Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-09 / 159. szám, kedd

A Föld felületének több mint kétharmad részét víz borítja. A víz kémiailag is igen egyszerű vegyület, képletét mindenki ismeri: H?0, tehát két hidrogénatom kötődik egy oxigénatomhoz. Világszerte mégis komoly problémák merülnek fel az ivóvíz körül. A vegytiszta víz ugyanis a természetben roppant ritka valami, s ezenfelül a vízfogyasztás az emberiség számának megnövekedésével mérhetetlenül megnőtt. Hiányát különösen a nagyvárosokban és ipari körzetekben érzik. Milyen a „jő" ivóvíz? A víz könnnyen szennyeződik, a különböző ásványi sók oldódnak benne, s a szennyvizek útján szerves anyagok, baktériumok kerülhetnek bele. Ezzel szemben az ivóviz minősége tekintetében igen sok követelményt támasztunk. Azt kívánjuk, hogy az ivóvíz jóízű, tiszta, színtelen és szagtalan legyen, ne tartalmazzon betegségeket okozó és általában az egészségre ártalmas anyagokat, s mindezen felül ne legyen se túlságosan meleg, se túlságosan hideg. A ló ivóvíz összes szilárd tartalma literenként nem lehet több 100—500 milligrammnál. Különösen vasat és mangánt szabad csak elenyészően kis mennyiségben tartalmaznia — literenként mindössze csak 0,1, illetve Dr. Hans Hompesch professzor, a dortmundi egészségügyi hivatal igazgatója az egyik sajtókonferencián kijelentette, hogy munkatársai és más nyugatnémet nagyvárosok szakértől arra a megállapításra jutottak, hogy különösen a fűtőolaj hulladékai olyan mértékben szennyezik a nyugatnémet folyókat, hogy már 1974-ben katasztrofális ivóvízhiányra kerül sor, hacsak nem foganatosítanak radikális intézkedéseket. Nyugat-Németországban összesen 10 800 vizmű gondoskodik a lakosság vízellátásáról (a lakosság 80 százaléka számára biztosítanak vizetj. Az óriási ivóvíz szükséglettel összefüggésben az NSZK-ban sokan kérdezik: honnan kapják tulajdonképpen a vizet? Hompesch professzor így válaszolt erre: „Minden pohár vizet, amelyet valamelyik polgár, mondjuk a 0,05 milligrammot —, mert ezek könnyen oxidálódnak, kiválnak és zavarossá teszik a vizet. Ammónia és salétromsav egyáltalán nem lehet a szerves anyagok i jj $ ..<•/<% ll bomlásra ^ lehet ^ - ÄN * valaki, mennyi vi- \ brnói új „vizgyar" szivattyúterme. Itt is minden műzet fogyaszt, hasz- veletet nagymértékben gépesítettek és automatizáltak. nál el egy nap alatt? Kevesen tudják, hogy egy sze- Ruhr-vidéken iszik, előtte már öt más mélynek pusztán Ivásra naponta 3—5 ember elfogyasztotta." Annak ellenéliter, a főzéshez pedig 4—5 liter víz- re, hogy nagyszámú próbafúrást vére van szüksége. Aztán itt van a mo- geztek ivóvízkeresés céljából, a vízsás, tisztálkodás, ami az előbbieknek művek túlnyomó része az igen szenylegalább tízszerese. Ne feledkezzünk nyezett folyami vizekre szorul, meg a gépek szomjas óriástorkairól, Hompesch professzor aztán néhány a sok száz, ezer üz-em vízfogyasztásé- megrendítő statisztikai adattal is szolról sem. Egyetlen kg gyapjú vagy gált: „A szövetsági vasutaknak minfinom papíros gyártására pl. 1000 liter vízre van szükség. den évben egyenként 40 vagonból álló 7400 tehervonatot kellene üzemelVegyük még mindehhez hozzá azt tetniük, ha el akarnák szállítani is, hogy a vízzel általában nem igen mindazt a szennyet, amely egy év szoktunk takarékoskodni, mert — úgy gondoljuk —, van belőle elég. A csöpögő vízcsapra rendszerint ügyet alatt az ipari üzemekből a Rajnába kerül!" De persze nemcsak Nyugat-Németsem vetünk, pedig egy gombostűfej országban, hanem számos más ornagyságú nyíláson havonta 25—30 szágban, köztük Csehszlovákiában is köbméter vlz folyik el, annyi, atnenynyi nap! ötliteres vízfogyasztást szánagy gondot okoz az ivóvíz nyerése, jean Boyer francia egyetemi tanár, mítva egy embernek 20 hónapra vol- az ismert Pasteur-Intézet egyik ülésén kategórikusan kijelentette: „Az a vlz, amelyet a párizslak a háztartásokban