Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-12 / 162. szám, péntek

HOGY MÉG SZEBBEK LEGYENEK A NŐK A szeszélyesen változó divat a nőkhek mindig sok gondot, tejtörést okoz. Nemcsak a ruhák szabását, a kelmék színét, mintáját stb. tartják fontosnak, hanem a divatkellékeket is, vagyis mindazt, ami egyrészt díszükül szolgál, másrészt kihangsúlyozza szépségüket. Ez a vágy ősrégi. A nők bárhol és bármikor is éltek, mindenkor csinosították magukat. Az ókori egyiptomi, görög, vagy római leletek s ábrázolások szinte számtalan bizonyítékát adják a nők képzelőer ej ének, ízlésének, de annak ls, hogy mindig voltak divatőrületek, amelyek sokszor jelentősen befolyásolták az öltözködés jellegét. Az ősi szláv kultúra emlékei között is bőven akadnak szebbnél szebb ékszerek, s egyéb tárgyak, amelyeket a nők annak idején szépségük kiegészítőjének tekintettek. Az ékszernek kétségkívül mindig jelentős szerepet tulajdonítottak. Nem is kellett nemes fémből és drágakövekkel díszítettnek lennie. így van ez ma ts. Sokszor a jóval olcsóbb bizsutéria is megfelel a célnak. Igaz ugyan, hogy ez ls ki van téve a divat szeszélyeinek. Bizsutériagyáraink dolgozói azonban kitesznek magukért, és oly nagy választékkal szolgálnak, amilyenről még a legigényesebb nők sem álmodhatnak. Az ügyességükről, s világszerte Ismert jőízlésükről híres fémdíszműveseink páratlan szakmai tapasztalatokra tettek szert, ős hasznosítják is munkájukban. RÉGI HAGYOMÄNiYOK KÖVETŰI A csehszlovákiai fémdíszművesek között jócskán akadnak olyanok, akik apáról fiúra szállt évszázados örökségként ápolják a régi hagyományokat, amelyeket azonban korszerű szakismerettel párosítanak. Jablonec nad Nisouban ós környékén már a XIV. században szállt magasba az első üveghuták kéményfüstje. Az ott készített festett, Illetve köznyelven „zöld" üveg és ablaküveg hírnévnek, nagy keresletnek örvendett nemcsak a nemesség palotáiban, hanem a prágai császári udvarban is. Legelőször valószínűleg a XVIII. század első felében készült divatos műékszer, vagyis bizsutéria a jabloneci mesterek műhelyében. Akkoriban féldrágakövek utánzatait készítették színtelen, vagy színes üvegből. A város levéltárában már 1179ből származó megrendelések találhatók, elsősorban a híres cseh gránátokhoz megtévesztően hasonlító csiszolt üveggyöngyökre. MINDEN AZ OLVASZTÓKEMENCÉBEN KEZDŐDIK Az üvegolvasztók tulajdonképpen amolyan előőrsök, akik sok-sok ügyes kéz számára biztosítják a munkát. Pontosan kiszámított arányok szerint keverik a homokot, a szódát és az adalékanyagokat. Aki ehhez ért, az a szó szoros értelmében alkimista, mert gondosságától, tapasztalataitól és pontosságától függ az üvegáru minősége, színe stb. Az ember el sem képzelheti, hányféle színben csillog az izzó üveganyag, amelyből az üvegfúvó először csupán könnycseppnyit vesz a fúvócsövére, majd fokozatosan hozzáad az olvadókból, úgyhogy végül 20—30 kiló súlyú golyót kerekít ki belőle. Ezt a segédmunkással együtt mintegy tíz méter hoszszú, vékony rúddá nyújtja, azután több darabra vágja, mert így könynyebben dolgozhat vele. Az üvegrudakat a hutából az üvegsajtolőkba továbbítják. A sajtolást nemcsak üzemekben teljesen vagy félig automatikusan végzik, hanem házilag, kézműves módon is. Ez például Ružičkáék foglalkozása. A családfő az ősi hagyományokhoz híven kézi szerszámmal sajtolja az üveget. Boszszúsan beszél az automatákról, vagy félautomatákról, mert mit tudhatnak, ha nem látják és nem tapinthatják az anyagot. Az idős mester fia egy automata mellett ül és mosolyog. Neki megfelel az automata, mert a gép gyors munkáját az édesapjától ellesett mesterfogásokkal egészíti