Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-02 / 152. szám, kedd

r i wrryvv vwwwww^ Siahám WVWWWWWWUWWWv Ä MIKROMINIÄTURIZÄLÁS ÚTJAI CÉL: A SÚLY- ÉS MÉRETCSÖKKENTÉS • AZ ELEKTRONIKA LELKE: AZ ELEKTRONCSŐ • BÉLYEGEKNÉL IS KISEBB ÚJ MIKROELEM EK • KILÁTÁSBAN A KOCKACUKOR MÉRE­TŰ RÁDIÓK • EL A FELESLEGES ALKATRÉSZEKKEL! Mikroelemek és mikromodulok A szakemberek felvetették a kér­dést: Feltétlenül szükséges-e, hogy az összes elektromos alkatrészt, az el­lenállásokat, kondenzátorokat, teker­cseket stb. hengeres vagy kocka ala­kúra készítsék s aztán utólag szerel­jék őket össze a készülőkbe? Hisz ily módon sok helyet foglalnak el. Ilyen meggondolások a háború után újszerű elrendezést eredményeztek. A gyakran azonos öszeállításban sze­replő több alkatrészt egyetlen alkat­résszé kapcsolták össze — megszüle­tett a modul, amely pl. egy teljes áramkör szerepét töltötte be. Az első parányi, 8x8 mm nagyságú és 0,5 mm vastagságú építőelemeket a Radio Corporation kezdte termelni. Az egyes lapocskák különböző anya­gokból készülnek: alumíniumoxidbői, A rádiótechnika történetének lapoz­gatása közben érdekes adatokra buk­kanunk. 1908-ban egy prágai kiállítá­son a Telefunken gyár bemutatta rá­dióberendezésót, amely kedvező idő­járási viszonyok mellett Karlovy Vary­val is fenntarthatta az összeköttetést. A berendezés súlya 3 métermázsa volt. 1926 körül teret kezdenek hódí­tani a modern elektroncsöves rádió­vevőkészülékek; már könnyen elfér­nek a lakásban, hangvisszaadásuk több méteres távolságból is kielégí­tő volt — s a berendezés súlya már csak nem egész 100 kg! 1938-ban a Philips gyár Itisméretü tökéletes vevő­készülékeket kezd gyártani, súlyuk alig érte el az 5 kg-ot. A technika egyik csodájának tartották őket. Ez­után a fejlődés világszerte rohamo­san meggyorsult. 1955-ben a TESLA n. v. előállítja az első miniatűr telepes vevőkészülékünket, a MI­NOR-t, súlya csekély 2 kg, 1962-ben már számos ország gyártja a szubmi­niatür tranzisztoros vevő­készülékeket, amelyek könnyűszerrel elférnek a mellényzsebben. Sú­lyuk a szárazelemekkel együtt csak néhány tíz deka. Végül 1963-ban hírt szereztünk a szemüveg­be szerelt, mindössze né­hány dekás rádióvevőké­szülékről, Morgan Ismert amerikai miliárdos pedig egy gyémántgyűrűbe szerelt rádióvevőt, a vi- Néhány évvel ezelőtt még senki sem tudta volna lág legkisebb rádióját elképzelni a gyűszűben is elférő elektroncsövet — vásárolhatta meg magá- miniatűr tranzisztort. A fejlődés azonban itt sem nak. állt meg — utat tör magának a raikrominiatüri­zálás. Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött Lee de Forest 1907-ben szabadal­maztatta első erősjtii elektrqncsövét. Ma már furcsa benyomást kelt ez az ős-elektroncső, mert az ötvenéves fej­lődés nemcsak az alakját változtatta meg, hanem méretét is lényegesen csökkentette s elektromossági szem­pontból is rendkívül tökéletessé tette. Az első elektroncsövek alakra és méretre a közönséges izzólámpákra hasonlítottak. Később hengeres ala­kot vettek fel s ezt a mai napig is jobbára megtartották. Az eietroncső magassága és átmérője egyre csök­kent, annak ellenére, hogy a csőbe épített elektródok számát növelték. Az elektroncsövek életünk elvá­laszthatatlan részevé váltak. Nélkülük nem