Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-27 / 177. szám, szombat

Bábi Tibor verseskötetéről Tízezer év árnyékában Oj, negyedik kötete ís igazolja — ság. Nem csoda, ha ez a kötet Bábi Bábi Tibor a csehszlovákiai magyar költészetének ellentmondásos, válsálíra kiemelkedő költője. Valamennyi gos időszakáról vall. s számos akkor kihagyott költeménye csak a jelen kötet első ciklusaként láthat napvilágot. Az említettek közé tartozó „Ez is történelem" című balladaszerű költeményében legújabb történelmünk szomorú korszakát, a felszabadulás utáni csehországi kényszermunkák idejét idézi: kötetében új gondolatokat, meglátásokat, s főként ún. kényes problémákat is felvető bátorhangű verseket találhatunk. Előző kötete [Vándorma dár) 1960-ban jelent meg, amikor a magyarországi ellenforradalom ürügyén irodalmunk fejlődését szinte megbénította a dogmatikus korlátolt— Édesanyád, gyermek? ... Az volt ám az asszony! Éjfélkor ébredt, hogy kenyeret dagasszon, s téged, hogy szeretem... Mint fájt érte szívemi Cseh földön van sírja — cseh földben —, ott pihen... — Szépséges föld, cseh föld! A himnusz róla zeng. Mondják, elbűvöli a vándor idegent. Folyók, rétek, tavak... s a dombok hajlatán erdő zúg, kert virul... Miért sírsz nagyapám?! — Tizenegy éve múlt, fiam, felejted már... Szelídebb ott a tél, enyhébb és szebb a nyár, a cukor, a szőlő s a komló ott terem! Eh, fiú, hát sírok; ez ls történelem!... Arany János V. László című balia- szégyelljétek ezt a bűntl... Ha százdájára emlékeztető romantikus, szen- szor megtorolták rajtam, nem az én timentálls történet volna ez, ha nem ismernénk a sok pontozás értelmét, ha nem hitelesítené számos szlovákiai magyar dolgozó szívében egy fájó emlék — és a történelem. Bábi költészete azonban fel tudja oldani és meg tudja értetni az ilyen ellentmondásokat, a felszabadulás utáni életünknek ő a legreálisabb, s a társadalmi igazságokat leginkább megközelítő vagy meglátó költője. Világos Ítéletet mond s a problémák lényegét fejezi ki, a fasizmus előretörését, az 1938-as évet idéző Gyászos évfordulóra című költeményében: „Rossz apák, anyák, pártok, bárgyú diplomaták, Tornyok, daruk, traverzek, drótok közt tévelygek egyre, futok, loholok, s már nem gondolok a szerelemre, verset is csak néha írok, s ha írtam, érzem hamis, egyjorma verkli, szürke nóta, meguntam magam is, pedig a lelkem mélyén mindennap jriss forrás buggyan, s elbugyborékol, mint egy kanna víz az ürgelyukban. (Keresek valakit) A kötet második ciklusa: A blza- A roppant éjben mi ts így vagyunk, lom éneke először rendkívül gazdag az anyag kigyúlt — izzik — szép bűnöm, nem az én vétkem." A politikai líra sematikus buktatóit azonban a múltban Bábi sem tudta kikerülni, s ez a jelenség még ma Is kísért néhány versében, mint pl. A kétely és bizalom éneke című ciklikus számos részletében jól sikerült költeményben A vers az atomháború sötét vízióit idézi, megkapó, egy cseppet sem sematikus képekkel ábrázolja a proletárdiktatúrát, de az Amerikáról szóló részek téteiszerűek, sablonosak. Bábi realizmusa paraszti eredetű, s igen találó, népies képekkel tudja ábrázolni a sematikus korszak lírájának zsákutcáit: csökken a lírai feszültség és izzás. A nyolc versből álló alkotás bizonyos kapcsolatban van az utána következő Tízezer év árnyékában és a Sic itur ad astra (így jutunk a csillagok felé) című ciklikus költeményekkel. A Hegytetőn az élet és a természet keletkezését, fejlődését, örök törvény szerűségeit mutatja be, a második cik lus a társadalmi tudat problémáival, az eszmék harcával foglalkozik, a harmadik pedig kísérlet a kozmikus távlatok bemutatására. A három köl temény elmélyült gondolkozásról, fi lozófikus jellegű lírai gondolatrend szer-alkotásról tanúskodik. Az első ciklus VI. versében néhány meglepően tömör megállapítással fejezi ki a világ alkotó elemekre osztottságát, az élet keletkezését visszatekintve az egysejtűre és az ősanyagra, s az okíáncolatok bemutatásával érzékel teti a végtelent és a határtalant „Ezer ősöm van, s ezer elődje min den ősnek, az egysejtű őse az ősemlősnek, s ott, ahol az oklánc megszakad, fölbuzog a jorró, Izzó ősanyag. Kár így tűnődni, kárt... A határtalanban nincs határ. Van a világ, nem volt soha kezdet. Az örökkévalóság tüze edzett s roppant kohója majd újraformál." E ciklikus versek közül legsikerül tebbnek a másodikat, a társadalmi, ideológiai kérdéseket fejtegető Tíz ezer év árnyékában címűt tartjuk. Első verse a földet uraló embert és az állattal közös ősi tulajdonságait mutatja be: „A munka formálta meg falusi, ormótlan két kezem, de nyelvem „PAPAHEM" ismeretlen írásai Hemingway özvegye férje irodalmi hagyatékáról megszemélyesítő fantáziájával köti le az olvasó ügyeimét, minden él és érzékletesen viselkedik itt, a traktoroktól kezdve egészen az elvont fogalmakig: „a benzinszagú szél motoz, mintha mezítláb vagy könnyű papucsban járna", „könnyű talpuk alá hasal a végtelen," „távolbalátó antennája Integet, felszippantja a láthatatlan képeket". Néha azonban a megszemélyesítés sem segít a mondanivaló erőltetettségén, amikor a plakátstílusú kijelentések helyettesítik a mélyebb átélést, mint például a Tavasz fia a Május című költeményében: „Tavasz fia a Május, fia a fénynek, indulójára menetelnek az évek, háromszázötvenötösével a napok; szárnyai, ó, vörös lobogók, lobogjatok! .." A következő verscsoport, élén Hérák, leitosz híres mondásaival az örök változásról „Panta rhei" (minden folyik), a Bábi életfilozófiáját bemutató szonetteket fogja össze. A harminc szonett nemcsak e forma erőltetését Jelenti (talán azt akarja vele bizonyítani, hogy nem idegen tőle e forma kultusza), hanem bizonyos modorosságba szorítja a költő gondolatait is. A szonettek a forisztikus Igazságok agyunk fénye csillagfények között kószál. Csak egy fontos, hogy izott, fénylett, oly mindegy aztán hová mivé lett, ha elpattant, kihúnyt az izzószál. Újszerű költői kísérleteket találunk a kötet végén olvasható kötetlen ritmusokkal, számokkal ciklusokra osztott bölcselő kötelményekben. Az első a Hegytetőn, melyben vannak eredeti költői képek, de néhány részletében alatt a vér izével olykor csaták zajára emlékezem." A második vers Galileo Galilei nagy felfedezését idézi, majd a tudományos igazságot oly gyakran leigázó babonás, dogmatikus hitet tagadja: „Nagyot papoló, véres szájú papok, nem adom, nem adom száz üdvösségért a mai csúf napot, nem hajtok fejet, nem hajtok térdet. Lapuljon minden megszentelt érdek!" Versében nemcsak az egyházi, hanem a sztálini dogmatizmusra ls céloz a költő. A modernista felépítésű elmélkedő költemény a munkának és az emberiségnek a diadalát énekli