Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)
1964-06-13 / 163. szám, szombat
© r © r BU ANGO MARQUISES-SZIGETEK r.ť-.^a BULGÁRIÁI RIPORTUNK: Pirkadatkor kezdődik a nap , dél-bulgáriai Konfovo, A történet színhelye a Olyan kis falu, amilyen százával ís akad a földkerek•Sgen. Csakhogy itt ezernyi komszoinolista, bolgár ifjú és leány akkor kezdi a napot, •mikor még alig pitymal-. lik.., Konjovöban egy szép napon, kora reggel nyitott teherautó állt meg s a következő pillanatban tucatnyi fiatal pattan fel útra készen a kocsira. Fejük felett meglobbant a vörös zászló s a tehergépkocsi elrobogott a még sehol — sincs víztároló Irányába. Az eddig kihalt isten háta mögötti, félreeső zúg egyszerre zsivajgó nyüzsgéssel lett tele, mert a városokból és falvakból is csoportosan érkeznek a fiatal építők. Gomba módra elszaporodtak a sátrak, kalyibák, ötletesen összetákolt ilyen-olyan aprócska hajlékok. És az éjszaka sötét bársonyát már százszámra lyuggatja ki a sorjában felparázsló tábor-, tilzek fénye. A folyó felől mindenféle munkaeszközzel megrakott öszvér vontatta szekér közelgett, amellyel az utolsó csoport érkezett meg. Végre mind együtt voltak. A Komszomol-szervezet megalakította az első bri-. gádot. Serif Ahmedov és Ibrahim jasaroo, vadonatúj személyi Igazolványuk tanúsága szerint éppen 15 éves legénykék Is közéjük álltak. A brigád tagjat közül sok fiúnak és lánynak a neve el? árulja török származását, de aki beszélni hallja őket, alig hinné, hogy nem bolgár az anyanyelvük. fekete hajú fiúk és lányok megállásra kényszerítik a folyót, hogy vizével ne siessen tova haszontalanul a szomja-, zó földek között. Panjo Szlavcsev Izmos kezén a gyér napsütésben ls úgy csillog a bőr, mint csákányának a hegye, amellyel ütemesen szaggatja a földet. Ali Mjunjunov meg a török lányok; Fatme Savket, Szelver Arif és Nebie Musztafa pedig szaporán talicskázzák a földet. A vallási fanatizmust, az arcot fedő fátylat, a török A SZOMSZÉD FALVAK FIATALJAI SZEKEREKEN JÄRNAK SEGÍTENI A VÍZTÁROLÓ gílTOINEK, (A szerző felvétele) nép nyomorát, már csak hírből ismerik. A múltat csupán a hosszú nadrág, a sarovari élte túl, mert azt mondják a lányok, hogy ez kényelmesebb, mint a szoknya. A parton a legjobb csoport, a Nazim Hikmet brigád vörös zászlaját lengeti a szél. A többiek némi Irigységgel szemlélik. Miért? Egyik éjjel, amikor az egész napi fárasztó munka után mindenki az igazak álinát alutta, az egyik kalyíbában Kadír nesztelenül felült az ágyán, kidörzsölte szeméből az álmot, magára kapta ruháját és lábbujjhegyen osont ágytól ágyig. Hajnali négykor a második munkacsoport tagjai mind egy szálig felöltöztek és munkához láttak. Mire a többiek felébredtek a második brigád a gáton már 20 köbméter betont beépített. A munka mellett persze a szórakozásnak is nap mint nap megvan a maga ideje. A hangszőrókból áradó muzsika először a vérmesebbek talpát csiklandozza, de kisvártatva jóformán egytőlegyik fújják a nótát, vagy ropják a táncot. Minden nap hoz valami ér-i dekes eseményt, az önfeláldozó munka ezernyi lehetőséget nyújt a nagy tettekre vágyó fiataloknak. Egyszer a közeli faluban szervezték meg a Komszomolt, másnap váratlan, halaszthatatlan munkára jelentkeznek az önkéntesek. Az építkezés első napjától egy hónap telt el. A komszomolisták becsülettel teljesítették, amit vállaltak, elégedetten indulhattak volna hazafelé. De kivétel nélkül mindegyikük úgy találta, hogy amit végeztek, még mindig