lenne rádióadás, televízió, han­gosfilm, elektronikus orvosi berende­zések ... S éppen ez magyarázza nagyarányú fejlődésüket, amelyet nagymértékben meggyorsított a má­sodik világháború Is. A szövetsége­seknek a lehető legkisebb hordozható rádióállomásokra volt szükségük. Az elektronikus berendezések akkori el­rendezése nem volt kielégítő. Réte­gezni és zsúfolni kezdték ezért az al­katrészeket, úgyhogy a miniatűr rá­diótelefon doboza úgyszólván teljesen ki volt töltve alkatrészekkel. 1 dm 3 térségbe gyakran 40 alkatrészt ís be­gyömöszöltek. Ez kétségtelenül össze­zsugorította a készülék méretét, ám­de az ilyen berendezés javítása rend­kívül bonyolult feladatot jelentett. Fényjelző sorompók a magyar vasutakon A magyar vasutakon több vonalon új rendszerű, fényjelzésű sorompókkal kí­sérleteznek. Lényege, hogy a sorompó leeresztésekor a szaggatott jelzés mel­lett a sorompó a közúti szabványnak megfelelő átmérőjű kerek tárcsáról „állj" Jelzést ad. A villogó Jelzőtárcsák az út mindkét oldalán a sorompó jobb felén — tehát a menetirány oldalán — pislogják a piros Jelzést. Ha a sorompó nyitott, a tárcsák az út tengelyével párhuzamosan állnak. Az útró! a tárcsák élei látszanak, jelzést nem adnak. Ha a sorompót leeresztik, az első csengetéssel egyldóben a tár­csák az út tengelyére merőleges állásba fordulnak. Csak a Jelzések után követ­kezik a sorompó lezáródása. A fényjel­zős sorompók alkalmazása a baleseteket, a sorompórongálások számát nagymér­tékben csökkenti, mert a gépkocsiveze­tők nagyobb távolságból láthatják a so­rompó leeresztésének megkezdését mu tató Jelzést és a megálláshoz elegendő idő áll rendelkezésre. Az új balesetbiztonsági kísérletek a magyar vasutak egyes vonalain a vára­kozásnak megfelelően beváltak. Terve­zik, hogy a közeljövőben tovább széle­sítik a közutak és vasút kereszteződé­seinél a villogó sorompórendszert különleges üvegekből, zsírkőből, ba­riumtitanátból, berilliumból, kerámiá­ból és más, részben még titokban tar­tott anyagokból, ötvözetekből. Kémiai öszetételük szerfrit mint vezetők, fél­vezetők és szigetelők működnek. Kü­lönleges gyártási eljárások folytán ezek a parányi lapocskák mint ellen­állások, kondenzátorok, tranzisztorok és más építőelemek szerepelnek a miniatürizálásban. Az új mikroeleme­ket parányiságuk alapján mikroele­meknek nevezték el. összeépítésnél az ezüstözött felüle­tű mikroelemeket a kapcsolási elő­írás szerint egymásra helyezik s így 8x6 mm élhosszú derékszögű testet alakítanak ki belőlük. A mikroele­mekből összeállított parányi kockát vagy téglát mikroniodulnak nevezték el. öszetételük, azaz az egyes mikro­elemek száma és sorrendje szerint a mikromodulok ugyanazokat a felada­tokat töltik be, mint az erősítők, szű­rők, oszcilátorok vagy egyenirányí­tók, emellett csak egy fél kockacukor nagyságúak! A mikroelemeknek és mikromodu­loknak parányiságuk a legnagyobb, de nem egyedüli előnyük. A laborató­riumi kísérletek azt mutatják, hogy az építőelemek működtetéséhez nagyon kevés elektromos energia szükséges, emellett nagyon teherbírók, könnyen gondozhatók ós javíthatók. További előnyük, hogy az új építőelemek a hagyományos elemekből épült elekt­ronikus készülékekbe is beépíthetők. Mit várhatunk a kisebbítés terüle­tén az új