Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-09 / 159. szám, kedd

I { Az eredmények beszélnek róla A BÜCSI SZÖVETKEZET nemcsak eredményeiről Ismert, hanem arról is, hogy meglepően sok fiatal dolgozik benne. Meglepő ez azért, mivel általános tünet és panasz, hogy a fiatalok hátat fordítanak a mezőgazdasági munkának, a falunak s a szövetkezetekben csak az idősebbek maradnak. Nem ismerem ugyan az országos statisztikát a szövetkezeti tagok átlagos életkoráról, de magam is találkoztam olyan szövetkezetekkel, ahol a munkaképes és dolgozó tagok átlagos életkora 50—55 év, vagy-még ennél is magasabb volt. Nem így Búcson. — Nálunk 37 év a tagok átlagos életkora — mondja kérdésemre Retkes Lajos szövetkezeti elnök. Ez nagyon jó. Engem azonban a puszta tényen kívül az ok is érdekel: miért maradnak meg a fiatalok a szövetkezetben. — Egyszerű oka van ennek — így az elnök. — Jól keresnek, miért kívánkoznának el máshová. Példát is említ: most, lucernahordáskor egy-egy tag megkeresi a három munkaegységet. Ez maga több mint 60 korona. Azonkívül túlórát is fizetnek. Ugyanis ilyenkor, a munka dandárjában, a munkaidő reggel öttől este hétig tart. Am ebből négy óra túlórának számít, amit öt koronájával fizetnek. Ez pedig újabb húsz korona. Ezek szerint pedig a tag, ha megfogja a munka komolyabbik végét, akkor megkeresi a napi 80—90 koronáját. Való igaz, ilyen kereset mellett miért is keresne magának máshol munkát az ember? Elég jók a kulturális élet feltételei is, — igaz, hogy jobbára csak a feltételekről beszélhetünk, mert az elnök szerint, a kulturális élet adta lehetőségekkel a fiatalság nem nagyon él. Viszont igaz az is, hogy épp ottlétemkor az elnökhöz bejött egy fiatal lány, gondolom a napközi otthon vezetője lehetett, mert egy rakomány homokot kért a játszótérre, és kérdezte Retkes elvtárstól, hogy a komáromi Jókai-napok aznapi előadására van-e még jegy és hely az autón. Volt ez is, meg az ls, s így tudtam meg, hogy aznap is ötvenen mentek Komáromba az előadásra. AM NEM TEHETEK RÖLA, a jó kereseten, a kulturális lehetőségeken kívül valami másnak is kell még lenni, ami az embereket és főleg a fiatalokat a szövetkezethez köti. Az elnök erre csak nevet és vállat von, mert Igazán nem tudja elg-ondolni,' milyen okok jöhetnének még számításba. Pedig mint később kiderült, amikor a szövetkezet irodájában már befejeztük a szokásos és „hivatalos" beszélgetésünket, s Retkes elvtárs szíves szóval Invitál meg magukhoz, Ott a fehér asztalnál, a kötetlen beszélgetés közben derülnek kl az okok, amelyek az embereket a szövetkezethez kötik. Mert igaz, hogy a búcsl szövetkezet ma egyike a legjobbaknak a komáromi járásban. Sajnos, nem volt mindig az. A szövetkezet régi vezetői, az elnök meg az agronómus, jóformán a tönk szélére vitték a valamikor jól induló és komoly eredményeket fölmutató közős gazdaságot. Súlyos visszaélések történtek, amivel nemcsak gazdasági kárt okoztak, hanem eljátszották a tagság bizalmát

