Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-23 / 173. szám, kedd

Hagyomány, tapasztalat, minőség Az utóbbi időben általában a hagyományos hőerőművek helyett vízerőműveket építenek, mert az áramfejlesztő turbinákat hajtó víz olcsó energiaforrás. Ezért hazánkban is gyors ütemben épülnek a vízerőművek, hisz folyóink kedvező esése szinte kínálja a lehetőségeket Ilyen folyó a Vltava, a Vág és még jónéhány, köztük a nemzetek folyója, a Duna is! Csak a Vltaván és a Vágón több vízerőmű építését tervezik. Itt említjük meg, hogy míg 1945ben 270, addig 1963-ban már 180(1 megawatt volt vízerőműveink teljesítménye. A távlati tervek szerint 1975-ben vízerőműveink összteljesítménye eléri a 3000 megavattot. Rohamos fejlődésre van tehát kilátás, noha továbbra is fennáll az a helyzet, hogy a folyóink adta energiatermelési lehetőségek — a jelenlegi 20 százalékkal szemben — 1975ben is csak 30 százalékra lesznek kihasználva... De vajon elérjük-e a 10 százalékos többletet? ČKD-Blansko: világmárka Brnőtól, Morvaország metropolisától 20—25 kilométerre, a Moravský kras mészkővonulatok lábainál fekvő blanskól Dimitrov Vasgyárban kerestünk választ a kérdésre. Azért Itt, mert nem kis mértékben éppen ebben, a határainkon túl is jól ismert — 1696-ban alapított — vasgyárban dől el, mennyi valósul meg a 10 százalékból. Annál is inkább, mivel Csehszlovákia csak ebben az üzemben gyárt — Immár 50 éve — vízturbinákat. Ez idő alatt, pontosabban 1962 végéig a CKD-ban 457 Kaplan-, Francis- és Pelton-turbinát állítottak elő, s összteljesítményük 4 millió 647 ezer lőerő. (Ebbe nincs beleszámítva a Kínai Népköztársaságnak 1959-ben gyártott 50 darab Mlkrosiino turbina.) Említést érdemel továbbá, hogy 1948—63 között az üzemben gyártott turbinák, melyeket a világ öt részébe szállítottunk, 3044,4 megawatt áramot fejlesztenek. Hazánk és egyben a világ legrégibb — 268 éves — vasgyárának termékei már akkor ls híresek voltak a világon, amikor gyártási programját még nem turbinák, hanem különböző kazánok, gőzgépek, vegy-, malom- és kohóipar! berendezések, 111. gépek alkották, jó hírnevünk, mondták az üzem dolgozói, ma is megvan, sőt! Láthatáron: Gabčíkovo—Nagymaros Említettük, hogy hazánk egyedüli turbinagyára a blanskói Dimitrov Vasgyár. Dolgozóinak munkájától függ, elkészül-e 1975-re a 3000 tnewavattos vízerőmű-rendszerünk? Hisz nem kevesebb, mint 1200 megawattnyi űj kapacitás fölépítéséről van szó, amelynek előállítására pontosan húsz olyan erőműre van szükség, mint amilyen a Považská Bystrica — Mikšová — Hričov háromlépcsős kaszkád. A ČKD dolgozói jelenleg, mondta Josef Peška, a szállítóosztály vezetője, épp ennek a vágl erőműnek befejezési munkálataira összpontosítják figyelmüket. A 60-tagú szerelőcsoportnak a gyár részéről minden műszaki, de emberi segítséget is megadunk. Június 30-ig, a megszabott határidőig, üzemképessé kell tenniök az erőműrendszert. Szlovákia népgazdaságának fejlődése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy sok berendezés, gép és alkatrész készül itt. Első helyen főleg a két kelet-szlovákiai, a vajáni hő- és a domašai vízerőmű vek számára készülő gépi berendezéseket kell megemlíteni. Beszélhetnénk azonban azokról a berendezésekről ls, melyek Kelet-Szlovákia vízgazdálkodását — főleg a Vihorlát környékén — lesznek hivatva szolgálni, illetve füljavítani. Külön cikkben kellene szólnunk a CKD—

