Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-06 / 156. szám, szombat

F ARIZE1ZNÜS BaBsaasa BÖKNI Sz Erhard-kormány hetek óta szöríiyú dilemmában van. Legutóbbi üléseinek fő pontja egy olyan válasz kielégítő megfogalmazása, amely megnyerhetné a külföld bizalmát, miután Seebohm miniszter nürnbergi beszéde ismét felzaklatta a kedélyeket és határozott ellenszenvet keltett Bonnal szemben. Ha már a bonni kormány jelenlegi gondjainak fő okát említjük, forgassuk vissza néhány héttel a naptár lapjait. Seebohm a kitelepített szudétanémetek hagyományos pünkösdi összejövetelén mondta el ominózus beszédét, mely világszerte oly nagy megdöbbenést keltett. Az évente ismételt álhazafias szólamokon kívül ismét említést tett az „önrendelkezésre épülő, hazához való jogról", melytől, a. „Szudéta-vidékről elűzött németeket mindmáig megfosztották". Seebohm a kérdés rendezését illetően ravasz megfogalmazásban a müncheni paktumra hivatkozott és valójában szentesítette ezt a hitleri erőszakdokumentumot. A világ közvéleménye meghökkent ilyen arcátlan kihívás láttán, s a nemzetközi tiltakozás hulláma egész Európában végigsöpört. Dacolva a történelemmel Seebohm nagyon alkalmatlan pillanatban idézte München szellemét. Nürnbergi beszéde egyidőbe esett a berlini össznémet ifjúsági találkozóval, amely egészen ellentétes célokat követett, mint a szudétanémet találkozó, másodszor diplomáciai terén ís két olyan lépés történt, amely homlokegyenest ellenkezik Seebohm kijelentéseinek szellemével. Az egyik lépés: kormányunk tiltakozása a NATO hatalmak multilaterális nukleáris terve ellen, amely lényegében azt jelentené, hogy kollektív módon juttatnák az atomfegyvert a remilitarizált Nyugat-Németország kezébe, ami joggal nyugtalanítja a fasiszta veszély újjáéledésétől tartó népeket. 'A másik lépés Walter Ulbricht levele volt, amelyben javasolta Erhard kancellárnak: mindkét német állam mondjon le az atomjegyverkezésről és alakítsanak össznémet tanácsot, amely egyengetné a közeledés útját. A bonni kormány szokásához híven most is felbontatlanul visszaküldte a levelet. Erhard a javaslat elutasításával kertelés nélkül tudomására hozta a közvéleménynek, hogy semmit sem hajlandó tenni a feszültség okainak felszámolására. S ebben a légkörben elhangzik egy beszéd, amely s (| i Q Q s Q Q Q Q

I? Q Q Q nemcsak megerősíti a kormány békerontő politikáját, hanem erősen felidézi a sok népnek nemzeti gyászt jelentő átkos náci múltat! Erhard Pilátus szerepében mosta a kezét, hogy lecsillapítsa a nemzetközi tiltakozást. A világsajtó fején találta a szöget. A holland Trouw kereken megírta, hogy Seebohm esete nagyon jellemző a bonni állam viszonyaira. A hitlerista Seebohm kellemetlenséget okoz a kormánynak, mégsem merik félreállítani. Ezt tartja aggasztónak ez esetben a Nieuwsblad is. Az olasz Corriere della Sera már vádol: „Seebohm azért mondhatott ilyen beszédet, mert befolyásos körök állnak mögötte". Ezt így is mondhatnánk: A kancellár valószínűen tudott Seebohm beszédének tartalmáról, tehát amit Seebohm állítólag hivatalos álláspontként kifejtett, az a legmagasabb körök csendes beleegyezésével valóban -hivatalos. álláspont. A nagyvilág felé persze cáfolni kell. Hivatalos közleményt adtak ki, hogy Erhard a beszéd miatt „megmosta Seebohm fejét", arról persze nem esett szó, hogy a revanslsta miniszter távozna a kormányból, amit tekintélyes belföldi lapok, így a Welt, a Tagesspiegel, és sok más külföldi lap, köztük a Washington Post is követel. Ezért a kormánynak színt kellett vallania. Von Haase államtitkárt, a kormány szócsövét használták fel erre a hálátlan szerepre. A mondabeli Pithia vagy Sibylla is megirigyelhetné von Haase ékesszőlását, mellyel több értelmet kölcsönző szóburokba csomagolja nagyon is egyértelmű gondolatait. Haase óvatosan kerülve a müncheni egyezmény érvényességére vagy érvénytelenségére való utalást, kijelentette: „A kormánynak a határkérdésben az az álláspontja, hogy a határok kérdését az 1937-es állapot alapján kell rendezni az össznémet kormánnyal kötendő békeszerződésben. E követelés nem vonatkozik azokra a területekre, amelyeket 1937 után, az ismert körülmények között csatoltak a Német Birodalomhoz." Vagyis a kormány nem veszi tekintetbe a háború történelmi következményeit és nyitva hagyja az ajtót, hogy a bonni állam Lengyelországgal szemben is területi igényt támaszthasson, sőt szorgalmazhassa az NDK bekebelezését. A kancellá kettős arca, a müncheni kérdéssel űzött szégyentelen játék azonban nagy, nemzetközi vonatkozású ellentéteket leplez a kormányon belül. A szélsőjobboldali szárny Strauss volt hadügyminiszter vezetésével I most is, élesen támadta az Erhard hallgatólagos beleegyezésével Amerika-barát politikai iárnyvonalat követő Schröder külügyminisztert. Strauss és Schröder között régebbi keletű az ellenségeskedés de különös erővel tört ki most, amikor a német kérdésben ugyancsak hidegháborús taktikát követő Egyesült Államok elnöke a Quick című nyugatnémet képeslapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy nem hajlandó támogatni a Seebohmhoz hasonló izgágák ballépéseit. „Hajlékonyak maradunk. Végtére is lábunkkal nem betonban állunk, a németeknek sem kellene ezt tenniük. Megmondtam Erhardnak: Képzelje magát egyszer az oroszok helyzetébe. Próbálja megérteni érzéseiket. Nekik gondjaik vannak a németek miatt és ez érthető. Megkértem Erhardot, mindent próbáljon meg, hogy Jobb viszonyba kerüljön az oroszokkal, és mindenekelőtt oszlassa el gondjaikat." A kormányban nagy vitát váltott ki a Seebohm-botrány. A miniszternek erős pártfogói vannak olyan politikusok körében, akik nyíltan hangoztatják, hogy a bonni államnak mindenáron érvényesítenie kall a „német érdekeket", értsd a régi revansista célokat, még akkor is, ha Washington taktikai szempontokból türelemre inti a kardcsörtetőket. Ezek a körök elutasítják a „rugalmasabb amerikai irányvonalat", azt akarják, hogy Nyugat-Németország ne védence, hanem egyenjogú partnere legyen az Egyesült Államoknak. A müncheni paktum kérdésében azonban egy nevezőre jutottak a mérsékelt irányzatú józanabb politikusokkal, akik szintén ki akarnak térni a nyílt és félreérthetetlen állásfoglalás elől. Johnson állásfoglalása, bár a nemzetközi kapcsolatok rendezését illetően kétség fér szavai őszinteségéhez, felbőszítette a bonni szélsőségeseket. Nem ezt várták az elnöktől. Ezért írta a „fejmosás" után Seebohm a Sudeten Nachrichtenben, hogy mindezek ellenére ők (a szudétanémet revansista elemek) „nyugtalanságot szító aktív