcsák József igazgató a szakágazatok ve­zetőivel az előző napi munka ered­ményeit értékeli, s a részlegek ügyes-bajos dolgait intézi. Kevés az ideje, a nyári munkák helyze­téről azonban szívesen ad áttekin­tést. — Sok-e még az aratnivaló? — kérdezzük. — 1532 hektárból több mint 800­at learattunk. Pedig az idén nehéz feladat a gabonabetakarítás. Lejtős, dombos földterületünkön alig 350 hektáron arathatunk kombájnnal. Igénybe kell vennünk a kévekötő­gépeket, ami lassítja a munkát, s növeli a termelési költségeket — mondja az igazgató. — Az üzemrészlegek közül me­lyik gazdaságban haladnak a leg­jobban? — Magyarádot és a tűri gazda­ságot említjük. Ott jól megszervez­ték az aratást, noha nem dicse­kedhetnek sok munkaerővel. Eze­ken a helyeken mesterien érvé­nyesítik a kollektív premizálás el­vét. Az Idén először alkalmazott módszer jő eredménnyel kecsegtet. — Hogyan oldják meg a munka­erőhiányt? — Az újmajoriak például sike­resen együttműködnek a szomszé­dos erdőgazdasággal, másutt a családtagok segítenek. Egyébként a gépek erejének tökéletes ki­használására támaszkodnak. Ha az időjárás engedi — a sok nehézség ellenére is (főképpen alkatrész­hiány miatt áll a gép.) —, hat napon belül elvégezzük az aratást. — Milyenek az első félév gaz­dasági eredményei? — Termelési tervünket (a ta­karmányok kivételével) minden mutatóban teljesítettük. Tejből 150 000 literrel adtunk többet a piacra a tervezettnél. Az önkölt­séget nem árulhatom el, mert még nem kész a félév mérlege. Az állami gazdaság (hasonló­képpen, mint a szövetkezetek) al­katrészhiánnyal küszködjk. Ezért joggal kérdezik, ki a felelős azért, hogy a dolgozók minden igyeke­zete ellenére lassan halad a ga­bonabetakarítás? (th) A sutnavai Ördög- és Fekete-tóban végzett kutatásokról Róbert Vyhlídal rendező és Vladimír Lorenc operatői; híradófilmet készített. A Szovjet Tudományos Akadémia kiadta Zdenék Nejedlý munkáinak gyűjteményét. A gyűjtemény Nejedlý munkáinak fordításain kívül eredeti munkákat is tartalmaz. Megnyitották Tokióban az első szovjet clrcorama-rendszerű mozit, amelyet szovjet és japán szakembe­rek szovjet technikai berendezéssel építettek. Az úriás teknősbéka, amelyből az ínyencek teknősbékalevese készül, kihalóban van. A konzervipar fejlő­dése óta gátlástalanul folyik a vadá­szat e rendkívül értékes, s a csendes­óceáni szigetvilág környékén sokszor több mážsás sfllynyira kifejlődő hül­lőre. Miskolcon rendezik meg az idén a magyar amatőr csillagászok országos kongresszusát. Több külföldi részve­vőre számítanak, többi között hazánk­ból, az NSZK-ból és az NDK-ból. Foimava mellett, Domažlice környé­kén tegnap új határátjárót nyitottak hazánk és az NSZK között. Lengyel archeológusok Mongóliá­ban, a Cagan-Ula közelében folyó ása­tások során 80 millió éves, homokkő­rétegbe ágyazott, három óriási ősállat majdnem teljes csontvázát találták meg. Sigueiros neves haladó szellemű mexikói festő, akit nemrégiben sza­badon bocsátottak a börtönből, to­vább dolgozik s Havannába és Üj­Delhibe szándékozik utazni. Két és fél méter hosszú, 80 kilós őriásharcsát fogott kézzel a Dunában három jugoszláv fiatalember Veliko GradiSte közelében. Nyugat-Európában nagy hőség ural­kodik, mely a meteorológusok szerint még néhány napig eltart. Franciaor­szágban 44 fokot mértek, Nyugat-Né­metországban 30—35 fok körüli a me­leg. Josef Václav Friö múlt századbeli