Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-28 / 178. szám, vasárnap

IÍS'KOĹA/ ' Ke&ihbkMľt I Szöveg nélkül <7 A r — Tudod a diákok épp most adják vissza a tankönyveket. — Tanító elvtárs biztosan nem haragította magára a gyereket? — Ha nem tudsz se focizni, se verekedni, mivel töltöd el a nyarat. HAZAFELE I í 1 — Hát ez nem volt egy könnyű év, tanító elvtárs! (Dikobraz, Večerní Praha, Ludas 'ÖatyiJ, A tágas csallóközi rónaságnak' ez a kis tanyája hetek óta különös izgalomban ólt. Azóta, amióta kitudódott a süldők, meg a búza eltulajdonításának esete. Nagy dolog is az, amikor közöttünk élő, megbecsülésnek örvendő, dolgos emberekről egyszercsak kiderül, hogy enyves a kezük, a közösség vagyona ragadt hozzájuk. Ráadásul a tettesek egyike a legszámottevőbb ember volt a tanyán, a szövetkezet csoportvezetője. Nagyobb helység életét is felkavarta volna hasonló esemény, nem egy Ilyen kis pusztáét, ahol mindössze néhány tucat ember él. Nem is annyira az érték nagyságáról volt szó, elvégre két süldő, meg hat zsák búza miatt nem dül össze sem a világ, sem a szövetkezet, hanem magáról a tolvajlás tényéről. Arról, hogy eddig talpig becsületesnek ismert emberekkel ilyesmi megtörténhetett, így megfeledkeztek magukról? A bírósági tárgyalást a helyszínen, a tanyai Iskola egyetlen osztályában tartották. Vádlottként állni a bíróság előtt mindenképpen kellemetlen dolog. Még kínosabb a tolvajlás szégyenteljes tettével megbélyegezetten állni azon a helyen, ahonnan az ablakon keresztül hazáig látni, az iskola padjaiban meg csupa ismerős szorong, akikkel a vádlottak évek óta együtt dolgoztak, gyerekeik együtt játszottak, és feleségeik közösen beszélték meg a pusztai élet apró-cseprő eseményeit. A bíró szavát, a vádlottak vallomását, az ügyész vádbeszédét azok az emberek hallgatják, akikkel a bíróság előtt álló személyek holnap, holnapután, és az elkövetkező hetek, hónapok és évek folyamán mindennap együtt fognak dolgozni, közöttük fognak élni. Nagy tanulság ez a vádlottaknak, okulás a többieknek. Intő példa, hogy a meggondolatlan, a társadalmat megkárosító cselekedetekért bűnhődni kell. Megkezdődött a tárgyalás. Mély csend honolt a teremben. A vádlottak lehajtott fejjel álltak, kerülték társaik tekintetét. Az egyik vádlott harmincéves múlt, a másik az ötven felé közeledik, a harmadik már a hatvanadik évét tapossa. Keményen hang-, zik a bíró szava, szigorú szavakkal mutat rá a vádlottak tettének társadalmi veszélyességére a fiatal ügyésznő is. Az ügy világos. Mind a három vádlott beismeri tettét. V. D., a legfiatalabb vádlott sertésetetőként dolgozott a gazdaságban. Az egyik napon a szövetkezet állományából eltulajdonított egy körülbelül ötvenkilós süldőt. L. B., a gazdaság vezetőjepár napra rá ellenőrizte az állományt. Az első számlálásnál észrevette a hiányt. Felelősségre vonta az etetőt, és megmondta neki, hogy a lopást azonnal jelenti a szövetkezet vezetőségének. V. D. először tiltakozott, majd könyörgésre fogta a dolgot. — Tudja, házat építek, azért vittem el azt a disznót... Nagyon pénzszűkében vagyok... Ha nem jelent fel, senki sem tudja meg... Családos ember vagyok, ne kteverjen bajba.,, Á helyszínen Amikor észrevette, hogy a csoportvezető ingadozni kezd, tovább merészkedett. — Magának is jól jönne egy szép süldő. Jó hízó lenne belőle. Senki nem venné észre. L. B. engedett