elemektől? Reális feltevé­sek szerint néhány év múlva kocka­cukornál kisebb rádiók lesznek, ame­lyeket karszíjjal csuklóra erősítve vagy kulcskaríkán Jiordhatunk. A te­levíziók laposak lesznek, mint a fal­ra függesztett képek. A hírek szerint rövidesen piacra kerüinek a levéltár­ca nagyságú diktafonok és a mainál jóval kisebb és laposabb magnetofo­nok. Az egész elektronlkában újabb általános zsugorodási folyamat kö­vetkezik be, amely a legmerészebb elképzeléseket ls felülmúlja. A raké­tatechnikában ez a fejlődés pl. azt fogja jelenteni, hogy — ugyanolyan hajtóanyagokkal mint ma — a raké­ta hasznos súlya tízszeresére, sőt ké­sőbb hússzorosára is növelhető. A Szovjetunióban is számos alkat­részt készítenek már mikromodulok formájában. A mikromodulok nagy­arányú termelésére készül az NDK is. A mikroelemek méretei ma még or­szágonként változnak, a KGST keretén belül azonban nyilván rövidesen meg­egyezésre kerül sor s kétségtelenül hamarosan találkozhatunk az első ol­csó mikromodulos készülékkel. Szilárdtest áramkörök A miniatürizálás legújabb eredmé­nyei az ún. szilárdtest áramkörök. A fogalom még annyira új, hogy ál­talánosan elfogadott magyar elneve­zése sem alakult ki. Nevezik egyesí­tett áramköröknek is, de nem lehetet­len, hogy egy még találóbb harmadik néven vonul majd be az elektroniká­ba (szlovákul mikroobvod a nevej. A szilárdtest áramkörök tervezői abból indultak kl, hogy egy áramkör lényeges, tehát nélkülözhetetlen ós felesleges alkatelemekből épül fel. Vannak tehát benne ellenállások, kondenzátorok, erősítő elemek, to­vábbá ezeket összekötő huzalok, for­rasztócsúcsok, tartók, szigetelő lá­bak, alváz stb. Az utóbbiak nélkül le­het elektronikus készüléleket építe­ni, de ellenállás, kondenzátor, erősítő eleuj stb,. nélkül njgjn.. E?ért egy áramkörben feleslegesnek tekinthet­jük a tartó, merevítő, és összekötő al­katrészéket. Márpedig egy mai elekt­ronikus készülékben túltengenek a fölösleges alkatrészek. A szilárdtest áramkör azt a célt kí­vánja megvalósítani hogy a felesleges részek elhagyásával minden alkat­résznek elektromos funkciója legyen. Az egyesített áramkörök előállítását félvezetőkre alapozzák. Az előállítás­nak az a lényege, hogy egy alapanya­got kémiai és fizikai módszerekkel szigetelő, félvezető és vezető módo­sulatba hoznak, és ezek rétegei al­kotják az áramkört. Mi következik ezután? A miniatűr és szubminiatür elekt­roncsövek, a tranzisztor, a parányi rádióalkatrészek, a szubminiatür kristályos szénrétegellenállás, a for­gatógomba épített szubminiatür ré­tegpotenciométer, a miniatűr mű­gyanta impregnálású papírkondenzá­tor, a miniatűr fémezett papírkonden­zátor, a gombakkumulátorok, a nyom­tatott áramkörök, a mikroelemek és i mikromodulok, a kerámiából készült elektroncsövek, az egyesített áram­körök, a meltronika stb. egy-egy ha­tárkő a méretek csökkentése felé ve­zető úton. A mikrominlatür technika nem sejtett lehetőségeket nyit az elektronika számára. Arisztophanész Lüszisztraté című komédiájának egyik jelenetét láthatjuk a képen — a MATESZ előadásában. (Nagy László felv.) A nyugat-szlovákiai kerület II. képzőművészeti kiállítása Általános elképzelés szerint ez al­kalommal olyan tárlatot vártunk, amely három éves szünet után lehe­tőleg jól