meg. A forradalmi fejlődés dialektikus törvényszerűségeit, az örök emberi és társadalmi problémákat kozmikus távlatokban próbálja érzékeltetni az utolsó, Sic itur ad astra című ciklikus költeményében. Emellett valami tépelődő nyugtalanság és prófétikus sötét víziók is felbukkannak a vállalkozóan lüktető sorokban: 0, láthatatlan köldökzsinórral fűzött magához e bolygó! Por vagyunk porából, s érzéketlen szunnyadó némasága öt érzékünkben eszmél: fülünk két dobhártyáján dübörög, szemünkkel issza a fényt, táguló orrctmpákkal szívja be önnön vad illatát, bőrünkkel tapintja érdes bőrét, a hőt s levegőt, a forrásvizek, óborok ízeit, zamatát ízlelgeti piros ínyünkön, és szerelmünkben ösztöneinkben fáradt heve lobban. Erzed-e? Fél a Föld, kihűl egyszer, azért adta szívünknek a lángot, a sötét félelmet, rettegést, a piros, vad nyugtalanságot, s a vonzáson túl azért taszít, azért szítja képzeletünk hogy fejtsük meg a kozmosz elképzelhetetlen titkait, hogy bennünk és fiainkban új életre, öntudatra kelve más térben és más időben megint csak önmagát ünnepelje. Bábi jelen kötetéből szinte teljesen gondolatrendszerré mélyültek. A szohlányzik a szerelmi vagy családi líra; közösségi küldetés, társadalmi, filotöbhé kevésbé szellemes kifejezései; zófial, erkölcsi problémák izgatják. köztük néhány életkép és szimbolikus bölcselő költemény, amelyek közül figyelemre méltó például a Reflektor Jelképes értelmezése: (Folytatás a 8. oldalról) ni. Legjobb lesz, ha nem Írok semmit. Hibát követtünk el, felfújtuk az ügyet. Négyszemközt kellett volna elintézni a brigádvezetővel. Az olyan, mint az apánk, bár egészen fiatal. Viszont akkor nem lenne tanulságos a többieknek, főleg Edónak. Most közelről megismerhette, milyen a ragyogó, sugárzószemü boldogság másik oldala. Jólesik hailgatat a kacagását, de most talán rádöbben, hogy nemcsak őrá nevetett így és nemcsak vele, hanem másokkal is. Főleg azzal a szerelővel. Kíváncsi vagyok, mit gondol Edo, ha úgy találkozik vele az építkezésen, hacsak a szerelők el nem mennek máshová, ahol más építkezés és más Alena van. Most legalább Edo rá |ön, néha jobb olyan lányt keresni, aki előre megvitat mindent és nem olyat, aki csak édesen nevet, hagyja magát ölelgetni, aztán... Nem, nem. Alena a bűnös, ez világos! Jól tudom, hogy Blankának már hányadik udvarlója van és sosem A gondolati líra uralkodott a költőnek már első, Ez a te néped című kötetében is, de az akkori rövid, epigrammaszerű versek ebben a. kötetben cialista humanizmus, hazafiság, költői és nemzeti öntudat áll lírájának középpontjában. Bábi dialektikusan gondolkodó költő, s gondolati költészete Jelentős hozzájárulás a magyar líra legértékesebb hagyományaihoz. CSANDA SÁNDOR A Vie Welt der Literatúr, a nagy nyugatnémet irodalmi folyóirat munkatársa, Eric Burger, felkereste Manhattanban Mary Hemingwayt, a világhírű író özvegyét, Ernest Hemingway „irodalmi végrendeletének végrehajtóját". Mary Hemingway nemrég rendezte sajtó alá férjének A Moveable Feast című könyvét, amely voltaképpen az író párizsi emlékezéseinek gyűjteménye. Bár akadtak kritikusok, akik elég élesen megbírálták a párizsi jegyzeteket, skicceket, az amerikai sajtó általában elismeréssel adózott Hemingway poszthumusz művének. A New York Times szerint: „a legjobb Hemingway" került a közönség elé. — Amikor Ernest 