elemek" maradnak, amíg el nem érik céljukat. Ebbe viszont másoknak is lesz beleszólásuk. Lőrincz László Brno egyik büszkesége — az újonnan épült Continental szálló Ahol luxus az anyaság Az egyik amerikai világlap érdekes adatokat tárt a nyilvánosság elé. Statisztikai megvilágításból kitűnik, hogy az Egyesült Államokban luxus a szülés, az anyaság olyan horribilis összegekbe kerül, hogy nem mindenki engedheti meg a kórházi szülést és az orvosilag ellenőrzött csecsemőgondozást. A születések számának évi átlaga négy és fél millió. Egy középosztálybeli családnak a szülés 300—600 dollárba kerül, nem számítva a szülészorvosok honoráriumát. Ez is városonkint különbözik. Saint Louisban például 110, Los Angelesben 245 dollárt tesz kl a tiszteletdíj. A nevesebb kórházakban dolgozó orvosok taksája még magasabb. New Yorkban meghaladja a 325 dollárt, s ha kórházban szül az aszszony a 450 dollárt is. A gyermekorvos 4—10 dollárt kér egyszeri vizitért. A statisztika szerint a legutóbbi 15 év alatt háromszorosára növekedtek az orvosi költségek. (Za rubezsom) A TITOK KIDERÜL KALAND AZ ORSZÁGÚTON • PAUL SIEBERT BEMUTATKOZIK • VÖRÖS VONALAK A TÉRKÉPEN • HOGYAN NYOMOZTAK Kl A SZOVJET FELDERÍTŐK HITLER VINNYICAI FŐHADISZÁLLÁSÁT? DM1TRIJ NYIKOLAJEVICS MEDVEGYEV partizánparancsnok felderítő alakulata 1942 vége felé különös megbízást kapott Moszkvából. A főparancsnokságnak tudomására jutott, hogy a megszállott Ukrajnában, valahol Vinnyica, Lvov, Luck, Rovno táján felépítették Hitler föld alatti titkos főhadiszállását. Az osztag azt a feladatot kapta, hogy állapítsa meg a főhadiszállás pontos helyét, a berendezések részletes adatait, s az eredményt jelentse Moszkvának. Különös hír A partizánalakulat törzskara latolgatta a lehetőségeket. Rovnőból, Luckból és Kijevből pontos értesülést kapott az összekötő felderítőktől: semmi jele annnak, hogy e városokban vagy közelükben valamilyen rendkívül titkos náci létesítmény volna. Azzal ugyanis tisztában voltak, hogy Hitler főhadiszállását nem éppen a város közepén, feltűnő és kiemelkedő helyen építik ki. Maradt tehát Vinnyica, ahonnan a partizánoknak nem voltak pontos értesüléseik, mert mélyen a megszállók háta mögött még nem tudták kialakítani hírszerző csoportjaikat. A kör tehát összeszűkült: Vinnyicán kell kezdeniük a nagy óvatosságot és bátorságot követelő nyomozást a veszélyes farkasbarlang után. Vinnyica a fronttól 450 kmrel beljebb a megszállt területen feküdt. A nácik otthonosan berendezkedtek. Az áruló Upasz Sevcsuk szerkesztésében Voliny címmel ukrán fasiszta lap ls megjelent, melyet a partizánok talán buzgóbban olvastak, mint a lapot pénzelő és megjelentető Gestapo. A törzskar figyelme megakadt egy látszólag jelentéktelen kulturális híren, amely arról számolt be, hogy a Berlini Királyi Opera művészei Vinnyicán vendégszerepeltek, és előadásukat Göring birodalmi marsall is megtisztelte jelenlétével. Ügy gondolták, álhírről van szó, vagy pedig átutazóban egy kissé elszórakozott a birodalom második embere. Viszont furcsa véletlennek tartották, hogy a Luckban megjelenő Deutsche-Ukrainische Zeitungban hasonló hír jelent meg, amely szerint Keitel tábornagy Vinnyicán megtekintette Wagner Tannhäuser-ének előadását. A partizán-törzskar arról is hallott, hogy a német