Blansko dolgozóinak igyekezetéről, amelyet azóta fejtenek ki, amióta a KGST keretében szó van a Duna vizének hasznosításáról. Nem titok ugyanis, hogy a gabčíkovo—nagymarosi erőmű csaknem egy tucatnyi turbináját a blanskói CKD fogja gyártani. Nagy tehát a gyárban az izgalom, hisz ez olyan megbízatás, mely eddigi Jó munkájukat is dicséri. Felelősségteljes munka vár rájuk, mert nem Mikrosimo, hanem óriás-turbinákról van szó. „Eddig még sohasem csalódtam..." A Munkaérdemrenddel és több más kitüntetéssel megjutalmazott üzem turbinaszerelő műhelyében kísérőnk — josef Alexa — váltig erősítette, hogy az 1200 megawatt előállítására szükséges turbinákat idejében elkészítik. — A számos külföldi megrendelés ellenére is ? — kérdeztük, mire tömören válaszolt: — El, ha mondom! Szép ez az önbizalom, de van-e alapja? Mert enélkül minden Ígéret csak ígéret marad. Vagy megszoktuk már az ígérgetést, az optimizmust!? Őszintén szólva, eszünkbe se Jutott, hogy felelőtlenséggel vádoljuk a blanskóiakat. Alaposan tévedtünk volna! Ezt Antonín Kyzlink, a műhelymester szavai is bizonyítják. — Eddig még sosem csalódtam embereimben, s azt sem hiszem, hogy a jövőben kellene talán szégyenkeznem miattuk. Nem fordult még elő, hogy ne váltották volna valóra adott szavukat. Az ellenben elég gyakori — s ezt nem dicsekvésképpen mondom, de annak ls vehetik, hisz a tény, az tény marad —, hogy jóval több munkát végeznek el, mint amennyire vállalkoztak. Mindezt — szerintem — a kollektív munkaszellemnek köszönhetjük, mely a két és fél évszázad alatt acélosodon meg, érdemes is lenne róla írni. A kollektív szellem, persze, az egész ČKD-ra érvényes ... Ha nem járjuk előzőleg keresztülkasul az üzemet, talán fenntartással fogadjuk Kyzlink elvtárs szavait. Helyzetismeretünknél fogva azonban egyetértettünk vele. A szótlan turbina-szerelők Vladimír Šenkýr, a CKD-Blansko többszörösen kitüntetett dolgozója, még fiatal ember. Talán 30 év se nyomja a vállát. Ezért tűnt szinte hihetetlennek, amit róla és a túlnyomórészt ugyancsak fiatal emberekből álló 10-tagú munkacsoportjáról mondtak. Štepan Parenica technikus elmondta, hogy a ŠenkýF-csoport 1947 körül tanulta kl a szakmát. Azóta állandóan együtt, mostani beosztásukban dolgoznak. így tehát a gyár minden elkészült turbináján ott a csoport kézjegye. És erre büszkék lehetnek, főleg azért, mert a legszigorúbb ellenőr se talál minőségi hibát a kezük alól kikerült szerkezeten. — Nekünk becsületbeli kötelességünk a minőségi munka — vetette közbe egyikük. Több szóra azonban se idejük, se kedvük nem volt. Különben is, nem hívei a fogadkozásnak, s munkájukkal igazolják hovatartozásukat. - kj A turbinaszetslo részleg A NYITRAI Felvásárlóüzem előtt megbotránkozott embercsoport álldogál. Szavaikat nyomatékos taglejtésekkel kísérve beszélgetnek: — Meddig tart még ez az állapot...?! — Mi az, tőletek sem vették át? — Nem kell nekik a sertéshús. — Én már harmadszor vagyok itt e végett. — Persze a levét majd mi isszuk meg. — Hát igen, ha száztízen felül van a sertés ötven fillért rögtön lehúznak kilójából, pedig azt már a bolond is tudja, hogy a mázsán feliili sertés súlyának további növelése magában is tiszta ráfizetés. Elárulhatjuk: a Nyitrai környéki falvak szövetkezeti vezetői találkoztak itt össze nem valami szerencsés véletlen folytán. Mit szól az elmondottakhoz Štefan Šindler a felvásárlóíizem kompetens osztályvezetője? — Sajnos nem tudunk felvásárolni annyi sertést, mint amennyit naponta a termelőüzemek felkínálnak. A piac el van látva, így a felkínált árúnak csak a kétharmadát vehetjük át — ez járásonként havonta háromezer fel nem vásárolt sertést jelent. Baj, ha s o IC, baj, ha KEVÉS De hiszen a felvásárlóüzem korlátjait Is csak megszabja valami ...! Hallgassuk meg Cyril Poledník elvtársat a nyitrai húsipari üzem igazgatóját, mit szól ehhez az állapothoz? — Üzemünk a Jelenlegi feltételek mellett csak a már említett „kétharmadot" képes feldolgozni. Elvégre nemcsak hússal