Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-02 / 152. szám, kedd

Áz flzemi pártszervezetek és pártbizottságok elnökei országos konferenciájának vitája JAROMIR DOLANSKÝ ELVTÁRS felszólalása bevezető részében hang­súlyozta, hogy a XII. kongresszus ha­tározatainak teljesítése közben a nép­gazdaság szakaszán legnagyobbak a feladatok. Ma az a legfontosabb, hogy a termelésben mind nagyobb részt vállaljon a technika, a haladó munkamódszer, hogy a termelés nö­vekedése lényegében a munkaterme­lékenység fokozásából származzék, mégpedig a nyersanyagfelhasználás relatív csökkenése mellett. E valóban forradalmi feladat teljesítése érdeké­ben természetesen jelentős beruházá­sokat kell eszközölni. Ugyanakkor szükséges, hogy az üzemekben, vál­lalatokban egyre hatékonyabban ki­használják a rendelkezésre álló tarta­lékokat és lehetőségeket. A rejtett tartalékok és lehetőségek kihasználásában első helyen áll az anyagi érdekeltség fokozottabb érvé­nyesítése. Pártunk meggyőződése, hogy az anyagi érdekeltség lenini el­ve a szocialista népgazdaság és az egész társadalom fejlődésének egyik alapvető feltétele. Mindnyájan tudjuk, hogy az anyagi érdekeltség — mint az egyén és a társadalom közötti vi­szonyok összességének eredménye — szocialista irányítórendszerünk egyik legfontosabb eleme. Nem érvényesül elszigetelten, hanem lényegében egy­egy vállalat, üzem gazdasági üzem helyzete határozza meg. Ezért a de­mokratikus centralizmus alkotó érvé­nyesítése, mint az irányítási rendszer módosításának kiindulópontja abból áll, hogy az anyagi viszonyok kihasz­nálása alapján növekszik majd a vál­lalatok hatásköre és felelőssége a gazdasági eredményeket, a társada­lom szükségleteinek kielégítését ille­tően, és az elért eredmények szerint alakulnak az egész kollektíva és az egyének megjutalmazására szolgáló pénzforrások. Tekintettel ezekre az alapvető intéz­kedésekre, napjainkban mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy teljes mértékben kihasználjuk azokat a le hetőségeket, amelyek jelenlegi körül­ményeink között módot adnak az anyagi érdekeltség fokozott érvénye­sítésére. Közülük még sokat nem használunk ki. Konkrét elemzés alap­ján kell keresnünk és rugalmasan ki­használnunk a jelenlegi jutalmazási gyakorlat minden tartalékát. Ez az aktív bérpolitika értelme és lényege Természetesen nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy mindenekelőtt a minőségi szempontokat helyezzük elő­térbe. A bérezést, a jutalmazást mind­emellett nem kezelhetjük elszigetel­ten, hanem a termelésirányítás szer­ves részévé kell válnia. Az aktív bérpolitika emellett azt is jelenti, hogy a jutalmazásból eltávo­lítjuk a sablonosságot, az egészségte­len jelenségeket, és meghonosítjuk a rugalmasabb bérezést lehetővé tevő haladó módszereket, mint például a teljesítménybérezést az építőiparban, továbbá a célprémiumozást. a „száza­lékbérezést" stb. Az aktív, megkülön böztető bérezésnek az új technika és technológia bevezetésére, a szakkép zettség növelésére is ösztönöznie kell A helyes bérpolitikát össze kell kap csolnunk a nevelőmunkával, hogy ré szévé és eszközévé váljék, s hogy a tömegek kezdeményezésének fejlő­dését, a társadalmi és egyéni érde­kek egységének megszilárdítását szol­gálja, s elősegítse a hamis egyenlős­diség és a kapzsiság elleni harcot. A jutalmazás fokozása érdekében ez idén jelentősen növeltük a pré­miumalapokat és megkönnyítettük fo­lyósításukat. A munkaerők biztosítása érdekében szükségesnek tartottunk bizonyos változtatásokat az építőipar, az állami gazdaságok és a szénipar bérezésében. A kohászatban azzal a céllal növeltük a premizálást, hogy biztosítsuk a kívánt választékot és minőséget Fokozatosan módosítjuk a mesterek, vasutasok