kl. Tagadhatatlan, hogy még az automaták sem jelenthetik a végső megoldást. Előnyös ugyan a teljesítőképességük, de hátrányos, hogy az automatizált gyártás következtében sok a hulladék és az értéktelen selejt is. Mindeddig megoldatlan ugyanis az üvegrudak hőfokának szabályozása. Az üveg rendszerint a szükségesnél lágyabb, vagy keményebb ós ezt a gyártási nehézséget okozó fogyatékosságot kellene minél előbb megszüntetni. Az automaták azonban a különböző nagyságú, formájú ós színárnyalatú gyöngyök százezreit ontják magukból. Ezek a gyöngyök tulajdonképpen csak félkészáruknak számítanak, mert csiszolásuk, fényesítésük és végül füzérekbe fűzésük következik. HOGYAN KÉSZÜLNEK A GYÖNGYÜK? Egy tágas, világos teremben egymás mellett dolgozó nők keze „üvegcsodákat" varázsol elő. Valóságos művészek, különböző színű és alakú ragyogó gyöngyöket készítenek, éspedig nemcsak előírt minták szerint, hanem maguk is terveznek páratlan szépségű példányokat. A gyöngyöket általában úgy készítik, hogy Izzó üvegrudacskából vékony rézdrótra „tekerik". Különböző színárnyalatokat pedig úgy érnek el, hogy az üvegolvadékba aranyszínű hártyavékonyságú lemezeket, vagy különböző színárnyalatú törmeléket kevernek. Az említett rézdrótot számtalanszor Ide-oda forgatják, hol a nyílt láng fölött, hol pedig a hűtőformában. A kész gyöngynek előbb ki kell hűlnie, azután leveszik a rézdrótról. Csodálatraméltó a gyöngyök hajszálpontosan azonos nagysága, alakja, színe <étb. Ha valamelyik csupán valamicskével nagyobb, vagy más színárnyalatú a másiknál — kiselejtezik. A gyöngyök ezután még több osztályon mennek keresztül, amíg végül „fűzésre" alkalmasak. A gyöngyfüzéreket általában még mindig kézzel fűzik, mert a gépi fűzés egyrészt tökéletlen, másrészt eléggé bonyodalmas is. Igaz ugyan, hogy a gyárban nem úgy fűzik a gyöngyöket, mint az asszonyok, vagy a lányok odahaza, ha véletlenül kettészakad a gyöngyfűzér fonala. Ha így dolgoznának, akkor még — ahogyan mondani szokás — sós vízre sem keresnének. Sokkal gyorsabban kell dolgozniuk. Ezért egyik kezükben öt, tíz, sőt néha több hosszú tűt tartanak szemben egy állandóan forgó, gyöngyökkel teli serpenyővel, s a gyöngyök a valószínűség törvényét követve önmaguktól fűződnek a tűkre, illetve a tűkbe fűzött szálakba. Természetesen nagyon sok függ a munkásnők kézügyességétől is. Kétségkívül előfordulhat, hogy valamelyik vásárló kedvű nő tanácstalanul álldogál a kirakat előtt, tekintete az egyik gyöngyfűzérről a másikra siklik, de nem tud választani. Miért? Azért, mert nehezen döntheti el, melyik tetszik neki a legjobban, hiszen bizsutériagyáralnk évente az új gyöngyminták tízezreit készítik. Például csupán sajtolt gyöngyből több mint 30 ezer félét gyártanak. Csillagászati számokban kellene gondolkodnunk, ha el akarnánk képzelni az egyre újabb mintájú gyöngyök óriási választékát. Nem is csodálkozhatunk tehát azon, ha 112 országba szállítjuk a gyönyörű gyöngyfűzéreket és exportvállalataink tulajdonképpen még így sem intézik el az egyre több külföldi megrendelést. MILOSLAV MEZULIÁNIK LEGFONTOSABB FELADATUNK Népgazdaságunk legfontosabb ága nyára feltűnik, miért tulajdonítunk ra jelentőségét, elvégre a szocialista szögezik, hogy az ipar s ezen belül kell törekednünk. Miért helyezzük sági termelést? A magyarázat egyszerű. Korántsem szegtük meg a szocialista társadalom építésének törvényszerűségeit. A helyzet azonban megkövetelte a népgazdaság egyes ágai között mutatkozó aránytalanságok kiegyenlítését. Ipari termelésünk a legtöbb iparágban eléri, sőt sok esetben felülmúlja a világszínvonalat. A fejlődéi nem állt meg, és nincs is szándékunkban korlátozni. Ezzel