a csábításnak. Igy történt, hogy egy szép napon lovasfogat állt meg a sertésól előtt. Hordozható ketrecbe zárva akkor már ott várakozott egy göndör sörtéjű, jó hatvankiló súlyú sertés. A két férfi egyetlen mozdulattal a kocsira emelte az állatot. V. D. megrántotta a gyeplőt, és a szövetkezet disznaja nemsokára már L. B. óljában röfögött. Azt tartják, hogy evés közben jön meg az étvágy. L. B. ls tanúsíthatja e mondás igazát. A disznó ott volt az ólban, tehát takarmány is kellett. Olyan embernek pedig kár pénzt kiadni a takarmányért, aki egy kis ügyességgel ingyen megszerezheti. Így lesz igazán olcső a hízó. Nagyon is drága lett L. B.-nek az a hízó, csakhogy akkor erre még nem gondolt. Annál inkább gondoskodott arról, hogy a gondjaira bízott raktárban jelentős mennyiségű „gabonafelesleg" keletkezzék. Amikor négy mázsa búza együtt volt, az egyik reggel, miután óvatosan körülnézett, nincs-e valaki a közelben, megszólította T. M. kocsist. — Van egy kis búzafelesleg a raktárban. A fele a tiéd, ha elviszed a malomba megdarálni. T. M. vállalkozott a dologra, bár nem lehetett titok előtte, hogy a búzát a szövetkezettől lopták. Felrakták a hat teli zsákot, és elszekerezett a malomba. — Mi késztette lopásra? A bíró mindhárom vádlottnak feltette ezt a kérdést. V. D. szűkös anyagi helyzetére hivatkozott, amibe a házépítés miatt került, T. M. azt válaszolta, hogy bűnre csábították. L. B. azonban semmit nem tudott „felhozni mentségére." Egy darabig szótlanul állt. Szemmel látható volt, hogy erősen gondolkodik. Hogyan került erre sor? Miért tette kockára becsületét, és játszotta el könnyelműen társai bizalmát, akik vezető tisztségbe választották? Csupa miért, és L. B. nem tud válaszolni. — Nem tudom — szólalt meg végre elfulladt hangon. — Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nagyon megbántam. L. B. nem tudott a miértre válaszolni. Pedig talán nem is olyan nehéz a válasz. A múlt sok crökevénye még igen élénken él az emberek tudatában. A kapzsiság, nyerészkedés, hamis kollegialitás, közömbösség, hanyagság még sok ember jellemét, tetteit befolyásolja, kárt okoz a társadalomnak, s a gyenge akaratú embereket könnyen a vádlottak padjára juttaja. Az ügyész javító-nevelő büntetést kért a vádlottakra. A szövetkezet tagságának képviseletében az elnök kezességet vállalt értük. A közösség nem tagadta meg tagjait, akik megbotlottak, de vétküket őszintén megbánták. A bíróság elfogadta a kezességet. Hattól-nyolc hónapig terjedő szabadságvesztésre ítélte a vádlottakat, de az ítélet végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette. Több százan őrködnek majd afelett, hogy a megtévedt emberek más munkakörben tisztességes életet éljenek, a közösség hasznos tagjaiként dolgozzanak. GÁL LÁSZLÓ Hatodszor Devín Július 5-én, vasárnap ismét megrendezik az immár hagyományos devini béke- és barátság-ünnepet. A rendezőség, a nyugat-szlovákiai KNB iskolaügyi és kulturális szakosztálya gondosan készül a Bratlslavával szomszédos járások dolgozóinak nagy találkozójára. Ezúttal körülbelül harmincezer látogatót várnak. Az utóbbi években meghonosodott szokásoktól eltérően ez idén kulturális műsort csak a várszínpadról adnak, a mellékpódiumokon zenekarok gondoskodnak a jó hangulatról. Délelőtt a néphadsereg művészegyüttese mutatja be gazdag műsorát, de a nap fénypontját ismét a délutáni