Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-13 / 163. szám, szombat

EMLÉKSZEL ? A

ma emberének döbbenetes az ttt közölt két kép. Munkára termett, dolgozni akaró két ember S

2 «lső köztársaság idején a prágai teán. Árulják magukat. Munkaerejüket. Járnak az utcán, nyakukban a jiatalmas tábla s rajta a felirat. Az fgyiken: „Prosím o néfakou práci, treba jen za stravou a byt. Mám hlad." Kosztért és lakásért bármilyen munKát vállalok. Éhes vagyok. A másikon: „Jsem nezaméstnaný, pfifmu každou práci!" Munkanélkillt vagyok, bármilyen munkát vállalok! Ám munka nincs. Teljesen reménytelen bárhova is fordulni. A gyárak, üzemek kapuin kint lóg a tábla: Munkásokat nem veszünk fel! Munkakeresés céltalan. Munkanélkülieknek tilos a bemeneti Julius Fučiknak drámai riportja Jelenik meg a Rudé právoban: Prágában, az utcán összeesett egy ember |s meghalt. Éhen halt. Pedig dolgozott volna. Bármit Bármiért. Egy falat kenyérért. De nem volt munka. Semmilyen. És egy falat kenyér sem. S az ember éhen halt. „Munkát a munkanélkülieknek" — követelték az érsekújvári munkanélküliek az egyik éhségtüntetésen. Mert a helyzet nemcsak a nagyvárosokban volt katasztrofálisan tűrhetetlen, hanem vidéken is. Sőt, ott talán még rosszabb volt. A mezőgazdasági munkások, az urasági cselédek, a kisparasztok hatalmas tömegeit a legkegyetlenebb nyomor sújtotta. A falusiak tízezreinek, akik pedig az ennivalót termelték, nem volt meg a mindennapi kenyerük. Még csak krumpli sem. Hány, meg hány család ette a főtt répát. Csak azt és semmi mást. De sokan még azt is úgy lopták. De init tehettek mást, ha nem akartak éhen halni. A kapitalizmus embertelen. Csak egyet ismer: a pénzt. Ha pénzed volt, mindened volt. Ám ha nem volt pénzed, kit érdekelt, hogy élsz vagy halsz. Fölfordulhattál az utcasarkon, — közömbösen, hidegen hagyta ez az ak„laktak", mint ahogy az itt közölt kép ábrázolja? Idézőjelbe kell tenni a „laktak" szót, mert amit a képen látunk az megcsúfolása nemcsak az embernek, Jianem magának a „laktak" szónak is. Ped-i^ ez volt « valóság, ez volt az élet. Ez a kép Uulomberokon készült egy proletár családról, akik mert nem tudták fizetni a lakbért — VÁLASZTÁSOK E G ¥ K B M E S MA A