a vízvezetékcsapbói isznak, ivásra teljesen alkalmatlan. A tisztltóállomások na elegendő. Katasztrofális a vízhiány Az ivóvíz kérdése egyre komolyab- felfogják ugyan a Szajna szennyének bá váló 1. számú világproblémát je- apró részecskéit, a bacilusok és a lent. A folyóvizek az ipari országok- kémiai mérgek azonban egészen könyban olyan mértékben szennyeződnek, nyen áthatolnak a szűrőkön." A New hogy már az ENSZ-szakértők is iri- York Herald Tribúne amerikai lap tenziven foglalkoznak vele. A minap nemrégiben szintén arról Irt, hogy érdekes adatokat olvashattunk a Né- vizet fogyasztani a párizsi vízvezemet Szövetségi Köztársaság vízellátási nehézségeiről, ahol sürgősen különbizottságot neveztek ki, amelytékből öngyilkossági kísérlettel egyenlő. Az emberi egészséget leginkább a nek javaslatokat kell kidolgoznia a gyárakból a folyókba kibocsátott fűszövetségi kormány számára a mér- iöolajmaradékok veszélyeztetik. A Semár veszélyessé váló helyzet megoldására. lecta című nyugatnémet folyóiratban Dr. Faerber professzor nagyon sürBrnóban nemrégiben a pnheiyképzés elvén alapuló korszerű víztisztító berendezést létesítettek, amely nagymértékben javítja a város vízellátását (az elmúlt évben több mint 37 millió köbméter volt itt a vízfogyasztás!). A berendezést teljesen gépesítették és részben automatizálták. A képen a gyorsszűrök működését vezérlő műszerasztal, getően figyelmeztetett erre a veszélyre: a nagy és kis ipari üzemek felelős vezetőinek tudatára keltene ébredniük nagy felelősségükre polgártársaikkal szemben. Egyetlen olajrészenske ugyanis 1000 vSzrészecskét tesz értéktelenné és iia&enáihatatlanná az emberi szervezet számára 10 évre! Amíg a víz eljut a fogyasztóhoz A tudomány és technika "más ágaihoz hasonlóan a víziellátás technológiájában is nagy a flejlődés. Egyrészt gyors ütemben épillnek az ipari szennyvizet tisztító berendezések és a csatornahálózatok, másrészt korszerűbb alakot nyernek a lakosság ivóvízellátását szolgáló tisztítóberendezések is. A hagyományos víztisztító állomások helyébe korszerű berendezésű, gyár típusú létesítmények kerülnek, melyek nem nélkülözik az automatizálást sem. Régebben a víz szennyezésének foka sokkal kisebb volt, mint ma. Ezért elegendő volt a vizet homokrétegen átszűrni. Aránylag sokáig tartott, amíg a szűrőréteget a felfogott szennyanyagok elzárták. A szennyeződés mértéke azonban egyre nagyobb lett, úgyhogy a homokréteget sűrűn kellett váltani. A szakemberek tehát gazdaságosabb megoldás után néztek. Minthogy a vízben levő szennyrészecskék a Föld vonzóereje következtében fokozatosan lesüllyednek, ezt a jelenséget ülepltésre használták ki, miáltal sikerült a szennyrészecskék 80 százalékát eltávolítani. Ülepítő medencék még ma is használatban vannak, gazdaságossági szempontból azonban nem igen felelnek meg: az ülepítő medencéknek ugyanis nagyoknak kell lenniük (15x20x30 m-es betonmedencék szolgálnak e célra), A visszamaradó szennyrészecskéket ezenkívül még homokos gyorsszűrökön kell eltávolítani a vízből. A nagy építési költségeket igénylő ülepítőmedencéket manapság átfolyó rendszerű berendezésekkel pótolják, melyek a pehelyképzés elve alapján működnek. Itt is érvényesül az ülepedés olyan formában, hogy a medence egy része megtelik a lerakodó szennyanyagokkal. Sűrű, likacsos anyagréteg jön létre, amely mintegy szűrőt képez az átfolyó vlz számára. A fölös mennyiségű szennyanyagokat eltávolítják. A vlz aztán homokos gyorsszűrőn halad át. A tisztítás tehát két fokozatban történik: az első fokozat a pehelyfelhő kialakítása, a második pedig a homokréteg. Csehszlovák pehelyképző berendezés A Csehszlovák Tudományos Akadémia Hidrodinamikai Intézetének munkatársai eredeti megoldást fejlesztettek ki a víz tisztítására. A külföldi berendezésekkel összehasonlítva ki kell emelni a hidraulikus vezérlést és azt a képességet, hogy a vizet teljesen