cseh forradalmár magánkönyvtárát a közeljövőben megnyitják a nyilvános­ság számára. Bratislavában, a CSSZBSZ házában megnyílt „A népi Lengyelország 20 éve" kiállítás. Brazília északkeleti részében árvíz pusztít, amely főleg Faraiba államot sújtotta. Az árvíz következtében mint­egy 100 ezer ember vált hajléktalan­ná. A német katonák szétrajzot­tak a faluban. A nagyobb házakban ki kel­lett üríteni számukra azokat a szobákat, amelyeket fal védett a kert és az utca felől ís, de ügy ki kellett üríteni, hogy más ne maradjon benne, csak a ke­mence. Erről az őrmesterük gondoskodott, feldvebel Franz Eulenpu, egy széles, vöfös ha­jú fick£, aki a katonákkal egyfitt sorra Járta a házakat és ordítva kérdezte, az embereket, f«thetők-e a szobák? A tolmá­csa, joseph Hoffmann, cingár fiatal tizedes, aki csak balol­dalt nyitotta görbén a száját, ha beszélt, kerékbe tört szlovák nyelven ismételte a kérdést. Az emberek végre nagynehezen megértették, s mialatt kihord­ták a szobákból a bútort, iszo­nyodva gondoltak rá, hogy a svábok nyilván sokáig marad­nak Závodban, talán egész té­len át, ha az érdekli őket, hogy lehet-e fűteni a szobát. Némán, suttogva és hangosan átkozzák a vörös hajút meg a ferde szá­jút, de félelmük nem akadá­lyozta meg őket abban, hogy fnég aznap újnôvvel meg ne bér­málják őket. Eulenau őrmestert tgymás közt Hajcbáknak hív­ták, mert mindenütt azt kér­'dtzte: „Heizbar, heizbar?", Hoffmant, a tolmácsát meg Fü­tinek, mert úgy fordította le a íelettese kérdését: „Lehet füti?" Bernadiöéknál, ahol csak a legkisebb lány, a tizenhatéves Marka volt otthon, megszem­lélték az első meg a hátsó szo-. bát, Eulenau őrmester ráordí­tott a rémült lányra: „HeiZi bar?", de a tolmácsa azt mondi ta „Itt nemi", mert Bernadičék új házában kályhának még nyo-. ma sem volt. Aztán átmentek Bernadiö szomszédjához, Letanovskýhoz, Letanovský egymaga volt ott-, hon, felesége a libákat hajku­rászta, mert mindig elszöktek az udvarról, fia, Jožo és menye, Brigitta kora reggel kiment a földekre, az unokái meg iskolád ban voltak. Éppen készülődött, hogy leveri a diót a ház előtt, a korán érő fiatal diófáról. Ijedten követte a katonákat az első szobába. A hátsó szobá­ban még jobban megijedt, mert Eulenau azt mondta „Nich aus­rUumen!" és Hoffmann tolmács megfenyegette az ujjával: — Mindent itthagyni! Nem' kirámol! Itt lehet füti! — Mi tetszik? — kérdezte Letanovský, s két ujjával ócska, zsíros és kifakult barna kalap-, jához bökött. — Mit csináljak?. A cingár tizedes kézzel-láb­bal mutogatott a vadonatúj csempés kályhára, a fal mel­lett álló két széles ágyra, a da­maszthuzatba bújtatott ágyne­műre, s azt mondta: — Mindent Itt hagyni! Nem kirámolni! Itt lesz Herr Komi mandant! Letanovský megértette, Iszo­nyodva nézett a németre, s töb­bet nem szólt. Az ablakból rémülten bá­mult a vörös hajú és a ferde szájú után, míg ki nem mentek az udvarról. Kis ideig ott ma­radtak még a hátsó szobában. Nem mozdult, mert eszébe ju­tott, hogy rosszat tesz, nemcsak magának, hanem másoknak ís, talán egész Závodnak, de kis idő múlva körülnézett a szobá­ban, a két paplanra meredt, a damaszthuzatból kivilágló vilá­goskék, virágmintás selyemre, aztán gyorsan, amilyen gyorsan csak tudta, összeszedte az ágyakból a négy pizsamát, a bádogmosdőról az Illatos szap­pant, fogkrémet és fogkeféket, gumispongyát, úrias törülköző­ket, kölnivizet, fel-alá