foglalkozunk: hűtőinkben tárolják a naponta piacra kerülő friss földiepret és még sok más mindent. így mi a naponta feldolgozott sertéshúsnak csak a felét vagyunk képesek biztonságba helyezni... Baj ha kevés, de még nagyobb baj ha sok — valahogy így fest a dolog. S ezt tetőzi még a külkereskedelem isi Problémáink vannak a belföldi húsárú elhelyezésével és éppen most érkeznek vagon* számra a külföldi megrendelések ls.., Bár előbb seperjen csalt mindenki a maga háza-! táján. A kerületi nem* zeti bizottság is gon» dolkodhatna egy keve« set a dolgok felett, mivel az általa meg-i állapított „limit" értelmében a sertés- és marhahús közötti arány ebben az időszakban a nyitrai járásban 30 ü hetvenhez. ; JEM lenne-e tanácsos a sertéshús termékfeleslegeinek fel számolása érdekében átmenetileg nem tartani csütörtökön hústalan napot. És mi történne, ha Javítanák a húskészítmények minőségét, is, azzal, hogy kevesebb pótanyagot alkalmaznának ezekben?! Megérdemelné a figyelmet a külkereskedelem is, de alighanem a belföldi piacon is akadna még némi tartalék... N

E Elvégre nem Jő vért szül az, ha kevés van valamiből, akkor amikor sok van belőle. (ur Szocialista utunk dogmatikus elferdítése A kínai vezetők a kommunista mozgalom kérdéseivel kapcsolatos dogmatikus nézeteik kifejtésében nem egyszer hazánkra is utalnak. A történelmi valóságot elferdítve hazánkat is példának hozzák fel a szocializmusba való átmenet békés útjának lehetetlenségéről vallott nézetük alátámasztására. Helytelenítik pártunk politikáját, becsmérlik forradalmi tapasztalatait. Ennek a XII. pártkongresszuson ls a tanúi voltunk, ahol a kínai küldött felszólalásában opportunizmussal vádolta a kongresszust. A kínai vezetőknek azért nem tetszett a XII. kongresszus, mert egyhangúlag elítélte téves nézeteiket. A békés út A marxizmus—leninizmus klasszikusai, a kapitalizmus osztályösszetételének tüzetes elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a proletariátusnak erőszakkal kell megdönteni a burzsoázia hatalmát. Ezt a tételt azonban nem értelmezték egyoldalúan. A konkrét történelmi feltételeknek megfelelően Marx és Engels lehetségesnek tartotta, hogy a munkásosztály erőszak alkalmazása nélkül ragadja magához a hatalmat. Lenin viszont a monopolkapitalizmus sajátosságait vizsgálva arra az álláspontra jutott, hogy a kommunisták számára legmegfelelőbb a békés átmenet a szocializmusba — polgárháború nélkül. Az orosz forradalmak tapasztalata alapján megmutatta, hogy a demokratikus forraralom átnövése a szocialista forrada lomba lehetséges és szükségszerű. Az SZKP XX. kongresszusa a kapitalizmus és a szocializmus közötti erőviszonyok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a két ellentétes társadalmi rendszer adott erőviszonya közepette a szocialista forradalom különböző formákat ölthet, beleértve a hatalom átvevésének békés útját. A kongreszszus első ízben mutatott rá, hogy bizonyos feltételek között a munkásosztály parlamenti úton Is átveheti a hatalmat. Korunkban a szocialista forradalom objektív és szubjektív feltételei ugyanis nemcsak az egyes országok szociális és gazdasági fejlődése alapján érlelődnek, hanem az osztályerők világméretű megoszlása, tehát a szocialista országok sikereinek hatása következtében is. Ezeket a kérdéseket a kommunista és munkáspártok képviselői Moszkvában 1957-ben és 1960-ban tartott értekezletükön megvitatták, és egyhangúlag egyetértettek a XX. kongresszus megállapításaival. A tőkés országok kommunista és munkáspártjai egyetértenek azzal, hogy a szocialista forradalom békés úton történő megvalósítása leginkább megfelel a nép érdekeinek, mert legkevesebb áldozattal jár. De azt ls