és egyes más ágazatok dolgozóinak bérezését. Bér politikánkban egyre több új módszert, formát érvényesítünk. A beruházók például prémium formájában megju­talmazhatják majd azokat a szállító­vállalatokat, amelyek idejében eleget tesznek tervezett kötelezettségeiknek. Kilátásba helyezzük a bérezésre vo­natkozó előírások egyszerűsítését, hogy megkönnyítsük a bérelszámo­lást. i Évente kb. 800 millió koronát for­dítunk különféle jutalmazásokra és több mint 90 milliárd korona bért fi­zetünk ki. Nem arról van szó, hogy a tervezett béralapokból pénzt takarít­sunk meg, hanem arról, hogy a társa­dalom azt kapja érte, ami megilleti. Legfontosabb feladataink közé tar­tozik, hogy változtassunk a munka­termelékenység fokozásában jelentke­ző egy helyben topogáson. A jövő esz­tendőben az ipari termelés növekedé­sét teljes mértékben a munkatermelé­kenység fokozásával kell elérnünk. El kell távolítanunk az egyéni telje­sítmények fokozásának útjában álló akadályokat, szorgalmaznunk kell, hogy mind a termelő, mind a nem termelő ágazatokban mindenki képes­ségeinek méltó feladatokat kapjon. A munkatermelékenység fokozása érdekében mindenekelőtt a munka­igényesség csökkentésére, a munka­idő egyre jobb kihasználására, mű­szakilag indokolt normák bevezetésé­re és a bérezés legcélszerűbb formái­nak érvényesítésére kell törekednünk. Nem szabad lebecsülnünk a norma­megállapítás szerepét, el kell távoli tanunk az elavult normákat, amelyek gátolják az új, főleg a műszaki fej­lődés révén létrejött kapacitások ki­használását. Ha a normamegállapítást tudományos alapokra helyezzük, szé­lesebb körben érvényesíthetjük a tel­jesítménybérezést. A munkatermelékenység fokozása érdekében a premizálás célravezető formáit is egyre jobban ki kell hasz­nálnunk. Számtalan példa bizonyítja, hogy az idejében és helyesen kilátás­ba helyezett prémium többet használ, mint tíz parancs, vagy rendelet. A ko­hászatban például — miután bevezet­ték a megrendelések teljesítéséért já­ró premizálást — tavaly feleannyi megrendelés sem maradt teljesítetle­nül, mint 1962-ben. A megérdemelt prémiumok kifizetését azonban sok helyütt még megnehezíti az aggályos­kodás. javulást csak úgy érhetünk el. ha minden esetben konkrét feladatok teljesítéséért tűzünk ki bizonyos pré­miumot. Célunk az, hogy a vállalatok gazdasági eredményei, a minőségi mutatók teljesítése, a termelőeszkö­zök jobb kihasználása, a termékek egyre jobb minősége, a kisebb önkölt­ség ne csak a könyvelői kimutatások­ban szerepeljen, hanem visszatükrö­ződjék a dolgozók keresetében is. A dolgozók vállalati alapja a jövőben teljesen az elért termelési eredmé­nyektől fog függeni, s a termelőegy­ségek vezetőségeinek szélesebb jog­kört biztosítunk a dolgozók megjutal­mazását illetően. A következő hetekben minden üzem­ben és vállalatban általánosan ellen­őrzik majd, hogyan teljesítik a Köz­ponti Bizottság januári határozatait. Az ellenőrzés folyamán a párt és szakszervezetek mélyrehatóan foglal­kozhatnának az aktív bérpolitika el­veinek érvényesülésével. Az anyagi érdekeltség fokozása nincs ellentétben erkölcsi elgondolá­saink érvényesülésével. Az irányítás szocialista rendszerének abból kell kiindulnia, hogy a helyesen érvénye­sített anyagi érdekeltség szilárdítja az egyéni és társadalmi érdek össz­hangjának tudatát, hogy a két ténye­ző kölcsönhatása a dinamikus társa­dalmi fejlődés meggyorsulásában csúcsosodik ki. J. KADLEC ELVTÁRS, a gottwaldovi Svit-üzemből beveze­tőként elmondta, hogy a XII. kong­resszus után a termékek minőségének lényeges megjavítását tűzték ki célul. Bár a feladatot teljes egészében még nem sikerült teljesíteniük, igyekeze tük máris sikerrel járt. Az első ne­gyedévben például 100,18 százalékra