kevés. Tudták, néhány hét múlva a völgyzáró gát és a víztároló elkészül, hogy kalodába zárja a napszikkasztotta földek számára áldást jelentő hatalmas víztömeget. Elhatározták, hogy az utolsó napig ott maradnak. A bolgár komszomolisták, fiúk és lányok gátakat, mesterséges tavakat és víztárolókat építenek, hogy a szövetkezetesek az Idén annyi gabonát, kukoricát, zamatos bort, illatos dohányt, messze földön híres paradicsomot termelhessenek, amennyire az .országnak szüksége van. Tavaly a víztárolókból és a mesterséges tavakból csaknem egymillió hektár termőföld. öntözését láttak el. Ezen az egymillió hektáron a szövetkezetesek 300 millió leva értékű terméshozamot értek el terven felül. Ebben az évben pedig még ezt is túl szárnyalják. ĽUBOMÍR U Áj EK ANGOLAI RIPORT Negage, május 18. Ma reggel hatkor 16 embert végeztek ki. Ebben az időben én aludni szakiam. Előző este Graza kollégám más tisztekkel egyiitt hívott, hogy nézzük végig a kivégzést: Több mérföldet teszünk meg egy nap alatt. Helyenként megállunk, s csak pár métert haladunk előre A felkelők kivágott fákkal elbarikádozták az utakat. Előfordul, hogy a hatalmas fatörzs éppen akkor zuhan lo, amikor a katonai osztag elmatafegyverük 6s lőszerük van. Vas- és kődarabokkal akarnak minket legyőzni. Mi repülőgépekkel, nehézgépfegyverekkel, gránitokkal, aknavetőkkel rendelkezünk. Légi erőnk a NATO fegyvertárából kölcsönzött napalmbombákat Akik nem ismék félelmet . t - . . . _ - • , n « M / « ť * '» • m ^clim - Tudod, meg kell szoknod az Ilyesmit. Meg keli edzened magad — mondotta. Beismerem. nem » »» — •» —- — —---r—— — tudtam magam rászánni, hogy vonul alatta. Máshol 0,5—2 mé- használ. Azt mondják, ntáshon elmenjek... teres csapdák leselkednek a nan ls kapunk napalmot. A naA „bíróság" tegnap este hét- katonákra. Az ember magányos- palmbombát először a sztrájkoló kor Ítélkezett. Mindenki tudja, nak érzi magát, mindenütt ve- kassangei falvak ellen alkalhogy az egész bíráskodás át- szélyt sejt. mázták. A parancsot Lioborio látszó komédia, mely a feketék Parancso( ka p, u„ k, hogy pusz- tábornok, a ' n«? r öfö u kivégzésével jár. ennek ellené- . . . , ltunkb a „a tele- de sP 0,a adta k L. Azl m o" d> á k' re senkit sem Izgat, hogy fér- " , e' az u l" n k° a esí I e' e a pilóták egy része megtagadfiakon kivül ártatlan nőket és P'"6seket. Megállunk az elsS fa- (a a paranc s végrehajtását, és gyermekeket Is megölnek ... l u közelében. A katonák beron- letartóztatták őket. - Az a legnehezebb, amikor tanak az első kunyhóba, meg- kassangei s2tr äjk gazdasági gyerekekkel kell vógezni - je- ragadnak mindent, ami kezükbe A sztr áj koI llk bérgyezte meg Graza. esik Felgyújtják a házat leülik ' ^ követeUe k. i gaz ságos - És a nőkkel? - kérdeztem. "Z allatokat. Felrevonulok, mert kövB(elésért s záUtak síkra, de Nem kaptam rá választ. Sok nem bírom nézni. A katonak vi- m0ZÄaImuka t „érbe fojtották. tiszt egyszerűen nem vesz tudo szonl nagyon élvezik a helyze Kül if nöse n kitüntette" magát mást ilyen kérdésekről. Gyilkos tet, nyilván érdemeket akarnak Morais ka pitány aki Luandában kiiidatésük egész énjüket áthat- szerezni tisztjeik előtt. különleges partizánellenes oszfa. A második faluban csatát él- tagokat képzett kl. „Erdemeiért" A katonák úgy cselekszenek, hettem át. Nem hittem, hogy a mé g érmet is kapott. Morais mintha fából lennének. A föld- felkelők megtámadnak eüv ilven i.,.„i,ä„„njl, „ŕres eszközükkel ereskedők gyfiicléjük a nége- „ apu l- „„,.