szemben a mezőgazdaság nem fejlődött kielégítő mértékben. A mezőgazdasági termelés távolrról sem fedezi a társadalmi szükségletet. Legfőbb érdekünk tehát mindent megtenni annak érdekében, hogy ha nemis minden termékből, de legalább a lehetőségekhez mérten önellátókká váljunk. Miért nem fejlődött kellőképpen a mezőgazdaság? — adódik a kérdés. Hiszen a gépesítésnek olyan méretét értük el, amilyen nem sok országban tapasztalható, nagy mennyiségű műtrágyát s egyéb vegyszert kap a mezőgazdaság, összehasonlíthatatlanul többet, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Hatalmas beruházásokkal, hoszszabb-rövidebb lejáratú előnyös kölcsönnel támogatjuk. Állandóan fokozódik a mezőgazdasági dolgozók szakmai színvonala. Mindent egybevetve: a mezőgazdaságnak jóval rohamosabban kellett volna fejlődnie. Mi az oka, hogy nem így történt? A közelmúltban érdekes statisztika látott napvilágot, amely sok talányra ad magyarázatot. Az említett statisztika szerint tavaly a mezőgazdaságnak egy és egynegyed millió állanGyöngyfűzés... (Z. Neumann felv.) a mezőgazdaság. Az olvasónak bizomanapság a mezőgazdaságnak ekkotársadaloin építésének alapelvei !ea nehézipar elsődleges építésére tehát ennyire előtérbe a mezőgazdadó dolgozója volt. Kissé hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy ez a háború előtti mezőgazdasági dolgozók számának csupán 37 százaléka s az 1946. évinek 51 százaléka. A szükséglet, az igényesség, és az összlakosság száma lényegesen megnövekedett. Ekkora aránytalanságot a gépesítés bármily nagy ütemével sem lehet behozni. A növekvő szükségletet és igényességet bizonyítja az is, hogy — a mezőgazdasági dolgozók (termelőerők) létszámcsökkenése ellenére is — a munkatermelékenység tavaly elérte a háború előtti színvonal 250 százalékát. Mezőgazdasági termelésünk lényegében hatalmasat fejlődött. Ennek a fejlődésnek az élét tompítják az előbb említett tényezők: növekvő igényesség és szükséglet, a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése s végül a mezőgazdasági földterület csökkenése. Az 1962-ben végzett vizsgálatok szerint a szövetkezetekben egy dolgozóra 5,7 hektár, az állami gazdaságokban 6,9 hektár mezőgazdasági földterület jut. Ez nem is lenne olyan sok, csak állandóan növekszik. A mezőgazdasági dolgozók átlagos életkora ls egyre emelkedik, jelenleg a férfiaknál 45,4, a nőknél 46,8 év (az Iparban 37,9, illetve 34,1; az építőiparban 37,1, illetve 33,1). A férfiak negyedrésze, a nőknek kb. 30 százaléka már átlépte a produktív korhatárt. A mezőgazdaság munkaerőszükséglete 1970-ben feltehetően egymillió fő lesz, vagyis a jelenlegi létszám 72 százaléka. Az ember azt hinné, hogy ezzel megoldódik a munkerők kérdése. Sajnos nem oldódik meg. A fiatalok toborzásának eddig tapasztalt üteme mellett még Ilyen méretű csökkenés után sem hozhatjuk be a kiöregedett mezőgazdasági dolgozók távozásával beálló hiányt. Legfontosabb feladatunk a következő időszakban: új dolgozók megnyerése a mezőgazdaság számára, és a mezőgazdasági szakemberek visszatérítése a népgazdaság többi ágaiból. Csupán az 1954—59-es években a 240 ezer mezőgazdasági szakember közül 90 000 hagyta ott a mezőgazdaságot. Tartalék van éppen elég. Megtalálni hozzá az utat, — csupán rajtunk múlik. S hogy ez nem is olyan nehéz, sok szövetkezet példája bizonyítja. PALÁGYI LAJOS A ZELENINA DOLGOZÓI tavaly a flajei vízerőmű duzzasztó gátjának üreges részeibe própaképpen 56 vagon almát raktároztak el. A gyümölcs a nedves környezetben és állandó hőmérséklet mellett a legjob minőségben megmaradt. Az idén ősszel már 120 vagon gyümölcsöt helyeznek el a gát üregeiben. E