operaelőadás jelenti. Bedrich Smetana Dalibor című operáját adja elő a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház művészkai'a, és valószínű, hogy a főszerepben kiváló vendégművészt láthat a nagy közönség. Az autóbuszok, melyek az Aviontól, a Szlovák Nemzeti Felkelés térről és a 7-es villamos végállomásától Indulnak, ezúttal közvetlenül a vár alá szállítják a látogatókat. (Szó) Ä rokkantak új szakképzési lehetősége Csökkent munkaképességű polgártársaink már a jövő tanévben mezőgazdasági szakképzettséget nyerhetnek. Az Iskolaügy! minisztérium különleges tanfolyamakat Indít olyan csökkent munkaképességű egyének számára, akik eddig nem dolgoztak a mezőgazdaságban, vagy pedig mezőgazdasági dolgozók, de a szakképzettség megfelelőbb beosztást tesz lehetővé számukra. A három mezőgazdasági szakiskola és egy mezőgazdasági technikum keretében induló tanfolyamakat 17—45 éves rokkantak látogathatják, akik alapfokú iskolát végeztek és nincsenek munkaviszonyban (EFSZ-ek tagjai) vagy pedig egészségi állapotuknak meg nem felelő munkahelyeken dolgoznak. A baromfitenyésztő, kertész, méhész és gépjavító tanfolyamok tízhónaposak, és szakvizsgával zárulnak. A résztvevők diákotthonban kapnak sz 'lást. A tanfolyam elvégzése és bizonyos üzemi gyakorlat után a rokkantak szakmunkásvizsgát tehetnek, vagy szakiskolában folytathatják tanulmányaikat. A felvételi követelmények ugyanazok, mint az egészséges dolgozoké. A csökkent munkaképességűeknek azonban három helyett csak két évi gyakorlatot kell folytatniuk. A járási nemzeti bizottságok szociális biztosítási osztályai a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságokkal együttműködve kötelesek a szóban forgó tanfolyamokat vagy iskolákat végzett, csökkent munkaképességű egyéneket a szakképzettségüknek megfelelő beosztásba helyezni az állami gazdaságokban, EFSZ-ekben vagy más mezőgazdasági üzemekben. Elegendő korai burgonya Kezdetnek nem rossz kerül a piacra (ČTK) — Az új burgonyát termelők már több mint 900 vagon burgonyát szállítottak a piacra, vagyis háromszor annyit, mint tavaly ugyan ebben az időben. A hazai burgonya az elárusítóhelyeken már most túlsúlyban van a Magyarországról és Bulgáriából behozott burgonyával szemben. Június végéig a termelők még összesen 2500 vagon burgonyát szállítanak. A hiba is jő valamire, arra, hogy okuljunk belőle. Valami ilyesmit gondolhattak a rappi szövetkezetesek, amikor elhatározták, hogy az idén kezdettől fogva nagy gondot fordítanak a silözásra. Sllóztak a rapiak tavaly is, de csak ősszel és főleg csak kukoricakórót. Ez pedig így egymagában kevés. Az idén másképp csinálják. Már 240 köbméter zöidanyagot silóztak le. Persze ez még nem minden, csak az első lépés. Mindenesetre kezdetnek nem rossz. (av) EMBER ES ALARC Prievidza az ellentétek városa. Az óváros apró házacskái szégyenkezve lapulnak a földhöz, míg a másik végén óriási lakótelep épül, fellegek felé kapaszkodó emeletes házakkal. A város lakóinak száma évről évre növekszik. Takarékoskodni kell a hellyel. A várost nem széltében, hanem kis területen emelik a magasba, az ember mind feljebb szorul, hogy egyre mélyebben hatolhasson a föld gyomrába le az értékes kincsért... Lapuló viskók — toronyépületek. Magasság — mélység. Elnézem az ósdi házikókat. Leragadtak, eltörpültek az új toronyépületek szomszédságában. Falaikat óriásdaru már nem