s kedvét szegték a munkának. Abban az időben bizony az emberek elkívánkoztak nemcsak a szövetkezetből, hanem még a faluból is. S ebben a súlyos helyzetben került a szövetkezet élére Retkes Lajos elvtárs. Hogy valóban milyen súlyos és reménytelennek látszó helyzetben, annak illusztrálására talán elég megemlíteni, hogy az új elnököt otthagyta a felesége, mert vállalta az elnökséget. Mert úgy vélte, hogy abban a reménytelen helyzetben csak a nyakát törheti. Aztán pár hét múlva visszajött. Az új elnök pedig helytállt. Alig két év alatt rendbe szedte a szövetkezet szénáját. Megszerezte és megerősítette az emberek bizalmát. Ki akarna ma a búcsi szövetkezetből elmenni? Senki! És nemcsak azért nem, mert számításaikat megtalálják a szövetkezetben, hanem azért is nem, mert bizalommal vannak. Retkes Lajos 1962-ben került a szövetkezet élére, s a szövetkezet bámulatos gyorsasággal küzdötte föl magát az elsők közé. Eladási tervüket az év eleje óta mindenből jelentősen túlteljesítik. Nagy mértékben befolyásolja a szövetkezet további fejlődését a termelés szakosítása, az adottságok jobb kihasználása. Fő termelési ágazataik az állattenyésztés, ezen belül jelentős helyet foglal el a baromfitenyésztés, a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztés. Megkezdték már a tehénállomány felújítását, illetve kicserélését, s ezt, terveik szerint 1—2 év alatt be is fejezik, úgyhogy teljesen egészséges, gümőkőr mentes teheneik lesznek. Baromfiállományuk már most ís igen jelentős, hiszen több mint 40 ezer darabból áll. Jó haszonnal Jár a több mint 7000 tojős tyúk. Tojáshozamuk az év első négy hónapjában tojónként 56 tojás volt, és minden tojáson a tiszta haszon 24 fillér. A szőlő telepítés már folyamatban van, és az előirányzott 60 hektárt 1965—66-ra befejezik. JÓ A TAGOK MUNKAFEGYELME, s ez nemcsak azzal magyarázható, hogy minden munkára elengedő ember van, hanem a helyesen és céltudatosan alkalmazott anyagi érdekeltséggel is. Az agrotechnikai határidőkhöz kötött munkáért célprémiumot adnak. így például egy-egy tagra 28 ár répa kiegyelése jutott, és aki három nap alatt végzett S munkával, az még külön 30 korona célprémiumot kapott. Ahogy az elnök mondja, a 306 tag közül csupán hárman-négyen nem lettek idejében készen. Bámulatos a falu fejlődése. Mint a legtöbb helyen, Búcson is a szokásos kép fogadja az embert. Ez pedig: a régi falu mellett és körül felépült és épül egy új falu. Leírni már szinte közhelynek számít, hogy az elmúlt másfél évtized alatt egy-egy faluban hány új ház épült. Ám nem közhely ez annak, aki saját erejéből és szor« galmából egy új házig eljutott. És mi* lyen házaki Ahol az elnök háza vaií egy egészen új utca-sor. A falubari ötszáz egynéhány ház van és ebből 144 új, a felszabadulás óta épült. Modern, tágas nagy lakások, a most már szinte elmaradhatatlan vaskerítéssel, A fürdőszoba elemi követelménnyé vált. Újabban a központi fűtés is

4 Ezt szerelik szinte minden új házba. Mindez az emberek szorgalmas munkájából, a közös gazdálkodás adta eredményekből, • .» M RETKES LAJOS elvtársat', a búcsi szövetkezet elnökét, a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölték képviselőnek; az lett volna a feladatom, hogy az új képviselő jelöltről írjak. Úgy tűnheti hogy nem tettem eleget ennek a feladatomnak, hiszen ez az írás a búcsí szövetkezet gondjairól-bajairól, eredményeiről, a mezőgazdasági munkában életcélját látó fiatalságról ad vázlatos képet. Ez így is van, ám mint láttuk, abban, hogy ma Búcson úgy mennek a dolgok, ahogy mennek, igen jelentős része volt és van Retkes Lajosnak. Ez pedig