„.. .. rekkel szemben, s mindenáron idegesen kiugrálnak és igyekezr. ívBiuiian "57 ..V.........-.,...-.-, Iieui-H, dt. I1CIU II11» r...., uugj " mCg eTUiei IS KŰJIUH. MUloia mintha fából lennének. A föld- felkelők megtámadnak egy ilyen k apitánynak véres eszközük kel birtokosak és a kereskedők gyü- erős alakulatot. Hirtelen golyó- sok e2e r lázadó bennszülöttet löletet oltattak beléjük a nége- zápor hullott ránk. A katonák s|került „lecsendesítenie", rekkel szemben, s mindenáron idegesen kiugrálnak és igyekez- Az eg yi k tiszt így nyilatkozott ölni akarnak. Játékból gyilkol- tek lőállásokban elhelyezkedni. Morai s hóhérmunkájáról: nak, s a legcsekélyebb lelki- utánuk mentem. Féltem a sűrű _ sztrájkot felszámolta, ismeretfurdalást sem érzik. Az- fűben rejtőzködő ellenségtől, , .. ' feketét I* likzal szórakoztatják egymást, de mentem, bár tudtam, hogy k" z b. en huszezer feketét ls ,l k hogy levágott néger fiilekkel bármelyik percben végem lehet. v térhessenek haza Portugáliába, viaskodtam magammal, használ- --Milyen büntetés vár azokra j a k.„ fegyvert, de felülkereke- ,isz, : a parancsnokokra, akiknek tud- dett a józan ész. A lövöldözés — Nem va n' ü. isz 0 , gľ tával, sőt egyenes utasítására erősödött. Hátunk mögött repü- mondta, hogy nem jutott «l a szörnyű kegyetlenségeket mű- iőgépek jelentek meg. A bombá- húszezerig! veinek a katonák? Semmilyen. 2ás után újra elindultunk. A lö- Ellenőrzött tény az, hogy a A parancsnokok maguk is tevé- „üldözésből ítélve a felkelők legtöbb sztrájkolót nyakig foldkenyek a vérengzésekben. Az ne m lehettek sokan. Kevés auto- be ásták, azután traktorokkal egyik százados, akit katonái — egymás között Eichmannak neveznek, megeteti a letartóztatott vidált. Erre közbevágott egy másik bennszülöttekkel testvéreik füleit, majd nyakig beásatja őket. Kínzóeszköz gyanánt használnak fém nyakörvet, amelybe villamos áramat engednek. Egy katonától hallottam, hogy a 30— 40 közötti férfiak kibírják ezt a kínzást, de az öregek belepusztulnak. A legborzasztóbb az, hogy egyszerűen megszokják ezeket a szörnyűségeket. Még nem is számoltam be a reggeli kivégzésről. Tiszttársaim az ebédlőben szavaik hatását lesve elmondották, hogy az elítélteket felnégyelték. Amikor megkérdeztem, hogy élőkkel vagy holtakkal cselekedtek-e így. nem válaszoltak. Ismerve bosszúvágyukat, biztosra vehető, hogy élőkkel kegyetlenkedtek. öt nappal Negage elhagyása után végigmentek rajtuk. Minél inkább közeledik az éj, annál nyugtalanabb a hangulat. Itt, északon, Luanda peremén kfviil a fehérek közül senki sem érzi magát biztonságban. Senki sem tudja, hogy felébredve, nem találja-e magát szembe azokkal, akik nem ismernek félelmet? Néhány tucatnyi bennszülött képes egy egész zászlóaljat megtámadni, vagy betörni a házba és kivégezni az alvókat, majd nyomtalanul eltűnnek. Éjjel, nesztelenül jelennek meg, a fntásban a maratoni gyorsfutót Is lehagyják, primitív pisztolyaikkal és ócska mordályaikkal nagyszerűen céloznak. Fő fegyverük a bátorság, s ennek mi híján vagyunk. Ha a felkelők a mi fegyverzetünknek és katonai kiképzésünknek csak századrészéiig s 1 vei rendelkeznének, kénytelenek lennénk sűlyos veszteségek W ^ 'V árán kereket oldani. . Még egy napot átéltünk. ,,.„. ... .