hadifogságból megszökött szovjet hadifoglyok vallomása szerint Vinnyica közelében titkos berendezéseket építenek, és a rabszolgamunkát végző hadifoglyokat fokozatosan likvidálják, mivel tanúkra nincs szükség... Paul Siebert közbelép A hosszú tanácskozáson úgy döntöttek, ismét Nyikolaj Ivanovics Kuznyecov ügyes felderítő tisztnek, azaz „Paul Siebert" német főhadnagynak kell színre lépnie, hogy valamit megtudjanak. Kuznyecov kitűnően beszélt németül, és múr régóta utazgatott a megszállt területen, mert Erich Kochra, Nvikolaj Ivanovics Kuznyecov mint Paul Siebert náci főhadnagy. Hitler bizalmasára, Ukrajna főbiztosára vadászott. Űj megbízatását teljesítve egyik ismerősétől, von Ortel őrnagytól, az SD emberétől megtudta, hogy Koch sürgős szolgálati ügyben Vinnyicára és Kijevbe utazott. Kuznyecov tudta, hogy Koch nem szeret utazni, fél elhagyni rezidenciáját. Ortel elszólta magát, mert valamilyen birodalmi vezért is emlegetett, Reichsführeri rangjelzést pedig csak egy ember, Himmler, a mindenható rendőrfőnök viselt. Himmler viszont mindig ott van, ahol Hitler. Most már biztosak voltak benne, hogy Hitler főhadiszállása valóban Vinnyicán van, csak éppen pontos adatok kellettek az erődítmények ' berendezéséről. fekvéséről... Paul Siebert főhadnagyot, rangjánál nagyobb személyiségként ismerték a kijevi náci körökben. Úgy kezelték, mint a „Wi-kdo", a német gazdaságügyi parancsnokság különleges beosztású, bizonyos mértékben függetlenített, és birodalmi márkával bőven ellátott megbízottját. Nagyon szerették a társaságban, mert Siebert révén minden csemegéhez hozzájutottak. Különösen Henrich, a Reichskomisariat egyik fejese barátkozott meg vele. Ajánlatot tett neki szorosabb együttműködésre, ami Henrichnek és megnevezett barátjának anyagi előnyt jelentett, Kuznyecovnak pedig beavatást a náci közigazgatás titkaiba. Paul Siebert ügyesen megjátszotta szerepét, üzletemberként viselkedett, nem mindjárt, hanem természetesen latolgatás, fontolgatás Után fogadta el az alkut. Henrich megígérte, hogy bemutatja barátját, aki egyenesen Berlinből jön ... Autón érkezik. Este tízkor találkozhatnak ... A nagy rajtaütés A partizánoknak olyan náci fejesre volt szükségük, akitől sok érdekes adatot megtudhatnak. Paul Siebert embere ls ilyennek látszott... 1942 decemberében Vinnyica környékén Rudnya Bobrovszkaja falu közelében öt fedett katonai kocsi bukdácsolt a rossz mezei utakon és tartott a Lvov —Kijev főútvonal felé. A különítményt nyakig köpenyébe burkolódzott német tiszt vezette. Látszott, a szovjet nép árulóiból összetevődött rendőrkülönítmény, mely biztosan „rendet csinálni" megy valahová. Az egyik fordulónál szédületes sebességgel száguldó Oppel kocsi tartott feléjük. A közelben lövés dördült, ugyanakkor az egyik rendőr kihajolt és gyakorlott mozdulattal páncéltörő gránátot hajított az elsuhanó Oppel hátsó kerekei alá. Az autó orrára bukott és ... a ragyogó kocsiból füstölgő romhalmaz lett. A német tiszt Parabellum-pisztolyát szorongatva kiugrott és meggyőződve róla, hogy az autó utasai halottak, elrendelte az okmányok és a fegyverek összeszedését. A náci rendőröknek álcázott szovjet partizánok alig hajtották végre a német tiszt — azaz SiebertKuznyecov parancsát, újabb autó, páncélozott vezérkari kocsi