mindennél többet mond róla. BATKY LÁSZLÓ PRAGAI TAVASZ 1964 HÁROM JELÖLT EGY FALUBÓL ANDRÄSSY JÁNOS a Csemadok nagypakai helyi szervezete alapító tagjai közé tartozik. A helyi szervezet elnöke. Tagja a Csemadok kerületi bizottságának és a Csehszlovák Önkéntes Tűzoltótestület kerületi vezetőségének. Az EFSZben mint etető dolgozik, s a földművesszövetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke. Párttag. Az EFSZ-ben példamutatóan végzi munkáját. Mint a Csemadok elnöke a politikai nevelésben ás a kultúra továbbfejlesztésében is szép eredményeket ért el. Ezért jelölik továbbra is képviselőnek a helyi nemzet bizottságba. CSIVRE JÁNOS a íiagypákai EFSZ nek több esztendeig volt kertésze. Nyolc hektáron 700 000 korona értékű zöldséget és gyUmötcsöt termelt Kétéves mezőgazdasági iskolán vett részt, amelyet kitfinő eredménnyel végzett. Két év óta az EFSZ elnöke. J6 munkaszervezőnek bizonyult. Munkája nyomán megjavult a munkafegyelem, s a szövetkezet eladási tervét tejből, húsbál, tojásbál túlteljesíti. Ezáltal emelkedett a munkaegység értéke, s a tagság is elégedettebb mint azelőtt. Csivre elvtársat most a helyi nemzeti bizottságba jelölik, jó munkájáért a CSKP tagjelöltjévé vették fel e napokban. Aktív tagja a Csemadok helyi- szervezetének. NÉMETH ROZÁLIA azok közé a kommunisták közé tartozik, akik magasabb koruk ellenére is példásan végzik munkájukat az EFSZ-ben. Több esztendeje aktív tagja a földművesszövetkezet vezetőségének. Mint etető a fejőnőkkel a tejhozam növelésén fáradozik. A rábízott állatoknál 11 liter a fejési átlag. Jó munkájáért jelölik képviselőnek a helyi nemzeti bizottságba. KÁRÁSZ ZOLTÁN A Cseh Filharmónia, művészeti vezetője, Karel Anéerl vezényletével, Gustáv Mahler I. szimfóniáját és Vladimír Sommer Vokális szimfóniáját adta elő. Mahler invencióban gazdag, remek hangszerelésű művében a magányos ember szól hozzánk a maga küzdelmeivel és érzelmeivel. Vladimír Sommer a mai cseh zene egyik legtehetségesebb képviselője. Vokális szimfóniáját mezzoszopránra, szövegmondóra, vegyeskarra és zenekarra írta, mely Vera Soukupová, Otakar Brousek és a Cseh Énekkar közreműködésével hangzott el. Évekig dolgozott a művén a szerző és három költő szövegét dolgozta fel benne. Az első részben F.ranz Kafka Az éjszaka című prózáját, a második részben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című művéből Raszkolnyikov álmát, a harmadik részben pedig Cesar Paves Jön a halál, és a te szemeidet viseli majd című csodálatos költeményét zenésítette meg. Ez a nagyszerűen hangszerelt mű talán kissé túldimenzionált, de szerzője kétségkívül ismeri a zeneszerzés technikájának legapróbb részleteit is és feltárja benne saját borongós lelkivilágát. Rudolf Barsaj moszkvai kamarazenekarának koncertje a Prágai Tavasz kimagasló zenei eseményei közé tartozik. Ez a hüsztagú együttes Barsaj vezényletével tökéleteset produkált. Hihetetlen összjáték, széles dinamikus skála — a leghalkabb pianisszimóig — és mély kifejezőerő jelemzik ezt a zenekart. Mozart A-dúr szimfóniája hallatlan könnyedséggel, eleganciával és a rokoko minden jellegzetességével csendült Fel; Bartók Béla Divertimentója ragyogó mű, melynek előadásával bizonyára a szerző is meg lett volna elégedve Itt ez a kiváló együttes újább oldalairól mutatkozott