-—n -OJ » „ Angola I p artlzán e gy titkos kl- tudja, mi vár ránk ebben ...Hatodnapra elhagyjuk Ne- képzőtáborban a géppisztollyal » végnélkuli véres habomban, gagét. Az oszlop útnak Indul, ismerkedik. MARIO MOUNTIJO DE PADUA „a fény országában" RIPORT A MARQUISES-SZIGETEKRÖL Tahitibői egy álló hétig tartott az út, míg a láthatáron feltűntek Nuku-Hiva, a Marquises-szigetek legnagyobb szigetének hegycsúcsai. NukuHiva közbenső állomás Tahiti és Panama között. Mielőtt Zarja hajónkkal a Csendesóceán egyenlítői részén mintegy négyezer mérföldnyi távolság átszelésére vállalkoznánk, lehorgonyzunk a Taiohae-öbölben, hogy felfrissítsük ivóvíz- és gyümölcskészletíinket. Kellemetlen előzmények Alig vetett horgonyt a Zarja, francia tisztviselő kapaszkodott fel a fedélzetre és közölte: táviratot kapott Francia—Polinézia kormányzójától, aki megtiltotta, hogy partra szálljunk. De nekünk víz és élelem kell! A vízvezeték ugyan az öböl szélén van, viszont a víz ott sekély, nem kockáztathatjuk a hajó épségét. A nemzetközi egyez? kaptunk: part felé mény értelmében nem tagadhatják meg tőlünk a kész letek feltöltését Végre mentő öt lete támadt a fran ciának, aki a kö vetkező kompro missszumos megöl dást eszelte ki Mivel a vízvezeték a moló szélén van, • naszáddal szállítsuk a vizet a hajóra, így nem kell kiszállnunk. A legnagyobb . engedmény, amit a francia hatóságoktól harminc lépést a és harmincat visz-, szafelé tehetünk a partot szegélyező betonmolón. Huszonnégy órát vesztegeltünk Nuku-Hiva partjainál. Harminc lépésre volt tőlünk a sziget varázslatos szépsége. Harminc lépést tehettünk, de ha eggyel tovább léptünk, rögtön megjelent a francia rendőr: — Bocsánat, uram, nincs joga partra szállni. A falu lakói sem jöttek hozzánk a mólóra, pedig szívesen eladták volna banánjukat és kókuszdiójukat. Ja, a Marqulses-szigetek francia gyarmat, s a kormányzó még ostoba? ságában is mindenható. ! 5 Tragikus történelem Ami nem sikerült a Zarjának, sikerült más szovjet hajónak. Honoluluban becses vendég szállt hajónkra: a Húsvét-szigetekre készülő Thor. Heyer.dahl, ja híres dán néprajzkutató, akit felesége, Yvonne is elkísért felfedező útjára. Heyerdahl tüzetesen ismeri Polinézia múltját. Ö ajánlotta, nézzük meg NukuHivát. Különben ezt tanácsolta másik vendégünk, Rodger Rewell, a híres amerikai oceánológus is. ... A nagy tenger déli részén hajózunk. Az egyenlítőt átszelve azokhoz a szigetekhez közeledünk, amelyek a világtérképen apró pontoknak tűnnek Polinézia peremén. A mondák szerint Polinézia lakói a X. és a XII. század között telepedtek le és a szigetvilág szépségétől elkápráztatva a „fény országának" nevezték az általuk felfedezett szigetcsoportot. 1595-ben a perui Callao kikötőből Alvaro Mendana kapitány vezetésével spanyol hajók tartottak a szigetek felé. A bibliai Salamon király kincseit keresték, de a napokig tartó út eredményeként arany helyett virágzó szigeteket találtak. Mendana muskétásai rögtön elfoglalták FatuHiva szigetet, néhány szigetlakot felkoncoltak, majd tovább vonultak és felfedezték Tahuata szigetet. Kétszáz halottat hagytak maguk után, meg a terjedő vérbajt. Mendana a perui alkirály gyönyörű feleségének tiszteletére „has Islas Marquezas de don Garcla Urtado de Mendoza de Canete" nevet adta a szigeteknek. A távoli szigetek másik európai felfedezője, fames Cook, 1774-ben vetett horgonyt Valtahu kikötőben. Az európai civilizáció megismerése sokba hát, a férfiak fehér inget vlkeriilt a szigetlakóknak. Ez- selnek. Három helyen is volreket pusztított el az iszákos- tunk vendéglátóban. Bár faság és a különféle kórok, bútort sehol sem láttunk, min1800-ban még százezer lakója denütt meggyőződhettünk a volt a szigetcsoportnak, ma tisztaságról és rendről, mely már csak négy és fél ezer. ezekben az ajtó és ablak nélA Marquises-szigetek 1842 óta küli házakban otthonos. Életük csendes és elég egyhangú: hetente kétszer hollyfrancia gyarmat. A Taiohae-öbölben Éjjel érkeztünk Nuku-Hiva ban woodi és francia filmeket mutatnak be a lielyi mozi, vasárnap a katolikus sziget Taiohae öblébe. A kö- tempóimban jön össze a la7p1 i tploníilócf ?c f a\i "hfulálr i - .