München előtti köztársaság burzsoáziája alkotmányunk „demokratikus" jellegével kérkedett. Az akkori törvényes előírások értelmében ugyanis büntetendő cselekménynek számított, ha valaki meg nem engedett eszközökkel befolyásolta a választókat. Mindez természetesen csak papírforma volt, a gyakorlat mást mutatott. A történelmi Igazság érdekében rá kell világítanunk arra, ml rejtőzött az első köztársaság demokráciájának és humanizmusának álarca mögött. Fontos, hogy népünk emlékezetébe Idézzük a „régi Jó Időket". Hadd lássa ifjúságunk, milyen alapvető vonásokban különbözik mai rendszerünk, életformánk — nevezetesen a választások tekintetében — a népámításra alapított egykori választásoktól. A München előtti köztársaság választásai közül kettőt emelünk kl cikkünkben: az első községi választásokat 1923-ból, amelyeken első ízben vett részt kommunista pártunk, valamint az utolsó községi választásokat, amelyek 1938-ban, a köztársaság alkonyán zajlottak le. Már az első községi választásokon felújították az Osztrák—Magyar Monarchiában bevált választási módszereket. A választási propaganda költsék gelnek fedezésére az akkori kormány 22 millió koronát osztott szét az öt államalkotó párt (a Nemzeti Demokrata Párt, a Néppárt, az Agrárpárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzetiszocialista Párt) között. Ezt a nem megvetendő összeget a választók megnyerésére, a kortesek bőséges díjazására, szóval lélekkufárkodás céljaira fordították. Ennek szemléltetésére szolgáljon néhány beszédes példa: A gölnlcl járásban a választások" a „gulyásosztogatás" jegyében zajlottak le. Korompán ugyancsak gulyással, pálinkával, pénzzel és ígéretekkel Igyekeztek megnyerni a választókat. A kormánypártok minden erőlködése ellenére azonban a kommunista párt győzelmével végződtek a választások a Gölnic völgyében. A választók ugyan alaposan bevedeltek a gőzölgő gulyásból, fel is öntöttek a garatra, ígéretekkel sem fukarkodtak, de a választási urnák előtt szívük sugallatára hallgatva mégis a kommunistákra szavaztak. A Banská Bystrica-1 választókerületben például 120 ezer koronát és két autót kapott a Nemzeti Demokrata Párt a választási kampány céljaira. A kluknavai állami erdők főlntézője pedig odáig ment „nagylelkűségében", hogy büntetlenséget ígért a fatolvajoknak a Járási hivatal részéről, ha szavazatukat az agrárpártra adják. A kékkői járásban csak a 26 évnél Idősebb polgárokat engedték szavazni az ottani jegyző maga faragta rendelete alapján. Dratislavában több ezer választót azzal utasítottak vissza, hogy ha 3 napon belül nem mutatják fel állampolgársági bizonyítványukat, egyáltalában nem járulhatnak az urnák elé, Jóllehet még a gyermek is tudta, hogy Ilyen rövid idő alatt képtelenség azt beszerezni. Egy Nyitrán megjelenő agrárpárti zuglap többek között a fenyegetésektől sem riadt vissza: „Tudják meg az államellenes pártokra szavazó hivatalnokok, kereskedők és iparosok, hogy az állam ellenségeinek tekintjük őket. Idegen állam szolgálatába szegődött árulóknak minősítjük őket, és kitörjük a nyakukat!" Ilyen „talajelőkészítés" után munkához láttak a jegyzők és a választási biztosok. Kortesek árasztották el a falvakat azzal a szándékkal, hogy rávegyék a községek képviselőtestületét választásra — választások nélkül, Kirívó példa volt erre a diószegi községi választások módja. „Költségmegtakarítás" címen a jegyző 30 mandátumot elosztott a sógorok, komák és barátok között, míg 4 mandátumot nagykegyesen felajánlott a kommunista pártnak. Csupán pártunk erélyes fellépésének köszönhető, hogy Idejében sikerült ezt megakadályozni. A választásokon a kommunista párt éppen a kétszeresét kapta annak, amit a nagylelkű Jegyző úr felajánlott. Mindenütt persze nem járt sikerrel a közbelépés, és így Szlovákiának 3507 községe közül 2000-ben nem folyt előírásos szavazás, hanem „megegyezéssel" választották meg a községi képviselőtestületeket. Az 1920. évi csehszlovák alkotmány első cikkelye kimondotta, hogy a Csehszlovák Köztársaságban minden hatalom egyedüli forrása a nép. Az alkotmány további cikkelyei szerint mlndfin polgár egyenlő volt a törvény; előtt. Ez az egyenlőség azonban másképpen „festett" a valóságban. Választásszervezés céljából 22 kerületre osztották a köztársaságot Ebből Szlovákiára 7, Kárpátaljára pedig csupán 1 választókerület esett. Az 1930. évi népszámlálást alapul véve a prágai választókerületben 38 828 szavazat kellett az országgyűlési képviselők megválasztásához, a Karlovy Vary-i kerületben 47 514, a trnavaibani 53 000, az érsekújváriban 64 000, a munkácsiban pedig 78 538 szavazat. Minél alacsonyabban állt tehát egy, választókerület a nemzeti ranglétrán, annál kevesebbet ért a szavazat. Aa „elmaradt" kárpátaljai lakos szavazata fele annyit sem ért, mint az ural« kodó nemzet „kultivált' polgárainak szavazata. • • • A