1957 őszén nekifogott a könyv megírásának — mondotta Mary Hemingway — nem támaszkodott másra, mind egészen rövid, párizsi notesz-feljegyzéseire. Szerencsére Ernestnek kitűnő emlékezőtehetsége volt, olyan, amire nyugodtan rábízhatta magát. Több, mint harmincéves időtávlat után is megdöbbentő pontossággal tudott emlékezni az akkori legkisebb részletekre. Így azután olyan könyvet alkotott, amelyet leikéből Irt. ürült a munkának, mert lelkileg még egyszer átélte a Párizsban eltöltött korszakot. — Hosszú ideig tart majd, amíg feldolgozhatjuk az egész irodalmi hagyatékot. Egyelőre örülök, hogy minden fellelhetőt összehoztunk. A kéziratok tömege Fincia Vigíából a (kubai Hemingway-farmból), a ketchuml házból, a floridai Key Westben levő Sloppy foe's Bárból került az egyik New York-i bank tűzbiztos páncélszekrényébe. Innen egy napon Bostonba, a Kennedy-emlékkönyvtárba viszünk mindent. A beszélgetés során Hemingway özvegye elmondta, hogy az irodalmi hagyaiék további két kötete — a most megjelent párizsi emlékezések után — cikkek gyűjteménye és kiadatlan haditudósítósok sorozata lesz. Párizsi, spanyolországi, törökországi, angliai, kínai és afrikai cikkekből szeretné Mary Hemingway összeállítani a legközelebbi Hemingway-kötetet. Ezeknek a cikkeknek csak egy része jelent meg újságokban és folyóiratokban. A többi az író fiókjában maradt, mert valamilyen okból nem küldte el. Érdekesek lesznek a hagyaték harmadik kötetébe tervezett hadirepülőtudósítások. Hemingway tudvalevően a második világháború idején több repülőutat tett a RAF-fal, az angol királyi légierővel. Tudósításokat is írt hadiélményeiről, de az angol katonai cenzúra úgy törölgetett az írásokban, hogy végül eltette azokat. Nagy izgalmat okozott Hemingway özvegyének és Hemingway barátainak, hogy a hagyatékban előkerült már egy kiadatlan Hemingway-regény eleje, de egyelőre kérdéses, hogy megtalálják-o később a regény közepét és végét is. Hemingway levelezése nem jut belátható ideig a közönség elé. Egyelőre az író özvegye — férje intencióit respektálva — csupán tudományos kutatóknak enged betekintést a levelezésbe. Valószínű, hogy egyszer, ha már Hemingway özvegye sem lesz az élők sorában, nyilvánosságra hozzák a leveleket. — Ila Ernest és én — folytatta az özvegy — valamilyen okból nem voltunk együtt, naponta írtunk egymásnak. Ezt a levélváltást szívesen kiadtam volna, de férjem úgy rendelkezett, hogy ne hozzam nyilvánosságra. — Kiadom azonban a poszthumusz művek sorában Hemingway verseit. Igen, Ernest verseket is írt, nem sokat, csak kettőt. Az elsőnek ez a címe: Első költemény Maryhez. A másodiknak: Második költemény Maryhez. Az özvegyhez egyébként naponta érkeznek levelek, amelyekben Hemingway-kutatók és egyszerű olvasók írnak, különböző kérdésekre kérve választ. Hemingway-előadásokra készülő tanárok és Hemingway-disszerlációkra készülő diákok levelei mellett Hemingway özvegye megmutatta egy hamburgi diáklánynak a levelét. Ez a hamburgi diáklány arra kíváncsi: mennyi adőt kellett fizetnie Hemingway özvegyének és örökösének az irodalmi örökség után. Az irodalmi örökség értékesítésére Hemingway özvegye és tanácsadói megállapították az Ernest Hemingway Ltd.-e