< „ « i. ... i „ zeli települést is így hívják, kosság. A havonta kétszer A kikötő raktárán latin betűs újságokat, postát és filmeket felirat: „Kaoha Nui". Megtud- hozó postagőzös, meg a nagytuk, hogy ez a szó a Marqui- ritkán kikötő tudományos ses-szigeteken annyi, mint kutatóhajók jelentik számuk„jó napot", vagy „isten hoz- r a az egyedüli összeköttetést ta", „üdvözöljük". a külvilággal. A parton egy napbarnított Egy érdekes foglalkozás minket, ö képviselte a rend őrséget, a polgári hivatalokat és a vámigazgatóságot. Behl A Marquises-szigetek lakosságának fő foglalkozása a vott egy emeletes fehér ház- kókuszdió gyűjtése, melyből ba, amely a településtől jobb- a koprát készítik (a kókuszfa hegyoldalban épült. Itt szé- pálma szárított magja, amelykelt a francia főbiztos, Albert bői olajat, zsiradékot sajtolRouan. Barátságosan fogadott, nak). Láttam ennél érdekenem úgy, mint a Zárját. Meg- sebb foglalkozást is... engedte, hogy szétnézzünk a Falsito Benots-val, a francia szigeteken. Óslakónak nevez- hivatalok alkalmazottjával te magát, mert már négy éve sétáltam, amikor hozzálépett itt él. Hatalma tíz szigetre egy öreg, s ismeretlen nyelterjed ki. Közvetlen felettese v® n valamit élénken magyaa tahiti Papaeteben székelő rázot tfrancia főkormányzó. Egy kezünk ujjain megszámolhatjuk a Taiohaeben élő európaiakat — ezek francia közigazgatási tisztviselők, egy francia orvos, aki tahiti Meghívta önt, hogy nézze meg munkáját. Kí ez az öreg? A legfőbb fafaragó az egész szigetvilágban. Örömmel ragadtam meg az lányi vett feleségül és egy alkalmat. A vendégek tisztekatolikus pap. Az őslakók ba- letére kecskebőrt terített a rátságosak és vendégszeretők, földre, majd elővette szer? Az asszonynépség tarka rui számait és faragványait. Igazi remekművek voltak. Megbűvölten néztük az öreget, ő pedig élvezte a helyzetet. — Mit csinál velük — kérdeztem, a sok szép holmi láttán. — Eladom a szatócsnak, akitől majd alkalmi turisták, amerikaiak megvásárolják... ... Azt mondják, ez a szigetvilág igazi meseország volt, amfg nem Jelentek meg a cethalászok, a rabszolgakereskedők és más kufárok, akik megrontották a derék őslakosságot. Még a harcias és a nehezen megközelíthető völgyekben a hódítókkal szemben győzelmesen védekező tajpi törzset is leigázta az alkoholizmus. A bennszülöttek rászoktak a dohányzásra. Az európaiak megrontották az őslakók asszonyait. Ismeretlen európai betegségek ütötték fel a fejüket, szörnyű járványok pusztítottak. Tragikus fejezet kezdődött a Csendes-óceán déli részének történetében. Most a külföldlek azonnal megkapják írásban, mit nem szabad cselekedniük. Igy például tilos szeszes itallal, borral és sörrel kínálni a szigetlakókat, tilos a cserekereskedelem. Hatósági engedély nélkül Idegen nem utazhat a falvakban. Ez a fehér „tabu" történelmileg indokolt, de nagyon megkésett. Már aligha menti meg a kihalásra ítélt népet... L. PLESAKOV J. SZUZJUMOV 1864. június 18. * ŰJ SZŐ 7