z utolsó községi választások robbanásig feszült légkörbea zajlottak le 1938 nyarán. Sötét viharfellegek tornyosultak a köztársaság egén. Ausztria megszállása után kétségtelen volt, hogy Csehszlovákia lakossága sorsdöntő napok elé tekint, A községi választások már 1937-ben esedékesek voltak, de a kormány egyre halogatta, mert a Henletnlsták győzelmétől tartott a Szudéta-vldék 5000 választóközségében. 1938-ban azonban Hitler csehszlovákiai ügynökségei kikényszerítették a választásokat, mert számítottak a reakció —* a szudétanémet, a szlovák néppárt éS a magyar párt előretörésére. Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos vezetősége. 1938. májuá 20-1 értekezletén foglalkozott a kiélezett nemzetközi helyzettel, és még egy utolsó kísérletet tett Szlovákia dolgozóinak széles fasisztaellenes frontban való tömörítésére a köztársaság védelme érdekében. Felhívással fordult a szociáldemokrata és más haladó szellemű pártokhoz közös jelölőlista felállítása érdekében. De az egység — sajnos — nem jött létre. A tárgyaláson megjelent pártok képviselői nem tudtak felülemelkedni nemzeti és osztályelfogultságukon. 1938. június 8-án Stelner Gábor szenátor mondott hatásos beszédet a kommunista párt bratislavai választási gyűlésén. Szavai politikai éleslátásról tanúskodtak. „A német fasizmus azért vetette kl hálóját Csehszlovákiára, hogy megvalósítsa egész Közép-Európa leígázását, és utat törjön kelet felé további hódításai érde< kében. Ha a Henleln—Sldor—Eszterházy-front aknamunkája és uszításai eredménnyel Járnak, borzalmas második világháború elébe nézünk ..." — mondotta többek között Stelner elvtárs. Beszéde befejező részében felsorolta a szlovákiai magyar dolgozók létfontosságú gazdasági követeléseit, amelyeknek megvalósítását a kommunista párt tűzte kl céljául. Amint előrelátható volt, az utolsó választások Csehszlovákia összeomlásának előestéjén a reakció győzelmével végződtek Szlovákiában. Főleg Bratislavában vesztett sokat a kommunista párt, a soviniszta szenvedélyek mesterséges felkorbácsolása következtében. Szlovákia magyarlakta járásaiban a magyar párt, szlovák vidékeken viszont a Hlinka-párt tört előre. A szlovák és a magyar reakció győzelme az 1938-as községi választásokon nem volt a véletlen játéka. Tápot szolgált erre a kormány húszéves elfogult gazdasági és nemzetiségi elnyomó politikája, mert „aki szelet vet, vihart arat". A szlovákiai reakció választási előretörése mintegy előszele volt a néhány hónappal később bekövetkezett gyászos emlékezetű müncheni tragédiának. • • • T"\olgozó népünk holnap a választási urnák elé járul, hogy minden külső befolyástól mentesen adja le szavazatát. A képviselőjelöltek, akik az elmúlt hetekben mutatkoztak be a választóknak, a munkásság, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a művészek és a hadsereg soraiból kerülnek ki. Aki részt vett a Jelöltekkel lefolyt beszélgetéseken, meggyőződhetett róla, hogy azok önzetlenül, felelősségük teljes tudatában szándékoznak hivatásukat teljesíteni. Választóikkal megtárgyalták az őket érintő kérdéseket és feladatokat, amelyeket velük együtt népünk javára, hazánk felvirágoztatására készek megvalósítani. És ez a múlt és a jelen választások közötti lényeges különbség. RÓJÁK DEZSQ kori társadalmi rendszert. Beteg voltál? Az orvos először a markát tartotta, s csak aztán kérdezte: mi bajod. Gyógyíthattad magad, ha volt pénzed, — de ha nem volt: Itt hagytad ezt az árnyékvilágot. Nézz rá a fent közölt képre, 1933-ban történt. Sulák Mihály, galgóci munkást a femiből is fizették volna, hiszen munkanélküliek voltak — a háziúr kilakoltatta őket. Hosszú hónapokig ebben az ólnak sem nevezhető tákolmányban húzták meg magukat. És ki volt az, aki harcolt a kapitalizmus, a kizsákmányolás embertelensége ellen, a dolgozók jogaiért, lesége ezen a kétkerekű kárén vitte az orvoshoz, de rajta is halt meg, mivel az orvos szegénységi bizonyítványra nem volt hajlandó megvizsgálni és kezelni. Azért kellett mega mindennapi kenyérért? A kommunista párt volt az egyedüli párt, amely elszántan és következetesen síkraszállt a nép érdekeiért. A kommunista pártot nem lehetett megfélemlíteni, sem tudja képzelni, hogyan, milyen körülmények közt éltek a családok tíz- és százezrei. Vagy tán a mai ember, a mai fiatal hihetőnek tartja, hogy emberek ilyen körülmények közt Kedves olvasó! Emlékszel? Sorozatunkat a mai számunkban befejezzük. Néhány képpel, néhány sorral a múlt néhány mozzanatát villantottuk fel. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk: honnan Indultunk, milyen utat jártunk meg, míg eljutottunk a mához. Nem az volt a célunk, hogy a múlton keseregjünk, hanem, hogy érzékeltessük: pártunk vezetésével hazánk dolgozó népe milyen nagy eredményeket ért el. Megteremtettük azt a társadalmi és gazdasági rendszert, amely mindenkinek emberséges életet biztosít, s amelyben minden az ember javáért és boldogságáért történik. Bátky László, (Foto: az SZLKP Történeti intézetének Archívuma] falu dolgoséi! V kütftnhtVuKtiM tett fenétek — A<foviáiSofok 30 intíltót tesz tu. —A v^áretwjtó <»»t»lemi«i>i „vvndofcrtek öe a nagybirtokosoknak Z226.589.000 - Ke adót engedtek el Csak a kommunista* védik érdekeiteket í Szavazzatok a halnia, mert szegény volt, nincstelen volt, pénze nem volt. Annyi sem, amennyivel az életét megmenthette volna. Aki nem élte át ezeket az időket, el nem lehetett megvesztegetni. Nem lehetett, mert a párt csak egyet ismert: a nép érdekelt. A nép harcának az élére állt s ugyanakkor kíméletlenül leleplezte a burzsoáziát. Megdönthetetlen tényekkel bizonyította: míg a dolgozók hatalmas tömege munka nélkül nyomorog, addig a gazdagok milliós adókedvezményt élveznek, s a népellenes államapparátus, a csendőrség és rendőrség százmilliókat emészt fel. Erről szól a kommunista párt Itt közölt röplapja is az 1935-ös parlamenti választások idejéből. ŰJ SZÖ 8 * 1984. június 13.