tájékoztató, teljes képet nyújt országunk nyugati részének képzőművészeti helyzetéről, újabb fej­lődéséről. Ez a hiánytalan kép már azért sem alakulhatott ki, mivel al­kotóiknak mintegy fele — közöttük részben legjobbjaink — nem szerepel­nek a kiállításon. Cáfolhatatlan tény, hogy világszerte, több évtized óta döbbenetes ingadozás és zűrzavar jel­lemzi a képzőművészeti életet, ami­nek hatása alól ml sem mentesül­hetünk. A törekvések, keresések nem képesek átfogó egységes stílussá ki­teljesedni. Éppen ez a kialakulatlan­ság, és ideges keresés jellemző a bra­tislavai Dosztojevszkij sori Művész­ház jelen tárlatára is. A kiállítók zömét a fiatalok s a legfiatalabb művészek képezik, akik szániára ez kínálkozó alkalom, hogy végre nyilvánosan szóhoz jussanak. Ez a törekvésük érthető, és helyt­álló, hiszen a művészet nem magán­ügy és nekrR^'üifrft 1'felelösségtelfes alkotóknak, ismerniük kell a hatást, amit műveik a közönségből kiválta­i nak. * - ' "fbn-.v A tárlaton természetesen mind a három képzőművészeti ágazat képvi­selve van s ezek közül, — mint mindig, — legerősebben a festészet. Az idősebb nemzedék munkáit kiala­kult szemléletük és kikristályosodott stílusjegyek jelzik ezúttal ls Az ala­kos festmények közül megállítanak Weiner-Kráf Terezínjének a borzal­mak felett tiszta könnycseppet hulla­tó asszonya, — Nevan forma és szín­kultúrával kitűnő öltözködő nője, — Spanner Edit légiesen finom, átérzett Tavasza, Lazinovskénak a partizán­harcokra utaló képe: A fiát gyászoló fájdalmas anya. A tájképek közül felfigyeltető le­hotský új lendülettel, friss ecsetmoz­gással, érzékletes színekkel vászonra vetett szilárd kompozíciójú Hfdia. A természet nyújtotta motívumot Nem­űik és Zmeták egyéniségük, érzésük alapján szabadon foglalják képbe. A náluk fiatalabb korosztálybeli Drexler korunk talajából, a világag­godalomból sarjadó, vagy inkább elle­ne harcoló, meglehetősen zsúfolt fi­gurális kompozícióját belső indulat fűti. Gáspár Várakozása rendkívül expresszív, — A. Szabó Tája a látott valóságot a képegység megteremtésé­nek céltudatosságával formálja. Az if­jabbak közül Žiiinčánova síkszerűen ábrázolt Tavaszi utcájának gyermek­csoportja és Bley vonalak és színek ritmusára épített Szimfóniája érdeke­sek. — Paradoxonnak hangzik, de a legfiatalabbak közé sorolhatjuk M. Tillnert, kinek tájképét ruganyosság és friss Invenció jelzi. A grafikák zömben új formájú megoldásúak. Mégsem tagadják meg­a művészet eredendő természetét: az ábrázolást. — Laluha Aktjait fölényes rajztudás, Baiážt szokványosságot ke­rülő erőteljes nyelvezet jellemzi. Bom­bová, Gergelyová, Brunovský nem­csak tartják, hanem fokozzák eddigi színvonalukat. Oj hangon szólnak Cesnak és Cerniková. — Pavličková Ritmusa lüktet a belső Indulattól. Andrássy Tibor igelitmetszetén meg­őrzi a dolgok maradandó formáját. Vysočan linómetszetei summázóak. Želibská finom tűvel karcolt absztra­háló lapjai költői 'kihangzásúak. A szobrászok közül vegyük előbb a fiatalokat, sorra. Az ő alkotásaik kö­zül Kiugrik a tehefséges és kulturált Erna Masaričová formateremtő kép­zeletének szülöttje, a kitűnően, mo­dernül felépített Zene. Remek kis­plasztikáját a Flamingót vasból alakí­totta. Oj esztétikai viszonyt fejeznek ki Pataki, Tóth, Staník