t. A vállalatnak már sürgönycíme is van: Papahem. Legjobb barátai ugyanis Papának vagy Hemának szólították az írót. — mn — Mozaikok a japán fővárosból szerelmük csúnya volt, hanem jövőbeli reményei meghiúsulását. Jobb Marka Alenánál? Mondjuk, hogy Igen, de ha az élei egy kicsit jobban megtáncoltatja, ki tudja, nem kerül-e a krónikába Marka esete ls? Nem. Csinálhatok, amit akarok, sosem jövök rá, és nem találom meg , •« < , .„iai n„ hí, „„ ^l'l a megfelelő hangnemet. Tudom, mit ezer kifogást talál De hát ez már cs|n

á«

k Megl

rSm egísz föviden

i itt meg ögy válogatja az udvarlóit, ahogy neki tetszik Határozottan rosszabb... Érdekes, az ember mindjobban belegabalyodik ezekbe a dolgokba. De vegyük Markát. Az tényleg rendes lány, senki sem tagadhatja. Igaz, gyűlésekre járni lusta, s ha az ember más munkát kér tőle, mint amin éppen dolgozik a műhelyben, Ilyen természet. Viszont szeret horgolni meg Kötni, tele vagyunk mindenféle dróttal. Nemrég Zdenka beleült egy tűbe, mire Markába vágia a cipőjét... Csakhogy Marka nem az az úgynevezett tipikus eset, mert nem szép. És nemrég mégis felcsípett egy kokszolómunkást. Járt utána, teljesen fekete volt. Állítólag ez a foglalkozás a bőrbe égeti magát. (Edo haja meg mindig cementes. Olyan kedves, néha egészen ősznek látszik és ez roppant mulatságos). Igen, Markának Is volt ismeretsége. Egyszer aztán jött és óbégatott, képzeljétek, lányok, mondta könnvek között. Tonko nős, és nekem nem csinált ilyen szégyenletes dolgot. Is- S

Zóit. Sokáig bőgött, de a legjobban meri a járást. Nem ugrik rögtön fejest. Elmegy a városba táncolni, hajnalban tér haza, de el kell ismerni, ha csak az egyik szemére Iát ls, akkor is úgy dolgozik, mint a pinty. Lányok, mondogatja, ezt így kívánja a fegyelem... De vigyázat, Ružena, Blanka egy fokkal sem jobb Alenánál, sőt rosszabb, nem? Mert hát otthon a faluban olyan vőlegényféléje van, az bosszantotta, hogy neki nem szólt. Zdenka ráordított: — Te buta liba, ha megmondja, nem jársz vele? jarka mindannyiunk megdöbbenésére rántott egyet a vállán Azt mondta, nem tudja, talán igen, de akkor legalább tudja, hányadán áll. Nem azt siraita, hogy M" hogy a brigádunkban előfordult egy eset, amikor Is egyik tagunk kihagyott három műszakot és ezzel nemcsak a közösség, de a maga iránti felelőtlensége is megmutatkozott. A lelkére beszéltünk, Ígéretet tett, hogy megjavul, mert brigádunk egvlk célja az ember megjavítása, nem pedig a tökéletesek dédelgetése. Azoknak úgy sincs rá szükségük. No, ez egész szép volt. Jézusmárla, liogy is mondtam? A ceruza szaporán fut a f>apIron, hogy lerögzítse a legmegfelelőbbnek tartott gondolatot. örvendezett: — Ez Alenára se vet rossz fényt, Edőra meg rám se, valamennyien a saját utunkat keressük, de néha nem tudunk kijutni a labirintusból. Nem kell megírni, mi történt, kivel történt, elég pár szó arról, hogy a hibát ki kell javítani... Azt hiszem. Edónak is fog tetszeni Holnap odaadom neki, hadd olvassa el... Tán valahová kimegyünk. Most, Aki először járt Tokióban — a világ második legnagyobb városában — úgy érzi, mintha a töméntelen autó, villamos, földalatti, a sokféle reklám tobzódása és a vevőcsalogató csillogással rendezett, árubősége bizonygató kirakatokkal szegélyezett utcákon hemzsegő, nyüzsgő, tarkán hullámzó tömeg menthetetlenül felszippantaná, megsemmisítené. Amikor kissé hozzászokott az állandó, sohasem lanyhuló csúcsforgalomhoz, megszűnik a nyomasztó érzés, és