be, a pompás színhatások mellett csodálhattuk a vad ritmusok remek érzékeltetését, a magyar és az orosz temperamentum hasonlatosságát. Prokofjev Visions fugitives című zongoraművét Rudolf Barsaj ,hangszerelte, illetve írta át kamarazenekarra. Ez a mű különböző hangulatoknak a szerző expresszionista időszakából való sorozata. A hangverseny két utolsó száma G. Galinyin Intermezzo és A. Vivaldi Koncert négy hegedűre a közönség lelkes tapsa közepette hangzott el. Ritkán vagyunk tanúi ilyen halálos csendnek a hangverseny alatt és ilyen kirobbanó sikernek a hangverseny végén. A prágai születésű Walter Süsskind zenei tanulmányait a prágai konzervatóriumban végezte. 1938-ban búcsút mondott szülővárosának és két évi külföldi vendégszereplés után Angliában, később pedig Kanadában telepedett le, ahol a torontői szimfonikus zenekar művészeti vezetője lett. Szakkörökben és a közönség szélesebb rétegei között is ismert lévén nagy érdeklődéssel vártuk koncertjét. Süsskind a Prágai Szimfonikus Zenekart vezényelte, műsorán szerepelt Dvoíák Othello-nyitánya, Bach D-moll zongoraversenye és Sosztakovics Koncertje zongorára, trombitára és zenekarra. A két utóbbi mű szólistája Shura Cherkassky zongoraművész volt, trombitán Václav Jnnek játszott. Cherkassky ismert nevű művész, aki kitűnő technikai képességekkel rendelkezik, éppen ezért különösen Sosztakovlcs színes, derűs és kitűnően hangszerelt versenyműve talált méltó megoldásra. A hangverseny két utolsó száma Oskar Morawetz cseh származású kanadai zeneszerző Gyászzene és Szergej Prokofjev Rómeó és Júlia három rész az első szvitből című művek voltak. Süsskind biztos kézzel dirigált és a versenyműveket jól kísérte. A Prágai Tavasz zárókoncertjét Igor Markevitch vezényelte. A hangverseny első felében Igor Sztravinskíj Zsoltárszimfóniája, második részében pedig Beethoven IX. szimfóniája hangzott el, mely immár hagyományos befejezése a Prágai Tavasznak. Sztravinszkij műve 1930-ból származik és szokatlan zenekari összetétele rendkívüli színhatásokat eredményez. A vegyes és gyermekkórus mellett a nagyszámú fúvósok közül hiányzik a klarinét, a vonósoknál pedig a hegedű és brácsa helyett cselló és nagybőgő, továbbá hárfa, két zongora, üstdob és nagydob szerepel. A Zsoltárszimfónia három részből áll: Imádság, Hálaének, Halleluja, mely Sztravinszkij nagy művészetének, eredetiségének és kifejezőerejének egyik komoly megnyilvánulása. Igor Markevitch világhírű karmester. Nálunk jól Ismert Sztravinszkij műveinek kitűnő tolmácsolásáról, és ki ne emlékeznék Verdi Requiemjének felejthetetlen előadására. Beethoven IX. szimfóniája a karmesterek egyik legnehezebb feladata, nyilván azért, meri ez a mű a zeneirodalom egyik legcsodálatosabb alkotása. Markevitchban most sem csalatkoztunk, mindjárt az első tételben a remek muzsikus szólt hozzánk, aki teljesen magáévá tette Beethoven stílusát és, aki lenyűgöző szuggesztív erejével magával ragadta hallgatóit. A IX. szimfónia szólistái Milada Šubrtová, Véra Soukupová, Jaroslav Kachel és Antonín Svorc voltak. Külön elismerés illeti a Cseh Énekkart, mely mindig megbízható és tökéletes. Ezzel véget ért az idei Prágai Tavasz, amely egynéhány rendkívüli esttel ajándékozta meg hallgatóit. JB kereshessék családjuknak. Dolgozni szerettek volna, ám