húzza magasba. Be kell érniük annyival, hogy az új mellett a régit is bemutatják. Nélkülük az új sem tűnne újnak, és az új nélkül ők sem keltenének sajnálatot törpeségükkel, ósdiságukkal. Öreg házak! Ha emberi szívük, agyuk lenne és éreznének, bizonyára irigykednének. Mert az irigység szigorúan emberi tulajdonság A magasbatörés is, a törpeség is. Csakhogy az ember helyzete előnyösebb: szerénykedő lapulással a felfelé törtetést, fennhéjázással a törpeséget is álcázni tudja. A bányavárosban megtalálni mind a két fajtát, és a kettő közötti árnyalatokat ts. Az egyikkel az új kórház ideggyógyászatán találkoztam. Igaz, nem személyesen, csupán Júlia Gaííková ideggyógyász jeljegyzéseiben, elbeszélésében. A nevét ugyan nem tudom, az orvos titka marad, mégis jól ismerem őt... Egy napon jó megjelenésű, szolid modorú ötven év körüli férfi kopogtatott be a rendelőbe. Sóhajtott, mintha valam! nagy terhet tenne le. — Kérem, nagyon szerencsétlen vagyok ... Tétovázik, mondja-e tovább. Vajon a fiatal orvos megértheti-e az ő élettragédiáját? — Nekem az életben még semmi se sikerült... Képzelődöm ... Ogy érzem, valaki nyomon követ, üldöz ... Segítsen! Beleőrülök! Az orvosnő jegyez, egész térképet rajzol életéről. A lélek lassan, nehezen tárul. Csak apró, egyetlen picike rés nyílik rajta ... Háború — 1943. A lelkiismeret bátortalan hangját is elnyomta a fegyverek zaja. Hol juthatott felszínre az emberi érzés, mikor halálgyárak fojtó füstje kábított, érzéstelenített... Dehát minden kor megszüli a maga alakjait. És sok-sok szürke emberke szemében remény csillant. DÉLIBÁB Mindig egy apró kis boltocskáról álmodozott. Gyermekkorában is üzletesdit játszott. Most a zsidó bolt felszabadul ... Semmi mást nem akart, mindössze egy kis boltocskát. Hogy a zsidókat irtják? Semmi köze hozzá. Az ő keze tiszta, semmi rosszat nem tett, csupán elfoglalta a kis boltot. Ha nem ő, beleül más. A pártgyűlésekre eljárt, meghallgatta a szónokokat. És feltette az álarcot ... Ha valaki éltette a háborút, szidta a zsidókat, beleegyezően mosolygott, de lélekben megvetette őket. Különben felőle tehet ki mit akar, csak neki hagyjanak békét. Nem hagytak . .. Negyvenöt után visszajött a tulajdonos és elégtételt követelt. Visszakapta az üzletet, de elégtételt? Undok egy fajta, bosszút forral ellene. De miért? Az üzletet csak akkor kérvényezte meg, amikor a tulajdonos sorsa eldőlt. És nem itt a tátraaljai kis faluban, hanem valahol Berlinben .... Másfél évi munkatáborra ítélték. Sok Idő. Ugyanannyi, amennyit az üzletben töltött. Furcsa. Az üzletben nem gondolkodott annyit, most meg álmában is felriad és az éj magányában kínzó gondolatok gyötrik. Sáskahad módjára törnek rá és ott nyüzsögnek az agyában. Kegyetlen, gyötrő gondolatok. Előbb az üzletet, vele a feleségét, majd utána az eszét vesztette el. Akkor nősült, amikor üzletes lett. A kisváros megcsodálta a díszes lakodalmat, a szép menyasszonyt, akit mindennel elárasztott. Azt hitte, gazdagsága gyarapodásával arányosan növekszik boldogsága is. Csalóka délibáb! Az asszony nem vállalta a közös sorsot, elvált. Fegyenchez nem kötötte az életét. Igaza volt, mert mi lett belőle a kiszabadulás után? A bélyeget magán hordozta. Szeretett volna eltűnni az ismerősök szeme elől. Nem bírta tovább a szúrós tekinteteket. Felizgatta, ha megfordultak utána az emberek, ha suttogtak, ahol