hozzáláthat a városnézéshez. Tokió nevezetességei közé tartozik a páriát ritkító, gyönyörű operaház. Korszerű, tömör építészeti megoldása, elkápráztató csarnokai, ruhatárai, büfféi, de elsősorban óriási színpahogy rájött, milyen Alena, talán megérzi, van Itt egy ember, aki sokkal többet adhat neki, mint bármiiyen felületes lány, akinek a nevetésen kívül semmije sincs. Ružena, kipirulva az igyekezettől, miurán szépen beírta mindezt abba a könyvbe, amelyen aranybetűkkel ez állt „Brigádunk krónikája", megpihent. Ogy érezte, nagy tehertől szabadult meg. Előre öriilt, miként vitat majd meg Edóval mindent alaposan. Az ablakhoz lépett és hevesen kitárta. A sötétben meglajmltak a tábor fabarakkjai. Beszélgetés és énekszó hallatszott, fény. villódzott az ablakokban, az emberek a városból vagy a moziból tértek haza. ét árnyékot pillantott meg az utcán. Közel álltak egymáshoz, s mintha először látnák,, úgy bámulták egymást és miniha olyasmit mondtak volna, ami saját magukat is szörnyen. meglepte. Edo és Alena volt. Nem észlelték a forgalmat maguk körül, a kitárt ablakot sem látták Bizonytalanul kezet nyújtottak és elváltak. Egyszer még visszatekintettek. Ružena elfordult az ablaktól, leült az asztalhoz és fejét tehetetlenül a kezébe hajtotta. Észre sem vette, hogy könnyei a krónika aranybetűire potyognak. Fordította: Kopasz Csilla K da, s faburkolattal nagyszerűen megoldott akkusztikája, a nézőtér szerkezete, amely gyakorlatilag kizárja a „rossz helyeket" — méltán avatják a müyészet nemesen modern szentélyévé. Az aprólékos gondossággal, realisztikusan rendezett előadások és a kiváló művészek vonzzák is a közönséget, többnyire a fiatalokat. Az idősebb korosztály inkább a hagyományos nemzeti operának hódol. A japán nemzeti opera igyekszik megőrizni és tovább fejleszteni a népi zenével aláfestett ősi daljátékokat, amelyeket ugyancsak új, korszerű színházban ednak elő. Az építészek azonban ügyeltek arra, hogy a modern épületben is korabeli légkört és hangulatot teremtsenek. Itt elképesztő pontosággal ragaszkodnak a hagyományokhoz: a színészek korhű ielmezben. maszkban inkább jelképezik a figurákat, mintsem Játszanak fa fogalom mai értelmében), deklamálják az évszázados szöveget, amely már nagyon messze esik az általánosan használt nyelvtől. Természetesen Tokióban a revü sem hiányozhat. A legnagyobb revűszínpadot — a Mikádót — hatalmas modern szállodában helyezték el. A közönség asztaloknál ül és a japán pincérek hihetetlen nesztelenséggel szolgálják fe! előadás közben is a vacsorát, Italokat, stb. A revű műsora a sztriptíz jelenetek ' és a görlök szerfölött hiányos öltözéke ellenére sem frivol, s a pazar rendezés Is valóban ízléses. Viszont tartalmilag a szokásos glcrsnél nem mond többet, s Így művészi élményt sem nyújt. -p• TATjANA SZAMOJLOVA fiatal tehetséges szovjet filmszínésznő, akit a Szállnak a darvak és az El nem küldött levél című filmből nálunk is jól ismer a közönség, újabb lehetőséget kapott tehetsége bizonyítására. Alekszandr Zári Tolsztoj Anna Karenyína című regényét viszi vászonra, és a főszerepet SzamoJIovának ajánlotta fel. • ÖTVEN ORSZÁG fiataljai vesznek részt a hagyományos avignoni ifjúsági találkozón, július 17 és augusztus 3-a között. A találkozón a Theátre National Populaire színházi fesztivált rendez. <r»>" J'viliis 27