teljesítették a minőségi tervet, 11 526 pár első osztályú cipőt gyártottak terven felül. Hogyan sikerülhetett ez? Elsősorban megállapították, mi okozza az áruk rossz minőségét. Mint megmutatkozott, nemcsak objektív okok játszottak itt közre, mint pél­dául a tervfeladatok késedelmes tel­jesítése, a rendszertelen anyagellá­tás, a nyersanyag minőségi fogyaté­kosságai stb. Maga a termelőegység is szívesen rejtőzött az ilyen objek­tív okok mögé. Lelepleztük és meg­büntettük a felületes dolgozókat és nagyobb elővigyázatosságra serkentet­tük a többieket. Újabban már nem­csak a késztermékek minőségét ha­sonlítjuk össze a világ legjobb gyárt­mányaiéval, hanem a félkésztermáke­ket, a nyersanyagot, egyszóval mind­azt, amiből a cipő készül Rájöttünk, hogy nem elég csak a gyáron belül rendet teremteni, hanem egyúttal igyekeznünk kell a külső problémá­kat is megoldani. Kedvezőtlen hatást gyakorol ter­melésünk minőségére a tervfeladatok esetenkénti tisztázatlansága. Tudjuk, hogy mint eddig, ezután is cipőt fo­gunk gyártani, de problémát okoz a mennyiségi mutatók gyakori változá­sa, néha még egy év folyamán is. A tervek jóváhagyása után is változ­tatnak rajtuk Tavaly például hét ilyen változásra került sor. Ez idén négyre. Ez az ingadozás nemcsak a mi válla­latunk, hanem az egész gazdasági ter­melési egység számára kedvezőtlen következményekkel járt. Megértenénk ezeket a változtatásokat, ha gazdasá­gi érdekből származnának. Re nem így van. Többnyire azért kerül rájuk sor, mert felületesen vizsgálták meg piaci lehetőségeinket és mert koncep­ciónk sem állandósult. TANGOŠ ELVTÁRS, a kladnói Acélműből elsősorban párt­szervezetük Biuftka-tapasztalatairól szólt. Az Acélmű kommunistái ki­mondták, hogy mindannyiuknak csak egy céljuk lehet: — Harcolni a terv feladatok teljesítéséért minden mun­kahelyen, és példát mutatni a többi dolgozónak. Amíg nem egyeztették össze a pártbizottság, az üzemi bi­zottság és a műszaki vezetők céljait, nem tudták valóra váltani kitűzött feladataikat. A változás mindenekelőtt annak köszönhető, hogy minden párt taggal és tagjelölttel részletesen meg­ismertették a termelési feladatokat és teljesítésük érdekében konkrét teen dőkkel bízták meg őket. A konkrét pártfeladatok teljesítését havonta a taggyűléseken ellenőrzik. Tangoš elvtárs ezután elmondta, hogy behatóan foglalkoznak a gazda sági vezetők munkájával. A pártbi zottság nemrég értékelte a kohászok, csoportvezetők, mesterek és techniku sok munkáját. Rámutatott fogyatékos ságaira, szervezési hibáikra. Közülük nem egyet le is váltottak, mert ahe­lyett, hogy célszerűen szervezték volna a munkát, mindent maguk akar­tak elvégezni, J. ŠOBR ELVTÁRS, a jáchymovi bányák dolgozója a szo cialista munkaversennyel és a fiatal műszaki, mérnöki kádereh nevelésé vei foglalkozott. Mint mondotta, nap jainkban nagy figyelmet szentelnek a Csehszlovákia felszabadítása 20. év­fordulója tiszteletére indított munka verseny népszerűsítésének. Főleg a minőségi követelmények kielégítésé re. a munkafegyelem megszilárdításé ra és a munkabiztonsági előírások betartására helyeznek súlyt. Náluk a szocialista munkaversenyt egy — a munkahelyek képviselőiből álló — kü lönbizottság értékeli, amely gondosan ügyel arra, hogy a szocialista mun kafelajánlások konkrét munkát ered ményezzenek. Az utóbbi időben ha­tékony ellenőrzési formának bizo­nyult egy-egy munkacsoport úgyszól­ván teljes értékelése, melyet az üze­mi bizottság végez. Nemcsak az elért eredményeket veszi számba, hanem figyelemmel követik azokat a módsze reket is, melyek lehetővé tették a si­kerek elérését A jő tapasztalatokat azután népszerűsítik. Ugyancsak fi gyelemmel kísérik a munkacsoportok társadalmi életét. OTAKAR SIMÜNEK ELVTÁRS