megjelent. A megbélyegzettség borzasztó érzés! Elköltözött a városból, önmaga elől menekült, de a múlt mindenüvé elkísérte. Egyetlen rövid vélemény formájában újra szembe találta magát vele minden újabb munkahelyén. Megbízhatatlan, óvakodtak tőle. Félelemből, vagy megvetésből? Mindegy. Kerülte az embereket, de irtózott az albérleti szobák magányától is. Orákhosszat lézengett céltalanul. KÉPMUTATÁS Egyszer váratlanul behívták a személyzeti osztályra. Megint mit akarhatnak tőle? Még mindig nem hagynak békét? Ha ölt, gyilkolt volna, nem szólna semmit, de egész életén át kínozzák egy zsidó üzlet miatt... Elege van belőle! Meg is mondja, történjék bármi. A személyzeti osztály vezetője közölte vele, hogy vállalatukból néhány embert a bányába kell küldeniük. Rá gondoltak ... Ügy sincs jó beosztása, a keresete se nagy, és manapság megtiszteltetés a bányász szakma. Megtiszteltetés . .. Nem hangzott túlságosan meggyőzően. Az ő esetében igazán nem. Éppen őt tisztelnék meg? Nevetséges! Nincs kit a bányába küldeniük, őt szemelték ki nagyon ravaszul. Tudják, hogy nem berzenkedhet. Taréját könnyen letörnék. És akkor jön a mézes madzag: jobb beosztás, jobb kereset, megtiszteltetés... Undorító ... Ha megmondanák: nézd, valakit küldenünk kell, jószántából senki sem megy, de te büntetett előéletű vagy, ha nem mész a bányába, könnyen elbánhatunk veled, Nagyon jól tudja, mondaniuk sem kell. Nagy cécőval búcsúztatták. Nem hiányoztak az elismerő, lelkesítő szavak. Ajándékot is kapott. Megdicsérték. A szakszervezetek képviselője azt se átallotta kijelenteni, hogy büszke rá, mert megértette, hol van társadalmunknak legnagyobb szüksége a segítségre és nem riad vissza a legnehezebb munkától sem ... Mosolygott. Hagyta, hadd ünnepeljék. Hirtelen eszébe jutott egy emlék. A szónok a háborút éltette, s ő akkor is mosolygott, bólogatott, pedig belül útálta a háborút és félt tőle. Képmutatás, undorító képmutatás. A föld alatt senki sem kérte számon a múltját. Törődött is valaki azzal, mit vétett valaha, amikor az ország minden táján öles falragaszok hirdették a legújabb jelszót: Bányász vagyok, ki több nálam! A föld mélyében nem kellett tartania társai szúrós tekintetétől és munkáját személytelenül is társadalmi elismerés övezte. Dehát ő szerencsétlen ember ... Neki az életben még semmi se sikerült. Baleset érte, megrokkant. A legjobb úton akadt el. Annyi érdemet még nem sikerült szereznie, hogy az elismerés jobb beosztást eredményezhetne. Holott hányan kérkednek kiváló helyükkel, beosztásukkal, akiket egyszerűen zsebre vágna. Szerencsétieri flótás. Ott fejezheti be a szállodai portán, ezt a munkát kapta könnyebb beosztásként. He], de sok mindent látott! Ám hallgat. Elvégre semmi köze hozzá. Nem irigyli azokat a helybelieket, akik egy-egy éjszakára szebbnél szebb lányok társaságában szállnak meg nála. Mások családi életéről nem alkotott elhamarkodott véleményt. Az ő dolguk. Eh, ha egyszer mégis megszólalna... Jól tudják, hogy pont ő nem teheti. Becsülje meg a helyét és tartsa a száját. Amúgy se ajánlatos vezetőkkel kikezdeni. Miért is tenné? Mindig csöppen valami ... Meg is szolgálja, elvégre helyi lakosoknak tilos szobát kiadni, ő mégis megteszi. Ha mások élhetnek erkölcstelen életet, méghozzá olyanok, akiknek beosztásuknál fogva jő példával kellene elöljárniuk, ő au0] SZŐ 4 * 19B4. június 28. 4-