tűnt fel a kanyarban és érezve a kelepcét, teljes gázzal előre tört. Tűzharc fejlődött ki, de a géppisztolysorozat lepattogott a náci fejések autójáról. Ekkor egy partizán, név szerint Zsorzs Sztrutyinszkij, villámgyorsan kicserélte géppisztolya dobalakú tárát és páncéltörő lövedékekkel pillanatok alatt „kinyiffantottta' a menekülő kocsit, amelyben két alélt tisztet találtak. A farkasbarlang titka A túszokat hosszú kocsikázás után a közeli Vaclava Zsigadlo faluba vitték és egy házban őrizték. Másnap megkezdődött a kihallgatás. Kuznyecov német főhadnagyi egyenruhában fogadta Von Haahn őrnagyot, híradós szakértőt és Paul Siebert fogoly német tisztként iputatkozott be. — Áruló, elárulta a Führert. — Nézze, legyen esze. En is fogoly vagyok, mint maga. Rájöttem, hogy ezt a háborút Hitler elvesztette, amit maga talán nálam is jobban tud. Ezért álltam az oroszok szolgálatába, s mint kollégának és honfitársnak, önnek is azt tanácsolom, legyen nyílt az oroszok iránt. Így kezdődött beszélgetésük. Von Haahn lassan megpuhult, leszállt a lóról. „Köpni" kezdett. Csak arról nem akart beszélni, hogy az okmányok között zsákmányolt topográfiai térképen mit jelentenek a Jakusincit, Sztrizsavkát és Berlint összekötő vörös vonalak. Bárhogy is kertelt, elő kellet jönnie az igazsággal: a vörös vonalak különleges páncélozott föld alatti kábeleket jelölnek, hogy a Führer bármikor beszélhessen ... ... Jakusincivel? — vágott közbe Kuznyecov? — Dehogy, Berlinnel Jakusinciből. — Ami azt jelenti, hogy itt van a főhadiszállása. A további kertelésnek sem gróf Haahn, sem Reiss alezredes, birodalmi tanácsos részéről nem volt értelme. Kiderült, hogy a Wehrwolf, „farkasemberek" fedőnéven szereplő főhadiszállást harmincezer szovjet hadifogoly építette, akiket szigorú utasításra a Gestapo likvidált, hogy a titok ki ne szivárogjon. A főhadiszállás egy nagy erődítmény, amely Kolo-Mihajlovka falutól 2 km-re egy erdő közepén terül el, 200 méterre a Vinnyica— Kijev-i útvonaltól. Tőle északra egy stratégiai repülőtér áll, de nem használják, csak a figyelem elterelésére szolgál. A Führer lakosztálya, az óvóhely és az őrség laktanyája a föld alatt van, 3—5 méter vastag betonfalak és mennyezetek választják el egymástól a helyiségeket. Az egész nagy erődítést 2 méter magas vaskerítés veszi körül, melyet bizonyos távolságokban különleges jelzőberendezéssel láttak el, s az egészet magasfeszültségű villanyhálózat veszi körül. Az erdő alatt két erőmű, 2 rádióleadó, vízvezetékrendszer, szivattyúállomás és egy álcázott földszintes téglaház van a Führer számára. A közelben betonmedence és virágágyak, mert a Führer nagyon szereti a virágokat... Repülőtér ís van a futárgépek számára. A lakosságot a Gestapo SD Danner csoportja tartja szemmel, a biztonsági intézkedésekért pedig Himmler közvetlen beosztottja, Rattenhuber SS-ezredes felelős... Haahn azt is bevallotta, hogy a közeli Kalinovkán Göring, Zsitomirban pedig Himmler ütötte fel főhadiszállását... Moszkva jő hírt kapott... Ennek a kalandos vállalkozásnak már több mint húsz éve. Jelentőségére azonban a vinnyicai erdőbe vezető tönkrement betonút maradványai, idomtalan vasbetontömegek és felrobbantott bunkerek engednek következtetni. (Az Ogonyok nyomán: L. 0] SZÖ 4 * 1964- Június 6.