felszólalásában hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk fejlesztése érdeké­ben a legnagyobb mértékben ki kell használnunk a nemzetközi munka­megosztás lehetőségeit. A KGST tagállamok gazdasági hely­zetét vizsgálva — mondotta —, nyil­vánvaló, hogy közös erőfeázítéssel könnyebben megoldhatjuk a problé­mát. Ilyen probléma például az euró­pai szocialista országok közös ener­giabázisának megteremtése, a nép­gazdaság kemizálása, a gépgyártás szakosítása, a fémtermelés biztosítá­sa, a mezőgazdasági termelés fej­lesztése. Ha e népgazdasági ágazato­kat közös erőfeszítéssel fejlesztjük, ha a tudományos kutatásban ís közös úton haladunk, a várt eredmények a lehető leggyorsabban megvalósulhat­nak. Az 1970-ig szóló népgazdaság­fejlesztési tervek nemzetközi egybe­hangolása már meghozta az első eredményeket. A csehszlovák népgazdaság számá­ra, tekintettel a termelés jelentős tagoltságára, a specializáció és a koo­peráció jelenti a nemzetközi együtt­működés legfontosabb módját és irá­nyát. Az utóbbi két esztendőben, mon­dotta Simünek elvtárs, a gépipar sza­kosítása keretében hazánkban főleg olyan gépfajtákat kezdtünk gyártani, amelyeket a tagállamok régebben egyáltalában nem gyártottak. Ezt a módszert elsősorban azért választot­tuk, hogy kizárjuk a több szocialista ország termelésében keletkező pár­huzamosságot. A termelés szakosítása, a gépipar döntő ágazataiban, — főként, ha tö­megtermelésről van szó — rendkívül bonyolult probléma, különösen, ha a termelést az egyik országból a másik­ba kell áthelyezni. Tavaly például már megszületett a tagállamok kö­zötti egyezség, amely elsősorban a vegyipari gépek és berendezések ter­melését érinti. Rendkívül meggyorsít­ja ez a szocialista országok vegyipa­rának fejlesztését. Ezenkívül több megegyezés született, melyek a szer­számgépek, a mezőgazdasági gépek és az építőipari gépek gyártását érintik. A géptípusok összpontosításá­nál abból kell kiindulni, hogy az illető ország a jövőben az összes többi tag­állam egész szükségletét ki fogja tud­ni elégíteni. Itt nemcsak mennyiségi, hanem elsősorban minőségi szem­pontból kell a dolgot értelmezni. A népgazdaságok együttműködésével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy minden országban ki kell dol­gozni az együttműködés tervét. Mind vállalati, mind pedig iparági viszony­latban ki kell ezért küszöbölnünk a rövidlátó, lokálpatrióta szemléletet. Beszéde további részében Slmönek elvtárs a nemzetközi gazdasági együttműködés szerveinek munkájá­val és távlataival foglalkozott. Meg­említette, hogy a Gazdasági Együtt­működés Nemzetközi Bankja, a KGST országok közös vasúti teherkocsi parkja, a prágai központi energeti­kai diszpécser szolgálat, az utóbbi két évben jött létre. Rámutatott ezzel kap­csolatban, hogy egy-egy ilyen szerv létrehozásánál valamennyi tagállam egyöntetű javaslatára van szükség. A KGST tehát nem autoritatív szerv, és a határozatai valamennyi ország nép­gazdaságára nézve előnyösek. Napjainkban a nemzetközi együtt­működés' egyes problémáit két-, vagy több oldalú szerződésekkel is biztosít­juk. Jelentős megegyezés jött például létre Bulgária, Magyarország és a Lengyel Népköztársaság, az NDK és a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság között, a gördülő csapágygyártás­ra vonatkozólag. Meg kell itt említeni a hazánk és a Magyar Népköztársaság között létrejött egyezményt is, mely­nek eredményeképpen a közeljövőben felépítik a nagyteljesítményű dunai vízerőművet, A kohászat .terén Cseh­szlovákia, Magyarország és Lengyel­ország között a közeljövőben dolgoz­zák ki az együttműködési szerződést. A szocialista országok közötti gaz­dasági együttműködés tökéletesítése során fontos szerepet kapnak a két­oldali