érzékletes szobrai, — Kavesky kubizáló Alko­nyata, Jankovič Szenvedélyt árasztó fafigurája, — Korkoš, a belső embert megjelenítő Štur képmása. — Trizul­jôk a művészi szintézis útját járva formálja zárt egységű, fölötte kultu­rált Torzóit és Kútfiguráját. — Hufcko nemes realizmussal szól a Anyáról. Mázán szolid portrékkal jelentkezett s a Kísérletezőben mai témát igyek­szik megoldani. Mint minden seregszemlének, a mostaninak is vannak pozitív és ne­gatív jelenségei. De feltétlenül egész­séges és tanulságos az alkotó és mü­vek szentesítése, a közönséggel való megismertetése. Nyilvánvaló, hogy ha­tásuk ösztönző és termékenyítő, s bi­zonyára előre viszi hazai művésze­tünk ügyét. Bárkány Jenőné Shura Cherkassky szólóestje Ilyen kepet nyújt felnagyítva a parányi lemezke, amelyre mikroszkopikus vastagságú rétegek alakjában rävitték a különböző rádió-alkatrészeket, (Vér,) Egy«tlan ilyen lemez egész elektronikus áramkört pótol. Shura Cherkassky, oro6z származá­•sú amerikai zongoraművész vendég­'< szereplése zenei életünk kimagasló ; eseménye volt. Cherkassky zongoraművészetét ösz­í szefoglalóan igy jellemezhetnénk: a ] lehető legnagyobb mértékben megkö­; zellti a tökélyt. A mai művészek ál­! talában mind nagyszerű technikával ! rendelkeznek, a magas fokúan kimű­; veit mesterségbeli tudás művészetük > természetes kelléke és tartozéka, ami ! többnyire nem is kíván külön elem­; zést vagy elismerést. De Cherkassky > művészete különös módon megköve­! teli, hogy elgondolkozzunk és beszél­I jünk az ujjaiban rejlő játszási tökél y­• ről, mert a technikai káprázat mögött ! gránitkemény akarat izzik, ami a hall­J gatót szinte szorongó ámulatra kész­> teti. Művészi megoldásaiban Cher­! kassky nem ismer lehetetlenséget. Így I szolgálni a művészetet súlyos válla­• lás. Színes, gazdag műsorát Mozart mu­; zsíkájával nyitotta meg. A B-dúr szo­| nátát (K. 281.) súlytalan könnyedség­l gel és mégis egyéni belső súllyal, ; igazi mozarti pergő billentéssel, haj­' szálfinom árnyalással, mintegy arany­! mérlegen kiegyensúlyozva adta elő. Bach e-mol Passacagliáját elemzőn vMágoe 9Bóie*nv»Mtéss»i totaáwolta, ezúttal csodálatosan „mély" billen­téssel. A zongora, mintha a művész tudós elmélyültséggel kikísérletezte volna a bachi hangzást, az orgona zengésével szólt a keze alatt. Bach-já­téka szebbnél szebb műsorszámai kö­zött is fénypont marad. Az est folyamán egyre jobban ki­bontakozott Cherkassky sokszínű zon­gorahangja, amely a lelki rezdülések, érzelmek és indulatok széles skáláját fogja át. Különös módon „akaratos" Chopin tolmácsolásában egyéni ve­retű, de nagyon meggyőző, viharos magaslatokig emelkedő Chopin felfo­gást hallottunk. Vendégművészünk műsora második felében korunk hangját ls megszó­laltatta. Sámuel Barber szonátáját ad­ta elő az erők megragadó áramlásá­val. Barbert, aki 1910-ben született Pensylvániában, a szakirodalom az új­romantikusok közé sorolja. Debussy Pour le piano című soro­zatában (Prélude, Sarabande, Tocca­ta) életre kelt a francia zeneköltő szín- és hangköltészete. A hallgatóság Shura Cherkasskyt lelkes ünneplésben részesítette. Az érdekes, jelentős müvészegyéniségtől a viszontlátás oeményéoen búcsúz­tunk. Hevaa Márta 1964. június 2. * £|I SZŐ 5

Next

/
Thumbnails
Contents