rohan­gált vele a házban, végül ki­vitte a csűrbe és búzát szórt rá. Búzát szőrt a két börkoffer­ra is, amelyekbe a hátsó szobá­ban az úri ruhákat csomagolta. Aztán leült a lócára, a fiatal diófa alatt. Sokáig ült, majd jó idő múlva átment Bernadiö szomszédhoz, hogy megtanács­kozza vele, mit tegyen. Még mindig maga előtt látta a vilá­Nagy józseí rajza goskék, virágmintás paplanoi kat. Nem tudott szabadulni tő­lük, nem tudta elűzni maga elől, mert tudta, hogy csak a két paplan bűnös. Csak a két paplant vette észre a vörös hajú, ezért jutott az eszébe, hogy egész Závodban csak az ő hátsó szobája jó a parancsnoknak. Istenem uram! Bernadiö szomszédnál a ti­zenhat éves Marka az eresz al­ján ült, mezítláb, új fekete vá­szoncipőjét a pad alá dobta, és babot szemezett. Rámosolygott Letanovskýra. Nem értette, mitől olyan ijedt és sápadt. Ráemelte zöld sze­mét, pillája meg sem rezzent, s amikor megszólalt, kissé csú-. folódva legörbedt a szája szé­le, — Mi van, szomszéd? <— szólította meg, ahogy apja és anyja szokta. — Mí lelte? — Semmi különös, Marka. A tieitek hol vannak? — Lucernát gyűjtenek. — A mieink Is, szép az Idő .., te Marka, hallod, nálatok ' ls járt a vörös hajú meg a ferde szájú? — A Hajcbák meg a Füti? y— Micsoda? — A Hajcbák meg a Füti. — fi vörös meg a ferde szái Jú? — Itt voltak. — Na és? — Semmi. Körülnéztek a ház­ban és elmentek. Nevetséges alak az a cingár, ferde szájú. Csak félig nyitotta ki a száját. Azt mondta, nálunk nem le­het füti. Még mit mondtak?, — Nem tudom. A vörös líajű azt mondta hajcbák, a ferde szájú meg füti. Beszéltek még valamit. De ki érti őket? -— Bernadiö Marka néhány száraz babhüvelyt fogott a bal kezébe. — Mi bajunk velük. Alsóbre­zányban már pár napja vannak svábok, mégsem történt semmi baj. Ne féljen, szomszéd! Ma-, gának se lesz semmi baja. — Marka! — Letanovský va-. karódzott a jobb vállán, a feli tűrt inge alatt, s mialatt gon-i dolkozott, pillantása végigtapoi gatta Bernadičék formás lá-. nyát, mintha nem is volna raji ta könnyű piros kartonruha. Megsimogatta bajszát, amelyet úgy nyesett meg, hogy ne érjen tovább az egyenes orra szélé-, nél. így látta az első világhá-. borúban az orosz fronton az al­ezredesén, akit valahányszor tehette, beleszőtt a történetei­be. — Marka, ide figyeljl Neked fürge a lábad. Nem futnál el a grabóci erdőbe? Ott van az a Schnitzer a feleségével meg a gyerekeivel. Nappal kijárnak a grabóci erdőbe már több mint két hete, hogy el ne kapják őket a németek, ha Závodba jönnének. Hát a németek már itt vannak. Eredj, fuss el hoz-j zájuk, mondd meg nekik, töbi bet vissza se jöjjenek Závodba, Azt ls mondd meg, hogy nálunk a hátsó szobában a komman­dáns fog aludni! Semmihez se nyúlhattam hozzá! Az ő paplai nukkal fog takarődznl. Mennyi béli úristen! Bernadiö Marka kiejtette kei zéből a babhüvelyeket. — A kommandáns, Marka, —< Ismételte Letanovský. — Nem felejted el? — Kommandáns? — kérdez-, te. Mí az? — Hát kommandáns, amolyan parancsnok. Eredj, mondd meg Schnitzernek! —< Jól van, szomszéd. Mei gyek, Én bizony nem félek úgy, mint maga. Mindjárt vissza is jövők. Felhúzta az új fekete vászon-, cipőt, amelyet a pad alá dobott, formásodó alakján megigazgató ta a tarka piros ruhát, világosi szőke haján a fehér fejkendőt, és futott a grabóci erdőbe. (FOLYTATJUK) tJ] SZÖ 4 * 1964- július 14,

Next

/
Thumbnails
Contents