kormánybizottságok, melyek a tudományos műszaki együttműködés fejlesztése hivatottak. Ilyen együtt­működést i teremtettünk már vala­mennyi európai tagállammal, valamint Jugoszláviával. Röviden összegezve tehát: a szocialista országokkal való együttműködés minden formáját és lehetőségét arra használjuk fel. hogy tovább erősítsük a szocialista orszá­gok gazdasági közösségét, hogy saját központi gazdasági problémáinkat ls kielégítően oldhassuk meg. Simünek elvtárs ezután hazánk külkereskedelme kérdéseivel foglal­kozott. Kijelentette, hogy külkeres­kedelmünk eredményei jelentős mér­tékben befolyásolják a népgazdaság­fejlesztés ütemét. Nem kétséges, mon­dotta, hogy ezek az eredmények elsősorban a termelésben végzett munka minőségétől függnek. A nemzetközi munkamegosztásban és a külkereskedelemben szükségsze­rűen figyelembe kell vennünk az értékviszonyokat is. Ez azt jelenti, hogy a termelési költségeket állán dőan össze kell hasonlítanunk a vi­lágárakkal, mert csak így tudjuk megállapítani, nem lépjük-e túl az egy-egy termékre eső társadalmilag szükséges munka nemzetközi szint­jét. Ezt a szempontot, sajnos, több üzemben egyáltalában nem veszik fi­gyelembe. Csak így történhet meg, hogy egyes kiváló minőségű termé keink mellett némely kiviteli cikkünk a külföldi piacokon nem állja meg he­lyét. Vállalatainknak a jövőben az ed­diginél határozottabban kell megva­lósítaniuk a Központi Bizottságnak a külkereskedelemre vonatkozó januári határozatát. ŠTEFAN ČAVARA ELVTÁRS, a Kelet-szlovákiai Vasmű pártszerve­zetének elnöke hazánk legnagyobb építkezésének munkaeredményeirő) tájékoztatta a konferenciát. Megemlí­tette, hogy a már eddig üzembe he­lyezett részlegek 1964-ben 31 000 ton­na acélcsövet, 20 000 tonna acélszer­kezetet és többek között mintegy 10001 tonna pótalkatrészt termelnek. Az év első négy hónapja alatt a Vasmű épí­tői 109,9 százalékra teljesítették ter­vüket. Az ötszékes hengersor például ez évben már 55 000 tonna lemezt ad népgazdaságunknak. A hatalmas be­fektetések egyrésze tehát már ebben az évben megtérül. A nagy mű építé­sének egy része már befejezéséhez közeledik. Ezzel kapcsolatban soka­sodnak a munkaszervezés és az Irá­nyítás feladatai is. Régebben, az építő­munkán volt a hangsúly, a Vasműben ma elsősorban a szerelőmunkák okoz­nak gondot. Cavara elvtárs rámutatott, hogy a Vasművet ma több mint 10 000 tagú kollektíva építi, Az építésből közvetve több mint ezer üzem veszi ki részét. Mindez jelentős Igényeket támaszt a szervező munkával szemben, örven­detes tény, hogy az építkezésen részt­vevő dolgozók — annak ellenére, hogy a Vasműben csehek, szlovákok magyarok és más nemzetiségűek ta­lálhatók, — megtalálták az ország­építők közös nyelvét. Valamennyi épí­tőt a végső cél — a Vasmű felépíté­sének mielőbbi befejezése egyesíti. Az 1963-as év elején - mondotta Cavara elvtárs — jelentős nehézsége­ket kellett leküzdenünk Különösen a munkaszervezés terén vo'tak hiányos­ságok. Ebben az Időszakban megnö­vekedett az építésbei. résztvevő vál­lalatok száma. A pártmu'.ikának tehát elsősorban a Vasmű vei kapcsolatos párthatározatokra kellett ésszpoivto­sulnia. A pártbizottság és a párttag­ság az elmúlt időszakban különösen a kazánház és az ötszékes hengersor építését kísérte figyelemmel. Ma már elmondhatjuk, hogy e két fontos mun­kahelyen tanultuk meg, hogyan kell a gyakorlatban is megvalósítani a párt XII. kongreszusának határozatait. A gyakorlat bebizonyította, hogy a leg­bonyolultabb helyzetet is meg lehet oldani. A döntő fontosságú munkahe­lyeken például megszerveztük az épí­tők „vezérkarát". Ez a munkamódszer, amely elsősorban az elvtársi együtt­működésen alapszik, szép eredménye­ket hozott. A munka az utóbbi Időben mind a szervezés, mind