fenntartják, hogy ha a burzsoázia erőszakot alkalmaz, akkor a munkásosztálynak erőszakkal kell kivívni és megvédeni a hatalmat. A kínai vezetők ma az erőszakot tartják az egyetlen módszernek, és elvetik a békés út lehetőségét, amit 1957-ben és 1960-ban maguk is helyeseltek Mao Ce-tung egyik 1938-as kijelentésével érvelnek, amely szerint az új világot csak fegyverek segítségével lehet megteremteni. A Renmin Ribao március 31-i cikke több helyen hangsúlyozza: „... a proletár diktatúra története arra tanít, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való békés átmenet lehetetlen". Ezért a valóság szándékos elferdítésével bizonygatják a maguk álláspontját. Félremagyarázzák például a magyar proletariátus hatalomra jutásának (1919) lényegét. Igyekeznek elkendőzni a valóságot, hogy a magyar burzsoázia kénytelen volt átadni hatalmát a munkásosztálynak. Űgyszlntén félremagyarázzák azt a tényt, hogy Csehszlovákiában a nemzeti és demokratikus forradalom átnövése a szocialista forradalomba a békés átmenat nagyon tanulságos példája, amelyet L. í. Brezsnyev a XII. pártkongresszuson így jellemzett: „Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az ország valamennyi dolgozója harcának élére állt, biztosította a nép számára a szocialista forradalom győzelmét polgárháború nélkül. A csehszlovák kommunisták így gyakorlatilag bebizonyították, hogy bizonyos feltételek mellett a munkásosztály békés úton ls kivívhatja a hatalmat. A történelemben először győzött a szocialista forradalom olyan országban, amelynek gazdasági színvonala korábban ts magas volt. Ezzel rácáfolt a polgári ideológusok kitalálmányaira, akik arról akarják meggyőzni a nemzeteket, hogy a szocialista forradalom csak a gyengén fejlett országokban valósítható meg". A kínai vezetők minderre fittyet hánynak, és kijelentik, hogy az az állítás, amely szerint a csehszlovák munkásosztály békés úton szerezte meg a hatalmat, a történelem meghamisítása. Csehszlovákiában — mondják — a népi demokrácia hatalma a fasizmus elleni háborúban jött létre, s nem békés úton. A második világháborúban — magyarázzák tovább — a kommunista párt veze tésével a nép a szovjet hadsereg segítségével partizán és egyéb fegyveres harcot vívott a fasiszták ellen és megalakította a koalíciós Népfront-kormányt, amely lényegében népi demokratikus proletár diktatúra volt. Csehszlovák tapasztalatok A kínai teoretikusok leegyszerűsítik szocialista forradalmunk fejlődését és tudatosan, vagy meg nem értésből nem tesznek különbséget két fejlődési szakasza — vagyis a nemzeti felszabadító harc szakasza és az 1945— 1948-as Időszak között —, amelyeknek nagyon eltérő vonásaik vannak. A forradalom első szakaszában a csehszlovák nép szívós harcot vívott az idegen fasiszta hatalom és hazai kiszolgálóik ellen, amely Szlovákiában partizáharcba, majd Csehországban fegyveres felkelésbe torkollott. Ebben a győzelmes harcban nem az egész burzsoázia, hanem egy — a fasiszták mellett álló — részének meggyengítéséről volt szó. E kedvező, sajátos csehszlovák feltételek között fejlődött ki a forradalom második szakasza, 1945—1948 között. hz 1945—1948 közötti Időszakban a párt politikájának fő tartalma a Košicei Kormányprogram megvalósítása volt. Ez a program a nemzeti és demokratikus forradalom programja volt, amely antifasiszta és antiimperialista feladatokat teljesített, felszámolta a megszállók és a velük szimpatizáló hazai erők hatalmát. Létrejött a népi demokratikus hatalom, amelyet a Népfront (a nemzeti felszabadító harcban részvevő antifasiszta erők demokratikus szövetsége) képviselt, és amely kialakításának és megszilárdításának a párt elsőrendű figyelmet szentelt. A népi demokratikus