egyenletesen osztja el a pehelyfelhő térségében. A víz tisztítása derítésből, szűrésből és fertőtlenítésből áil. A derítés a vízkezelés vegyi fázisát képviseli; lényege az, hogy az apró szennyrészecskéket nagyobb pelyhekké koagulálják. A reakció a vízbe adagolt vegyszerek és a szenynyezett vízben jelenlevő anyagok között jön létre. Ily módon kristálymagok keletkeznek, ezeknek egyesüléséből pedig nagyobb pelyhek, melyeknek felülete elnyelés révén felfogja a különböző szennyanyagokat. A derítőből távozó víz inár mentes a szennyrészecskék 90 százalékától, a fennmaradó 10 százalékot homokos gyorsszűrőn távolítják el. Az ivóvíz jó minősége megköveteli a fertőtlenítést is, vagyis a vízből kl kell küszöbölni a mikroorganizmusokat és a kórokozó csírákat. Leggyakrabban a klórozást alkalmazzák, újabban az ibolyántúli sugarakat, az ultrahangot stb. is. A legkorszerűbb megoldások közé tartozik az ózon-kezelés. Ezt alkalmazták a csehszlovák konstruktőrök is. Lényege az, hogy az oxigén vagy a levegő két elektród között áthaladva ún. csendes kisülés következtében még egy oxigénatomot vesz fel. A közismert klórozással szemben az ózon hatása a mikroszervezetekre sokkal nagyobb és gyorsabb. További előnye, hogy kedvezően hat a víz ízére, színére és szagára. Az ivóvizet ugyan a szó szoros értelmében nem „gyártják", ennek ellenére a vízszolgáltatás folyamata megérdemli a gyártás elnevezést, mert sok tekintetben van olyan bonyolult, mint iparcikkek előállításának technológiája. S erről nem lenne szabad megfeledkeznünk, különösen amikor ^zanóAn bánunk vfile, 4 Nyolc és tél millió korona befektetésisel épült fel a Turčianske Teplice i nyugdíjasok háza. A létesítmény 6 pavilonjában 308 nyugdíjas talált napos otthonra. GONDTALAN ÖREGSÉG Hazánkban évről évre nagyobb gondot fordítunk az egészségvédelemre, a betegségek megelőzésére. Az életszínvonal emelkedésének és az egészségügyi gondoskodásnak köszönhető, hogy fokozatosan kitolódik az emberi kor határa. Ma már terveinkben, jövőnk alakulásával kapcsolatosan számolnunk kell azzal, hogy egyre többBO éven felüli polgára van hazánknak. Dolgozó népünk kivétel nélkül mindenkinek gondtalan öregséget biztosít. Az idősebbek túlnyomó többsége a családban, gyermekeik, unokáik szeretetétől övezve, megbecsülésben tölti élete alkonyát. S ahol a család hiányzik, ott az állam gondoskodik arról, hogy nálunk az öregség senkinek se jelentsen keserű kenyeret, könnyes párnát. 1964-ben Szlovákiái ban U 394-en élvezték a Nyugdíjasok Házának békés nyugalmát, kényelmét, a személyzet családot pótló, szerető gondoskodását. - . 3) Ján Cermák deželicei lakns szorongva Zoíia Blelská (jobbról) és Anna Svltindult a nitrai nyugdíjasok házába. A ra- kov* — mindketten betöltötték már 70. gyogó új épUlet és a kedves fogadtatás évüket — Hana Hanková egészségügyi azonban egy-kettőre eloszlatta minden gondozó társaságában élvezik az araaggodalmát Államunk csaknem 10 millió korona befektetéssel renováltatta a magyarbéli barokk kastélyt, hogy célszerű, kellemes környezetet teremtsen a munkában megfáradt, idős dolgozöknak. A renovált kástély szobáiban azóta egyszerű dolgos emberek alusszák a hasznosan eltöltött élet alkonyának nyugodt álmait, a ragyogó barokk termekben pedig szeszélyes firi mulatozás helyett, olvasással, rádióval, televízorral, társasjátékokkal, stb. szórakoznak az otthon lakói. A magyarbéli kastély mostani ural létára Indulnak. nyos napsugarakat. A losonci nyugdíjasok házában 84 öregről gondoskodnak. A környék népművészeti együttesei ls gyakran ellátogatnak ide, Am így is hosszú a nap. Cyril Paulíny és Peter Plachý szenvedélyes sakkozók. Már mindketten túllépték a nyolcvanadik évüket, de szellemileg frissek. A kultúrteremben könyvtár, rádió, televízió «• társasjátékok állnak az otthon lakóinak rendelkezésé(CTK felv.j HOGYAN AZ IVOVIZ ii1984, június 9. * g] 5