z év áprilisában a párt és a kormány „Az egészségügyi gondoskodás fejlesztése a szocialista társadalomban" címen rendkívül fontos dokumentumot hagyott jóvá. Ha viszszapillantunk az elmúlt 19 esztendőre, az egészségügyi gondoskodás mérlege is igen kedvező. A haladó gondolkodású egészségügyi dolgozók már a megszállás alatt kidolgozták az egészségügy szocialista koncepcióját. A kommunisták 1945 decemberében megtartott konferenciájukon követelték az egységes, állam által irányított egészségügyi gondoskodást, amely minden polgárnak biztosítja az egészségvédelmet. A szocialista egészségügy építését teljes mértékben a Februári Győzelem tette lehetővé. 1952ben a párt és a kormány az egészségügy fejlődését értékelve kitűzte az elkövetkező évek fő feladatait: a betegségek megelőzését, az anyáról és a gyermekről történő gondoskodás megjavítását, az orvostudománynak haladó tudományos alapokon való kibontakozását, az egészségügyi dolgozók szakmai és politikai színvonalának emelését. v HOGYAN TELJESÍTETTE AZ EGÉSZSÉGÜGY AZ 1952-ES DOKUMENTUMBAN FOGLALT FELADATOKAT? A legmeggyőzőbb választ az alábbi adatok szolgáltatják: 1937-ben az 1000 lakosra eső halandóság 13,1 volt, 1952-ben 10,6 és 1963-ban 9,5. A csecsemőhalandóság a következően alakult: 1000 élve született gyermekre 1937-ben 117,7, 1952-ben 55,5 és 1983ban 22,0 elhalálozás esett. Csehszlovákia a világ azon államai sorába lépett, ahol a legalacsonyabb a csecsemőhalandóság! Lényegesen csökkent a fertőző megbetegedések és az áltaA világon a legelsők között luk okozott halálesetek száma ls. A legsúlyosabb és legnehezebbben gyógyítható fertőző betegségek egyike, a gyermekbénulás, az 1960-ban bevezetett kötelező védőoltás után jóformán teljesen megszűnt. Az átlagos életkor az 1949—1951-es esztendőkhöz hasonlítva 7—8 évvel meghosszabbodott, a férfiaknál jelenleg eléri a 87,2, a nőknél a 72,8 életévet. Nem érdektelen adat, hogy az egészségügyi minisztérium költségvetése például 1935-ben 143 323 000 korona volt, míg tavaly 6 és fél milliárd koronát fordított az állam az egészségügyre. Az egészségügyi gondoskodást 5900 ambuláns intézmény és 250 kórház látja el. Csak a fogorvosi rendelőket tavaly a lakosság 39 százaléka kereste fel és 26 millió esetben részesültek gyógykezelésben. Mit bizonyítanak ezek a kiragadott példák? Azt, hogy bár még az egészségügy terén is sok a tenni- és főleg a javítanivaló, a párt és a kormány lankadatlan figyelmet szentel a szocialista társadalom építése e fontos területének és hogy nincs szégyenkezni valónk a világ előtt Sőt, ellenkezőleg. Az Egészségügyi Világszervezet objektív megállapítása szerint az egészségügyi gondoskodás színvonala Csehszlovákiában igen magas, az egész világon a legelsők közé sorolható. Az áprilisban jóváhagyott új dokumentum fő Irányelvei éppen abból indulnak kl, hogy a megkezdett úton nem állhatunk meg és az emberről való gondoskodást tovább kell fejleszteni és tökéletesíteni. A szocialista társadalomban az egészségügyi gondoskodás az egész társadalom, de minden polgár egyéni ügye is. A társadalomnak és az egyénnek egyformán joga és kötelessége aktívan részt venni az élet és a munka egészséges feltételeinek kialakításában, az egészségügyi gondoskodás irányításában és ellenőrzésében. Az állami és gazdasági szervek s elsősorban az egészségügy egyik fő feladata olyan feltételeket teremteni, hogy a munka az embernek örömet okozzon, járuljon hozzá testi és szellemi ereje fejlődéséhez. Az egészségügynek az elkövetkező Időszakban FOKOZOTT FIGYELMET KELL SZENTELNIE a betegségek megelőzésének, a balesetek elleni harcnak, az új nemzedékről való gondoskodás elmélyítésének (népszaporulat támogatása, terhes anyákról, csecsemőkről, óvodás és iskolás gyermekekről, serdülőkről való rendszeres és magas színvonalú gondoskodás) a tudomány és a technika ismeretei felhasználásának, az egészségügyi kutatás eredményei gyors érvényesítésének, az egészségügyi szolgálat színvonala emelésének, végül is az egészségügyi dolgozók szakmai és ideológiai nevelésének. Az egészségügy fejlődése természetesen nem választható el az egész népgazdaság fejlesztésétől. Az állami és gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek tevékenysége nem nélkülözheti az egészségügyi elvek, szempontok betartását. A múltban tanúi voltunk olyan helytelen megnyilvánulásoknak is, hogy felelős tisztséget betöltő dolgozók lebecsülték a munka higiéniáját, az egészséges környezet fontosságát. Nem tudatosították és nem vették elég komolyan azt az elvet, hogy az egészséges munkafeltételek, az egészséges életmódra való nevelés a gazdasági és kulturális fejlődés elválaszthatatlan és egyenrangú része, a szocialista gazdaság döntő fontosságú láncszeme. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a polgárok között is akadnak sokan, akik leklcsinylik az egészségvédelmet, nincsenek tekintettel társaikra, veszélyeztetik környezetüket. A TÁRSADALMI SZERVEZETEK KÖZÜL a FSZM, a Vöröskereszt, a testnevelési szövetség és a CSISZ azok, amelyek sokat tehetnek a lakosság helyes nevelése, az egészségügyi gondoskodás fejlesztése érdekében. A FSZM jogánál és küldetésénél fogva hivatott beavatkozni és ellenőrizni, hogyan tesznek eleget az üzemek az elemi higiéniai követelményeknek, hogyan tartják be az egészségügyi és biztonsági előírásokat, hogyan gondoskodnak a kisgyermekes anyák munkabeosztásáról, óvodák, bölcsődék létesítéséről stb. A Csehszlovák Vöröskereszt jelentős tényező a lakosság egészségügyi nevelésében, önkéntes tagjainak tevékenysége nem szorítkozik csupán elsősegély nyújtására, a véradók toborzására. Segítenek propagálni az egészséges életmódot is, szövetségesei a hivatásos egészségügyi dolgozóknak. A Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek igen fontos szerep jut a lakosság egészsége fejlesztésében. A testnevelés, a különböző sportok tömeges gyakorlása, hathatós eszköz a betegség megelőzésében. Ezen a téren a CSTSZ-nek még sok a tennivalója, következetesebben, jobb szervezéssel kell teljesítenie a rá háruló feladatokat. Végül is a CSISZ-nek a FSZMvel és a CSTSZ-vel karöltve oda kell hatnia, hogy a fiatalság a testnevelés gyakorlását, a testi higiéniát, az egészséges életmódot egész természetesnek tartsa és munkájában ls kifejezésre jusson a testi és szellemi harmónia. AZ EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK HÁLÓZATÁNAK BŐVÍTÉSE, a kórházak, poliklinikák, ambulanciák, üzemi rendelők felszerelésének kiegészítése és korszerűsítése, az új technika alkalmazása az egészségügy minden szakaszán az egészségügyi gondoskodás színvonala emelésének egyik döntő feltétele. A dokumentum az egészségügy anyagi-műszaki alapjának biztosításával részletesen foglalkozva hangsúlyozza, hogy az egészségügyi dolgozók felelősségteljes hivatásuk betöltése során minden tekintetben számíthatnak a párt sokoldalú támogatására, gondoskodására. Az egészségügyi gondoskodás fejlesztésével foglalkozó, apró részleteire kiterjedő pártdokumentum, amely az elkövetkező időszakban iráryil-'ül szolgál az állami, gazdaság' S7e";ek nek és társadalmi szervezeteknek az egészségvédelemmel kapcsolatos munkájukban, újabb bizonyítéka annak, hogy az emberről való önzetlen és mély gondoskodás csak a szocialista rendszerben valósítható meg. KIS ÉVA Ű| SZÖ 6 * 1964- június 12,