hatalom a legkülönbözőbb osztályrétegek — a munkások, a kis- és középparasztok, a dolgozó értelmiség és a haladó burzsoázia — szövetsége volt. Mivel azonban a nemzeti felszabadító harc hajtóerejét a munkások és parasztok képezték, az ellenállási harc baloldali, a forradalom pedig kezdettől fogva népi jelleget öltött. Ezenkívül fontos szerepet játszott a nép tapasztalata. Senki sem akarta München megismétlődését. A nép óhaja az volt, hogy a felszabadított országot új, igazságos alapokra helyezzék, hogy önállósága a Szovjetunió szövetségére támaszkodjon, mert egyedül ez az ország állt ki Münchenben Csehszlovákia mellett. A döntő szerepet azonban az osztályerűknek a Szovjetunió győzelmével beállott nemzetközi eltolódása Játszotta, amely a szocializmusnak, mint eszmének és társadalmi rendszernek nagy tekintélyt szerzett. Ez forradalmi lázba hozta a lakosság valamennyi rétegét, és abban az irányban hatott, hogy Csehszlovákiában a népi demokratikus forradalom szocialista forradalom némely jelét mutatta — például a proletariátus hegemóniája és a kommunista párt vezető szerepe a kormányban és a nemzeti bizottságokban — és a szocialista forradalmat készítette elő. Ez azonban semmiképpen nem jelenti, hogy a proletárdiktatúra valamilyen formájáról lenne szó, ahogyan azt a kínaiak állítják, akik a diktatúrát a Népfront koalíciós kormányában látják. Szó lehet proletár diktatúráról, amikor a munkásosztály más szociális csoportokkal, sőt a burzsoázia egy részével közösen birtokolja a hatalmat? A szocializmus tendenciája a politikában — a közélet demokratizálódása — és a gazdaságban — a kulcsipar, a pénzügy államosítása és a földreform — bár megmutatkozott, és ezt a tendenciát, a nép szocializmus iránti vágyát, a párt minden erejével támogatta, de szocialista forradalomról még nem lehetett szó, még mindig fennállt a kapitalizmusba visszatérés lehetősége, a szocializmus útjára végérvényesen csak a Februári Győzelem után léphettünk. Gottwald elvtárs ezzel kapcsolatban 1945. május 12-i beszédében a kővetkezőket mondta: a jelen pillanatban az a feladat áll előttünk, hogy népi és valóban demokratikus intézkedéseket tegyünk, amelyeket a nép óhajt, és amelyeket meg kell valósítanunk, hogy tovább mehessünk. A szocialista forradalom ma még nem közvetlen célunk." A párt arra Intett, hogy nagy stratégiai hiba lenne, ha már most átugornánk a fejlődés szükséges szakaszát, és a szocialista forradalom megvalósítását tűznénk célul. Emellett azonban kezdettől fogva harcolt a népi és demokratikus forradalom átnövéséért a szocialista forradalomba. Éppen ebben az átnűvésben rejlik a forradalom békés fejlődésének a lényege. A párt tudatában volt, hogy ez a folyamat annál békésebb és eredményesebb lesz, minél szélesebb azoknak az erőknek a szövetsége, amelyek biztosítani és fejleszteni akarták a nemzeti felszabadító harc és a népi demokratikus forradalom vívmányait. Ezért a Népfront megszilárdításáért harcolt, mozgósította a tömegeket az építő feladatok teljesítésére, a kormányprogram következetes megvalósítására, és rámutatott a visszahúzó erőkre, amelyek gátolták az előrehaladást. Ez bizonyult a legjobb módszernek a burzsoázia elkülönítésére és a nép többségének megnyerésére. A VIII. pártkongresszus is ezt tartotta a szocialista forradalomba átnövés legfontosabb előfeltételének. Megbocsáthatatlan hiba lenne, ha a párt nem használta volna kl a békás út e sajátos csehszlovák fel* tételeit. A februári események A CSKP Központi Bizottságának 1947 Januári üiésén Gottwald elvtárs a következőket mondotta: „A szocializmusba való átmenet békés űtjárar tértünk. A nép többségének megnye* ül SZÖ 4 * 19B

4. június 20.