munka abban a világban, abban az időben nem termett számukra. Munkát akartak és nem kaptak! Mily idegen és érthetetlen ez a mai ember számára. rendszer bukásával együtt a múltté lett. Esetleg az újságolvasó ember találkozhat vele néha napján, ha arról olvas, hogy ebben vagy abban a kapitalista országban a munkanélküliek éhségfelvonulást rendeztek. Egy Munkát nem kaptak, néha egy kis leveshez jutottak. Már akik hozzájutottak. Ezt láthatjuk második képünkön, a levesosztásra várók megmg^smBsmmsBem^maBsmmm szó, egy fogalom, amely társadalmunkban értelmét vesztette, kiveszik a nyelvből, használhatatlanná, érthetetlenné vált. Azzá tette a szocialista rendszer, a dolgozó nép hatalma, amely munkát és emberhez méltó megélhetést ad minden embernek. EMLÉKSZEL ? A

z ember valahogy úgy van, hogy könnyen felejti a múltat, főképp ha rossz volt. Hiszen van ls benne sok igazság. Kl emlékeznék visza szívesen olyan dolgokra és eseményekre, amelyek számára rosszat, bajt, szenvedést jelentettek. Hát még a nélkülözésre, a nyomorra! Csakhogy elmúlt, csakhogy túl vagyunk rajta. Am néha azért nem árt emlékezni 6s emlékeztetni sem. Visszagondolni arra ami volt, ami már a múlté: a régi világra, s mindarra, amit ez a Világ jelentett. Nem is olyan rég volt Világ ez: 25—30 éve. Harminc éve? Harminc évvel ezelőtt 1934-et írtak. Akik akkor születtek, s ma életük legszebb éveit élik, halvány gyermekkori élményeikből kicsit emlékeznek a régi világra. Akik akkor már gyerekek voltak? A múlt kitörölhetetlenül beléjük vésődött. S akik felnőttként élték és szenvedték végig azokat az éveket, most megdöbbenve nézik az Itt közölt képeket: régi világ! És a fiatalok? Akik csak hallottak vagy olvastak erről a világról? Akik oly természetesnek tartják, hogy ami és ahogy van, annak úgy kell lenni, az sohasem lehetett volna másképp? Egy részük bizonyára értetlenül nézi a képeket, gondolja és mondja: hát ez mi? Ki ez az asszony, karján a gyerekkel, kezében a batyuval? Valami csavargó, munkakerülő, gyerekéi ért felelősséget nem viselő, felelőtlen egyén? Ezt mondatja a ma és mit mond a múlt? Ki ez a két elesett ember?, Kettő abból az 5 millió éhező, nyomorgó, munkanélküli tömegből, az első köztársaságból, az 1929—1934-es gazdasági krízis idejéből, a régi világból. Öt millió ember, felnőtt és gyermek, férfi és asszony, akik közül a felnőttek csupán dolgozni szerettek volna, hogy legalább a valóban mindennapi betevő falatot megdöbbentően szomorú tömegét Bratlsla vában, a mai Csehszlovák Hadseregutcáján, az Erzsébet kórház előtt. Egy kis híg leves, ez volt minden, amin emberek ezrei és tízezrei tengődtek. De a dolgozni akaró munkanélküliek, az éhezők, nyomorgók hdtalmas tömege nem törődött bele a sorsába. Szerte az országban, a kommunista párt vezetésével, tüntetések, felvonulások zajlottak le, amelyeken a tömegek munkát ős kenyeret követeltek. Gyakoriak voltak az éhségfelvonulások. Harmadik képünk egy Ilyen éhségfelvonulást örökít meg Pőstyénben: a városon átvonuló munkanélküliek azonnali és hathatós intézkedéseket követeltek a tűrhetetlen és embertelen állapotok megszüntetésére. Éhségfelvonulás! Vajon ki tudja ma, mi ennek a szónak a jelentése, mit jelent a maga valóságában? Rég elfelejtett szó, amely a kapitalista 0] SZÖ 4 * 1964- Június 9.