az irányítás szempontjából sokat javult. KOS ELVTÁRS, az észak-csehországi bányászok képviselőj'e felszólalásában hangoztatta, hogy a Központi Bizottság határozatainak teljesítését nem egyszer a formális, adminisztratív munkamódszerek aka­dályozzák. Állításának igazolására néhány példát hozott fel. Megemlítet­te, hogy a minőség megjavításáért folyó igyekezetüket ellentétes rendel­kezések hiúsították meg. Sok esetben ugyanegy probléma megoldására a minisztérium, a tröszt igazgatója és a vállalatigazgató is kiad egy-egy hosz­szadalmas rendeletet. A sok bába között azután — mondotta Kos elv­társ — elvész a gyerek. Az egyszerű dolgozó az ilyen esetben kénytelen­kelletlen arra gondol, hogy „odafent" lebecsülik az egyszerű dblgozó értel­mi képességeit. Hogy a jövőben ilyen esetek ne ismétlődjenek meg, a .fel­sőbb szerveknek jobban kell bízniuk a vállalatok, üzemek szakembereinek tudásában. Ez különben a bürokrati­kus centralizmus helyes értelmezésé­vel is összefügg. Senki sem szereti, ha tudásában ok nélkül kételkednek, ha kézenfogva vezetik. Az adminisztratív apparátus dolgo­zói számának csökkentéséről ls sok szó esik mostanában — mondotta Kos elvtárs. Ezzel kapcsolatban vállala­tunk keretében már megkezdtük a két fokozatú irányítás megszüntetését. Az észak-csehországi barnaszénkörzetben például meg akarjuk szüntetni azo­kat az lrányítószerveket, amelyek két fokon — vállalatin és üzemin — ugyanazt a munkát végzik. Ezzel szemben nagyobb gondot fordítunk a távlati fejlesztés ís tervezés tökéle­tesítésére. Munkánk megjavításával kapcsolatban szólnunk kell a párt­munkáról is, A jövőben e téren is ki kell küszöbölnünk a formaiságot. A színvonalat itt ne csak aszerint mérjük, hogy a pártgyűléseken ott volt-e az egész tagság. A pártmunka színvonalát elsősorban a termelési eredményekkel kell mérni. K. J INA ELVTÁRS, a CKD Tatra prágai üzemének dolgo­zója a távlati fejlesztési tervről tájé­koztatta a konferenciát. Kijelentette, hogy egyes szervezési kérdések meg­oldása után az előbbi évek eredmé­nyeihez viszonyítva 1964-ben jelen­tősen megjavult a tervezés. A CKD Tatra— Praha dolgozói ma már az 1965-ös évi tervet is kidolgozták. Az üzem, amióta a CKD vállalat kereté­ben dolgozik, az eddiginél sokkal job­ban ki tudja elégíteni a népgazdaság fejlesztéséből reá háruló igényeket. A gyár jelenleg a T—334-es mintájú mozdonyok gyártásával foglalkozik. A korszerű technológiai eljárások se­gítségével az üzemben jelentősen csökken az önköltség. Egy gazdasági elemzésnél például kiderült, hogy a gyártás mai színvonalánál 280 moz­dony eladása után teljes mértékben visszatérül az üzem korszerűsítésébe fektetett összeg. Ez azt jelenti, hogy a CKD Tatrában jól gazdálkodnak a nép vagyonával. Hogy ma ilyen ked­vező a helyzet, az jelentős mértékben a jó pártmunkának ls köszönhető. ANTONÍN HAUSER ELVTÁRS, a vŕešovái építkezés pártelnöke fel­szólalásában főleg az energetika fej­lesztéséről szólott. Elmondotta, hogy államunk a tisovái brikettező fejlesz­tésére óriási összegeket áldozott. A brikettet a nyugat-csehországi Ba­rátság Bányában termelt barnaszén­ből fogjuk gyártani. Az építkezés során az építővállalatok együttműkö­désével kapcsolatban sok probléma merült fel. Különböző szervek külön­bözőképpen képzelték el az építke­zést. igy volt időszak, amikor azt sem lehetett megállapítani, az építők ho­gyan teljesítik tervüket. Az építkezés pártszervezete és pártbizottsága ezért Intézkedéseket foganatosított, melyek eredményeképpen az építkezésben résztvevő szállítók megjavították munkájukat. Ma már szinte napról­napra ellenőrizhető — mondotta Hau­ser elvtárs —, hogyan teljesítik az építkezés ütemtervé^ f' * 1 * 19(M június X

Next

/
Thumbnails
Contents